Payday Loans

Keresés

DINNYÉS JÓZSEF PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
ELIT - HIVATÁS, POKOLJÁRÁS, ÁRULÁS, XX-XXI.SZ.
2009. október 07. szerda, 09:10

Terjedelmes diskurzust folytattunk az interneten keresztül Dinnyés József Daltulajdonossal. Azért terjedelmeset, mert nagyon sok elvesztett beszélgetést szerettem volna pótolni Vele - és ami a lényeg: nem csak magam javára. Aztán ami fontos, én csak a kérdéseket tettem fel, Ő írásban válaszolt. Így, végre az lehetett, ami valójában, egy félretett próféta ebben a számára oly sokat jelentő Hazában! Persze igazán még többet akkor tudhatnak róla, ha gyakran „forgatják” dalos honlapját: a http://dinnyes.com –ot!


dinnys2

- Talán még nem kérdezték meg tőled, hogy az első néhány akkord elsajátítása után mi volt az a dal, amit énekeltél. Emlékszel még rá?

- Az aszfaltozóról írtam egy dalt. A refrén szövege így szólt:
Aszfaltozó, szegény!
Az aszfaltra mindenki rálép!
Aszfaltozó, szegény!
Az aszfaltlapot senki sem veszi észre.
Egy másik dalban az egyoldalú, technokrata világ emberéről írtam:
Ő volt az észkombájn a vidéken,
a nagy-nagy gépekben volt a reménye.

- Először a műfajt, amelyben felfedeztek, pol-beatnek hívták. Miért degradálódott ez az utóbbi időkben? Hovatovább, megint nagy szükség lenne az effajta énekes szószólásra…nem gon-dolod?

- Nem degradálódott a pol-beat, mert nem is volt. Amiért valamit valaminek elneveznek az még attól nem létezik. Volt néhány akarnok, akik kiélték szereplési vágyukat, de nem sok pénz lehetett benne, abba is hagyták. Gondoljunk csak a beat-korszak előadóira. Somló Tamás, Neményi Béla, az Atlasz együttes, de a korabeli táncdalénekesek is mind pénzt szagoltak a politizáló műfajban. Azok a szerzők, előadók, akik az aktuál-politika szövegeit, szándékait írták dalba, mind elhagyták a harcmezőt. Visszamerültek saját világuk gondolataiba. Dalaimmal jártam az országot és némi fi-gyelmet keltettem dalaimmal, de a kritika, az újságok soha nem arról írtak, hogy miről énekelek, hanem az életformámról fecsegtek, ami csak a körülmény váltotta szükség volt. Mai napig csak érintőlegesen írtak műfajomról. Kimerítőn, figyelmesen senki, hiszen Sebők János A daltulajdonos című könyvéből is kihagyott a szerkesztő lényeges részeket. Így nem tudom mi lett a pol-beat sorsa. Elképzelhető, hogy szükség lenne erre a műfajra, de csak a tiszta, emberi érzések, vélemények és közösségi gondolatok megfogalmazóinak alkotásaira.

- Gondolom minden nemzetnek voltak angolszász beat idoljai, akikhez kerestek saját hazabeli hasonlókat. Így lett Szörényi-Bródyból a magyar Lennon – McCartney és így lett Dinnyés Józsefből Bob Dinnyés, Bob Dylan után szabadon. Lehet tudni a jelző szerzőjét? Apro-pó…játszottad te is Dylan örökzöldjét, a választ testvér, elfújta a szél-t?

- Antal Imre mondta először a „bobdinnyés” jelzőt stílusomra, mert ő tudta, hogy ez nem pol-beat. Megegyeztünk, hogy műfajom célja a folk beat legyen. Ebből a folk – egyenes fordításban a nép és a beatus latin szóból a „szép” rövidítésre kellene elsősorban gondolni, ha műfaji meghatározásról beszélünk, vagy műfajra gondolunk. Nemrég olvastam egy hazai kritikát Tom Morello új lemezéről. Íme egy mondat a szövegből: „A Rage Against The Machine tagjaként a kilencvenes évek zúzós zenéit meghatározó gitáros ezúttal az akusztikus hangszert vette elő, s úgy áll ki a világ elé, mint egy őszinte, az elnyomottak pártját fogó, californiai Dinnyés József - mégis megdícsérjük. http://quart.hu/cikk.php?id=1147 . Mindig hasonlítgatnak az újságok, mert önálló gondolatokkal, véleménnyel megfogalmazott cikket nemigen tudnak írni. Apropó… persze, hogy játszottam Dylan örökzöldjét és mást is. Elképzeltem Dylant, ha ide született volna, a ’60-as években ő is az építő táborok közönségének muzsikált volna. Barna Imre fordításait használtam Dylan „magyar hangú” előadásaihoz: 1. Mit fúj a szél 2. Új idők váltják a régit 3. Hogy szabad legyek 4. Hé, Csörgődobos 5. Adj még egy kávét 6. Szegénykém, mindennek vége 7. Love, minusz semmi 8. Legyints rá, nem érdekes 9. Muzsikás 10. Úgy, mint egy asszony 11. Ez nem én vagyok - na, ezeket adtam elő, és ha kell, még ma is eléneklem őket. Egy Dylant dalait előadó website bejegyzett http://dylancoveralbums.com/internat.htm#intertop . Sokan vagyunk, akik tiszteljük Bob Dylannek, egy meghatározó egyéniségnek műveit.

- Egy pillanatot még Dylannél. Ő aztán váltott a progresszív rock felé, ütős bandával. Te meg megmaradtál magányos farkasnak. Soha nem gondolkodtál azon, hogy stílust válts?

- Elképzelhető, hogy Dylan váltott a progresszív rock felé. Én azokakat a dalait nem ismerem, vagy nem ismertem föl. Dylan-kiadványom dalait válogatott zenészekkel adtam elő, akár progresszív is lehet, de a dal a fontos, nem a zene-köntös.

- A Nagy Generáció még mindig betéve tudja a Dinnyés örökzöldeket, s ha jól emlékszem a „Karrier” volt az első nagy befutó. Hogyan született?

- Sok-sok évvel ezelőtt Szegeden élt Veress Miklós költő és Paál István rendező, én meg ott nőttem föl. Megkértem, hogy ügyetlen dalszövegeimet olvassák el. Verstani oktatás, prozódiáról való föld-besulykolás, beszéd- és énektechnikai véleménynyilvánítás után a repertoár átalakult. Az akkor még az Angyalok együttesében muzsikáló „Dinnyés Jóska” nagyon sokat tanult ettől a két embertől. A zenekar a korosztály szokása szerint (katonaság, nősülés stb) feloszlott én meg világgá mentem. „Ez ám a karrier!” – azóta is keresem az utat.

- Milyen érdekes, a Karrier sorai még mindig aktuálisak…sőt! Akkoriban viszont amolyan görbe tükörnek számított, amit a társadalom elé tettél-tartottál. Nem érezték benne a maró gúnyt és az elbutított társadalom ars poeticáját?

- Nem érezhették, mert a dal sikere után, úgy öt évvel rájöttem, hogy mi hiányzott, illetve mi hiány-zik a mai napig a dalból. Nincs befejezve, illetve hiányzik az utolsó előtti versszak. Azt az utolsó előtti versszakot szeretném megírni azóta is minden dalomban.

- A hatvanas-hetvenes években gyakran szerepeltél fotókon, egy szál gitárral az országúton. Még mindig aktuális a címbéli mondat: üdvözlet az országút széléről?

- Soha nem kerestem annyi pénzt, hogy akár egy motorbiciklire is gondolhattam volna. A hatóságok is „kegyesek” voltak hozzám. Maradt az autóstopp, a vonat, a távolsági busz.

- Ahogy érezhetők voltak a változások szelei, Dinnyés Jóska társadalomkritikus és olykor – valljuk meg – enyhén lázító dacszövegei kezdtek halványulni, és sokkal inkább mentél egy küldetéstudatos úton – a költők irányába. Akik nagyon sokat köszönhetnek a Daltulajdonos-nak, hogy karakteresen zenésített verseik ekképpen eljuthattak a szélrózsa minden irányába. Vagyis amerre jártál. Tudatos volt a váltás, vagy csak a kívülálló látja így?

- Abszolút tudatos volt a váltás. Amikor megtaláltam a „daltulajdonos” kifejezést műfajom jelzőjé-nek, már csak az ars poetikát kellett megfogalmaznom. Költők között zenész, zenészek között költő vagyok. Népem egyharmada szülőföldjétől megfosztottan, más népek fennhatósága alatt él. Önma-gam veszteném el, ha a világízlést képviselném és elfutnék nemzeti hagyományaim elől. A Balkán zenei stílusa nem szolgálja, az angolszász muzsika prozódiája megtöri nyelvünk ritmusát. Az utóbbi 300 évben a német zene, értékeivel együtt, elvetette, átigazította még népdalainkat is. A liturgikus egyházi latin zene, Istennek köszönhetően, csak a költészetre hatott, az ősi zenét meghagyta a nép-nek. Megmaradni magyarnak, hogy felismerjen az erre járó kíváncsi kultúrember, többszörös energiát igényel. Múltunkat átírták és tönkretették. Jövőnket a környező népek elpusztításra ítélték. Megmaradnunk Európában csak következetes munkával lehetséges. Múlt - Jelen - Jövő - ezért élek és dolgozom. Gondolkodom költőként a zenészek között és írok zenét a költők között

- Gondolom napi szinten követed ma is a politikát. Nem lenne mára aktuális mondandód? Érdekelné ez manapság is a nagyérdeműt?

- Legutóbbi kiadványom a „100 dal” szövegkönyvvel együtt. Sok tegnapi dal hallgatható, olvasható az aktuális mondanivalóból. Néhány példát idemásolok, persze csak részletek:
Ki nem mondott gondolatok vigyáznak
El ne szóljad magad
Le nem töltött büntetések súlyától
Hiányos mondatokat beszélsz (A vadász és a vad)
Az elhallgatások országa vagyunk, változnunk kell! Egy elhallgatás fölér egy hazugsággal.
Csak akkor hagytak dalolni
ha a bólogató háttér
egyet gondolt felőlem (Föld alattam, ég felettem)
A mindenkit ellenőrző mindentudókkal sok bajom volt. Akkor kerültem előnybe, ha hagytam őket „gondolkodni”. Mindig, mindenhová elmentem énekelni, hogy a sok kis előadással soknak tűnjek. A kisszámú közönség, a klubszerű koncert könnyen válhat személyes találkozássá, amit megismé-telhetünk bármikor.
biztonságos az az állam
ha menetelhet katonája
a hatalom dallamára
pártékonynak mentőcsónak
ha minden pártnak parancsolhat
a hatalom eltartója
első vagyok a második sorban
hatvan év alatt megtanultam
hol a helyem (Első vagyok)
Kicsi kis szövegek és az aktuális szövegek közül is egy részlet:
Miért higgyek azoknak, akik
jövedelmük eredetét
a felelősség töredékét
lépten-nyomon eltitkolják.
De jó lenne egy országos leltár
sóhajt az ország
különösen azok, akik apáról fiúra adták
a szerszámot, a földet, a könyveket, a dalt
Előző kérdésedben egy kiváló szóösszetételt írtál, vagy elírtál a „dalszöveg” szó helyett, de telibe találtál: „lázító dacszövegei”, előbb idézett dalaim szövegére illik: erősen dacos szövegek. Kösz, de daccal nem sokat lehet elérni, talán semmit, de átgondolt tudással mindent!

- Tudod, a mai napig nem felejtem, hogy a nyolcvanas évek elején egyszer fent jártam nálad a lakásodon, és amikor odaértem, éppen akkor fejezted be a Bobby Sandról írt dalodat. Volt benne egy sor, amit soha nem felejtek: …az éhség szabadsága, a szabadság éhsége! Az Ír for-radalmár, aki belehalt az éhezésbe, mert annyira kívánta a szabadságot. Még aznap délután lejátszottad a királyi rádióban. Miért nem lehetnek/kellenek ehhez hasonló Dinnyés megnyil-vánulások?

- Akkoriban az éhségsztrájk intézményéről, mint harcmodorról, a szocialista erkölcs hirdetőinek az volt a hivatalos véleménye, hogy a kegyetlen kapitalizmus mit meg nem engedhet magának. A brit vezetés, és a polgári demokráciák vezetőinek cinikus válasza az önmaga ellen forduló harcos, fegy-ver nélküli akcióiról csak ennyi volt: demokrácia van, ha nem eszik, az ő dolga. Ma, kis Hazánkban a sajtó alig ejt szót az azokról az elszántakról, akik jogaikért, iskoláikért, gyógy¬ellátásukért, ivóvizük tisztaságáért és mindannyiunk ébren tartó érzékenységéért küzdelmet folytatnak. Cinikus lett az egykori állampárt mai kapitalista vezetősége és az őket megválasztó állampolgárok sokasága. Kellene egy újabb tragédia, vagy írjak újabb dalt arról, hogy minden hétre jut egy-egy hazai éhségsztrájkba kezdő elkeseredett ember? A szeretet meghidegült az emberekben egymás iránt.

- Amikor kijött a nagylemezed, még átfutott az agyamon (nem csak az enyémen), hogy Dinnyés Jóska a verses megzenésítéssel, zenekari kiegészítéssel elmehet egy Cat Stevens irányba és azzá lehet kissé populárisan, amit most néhány csapat igyekszik megvalósítani. Észreveszel sajátos Dinnyés jegyeket olykor?

- Rossz példát hoztál egy kiváló zenész személyében. Annyiban jó a példa, hogy Cat Stevens a hit énekese. Hit nélkül tisztességesen semmit nem lehet csinálni. Annyiban közös a példa, hogy mind-ketten elismerjük Jézust. Ő Ábrahám test szerinti fiának hitében új nevet vett fel és ma Jusuf Islam. Remek muzsikusokkal vette körül magát és az iszlám prófétai hangján énekel. Ezzel nem lenne semmi baj, de már több mint harminc éve és erről senki nem beszél. Nagy közönsége van, a békét hirdeti, és ma már úgy néz ki mint egy ajatollah. Mudzstahid énekes, aki a próféciák szerint él és azt magyarázza énekeivel. Visszatérve a hazai verséneklő zenészek táborához; sokan énekelnek miattam. Némelyek azért, mert tetszik nekik az őszinte, szép vers, az igazság. Mások azért próbálkoznak, mert könnyűnek tűnik a könnyedén bemutatott dal. Az egyszerűség a titka a legszebb daloknak. Ez ösztönzi a legtöbb fellépőt. A harmadik különbet akar alkotni, mindenben mást szeretne, a vetélkedés az eleme. Mindhárman ragyogó alkotók lehetnek, jó előadók, de a felemelő és örömteli részt nem ismerik. A hitük szerint való alkotás és éneklés. Tudásban nem nagyon különböznek egymástól, csupán tehetségben.

- Azt tudjuk, hogy szívednek van egy harmadik pitvara is, és abban Erdély lakozik. Ott gyak-ran vendégeskedsz. Merre jártál a nagyvilágban ezzel a műfajjal?

- Nem Erdély a harmadik pitvar kedvence. A magyar kultúra. A semmivel össze nem téveszthető nemzeti múlt és annak tükröztetése. A magyar szókincs, a színek világa, a formák, a közösség meg-tartó ereje, az alkotások sokszínűsége, a népdalok megismerhetetlen sokasága, a tájak és az otthon-teremtő erő. Igyekeztem minden tájegységet megismerni. Szókincsükkel, dialektusukkal barátkoz-tam. Költőik verseit újramondtam, hangosan olvastam a tájegység nyelvén, ahogy a költő és földijei beszéltek, beszélnek. Új ritmust kapott a vers, más lett az addig megismert költemény. Mindenütt otthon vagyok, ahol a szép szó megszülethet.

- Vagy harminc évvel ezelőtt megszokott volt, hogy egy popkoncert közepén bejelentették Dinnyés Jóskát és nem tagadom, legalább akkora sikere volt, mint a bandának. Közös ének-lés…megy ez még ma?

- Amikor a zenekarok megváltóként viselkednek, s talán titokban megpróbálnak vízen járni, nem illik kegyüket keresni, vagy dalaimmal megzavarni égbemenetelüket. Valóban volt időszak, amikor a művelődés peremvidékeire szorított alkotók összefogtak és kiváló előadásokkal megmutatták gondolataikat. Ez az idő elmúlt. Nincs kritika sem kívül, sem belül. Csak önhittséget látok, elva-kultságot, lesajnáló álszerénységet. Képzetlen hangszerkezelők összetévesztik a sikert az elismerés-sel. Kevesen vannak, akikkel érdemes a régi popkoncert hangulatát felidézni.

- …Nézz a szemembe, nyújtsd ki a kezed, tudd meg végre, nem vagy egyedül – énekelted egy-koron, s talán még ma is a fellépéseiden. Ez rendben volt harminc évvel ezelőtt…s ugyanakkor ma meg, ha meg kellene fejteni ezt a sort…mit mondjak…nagyon egyedül van a fiatalság… egyáltalán van véleményed a ma generációjáról?

- Nincs egyedül a fiatalság. A tegező hangvétel feloldotta az életkorból adódó távolságokat. A fiata-lok megoldják gondjaikat, legalábbis úgy tesznek. Az iskolarendszer és a szocializmus pedagógiája hosszú időre gyereknek tartotta, tartja még ma is a fiatal felnőtteket, de még a szüleiket is. Már ré-gen felnőttként kellene volna gondolkodniuk, amikor hirtelen szakad rájuk a felnőttség. A régi idők 16-20 éves fiatal emberei már kész felnőttek voltak. Mindent tudtak és valóban ismerték is a világot, mert Isten tudásának kincseit megkapták és a valóságot könnyebben elviselték. Az anyagi világ nehézségeit a mai fiatalemberek 25-30 éves koruk között ismerik fel és próbálnak Isten tanító pa-rancsolatai nélkül megoldást keresni. Nem vagy egyedül, ez ne csak dalszöveg maradjon!

- Ebben a műfajban is igaz, hogy kell a jó szöveg, a szép dallam, de hát kell egy karakteres hang is. Ebben is egyedülálló vagy. Na jó, csak vicc, de azért kérdem…nem kerestek meg akármilyen csapatból, hogy elcsábítsanak?

- Nem.

- Apropó…politizálsz? Naná…mintha a versekkel nem lehetne. Na de máshogy…baráti vagy éppen családi körben. Van minderről véleményed?

- Természetesen van véleményem. Elmondok egy hosszan elnyúló esetet. A pályám abban az évben indult, amikor a „hatnapos háború” történt. Izrael és Egyiptom harcolt egymással. Mindenki tudta, hogy két nagyhatalom tech¬ni¬kai ütközetéről van szó. A Izrael és Egyiptom napi politikai szólamait nem ismertük, mert nem is ismerhettük, ezért nem is tudtuk, hogy miről van szó. Az idő tájt Anna Frankról énekeltem volna a nagy nyilvánosság előtt egy balladát és a hatóság rám szólt, hogy hagy-jam ezt a kérdést egy kicsit nyugodni. Megdöbbentem, nem értettem. Akkor 19 éves voltam. Mi köze az „Anna Frank naplója” főszereplőjének a napi politikához? Akkor elhatároztam, hogy egyszer az Izraelben élő, kivándorolt, vagy oda a szent földre hazatérő, magyar kultúrán nemesedett költők verseiből összeállítok egy koncertnyi dalt. Nagyon sokat olvastam a közel-keleti ország megjelent folyóiratait, könyveit, hogy az Arany János nyelvét szellemi önvédelemre használó költők alkotásait megismerjem. Ma már elkészült a koncert, sokan hallgatták, ismeretlen neveket ismert meg a közönség. Én így politizálok, ha szükséges. Az említett irodalom rétegeiben, elágazásaiban, szándékában ugyanúgy sokszínű, mint minden nemzeti irodalom. Kijelölni a témát, tájékozódni a feladatról, adatokat gyűjteni és alkotni, közönség elé állni – ez a fajta politikai cselekedet járható, felelősséggel vállalható. Ez az említett eset egy kissé távol esik a napi politikától, a pártok egymással és a közvéleménnyel vívó ütközeteitől. Elkötelezetté lenni, pártjelvény mögül énekelni nem az én stílusom. Csak a tiszta forrás és a szép szó mondja el hová tartozom.

- Ki nem hagyhatom…valamelyik oldal…bármelyik… még soha nem keresett meg, hogy lépj be egy kampánystábba? Azért egy dalban elmondani, az más…

- A ’80-as évek közepén sikerült elkészítenem egy daloskönyvet. Kilencven hat dal lakik benne. Az első szabad választások idején a legellentételesebben beszélő pártok megkerestek, hogy választási gyűléseiken énekeljek. A Dalaim könyvét odaadtam a pártgyűlések szervezőinek, hogy válogassanak a dalokból. Megdöbbentem, hogy a válogatások tíz dalból nyolc azonos volt. Tehát ha én vagyok a nagy egész, akkor ők az a rész, akik 80 %-ban egyformán gondolkodnak. Akkor miben különböznek egymástól. Miért akarnak mégis más és más pártjelvény mögé bújni? Hamar rájöttem: ha egyesülnének a hasonló jövőt elképzelő pártok, akkor egyesülésük után nem tudnának mit kezdeni az egyszer már önmagukat kinevező elnökökkel, titkárokkal, szervezési felelősökkel. A parlamenti képviselő választási rendszerről is vannak kétségeim. Írtam erről egy dalt. Mivel internetes portálról van szó, mellékelem a hangfelvételt is.

Többségi akarat [zene letöltése]

Csillagos ég éjszaka volt akkor
Ébren voltunk vártuk a holnapot
Mi dönthetünk végre - Legális/legitim
Mert ez a többség akarata. Punk-tum
Az egésznek a fele és még egy ember
Annak is a fele és még egy ember
Döntötte el a sorsomat
Mert ez a demokrácia. Punk-tum

Rajtunk az áldás kezemben a kezed
Bíztam benned ugyanaz a terved
Szabadság és béke - Legális/legitim
Mert ez a többség akarata. Punk-tum
Az egésznek a fele és még egy ember
Annak is a fele és még egy ember
Döntötte el a sorsomat
Mert ez a demokrácia. Punk-tum

Megszámlálták szavazatainkat
Most már tudom kinek a jelöltje
Uralkodik rajtam - Legális/legitim
Mert ez a többség akarata. Punk-tum
Az egésznek a fele és még egy ember
Annak is a fele és még egy ember
Döntötte el a sorsomat
Mert ez a demokrácia. Punk-tum

- Szabad megkérdezni, hogy manapság hogyan telnek napjaid?

- Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Minden nap más. Ha itthon maradok, akkor levelezek, kottázom dalaimat, stúdiózok, könyvtárba, könyvesboltba megyek. Ha ezeken túl vagyok, vagy előtte, akkor bevásárolok és a háztartással törődök. Nagyon rövid az éberen töltött 17-18 óra.

- A családodról is ejthetnénk pár szót…

- Negyven év, sok gondot megoldva boldogságban eltöltött házas élet. Sokszor szegényen, a világ zajától nehezen védekező életet élő család vagyunk. Két leányunk, vőink és öt unokánk egészséges, sokat mosolygó gyermekek. Isten áldásával, szeretetben élünk.

- Mit tervez egy daltulajdonos hatvan körül? Persze nem a várost értem ezalatt…olyan sablo-nos a kérdés, de azért csak kell…meddig járod az utadat?

- Azok az idők, amikor barátaimmal kerestem a megfelelő hangot, a hozzá illő szót, régen volt. Negyven évvel ezelőtt kezdődött, amikor elhatároztam, hogy magyarul kell, magyaroknak énekelni. Amikor Szegedről egyszemélyes zenekarommal világgá mentem, még nem gondoltam, hogy útköz-ben minden megváltozik. Hazánk mindennapjait énekeltem el, a mindennap látott eseményeket fog-laltam dalba. A velem egyidőben muzsikáló pop- és rockzenészek eleinte nem értették, hogy mit csinálok. Az együttesek az első sikeres évek után rájöttek, hogy nem szabad elmenni a látott-hallott bajok mellett. Dalaikban megénekelték a kortársaik, hallgatóik, rajongóik elégedetlenségét, ahogy én már akkor évek óta. Egyre több zenekar hívott előzenekarnak. Jó volt „cinkosnak” lenni. Nagy kalandnak éreztük a hatalom mögé bújt bürokraták kicsinyességét, a kishitűek gyávaságát, a politikai gyávaság makacsságát elénekelni, a műveletlenség okairól kendőzetlenül beszélni.

Mint mondtam, útközben minden megváltozott. Gyermekkoromban rászoktam az olvasásra. Érez-tem a versek igazát, ezért dallamokkal díszítettem fel azokat a műveket, amelyeknek tartalma közel állt szívemhez. Ezért útközben megkerestem a költőket és megzenésített verseiket megmutattam nekik. Bátorítottak. Felhívták figyelmem újabb és újabb versekre és költőtársaik címeit adták meg: keressem őket is, mert minden kimondott szép szóra szükség van! “Lakjátok meg a Hazát, mert ellakják előlünk” – figyelmeztetett Ratkó József Nagykállóban.

Eddigi életem útközben történt. A találkozások élete az enyém. Az énekelt verset egyre többen megszerették. Az előadások után kiváló, tanult, érzékeny emberek beszélgettek velem. Életművek betiltott alkotásait, részleteit mutatták meg ezek az emberek. Az olvasók elől eltitkolt, elrejtett érté-kek felmutatásával kezdődött minden. A kortárs költők versei után mestereik, költőelődök művei-nek megzenésítésével folytattam. A versekből merített erő, a szép szavak tiszta forrása segíti azóta is munkámat.

Ma már közel 300 tagú zenekarban muzsikálok. Ismeretlen szerzőkkel, nagyon híres költőkkel és a feledés jótékony homályában meghúzódó szerzőtársakkal „zenélek” együtt. „Dinnyés Jóska, a köl-tők énekese”, mondta Bella István Kossuth-díjas költő egy karácsonyi összejövetelen.

A népballadák, zsoltárok, ötszáz év költeményei nem hagynak pihenni. Nagyon szeretném a magyar költészet elmúlt 500 évéből idézni azokat a költőket, akiknek versei megráztak és életben tartották hazaszeretetemet, érzelmeimet nem hagyták elfakulni és szókincsem gyarapították, kifejezőkészsé-gem erősítették. Az elmúlt években alapítottam egy Szabadiskolát. A Szabadiskola a Szabadműve-lődés egyik formája. Nem életkorhoz kötött, nem ad diplomát, nem ad osztályzatot, hanem olyan társas művelődési lehetőség, amely személyiségformáló azáltal, hogy olyan ismereteket ad, melyek a résztvevőket segíti eligazodni a művelődés világában.

Segíti az önálló érdeklődésnek megfelelő ismeretek megszerzését. Célja olyan személyiségformálás, amely embert nevel, mégpedig olyat, aki az élet nagy kérdéseiben tájékozott, öntudatos, eleven kultúréletet él, politikailag iskolázott és annak alakításában részt vehet.

Dallamos, verses előadássorozatot hirdettem azok részére, akik szeretnék megismerni az elmúlt ötszáz év irodalmi irányzatait, a zsoltáros anyanyelvet, a régi magyar balladákat határon kívül és belül.

Eddig faluról-falura, városról-városra kerestem meg az embereket. Népművelők, klubvezetők hívtak településeik közönsége elé. Nyolc-tíz éve megfordult a helyzet. Ma a tanítás, a három tantárgy – irodalom, történelem, zene – egyesítésével próbálom az emberek figyelmét felhívni a közös kincsre: nemzeti múltunk értékeinek őrzésére buzdítani.

Ez az én mai elfoglaltságom, átadni a tudást, amit elődeinktől örököltem. Aki szeretné megismerni a szabadiskola tartalmát, keresse honlapomon (http://dinnyes.com) a leírást, vagy az előadásokat az ország minden pontján. Szívesen fogadok mindenkit, ja és született azóta öt unokám. Szeretném, ha ezzel később öt unokám is megismerkedhetne.

A szabadművelődés évszázaddal ezelőtti kezdeményezéseit vettem alapul. Az eladássorozat célja, hogy a költők költeményekben elmondott szemléletét bemutassa, megismertetesse. A költők – akik talán a társadalom legérzékenyebb tagjai – művein keresztül tíz foglakozás mutatja meg, „dalolja” a magyar történelmet. A balladás idők a hagyományt, a zsoltáros anyanyelv a hit erejét, az évszázadok eseményeit átélő/túlélő költők versei a történelem megismerhetőségéről tesznek bizonyságot.

Nagyon szeretném a magyar költészet elmúlt ötszáz évéből idézni azokat a verseket, amelyek el-gondolkodtattak, felébresztettek és kifejezőkészségem erősítették, életben tartották hazaszeretetem, szókincsem gyarapították. A XIX. század második felére fokozatosan "leszoknak" a költők a zene és a versszöveg szoros együttműködéséről. A beszélt szöveg, a ritmus, a rím és nem utolsósorban a központozás, azaz az írásjelek használata kezdi elfoglalni a muzsika helyét. Feltételezzük, hogy korabeli versek bemutatásával, az egyéni szemlélet és a történelmi távlat kettőssége mellett, újabb felfedezést nyújt a hallgatóknak a korabeli „helyzetjelentés”. Az alapoktatás és a középiskolai ta-nulmányok ismereteit, a történelmi regények, színpadi művek és filmek élményszerű emlékeit ki-egészíti a tíz előadásból megismert nemzeti ismeret.

- Ha egy jó tündér teljesíthetné három kívánságodat, mi lenne az?

- Verseghy Ferenc Az írígységhez című versének utolsó versszakaival válaszolok erre:

Én szűk szobámban kegytelen éhemet
egy-két falattal, szomjamat édesen
megcsillapítom hűs vizekkel,
csak nekem adjon az ég ezekhez

érzékeny asszonyt, friss levegőeget,
gondatlan elmét, régi barátokat,
meglett koromban férfiszívet,
s víg kobozomnak örök virágzást.

- Legyen minden így, versbeli akaratod szerint!

Posztobányi László

*

 

ÚJ EMBER

Áldást hozó énekmondó
Beszélgetés Dinynyés Józseffel



Harminc-egynéhány éve pengeti a gitárját, járja az országot és a Kárpát-medencét Dinnyés József. Azokat az éneklő-zenélő ifjakat, akik a hatvanas évek végén arról énekeltek, hogy az életünk lehetne jobb, emberhez méltóbb is, besorolták a "pol-beat" címszó alá. Ez ellen már akkor is berzenkedett: mert ő semmiképpen nem úgy akart politizálni, ahogyan azt akkoriban elvárták volna. Kitalált magának egy - azóta széles körben ismertté vált - megfelelőbb minősítést: daltulajdonos. A "foglalkozása" rovatba azt szokta írni: zeneszerző és előadóművész. Valójában: egyszemélyes intézmény, amelyről a neve minden fontosat elmond. Húsvéti beszélgetésünkhöz a karácsony táján megjelent új lemeze, az Úti áldás szolgáltatta az ürügyet, és egy pünkösdhöz is kapcsolható reménysége.

- Pünkösdkor fog megszólalni az Országos Katolikus Rádió - úgy is illik, hogy pünkösdkor valami elkezdődjék: mondjuk a nyelveken szólás. Én is szeretnék megszólalni ebben a rádióban - a költészet nyelvén. Minden héten egy-egy költő megzenésített versét énekelném, aki éppen akkor ünnepli a születésnapját, hozzáfűzve egy rövid jegyzetet róla és költészetéről. Régi tervem valósulhatna meg. Korábban a vidéki rádiókban már próbálkoztam ilyesmivel. Erre készülve, hitvalló költők és versek között keresgélve született meg a karácsonyra megjelent CD ötlete. Több mint hetven megzenésített versből válogattam ki a lemezre került huszonegyet, amely a Szent István Társulat kiadásában jelent meg.

Nem most kezdett hitvalló versek megzenésítésével foglalkozni...

- Szenczi Molnár Albert genfi zsoltárai között számos olyanra bukkantam, amelyek a Bibliát nem olvasó emberek számára is érthetően és átélhetően fogalmazzák meg az Istenhez forduló, őt kérlelő és vele perlekedő ember lélekállapotait. A százötven Szenczi-féle zsoltár között hetvennégyet találtam, s ezeket lelkesen énekelni kezdtem: izraelita gyülekezetekben és keresztény közösségekben egyaránt. Mentem, ahová csak meghívtak.

Később az időben hozzánk közelebbi magyar költők versei között is keresgélni kezdtem: végül minden egyes zsoltár mellé találtam egy "párverset", amely mintegy rímel rá. A 140. zsoltár mellé például Márai SándorIma című verse került, amelyet a húszas években írt Genfben, a 3. zsoltárhoz pedig Somlyó ZoltánHajnali imádsága- ez utóbbi az Úti áldáson is hallható.

Hogyan fogadja a közönség ezeket a verseket?

- Megdöbbenve, önvizsgálatra kényszerülve. Néha azt látom, hogy valakinek folynak a könnyek az arcán. A 80. zsoltárt például mindig eléneklem, ha március 15-e vagy október 6-a körül fellépek valahol, mert a függetlenségért való küzdésről és a vértanúságról egyaránt szól. Kevesen tudják, hogy a protestáns honvédek ezzel a zsoltárral az ajkukon tették le a fegyvert 1849-ben Világosnál. A zsoltár azt panaszolja, hogy miért engedi az Úr, hogy azt a szőlőtőt, amelyet ő ültetett el az övéinek szánt földbe, kitépjék az idegenek. "Világoson jöjj vissza..." - így szól egy sor Szenczi Molnárnál: ez a Világos Jézust, az ő eljövetelét jelenti a keresztények számára. Amikor ezt egy Világos nevű falu határában énekelték a levert sereg katonái, az valami nagy-nagy várakozást fejezhetett ki. Reményt a legteljesebb reménytelenségben.

Közel harminc éve énekli Dinnyés József a magyar költészet maga megzenésítette darabjait. Beszélgetésünkbe belecsengett a telefonja: éppen lemondtak egy korábban megbeszélt tévéfelvételt, mert kiderült, a stúdióban akkor éppen valami más műsor készül majd... Mit gondol ilyenkor?

- Majd lesz stúdió... Az ellenszél nekem nem szokatlan. Ugyanez volt harminc éve is. Talán még a személyek is azonosak... Ha az ember az állandóság, a maradandó értékek hirdetésére vállalkozik, nem lepődhet meg, ha nem nagyon kedvelik azok, akik a folytonos változásban érdekeltek. A maradandó értékek világa folyton rákérdez az emberre, leleplezi a hazugságokat, kétszínűségeket. Csoda, hogy ezt sokan nem szeretik?

Akkor az Ön mondandójára egy viszonylag szűk réteg fogékony...

- Ellenkezőleg: egy igen széles réteg. Mindenki szereti az igazságot, csak azok vannak kevesen, akik ezért kockára mernek tenni valamit. De ezért nem bánthatom őket. Inkább bátorítani szeretnék mindenkit. Még ha ezért rám is sütik a bélyeget, hogy lázító vagyok, izgató... Még azt is megkaptam, hogy haladó... Pedig inkább maradó vagyok, konzervatív. Én nem március 15-én kötöm a piros-fehér-zöld szalagot a gitárom nyakára, hanem ott van az állandóan, évtizedek óta. Nem hagyom, hogy változékonnyá degradáljanak.

Nem vagyok forradalmár: az állandóságot szeretem. Ha reggel van, fölkelek, ha fölkeltem, legyen reggeli. És mindenkinek legyen reggelije. Vagy ez a kívánság, ez a követelés forradalminak számít?

Több felekezethez tartozó költő verse szerepel az új lemezen: hithű izraelita, katolikus plébános, missziós pap és "nyakas magyar kálvinista" is van a szerzők között. Ökumenikus szellemiségre, gondolkodásra vall ez...

- Az ökumené, úgy látom, a szekularizált világ jelensége. Én nem tekintem magam a szekularizált világ részének. Ahhoz a világhoz tartozom, amelyben az a törvény, hogy Uradat, Istenedet imádd, és szeresd felebarátodat. Ennek a világnak a képviselői a költők is, akiknek a verseit éneklem. Előadásaim során sem felekezetekhez szólok, hanem olyan emberekhez, akikben, mint mindannyiunkban, ellentétes erők küzdenek egymással.

Csak magyar költőket énekel?

- Azt vallom: a magyar költői nyelv világnyelv. Olyan sokféle irodalom van jelen a magyar költészetben, hogy nyugodtan beszélhetünk világmagyar irodalomról. Az erdélyi költő magában hordja számos román költő gondolatait is, a felvidéki a szlovákokét, Viszockij és Jeszenyin ízlésvilága visszatükröződik a kárpátaljai magyar költő soraiban, a franciaországi Szélpál Árpád lírájában benne szól a francia költészet. Aki magyar irodalmat olvas, a világirodalommal is találkozik.

Hogy "egyenesen" is válaszoljak: nem énekelek műfordításokat.

Szenczi Molnártól a huszadik század nagyjaiig rengeteg költő versére írt zenét. És énekli mai fiatal költők verseit is. Bár a manapság íródó versek közül kevés tűnik énekelhetőnek...

- Nem képzelem magam szakértő irodalmárnak, de azt gondolom, a jó versnek már eleve köze van a zenéhez - a költészet születése óta. A költők talán azért kapkodnak mindig új nyelvi eszközök után, mert nincs megfelelő kapcsolat író és olvasó között. A költő nem találja olvasóját, az olvasó szinte nem is keresi a költőjét. Fölnőtt egy olyan nemzedék, amely meg van győződve, hogy csak halott költők vannak... Mert élő költészetről az iskolában alig esik szó. Én azért is teszem, amit teszek, hogy kedvet csináljak az embereknek ahhoz, hogy visszaszokjanak az olvasásra.

Egy jól működő társadalomban a polgárok adót fizetnek. A gazdagok többet, mint a szegények. Nagy adót fizet a daltulajdonos, aki ráadásul igen gazdag ebben a tulajdonformában?

- Nem gazdagodtam meg: ennek a műfajnak vagy életformának ez az ára, ha úgy tetszik, "adója". De ez nem baj. És még az sem olyan nagy baj, hogy huszonhét évet kellett várnom az első lemezem megjelenésére. Különben sem az ára az igazán fontos valaminek, hanem az értéke. Azt tapasztalom, hogy éheznek az emberek az Igére - és a szép emberi szóra. Hálát kell adnom az Úrnak, hogy ebben a szolgálatukra lehetek.

Kipke Tamás

LAST_UPDATED2