Félmilliárdot „kutattak el” Hellerék
A filozófusoknak szóló pályázati kiírás köszönő viszonyban sem volt a nyertes pályaművekkel
2011. január 8. 06:00


Magyar Nemzet
Morálisan és jogilag is megkérdőjelezhető módon jutott hozzá csaknem félmilliárd forinthoz a Gyurcsány-kormány idején az a liberális filozófusi kör, amely szinte naponta állítja erkölcsi pellengérre a konzervatív oldal szereplőit. A társaság tagja Radnóti Sándor, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Gábor György és Geréby György is.

Már korábban is suttogták, hogy a Magyar Bálint akkori szabad demokrata oktatási miniszter által létrehozott és általa felügyelt Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatalt (NKTH) a szabad demokraták nem a hazai tudományos élet és a kutatások fellendítésére használták, hanem egyfajta házi- pénztárként kezelték, ahonnan pályázatok útján a liberális holdudvart jutalmazták, a kormányváltás előtt azonban nem nagyon lehetett hozzáférni a feltevést igazoló iratokhoz.

Most azonban lapunk birtokába került több olyan dokumentum is, amely szerint 2004-ben és 2005-ben Boda Miklós elnöklése és Magyar Bálint felügyelete alatt olyan, filozófusok által beadott pályázatok nyertek összesen csaknem félmilliárd forintot a NKTH pályázatain, amelyeket tartalmi okok miatt azonnal el kellett volna utasítani, mert témájuk köszönő viszonyban sem volt a pályázati kiírással. 2004-ben például az NKTH a Nemzeti kutatási és fejlesztési programok részeként pályázatot hirdetett vissza nem térítendő támogatás elnyerésére a Nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása témában.

A kiírás szerint a pályázatban az EU-integrációval és a magyar versenyképességgel kapcsolatos társadalomtudományi kutatásokat kellett volna finanszírozni. Ehhez képest a nyertesek listáján szerepel egy Határmezsgyék: filozófia és tudomány az ókorban című pályamű, amelynek elkészítésére 89 millió forintot fizetettek ki. Nagy kérdés, hogy az ókori filozófia hogyan kapcsolódik hazánk EU-csatlakozásához – további részletek a Magyar Nemzet szombati számában.
http://www.mno.hu/portal/758298

+

Filozófusok
Szerető Szabolcs
2011. január 8. 00:01


Magyar Nemzet
Ne engedjünk a demagógia könnyű csábításának, és ne kezdjünk el visszamenőleg helyeselni Horn Gyulának, aki egy ma már nehezen rekonstruálható okfejtés végén arra jutott, hogy Magyarországon túl sok a filozófus. Némi empátiával persze átérezhetjük a reáliák világában mozgó, az ország irányításának apró-cseprő ügyeiből, a szabad demokratákkal folytatott végtelen koalíciós huzakodásból alig kilátó politikus indulatát, mégsem azonosulhatunk a szavai mögött megbúvó értelmiségellenes, a filozófusra mint mihaszna, a köznapi ember számára követhetetlen dolgokkal foglalatoskodó lényre tekintő gondolkodással.

folytatás: http://mno.hu/portal/758282

_____________________________________

LEVÉLVÁLTÁS 2008.

Tisztelt Szécsi Gábor Úr!

Ha nem is értek veled egyet, de mindent megteszek, hogy elmondhasd véleményed vagy kifejthess valami közhasznú tevékenységet és közben ne halj éhen... Kicsit talán ebben a szellemben kaptam - közvetítők kérésére - segítséget Magyar Bálinttól, pályatársamtól. Legalábbis annyit, hogy Önt keressem meg egy "szakmai életrajzzal", s a továbbiakat majd meglátjuk... Nem volt könnyű szülés, hisz - enyhén szólva - nincs benne rutinom, s röviden és velősen kellett leírni életutam, s arra kihegyezni, ami talán nincs is: szakmai pályafutásomra... Annyira azért talán használható, hogy eldönthesse: tud-e nekem valamilyen "testhezálló" feladatot adni...

Előre is köszönöm, hogy foglalkozik ügyemmel:
üdvözlettel: Nagy Jenő
p.s.: ha megérkezett levelem, kérem, hogy jelezzen vissza, mert bizonytalan voltam a címezésben - köszönöm!

*

Szakmai önéletrajz (helyett)


1952-ben születtem - 1971-ben érettségiztem
a József Attila Gimnáziumban francia nyelvi tagozaton.
A Studium Generale készített fel az egyetemre,
ahova 1971-ben magyar-filozófia szakra felvettek.

Katonaság után magyar-francia szakon kezdtem - filozófia akkor nem indult - majd váltottam magyar-szociológiára. Elég nehezen, mozgalmi nyomásra vehettem csak fel, de az első szigorlat után be is fejeztem.

A diplomamunkám 1977-ben
a deviáns viselkedések szociológiájának
módszertani-filozófiai problémáival foglalkozott.
.
Sok önképzőkör, speciális kollégium szervezője és tagja voltam, így ismerkedtem meg Kelemen Jánossal is,
aki diplomám átvétele után rögtön alkalmazott tudományos segédmunkatársként egy,
az ELTE Filozófia Tanszéke és az MTA Filozófiai Intézete által koordinált ún. Szocialista tudat kutatási főirányhoz

Ebben az időszakban főleg az angolszász jog-, erkölcs és politikai filozófiába olvastam bele magam.
Annak idején diáktársaimmal Bourdieu-t fordítottunk,
Kiss Endrével pedig német szakszövegeket olvastunk.
Tanultam oroszul, latinul, finnül és lengyelül is…

Közel hároméves „tudományszervezői” pályámon
töménytelen „dokumentációt”, részletes tartalmi összefoglalót készítettem a kortárs nyugati társadalomtudományi művekből –nagyrészben a marginalizált humán értelmiségiekkel…

Korábban is részt vettem az ellenzéki mozgalomban
és a szamizdatozásban is – ez utóbbi 1981 végétől
hivatásommá vált egészen a kilencvenes évekig.

A nyolcvanas években, többnyire mások nevén
iskolai szociológiai esettanulmányokat is írtam,
s egy áttekintő művet a gyermekirodalom
történetéről, illetve értékorientációjáról.

A „Magyar? Demokratikus? Ellenzék?”
címmel írásom jelent meg egy konferencia anyagában.

Szociografikus, politológiai és társaslélektani füzetet
is megjelentettem a nyolcvanas évekről,
a lehetséges és valóságos értelmiségi magatartásokról.

Életemben nagyon sokféle szabadegyetemre jártam,
kicsit ezekhez sorolnám azt a „teológiai főiskolát” is,
amit a kilencvenes években egy kis karizmatikus „szabadkeresztény” gyülekezetben jártam ki…

Az értelmiségi szerepvállalásokkal kapcsolatosan
régóta érlelődő gondolataimat egy felkérésre
kénytelen voltam aforisztikus formában papírra vetni.
Ezt a művemet bővített formában az írástudók árulásáról
nemrég egy, az identitásról szóló konferencia is
elfogadta és ígéretet tett megjelentetésére.

Hasonló műfajban íródnak gondolatfüzéreim
az értelmiségi pozitív hivatásáról és hitvallásáról
valamint a szellemi pálya inherens kockázatairól,
„a pokoljáró – magyar - dudások” sorsáról.

Az emberélet útjának feléig minden érdekelt,
minden társadalomtudomány és filozófiai iskola.

A nyolcvanas években felálltam az íróasztal mellől,
és megtapasztaltam mit jelent elveinket, jogainkat komolyan véve résztvenni egy polgári engedetlenségi stb.
mozgalomban. Aktívan „provokálva” megismerni és leleplezni egy társadalmi-politikai rendszert, s kísérletet tenni az intézmények, játékszabályok módosítására.

Az utóbbi években, túl az ötödik x-en
nem lettem se mizantróp, rezignált cinikus ember-gondolkodó,
se vallási fanatikus, rajongó, „szektás” istenkereső, térítő stb.
Belső emigrációba kényszerítettségem helyzetbe hozott:
éljek a szakmai kívülállás és távolság sok-sok előnyével
és koncentráljak arra, ami világéletemben izgatott,
vagyis hogy milyen szellemiségek által „megszállva”
rontják el az emberek saját sorsukat és „szeretteikét”.

Az emberi élet teljességének,
az ember boldogságának és boldogtalanságának
bölcseleti-lélektani kérdései izgatnak,
úgy általánosságban,
mint szerteágazó tematikájában
(istenkép, szerelem, barátság, bűn és bűnhődés,
játék és sport, evés-ivás és otthonteremtés, halál, iskola,
közlés és megértés, munka és hivatás, szülő és gyermek stb.)

Az utóbbi időkben egyre jobb kapcsolatba kerültem
nemcsak a számítógéppel, de az internettel is –
így itt módomban van kísérletezgetni,
műfajom keresni, félkész dolgokat bemutatni és tesztelni.

Kutatom azokat a verbális, írásos-netes formákat,
melyben az emberi élet alapkérdéseivel kapcsolatban
egy alapműveltséggel rendelkező ember számára
közérthetően és plasztikusan, - s ha lehet: szellemesen -
elmondhatom, hogy milyen segítséget várhat
a teológiától, a filozófiától és a társadalomtudományoktól
És persze mindegyikük a művészetektől, szépirodalomtól.

Összefoglalva:

Nem értek semmihez – de minden érdekel.
Mindenben „egy” dolog:
az emberi balgaságok és élethazugságok vizsgálata,
az ember létkérdéseit jó feltevő és a válaszadást segítő
alkalmazott és magyarul közérthető-élvezhető filozófia.
Szókratész, Jézus, Epiktétosz, Marcus Aurélius, Erasmus,
az aforizmaírók, a közmondásszerzők, füveskönyvírók,
példázat-tanmese kiötlők, bölcseleti költők, humoristák,
Pascal, Nietzsche, Wittgenstein, Feleki László stb. stb.
nyomdokain

Kelt Budapesten, 2008. március 24 -én

Nagy Jenő

*

Tisztelt Nagy Jenő Úr!

Köszönöm a levelét és a szakmai életrajzát.

Ahogy Magyar Bálintnak is jeleztem, látok arra lehetőséget, hogy az MTA Filozófiai Kutatóintézetében folyó munkába be tudjon kapcsolódni egy-egy konkrét kutatási program keretében. Hogy erre mielőbb sor kerülhessen, beszélek Borbély Gábor igazgató úrral a lehetséges együttműködési területekről, illetve arról, hogy Ön melyik kutatócsoport tagjaként lehetne a segítségünkre.

Mindenképpen jelentkezem majd a fejleményekkel.
Tiszetelettel üdvözli: Szécsi Gábor

*

Kedves Szécsi Gábor!
Köszönöm a választ, s várom a fejleményeket,
üdvözlettel: Nagy Jenő

*

Kedves Szécsi Gábor!

Időközben
egy informális filozófus asztaltársaság
meghívott tagjaként
kapcsolatba kerültem néhány közvetlen kollegájával is,
akik nem bíztattak semmi jóval,
már ami az intézeti állást vagy munkát illeti.

Remélem, hogy
Ön
mint az ügyben illetékes
rácáfol erre -
vagy legalább végleges választ adva
nem tart tovább bizonytalanságban.
Mert így akkor tudok további lépéseket tenni...

Kérem mielőbbi egyenes válaszát,
s ígérem,
hogy nem fogom további levelekkel zaklatni.

Egyben megköszönöm,
hogy eddig is foglalkozott ügyemmel.

Tiszteletel: Nagy Jenő

*

Kedves Jenő!
Most sem értem, Szécsi miért működik így közvetítői szerepben. Ha valakivel, akkor Te csakis a majd kinevezett igazgatóval tudsz beszélni hitelesen. Én - őszintén szólva - semmilyen lehetőséget nem látok állásra, munkaviszonyra a jövőben, hiszen még a meglévő státusok száma is kérdéses a mostani pillanatban.
Ezt majd meglátjuk jövőre. A leveledet illetően még egy megjegyzésem lenne. Ez pedig az, hogy légy szíves, az asztaltársaságunkat senkinek ne emlegesd, még név nélkül sem. Szeretném, ha csak azok tudnának róla, akik a tagjai, és semmi esetre sem más körök.
Most - mint tudod - Vajda Mihály a megbízott igazgató, aki a minap jelentette be, hogy indul az igazgatói pályázaton.
Üdvözlettel
Zoli
(Frenyó Zoltán)

*

Kedves Nagy Jenő!

Ahogy ígértem Önnek, az igazgatóváltás időszakában beszéltem mind a leköszönő igazgatóval, mind a pályázaton legesélyesebbnek tartott jelölttel az Ön foglalkoztatásának lehetőségeiről. Borbély Gábor és Boros János egyaránt támogatta az elképzelést és az alkalmazás mikéntjére vonatkozó javaslataimat.

Sajnálatos fejlemény azonban, hogy az MTA időközben érvénytelenítette az igazgatói pályázatot, és egy évre megbízott vezetőt állított az intézmény élére. Az új pályázat kiírására egyébként hamarosan sor kerül, és információim szerint Boros János ismét pályázik.

Én természetesen továbbra is látok esélyt pótlólagos pénzügyi források bevonására és ezáltal az Ön alkalmazására is, és ez ügyben az Intézetet megbízottként irányító vezetőkkel is fogok beszélni. Rajtam eddig sem múlt, és nem múlik ezután sem az egyeztetések sikere.

Tisztelettel üdvözli: Szécsi Gábor

*

Kedves Szécsi Gábor!

Köszönöm eddigi fáradozását és gyors válaszát, tájékoztatását.
Reménykedve és izgalommal várom a fejleményeket, ha mégoly lassan őrölnek is a jó öreg Akadémia malmai.

Üdvözlettel: Nagy Jenő

*

Tisztelt Szécsi Gábor!

Egy hónapja váltottunk levelet az én lehetséges foglalkoztatásom ügyében.
Kérem, hogy tájékoztasson: jelenleg hogyan áll vagy halad vagy lépeget ez a dolog...

Köszönettel: Nagy Jenő

*

Tisztelt Nagy Jenő Úr!

Beszéltem az lehetséges feladatköréről az Intézet leköszönő igazgatójával, Borbély Gáborral és az igazgatói címre eséllyel pályázó jelöltekkel. Valamennyien támogatták az Önnel kapcsolatos kérésemet.

Az Intézet jövőjét érintő változások, és az eredménytelen igazgatói pályázat miatt azonban megtorpant a folyamat. Számos szervezeti és költségvetési kérdést kell rövid idő alatt megoldanunk annak érdekében, hogy a Filozófiai Intézet a jelenlegi formában tudjon működni az elkövetkező években is.

Ezeknek a kérdéseknek a rendeződéséig szeretném még türelmét kérni.
Üdvözlettel: Szécsi Gábor

*

Tisztelt Szécsi Gábor Úr!

Köszönöm gyors válaszát és fáradozását.
Türelemmel várok...

Üdvözlettel:
Nagy Jenő

*

Kedves Vajda Mihály!

1. Elnézést kérek a zavarásért,
de úgy tudom, hogy Te vagy a Filozófiai Intézet megbízott igazgatója.
Ebben a minőségedben kérdezlek, hogy látsz-e valami lehetőséget foglalkoztatásomra.

2. Tavasszal valaki tudtomon kívül megkereste Magyar Bálintot, hogy közbenjárását kérje érdekemben.
Ismertette vele szakmai kirekesztettségem és egzisztenciális ellehetetlenülésem.
Ő Szécsi Gáborhoz irányított, akivel azóta levelezésben állok, s aki nagyon segítőkésznek mutatkozott.

3. Az Intézet néhány munkatársa is tagja annak az asztaltársaságnak, ahova nyáron meghívtak, s most értesültem tőlük, hogy Te vagy a jelenlegi vezető.

4. Ezért fordulok most Hozzád, hogy egyenes választ kapjak - nem akararom áltatni sem magam, sem feleségem, aki kitartott mellettem jóban-rosszban. Most éppen az ő minimálbéres iskolatitkári fizetéséből élünk...

5. Persze nem szociális segélyért vagy állami kegydíjért stb. folyamodok, más állására sem pályáztam soha. S nem is mártírkodni szeretnék, bár a végszükség sok mindenre ráviheti az embert. Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki...

6. "Csak" egy kicsit rendezettebb körülmények között szeretnék dolgozni, eddigi kívülállóságom előnyeit kamatoztatva legalább létminimum háttérrel alkotni - korunk emberének szellemi alapproblémáit jól megfogalmazni és az arra adott válasz keresésében támpontokat adni. Hogy a bölcselet segítse őket abban, hogy teljesértékű, boldog életük lehessen.

Tisztelettel és üdvözlettel: Nagy Jenő

*

Kedves Szécsi Gábor,
nem megkerülni akartam, de ismeretségünk és vészhelyzetem miatt is levélben fordultam Vajda Mihályhoz, amit Önnel is ismertetni akarok. Nem tudom, hogy jó címre küldtem-e a levelem - ezt az MTA hivatalos oldalán találtam.
Üdvözlettel: Nagy Jenő

*

Köszönöm szépen a téjákoztatást. Javaslom még elküldeni a levelet az Intézet titkárságára is, ahonnan azt biztosan továbbítják majd Vajda Mihálynak. A titkárság e-mail címe: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Én szeptember 15-én találkozom Vajdával, és feltétlenül említem majd az Ön megbízásával kapcsolatos kérésemet.

Tisztelettel üdvözli: Szécsi Gábor

*

Kedves Jenő,

mindkét leveledet megkaptam. Szeretnék tenni érted valamit. Állások felett azonban sajnos nem rendelkezem. Fogok beszélni Szécsi Gáborral, hogy megtudjam tőle, mire jutottatok.
nem mondom, hogy légy türelemmel, mert, gondolom, elfogyott már a türelmed.

Barátságos üdvözlettel
Vajda Misu

*

Kedves Misu,
köszönöm leveled
és külön is segítőkészséged.
Várom mielőbbi egyenes válaszod.

Barátságos üdvözlettel: Nagy Jenő

*

Kedves Jenő, nem fogok tudni hamar válaszolni. Az egyetlen lehetsőség bevenni valamilyen készülő projektbe. Ha lesz ilyen, szólok.

Barátsággal
Misu

*

Kedves Misu,
talán jobb is így...

(PISZKOZATBAN MARADT)