Tájékoztatás és kérés
ismerőshöz és ismeretlenhez
Tájékoztatás, kérés és követelés ismerőshöz, ismeretlenhez – illetékeshez
Az 1979-es Charta tiltakozás egyik aláírója vagyok, 1980-ban veszítettem el első és utolsó szakmai állásomat: ELTE Filozófia Tanszék – MTA Filozófiai Intézet. (Ez utóbbiban idén hitegettek munkával, de ebből se lett semmi.)
A nyolcvanas években a szamizdat magát exponáló munkatársa, az AB-ABC Kiadó és a Demokrata című lap mindenese voltam. „Természetesen” feleségemmel és két fiammal együtt. (Az elsőszülöttünket 2000 februárjában elvesztettük.)
Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején kaptam 100.000 forint „fájdalomdíjat” és egy megkövető levelet. Mást nem sikerült elérni. Az elkobzott holmikat se adták vissza. Még azt se, hogy azt a tíz évet legalább a nyugdíjba számítsák be…
A Nagy Imre Alapítványtól 1995 tájékán átvettem egy elismerést.
Az 1990-es években állás, munka, pályázat ügyben egy sikerem volt: feltehetően Hankiss Elemér kurátorkodásának köszönhetően egy évig kaptam ösztöndíjat a szamizdatos emlékek megírására. Ő még tévéelnökként is próbált megszólalási lehetőséget adni…
Az írásokra azóta sem volt igény – engem sem keresett meg egy médium sem. A 2000-ben készült Modor-Gulyás portréfilm is dobozban maradt. Ki érdekelt ma a közelmúlt története feltárásában? A résztvevők egyre kevesebben: Solt Ottilia, Krassó Gyuri, Zsille Zoltán, Mikes Tamás, Petri György, Hamburger Mihály és társaik. Csak a jók mennek el? Spiclik és árulók, megalkuvók és karrieristák, kollaboránsok és történelemhamisítók, szerecsenmosdatók maradnak.
Azért is közzé akarom tenni helyzetemről ezeket az tényeket, hogy senki – se illetékes és más – ne mondhassa, hogy nem tudott róla… Ahogy legutóbb meglepett kérdésével egy valamikori Beszélő-SzDSz körös: Mi van velem, nem tud rólam semmit? (Beírná az emlékező cikkébe…) Amikor megírtam, hogy mi van - erre már nem reagált. Most már legalább én még biztosabban tudom, hogy vele mi van…
Idén végképp kritikusra fordult megélhetési helyzetünket látva, egy közeli ismerősöm egy akkor még állami funkcióba levő SzDSz-es politikushoz fordult. Ő pár éve már keresett egy március 15-e előtt, hogy kitüntessen. Ahogy ő fogalmazott akkor: „csak a szégyen jár vele”. Ajánlat idén is megismételte, ugyanazt a választ kapta, de most legalább segítségével eljutottam a Filozófiai Intézet küszöbéig. Nem kellett volna – így csak még rosszabb volt: kívül tágasabb…
Sok mindenre gondoltam a nyolcvanas években, hogy mi lesz itt, ha nagyobb változások lesznek, de azt nem, hogy ha nem vállalok politikai vagy lakáji szerepet, akkor elemi napi gondokkal kell küszködnöm. Igaz, így viszont sorsközösségben élhetek sokmillió honfitársammal.
Mozgalmi társaim hatalomra kerülésétől túl sokat nem várhattam, sem személy szerint, bár eleinte még nevem miatt keresgettek, hogy velem jelképezzék az ellenzéki gyökereket, vagy hogy kompromittáljam, hiteltelenítsem magam, sem az ország sorsát illetően, ha a 90 körül a Ring utolsó (!) számában megjelent írásom címe: Magyar? Demokratikus? Ellenzék? – Belzebubbal kiűzni a Sátánt.
Fiatalon a politikai-társadalmi rendszer radikális megváltoztatásától, ma öregedve már inkább az emberek bölcsebbé válásától várom, hogy énmagam és az embertársaim boldogabban éljenek. Mostanában azokra a dolgokra akarok figyelmeztetni, ami közvetlenül a hatalmunkban van és életminőség javító – nem feledve, hogy a közéleti munkálkodást az intézményeken…
Gondolkodásom és munkálkodásom irányáról némi ízelítőt nyújt a nyári totális szétrombolás (!) óta már részben újjáépített honlapom.
Minden segítség jól jönne, Még a legkisebb is – sok kicsi sokra megy, Borotvaélen táncol az az egyszemélyes vállalkozásom, melyben a honlapon feltűntetett kis füzeteket szeretném kitalálni, átgondolni, megfogalmazni, leírni, megszerkeszteni, kinyomtatni, lemásolni, bekötni, hirdetni, terjeszteni stb. stb. stb.
Hogy élő bizonyság vagyok az elcsalt rendszerváltásra, az SzDSz „liberalizmusára” (ha nem is értünk egyet veled, de mindent megteszünk, hogy ezt el ne mondhassad…),a kerekasztalos hatalmi elit lényegi érdekazonosságaira és az írástudók árulására – ez is valami. Kinek milyen szerep adatik. De én amúgy nem mártírkodni, hanem használni akarok, Ehhez viszont egy minimális létbiztonságra lenne szükségem.
Lehet segíteni például:
1. Állásajánlattal 2. Munkaajánlattal 3. Anyagi támogatással 4. Ösztöndíjjal 5. Pályázati tanáccsal 6. Olcsó nyomtatási kapacitással 7. Terjesztéssel - megrendeléssel 8. Közhírré tétellel - utánközléssel 9. Tanáccsal: szociális segély, nyugdíj! 10. Alkalmi munka lehetőségével 11. Élelmiszer adományokkal 12. Biztatással, kritikával, szolidaritással
N.A.T. Szamizdat Kiadó Boldog-boldogtalan bölcselete Ízelítő az elkészült és tervezett füzetekből 2008.
I. Értelmiségi hivatás és hitvallás II. Pokoljáró dudások sorsa III. Írástudók bűnvallása és árulása IV. Hála és köszönet: segítségadók V. Álbarátok halálos ölelésében VI. Nyílt hidegháborús játszmák VII. A földi poklok bugyrai VIII. A balgaság korholása IX. Élethazugságok vizsgálatai X. Otthontalanságok XI. Rossz evés és ivás - vendégség XII. A grundfoci dicsérete XIII. Állatorvosi ló – mostohagyerek sors XIV. A dologházak gályarabjai XV. A szerelem csodái és gyötrelmei XVI. Gyermekáldás vagy átok? XVII. Családi kör és tűzfészek XVIII. A nehéz iskolatáska XIX. Bábel tornya XX. Az éltető és a gyilkos humor XXI. Közlekedés és utazás - tortúra XXII. Isteni és emberi bölcsességek XXIII. Egy jó társadalom „utópiája” XXIV. A tiszta öröm végtelen forrásai
Elérhetőségeim:
Drótposta:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Honlap: www.boldogsag.net Telefonszám: 387-37-16 és 06 20 22 01 58 Postacím: 1037 Budapest, Solymárvölgyi út 43.
Post scriptum:
Bővebb tájékoztatásért hozzám kell fordulni. A segítségnyújtóknak kérésre megőrzöm anonimitását, Az illetékes emberek és hivatalok hallgatását közzéteszem. Nagy Jenő
MELLÉKLETEK:
(1)
Petőfi Sándor
A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a haza, Az érzelem "lelkesűlés", A szó "szabadság" vala.
Oh ez ritkaszép látvány volt, S majd ha vénül a világ, Elmondják az unokáknak Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk, Míg tartott a küzdelem, De becsünknek, de hirünknek Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttenek, S elszedék a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bujva vagy aludt, Igy zugott a diadalnál: Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek, A dicsőség és a bér, Isten neki... nem küzdénk mi Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd, Akkor újra ott leszünk, És magunknak bajt s tinektek Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt, A lopott babérokat, Nem fogjuk mi fejetekről Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon!
Pest, 1848. június
(2)
Arany János
KOLDUS-ÉNEK
Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki... Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki, Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen, Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik; Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig. Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal, Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal: Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott! - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen, Koldusbotom miatt más piruljon, én nem! Ha tisztét mindenki tette volna, mint én, Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném: Sántán is, bénán is, töltenék víg napot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér! Hozzáfoghatót a történet nem ösmér. Mi haszna! az erőt ásta benső féreg: Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek; Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott. - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...! Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért: Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget, Kocsmaházba térek egy ital bor végett; Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Megitél a világ, hogy részeges vagyok, Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok: Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi, Megszokná az ember végre föl se venni: Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!... - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul, Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul; "Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen", És a cigány húzza, áldja meg az Isten; Könnye pergi át a barna ábrázatot... - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám, Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám; Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok: Majd olvas belőle egykor unokátok Dicsőségetekről egy-két igaz lapot. - Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem, Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem. Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban, Korántsem gyanítva, milyen igazam van: Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen, Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.
(1850)
|