Fekete Antal
Keresztneveink, védôszentjeink


Nihil obstat.
P. Thomas Zárday O. Sch. P.
censor delegatus

Nr. 174/1992.
Imprimi potest.
Budapestini, die 12. mensis Nov. a. 1992.
P. Dr. Stephanus Jelenits O. Sch. P.
provincialis

Boldogasszonyunknak ajánlva


Tartalomjegyzék
========================================================================
Tartalomjegyzék


A könyv elektronikus változata

A második kiadás elé: Dr. Konkoly István megyéspüspök ajánló sorai
Tájékoztató
A rövidítések magyarázata
Férfinevek
Nôi nevek
Függelék
A valóban használatos keresztnevek naptári rendje
Felhasznált irodalom
Összes név nem és ábécé sorrendben
Összes név ábécé sorrendben
A könyvben szereplô nevek statisztikája
========================================================================
A könyv elektronikus változata


Ez a program az azonos című könyv második, bôvített kiadásának
szöveghű elektronikus változata. A könyv 1992-ben jelent meg a Szent
István Társulat gondozásában. Az elektronikus kiadás a Piarista Rend
magyarországi tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet
lelkipásztori célokra szabadon lehet használni a Pázmány Péter
Elektronikus Könyvtár elôírásai szerint. Minden más jog a Piarista
Rendé.
Az egyes névcikkek elején a magyar vagy nem magyar neveket azonosító
tipográfiai jelölést a programban meg kellett változtatni. A program
Tájékoztató fejezetében a nyomtatott könyv eredeti szövege szerepel, de
az elektronikus változatban a nevek eredetét a következôképpen
jelöljük:
ÁKOS* magyar név
ANTAL megmagyarosodott név
ADALBERT idegen név
========================================================================
A második kiadás elé


A névadásnak az Ó- és az Újszövetségi Szentírásban egyaránt nagy
jelentôsége volt. A név utalt viselôjének személyére és jellemére.
Máskor meg arra a sajátos hivatásra, amelyet Istentôl kapott. Így lett
Ábrámból Ábrahám, Jákobból Izrael, Simonból Péter, Saulból meg Pál. S
az Isten egyszülött Fia sem véletlenül kapta a Jézus nevet. Ez a név
ugyanis annyit jelent, mint Megváltó és Szabadító! Vagy ô talán nem a
mi megváltásunkra fogantatott a Szentlélektôl és született Szűz
Máriától? Ugyanígy találó volt Jézus édesanyjának neve is. Köztudott,
hogy a héber Mirjam vagy annak görög, illetve latin változata, a Mária
azt jelenti: Istent nagyon szeretô, az ördögnek ellenszegülô.
Mindezek alapján érthetô, hogy a keresztények is tudatosan és nagy
gondossággal választanak nevet gyermekeiknek. Jól tudják, hogy a
keresztségben kapott név egy szenthez kapcsolja gyermekük életét. Ez a
szent védi és oltalmazza ôt: példájával és közbenjárásával segíti az
üdvösségre vezetô úton. S ki-ki az ô védôszentjének ünnepén tartja
névnapját is.
A szentek kultuszának megerôsödésétôl kezdve évszázadokon át a
keresztény családokban a névválasztás és a védôszentválasztás a
legszorosabban egybekapcsolódott egymással. Sok esetben a szülôk még
azt is természetesnek tartották, hogy a születés, illetve a keresztelés
napja szentjének a nevét adják gyermekeiknek.
A 18. század végétôl kezdve viszont a névválasztás kezdett elszakadni
a szentek hagyományos tiszteletétôl. Egyre több régi, illetve a
nyelvújítás korában keletkezett új magyar nevet választottak a szülôk
gyermekeik számára. Ilyen esetekben az Egyház azt ajánlotta, hogy a
megkereszteltek második névként vegyék fel valamelyik közismert
védôszent nevét. A két név viselése viszont nemegyszer zavart okozott a
mindennapi életben, különösen is a névnapok megünneplése terén.
A hívô katolikusok ezért is vették kezükbe nagy örömmel Fekete Antal
piarista atya: Keresztneveink, védôszentjeink c. könyvének 1974-ben
megjelent elsô kiadását. A könyv nagy újdonsága volt, hogy sok
keresztnév eddig nem ismert vagy elfelejtett védôszentjét fedezte fel.
S ha ez nem sikerült, egy-egy szent hangzásában hasonló nevéhez
kapcsolta a kis megkeresztelt különlegesnek számító nevét.
S hogy papjaink és híveink öröme teljes legyen: az egyes keresztnevek
szakszerű nyelvészeti magyarázatát is megadta ez a könyv. nem is szólva
arról, hogy néhány tömör mondatban rávilágít az egyes védôszentek
jellemének példamutató vonásaira. Ezáltal megsejteti velünk Isten
kegyelmének változatos gazdagságát és erejét, amely az ember jószándékú
és hűséges igyekezetével párosulva képes megvalósítani az életszentség
csodáit.
A könyv mostani, második kiadásának elônyére vált, hogy merészen
vállalkozott az eddig hivatalosnak tartott Ladó: Magyar utónévkönyv
anyagának korrigálására. Sok népszerűtlen és mesterkéltnek tekinthetô
nevet kihagyott, illetve új nevekkel pótolt.
A keresztnevekkel és védôszentjeinkkel kapcsolatos nagy problémát
természetesen szerzônk sem tudta megoldani. Vagyis nem tudta
megteremteni a katolikus egyházi naptár és a világi (állami) naptárak
közötti egységet. Ez nem sikerülhetett azért sem, mert az állami
naptárak a katolikus naptáraknak a II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatos
naptárreformja elôtti adataira, illetve a protestáns naptárak dátumaira
támaszkodnak. Szerzônk könyvének ez a látszólagos gyengéje azonban nem
hiányosságát, hanem az Egyház liturgiájához való ôszinte hűségét
bizonyítja.
Szívbôl kívánom, hogy ezt az értékes művet papok és világi hívek
egyaránt haszonnal forgassák és tanulmányozzák.

Szombathely, 1992. november 1-jén.

DR. KONKOLY ISTVÁN
szombathelyi püspök,
az Országos Liturgikus Tanács elnöke
========================================================================
Tájékoztató


A kereszteléskor a katolikus gyermek nemcsak nevet, hanem védôszentet
is kap. A Magyar Püspöki Kar rendelkezése értelmében már a
keresztelésnek a plébánián való bejelentésekor a gyermek neve alapján
meg kell állapítani, hogy ki lesz a védôszentje, mikor lesz a neve
napja. A keresztelési szertartás maga azzal indul, hogy a pap
megkérdezi a szülôktôl: ,,Mi a gyermek neve?'' A felelet után megnevezi
védôszentjét. Csak helyeselni lehet, ha ekkor vagy az elôzô alkalommal
röviden jellemzi is. De már jóval korábban is, amikor a szülôk
születendô gyermekük nevérôl tanakodnak, bizonnyal az is érdekli ôket,
hogy kinek mennyei pártfogása alá helyezik, ki a keresztény életnek az
a hôse, aki elôtte példaképként fog állani. Papoknak és szülôknek ebben
a vonatkozásban akar szolgálatára állni ez a könyv.
A középkor derekától kezdve a névadás és a védôszent megjelölése
századokon át magától értetôdô, természetes egységet alkotott. Ez a
harmónia a 18. század végétôl vált kérdésessé, amikor új magyar neveket
alkottak, illetve régi magyar, az Árpád-korban használatos neveket
újítottak fel, és ilyeneket kívántak adni a szülôk a gyermeküknek.
Eleinte, egy-két esetben úgy látszott, hogy szerencsés irányt vesz a
fejlôdés. Az elsô ilyen nevet, a Dugonics András alkotta Etelkát a
kezdet kezdetén azonosították Szent Adelheidéval, és máig az a
védôszentje. Egészen más eset, de ugyanide vág: A nemzet ôsidôk óta
annak tudatában volt, hogy kitűnô királyainak, a Béláknak a neve
valamiképpen kapcsolatban van Szent Adalbertéval. Mikor aztán elkezdték
ezt a nevet keresztnévként fölvenni, készen állt az illetôk részére a
védôszent. Csakhogy ez az irányzat nem folytatódott tovább. Egyre több
magyar név került forgalomba, a katolikus egyház pedig sem hivatalosan,
szervezetten, sem egyes tudós képviselôiben nem mutatott érdeklôdést
nevek és védôszentek összekapcsolása iránt, hanem megelégedett azzal,
hogy az új nevet viselô gyermeknek a kereszteléskor egy második nevet
is adott, egy közismert védôszent nevét. Ebben az idôben történt, hogy
a naptárak protestáns névnaprovatainak szerkesztôi ,,üres'' napokra
teljesen találomra, minden indok nélkül beosztottak egy-egy magyar
nevet. Ekkor alakult ki az a nézet, hogy egy magyar nevű személynek
csak protestáns névnapja van. Ez volt a helyzet egészen a jelen század
harmincas éveiig, amikor Meskó Lajos piarista tanár nagy nyelvtudományi
felkészültség birtokában mozgalmat indított a magyar nevek felvétele
érdekében úgy azonban, hogy ezek mellé a nevek mellé a név hangzása
vagy jelentése alapján védôszentet is ajánlott, névnapul jelölve meg az
illetô szent egyházi emléknapját. Legfontosabb művének jellemzô, egész
mondanivalóját kifejezô címe: Ôsmagyar keresztneveket keresztény
szellemben! (Budapest, 1935)
1971-ben nagy jelentôségű változás történt a keresztnevek területén:
Ladó János szerkesztésében megjelent a Magyar utónévkönyv 1827 névvel,
köztük a hagyományosokon kívül sok elfelejtett, a használatba vissza
nem vett régi magyarral és rengeteg idegennel. Hivatalos kiadványnak
számított, és egy darabig azt lehetett hinni, hogy csak ezeket a
neveket lehet anyakönyvezni, és csak abban a formában, ahogy ôket a
jegyzék tartalmazza. Idôvel az élet áttörte ezeket a gátakat. Ez a
névsor természetszerűleg nem vett figyelembe katolikus szempontokat.
Könyvünk elsô kiadásával (1974) ezt a hiányt igyekeztünk pótolni, ezt a
névsort akartuk ,,megkeresztelni'', azaz egyrészt a nevekhez tartozó
védôszenteket ismertetni, illetve másfelôl, ha nincs, az ilyen neveket
a fönti módon védôszentekkel ellátni. Ez utóbbi eljárás nemcsak a régi
magyar, hanem igen sokszor az idegen nevekkel kapcsolatban is szükséges
volt. Az volt a célunk, hogy katolikus szempontból ne legyen akadálya
annak, hogy a jegyzék bármelyik nevét felvegyük, és arra se legyen
szükség, hogy olyan második nevet csatoljunk hozzá, amelyet valaha egy
szent viselt.
Nyilvánvaló, hogy ha ez a könyv maga kezdeményezte egy-egy névhez
éppen egy bizonyos védôszent kapcsolását, vagy akár e célra korábbi
próbálkozásokat használt fel, az egyelôre csak ajánlás. De eljöhet az
az idô, amikor a nevek viselôi és ismerôi ezt a kapcsolatot
természetesnek, szokottnak fogják találni. Minthogy minden esetben a
név hangalakja vagy jelentése az irányadó a védôszent választásában, a
szerzônek nem volt szabad keze, és éppen nem nyíltak tág lehetôségei.
Ennek következtében a javasolt védôszentek közül sok az olyan, aki még
az egyháziak körében sem ismeretes. Ez különben természetes is, hiszen
a szentek legnagyobb részérôl csak a hagiográfia szakemberei tudnak.
Érvényes ez sok magyar vagy magyarországi vonatkozású szentre is;
ezekre pedig védôszentekül való választásukkal, ahol csak lehetett,
igyekeztünk ráirányítani a figyelmet. Ugyancsak a névhez való elvszerű
kötôdés következménye, hogy sok esetben csak az ókori vértanúk,
középkori remeték meg papok és szerzetesek, továbbá nôk részére csak
férfi szentek sorában sikerült találni megfelelô védôszentet, és ezekre
azt mondhatja a mai ember, hogy a hajdan volt világnak ezek az emberei
nem vonzóak számukra. Ez kétségtelen, de a bemutatott védôszentekkel
kapcsolatban mégiscsak az a fontos, hogy szentek, azaz hôsiesen
gyakorolták az isten- és emberszeretetet: ami pedig ezenfelül még róluk
olvasható, csak árnyaltabban akarja bemutatni, hogy milyen viszonyok,
életkörülmények között, milyen életpályán gyakorolták ezt az
életszentséget. Az életszentség ugyanis idôbe ágyazott is, de idôk
fölötti is. Egy-egy név régebbi szent viselôje után természetesen
bemutatjuk ugyanazon név újabb szent képviselôi közül a
nevezetesebbeket is; ám az a tapasztalat, hogy inkább a régebbit szokás
védôszentül választani és az ô ünnepét névnapként megülni. Az ilyen sok
szenttel megáldott nevek mellett, mint épp ez a névjegyzék mutatja, sok
olyan név van, amely még várja a maga saját védôszentjét. Miért ne
érkezhetnék ez magyar földrôl?
Mint fönt kifejtettük, könyvünk elsô kiadása Ladó János Magyar
utónévkönyvének az anyagát a védôszentek ismertetésével, illetve
kiválasztásával egészítette ki. Az azóta eltelt idô alatt azonban
kiderült, hogy a magyar társadalom a Ladó-féle ajánlások, névjavaslatok
nagy részét nem tette magáévá: egy, ha nem is hivatalos, de mégiscsak
szakfolyóiratban megjelent megállapítás szerint ,,a Magyar utónévkönyv
anyaga csaknem 70%-ban felhasználatlan'' (Magyar Nyelv, 1992. 101. 1.).
Ezért ebbôl a második kiadásból sok nevet kihagytunk, de sajnos nem
objektív fölmérés, hanem inkább csak megérzés alapján: a nagyon is
idegeneknek, idegenszerűeknek érzett neveket. Ebben a vonatkozásban
kikértem a Magyar Nyelvtudományi Intézet tanácsát. Hasonlóképpen abban
is, hogy miféle olyan új igények merültek fel, amelyekkel a névsort ki
kell egészíteni. Mindkét vonatkozásban a szerzô hálás lekötelezettje
Bíró Ágnesnak, az Intézet munkatársának. Ha pedig hiba volt valamely
név kihagyása, mert valakit épp ez érdekelne, utánanézhet az elsô
kiadásban.
A nevek eredete és jelentése is szerfölött érdekli a közönséget.
Ebben a tekintetben arra törekedtünk, hogy a szaktudomány, a nyelvészet
színe elôtt a legteljesebb mértékben megállja a helyét a könyv. Ebben a
második kiadásban nyelvészeti szempontból sok névcikk átdolgozásra
került részint saját kutatások, részint kedves barátom és rendtársam,
Meskó Lajos tanácsai alapján. Neki tartozom hálával az újonnan besorolt
nevek nyelvészeti meghatározásában nyújtott segítségért is.
Szólni kell még a könyv egészének és az egyes névcikkeknek a
felépítésérôl. A törzset a nevek ábécérendben való jegyzéke alkotja,
elôbb a férfi- azután a nôi neveké. Ezt a sorrendet az indokolja, hogy
igen sok esetben a férfinevek az elsôdlegesek, a nôi nevek pedig ezek
átalakított formái, és helyénvalóbb a könyv második részébôl
visszautalni az elsôre, mint fordítva. A névjegyzék után a könyv
függelékében a valóban használt neveknek a naptári rend szerint való
csoportosítása és a források felsorolása következik.
Az egyes névcikkek élén természetesen maga a név áll. Itt már a
betűtípus jelzi, hogy magyar vagy nem magyar, idegen névvel van-e
dolgunk. A magyar nevek félkövér nagykapitál (pl. ÁKOS*), a
megmagyarosodottak álló nagykapitál (pl. ANTAL), az idegenek kiskapitál
(pl. ADALBERT) betűkkel jelentkeznek.
A nevek ilyen szempontú minôsítésérôl kissé részletesebben kell
szólni. Elôször is utalni kell arra, hogy a magyarság finnugor (magyar)
nyelvű és különféle törökös (sôt egyéb) nyelvű népelemekbôl forrott
össze azzá a nemzetté, amely ezt a hazát elfoglalta. Ennek a népnek a
névkincse magyar név. Ha tehát sok névrôl azt olvassuk, hogy török
eredetű, ne azokra a törökökre gondoljunk, akikkel oly hosszú idôn át
harcban álltunk, és akik másfél századon át uralmuk alatt tartották
hazánk jó részét. Magyar nevek továbbá magyar írók és nyelvújítók
tudatos névalkotásai. Magyar név azután minden olyan név, amely a
magyar nyelv életében lett (esetleg idegen eredetű) közszóból
tulajdonnévvé. De nem soroljuk ide az olyan újabb keletű
névalkotásokat, amelyek mint közszavak ma is idegen szavak, és
amelyekrôl nem lehet azt állítani, hogy a magyar nyelvben már
tulajdonnévvé lettek. Az olyan újabb keletű neveket viszont, amelyek
mint közszók magyar szavak, a magyar nevek közé számítjuk. Ide tartozik
még néhány rokon (besenyô, finn, hun, kun, mongol) nyelv és nép körébôl
való név is. Különleges indokolással és elvi engedménnyel ide osztjuk
be az Aladár, Atilla, Attila, Csörsz nevet is.
Megmagyarosodott neveknek -- nyelvészeti alapon állva -- azokat a
neveket tekintjük, amelyeknek hangalakja nálunk módosult, az idegen
eredetitôl eltérô formát öltött -- vagyis nem meghonosodott, hanem
megmagyarosodott nevekrôl beszélünk. De nem számítjuk
megmagyarosodásnak, ha az idegen nyelvi a betű helyén a magyarban is
ugyanez a betű áll, bár a magyar a hang lényegesen különbözik a latin
és a többi nyelv a hangjától. Példa lehet az Anna, amelyet egyformán ír
le, de nem egyformán ejt a magyar és a latin nyelv. Hasonlóképpen nem
tekintjük megmagyarosodott neveknek azokat a latin jövevényeket,
amelyekben a régi hazai olvasási mód szerint ma is s hangot ejtünk,
jóllehet a mai latin olvasat szerint ott sz hang van (pl. Dárius,
Jónás).
A többi nevet idegen névnek mondjuk, ha még oly régi használat vagy
mai elterjedtség honosította is meg ôket. De ezek önállósult becézései
megmagyarosodott neveknek számítanak.
A név után rövid nyelvészeti magyarázat következik: a név eredete és
jelentése. Ha magyar névrôl van szó, a következô megjelöléseket
olvashatjuk: ôsmagyar név, ómagyar név, régi magyar név, újmagyar név.
Ôsmagyar neveknek nevezzük azokat, amelyek kimutathatóan már Szent
István elôtt is használatosak voltak (néha ez vitatható, mint pl.
Szabolcs, Szemere esetében); ómagyar neveknek hívjuk a középkori
forrásokban megtalálható neveket; a régi magyar név tulajdonképpen
óvatos megállapítás: lehet, hogy az elôbb említett korszakokból valók,
de a jelen könyv szerzôje nem tud elôfordulásukról; újmagyar név a
középkor utáni idôben, fôként a 19--20. században keletkezett név.
Idegen eredetű nevek esetében jelezzük azt a nyelvet, amelyben a név
keletkezett és értelemmel bír; de itt meg kell jegyeznünk, hogy igen
sok esetben a latin volt az a nyelv, amely a nevet felénk közvetítette.
Szentírási eredetű neveknél azonban ezt a minôsítést olvashatjuk
ahelyett, hogy a név héber vagy arámi eredetű. Keresztény ember
szemében ez a lényegesebb, és ezek a zsidó nevek csak azért honosodtak
meg nálunk, mert az üdvösségtörténet nevezetes személyiségei viselték.
A név nyelvészeti magyarázata után következnek a rokon nevek és a
védôszent(ek). Ez utóbbiak közül az elsô neve elôl (tehát aki
közvetlenül következik a ,,Védôszent'' szó után) az ismétlés elkerülése
céljából elhagytuk a ,,Szent'' jelzôt. A ,,kapcsolt'' (azaz a
keresztnévvel nem azonos nevű) védôszent nevének jelentését általában
csak akkor magyarázzuk, ha magának a keresztnévnek a jelentése
ismeretlen, vagy a védôszent nevének a keresztnévhez való kapcsolása a
két név jelentésbeli azonossága vagy hasonlósága alapján történt. A
védôszentek nevét a lehetôség szerint eredeti vagy latin formájában
közöljük; ezzel megtakarítjuk a név nyelvészeti magyarázatában annak az
idegen nyelvi elôzménynek a megemlítését, amelybôl a magyar név
fejlôdött.
A védôszent megnevezése után annak pár mondatos vagy szavas
jellemzése következik, mindig megjelölve a helyet és a kort, ahová ezek
az adatok kapcsolódnak.
A szent egyházi ünnepe -- amely egyúttal az illetô keresztnév
viselôjének névnapja -- fejezi be a névcikket. Itt kell megemlíteni,
hogy azelôtt szökôévben február 24-e után e nap kihagyásával egy nappal
hátrább volt szokás tolni a szentekrôl való megemlékezéseket. Jelenleg
azonban így járunk el: ,,Az ünneplésekben nincs változás, azon a napon
végezzük, amelyikre a naptár jelzi.'' (Az imaórák liturgiája) Az elsô
kiadással ellentétben ez a második a névünnepek tekintetében nem tesz
különbséget közönséges és szökôév között.
E könyv használóinak eligazítására azt még el kell mondanunk, hogy a
közelmúlt világban az állami naptárakhoz állami névnapjegyzék is
készült, mégpedig a régi katolikus naptáraknak a II. Vatikáni Zsinattal
kapcsolatos naptárreform elôtti közismert adataiból, magyar és több
idegen névnek a régi protestáns naptárakban található dátumaiból,
valamint több névnek a még szabad napokon való önkényes elhelyezésébôl.
Ezek a névnapdátumok találhatók évrôl évre a naptárakban, és ezeket a
névnaposokat köszönti reggelente a rádió. Mondanunk sem kell, hogy
ezeknek a névnapdátumoknak a katolikus egyház liturgikus életéhez, a
szenteknek a katolikus egyházban folyó tiszteletéhez az esetek
többségében semmi közük sincs.
Könyvünk -- bár nem elôzménytelen -- újsága abban van, hogy a nevek
felôl közeledik a szentekhez, nem pedig fordítva. Teszi ezt azzal az
óhajjal, hogy szenteljék meg ôket és viselôiket.

A rövidítések magyarázata


? = bizonytalan pl. = például
= lásd! sk(k). = és a következô(k)
+ = meghalt (+ jel félkövérrel) sz. = század
+ = plusz ti. = tudniillik
c. = című u. = után
e. = elôtt ui. = ugyanis
ill. = illetôleg, illetve ún. = úgynevezett
J., j. = jelentése uo. = ugyanott
k. = körül v. között Ü., ü. = ünnepe
kb. = körülbelül v. = vagy
Kr. e. = Krisztus elôtt Vö., vö. = vesd össze
l. = lap vsz. = valószínűleg
L., l. = lásd!
========================================================================
Férfinevek -- A, Á


ABA* Ómagyar név. Török eredetű. J.: apa. Rokon nevek: Abony, Absa.
Védôszent: Paternus (=atyai, ti. jóságú); bencés szerzetes volt, és a
mai Franciaország területén levô kolostorokban élt. Egy alkalommal
útonállók támadták meg egy erdôben; lelkükre beszélt, hogy javuljanak
meg, és ezért dühükben megölték (+726 k.). Ü.: nov. 12.

ÁBEL Ószövetségi név. J.: (?) lehelet, mulandóság, esetleg: fiú. Ádám
és Éva fiának ünnepe: jan. 2. Lehet védôszentje Abel, lobbes-i bencés
szerzetes, majd 743-tól reimsi (ma: Franciaország) érsek (+750--760
között) is. Ü.: aug. 5.

ABONY* Az Aba név kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott!
Védôszentje lehet Szent Paternianus, 5. sz.-i bolognai (Itália) püspök
is. Ü.: júl. 12.

ÁBRAHÁM Ószövetségi név. J.: a sokaság atyja, fölséges atya. Rokon
nevek: Ábris, Ibrány. Az ószövetségi Ábrahám patriárka (Kr. e. 19--20.
sz.), aki ,,atyja mindenkinek, aki hisz'' (Róm 4, 11.), példaképe a
keresztényeknek is. Ü.: okt. 9. Van keresztény Szent Ábrahám is, a
Keletrôl származó, majd Galliában (a mai Franciaország) szent életet
élt remete (+476 k.). Ü.: jún. 15.

ÁBRIS Az Ábrahám név kicsinyítôképzôs alakja. A továbbiakat l. ott! Más
védôszent: Ábrám (Ábrahám), szíriai remete (+360 k.). Ü.: márc. 16.

ABSA* Régi magyar név. Az Aba név kicsinyítôképzôs származéka, amely
utóbb egybefolyt az Absolon becézô alakjával. Védôszent: Abakum,
római vértanú (+ vsz. 304 k.). Ü.: jan. 19.

ABSOLON Ószövetségi név. J.: a béke atyja. Rokon név: Absa, Axel.
Védôszent: Absolon, a kappadóciai (Kis-Ázsia) Caesareában vsz. az 1.
sz.-ban szenvedett vértanú. Ü.: márc. 2.

ACHILLES Görög eredetű név. J.: a kígyó fia (?). A név régi magyar
formája: Ehellös. Védôszent: Achilleus, római vértanú. Alakját
testvérével, Nereuséval legendák fonják körül; ez viszont arra mutat,
hogy nagy tiszteletben részesültek (+ vsz. 304 k.). Ü.: máj. 12. A
keresztény ókor ismer egy másik Szent Achilleus szerpap-vértanút is
(+212). Ü.: ápr. 23.

ACSÁD* Ómagyar név. Jelentése bizonytalan. Védôszent: Acatius (j:
ártatlan), szerémi (a római kori Pannóniában, a Dráva--Duna--Száva
szögében) vértanú. Ü.: jan. 2. Védôszentje lehet Agathius (Acathius),
katonatiszt vértanú is (+306 k.). Ü.: máj. 8.

ADALBERT Germán eredetű név. J.: nemes és fényes, vagyis elôkelôsége
révén híres. Védôszent: Adalbert, püspök, vértanú (+997). Vö. Béla. Ü.:
ápr. 23.

ÁDÁM Ószövetségi név. J. a Szentírás-magyarázók szerint: vörös földbôl
való. Az emberiség ôsatyjáról december 24-én emlékezik meg az Egyház.

ADEODÁT Latin név. J.: Istentôl adott. Rokon név: Deodát. Védôszent:
Deodatus, nevers-i (a mai Franciaországban) püspök; élete végén
remeteségbe vonult (+679). Ü.: jún. 19. Másik védôszent: Deusdedit
(=Isten adománya), pápa, hitvalló (+618). Ü.: nov. 8.

ADOLF Germán eredetű név. J.: nemes farkas. Védôszent: Adolf,
westfáliai grófi családból származó cisztercita szerzetes, majd
osnabrücki (Németország) püspök, a pestises betegek odaadó ápolója
(+1224). Ü.: febr. 11. Másik védôszent: Adolf, angliai származású
utrechti (ma: Hollandia) püspök (+642?). Ü.: jún. 17.

ADONY* Ómagyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Anthelm (=Isten
védence); a franciaországi Grenoble-ban levô karthauzi kolostor priorja
és így az egész rend feje volt; a pápa parancsára püspökké lett, de 12
évi működés után visszavonult a kolostorba (+1178). Ü.: jún. 26.

ADORJÁN Latin eredetű név. J.: a Velence tartományban levô Hadria
városából való férfi. Rokon nevek: Adrián, Arián. Védôszent: Hadrianus,
nikomédiai (Kis-Ázsia) vértanú. Legendás élettörténete szerint
egyházüldözô császári hivatalnokból, rendôrtisztbôl lett keresztény
(+303 k.). Ereklyéi a középkorban Flandriába kerültek, és ezért terjedt
el tisztelete óriási mértékben a Rajna vidékén. Ü.: márc. 4. és szept.
8. Ugyanabban az idôben szenvedett vértanúságot a palesztinai
Caesareában egy másik Szent Hadrianus (+308). Ü.: márc. 5.

ADRIÁN A Hadrianus név változata. A továbbiakat l. az Adorján
névcikkben!

AGÁD* Régi magyar név. Valószínűleg török eredetű. Védôszent: Agatho
(=jó, nemes), pápa (678--681). Tévtanítókkal, fôként az ún.
képrombolókkal való küzdelemben telt el rövid kormányzásának ideje. De
nevének is igyekezett megfelelni: senki sem távozott tôle vigasztalás
nélkül. Ü.: jan. 10.

AGGEUS Ószövetségi próféta neve (Kr. e. a 6. sz.). J.: ünnepi, vidám. A
prófétáról júl. 4-én emlékezik az Egyház. Keresztény szent: Aggeus,
bolognai vértanú (+300 k.). Ü.: jan. 4.

AGMÁND* Ôsmagyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Amandus
(=szeretetreméltó), szerzetes, majd püspök, a belgák apostola (+676).
Ü.: febr. 6.

ÁGOST Rokon név: Ágoston. Mindkettô a latin Augustusból származik. J.:
fenséges, fennkölt. Védôszent: Gazotti (Kazotics) Boldog Augustus
(Augustinus), dalmáciai származású domonkos szerzetes, majd zágrábi
püspök. Károly Róbert királyunk (1308--1342) megválasztása idején, majd
uralkodása elsô éveiben a magyar politikai életben is jelentôs szerepet
vitt (+1323). Ü.: aug. 3. és 8.

ÁGOSTON A név eredetét és jelentését l. az Ágost rokon név rovatában!
Védôszent: Ágoston (Augustinus), hippói püspök, egyházdoktor, a
keresztény ókor legnagyobb bölcselôje és a nyugati egyház
legzseniálisabb hittudósa (+430). Ü.: aug. 28. Másik védôszent:
Agoston, Canterbury érseke, Anglia apostola (+604). Ü.: máj. 27.

ÁHIM A Joakim név önállósult rövidülése. A továbbiakat l. ott!

AHMED Arab eredetű név. J.: dicséretre méltó. Régi magyar formája:
Amhát. Védôszent: Honoratus (=tisztelt, tiszteletre méltó); Lerin
szigetén (a mai Franciaországban) kolostort alapított, számtalan
tanítványának volt bölcs lelki vezetôje; utóbb Arles püspöke (+420).
Ü.: jan. 16.

AJÁD* Régi magyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Aichard(us)
(=olyan erôs, mint egy kard), a mai Franciaország területén levô Jouin
szerzetese, majd jámborságával és tudományával világoskodó apátja
(+687). Ü.: szept. 15.

AJÁNDOK* Ómagyar név, utolsó magánhangzójában a régiesebb alakkal --
megkülönböztetésül a hasonló nôi névtôl. Úgy értendô, hogy a gyermek
Isten ajándéka. A védôszentet: Donatust l. a Donát névcikkben! Ü.: aug.
7., ill. febr. 17.

AJTONY* Ôsmagyar név. Török eredetű. J.: arany. Védôszent: Aureus
(=aranyos), mainzi (ma: Németország) püspök, a hun hadjárat áldozata
(+451). Ü.: jún. 16. Vagy: Szent Aurelius (=aranyos), córdobai vértanú.
L. az Aurél név rovatában! Ü.: júl. 27.

AKÁCS A latinosított görög Achatius (=ártatlan) rövidülésének régi,
magyaros alakja. Védôszent: Acathius. L. az Acsád névcikkben! Ü.: máj.
8.

ÁKOS* Ómagyar név. Török eredetű. J.: fehér sólyom. Védôszent: Achatius
(+125 k.), örmény vértanú. Élettörténete kései keletű és eléggé mesés
színezetű, de ô a 14 segítô szent egyike. Jún. 22-i ünnepe a magyar
naptárakban a legrégibb Ákos-nap. Más védôszent: Acathius szerémi (l.
az Acsád névcikkben!) vértanú. Ü.: jan. 2.

ALADÁR* Szláv eredetű köznévbôl (j.: udvarházi elöljáró) lett középkori
magyar név vagy megmagyarosodott szláv név. Magyar névnek -- elvi
engedménnyel -- mondai vonatkozása miatt tekintjük; Kézai S. ui.
gestájában ezt a maga korában ismert nevet visszavetítve Aladárnak
mondja Attila fiát. Védôszent: Eleutherius (=szabad ember, nemes),
püspök a mai Belgium területén (+531; ü.: febr. 20.) vagy az ugyanilyen
nevű pápa (+189 k.), akit az Egyház sok gondja, fáradsága miatt
vértanúként tisztel, jóllehet nem halt erôszakos halált. Ü.: máj. 26.

ALADIN Germán eredetű név. J.: kis öreg. Védôszent: Altmann
(=tapasztalt öreg), passaui (Bajorország) püspök; az ún. invesztitúra-
harcban az Egyház jogai mellett szállt síkra, ezért száműzetésben
kellett meghalnia (+1091). Ü.: aug. 8. Másik védôszent: Alto
(=élemedett), Bajorország egyik apostola, kolostoralapító és apát (+760
k.). Ü.: febr. 9.

ALAJOS Germán-német eredetű név. J.: egészen bölcs. Védôszent: Gonzaga
Szent Alajos (Aloisius), a mantuai ôrgróf elsôszülött fia, a tisztaság
hôse; pestises betegek ápolása közben kapott fertôzés következtében
mint jezsuita papnövendék halt meg 24 éves korában (+1591). Ü.: jún.
21.

ALÁN A bretonból származó angol eredetű név. J.: fuvolás, furulyás (?).
Védôszent: Alanus, nem egészen hiteles adatok szerint cisztercita
szerzetes, majd püspök; élete végén visszatért a clairvaux-i apátságba
(+1160). Ü.: okt. 14. és nov. 25. Másik védôszent: Boldog Alanus,
francia domonkos, a rózsafüzér nagy terjesztôje (+1475). Ü.: szept. 8.

ALBERT A germán Adalbert német rövidülése. Jelentését l. ott!
Védôszent: Nagy Szent Albert, egyházdoktor, párizsi, kölni fôiskolai
tanár; domonkos volt, és rendkívüli tudománya miatt -- amelyben a
középkori viszonyokhoz mérten igen jelentôs helyet foglaltak el a
természettudományok is -- nevezték el már kortársai Nagynak (+1280).
Ü.: nov. 15. Két szentéletű középkori magyar pálos szerzetesnek, Thar-
Ispán Boldog Albertnak és Csanády Boldog Albertnak május 9-én, ill. 28-
án van az ünnepe; aug. 7-én pedig Szicíliai Szent Albert karmelitáé
(+1306).

ALBIN Két név, a latin Albinus (=fehér) és a germán Alwin, Albuin
(=nemes barát) egybeesése. Védôszent: Albinus, szerzetesapát, angers-i
(a mai Franciaország területén) püspök (+554). Ü.: márc. 1. Vagy: Szent
Albuin, brixeni (Tirol) püspök (+1006). Ü.: febr. 5.

ÁLDOR Talán a germán Adelreich (=nemes fejedelem) név Alderik
változatának magyarosodott formája. A nyelvújítók ezt a szót ajánlották
az ,,áldozópap'' fogalmára -- kevés sikerrel. Védôszent: Alderich,
premontrei rendi tiszteletreméltó (hivatalosan boldoggá nem avatott)
laikus testvér (+1200 k.). Ü.: febr. 6.

ALEX A görög Alexis (=védelem), Alexiosz, latin Alexius (=védô), görög
Alexandrosz, latin Alexander (=férfiakat v. férfiaktól megvédô) német
megrövidülése. Védôszent: Falkonieri Szent Alexius, a szervita rend hét
alapítójának egyike (+1310). Ü.: febr. 17.

ALEXANDER Ebbôl a görög-latin névbôl (j.: férfiakat v. férfiaktól
megvédô) alakult ki a magyar Sándor. A további összes tudnivalókat l.
ott!

ALFONZ Germán eredetű név. J. kb. ez: kész arra, hogy nemességével
kitűnjön. Védôszent: Liguori Szent Alfonz, nápolyi ügyvéd, majd pap, a
redemptoristák alapítója, püspök, erkölcstantudós, egyházdoktor
(+1787). Ü.: aug. 1. Másik védôszent: Rodriguez Szent Alfonz; családja
halála után jezsuita laikus testvér lett, és több mint 30 éven át
portási tisztet töltött be (+1617). Ü.: okt. 30. és 31.

ALFRÉD Germán eredetű név. J.: tündérek segítségével ad tanácsot.
Védôszent: Alfred, angol király, országának megvédelmezôje és
újjáépítôje (+899 v. 901). Csak angol naptárak sorolják a szentek közé;
tisztelete nem lett általános, mert a dánok és a normannok, akik ellen
egész életében küzdött, és halála után meghódították az országot, nem
tűrték tiszteletét. Ü.: okt. 28. Más védôszentek: Alfred(Alfrik),
bencés, majd Canterbury (Anglia) érseke, nagy tudós (+1005/06). Ü.:
aug. 28. és nov. 16. Vagy: Szent Alfred (Altfried), Hildesheim
(Németország) püspöke, templomépítô, kolostoralapító (+874). Ü.: aug.
15.

ALI Arab eredetű név. J.: fenséges, fennkölt. Védôszent: Alypius,
tagastei (Észak-Afrika) püspök, Szent Ágoston tanítványa, barátja és
munkatársa (+430 k.). Ü.: aug. 15.

ÁLMOS* Ôsmagyar név. Török eredetű. J.: ajándék, vétel. Védôszent:
Almachius, Keletrôl Rómába került szerzetes; meg akarta akadáyozni a
jan. 1-jei pogány játékokat, és ezért megölték (+391). Ü.: jan. 1.

ALPÁR* Ómagyar név. Török eredetű. J.: vsz. hôs férfi. Védôszent:
Alexandrus (=férfiakat v. férfiaktól megvédô), pannóniai vértanú katona
(+300 k.). Ü.: márc. 27.

AMADÉ Latin eredetű név. J.: szeresd az Istent! Védôszent: Boldog
Amadeus, Szavoja hercege és védôszentje, a keresztény fejedelem
mintaképe (+1472). Ü.: márc. 30. Vagy: Szent Amadeus, cisztercita, majd
lausanne-i (Franciaország) püspök (+1159). Ü.: jan. 28.

AMAND Latin eredetű név. J.: szeretetreméltó. Védôszent: Amandus,
püspök, a belgák apostola; hithirdetô művének megerôsítésére és
fenntartására több kolostort alapított (+676 v. 679). Ü.: febr. 6.
Vagy: Szent Amandus, a mai Strassburg püspöke 350 k. Ü.: okt. 26.

AMBOS Az Ambrus név magyar kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat
l. ott! Más védôszent: Boldog Ambrosius, sienai (Itália) származású
domonkos szerzetes, Nagy Szent Albert tanítványa. Olaszország egyes
vidékein különösen a jegyespárok tisztelik benne pártfogójukat
(+1285/87). Ü.: márc. 20.

AMBRÓ Az Ambrus név magyar kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat
l. ott!

AMBRUS Görög eredetű név. J.: halhatatlan. Rokon nevek: Ambos, Ambró.
Védôszent: Ambrosius, Milánó püspöke, a négy nagy nyugati egyházdoktor
egyike, Szent Ágoston megtérítôje (+397). Ü.: dec. 7.

ANASZTÁZ Görög eredetű név. J.: a feltámadott. Védôszent: Anastasius,
perzsa származású katona, majd szerzetes és vértanú (+628). Ü.: jan.
22. Vagy: I. Szent Anastasius, pápa (+401). Ü.: ápr. 27. és dec. 19.

ANATOL Görög eredetű név. J.: napkeleti országból való. Védôszent:
Anatolius, caesareai (Palesztina), majd laodiceai (Szíria) püspök,
matematikus és csillagász (+283). Ü.: júl. 3.

ANDOR Az András név régi Andorjás formájából vagy inkább a görög-
latin Andronicus (j.: gyôzelmes férfi) magyar Andornok alakjából
rövidült név. Védôszent: Andronicus, 4. sz.-i hitvalló; Isten
akaratában megnyugodva viselte el két gyermekének elvesztését; felesége
kolostorba vonult, ô pedig Palesztina szent helyeit látogatta. Ü.: okt.
9. Vagy: Szent Andronicus, efezusi (Kis-Ázsia) polgár, bátor
hitvallásáért Tarsusban gladiátoroktól kivégzett vértanú (+304). Ü.:
okt. 11. Többnyire azonban Szent András apostolt tekintik
védôszentjüknek e név viselôi. Ü.: nov. 30.

ANDOS Az András név régi magyar becézô formája. A továbbiakat l. ott!
Más védôszent: András (Zoerárd, Szórád), lengyel származású Zobor-hegyi
(Nyitra m.) szerzetes, majd a Trencsén környéki szkalkai barlangban
kemény önmegtagadó életet folytató remete (+1010 k.). Életét az elsô
magyar író, Boldog Mór, pécsi püspök (l. a Mór név rovatában!) írta
meg. Ü.: júl. 17.

ANDRÁS Görög eredetű név. Latin formája: Andreas. J.: férfias. Rokon
nevek: Andor, Andos, Bandó, Bende, Endre. Védôszent: a mintegy 60 ilyen
nevű szent közül a legkiemelkedôbb András apostol, az Úr elsô
tanítványa, Szent Péter testvére. Patraszban (Görögország) szenvedett
vértanúhalált 60--62 k. Ü.: nov. 30. Más védôszentek: Corsini Szent
András, karmelita, Fiesole (Itália) püspöke (+1373). Ü.: febr. 4.
Avellino Szent András, olasz teatinus szerzetes (+1608). Ü.: nov. 10.

ANGELUS Görög eredetű latin név. J.: Isten követe, angyal. Régi magyar
formája: Angyalos. Védôszent: Angelus, karmelita, vértanú; Szicíliában
hirdette az igét (+1220). Ü.: máj. 5.

ANICÉT Görög-latin eredetű név. J.: legyôzhetetlen. Védôszent:
Anicetus, pápa (+166 k.). Ü.: ápr. 17.

ANTAL Latin eredetű név. Latin formája: Antonius. J. talán: elöljáró,
fejedelem. Rokon név: Antos. Védôszentek: Remete Szent Antal, a
keresztény ókor legnagyobb remetéje, 105 évébôl 80-at az egyiptomi
sivatagban töltött; lassan remetetelep alakult ki körülötte; ez volt a
szerzetesi közösség elsô, kezdetleges formája (+356). Ü.: jan. 17.
Páduai Szent Antal, portugál származású páratlan hatású ferences
hitszónok, egyházdoktor, a legnépszerűbb szentek egyike (+1231). Ü.:
jún. 13. Zaccaria Szent Antal Mária, szerzetalapító (+1539). Ü.: júl.
5.

ANTOS Az Antal név magyar kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l.
ott! Védôszent az ott felsoroltakon kívül: Magyarországi Boldog Antal,
aki zarándokként került Itáliába, és Folignóban betegápolásnak
szentelte életét (+1398). Ü.: máj. 13.

ANZELM Germán eredetű név. J.: Az istenség védelme alatt álló. A név
régi magyar formája: Enzsel. Védôszent: Anselm, Canterbury (Anglia)
érseke, egyházdoktor, az Egyház jogainak kemény védelmezôje (+1109).
Ü.: ápr. 21.

ÁNYOS Görög-latin eredetű név. Jelentése ismeretlen. Védôszent:
Anianus, alexandriai (Egyiptom) püspök, Szent Márk evangélista utóda
(ü.: ápr. 25.) vagy egy hasonló nevű, ír származású 7. v. 8. sz.-i
németországi vándor aszkéta (ü.: nov. 15.).

APOLLINÁR Latin eredetű név. J.: Apollo istenhez tartozó, neki
szentelt. Védôszent: Apollinaris, Ravenna (Itália) püspöke és vértanú
(+200 k.). Ü.: júl. 23. Vagy: Boldog Apollinaris, kapucinus, a francia
forradalom vértanúja (+1792). Ü.: szept. 2.

APOLLÓ A fény és a költészet görög-latin istenének a neve, illetve az
abból származó Apollonius név rövidülése. Védôszent: Apollonius,
egyiptomi szerpap, vértanú (+311 k.). Ü.: márc. 8. Vagy: Szent
Apollonius, római vértanú, hitvédô (+185 k.). Ü.: ápr. 18.

APOR* Ómagyar név. Jelentése vitás (apácska?). Védôszent: Apronianus,
római börtönôr, vértanú (+304 v. 305). Ü.: febr. 2.

APOSTOL Görög eredetű név. J.: követ, küldött, apostol. Védôszent: Pál,
a nemzetek apostola. L. ott! Ü.: jan. 25.

APRÓD* Régi magyar név. J.: kicsike, apród. Védôszentek: Aprószentek
(Innocentes), a Heródestôl meggyilkolt betlehemi kisdedek. Ü.: dec. 28.

ARIÁN Latin eredetű név, az Adorján, Adrián alakváltozata. Védôszent
az ott felsoroltakon kívül: Arianus, antinoëi (Egyiptom) helytartó,

vértanú (+311 k.). Ü.: márc. 8.

ARIEL Héber eredetű név. J.: Isten oroszlánja. Védôszent: Nagy Szent
Leó (j.: oroszlán), pápa. L. a Leó névcikkben! Ü.: nov. 10.

ARISZTID Görög eredetű név. J.: Arisztaiosznak (a legjobbnak) fia.
Védôszent: Arisztidész. 2. sz.-i athéni tudós, hitvalló (+150 k.). Ü.:
aug. 31.

ARKÁD Görög eredetű név. J.: Árkádiából való férfi. Rokon név: Árkos.
Védôszent: Két Arcadius nevű észak-afrikai vértanút is ismerünk; az
egyik a Valerianus római császár idején folyt keresztényüldözés alatt
szenvedett (+260 k.; ü.: jan. 12.), a másikat az ariánus vandál király,
Genserik végeztette ki (+437; ü.: nov. 13.).

ÁRKOS A fönti név önállósult magyar származéka. A továbbiakat l. ott!

ARMAND A Herman név francia változata. Védôszent: Armand de Rancé;
világias élet után a La Trappe-i cisztercita kolostorba vonult, és
megvetette a szigorú trappista rend alapját (+1700). Szentté avatva
nincs, de rendjében mint ,,Isten szolgájá''-t tisztelik. Ü.: okt. 26.

ÁRMIN Arminiusnak, a germán keruszkuszok fejedelmének latin nevébôl
rövidült név. Védôszent: Egyiptomban és Abesszíniában ôsidôk óta
tisztelnek egy Szent Arminius nevű vértanút, de életérôl és a halála
körülményeirôl semmit sem tudunk. Ü.: jún. 2. Az Ármin névnek a
Hermannal való azonosítása alapján Szent Hermannt is szokás az Árminok
védôszentjének tekinteni. L. ott!

ARNOLD Germán eredetű név. J.: hatalmas, mint egy sas. Rokon név:
Arnót. Védôszent: Arnold, az állítólag Görögországból származott énekes
és hárfajátékos, akit Nagy Károly császár udvarába fogadott;
művészetével mindenkit derűre hangolt, jóságával, ártatlanságával és a
szegények iránti szeretetével megnyerte az embereket (+800 k.). Ü.:
júl. 18.

ARNÓT Az Arnold név magyar alakváltozata. A továbbiakat l. ott!

ÁRON Ószövetségi név. J. talán: ihletett, tisztánlátó vagy a bátorság
hegye. Védôszent: Áron, fôpap, Mózes bátyja és támasza (Kr. e. a 13.
sz.). Ü.: júl. 1. Ugyanezen a napon van Szent Áron, brit vértanú (+303
k.) ünnepe is.

ÁRPÁD* Ôsmagyar név. Az árpa szó kicsinyítôképzôs származéka, és így
vsz. ún. óvónév. Védôszent: Aphrátész (Afrahat), perzsa származású,
szíriai, szigorú életű remete, a katolikusok támasza az ariánusok
ellen, szír nyelvű egyházi író (+345 u.). Ü.: ápr. 7. Vagy: Szent
Arpikász, gót vértanú (+370). Ü.: márc. 26.

ARTEMON Görög eredetű név. J.: ép, egészséges. Védôszent: Artemius,
Constantinus római császár magasrangú katonatisztje, akit azonban
Julianus, a hitehagyó császár kivégeztetett; különösen a görögök
tisztelik mint nagy vértanút (+362). Ü.: okt. 20.

ARTÚR Kelta-angol eredetű név. Jelentése bizonytalan (medve? nemes?
ifjú?). Védôszent: O’Nelly Szent Artur, a fogolykiváltó trinitárius
rend tagja; a mohamedánok megégették (+1282; ü.; szept. 1.), vagy
Boldog Artur, angliai ferences vértanú (+1643; ü.: jan. 7. és dec.
11.), vagy Boldog Artur (bencés nevén: Richard), az angol
katolikusüldözés áldozata (+1539; ü.: nov. 15.)

ARZÉN Görög eredetű név. J.: erôteljes, férfias. Régi magyaros formája:
Erzsén. Védôszent: Arsenius, elôkelô római szenátornemzetség sarja, a
római egyház diakónusa; a konstantinápolyi császári udvarban betöltött
hivatalát otthagyva az egyiptomi pusztaságba vonult, és kemény
önmegtagadásban, remeteként élt ötven esztendeig (+445). Ü.: júl. 19.

ASZTER Görög eredetű név. J.: csillag. Védôszent: Asterius, akit
mostohaanyja feljelentésére testvéreivel együtt a kis-ázsiai Ciliciában
keresztre feszítettek (+285). Ü.: aug. 23. Vagy: Szent Asterius, római
szenátor, aki a palesztinai Caesareában szenvedett vértanúságot, mert
egy vértanúnak a testét el akarta temetni (+262). Ü.: márc. 3.

ASZTRIK Germán eredetű név. J.: a kôris(dárda) gazdája. Védôszent:
Boldog (egyes források szerint Szent) Astrik cseh származású bencés
szerzetes, Szent István királyunk munkatársa, az elsô kalocsai érsek. Ô
hozta a szent királynak Rómából a koronát (+1034/35). Ü.: nov. 12.

ATÁD* Török eredetű ómagyar név. J.: apácska. Rokon név: Atos.
Védôszent: Athenodorus, mezopotámiai (ma: Irak) vértanú (+304 k.). Ü.:
nov. 11.

ATANÁZ Görög eredetű név. J.: halhatatlan. Védôszent: Athanasius, az
egyiptomi Alexandria acélos jellemű püspöke, a legnagyobb
egyházdoktorok egyike; egész élete az ariánus eretnekséggel való
küzdelemben telt el; püspöksége alatt öt alkalommal összesen 17 évet
töltött számkivetésben (+373). Ü.: máj. 2. Az egyháztörténet más azonos
nevű szentjei eltörpülnek e mellett az óriás mellett.

ATILLA* és ATTILA* A hun uralkodó gót neve. J.: atyuska. Nemzeti
(mondai) vonatkozása miatt -- elvi engedménnyel -- magyar névnek
tekintjük. Védôszent: Attilanus, zamorai (Spanyolország) püspök
(+1009). Ü.: okt. 5.

ATOS* Más kicsinyítôképzôvel, de egyébként ugyanazon eredetű és
jelentésű név, mint a rokon név: Atád. Védôszent: Boldog Atto
(=atya), pistoiai (Itália) püspök (+1153/55). Ü.: máj. 22.

ATTILA* L. Atilla!

AURÉL Latin eredetű név. J.: aranyos vagy hajnali. Védôszent: Aurelius,
aki feleségével, Szent Natáliával, Szent Georgiusszal (l. a Györk
névcikkben!) és Szent Liliosával (l. a Liliána névcikkben!) együtt
Córdobában (Hispania) a mórok keresztényüldözése idején szenvedett
vértanúságot (+852). Ü.: júl. 27. Vagy: Szent Aurelius, érsek, Szent
Ágoston barátja (+427 k.). Ü.: jún. 15. és júl. 20.

AURÉLIÁN Latin eredetű név. J.: Az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.
Védôszent: Aurelianus, Arles (a mai Franciaországban) püspöke
(+549/51). Ü.: jún. 16.

AXEL Az Absolon név dán-svéd rövidült alakja. A továbbiakat l. ott!

AZARIÁS Ószövetségi név. J.: Segít az Isten! Védôszent: Dániel
próféta három társáról, Ananiásról, Mísaelról és Azariásról (Dán 1, 6.)
dec. 16-án emlékezik meg az Egyház.
========================================================================
Férfinevek -- B


BÁCS* Ómagyar név. Török eredetű. J.: kis fôúr. Védôszent: Baszilidész
(=királyfi), alexandriai vértanú, aki azzal érdemelte ki a vértanúság
koronáját, hogy Potamiéna szüzet (l. a Petúnia név rovatában!),
miközben ezt a vesztôhelyre kísérték, megoltalmazta a fajtalan
tolakodóktól (+203/05). Ü.: jún. 30. Vagy: Szent Bassus, a (mai francia
nevén) Nice-ben keresztre feszített püspök (+257). Ü.: dec. 5.

BAGAMÉR Szláv eredetű név, még az Árpád-korban ilyen magyaros alakot
öltött. J.: Isten békéje. Védôszent: Gottfried (=Istentôl oltalmazott,
népies szófejtéssel: Isten békéje), bencés, majd Amiens (Franciaország)
püspöke; nemcsak életszentségével tűnt ki, hanem mint a városi
polgárság szabadságának védôje is (+1115). Ü.: nov. 8.

BAJÁN* Török eredetű, egy nagy avar uralkodó neve. J.: gazdag.
Védôszent: Bajulus; ereklyéit Rómában tisztelik, de ismeretlen idôben
valószínűleg Keleten szenvedett vértanúságot. Ü.: dec. 20.

BAJNOK* Régi magyar név, jelentése nem szorul magyarázatra. Védôszent:
Hérosz (=hôs), örményországi katona, vértanú (+300 k.). Ü.: jún. 24.

BAKSA* Származtatják a magyar ,,bak'' szóból, a szláv ,,Bog'' (=Isten)
és egy ,regös’ jelentésű török szóból. Védôszent: Masculas (latinul:
masculus=hím), észak-afrikai vértanú; színigazgató volt, és Genserik
ariánus vandál király kínoztatta halálra (+440 k.). Ü.: márc. 29. Vagy:
Szent Bacchus, Szíriában szolgált római katonatiszt; hitéért halálra
korbácsolták (+300 k.). Ü.: okt. 7.

BALABÁN* Régi magyar név. Török eredetű. J.: karvaly. Védôszent: a
keresztény ókor két Aquila (=sas) nevű vértanúja (+361, ill. 311). Ü.:
márc. 23., ill. máj. 20.

BALAMBÉR* Hun uralkodó neve. Eredete vitás. Védôszent: Polycarpus (=bô
gyümölcsöt termô), Szmirna vértanú püspöke. L. a Polikárp név
rovatában! Ü.: febr. 23. Vagy: Szent Baldomer (=bátorságáról híres);
lakatosmester volt, állandóan jótékonykodott, majd (mai francia nevén)
lyoni szerzetes lett, és mint alszerpap halt meg (+660 k.). Ü.: febr.
27.

BALÁZS A magyar név a latinból ered, de ennek alapja egy nemlatin
itáliai nyelvbôl való szó, amelynek jelentése görbe lábú, ill.
jelentésváltozással: hebegô, selypítô. Védôszent: Balázs (Blasius), az
örményországi Szebaszte vértanú püspöke (+316 k.?), a torokáldás
népszerű szentje (balázsolás). Ü.: febr. 3.

BÁLINT Latin eredetű név. Alapszavának -- valens -- jelentése: erôs,
egészséges, de az is lehet, hogy a latin név egyszerűen annyit jelent,
hogy valenciai. Rokon név: Valentin. Védôszent: Valentinus; nem
megbízható legendája szerint római áldozópap, vértanú (+269 k.);
valószínűbb, hogy a Rómától északra fekvô Terniben tisztelt hasonló
nevű vértanú-püspökkel azonos. Ü.: febr. 14. Vagy: Szent Valentinus,
Dél-Bajorország püspöke (+475 k.). Ü.: jan. 7.

BALLÓ A Barnabás kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott!

BALTAZÁR Asszír-babilóniai eredetű név. J.: Baal isten óvja a királyt,
vagy óvd a király életét! Magyaros alakja és rokon neve: Boldizsár.
Védôszent: Torres Boldog Balthasar, japáni jezsuita vértanú (+1626).
Ü.: jún. 20.

BÁN* Végsô soron mongol-török eredetű ómagyar név. J.: gazdag.
Eredetében a méltóságnév is e személynévvel függ össze. Rokon nevek:
Bánk, Bános. Védôszent: Bánfi Boldog Lukács, esztergomi érsek, kemény
aszkéta (+1178). Ü.: aug. 28. Vagy: Aniani Szent Benedek, Nagy Károly
császár pohárnoka, majd bencés apát (+821). Ü.: febr. 12.

BANDÓ Az András név önállósult becézôje. A továbbiakat l. ott!

BÁNK* Ómagyar név. -- A Bán név kicsinyítôképzôs származéka.
Védôszent a rokon nevek rovatában találhatókon kívül: Szkalkai Szent
Benedek (Benedictus), Szent András (l. az Andos név rovatában!)
tanítványa, remete; rablók áldozatává lett, és ezért a vértanúk közé
számítjuk (+1012). Ü.: júl. 17.

BÁNOS* Ómagyar név, a Bán név kicsinyítôképzôs származéka. Védôszent
a rokon nevek rovatában említetteken kívül: Labre Szent Benedek
(Benedictus); koldusszegény zarándokként járta a kegyhelyeket, és
mesterkéletlen áhítatával, a gúnyolódások türelmes elviselésével
mindenkinek épülésére szolgált (+1783). Ü.: ápr. 16.

BARABÁS Arámi és görög eredetű -- az evangéliumokból ismert -- név. J.:
Abbász fia. Rokon név: Borbás. Védôszent: Barnabás. L. ott! Ü.: jún.
11.

BARACS A Barnabás vagy a Bartolom (=Bertalan) név kicsinyítôképzôs
származéka. Védôszent az ezekben a rovatokban felsoroltakon kívül:
Barachisius, perzsa vértanú; szinte emberfeletti kínokat állt ki
hitéért (+340 u.). Ü.: márc. 29.

BARAKONY Ugyanolyan származék, mint a Baracs név. Védôszent (a
vezetéknév címén): Berchmans Szent János, jezsuita papnövendék, a
hivatásszeretet és a kis dolgokban való hűség rokonszenves szentje
(+1621). Ü.: aug. 13. Természetesen az alapnevek védôszentjei is
választhatók.

BARNA A Barnabás név önállósult magyar rövidülése. A továbbiakat l.
ott!

BARNABÁS Szentírási név. J. a Biblia szerint: a vigasztalás fia. Rokon
nevek: Balló, Baracs, Barakony, Barna. Védôszent: Barnabas, az Üdvözítô
tanítványa, Szent Pál kísérôje elsô útján, apostolnak is szokás
nevezni; születési helye, fô működésének színtere valószínűleg
vértanúságának helye Ciprus szigete (+63 k.). Ü.: jún. 11.

BARÓT* Régi magyar név. Eredete és így j.: vitatott, bizonytalan.
Védôszent (a vezetéknév címén): Pirotti Szent Pompilius, olasz
piarista; fô hivatása, az ifjúság nevelése mellett a szegények testi-
lelki gondozására szentelte életét (+1756). Ü.: júl. 15.

BARS* Török eredetű ôsmagyar név. J.: bors. Rokon név: Bors. Védôszent:
Barsimaeus, a szíriai Edessza vértanú püspöke a 2. sz. elején. Ü.: jan.
30. Vagy: Szent Barthusius, szerémi (a régi római Pannóniában, a
Drávától délre) vértanú pap (+375 k.) Ü.: júl. 28.

BARTAL A Bartalom (=Bertalan) név rövidülése. A továbbiakat l. ott!

BARTÓ A Bartalom (=Bertalan) név kicsinyítôképzôs származéka. A
továbbiakat l. ott!

BARTOS A Bartalom (=Bertalan) név kicsinyítôképzôs származéka. A
továbbiakat l. ott! Más védôszent: Bartholomaeus (Bertalan), itáliai
apát, egyházi író (+1054 k.). Ü.: nov. 11.

BÁTONY* Régi magyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Aostai
(Menthoni) Szent Bernát (Bernhard=erôs, mint a medve), a róla
elnevezett Szent Bernát-hágói menedékház alapítója és így számtalan
ember jótevôje. (+1081). Ü.: jún. 15.

BÁTOR* Ómagyar név. Török eredetű. J.: hôs. Védôszent: Báthory Boldog
László, budaszentlôrinci pálos, majd a nagy-hárs-hegyi Báthory-barlang
remetéje; magyarra fordította a Szentírást; munkája bekerült Mátyás
király könyvtárába (+1484 k.). Ü.: febr. 27.

BAZIL Görög eredetű név. J.: királyi. Rokon nevek: Bazsó, Vászoly,
Vazul. Védôszent: Nagy Szent Vazul (Basilius), egyházdoktor, a
kappadóciai Caesarea (Kis-Ázsia) érseke, a keresztény ókor egyik
legmonumentálisabb egyénisége; a hit tisztaságáért rettenthetetlenül
szembeszállt az ariánus császárral, de a szűkölködôknek jóságos atyja
volt; liturgiája és szerzetesi szabályzata máig is használatban van a
keleti egyházban (+379). Ü.: jan. 2.

BAZSÓ A görög eredetű latin Basilius (= Bazil) név magyar
kicsinyítôképzôs származéka. A védôszentet l. az elôzô rovatban! Vagy:
Szent Basilius, áldozópap, aki a kis-ázsiai Ancyrában (Ankara) a
,,hitehagyó'' Julianus császár idejében szenvedett vértanúságot (+362).
Ü.: márc. 22.

BECSE* Ómagyar név, vsz. a Bese alakváltozata. Védôszent (a népies
szófejtés módján): Honorius (=megtisztelt, tiszteletteljes, becses). L.
a Honórius névcikkben! Ü.: ápr. 24., ill. szept. 30.

BEDÔ* Régi magyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. Védôszent:
Tiszteletreméltó Beda (j.: harcos), egyházdoktor, az angolok elsô
tudósa (+735). Ü.: máj. 25.

BEKÉNY* Régi magyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. A Bökény
névvel való rokonsága is bizonytalan. Rokon név: Bekô. Védôszent:
Pachomius (=izmos, erôs), az egyiptomi szerzetesség megszervezôje és
ezzel az egész szerzetesi intézmény alapítója és atyja (+347). Ü.: máj.
14.

BEKÔ* Régi magyar név ugyanabból az alapszóból, mint a rokon név:
Bekény. Védôszent (a vezetéknév címén): Becket Szent Tamás, vértanú,
II. Henrik angol király lordkancellárja, majd Anglia prímása, az Egyház
szabadságának acélos jellemű védelmezôje (+1170). Ü.: dec. 29.

BÉLA* Ennek a nagymúltú ómagyar nevünknek az eredete nem tisztázható
egyértelműen. Legvalószínűbb, hogy a magyar bél (=belsô rész) közszóra
megy vissza, de lehet török (ebben az esetben j.: elôkelô), esetleg
szláv eredetű is. A védôszent kérdése ugyancsak bonyolult és érdekes.
Eleink ugyanis a középkortól fogva meg voltak arról gyôzôdve, hogy Béla
királyainknak, közülük is fôként az elsônek (1060--63) egyszersmind
Adalbertus volt a neve. Hogy hogyan jött létre ez az azonosítás, nem
világos. A középkor második felében a régi magyar nevek legnagyobb
része kihalt, illetve pontosabban a kételemű nevek térfoglalása idején
nem vált keresztnévvé. Béla nevű királyainkról tudtak, de a nevet nem
vették fel keresztnévnek. Efelé az utat jeles tudósunk, Bod Péter
törte, aki jegyzékébe (1767) a használatban lévô nevek mellé az
Adalbertussal egyeztetve bevette ezt a nevet is. Védôszent: Adalbert,
püspök, népünk térítôje, az esztergomi egyházmegye védôszentje a
poroszok között lett vértanú (+997). Ü.: ápr. 23.

BELIZÁR Germán származású bizánci hadvezér neve. J. talán: tekintélyes,
tisztes. Védôszent: Lázár. L. ott! Ü.: dec. 17., ill. febr. 23.

BENCE Kimutathatólag a 16. sz. óta a Benedek becézôjének tekintik, ám
ez nyelvtudományi szempontból elfogadhatatlan, mert az Árpád-korban,
amikor a név feltűnik, -ca, -ce képzônk még nincs. Bod Péter feltevése
(1767), hogy a Vincentiusból (mai magyar megfelelôje a Vince)
származik, szintén nem igazolható. Lehet esetleg a Berthold német
becézôjének átvétele és ennek hazai továbbképzése. Védôszent: Benedek
(l. ott!) vagy vezetékneve címén: Benizzi (Benitius) Szent Fülöp, a
szervita rend generálisa és tulajdonképpeni megszervezôje (+1285). Ü.:
aug. 23.

BENDE Vagy a Benedek, vagy az Endre becézôje. Védôszent az András
és a Benedek név rovatában említetteken kívül Labre Szent Benedek. L. a
Bános név rovatában! Ü.: ápr. 16.

BENDEGÚZ* Attila hun uralkodó atyjának a magyar krónikás hagyományok
szerinti neve. Helyes olvasata Bendegűz volna. J.: gyöngyöcske.
Védôszent: II. Szent Benedek (Benedictus), pápa; Nyugat és Kelet
békéjén fáradozott (+685). Ü.: máj. 7.

BENE A Benedek becézése és rokon neve. A védôszentet l. az alábbi
névcikkben! Vagy: Boldog XI. Benedek (Benedictus), pápa, elôbb domonkos
generális; mint bíboros pápai követ Magyarországon is járt (+1304). Ü.:
júl. 7.

BENEDEK Latin eredetű név. J.: áldott. Rokon nevek: Bende, Bene, Benke,
Benkô, Benô. Védôszent: Nursiai Szent Benedek (Benedictus), a bencés
rend alapítója, a nyugati szerzetesség atyja és törvényhozója (+547).
Ü.: azelôtt márc. 21., az új egyházi naptárban: júl. 11.

BÉNI A Benjámin név becézô rövidülése. A továbbiakat l. ott!

BENJÁMIN Ószövetségi név. J.: a szerencse fia. Rokon nevek: Béni,
Benke, Benkô, Benô. Védôszent: Benjamin, perzsiai diakónus, kegyetlen
kínok között kivégzett vértanú: szilánkokat vertek a körme alá, majd
karóba húzták (+424). Ü.: márc. 31.

BENKE A Benedek, ill. a Benjámin név önállósult becézôje.
Védôszent: Benedek (Benedictus), bencés szerzetesapát, festô és zenész,
sokat tett az angolszász egyház felvirágoztatására (+690). Ü.: jan.
12. Természetesen az alapnevek védôszentjei is választhatók.

BENKÔ A Benedek, ill. a Benjámin név önállósult becézôje.
Védôszent: Benedek (Benedictus), Milánó püspöke (+725). Ü.: márc. 11.
Vagy: a Benedek, ill. a Benjámin név rovatában említettek.

BENÔ A Benedek. ill. Benjámin önállósult becézôje. Védôszentjét és
névünnepét l. a Benjámin név rovatában!

BERCEL* Ôsmagyar név. Ha kabar eredetű, egy bolgár népcsoport neve; ha
magyar, j.: bozótos terület, tehát eredetileg helynév. Védôszent:
Pergentinus, itáliai (Toscana) gyermek-vértanú (+250 k.). Ü.: jún. 3.

BERENGÁR Germán eredetű név. J.: medve és lándzsa, vagyis medveerôs
lándzsás. Védôszent: Berengar, francia bencés (+1292). Ü.: máj. 26.

BERÉNY* Ómagyar név. Talán török eredetű, és akkor j.: adakozó.
Védôszent: Birinus, hittérítô, az angliai Dorchester elsô püspöke
(+648/650). Ü.: dec. 3.

BERISZLÓ A középkorban megmagyarosodott szláv eredetű név. J.: Pribina
(=horvát fejedelem neve) dicsôsége. Védôszent: Regensburgi Boldog
Berthold, nagyhatású ferences hitszónok, aki 1262--63-ban
Magyarországon is működött (+1272). Ü.: dec. 14.

BERNÁT Germán eredetű név. J.: erôs, mint a medve. Védôszent: Bernát
(Bernhard), a ,,mézajkú'' doktor, a cisztercita rend felvirágoztatója;
a 12. századi Európa sorsát irányította ez a csonttá-bôrré aszott
aszkéta (+1153). Ü.: aug. 19. Másik: Aostai (Menthoni) Szent Bernát. L.
a Bátony név rovatában! Ü.: jún. 15.

BERTALAN Szentírási név. J.: Tolmai fia. Rokon nevek: Baracs, Barakony,
Bartal, Bartó, Bartos. Védôszent: Bertalan (Bartholomaeus), apostol,
,,az igaz izraelita''; a hagyomány szerint Keleten (India, Mezopotámia)
hirdette az evangéliumot; Örményországban nyerte el a vértanúság
koronáját; megnyúzták és keresztre feszítették (+60 k.). Ü.: aug. 24.

BERTOLD Germán eredetű név. J.: pompával uralkodó. Régi magyar alakja:
Bertót. Védôszent: Boldog Berthold, egy felsô-ausztriai kolostor
apátja, II. Konrád császár gyóntatója, a szegények jótevôje (+1142).
Ü.: júl. 27. Más: Szent Berthold, Karmel-hegyi (Palesztina) remete, a
közösség megszervezôje; ebbôl nôtt ki a karmelita rend (+1195 k.). Ü.:
márc. 29. Vagy: Regensburgi Boldog Berthold. L. a Beriszló névcikkben!
Ü.: dec. 14.

BESE* Ómagyar név. Török eredetű. J.: kánya. Rokon név: Becse.
Védôszent: Eleszbaan, abesszíniai király (négus); miután legyôzte az
arab keresztényeket üldözô zsidó fejedelmet, királyi diadémját
Jeruzsálembe küldötte, maga pedig remeteségbe vonult, és imádkozva,
vezekelve fejezte be életét (+555 k.). Ü.: okt. 27.

BOCSÁRD* Ez eredetileg helységnév, és Bod Péter tette meg személynévvé
(1767). Az alapszó szláv eredetű, elôbb ,,kádár'', utóbb ,,pohárnok''
jelentésű foglalkozásnév, és a Bocsár, Bocsárd nevű helységek az ilyen
királyi alkalmazottak települései. Védôszent: Burkhard, angolszász
bencés, Szent Bonifác egyik munkatársa Németország megtérítésében,
majd würzburgi püspök (+753). Ü.: okt. 14.

BOD Valószínűleg germán eredetű név, a Bod- kezdetű nevek rövidülése,
és ekkor j.: követ, hírnök; esetleg török eredetű, és j.: ág, oldalág.
Rokon nevek: Bodó, Bodony. Védôszent: Podius, firenzei püspök (+1002).
Ü.: máj. 28.

BODÓ A Bod név önállósult becézôje. Védôszent: Bodo, vértanú; a
pogány normannok ölték meg (a mai németországi) Lüneburgnál (+880). Ü.:
febr. 2.

BÓDOG* Ómagyar név. J.: boldog. Védôszent: Felix (=boldog, szerencsés),
nólai (Itália) pap; hitéért ismételten üldözést szenvedett, de nem
vértanú, sok igazolt csoda történt vele (+260?). Ü.: jan. 14. Vagy:
Valois Szent Felix, a Szentháromságról nevezett fogolykiváltó szerzet
egyik alapítója (+1212 Párizsban). Ü.: nov. 20.

BODOMÉR* Régi magyar név. Valószínűleg török eredetű. Védôszent:
Themisztoklész (=a törvény szerint híres); pásztor volt a kis-ázsiai
Lyciában; egy halálra keresett keresztény helyett magát áldozta fel, és
így nyerte el a vértanúság koronáját (+250 k.). Ü.: dec. 21.

BODONY A Bod név kicsinyítôképzôs származéka. Védôszent: Bononius,
Bolognában (Itália) tisztelt kamalduli szerzetes (+1026). Ü.: aug. 30.

BODOR* Ómagyar név. J. valószínűleg: bodor (=göndör). Védôszent:
Crispus (=göndör), korintusi (Görögország) férfi, Szent Pál tanítványa
(ü.: okt. 4.), vagy egy ugyanilyen nevű római áldozópap, a vértanúk
tetemeinek eltemetôje, maga is mártír (+303 k.). Ü.: aug. 18.

BOGDÁN Szláv eredetű név. J.: Isten ajándéka. Védôszent az ugyanilyen
jelentésű Theodorosz, nikomédiai (Kis-Ázsia) vértanú (+302). Ü.: szept.
2.

BOLDIZSÁR A Baltazár név rokona és magyaros alakja. Védôszent: A
napkeleti bölcsek harmadikát Boldizsárnak nevezi a hagyomány; ô
közöttük a fekete bôrű. Ü.: jan. 6.

BONAVENTÚRA Latin vagy olasz eredetű név. A latin nyelv alapján való
magyarázata: bona ventura=jó jövendô, az olaszból: bon aventura=jó
szerencse, vagyis mindenképp kedvezô életsorsot ígérô. Védôszent:
Bonaventura; keresztneve János volt, csak hároméves korában, amikor
Assisi Szent Ferenc közbenjárására kigyógyult egy súlyos betegségbôl,
kapta ezt a nevet; a ferencrend egyetemes fônöke, tulajdonképpeni
megszervezôje, Aquinói Szent Tamás mellett a középkor legnagyobb
hittudósa és a misztikusok fejedelme, egyházdoktor (,,szeráfi
egyháztanító''); a pápa kinevezte bíborossá (+1274). Ü.: júl. 15.

BONIFÁC Latin eredetű név. J.: jó sorsot ígérô. Rokon név: Bónis.
Védôszent: Bonifác (Bonifatius), a németek angolszász származású
apostola, vértanú; fuldai sírja a német katolicizmus lelki központja
(+754). Ü.: jún. 5. Védôszentje lehet az a Bonifatius vértanú is,
akinek nevét a pápa adta az elôbb említett püspöknek; római volt, de
Tarsusban, Szent Pál szülôvárosában szenvedett vértanúságot (+306 k.).
Ô az egyik ,,fagyosszent''. Ü.: máj. 14.

BÓNIS A Bonifác régi magyar önállósult becézôje. A továbbiakat l. ott!

BORBÁS A Barabás név alakváltozata. Védôszent: Barnabas (l. a
Barnabás névcikkben!) vagy Szent Barbatus, püspök a longobárdok
térítôje (+682). Ü.: febr. 19.

BORISZ Szláv (orosz, bolgár) eredetű név. J.: harc(os). De a Liborius
(j.: nincs megfejtve) német becézôje is ugyanígy hangzik. Védôszent:
Borisz, Szent Vladimír fia, vértanú (+1015), Moszkva égi patrónusa.
Ü.: júl. 24. Vagy: a bolgárok megtérítôje és nemzeti szentje: Borisz,
fejedelem, élete végén szerzetes (+907). Ü.: máj. 2. Vagy: Szent
Liborius, Le Mans városának (a mai Franciaországban) püspöke, Szent
Márton barátja (+397 k.). Ü.: júl. 23.

BORS* Ôsmagyar név. J.: bors (azaz olyan pici, mint a bors; vö. Árpád,
Buzád). Rokon név: Bars. Védôszent: Piperion (görög-latin: piper=bors),
alexandriai vértanú (+vsz. 254--259 k.). Ü.: márc. 11.

BOTÁR* Ómagyar név. Talán török eredetű. Jelentése ismeretlen
(merülô?). Védôszent: Vitalianus (a Vitalis név továbbképzése; l. a
Vitális névcikkben!), pápa (+672). Ü.: jan. 27.

BOTOND* Ôsmagyar név. J.: buzogányos harcos. Védôszent (az elônév
címén): Stock Szent Simon; húsz évig élt remeteéletet egy fatörzsben
(innen a neve!), majd belépett a karmelita rendbe, és ennek feje lett;
a skapuláré elterjesztôje (+1265). Ü.: máj. 16.

BOTTYÁN* Ómagyar név. Eredetének tisztázására számos kísérlet történt,
de még nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Védôszent: Bretannion,
Tomiban, a Fekete-tenger mellett a ,,szittyák püspöke'' (+380 k.). Ü.:
jan. 25. Remélhetôleg hamarosan lesz ,,saját'' védôszentje: Batthyány-
Strattman herceg, a szegények orvosa (+1931). Halálának napja és így
emléknapja: jan. 22.

BÖKÉNY* Ómagyar név. Török eredetű. J.: erdôcske, kis dombhát.
Védôszent (az elônév címén): Becket Szent Tamás. L. a Bekô név
rovatában! Ü.: dec. 29.

BÖNGÉR* Anonymusnál a hét ,,kun'' (azaz vsz. kabar) vezér egyikének
neve. J.: levesosztó tiszt. Védôszent (a vezetéknév címén): Pongrácz
Boldog István. L. az István név rovatában! Ü.: szept. 7.

BRÚNÓ Német eredetű név. J.: barna, ti. barnamedve, más szófejtés
szerint páncélos. Védôszent: Bruno, a középkor legszigorúbb
szerzetének, a soha reformra nem szorult kartauziaknak alapítója (a
franciaországi Chartreuse-ben) (+1101). Ü.: okt. 6. Más: Szent Bruno,
érsek, szlávok és poroszok térítôje, vértanú (+1009). Ü.: febr. 14.

BRÚTUSZ Egy római család latin közszóból való mellékneve. J.: esetlen,
együgyű. A családnak az az ôse, aki politikai számításból így
viselkedett, Lucius nevet viselt. Innen a védôszent: I. Szent Lucius,
pápa (+254). Ü.: márc. 4.

BUDA* Ómagyar név. Eredete és jelentése vitatott. Védôszent: Pudens
(j.: erkölcsös, szerény), római szenátor, az apostolok tanítványa (2Tim
4, 21.). Ü.: máj. 19.

BULCSÚ* Ôsmagyar név. Elemileg azonos mai búcsú szavunkkal, és rokon a
bocsát, bocsánat szavakkal. J.: (vért) bocsátó (ti. a vérszerzôdésben).
Védôszent: Solutor (=oldó, bocsátó), vértanú katona, a híres thébaiszi
légió (l. a Móric névcikkben!) tagja (+302 u.). Ü.: nov. 20. Vagy:
Ugyanabban az idôben Ravennában egy másik Szent Solutor, vértanú. Ü.:
nov. 13.

BUZÁD* Ómagyar név, a búza köznév származéka (vö. Árpád, Bors).
Védôszent: Bánfi Boldog Buzád, domonkos vértanú; a tatárok ölték meg
Pesten az oltár elôtt (+1241). Ü.: dec. 8.
========================================================================
Férfinevek -- C


CECILIÁN Latin eredetű név. J.: Caecilius római nemzetséghez tartozó
férfi; a név alapszava caecus=vak. Védôszent: Caecilianus, zaragozai
(Hispania) vértanú; keresztény társaival együtt kitelepítették a
városból; minthogy visszatért, lefejezték (+304). Ü.: ápr. 16. Vagy:
Szent Caecilius, karthágói pap, Szent Cipriánt térítette keresztény
hitre (+250 k.). Ü.: jún. 3.

CELESZTIN Latin eredetű név. J.: mennyei, égi, esetleg az égnek
szentelt; eredetileg: ragyogó. Régi magyar alakja: Celestény.
Védôszent: Két Coelestinus nevű pápát tisztel a szentek között az
Egyház, az I.-t és az V.-et. Az elsô a keresztény ókor eretnekségeivel
küszködött (+432; ü.: ápr. 6.), a másik remetébôl lett pápa, de
csakhamar lemondott (+1296; ü.: máj. 19.).

CÉZÁR Régi római családnév. Jelentése vitás (metszett?, dús hajú?).
Védôszent: Caesarius, a gall egyház egyik legragyogóbb csillaga; a
népvándorlás viharai között kormányozta a (mai francia nevén) arles-i
egyházmegyét (+542). Ü.: aug. 27. Vagy: Nazianzi Szent Caesarius,
hitvalló, görög császári tisztviselô; szülei és két testvére (Nazianzi
Szent Gergely és Szent Gorgonia; l. a Gergely, ill. a Gardénia név
rovatában!) is szent (+369). Ü.: febr. 25.

CIPRIÁN Latin eredetű név. J.: ciprusi. Régi magyar formája: Coborján,
Ciporján. Védôszent: Cyprianus, az észak-afrikai Karthágó püspöke,
vértanú, életszentségével, bölcsességével, hôsies halálával az ôsegyház
egyik legtekintélyesebb elöljárója (+258). Ü.: szept. 16. Védôszent
lehet az a hasonló nevű kis-ázsiai vértanú is, aki pogány varázslóból
lett keresztény, és hitéért Szent Jusztinával együtt került vérpadra
(+304 k.). Életének hiteles adataiból a középkori fantázia a Faust-
mondát alakította ki. Ü.: szept. 26.

CIRILL Görög eredetű név latinos formájából való. J.: az Úrhoz tartozó,
Istennek szentelt. Rokon név: Kirill. Védôszent a keresztény ókor két
egyházdoktora: Jeruzsálemi és Alexandriai Szent Cyrillus; az elôbbinek
a Krisztus istenségét tagadó ariánus, az utóbbinak a Szent Szűz Isten-
anyaságát elutasító nesztoriánus eretnekség elleni küzdelem töltötte ki
életét. (+387, ill. 444). Ü.: márc. 18., ill. jún. 26. Még egy harmadik
ilyen nevű nagy szentet is meg kell említenünk: a szlávok apostolát
(bátyjával, Szent Metóddal együtt), a róla elnevezett írás
szerkesztôjét (+869). Ü.: febr. 14.

CIRJÉK Görög eredetű név latin formájából való. J.: az uralkodóhoz
tartozó, úri. Védôszent: A Római martirologium 13 Cyriacus nevű
vértanút tart számon; kiemelkedik közülük a Rómában lefejezett diakónus
(+309 k.). Ü.: márc. 16. és aug. 8.

CÍRUS Perzsa eredetű, görögbôl latinosodott név. J.: uralkodó, Nap
(mint égitest). Védôszent: Cyrus, Alexandriában lefejezett vértanú
(+312 k.). Ü.: jan. 31.
========================================================================
Férfinevek -- CS


CSABA* Régi magyar mondai, de elég gyakori Árpád-kori név is.
Valószínűleg török eredetű. J.: pásztor (nomád), esetleg ajándék. Rokon
név: Csobád. Védôszent: Sab(b)as, a Keleten nagy tiszteletben álló,
jelentôs történelmi szerepű szerzetes, egy Jeruzsálem környékén levô
bazilita kolostor apátja (+532). Ü.: dec. 5. Vagy: a keresztény ókor
két Szent Sabas nevű vértanúja (+372, ü.: ápr. 12.; ill. +272, ü.; ápr.
24.).

CSÁK* Ómagyar név. Török eredete valószínű; ebben az esetben j.: ütô
vagy inkább ,,üsd!'' Védôszent: Csák(y) Boldog Mór, elôkelô magyar
család sarja, ragyogó életszentségű domonkos szerzetes; Gyôrött halt
meg 1336-ban. Ü.: márc. 20.

CSANÁD* Ôsmagyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. Védôszent:
Csanády Boldog Albert, pálos szerzetes a baranyai Bajcs Mindenszentek-
kolostorában, hitszónok és költô; művei javarészt elvesztek. Csodás
adományok birtokosa is volt (+1492 vagy 1515 u.). Ü.: máj. 28. Egy
másik adat szerint (Új Ember 1971. nov. 21.) emlékét nov. 15-én, Nagy
Szent Albert ünnepén ülték ôseink. Másik védôszent: Senator, milánói
püspök (+480). Ü.: máj. 28.

CSÁT* Ómagyar név. Ismeretlen (török?) eredetű. Védôszent: Saturus
(jelentése a jóllakottság fogalmával kapcsolatos), szerémi (a rómaiak
Pannonia nevű tartományában, a Dráva--Száva közének keleti részén)
vértanú. Ü.: ápr. 6.

CSATÁD* Ómagyar név a csata szóból. Védôszent: Paszikratész (igen
hatalmas, erôs), silistriai (a mai Bulgáriában) vértanú. Ü.: máj. 25.

CSATÁR* Ómagyar név. Nem azonos a mai csatár szóval, amely újkori,
nyelvújítási alkotás. A régiségben jelentése: a várjobbágyok egyik
fajtája. Védôszent: László, magyar király. L. a László név rovatában!
Névünnepe Szent László halálának napja: júl. 29.

CSATÓ* Ómagyar név. Eredete homályos, legvalószínűbb a Csát névvel való
kapcsolata. Védôszent: Sostratus (a görög ,,egészséges'' jelentésű
szóból), szerémi (magyarázatát l. a Csát név rovatában!) vértanú. Ü.:
júl. 8.

CSEGÔ* Ómagyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. Védôszent:
Secundinus (a következô rovatban olvasható Secundus név továbbképzése),
Szent Agrippinusszal (l. az Örkény névcikkben!) együtt szerémi
(magyarázatát l. a Csát név rovatában!) vértanú (+ vsz. 303 k.). Ü.:
júl. 15. Vagy: egy algériai száműzetésében vértanúhalált halt
ugyanilyen nevű püspök (+255 k.). Ü.: ápr. 29.

CSEKE* Ómagyar név. Eredete vitás; ha török származású, j.: húzó, vivô.
Védôszent: Secundus (j.: második, kedvezô, szerencsés), vértanú, a
híres római thébaiszi légió (l. a Móric névcikkben!) tisztje (+302 u.).
Ü.: aug. 26.

CSENGER* Ómagyar név. J.: bozót(?) Védôszent: Engelbert, kölni érsek,
vértanú. L. ott! Ü.: nov. 7.

CSÉPÁN Az István szláv közvetítésű, régi magyar alakváltozata. A
továbbiakat l. ott! Védôszent: István királyunk; az ô ünnepe a
világegyházban: aug. 16.

CSEPEL* Magyar tájnyelvi szóból (j.: fiatal terjedô növényzet;
sarjadzás) lett helynév. Anonymus teszi meg ezt a földrajzi nevet egy
tôle kitalált ,,kun'' lovászmester nevévé. Más magyarázat szerint az ô
korában létezett egy ilyen török eredetű (j.: sötét színű, tisztátalan)
magyar személynév is. Védôszent: Tiszteletreméltó Csepellény György,
pálos szerzetes, vértanú (+1674). Tetemei a sátoraljaújhelyi volt
pálos, majd piarista templomban nyugszanak. Szenttéavatási pere még
1689-ben megindult, de a pálos rendnek II. József császár idején való
feloszlatása miatt elakadt. Halála napja: máj. 24.

CSOBÁD* Ómagyar név, a Csaba származéka. A továbbiakat l. ott!

CSOBÁN* Ómagyar név. Török eredetű. J.: pásztor. Védôszent: Pastor,
complutumi (Alcala de Henarez a mai Spanyolországban) gyermek-vértanú;
testvérével, Szent Justusszal együtt az iskolából egyenest a császár
keresztényüldüzô rendeletének végrehajtására a városba érkezett
helytartó elé sietett jelentkezni; ez elôször megvesszôztette ôket,
majd titkon lefejeztette, és sietve elutazott; áldozatuk megmentette a
várost a további vérengzéstôl (+304). Ü.: aug. 6.

CSOMBORD* Van ugyan néhány nyoma annak, hogy hajdan személynévként
használták, de az alapul szolgáló csombor növénynévbôl lett Csombord
helységnevet Bod Péter emelte a keresztnevek sorába (1767). Jókai
Levente c. színművében az egyik szereplô neve. Védôszent: Concordius,
pap, vértanú az itáliai Spoletóban (+178 k.). Ü.: jan. 1.

CSONGOR* Ómagyar név. Török eredetű. J.: vadászmadár, sólyom.
Védôszent: Stratonicus (=harcias), Nándorfehérvárott a Dunába fojtott
vértanú (+315 k.). Ü.: jan. 13.

CSÖRSZ* Ismeretlen eredetű magyar mondai név. Emiatt -- elvi
engedménnyel -- magyar névnek tekintjük. Védôszent: Cyrus. L. a Círus
névcikkben! Ü.: jan. 31.
========================================================================
Férfinevek -- D


DAMÁZ Görög eredetű név. J.: szelídítô, legyôzô. Védôszent: I. Szent
Damasus, pápa; oly idôben kormányozta az Egyházat, amikor az üldözések
elmúltával elkényelmesedés, világiasság és versengések kaptak lábra; ô
dolgoztatta át Szent Jeromossal a Szentírás latin fordítását; sokat
fáradt a vértanúk akkor már elhanyagolt sírjainak, a katakombáknak
felkutatása, rendbehozatala érdekében, és versekkel ékesítette (+384).
Ü.: dec. 11.

DAMJÁN Görög eredetű név. J.: a népbôl származó, népi -- más magyarázat
szerint ugyanaz, mint Damázé. Rokon nevek: Damos, Demény, Demjén.
Védôszent: Damianus, vértanú; a nem történeti hitelű legenda szerint
ikertestvérével, Szent Kozmával együtt arábiai származású orvosok
voltak; betegeiket ingyen kezelték, és terjesztették az evangéliumot,
végül életüket adták Krisztusért (+303); személyük történetisége
azonban minden kétségen felül áll. Nevük bekerült a szentmise I.
(,,római'') kánonjába. Ü.: szept. 26.

DAMOS A Damján név kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott!

DÁNIEL Ószövetségi név. J.: Isten a bírám. Rokon nevek: Daniló, Dános.
Védôszent: Daniel, próféta; az elhurcolt zsidókkal együtt mint ifjú
került a babiloni fogságba, és a babiloni, majd a méd és a perzsa
királyok udvarában elôkelô állást töltött be; könyve nagyszerű
jövendölésekben tárja fel a Messiás országát és a világítéletet (+Kr.
e. 535 k.). Az Egyház júl. 21-én emlékezik meg róla. Másik védôszent:
Daniel, ferences vértanú; a mohamedánok között működô héttagú misszió
vezetôje volt; Ceutában (Marokkó) gyilkolták meg (1227). Ü.: okt. 10.

DANILÓ A Dániel név szláv formában. Védôszent az elôbbi rovatban
találhatókon kívül: Daniel, caesareai (Palesztina) vértanú; társaival
elkísérte Ciliciába bányarabságra ítélt keresztény testvéreit;
hazatérôben elfogták ôket és kivégezték (+309). Ü.: febr. 16.

DÁNOS A Dániel név régi magyar származéka. Védôszent a Dániel név
rovatában találhatókon kívül: Daniel, britanniai püspök (+545). Ü.:
nov. 23.

DÁRIUS A perzsa király nevének latin formája. J.: hatalmas vagy
birtokos, birtokmegôrzô. Védôszent: Darius, ókeresztény vértanú a kis-
ázsiai Nicaeában. Ü.: dec. 19.

DÁVID Ószövetségi név. J.: kedvelt, kedves, egy újabb feltevés szerint:
parancsnok, vezér. Rokon név: Dókus. Védôszent: Dávid, Izrael második
királya, próféta és zsoltárszerzô. (+Kr. e. 972 k.). Ü.: dec. 29.
Keresztény védôszentek: Dávid, wales-i (Anglia) pap, remete (+601 k.;
ü.: márc. 1.), ill. az ugyanilyen nevű szaloniki (Görögország) remete
(+535 e.; ü.: jún. 26.).

DELI* A 16. század óta ismeretes magyar név. Alapja a ,,bátor, délceg''
jelentésű melléknév, ill. a ,,katona'' jelentésű köznév; a szó oszmán-
török (tehát nem honfoglalás elôtti török) eredetű. Védôszent: László,
magyar király. L. a László név rovatában! Ü.: jún. 27.

DEMÉNY A Damján név Demjén változatának önállósult származéka.
Védôszent: a Damján név rovatában említetten kívül: Damianus, páduai
püspök (+210). Ü.: ápr. 12.

DEMETER Görög eredetű név, szláv közvetítéssel került hozzánk. J.:
Démétérnek, a földanyának ajánlott. Rokon nevek: Döme, Dömös, Dömötör.
Védôszent: Demetrius, a különösen Szalonikiban és vidékén tisztelt
vértanú; egyesek szerint a Szerémségben (Pannóniában, a régi Dél-
Magyarországban) szenvedett vértanúhalált, mások szerint utóbb kerültek
ide ereklyéi; Magyarországgal való e kapcsolata miatt az alföldi
pásztorok ma is védôszentjükként tisztelik (+304 k.). Ü.: okt. 8. és
26.

DEMJÉN A Damján név alakváltozata. A továbbiakat l. ott!

DÉNES Görög eredetű név. J.: Dionüszosznak, a bor és a szôlô istenének
ajánlott. Rokon név: Gyenes. Védôszent: Az Egyház számos Dionysius nevű
szentje közül a legkiemelkedôbb Alexandria nagy ókori pátriárkája; itt
volt a kereszténység elsô ,,egyeteme''; ennek katedrájáról emelkedett a
püspöki székbe, és üldözések meg pártviszályok közepette bölcsen
kormányozta nyáját (+265). Ü.: nov. 17. Areopagita Szent Dénes
(Dionysius) azok egyike volt, akik Szent Pál prédikálására megtértek
Athénban (+80 k.). Alakja késôbb egybemosódott egy hasonló nevű 3.
századbeli legendás vértanúval, Párizs püspökével. Ü.: okt. 9.
Megemlíthetô még Korinthosz (Görögország) hasonló nevű püspöke a 2. sz.
végén. Ü.: ápr. 8.

DEODÁT Az Adeodát név rövidülése. A továbbiakat l. ott!

DERS* Lehet, hogy ómagyar név, és a gyô méltóságnév származéka (amibôl
a Gyeücsa=Géza is való), de szláv származtatására is történt kísérlet.
Védôszent: Drusus (=kemény, makacs), szíriai ókeresztény vértanú. Ü.:
dec. 14. Minthogy a nevet már régen azonosították a Desideriussal,
lehet a Dezsô nevűek valamelyik patrónusa is védôszent.

DÉS Egy Kolozsvártól észak-északkeletre fekvô erdélyi város neve. Ennek
alapja bizonnyal egy egykori személynév, de hogy ez mi volt, arra nincs
megnyugtagó feltevés; sem az, hogy a latin Desiderius (l. a Dezsô
névcikket!) rövidülése volna, sem az, hogy a Géza eredeti alakjából (l.
ott!) fejlôdött volna ki. Védôszent a Dezsô névcikkben második helyen
szereplô Desiderius. Ü.: dec. 18.

DETRE Germán eredetű név. Elemeinek jelentése: nép+hatalmas, vagyis
értelmezése: a nép fejedelme. Védôszent: Dietrich, holland ferences,
akit az Oltáriszentségbe vetett hitéért öltek meg (+1572). Ü.: júl. 9.
Más: Szent Theodorich, egy Reims közelében levô bencés monostor elsô
apátja (+533). Ü.: júl. 1. Vagy: Boldog Theodorich, lobbes-i (Belgium)
bencés szerzetes, majd az ugyancsak belgiumi Szent Hubertus-kolostor
apátja, nagy tudós, aszkéta és emellett praktikus ember (+1086). Ü.:
aug. 24.

DÉVALD A Teobald germán alakváltozata. A továbbiakat l. ott!

DEZSÉR A latin Desiderius magyaros kiejtésébôl, a Dezsidériusból
fejlôdött. Rokon név: Dezsô. A továbbiakat l. ott!

DEZSÔ A magyarul Dezsidériusnak ejtett latin Desiderius csonkult és
kicsinyítôképzôs származéka. J.: óhajtott, várva várt (ti. gyermek).
Rokon név: Dezsér. Védôszent: Desiderius, az ófrank egyház kiváló
vienne-i érseke, vértanú; minthogy a királynônek és udvarának
romlottságát nem szűnt meg korholni, az elvetemült nô meggyilkoltatta
(+607 k.). Ü.: máj. 23. Másik védôszent: Desiderius, fontanelle-i (ma:
Franciaország) bencés szerzetes (+700 k.). Ü.: dec. 18.

DÓKUS A Dávid és a Domonkos, Domokos nevek becézôje. A továbbiakat l.
ezeknek a neveknek a rovatában!

DOMÁN* Lehet, hogy török eredetű (tomán, tumán, a Szigeti
veszedelemben: Dumán=köd), de lehet a Domonkos becézôje is. Védôszent:
valamelyik Szent Theophanész; róluk a Teofánia nôi név rovatában van
részletesen szó. Ü.: márc. 12., ill. dec. 27. Szent Domonkos is lehet
védôszentje. L. ott!. Ü.: aug. 8.

DOMICIÁN Latin eredetű név. J.: a Domitius (=legyôzô, megfékezô)
nemzetséghez tartozó férfi. Védôszent: Domitianus, a mai hollandiai
Maastricht püspöke, kolostoralapító (+560 k.). Ü.: máj. 7.

DOMOKOS A Domonkos név önállósult alakváltozata. A továbbiakat l. ott!

DOMONKOS Latin eredetű név. J.: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt
vagy vasárnap született. Rokon nevek: Dókus, Domán, Domokos, Domos.
Védôszent: Dominicus, a domonkos rend, a prédikátor szerzet alapítója
(+1221). Ü.: aug. 8. Vagy: Savio Szent Domonkos (Dominicus). Bosco
Szent János tanítványa (+1857). Ü.: márc. 9.

DOMOS A Domonkos név tövének kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat
l. ott! Más védôszent: Páncélos Szent Domonkos (Dominicus); neve onnan
van, hogy önsanyargatásból állandóan páncélinget hordott csupasz testén
(+1060). Ü.: okt. 14.

DONALD Skót-kelta eredetű név. J.: a földkerekség ura, vagy bátor és
férfias. Védôszent: Donatus, észak-afrikai vértanú; miközben szerpap-
társával a katolikus templomot védelmezte, a fanatikus eretnekek
megölték (+362). Ü.: febr. 9.

DONÁT Latin eredetű név. J.: (Istentôl) ajándékozott. Védôszent:
Donatus, Arezzo (Itália) püspöke; vértanúként emlegetik, de ez
valószínűleg tévedés (+360 k.). Ü.: aug. 7. A keresztény ókor másik
ilyen nevű -- Velence környéki -- vértanújának (+304) ünnepe febr. 17-
én van.

DORIÁN Angol név. J.: dór férfi. Védôszent: Dorymedon, szenátor, kis-
ázsiai vértanú (+280 k.). Ü.: szept. 19.

DORMÁN* Kun név. J.: megállás, állhatatosság. Védôszent: Constantius
(alapszavának jelentése: állhatatos), római pap; a pelagiánus
eretnekség ellen küzdött, és emiatt sokat szenvedett (+418 k.). Ü.:
nov. 30.

DÖME A Dömötör (vagy a Dömjén=Demjén) származéka. A továbbiakat l. a
Damján, ill. a Demeter név rovatában! Más védôszent: Demetrius, római
vértanú (+300 k.). Ü.: ápr. 9.

DÖMÖS A Döme névhez hasonló származék. A továbbiakat l. a Damján, ill.
a Demeter név rovatában! Más védôszent: Alexandriai Szent Demetrius,
püspök (+231 u.). Ü.: okt. 9.

DÖMÖTÖR A Demeter önállósult magyar alakváltozata. A továbbiakat l.
ott!

DUKÁSZ Görög eredetű név. J.: vezér, vezetô. Védôszent: Dunstan (j. kb.
ez: sziklás domb), a 10. századi angolszász egyház büszkesége, tudós és
művész, szent életű és kemény kezű fôpap és királyok tanácsadója,
hazája anyagi, szellemi, erkölcsi felvirágoztatója (+988). Ü.: máj. 19.

DUSÁN Délszláv eredetű név. J.: lélek. Védôszent: Eupsychius. L. a Lél
név rovatában! Ü.: ápr. 9., ill. szept. 7.

FORRÁS ÉS FOLYTATÁS:

http://www.ppek.hu/konyvek/fekete01.txt