NAGY JENCIKLOPÉDIA - XXI.
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOKABC
Oly rossz korban él(t)ünk és élhetünk
A romlás elemi, közép és magas fokozatai
A földi és égi pokol – VI.
József Attila
LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám, ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!
1935. november 21.
1.
Mindenért végtelen sorokat kell kivárni, teljes bizonytalanságban
Előbb drogfüggővé tesznek, majd drasztikus elvonókúrára fognak
Minden tavasz közepén jön a fagyhalál s jaj odalesz az ember vetése
Csak este derül ki, hogy aznap mi volt főbenjáró bűn s mi volt érdem
2.
Sokáig hitegetnek, hagyják beleélni magad – majd jön a hidegzuhany!
Lerobbant gyártelepekre vagy bűzös csatornákba szorul be a város…
Megverve a képességgel, hogy mindent hall és tud, ami róla szólhat…
12 óra gyári, 4 óra házi munka, 2 óra bumli – a többi 6 ájult alvás
3.
Személyre szabottan ellene van környezete színe, formái, arányai…
A számítógép nemcsak helyesírásban és nem csak javaslatokkal él…
Egy olyan menhely sincs a földkerekén, ahol meleg és szárazság van...
Az első pofon a legnagyobb? Itt az összes többi is legalább ekkora!
4.
Szülei hitvány, jöttment pasikra tukmálgatják, mégis vénlány marad!
Kiszámíthatatlan: mikor-meddig lesz őrjítő semmittevés, ill. kampány
Minden döntést-választást észérvekkel kell indokolni, vitában védeni
Minden héten más az időzóna, a klíma és a nyelvi-kulturális közeg…
5.
Mintha rajtad kísérleteznék ki, mit bír elviselni-elcipelni egy ember
A nők harcias amazonok, házisárkányok, ronda férfigyűlölők, szinglik
A férfi mind puhány, papucs, elvtelen, infantilis, gyáva, köcsög stb.!
Bemocskolva minden szép: már a fiatal lányok is kiégett ócska lotyók
6.
Az égvilágom minden eladó – pénzért bárki meg- s bármire rávehető
Minden pót: a citrompótlótól a pótmegoldáson át az istenpótlékig…
Egyre többen és egyre tovább vannak reménytelenül munka nélkül…
A betegek lepra, AIDS szerű stigmával karantén szigetre deportálva!
7.
Havonta új pusztítóbb világjárvány indul és arat mint a fekete halál
Kis néped ellen előbb kulturális genocídium, majd irtó hadjárat folyik
Ami egészséges táplálék, az rossz ízű, büdös, gusztustalan és kevés
Mindenki kegyetlenül és értelmetlenül szenved - a vége sem látható!
8.
Hulla- és hulladékhegyek közé zárva tömegnyomorban a „lakosság”
A túlnépesedett Földön a sok kannibál ember embernek lesz farkasa
Vadnyugati közbizonytalanság és ököljog van: az erősebb kutya izél
Mesteri egyedien gyártott koncepciós perek: még az áldozat is hiszi!
9.
Mindenki önként kizsákmányolja magát s ehhez még bűntudata is van
Vihar előtti csend: természetben-társadalomban gyűlik a feszültség
A világállam bevezeti és be is tartatja a „Parkinson törvénykönyvét”
Fekete országban fekete a humor, a munka, a ruha, az égbolt, a lista
10.
Időzített bombák ketyegnek a Föld repülőgépen és nincs katapult…
A kandi kamerás média-kommandót nem korlátozza se erkölcs, se jog
Szavadon fog az ördög: itt görbülsz meg, s apád-anyád tűzben éghet
A besorozott katonanép kénytelen tűrni a szervezett fejetlenséget
11.
Nagyüzemben gyártott ijesztő Mumusok „telepítve” minden lélekbe
Minden arc-arckép gyűlölködő, vádló, gúnyos vagy unott, cinikus…
Volt egy nyílt nap a Mennyországban, majd örök élet a Kárhozatban
A szép együtt járásokat rossz házasságok s csúnya válóperek követik
12.
Az életben mindenki nulláról indul és már csak rontani lehet
Minden idegen, intézmény és daganat alattomos és rosszindulatú
A pártdiktatúra éket ver barátok, szerelmek, szülők-gyerekek közé!
A haláltáborokból „hazatérőket” nem várják, de a pokolba kívánják
13.
Erőit megfeszítve görgeti fel a hegyre a követ, majd kezdheti újra…
Hatoldalú, zárt szürke és üres - szűkülő - kocka belsejében lakni…
Egy feneketlen perselyt kell rosszul fizetett munkával megtölteni…
Az egész világ „Haragszom rád!” játszmában van és senki nem enged!
|