|
Misztótfalusi Kis Miklós
Siralmas Panasz;
Istennek Kolosváron fekvő nagy
haragjáról, abból származott egy-
néhány súlyos ostoriról és annak nevezete-
sen ez 1697 Esztendőben Pünköst Ha-
vának 6-dik napján iszonyú
TŰZZEL
való megpusztításáról
melyben é Városnak siralmas sorsának lerajzo-
lását és a' Megtérésre való Intést Istenhez nyúj-
tott áhitatos könyörgő Ének rekeszti bé
Emlékezetnek okáért irattatott
M. Totfalusi K. Miklós által
Nyomtattatott Kolozsváratt
1697 esztendőben
Siralmas ének
1.
Ha megsokasodik a Bűn, s megrakodik
Föld színe gonoszsággal;
Az Igaz ítélő, személyt nem tekintő
Jehova nagy haraggal
Székit letéteti Itéletet tenni
Szörnyű bosszú-állással.
2.
Mit mondhatsz Kolosvár? Nem áradott volt már
Minden bűn el közötted?
Mellyel búsulásra Iszonyú haragra
Isten ugyan kisztetted?
Húzván - le az égből, Szép lakóhelyéből
Ostorával ellened.
3.
A' szent História ezt például hagyta,
Örök emlékezetben:
Hogy Sodoma földe, Gomora vidéke
Ollyan kies vólt régen,
Világi életre, Sőt testnek kényére,
Egyszóval, mint az Éden.
4.
Embernek fiai De hogy vissza élni
Kezdettenek ezekkel.
Testi bujaságra És fajtalanságra
Egyéb terhes bűnökkel;
Magokra ingerlék Istent, sietteték
Jőni mennyei tűzzel.
5.
Kénköves esővel Tüzes fergeteggel
Úgy veszté-el a helyet
Elsüllyesztvén Istent Történek vólt mellyben
Ollyan sok rút bünöket.
Holmi büdös tónál Sovány por-hamunál
Ma sem látsz ott egyebet
6.
Sok jókat büvössé És nevezetessé
Ezelőtt ö Felsége
Téged is - tött volt, Alkalmatosságot
Életnek szükségire.
Bőven szolgáltatván és felmagasztalván
Fejedet ditsőségre.
7.
Úgy-hogy, mások között Kintses Kolosvár lött
Neved' s emlékezeted,
Avagy kis Béts, mivel Majd olly nagy bőséggel
Vólt minden kereseted.
Erdélynek, Vég-háza Vóltál jeles Tagja,
Kúltsa-is volt melletted.
8.
De megsokasítád, Szintén feltornyozád
Gonoszságid az égig
Alig vólt ollyan bűn, Mellyben részed nem lűn
Ülvén benne füledig.
Sodomát követvén, Istentelenségben
Bugyborékoltál torkig.
9.
Hit szegés, káromlás, A' Mammon imádás
Köz dolog vólt tenéked,
Otsmány szitok, átok, Mellyel most-is szájok
Sokaknak dohos benned
A hamis esküvést szent Név vesztegetést
Szabadosan szenvedted. [...]
29.
Tűzzel jöve Reád, Kolosvár és hozzád
Ez ostorával nyúla,
Minekutánna más Egynéhány nagy tsapás
Tenéked nem használa,
Olthatatlan tüzet, Láng, füst fergeteget
Utzáidon gyulaszta.
30.
Ezer hatszáz felett A' kilencven heted
Eztendő folydogalván,
Közepén Tavasznak, Szép Pünköst Havának
Szintén hatodik napján,
Akkor egyébként-is, Egynéhány hétig-is
Szárazság uralkodván.
31.
Iszonyú romlást tőn, Azzal rövid időn
A' Városnak á szinén,
Az előbbi tüzet, Azon veszedelmet
Ujjolag rajtunk ejtvén;
Sőt látjuk nagyobbnak; Tsak-hogy esett anak
Akkor másik részében.
32.
Hadd számláljam elő; Hogy a' következő
Nemzetség ezt tudhassa
Magyar útza első (lévén ebéd idő,
Mikor a' tűz támada.)
Gerjesztvén széltől, Kivált a' víz felől
Abban keveset hagya.
33.
Ottan elborítá Majd a' földig rontá
Megette Szappan utzát,
Minthogy fából állott többire, s kevés ott
Kő épület, Nem állhat
Más ember ellene, Kivált, minthogy szíve
Mindeneknek el-lankadt;
34.
Tsak bámulva nézik; Némelly tolvajkodik,
Ha mit kaphat magájé;
Vagy tűz, vagy a lopó Házainkban dúló
Gondolván, most ideje.
Némelly ott mulatván, Holmijén kapdosván;
Véletlenül ott süle.
35.
Gyenge nép kiállott, A mezőre szállott,
Onnét nézi e' romlást;
Gondolhadd mitsoda Sírással jajgatta
Kiki maga jószágát.
Semmijéhez számot, Senki már nem tartott,
Egyaránt tött jajgatást.
36.
Azonban a' tűznek, mint mérges fenének
Híd utza következők,
Azt-is megemésztvén az ó várra innen
Tsakhamar haragozék
Monostor utza is, Sőt még a Piac is
É nagy romlást megérzék.
37.
Nagy munkával készültt Sok költséggel épültt
Piaci Templom, 's Torony
Óra szerszámoval; S minden harangokkal
Egyaránt oda vagyon.
Több más templomok-is, Collegiumok is
Égtenek azon módon.
38.
Innen Közép utzán, túl pedig Szén utzán,
Lőn határa a tűznek:
Gyönyörű paloták, Rendes Uri házak
Mind megemésztettenek:
A' kárt megbetsülni, Igazán felírni
Gond volna akárkinek.
39.
Régi épületek, Sok jószág, emberek,
Ejtenek nem kevesen,
Kints, búza, öltözet, Edény mennyi égett,
Száma, s betsüje nintsen,
(Mellyekkel a' házak ékesítve voltak.)
Baromnak azonképen.
40.
Városnak harmada, Alig, ha marada,
Az is nagy köszönet volt;
Nagy félelem alatt, Ez-is forgott sokat:
Azon romlástól tartott,
Sok időkig rendbe, Tulajdon helyébe
Egyetmást nem rakhatott.
41.
Christus Urunk szava: Az asszú közt nyers fa
Tűzben megemésztetik,
Sem vallás, sem élet, Most semmit nem tehet;
Isten haragja látszik,
Igazak, hitlenek, Elegyesleg vesztek,
Külömbség nem tartatik.
42.
Eljárván a várost, Szörnyű pusztaságot
Láthatsz ott most, ha nézed,
Sok-tsak úgy maradott, A' mint a teste vólt,
Nints semmije, ha kérded
Könyvei erednek, Ortzáján gördülnek,
Te-is sírva nézheted.
43.
Sőt, hogyha nem hagyott Volna maradékot
Nékünk az Úr irgalma;
Bizony Sodomához, Avagy Gomorához
Hasonlók löttünk volna:
E romlott Hazának, Sőt egész Világnak
Iszonyú példájára [...]
Misztótfalusi Kis Miklós: Siralmas panasz. 1697. MTA Kézirattár. R.M.I 8°. 74. 1-9.
|
