SZENTEK, PROSTITUÁLTAK, ÖNGYILKOSOK*

MÓRICZ ZSIGMOND
Sárarany; Az Isten háta mögött; Úri muri; Rokonok

Móricz Zsigmond {1879-1942) műveiben a nő-férfi viszony szexuális vetülete
nemcsak kifejezett témává válik, de e témának különféle aspektusait is bemutatja
az író. Fő- és mellékalakjai megformálásában kiemeli szexualitáshoz való
viszonyukat; sok esetben ez a tényező döntő szerepet játszik sorsuk alakulásában.
Túlzás nélkül elmondható, hogy Móricz volt az az író, aki a szexualitást
mint témakört úgyszólván bevezette a magyar irodalomba, s a körülményekhez
képest szokatlan nyíltsággal és gazdagsággal tárgyalta. Ebben a fejezetben
igyekszünk feltárni az író jellegzetes idiolektusát, amelyet e téma megjelenítésére
életre hozott, valamint az annak hátterében húzódó értékrendszert,
A szexualitás beszédmódját, illetve annak hiányát a 19. századi magyar irodalomban
Michel Foucault egyik tételének segítségével lehet megvilágítani, miszerint
az elhallgatás a gyónással való szakítást, a gyónás elleni lázadást jelenti.'
Talán ezzel magyarázható az a tény, hogy Eötvös lózsef, jókai Mór, Mikszáth
Kálmán és Kemény Zsigmond műveiben csak az elvont jellegű szerelem kerülhet
szóba, amely ugyan nagy és sorsdöntő szenvedélyként jelenik meg, de minden
testiségtől mentes. Minden nemzeti irodalom más-más ütemben alakította ki
a maga erotikus diskurzusát; a francia irodalom például korábban szakított az
elhallgatással, mint a német, s itt hivatkozhatnánk a Madame Bovary és az Efft
Briesc ellentétére,^ Ugyanakkor a folyamat törvényszerűsége egyetemes érvényű:
a kereszténység virágkorában a szexualitást aprólékos elemzésnek vetették alá,
igaz, hogy csakis a gyóntatószékben. A Foucault által idézett, papok számára
készített „kérdőívek" világosan mutatják a szinte túlméretezett érdeklődést a hívők
nemi élete iránt, A gyónás tehát olyanfajta diskurzusnak tekinthető, amely
megköveteli a legteljesebb őszinteséget és a szexuális cselekmények legaprólékosabb
megvallását, de ez a vallomás sohasem semleges, hanem voltaképpen
a gyónó bűneinek felsorolása. A gyónásban tehát a teljes őszinteség bűntudattal
párosul. A IS. századtól kezdve a szexualitás különböző tudományok érdeklődési
körébe is kerül: az ember szexuális viselkedését megszabó jogi rendszer, az orvos-

1 A gyónás és u egyéb más vallomásiéielek kapcsolatának kifejtését lásd Foucault 1996:19-53,
2 Netn csupán arról van szó, hogy a francia regényben olyan jellegű erotikus leírásokkal találkozunk,
amelyekhei foghatót Fomane máskülönben kiváló művében hiába keresnénk, hanem Flaubert
közlésmódja nélkülöz bármiféle morális útmutatást. A párizsi ügyészség ezen utóbbi „vétség"
miatt fogta perbe a szerzőt, nem a túlzott erotikáért.

tudomány, és különösen e század elejétől Hrcud révén, a pszictiológia kitüntetett
figyelmet szentel neki. A szexualitásról szóló diskurzus fejlődése tehát, Foiicauh
értelmezése szerint, a gyónással kezdődik, a bííntudattól felszabadult vallomáson
cs a freudi pszichoanalízis beszédmódján keresztül váiik tárgyilagos, tudományos
diskurzussá.-" Foucault rámutat arra a fontos kulturális különbségre is, hogy míg
a keleti civilizációk (a régi India, Kína és japán, az arab társadalmak) igazi ars
crocicík fejlesztettek ki, addig az európai kulti'ira a gyónástól való több évszázadon
át tartó lassú felszabadulásban egyfajta sciauia sexuaUs\'d tett szert. (Foucault
1996:55-78.) Az „erotika míívészete", amelyet a keleti kiilttirák fejlesztettek
ki, kizárólag a résztvevők minél nagyobb és rafináltabb sze.Kuális élvezetére helyezte
a hangsiilyt, Foucault szavával „a gyönyörben legelsősorban a gyönyört
keresik". (I. m. 60) Ezzel szemben a nyugati „szexualitás tudománya" egyfajta
alapvető kíváncsiságtól s egj' annál jóval meghatározóbb erkölcsi elhivatottságtól
vezettetve leltározni, rendszerezni, és főként kontrollálni kívánta az emberek
nemi eletében előforduló cselekvésformákat.

Móricz munkáiból
sajátos bizonyítékot szerezhetünk errői a processzusról.
A regényíró szakít a szexualitás körüti hallgatással,
nem titkolja az ember szexuális vágyait, s elemzi a szerelem „égi" és
„földi" aspektusait, abból a nyugati metafizikai nézőpontból kiindulva, hogy az
emberi lény „teljesség"-re törekszik, tehát érzelmi vágyait a szexuális szerelemben
kívánja kiélni, megvalósítani. Ezek a vágyak azonban a keresztény erkölcs
tilalomfáiba ütköznek, amelyek bűnérzetet és megosztott tudatot eredményeznek,
különösen a férfialakok esetében.

Móricz terjedelmes munkásságából négy regényt választottunk ki, amelyeknek
megjelenési ideje révén a század három évtizedét és Móricz belső fejlődését
lehet nyomon követni. Ezekben a regényekben olyan szexuális motívumok
jelennek meg, mint: a férfi beavatása a szexualitásba, jobbára egy prostituáltnál
tett látogatás alkalmával; az elhanyagolt, szexuálisan kiéhezett feleség;
a férj, akinek egyszerre van frigid felesége és erotikus vágyait kielégítő szeretője;
az elérhetetlen ideálként messziről imádott nőalak. Ez a felsorolás már
bizonyítja, hogy Móricz főhőseinek szexuális élményei ugyanolyan jelentőséggé!
bírnak, mint társadalmi, illetve vagyonbeli (gazdasági) helyzetük. A magyar
irodalomtudomány nemigen foglalkozott e témával, többnyire a társadalmi
és jTolitikai kérdéseket hangsúlyozta, s az ábrázolt alakok egyéni sorsát

ö A <;yi)iiii.s ü.'i u rrcuüi |)s/k'tioiiii^lizi>i kapcsokitáru mür tvul'IVu iM^rt;ii is utal. amikor l'iírtL-lky
Magüa. mim IViiiL'bfi láihiimik, I'K.V k;iri/matikiis S/LT/L'IO.'Í liníjsára hirii'k'a valláso,'; k's/. Mini
írjn, „Ttmiílűmbii jártam, gyóntam, áldoztam rL-ndtsoii, Mo,st iK-mrej;. hosy ottlitin vcitt. bfs/cUf
Martsi Iniij'iim. luiiy most valumi tijrajia idtsoi^oslás van, iitncly kikcrtluMS, valliitá.s, hcszL-li;L'tts
által n\y\\\\ i'S j;yój;yít,,. Hál na hisüoni •ÍY. ígyhá/ i'xt jóval tlöbb kitalálta, i'.s oksóbban, lu-ps/L'-
riihbfn, tökük'lt'Sfl)lit.'n míveli". (KallVa 1<)7'Í;114LL I I43Í ,^llnak olk'iiórt', bni;)' KaflVa, akárwak
küsőbb BiibitK, iirnbivalens luöüon vis/Linyul a/ akkoriban üjdiin.>iág«;7.ánü)U menő truudi innnkliui;,
viiaLhatallaniil ai;ok ticpsri;ríistí};t!rL' hivja fi'l a liK>'t;lmL'i, ha már cjü' kö/i-piskolai [anáttici (Maft.si)
is anyjával társalog róUik.

szűken ideológiiú szempontokra redukált valóságkcpzetliez viszonyítva próbálta
hitelesíteni. Olyan művek esetében, ahol a szöveg erotikus vetületet nem
lehetett elhallgatni {mint például a Sárarany vagy Az Isten hára mögött című
regényekben), a kritika a szexuális élményeket mindenáron alárendelte
a műre rákényszerítctt társadalmi problémáknak.

Sárarany (1911), Móricz első regénye, botrányos sikert hozott írójának.
éppen főhőse. Túri Dani miatt, aki az első a jellegzetesen móriczinak mondható,
szexualitásában mértéktelen, önpusztító regényalakok sorában. Amit
annak idején a katolikus kritika felrótt, tudniillik hogy a regény „piszkos
ponyvairodalom", azzal a marxista kritika tulajdonkeppen egyetért: Nagy Péter
is kifogásolja az író naturalizmusát, „az erotikum túlzott hangsúlyozását".
(Nagy 1975:104) Túri Dani ugyanis nem példaszerű paraszthös, „nem támaszkodik
a tömegre", írja elmarasztalólag a kritikus. {1. m. 102) A Túri Dani viharos
életéről szóló regény elsősorban a féktelen szexualitás a története: a hős
nagyravágyása, társadalmi felemelkedése, anyagi sikere, de különösen végső
bukása három nőalakkal kapcsolatos erotikus viszonyával függ össze, Erzsi,
a felesége, első gazdalány volt a faluban, mégis csak Danihoz, a szegény zsellérfiúhoz
akart feleségül menni. Erzsi biztonságot, komolyságot, feltétlen hűséget
jelent Túri Dani életében, férje mohó szexuális vágyait azonban nem
képes kielégíteni. Az asszonyt ura vagyonbeli intézkedései, gazdálkodási kísérletei
szinte megijesztik; ö inkább szerényen élne, mintsem férjében osztozkodnia
kelljen annak üzleti dolgaival, és, ami Erzsi számára még fájóbb,
más nőkkel. Keserűsége, amely gyakori veszekedésekben tör ki, abból is adódik,
hogy férje elhanyagolja, mialatt több más nővel, még felesége anyjával is,
viszonya van. Dani többnyire névtelen szerelmi partnerei sorából kiemelkedik
Bora alakja, ez a büszke fiatal nő, aki csak házasságért vagy nagy pénzért
cserébe hajlandó elveszteni szüzességét, saját bevallása szerint, az „egyetlen
kelengyét". Amikor Turi Dani, nagyúri módit utánozva, kártyán elnyeri sógora,
Takács Gyuri összes vagyonát, az egész vagyont fölényes és durva gesztussal
felajánlja Borának egy éjszakáért. A leány számára döntő jelentésű pillanat ez
az éjszaka; hirtelen fellobbanó szerelme arra készteti, hogy elete árán is Dani
védelmére keljen, aki akkor már kétszeres gyilkos, és akinek már senki sem
tud segíteni.

Túri Dani, a zseilérfiúból lett gazdag paraszt, a regény végén elbukik. Ebben
pedig a harmadik nő játszik szerepet, az elérhetetlen Karay grófnő, annak
a nyolcezer holdas birtoknak a tulajdonosa, aminek a szélen terül el Túri
Daniék kis faluja. A szép és fiatal grófné, akinek szeretője is van, méghozzá
a sógora, új szexuális élményekre vágyik; szeszélyből és kíváncsiságból szeretkezni
akar Danival. Bora segítségével felhívja Danit a kastélyba, s eladja
neki birtokának azt a részét, amelyet Dani kiszemelt magának. Az adásvételi
szerződésben szereplő összeg helyett azonban „természetben", szexuális
szolgáltatások formájában kér fizetséget a földért. Ez a szereposztás elfogadhatatlan
Dani számára, hiszen ő ahhoz szokott hozzá, hogy minden nő szerelmi
játékszer számára; most azonban fordul a kocka, s ö válik a grófnő
szexuális tárgyává. Mialatt a grófnő kielégülten fekszik az ágyban és elbágyadva
emlékszik vissza szeretkezésükre, Dani elhagyja a kastélyt. A grófnő
erősen vérzik, ám nem világos, hogy a szövegben refrénszerűen ismétlődő
vérzésnek mi az oka: a túl heves szeretkezés vagy talán a Dani által vágott
seb. Az utóbbi feltételezés azért nem egészen indokolatlan, mivel Dani, távozása
után néhány perccel minden ok nélkül brutális kegyetlenséggel megöli
Karay László grófot, akivel a kastély kapujában találkozik; kisvártatva a leskelődő
Takács Gyurit is lelövi.

A kritika kiemelte Túri Dani paraszti büszkeségét, ösztönös intelligenciáját,
munkabírását, de vadságával, kiszámíthatatlanságával nem tudott mit kezdeni,
mert nyilvánvaló, hogy ez a hős nem szolgálhatott példaként a paraszti
sorból kiemelkedni akaró átlagembernek, és bukásának okait sem lehetett
a társadalmi rendben keresni. Ennek ellenére Nagy Péter e nem éppen lukácsi
elvek szerint megalkotott hősnek általánosítható jellemvonásait keresi: „Túri
Dani kétségtelenül a századforduló egész magyar parasztságának inkább szimbóluma,
mint típusa: sorsa kétségtelenül a magyar parasztságban feszülő forradalmi
erők kifejezése, amelyek mind a feudális nagybirtok ellen készültek, de
vezetés és támogatás híján eredménytelenek maradtak, céltalanul hangzottak
el." (1. m. 100)

A Karay gróf meggyilkolását még talán lehet valami osztályharcos
indulattal magyarázni, s a kritikus hivatkozik is Erzsi szavára, hogy Daninak
bizonyára volt oka megölni, de Takács Gyuri lelövése olyan zavaró tény,
amelyet a marxista bírálat semmiképpen sem tudott a maga erőszakolt értelmezésképébe
beilleszteni. Ugyanakkor a kritikusnak ezen értelmezés kapcsán azt
is el kellett volna ismernie, hogy Móricz, sokat emlegetett realizmusa helyett,
a szimbolikus, helyesebben allegorikus írásmód egyik modern képviselője.
Turi Danit élete minden fontosabb lépésében bonyolult szerelmi-szexuális
érzelmei, vágyai irányítják. A jellegzetes móríczi séma szerint Ő is nos ember,
aki szereti és tiszteli a feleségét, mindamellett a hitvesi hűség egyszerűen nem
tartozik sem az erényei, sem az ideáljai közé. A férfi ugyanakkor nagyon komolyan
veszi férji-apai szerepét, családja anyagi emelkedésén fáradozik, úriasszonyi
egzisztenciát szeretne biztosítani feleségének, iskolába járatni a gyerekeit,
stb. Túri Dani szemében az élet anyagi része nagy fontossággal bír, családfenntartó
felelősségének jele, hogy más nőkre nem pénzét, csupán a „csókjait"
szórja, amely - ahogy később látni fogjuk - a móriczi ídlolektusban többféle
jelentéstartalmat hordoz. Mint feleségének mondja: „Tudod, hogy szeretlek;
érted élek; meg értetek, a gyerekekért. Az egész világot ide akarom hordani
a kötődbe, még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek
rajtad kívül. Mit sajnálsz? Lekopott a csókolom?" (Móricz 1993:16.)
Erzsi tudja, hogy az urának „egyszerre tíz-húsz lánnyal-menyecskével, de
vénasszonnyal is bizonyos köze" van, nem csoda, hogy Danit hol gyűlölettel,
hol végső és kétségbeesett szerelemmel nézi, s ráadásul szexuálisan kívánja is.
/i regény első lapjain Móricz mesteri módon érzékelteti e két ember szenvedélyes,
gyötrelmes viszonyát; a bemutatás durva veszekedéssel indul, s a félbeszakított
szeretkezésen át látszólagos kibéküléssel végződik. Ellentétes, pillanatnyi
érvényű érzések uralkodnak a szereplőkön, hiába állítja Dani, hogy
a felesége csúf, hogy „imádkozásra, térdelésre és gyűlölködésre termett, nem
a szerelemre." (l. m. 13) Hiába gyűlöli a protestáns Dani felesége „pápista"
vallását, saját maga előtt bevallja, hogyi
És mégis izgatja, leköti ez az asszony, sokkal jobban, mint a világ minden asszonya.
Nem cserélhetné el senkivel, de senkivel a világon. Te\e van vele, Öml a nagy tisztasáfnak,
a testi-lelki-életbeli szeplőtlenségének. Nagyra van vele, mini olyan asszonynyal,
akihez nincsen több hasonlatos. (Uo.)
A következő pillanatban az asszony az ölébe ül, ő a kezdeményező fél, ujjai
„elkezdtek játszani, tovább tapogatni, s egyszerre lázasan, görcsösen markoltak
bele a húsba." (15) Móricz ábrázolásában, amely naturalista színezetű realizmus,
mindkét ember szexuális lény, erős szexuális igényekkel. Megfogalmazásában
a női „hirtelen fölviharzocc testi gerjedelem"-nek megfelel a férfi „gerjedelmes
vére".
Túri Dani mind üzleti dolgaiban, mind a nőkkel való kapcsolataiban megmutatkozó
mohósága csakis bomlasztó hatással van a házaspár viszonyára, s azon
belül nemi életükre is. Erzsi egyszer el is hagyja a férjét, és két gyerekével
szüleihez menekül, de be kell látnia, hogy ott már nincs számára hely. A regény
központjában Dani vergődései állnak: szexuális kalandjai miatti rossz lelkiismerete,
felesége iránti vonzalma, a családi boldogság megvalósíthatatlansága.
Ugyanakkor Erzsi kiélhetetlen vágyai, félelmei, szexuális és szerelmi érzései is
figyelmet kapnak. Az asszony passzív, félénk és féltékeny jelleme miatt képtelen
megfékezni Danit, megóvni teljesen meggondolatlan lépésektől, mégis kitart
mellette akkor is, amikor már minden elveszett, s a csendőrök jönnek érte. Móricz
alapos és sokoldalú képet ad e házasság egyre mélyülő kríziséről, amelyben
némi szerepet a környezet is játszik, különösen a férj s feleség családja közti
mentalitási és vagyonbeli különbségek.

De a legtöbb probléma szexuális jellegű.
Móricz még a nászéjszakán történtekről is szolgál némi felvilágosítással, ezzel
szakítván a magyar regény egyik legtartósabb tabujával. Dani, éppen Bora ágyában
fekve emlékezik vissza nászéjszakájára, amelynek folyamán az újdonsült
feleség „mikor megértette, mi az, ami rá vár... [úgy] védekezett, mint egy vadmacska",
(153) és csak szánalomból, szerelemből adta oda magát Daninak. Dani
elérzékenyül ettől az emléktől, mivel ő a szexualitástól való félelmet valamiféle
erénynek fogta tel, s protestáns létérc feleségét „szent"-nek nyilvánítja. Lelkiismeret-
furdalása azért van, mivel Ő maga „nem volt szent, nem Is akart az lenni.
Ki tehet róla, ha nem telt az asszonynak öröme a szerelemben, s nem bírta el a?,
ura csókját!" (Uo.) Túri Erzsi tehát egyike azoknak a nőalakoknak, akiket vagy a
narrátor, vagy a férfialakok „szent"-nek neveznek. Nyilvánvaló, hogy ez a több
más regényben is előforduló anakronisztikus jelző keresztény jelentéstartalmat
hordoz, s így a fentebb említett, gyónással kapcsolatos beszédmódnak bizonyos
folytatása. A „szent"-nek pedig logikus ellentéte a „lotyó", a szó szerinti vagy
jelképes prostituált, akinek típusai Móricz több regényében megjelennek. Ezek
a nők a férfialakok számára ellenállhatatlanok, s így a rossz lelkiismeret okozói.
Borával Dani, bűntudata miatt, a lehető legdurvábban bánik, s amikor a lány
a „szerelmes" éjszaka után megcsókolja a lábát, a férfi leköpi.

Turi Dani a falubeliek, főleg a nők iránti dur\'a és fölényes viselkedése alapvetően
megváltozik, amikor más társadalmi réteg képviselőivel érintkezik, például
ahogyan a csinos ügyvédnének udvarol férje távollétében. Akkor „valami szokatlan
testi izgalom gerjedt föl benne" (38) és „gyorsan kigyúló vére egy perc múlva
már szinte rohanvást zuhogóhoz ér" {3'9) A finom úrinök különösen szelídítő
hatással vannak rá, társaságukban ez a férfi-dúvad hajlandó egy-egy percre
civilizált módon viselkedni. Dani képes észrevenni az előkelőt, a kifinomultat,
sőt kifejezetten vonzódik hozzá. Ámulattal nézi, hogyan bánnak egymással az
ügyvéd és a felesége, ahogy szinte „lepkeszárny módra csókolták meg egymást":
„Dani megérezte, mi az az elérhetetlen valami, ami hiányzik az ő asszonyaiból,
az ö szeretkezéseiből: ez a ruganyos puhaság, ez a lágy érintkezés. A tilz legyezése,
a test testetlensége." (41)

Ezt a finomabb szeretkezést Dani feleségével is megkísérli.
A jelenet meggyőzően érzékelteti a házasság viszontagságait, megoldhatatlan
ellentéteit. Hazatérése után Dani gyöngéden öleli és csókolja a feleségét:
„Az asszonyt végig-végigbizseregte a sok, szinte érzéketlenül gyenge csók.
Elkábult a feje, mert erre vágyott ő, mindig erre, nem a durva, vad, nyers ölelésre.
És lassan belesimult az ura ölelő karjába." (88) De a szokatlan finomság
hirtelen gyanússá válik Erzsi szemében, mert az asszony megsejti, hogy a férje
őrajta akarja kipróbálni azt a bánásmódot, amellyel majd a grófnőt szeretné
elcsábítani. Az idillikus szerelmi jelenet a legvadabb veszekedésbe torkollik, és
Dani először a falhoz vágja Erzsit, majd az ágyból kitaszítja a szoba közepére.
A nők, akikkel Dani naponta érintkezik, akik ráadásul tőle függnek vagy áhítattal
veszik körül, jellemének csak taszító aspektusait ismerhetik meg, és nem is
sejtik, hogy Túri Dani néha kritikusan nézi a kezét és töpreng: „Hogyan lehet
megölelni ezekkel a kezekkel egy úriasszonyt?" (27)

Az erotikus érzések leírására Móricz a Sdraranyhíin jellegzetes stratégiát dolgozott
ki. amelyet későbbi regényeiben is alkalmazott. Az író figyelme a nemi
izgalom ébredésére irányul leginkább, azért viszonylag gyakori nála a „megkíván"
ige. valamint a tárgj'ilagos szavak használata, amelyek többnyire halmozott
jelzők kíséretében szerepelnek. Ezek a jelzők hol enyhítik a szavak nyerseséeét,
hol nyilvánvalóvá teszik az érzelmek hevességet, nemi különbségre való
tekintet nélkül. Karay grófnőre vonatkozólag például azt olvashatjuk, hogy „életében
most először forrt föl benne az a vad, érzéki, oktalan cs céltalan buja
geijedelem", (65) míg Dani „undorodó kéjes megreszketcst érzett". (72) E változatos
szókinccsel szemben a nemi aktusra többnyire az „ölel" igét használja az
író, amelynek „szeretkezni" jelentésére csupán a szövegkörnyezetből lehet következtetni.

Turl Dani esetében nyilvánvaló, hogy ha az elbeszélő vagy a rcgénybeli
alak azt állítja róla, hogy „Ölelt egy nőt", akkor ez egyesülést jelent. így értelmezendő
a grófnő Borához Intézett kérdése; „Téged sohasem ölelgetett meg az
a Túri?" (70); vagy Dani sóhaja, amikor a grófnő képe lebeg telki szemei előtt:
„Hej. ha ezt megölelném csak egyszer!" (87) Egy másik példában Dani alkalmi
szexuális kicsapongásáról szerzünk tudomást: a lány, akivel Dani az aratás
alatt, éjszaka szeretkezik, maga ajánlkozott fel neki. A leírásban a móriczi idiolektusnak
más jellegzetes elemei is előfordulnak: a kéjes csók és a vér; ezek
a kulcsszavak az előbb idézett szövegrészekben is szerepelnek.
És Dani áikapia fél karral, vatl kcsyeilenül átöielie, IcváRta a kéve bitxára. Csókkal,
mindkettőjüknek irtózato.san kéjes csókkal cörte agyon.
Mikor magához tcri, fölemelte a lejét, s ködkönnyes Sí.emniel köriilnéíeit,
Megliíík bennt; a vér,.., (86)

A fenti leírásban szereplő, igen gyakori eljárás az, hogy az író megjelöli ugyan
a nemi aktus kezdetét és végét, de magát az aktust elhallgatja: „Az ura hirtelen
átölelte derekát, s oly szenvedélyesen Ölelte magához, majd elmálasztotta. De
már az asszony nem bánta, elvesztette öntudatát." (51)

Ezt a fajta narratív megoldást a későbbi regényekben is megtaláljuk. Az Isten
háta mögött (1911) cselekménye csupán pár nap történetét foglalja magában.
Központi szereplői a Veres házaspár; a nő huszonhat évesen ment férjhez cg>'
negyvenéves tanítóhoz, hogy megmeneküljön a postahivatali robottól. Habár
nem nagy szerelmi szenvedély vezette öt a házasságra, mégis azt remélte, hogy
a férje dédelgetni, szeretni fogja. Veres Pál azonban édeskeveset törődik feleségével,
inkább a városi nagyvendéglőben keres szórakozást, ebédre, vacsorára
hív vendégeket, akikkel együtt részegre issza magát, néha szó szerint az asztal
alá. A vendégek többségét megigézi a tanítónő szépsége és kacérkodása: az
öreg református pap, a fiatal káplán és az éppen a városba érkezett albíró mind
szeretőjének szeretne megszerezni. Ráadásul Veres náluk lakó unokaöccse, az
érettségije előtt álló Laci diák is szerelmes nagj'nénjébe. Nemi élet a házastársak
között szinte nem létezik, s ez az asszony számára olyannyira kibírhatatlan,
hogy egy fülledt nyári éjszakán belopózik Laci szobájába, hogy szeretkezzék
vele. A fiatalember azonban éppen ezen az éjszakán határozza cl, hogj'
bordélyházba látogat, hogy férfivá váljék, jóllehet ebben az elhatározásában
fontos szerepet játszik a tanítóné iránt érzeti szexuális vonzalma. A látogatás
kitudódik, Lacit a gimnázium igazgatósága felelősségre vonja, s az osztály más
tagjait is kizárással fenyegeti az erkölcstelen viselkedés miatt. Egy másik botrány
azonban inkább arra készteti az iskola igazgatóját, hogy megbocsásson
a diákoknak, tudniillik a városban elterjed a hír, hogy a közjegyző lelőtte feleségét,
akit az albíró karjaiban talált, amikor váratlanul hazaérkezett. Az albíró
alsóruhában volt kénytelen a közjegyzőék ablakából kiugrani, kórházba vitték,
a mendemondák, pletykák nem teszik világossá, hogy a közjegyzőné sebe halálos-
e. Ennek az eseménynek hallatára Veres Pálné szintén kiugrik az ablakon,
de nem sérül meg igazán, csak „seggre este vóna", mint mondja a tót cseléd
a tanítónak. Ezzel a regény véget is ér.

Nagy Péter elemzése szerint az említett regénynek „a csúcsa az a pillanat,
amelyben a kis tanítóné leleplezi az öreg pap alattomos és szennyes vágyait",
(Nagy i. m. 111) A kritikus azért emeli ki ezt a jelenetet, mivel ö az antiklerikalizmust
tartja fontosnak a marxista-leninista kritikai szempont alapján. De
a tanítóné nem azért fakad ki az öreg pap ellen, mert az Isten szolgája (hiszen
az asszony a fiatal káplánnal is flörtöl annak papi hivatása ellenére), hanem
azért, mert mint férfit visszataszítónak találja. A kritikus még az irodalmi
célzásokban is társadalom bírálatot lát: „Közvetlenül nem utal az író az aktuális
politikai rendszerre vagy a történelmi múltra, amely a kisváros ilyen kialakulását
eredményezte, de közvetve annál hatásosabban hívja fel erre a figyelmet
a Madame Bovary állandó, hangsúlyozott párhuzamba állításával. Ezzel éppen
azt fejezi ki, hogy annyival szörnyűbb és kietlenebb a magyar kisváros a franciánál,
amennyivel az egész ország polgári fejlődése lemaradt a francia mögött."
(112) Rónay György ugyancsak összehasonlítja Veresné sorsát s alakját
Emma Bovaryéval, s ö is az előzőt marasztalja cl az utóbbival szemben, amikor
szinte áthidalhatatlan szakadékot észlel az igazi Bovaryné szenvedélyes
becsvágya s az ilosvai tanítóné fortyogó közönségessége,
[...] Bovary Emma lölmagasztosuló és kegyetlen halála, meg Veres Pálné pórul
járt ablakon kiugrása között [...1. Ott stílus és szenvedélyek, itt ordenaréság és
nyersen szimatoló hímösztönök; ott káprázatok, iit otromba részegség és durva
hús vásár; - s amely ott tragédiába omlik, az itt groteszk komédia és irgalmatlan
szatíra. (Rónay Gy. 1985:335-336)

Csupán az utolsó mondattal érthetünk egyet, s ott sem teljesen, hiszen Flaubert
regénye ugyanolyan erős kritikával illeti a nyomasztó-bénító kispolgári életet,
mint Móricz alkotása. Mellesleg Bovaryné halálát túlzás egyértelműen tragikusnak
beállítani, hiszen az asszony utolsó perceibe böven elegyednek ironikus,
sőt szatirikus elemek Is. Móricz intertextuális hivatkozásrendszerének iróniája
azonban túlnő valami szokványos társadalombírálaton. A regény, akárcsak
Flaubert-é, szintén egy nőalak erotikus vágyainak elfojtottságáról, azon vágyak
részleges kiéléséről szól, miközben a férfi szereplők szintén szexuális frusztráltsággal
küszködnek. Ha Veresné egy szegényesebb magyar Bovarynénak tekinthető,
akkor Móricz iróniája talán abban is megnyilvánul, hogy szexuális élményekből
nőalakjának még annyi sem jutott, mint Emmának, mivel az „isten
háta mögött" nincsenek egy Léonhoz vagy Rodolphe-hoz hasonlítható szexuális
partnerek. De a móriczi kíméletlenség visszavetül a Madame Bovaryja is,
mintegy kritikával illetve annak még meglévő romantikáját, sőt szentimentalizniusát.
Másfelől a feleségébe golyót röpítő közjegyző alakja éppúgy romantikus
figura, mint a naiv, ügyetlen, de feleségéhez annak halálán túl is hűséges
Charles Bovary.

A regényben. Veres tanító kivételével, mindenki elfojtott szexualitástól
szenved, s ezzel a problémával valamelyest mindannyian tisztában is vannak.
Mint említettük, Laci diákkal kapcsolatosan fontos motívum jelenik
meg: a férfinak egy prostituáltnál tett látogatása során történő beavatása
a szexualitásba.'* Laci diák kamaszkori szexuális vágyait egy ideig a nagynéni
iránt elképzelt, lovagregényekből másolt szerelmébe szublimálja, s szó
szerint lovagiasan is viselkedik: amikor például Veresné elmeséli, hogy a náluk
ragadt holtrészeg káplánt Laci fektette ágyba, a fiú szemrebbenés nélkül
vállalja a felelősséget, holott a káplánt maga Veresné fektette le, s hagyta
Laci üres szobájában. Az asszony jó hírét védve Lacinak le kell tagadnia
a szemtanúk vallomásait, miszerint ő éjnek idején a városban csavargott,
még a legnagyobb büntetést, az iskolából való kizáratást is büszkén vállalja.
Lacinak „lovagi" elképzelései vannak a nőkről, diáktársai durva anekdotái
sértik finomabb érzelmeit; nagynénje iránt táplált szerelme a megvalósíthatatlan,
romantikus vonzalom példája, amely alatt azonban elfojtott szexuális
vonzalom lappang.

A lovagi ideált a realista Móricz hamar lerombolja mind
Veresné, mind Laci későbbi viselkedésével; a következő éjszaka Laci ösztönei
győzedelmeskednek eszményei felett, s egyes iskolatársait követve bordélyházba
megy. E látogatás a fiú lelkében visszatetszést kelt, s bűntudatot ültet
el, az utóbbit főleg azért, mivel a keresztény erkölcs szerint a szerelem nélküli
nemi élet bűnnek tekintendő. Ehhez még a kiábrándulás, csalódottság
érzete is járul, amely figyelemre méltó párhuzamot mutat a női tapasztalattal:
miként a női alakok esetében a nászéjszaka, úgy az érzékeny férfiak
számára az első nemi aktus iránt táplált elvárások igen nagy lehangoltságot,
önvádat eredményeznek. Móricz megfogalmazásában szinte eltűnik a nemek
közötti különbség, hiszen mindkét nem ugyanazt a hiányt szinte ugyanazokkal
a szavakkal jutatja kifejezésre.

4 Ez a motívum Babits és Márai regényeiben is eiófordui. A Foucault által feivázott beszéd-módosftás
állornásaít figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy mindhárom írónál erős a gyónás jeiit^ü
beszéd, noha Babits és Márai műveiből a freudi hatás is kiérezhetö.

A fiit ít/. visy.iikúcn gotulüli. és siratta Ü látiysdt;át [sk'.l uy. ídeLtli/mii.sát, a .<>'ZLí>:ességíi.
RüJitsnck érü/tt' magát, s rcticjíeu, \\o^' «vaUuui betessüiít'i küpoti". Óh, lia
otílioii maradt vüWia, lia rtL'in IIILMU volna L'I a/ éjjd!... Ma valanij ístL-ni csodával
megmenekül a biínökkel, lUálaiosságokkii! teli éj,si;akáiói... A kiáhrándiilástó!,,. l:/.
az cgCs/7! ismétclRciii; illatában, l-.v. a szeri'k'm? [ímiaii teszik tönkre mainkat az
asszonyok, a férfiak? r.zéri váj^yják egymást a nemek? " (Móricz 1903:300)

Laci neurotikus levertséget a?; is fokozza, liogy meg a „bűnös nőért" is fcielösnek
érzi magát. Vívódásában magasztos és egyetemes képet keres, amit kellőképpen
jelenítene meg tapasztalatát, s azt a bi^nbecsés bibliai metaforájában
találja meg: „az a bibliai kép, hogy Ádám és Éva a mcgismcréssel elvesztette
a paradicsomot, semmi mást nem jcieiit, csak azt, amely Öveié történt. Immár
ő is elvesztette, örökre elvesztette, visszaliozliatatlanul a paradicsomot." (301)
További töprengései folyamán Laci eljut addig a keresztény alapokból táplálkozó
skizofréniáig, amely a szexualitás tagadása, illetve elfogadása szerint
különbözteti meg a jót és a rosszat: ez a toposz Móricz későbbi milveiben még
világosabban mcgfogaimaztatík a szent, íücive prostituált nő ellentétében. Sokatmondó,
hogy Veres Pálnénak, mielőtt Laci üres szobája fele indult volna,
szintén egy bibliai példakép, SziTz Mária jut eszébe mint megvalósíthatatlan
ideál, amikor maga clött bevallja; „Én is ember vagyok, Mária leánya, nem
szent!" (294)

Veresné alakja Mórtéz éictmövcn belül is egyedülálló teljesítmény, ugyanis
Móricz regényei általában férflközponti'iak. azaz szexualitás szempontjából is
a férfialakok igényeit cs vágyait, csalódásait és kielégüléseit mutatják be. Ebben
a regényben kivételesen az elbeszélő eg\' nőalak szempontjából láttatja
a nemi elet hiányából fakadó problémákat, éspedig olyan erővel, olyan mélyreható
alapossággal, amelyre Móricz későbbi műveiben már nem találunk példát.*
A regény egyik fontos jelenete vercsnénck az az álmatlan éjszakája, mikor
„felgerjedt a testisége", és elhatározza, hogy látogatást tesz Laci unokaöccse
szobájában. Mint az elbeszélőtől megtudjuk, az asszony „szinte szerelmes tapintással"
simít végig erős és telt testen, amely senkinek sem kell, pedig, mint
bcisö monológjában mondja, „szétroppanna a csontja, akit megölelek". A szexuális
vágyban égö asszony felrúg minden illemszabályt és erkölcsi normát,
s végső két.ségbeesésében átmegy az „ártatlan, szitz fiú"-hoz. Az elbeszélő nem
ítélkezik; inkább az ember fiziológiai, illetve biológiai adottságára utal, amely
összecseng egyfajta naturalista nézőponttal. „Primitív s szinte állati gondolatai,
de hihetetlen tágas lesci érzései voltak." (295) Habár Veresné sejti, hogy
a szomszédos ágyban fekvő férje csak színleli az alvást, nem törődik se vele, se

5 Kasoitlii iiiL-j^osMoiisii); Idtiuitci 'riTsúiis/.ky |ó/si |i-nÓ írói „fejlődi;SC)IL-II" in. mivd, mini látni
fogjuk, míj; i'lső rcj;i'nyi' nÖL'ibi'.sy.L'lőJL' rtíví'ii ric>ci'iiirikiis. és kriiikávai illuti a pütriiircháiis társadiibmhüii
kiS/OISLÍIIilleni nő lidyiíL'tiH, ;>ddiR későiíbi miinká.ssásáh.nn inkábi) a kópö Kakiik Marti
né7Öpoi)tiából láiuitjii u runiick sy*;ikrari Ji;i;g.vs);t'msiici[ sKmiiális és érít'lfiií vis/pnydi,

a recsegő padlóval, se a zárban csikorgó kulccsal. A mindeiitiidó elbeszélő Vcresné
érzéseiről is beszámol; az asszony semmiképpen nem akarja váratlan
megjelenésével megijeszteni a fiatal diákot, de óvatossága, kissé ravasz tapintata
és mindenekelőtt mindent elsöprő szexuális vágya keserű csalódásba csap
át, amikor Laci ágyát üresen találja. Az érett nő intuíciójával megsejti, liogj'
a fiút éppen az a vágj' kergette a bordélyházba, amelyet ő ébresztett fel benne:
az asszony „igazán tudja, liol van a fitt. Arra ébredt (cl. amikor elment. Mikor
elment hazulról az éjszakába. Felváltani apróra a nagj' aranyat. A kéj kövér
aranypénzét, amelyet ő adott az ajkába az este". (296) Szegény Laci honnan
tudhatná, hogy mi a különbség a szexualitás „nagy aranya" és „aprója" között?
Az „erotika művészeté"-t nélkülöző társadalom csak a bordélyházban tett látogatás
beavatási rítusát Ismeri, hogj' aztán az az érzékenyebb férfit megtöltse
egy életre szóló bűntudattal.
A jelenet folytatódik: Vcresné eszméletét vesztve hosszabb ideig ott marad
Laci szobájában. Testi és lelki szenvedései most először ellentmondásossá válnak,
a szexuális gyönyör elmaradása miatti elkeseredettség a domináló érzés,
de Veresné tudatalattijában megszólal az alapvető és csakis keresztény fogantatású
erkölcsi norma. A szabad függő beszédben leírt szövegrészlet kapcsolatot
teremt Vcresné előbb idézett kiáltásával, hogy nem képes magára venni
a „szent" szerepét.
Nagyon cl van keseredve, s öriiliii sem md a s/.ercncscjének, liog_v az elmúlt önkívületben
nt'm vesztette el a/ erényét, igazi eí^vónisége kerül lelülcire, s imás boldogság
buborékol fel valaliontian a .sxívéből: mintha az isteni kéz ma.Qj vigyázott volna rá, az
vitte volna előle a vetek iL-heiöségéi. (l)o.)
Ajelenet kissé meglepő ugyan, de jól előkészített csattanóval végződik: Veresné
észreveszi, hogy mcnstruál és ezáltal az előző esti ingerültsége és idegessége,
felfokozott szexuális vágya és testi panaszai (láz, görcsök, hányinger stb.)
fiziológiai magyarázatot (is) kapnak. A jellegzetesen móriczi értékrendben
azonban Veresné nem éri el azt a nagyságot, amely több (crfiaiakra jellemző,
ugyanis Veresné nem ismeri meg az igazi szenvedélyt, ö csupán annak hiányától
szenved.

Az Isten háta /tiö.^Ötthcn Laci diák az egyetlen, aki megközelíti a későbbi
regényekben szereplő, nagy szenvedélyek tniatt őrlődő férfialakokat. Laci karaktere
erősen elüt a regény többi szereplőjétől, akik élvezik a nemi életet, de az
elbeszélő előadása nem hagy kételyt afelől, hogy a fiút tartja nemesnek és
becsületesnek. Ahol a tegény valóban közel áll Flaubert beszédmódjához, az
éppen a nyilvánvaló moralizálás hiánya. Móricz váratlanul tragikomikus elemeket
jelentet meg, mint például a férje által megölt (megsebesített?) közjegyzöné
(neki még a nevet sem ismerjük, akárcsak pórul járt szeretőjéét, az albíróét
sem). Az albíró társadalmi pozíciója alig játszik itt szerepet, az elbeszéld kezdettől
fogva nevetséges figurának mutatja be. Ennek jó példája az albíró Véreséknél
tett látogatása, amelynek folyamán hol Veresnére, hol a közjegyzőnére, hol
pedig az alföldiesen készített túrós galuskára vágyik; amikor a közjegyző meglepi
feleségével, ingben, gatyában kénytelen kiugrani az ablakon.

Az Isten háta mögött azt a jellegzetesen móriczi értékrendet érvényesíti, amelynek
értelmében egy alak nagyságát, sőt tragikumát csakis igazi szenvedély garantálhatja,
akkor is, ha mind a figura, mind a szenvedély valójában destruktív
természetű. Itt elsősorban az Úri muri Szakhmáiy Zoltánjára gondolunk, aki az
előbb említett „szent" és „prostituált" ellentétét a végletekig megvalósítja, hiszen
egyszerre tart fenn életfontosságú kapcsolatot két nővel: feleségével, Eszterrel és
Rozika nevű szeretőjével. Szakhmáty hazafias nemesi család sarja, kamaszos
humora ellenére értelmes, tehetséges figura, aki sikeres gazda is lehetne, ha nem
bonyolódna bele szeszélyes pénzügyi vállalkozásokba. Kísérletezik az új, belterjes
gazdálkodással, de kritikus helyzetekben nagymértékben függ a nála jóval gazdagabb
feleségétől. Az asszony, szül. Rhédey Eszter, igazi „úri asszony", aki tiszta,
hűséges, és két gyermekük anyja.

A házasság zavartalannak látszik, ám Zoltánról
sokan tudják, hogy kettős életet él: egy távol eső tanyáján, amely szinte kis
kastélynak van berendezve, szeretőt tart. Szeretője, a nyolcgyerekes családból
való Rozika, summáslányként került a tanyára, ahol az úr felfigyelt szépségére,
s úrilányt akar formálni belőle. Nemcsak drága ruhákba Öltözteti, hanem tanárt is
fogad melléje, aki zongorázni, énekelni, németül, franciául társalogni tanítja;
a háztanáshoz személyzetet alkalmaz, hogy Rozikának semmire ne legyen gondja.
Szakhmary barátait, ivopajtásaít gyakran látja vendégül tanyáján, olyankor
Igazi „úri murit" csap, s meglátogatja szeretőjét is. A férfit ellentétes érzelmek
gyötrik: rossz a lelkiismerete a felesége miatt, akit Szakhmáty saját bevallása
szerint „imád" - „Több, tiszteli. S még több; reszket, reszket tőle." (Móricz
1974:102)

Zoltánnak eszébe sem jut Rozika miatt elhagyni a feleségét, annak
ellenére, hogy Eszter frigiditása szinte patologikus állapotként jelenik meg. Zoltán,
aki igazán szerelmes Rozikába, féltékeny a lányra, fél, hogy elveszíti; ugyanakkor
az a meggyőződés gyötri, hogy Rozika valójában „lotyó". Egyszer aztán
kitudódik a viszony, felesége egy „úri muri" alatt váratlanul megjelenik a tanyán,
és Zoltán kénytelen azonnal elűzni Rozikát. Szakhmáiynak feleségével való konfrontációjában
a házastársak nemi aktusa sem maradhat el, mivel, ahogy már
hangsúlyoztuk, Móricz alakjai szinte állandó jelleggel szexuális lények. Rozika
eltávolítása azonban Zoltán számára életének olyan megcsonkítását jelenti, amelyet
a férfi nem tud túlélni; felgyújtja a tanyát és szíven lövi magát.

Szakhmáty Zoltán tragédiájának elsődleges oka szerelmi-szexuális életének
megoldhatatlansága, amely tulajdonképpen a regény főtémája is. Új rendezésben
ismétlődik meg a férfialak szexuális világának jellegzetesen móriczi skizofréniája,
amelynek eredményeképpen vergődni kényszerül egyfelől imádott „szent" hitvese,
másfelöl az ugyancsak nélkülözhetetlen „ringyó" szerető között. Ez a kettéhasadt
tudatállapot szabja meg gondolkodását, érzelmi világát. A „szent" nő a legtöbb
esetben szexuálisan frigid, a „prostituált" pedig a szexuális életet élvezni
tudó nő. Az itt következő hosszabb idézet belátást nyújt nemcsak Szakhmáty
Zoltán, hanem más móriczi férfialakok gondolatvilágába ís.

Odahajlott a lányra s megcsókolta annak a szemét. A szemhéját, a lecsukott szemének
bársonyos borítóját csókolta. Soká az egyikei, aztán a másikat. S a lány segített
• neki, fordította a fejét picit, hogy hadd tudja csókolni, amelyiket akarja. Akkor azt
mondta neki:
- A nyelved, amivel beszélsz.
A lány szétnyitotta piros kemény, sima kis ajkait s a hegyes, piros nyelvccskéjét
a fehér fogak közt kinyújtotta, s a férfi megcsókolta a nyelvét.
S most valami rettenetes dolog tönént vele.
Elájótt valami titokra, amely réges-rég kínozta, kinyílt előtte valami: meglátta
ugyanazt a mozdulatot, ugyanazt az odaadást, ugyanazt a szakszerű munkát, amelyet
mindig mély undorral látott a szerelem szaknémbereinél. S lelohadt minden tüze
és vágya és feneketlen örvénybe szédült.
Ez a lány egy született prostituált. [137-138)

Szakhmáry azonnal összehasonlítja a szeretőjét a feleségével; „Óh az 5 felesége,
milyen más!... Milyen merev és puritán, és rideg, s mennyi gyöngédség
s Jóság és báj van benne." (139)
A főhős érzelmei és reakciói arra engednek következtetni, hogy számára a nő
legfontosabb értéke a hűsége, s azon át a nő teljes és kizárólagos birtoklása,
ugyanis egy frigid nő nem fogja Őt megcsalni. A szeretkezésben Örömet lelő nő
azonban gyanússá válik szemében, s csak egy „született proscituált"-nak tudja
tekinteni, aki érzékiségénél fogva más férfiakkal is képes lefeküdni. Ez a gondolat
még akkor is fcitngerli Szakhmáryt, amikor már belenyugodott abba,
hogy az általa elűzött Rozika nem kell neki.

„Látja [képzeletben], ahogy leszáll a vonatról, kocsiba ül s hotelba hajtat... Ahogy
a nagy szemeivel ránéz a legelső férfira... s ah, talán már az első éjszakán vendége
van... Fogta a poharat, s belevágta a szemközti tükörbe." (275)
Az Úri muri, hasonlóan a Sáraranyhoz, szintén rendelkezik egy fortélyosan
megalkotott szexuális idiolektussal. Ebben a regényben is megtaláljuk a nemi
aktus leírását, és Móricz, a szokásos elhallgatások mellett, újfajta diskurzussal
kísérletezik. Az előbb említett eufemisztikus szókincs továbbra is szerepet játszik,
de a leírás valamelyest teljességre törekszik és váratlan elemekkel bővül.
Figyelemre méltó Zoltán és Eszter szeretkezésének leírása, amely a regény legdrámaibb
jelenetéhez kapcsolódik. Zoltán nemi izgalmát felesége váratlan látogatása
váltja ki; az asszony ugyanis dührohamot kap és elájul, miután megbizonyosodott
arról, hogy férje szeretőt tart.

Szaklimáo" akkor leitrddi flöiic, s csókolni kezütc. Azt a hidcs arcot, amelyet hajdan
annyit csókoli, s akkor is hidűf; voli, „frigid", ahogy Ö mondta volt neki. De szép volt.
Akkor. Különös, meghódíthatatlan szcp.ség. rcjcdclnii és kevély. Aki tartózkodó volt és
mei;reiteni a szerelem előtt, aki soha nem engedte magái lejjyo'zni kéjben, összeszorítoit
f'osgal és mereven lürie a szerelmet. S most is ilyen. Mint egy darab t'a, mint egy
darab hideg ludla s most is i'igy csókolja, ahogy szokta. Óh, azok a szörnyi*í szerelmi
csaták, amikor az asszonyt a csók után rendszerint kirázta a hideg, s dunnákat és
párnákat kellett rárakni, s konyakot Önteni bele, hogy életre hozza, s akkor mindig
büszke volt férll hősiességére, hogy Ö a csókjaival ennyire önkívületbe tudja hozni ezt
a szent asszonyt... Az Istennek ezt a csodálatos szent teremtését... (222)
E szinte páratlanuE szókimondó leírás folytatása, ha lehetséges, még inkább
kiélezi Szakhmary ellentmondásos szextialitását, amely a hőst nem átallja
szinte nckrollliát idéző aktusra gerjeszteni ájult, „egy darab hulla"-kénc fekvő
feleségével szemben:
Levelié a fejérőt a kalapot, s ott volt előtte a sima fej. a lesimított barna haj, középen
keitéválu.sztva, a sárga arc, simán tojásdad arc, s lehunyt Iiosszi'i pillájú szemek Fölött
a vékony kis íves szemöldökket. I^s ő csókolta, csókoha, míg csak a borostás szakálla
pirosra nem dörzsölte a halvány arcot, s akkor ráborult, és egészen kifejtette a fele.ségét
a ruliáiból, s egészen megcsókolta. (Uo.)
Nem képezheti vita tárgyát, hogj' az „egészen megcsókolta" kifejezés csakis
a nemi aktust hivatott visszaadni, különösen ha azt Összevetjük a „csók", „csókolni"
a korábbi regényekben is előforduló jelentéstartalmával. Az utóbbi jelenetben
az is érdekes, hogy ez alkalommal nem ártott az asszonynak a látszólag
az ö tudta és beleegyezése nélkül lezajlott nemi aktus, hiszen a regény következő,
új fejezetet nyitó mondata szerint „percek alatt feléledt a szegény asszony,
mint cső után a rét." (223) A mondat második része akarattanul komikus hatást
kelt, mivel olyan hasonlatot tartalmaz, amely szemantikai és stílusbeli
szempontból a népköltészettel mutat rokonságot, s annak rejtett szexuális tartalmát
idézi fol. Mintl a „rét", mind az „esÖ" a népköltészetben szimbolikus
jelentéssel bír, hiszen a „rét" a női testet vagy meg inkább a női nemiszervet
jetképezi, az „eső" pedig, amely mitológiai ctedetii kép is, a férfi cjakulációját
jelenti, teliái a rét öntözése jelképes megfogalmazása a nemi aktusnak.^

Több tniiu húsz evvel a Sdraríifiy és Az isten háta mögöct után jeleni meg
Móricz egj' újabb fontos regénye, a Rokonokat. A mtí férfialakja, Kopjáss István,
sokkal inkább „normális" férfinak tűnik, mint akár Túri Dani vagy Szakhmary
Zoltán; idegen tőle azoknak szexuális mohósága és destruktivitása, jóllehet

b Mório i;yakriin tbiyaniodik a Icrmészi-tri.- voiiaLkozó Jia.sonlatokhú/, :i azoka( ncmugyszur
altegoriktis á(ek'mbon li,i!íziiálj;i. niíiit TL-MI a rct öntözi!'>;i;i. A núpi monda- és mtscvilág szexuális
urulmártil hisil ücmáili I'JBO. ÖLTCiáih gyüjtúsL- meiy^jözö orővel bizonyitía a népi erosz gazdag
(.•iiremizinitsait. [K'iilútil a/, olyan iik-iarcirlKiii, mizit ..má^ urnht-r tilalma.'i rtili-hi.' vágta kaszáját",
jtmiaok jek'EKésf „más fele.séséL. sütTfiöjti látoi;aija", {1. m, 49)

a regény végén ő is öngyilkos lesz. Kopjáss, a kisvárosi tanácsnok karrierje váratlan
fordulatot vesz, amikor maga számára Is meglepő módon főügyésznek
választják meg. A becsületes, terveket szövő kishivatalnok egyik napról a másikra
a polgármester fontos és bizalmas munkatársa lesz, mindez egyfelől óriási
társadalmi felemelkedést, anyagi helyzetének javulását jelenti, ugyanakkor előre
nem sejtett függő viszonyba is hozza a cinikus, korrupt polgármesterrel és a várost
behálózó „rokonok" világával. Az utóbbinak fontos személyisége Boronkay
peri, akinek felesege a szép Szentkálnay Magdaléna. Magdalénát Kopjáss korábban
ismerte már, szerelmes is volt belé, s most csupán a neve hallatára „az ujjai
idegesen remegni kezdenek". Kopjáss sejti, hogy Boronkay tisztességtelen módon
szerezte vagyonát, hiszen a Sertéstenyésztő Vállalat, amelynek elnöke, valójában
tönkrement. Boronkay felépíttetett magának egy hatalmas villát, amelyet
el akar adni Kopjássnak, meglepően kedvező áron. Az új főügyészt megszédíti az
előkelő társaság, annak életmódja és modora, ő is hasonló életvitelt szeretne
biztosítani családjának, habár a felesége, Lina, inkább fékezi nagyravágyó férjét.
A házastársak egyre gyakrabban veszekednek, különösen Kopjáss rokonai miatt,
akik anyagi segítséget, protekciót, állást könyörögnek a nagy hatalmúvá lett
főügyésztől. Mialatt a polgármester és társai finoman be akarják őt avatni terveikbe,
mindenfajta anyagi jutalmakat adva vagy ígérve, Kopjáss, hivatalánál
fogva felülvizsgálja a Sertéstenyésztő rendezetlen ügyeit. Az általa gyűjtött
kompromittáló anyagot a polgármester ellopatja az irodájából, a felháborodva
tiltakozó Kopjasst azonban azzal szereli le, hogy leleplezi előtte egyik rokonának
aljas üzelmeit. (Az „ügyes" rokon egy nem létező bányából szenet akar szállítani
a városnak, s a protekcióért 20 ezer pengőt ígért Kopjássnak). Kopjáss nem érti,
hogy a polgármester csak zsarolni akarja. Meggyalázottnak, becstelennek érzi
magát, s mivel további megalkuvásra képtelen, ezért főbe lövi magát.
Habár Kopjáss életében a szexualitás nem játszik olyan döntő szerepet, mint
az előbb elemzett regények alakjainál, mégis, Móricz-alak lévén, ö is alapvetően
szexuális lény. Élvezi, ha feleségének kedve van szeretkezni vele, szenved,
amikor visszautasítást kap, ezenközben Magdaléna iránt maga előtt is tisztázatlan
vágyakat táplál, A regény felépítése szempontjából fontos tényező, hogy
a társadalmi siker összekapcsolódik a szexualitással, például hogy Kopjasst
felesége, Lina, a választás utáni reggelen „megjutalmazza" szexuális odaadással,
amely állítólag nem mindennapi dolog a házastársak életében.
Kitárta a karjuít, kiüsé [lyi'íjcó'/.kodásból. ki.ssé a/ért, mert nem iiidta, hajlandó les/ e
az asszony, [...]. Lináeska azonban teljesen zavartalan volt, őrömmel ült melleiif.
ráhajolt ÍV/, ágyban, s áti:ttc a karjait fckuc.
Átölelte ii derekát, s óvatosan s/orította magáhoí s csodára, a/, asszony engedett.
EngedtL- magát ölelni, s nem Iclteiie a raháiái, nem mondta, hogy sok dolga van,
hogy hasj'joM... fáj a i'eje. ne legj'cn örült. [...] és erőszakosan ölelte át, hogy az
asszony vékony dereka csak ligy kettétöri, és l.ina hagyta. (Mórit:/ 1985:9-tű)
A váratlanul kapott nemi kielégülés után Kopjáss eltöpreng a felesége viselkedésén;
megtudjuk, hogy Lina a legutóbbi tíz évben „elégedetlen s fanyar nő"
lett, de most „ellankadtan, boldogan pihent még mellette". Móricz regényeiben
a férfi-nő viszonyban fontos szerepet játszik, hogy közülük melyik az aktív
s melyik a passzív szexuális fél, ám ahogy az eddig elemzett művekből már
kiderült, az aktívabb fél nem feltétlenül a férfi, jóllehet többnyire Kopjáss az,
aki panaszkodik, hogy „Lina olyan volt, mint egy darab fa". (77) Az idézett
mondat ismerősnek hat, hiszen Szakhmáry ugyanolyan szavakkal jellemezte
a feleségét az Úri murihan, bár a szövegkörnyezet különbözősége a móriczi
idiolektus bizonyos korlátozottságát is jelezheti.
A regény bizonyos módosításokkal ugyan, de fenntanja a „szent" és „prostituált"
ellentétet Una és Magdaléna alakjában, s egyéb tartalmakkal is bővíti. Az
elérhetetlen Magdaléna újat, pompásat, rendkívülit tgéi; s ez az ígéret a móriczi
hős számára csakis szexuális izgalommal párosul. A főhős a feleségére ruházza
a „szent" tulajdonságait, Magdalénával szabad függő beszédben szembesíti, s így
gondolkozik róla: „istenem, szegény asszony, ez is tudna tönkremenni a nagy
villában [mint Magdaléna?], ha a sorsa úgy hozta volna magával... De itt is tud
dolgozni a férjéért, a gyermekeiért... Tehát szent. Ezt a szentséget köszönte meg
kitartó csókjaival." (131) Amikor a Boronkay-villában tartott fogadáson Magdaléna
és felesége beszélgetnek egymással, Kopjáss a két személyiség szimbolikus
összeolvadását látja, és ennek hatására erősen felizgul;
S most megint nem látta Őket, csak érezte a Magdaléna jelenlétét, s valami perverz
gyönyör volt neki, hogy a két nőt együtt látja összeölelkezve, s valami vad és féktelen
kéj ömlött fel benne, a szemeit lehunyta félig, s megint a Magdaléna térdét látta
a selyemben, [.,.].
Magdaléna (...) látta az arcán a kéj gejzirozását. (304-305)

A két nő összeölelkezésének erotikus jellege mellett társadalmi vetülete is van.
Lina a régi, szerényebb életmódot, Magdaléna az új, gazdagabb életet képviseli.
Kopjáss karrierje akkori pillanatában azt hiszi, ezt a kettőt ő majd össze tudja
egyeztetni. Magdaléna észreveszi ugyan Kopjáss szexuális érdeklődését, de semmi
jelét nem mutatja, hogy viszonozná. A férfinak csak a szemlélő szerep juthat:
Pista [...] nem nézett Magdaténára. A cipőjét nézte, a térdét a vékony selyemben,
ahogy meg-megmozduit, [...]. Lassan emelte fel a pillantását, a cipőjétől fel a combon
végig, a derekán, a mellén, a meztelen karján és magas nyakán, a hajáig... Ahogy
emelkedett a tekintete felfelé, úgy emelkedett a vére, mintha a hőmérőt húzná felfelé
a tűz. (302)

A fenti idézet a női test olyan leírása, amelynek következtében a nő kizárólag
szexuális tárggyá válik a férfi szemében, s a férfi lassan felfelé haladó tekintete
szinte darabokra szedi. Magdaléna erotikus mivolta abban rejlik, hogy elérhetetlen
Kopjáss számára, ennek tudata szítja fel vágyát, olyannyira, hogy szemével
szinte magáévá teszi Magdalénát.

Az előbbi vizsgálatok alapján nyilvánvaló, hogy Móricz sajátos nyelvet telemt
a szexualitás ábrázolása terén, anélkül hogy akár neotogizmusokhoz,
akár durvának tekintett kifejezésekhez fordulna. Többnyire létező szavakat
használ fel, és ahogy már kimutattuk, ezeket a szavakat jelentéstöbbtettel látja
el. így például a móriczi eufemisztikus idiolektusban a „csók" vagy a „szerelem"
szavak nemi aktust is jelenthetnek bizonyos szövegösszefüggésben, ezért
ezt az idiolektust joggal nevezhetjük kodifikált, ellentéteken alapuló, koherens
narratív közlésmódnak. Szexuális érzelmekre, indulatokra, hangulatokra vonatkozólag
Móricz nagyon következetesen ugyanazokhoz a toposzokhoz fordul,
bizonyos hierarchiát is felállítva: a legmagasabb rangú toposz kétségkívül az
elvont jelentésű „lélek," ezt követi az elvont és konkrét jelentésű „szív," miután
már csak konkrét jelentésben használható a „fej," a „fül" és az „arc". Ezeken
a „helyeken" megy végbe, illetve észrevehető a hangulat, az indulat és a szenvedély
{vágy}.^ Móricz szexualitásra vonatkozó, eufemisztikus nyelvi fogalmazása
nem mutat lényeges különbséget más érzelmeket, indulatokat leíró nyelvezetével,
Ez egyrészt éppen az eufemisztikus nyelvhasználatnak a függvénye,
másrészt pedig az alakok hiperérzékeny, érzelmileg túlfűtött, hevesen reagáló
természetével van kapcsolatban. Tartalmi szempontból Móricz regényeiben
a szexualitás gazdag és hangsúlyozott ábrázolásával találkozunk, különösen,
ha figyelembe vesszük a kortársi regényírást. Szembetűnik azonban, hogy
a nőalakok a szerző által felállított „szent" és „prostituált" ellentétpár egyikébe
vannak beszorítva, amely ha néha fel is bomlik is, mégsem veszíti el meghatározó
jellegét. A „szent" asszonyt hűsége, tisztasága és nemi közömbössége
jellemzi, tehát mindazon karakterjegyek, amelyek a társadalom fenntartása

7 Móricz négy regényének fenti olvasatát néhány szemiotikai jellegű észrevétellel szeretnénk
kiegísziieni, mivel abból pontosan kimutatható a regényekben megjelenített szexualitás Idlolektusának
ellentéteken alapuló szerkezete. Az érzelmek eufórikus. Illetve dlszforikus mivoltát egy
iUandó jellegű oppozíció jelzi: a „meleg" szembe van állítva a ..hideg"-gel, a ..piros" a „sápadt"-tal.
Nyilvánvaló, hogy a sematikusan megjelölt oppozíció több lexémával van töltve. Meleg helyett
szerepelhet: forró, forróság, forró melegség, hőség, (forró) láz, tűz, láng. A három utóbbi lexémához
•zinte logikus módon két (hozzá tartozó) ige is kapcsolódik; Izzadni és égni. Ezen a ponton lehet
megragadni Móricz naturalizmusát: az alábbi Idézet olyan fiziológiai reakciónak a leírása, amelyet
a nemi izgalom váltott ki: „Zoltán a kezébe vette [a levelet] s mintha vttlainos áram futott volna
keresztül rajta, egész teste Izzadni s égni kezdett. A Rozika levele. A Kozlka beiQi." (Móricz
1974:237] A plros-vŐrös jelentéskorben kiemelő szerepet játszik a .vér" lexéma. A (gerjedelmes,
klgytíló, lüktető) „vér" és a „vérhuliáni" szavak a móricii szövegekben a konkrétság jelei - habár
izövegbeli átfutásuknak helye nem egyezik a valóságéval - és feltűnő gyakorisággal fordulnak elő.
A „vér", amelynek egyik tulajdonsága az, hogy piros, az előbb említett oppozíciónak konkrét
hitöltése, ugyanúgy mint a „láng" vagy a „tűz", például Kopjáss Magdalcnára gondolva a következő
flményben részesül: „Most újra vérhullámot kapott. Hogy lehet az. hogy ma egész reggel egj'
pillanatra sem jutott eszébe a nő." (Móricz 1985:16)

érdekében fontosak, függetlenül attól, hogy a „szent" nő viselkedése kiclégítctlenségct
és a férfi részéről hűtlenséget szül. A szexuális gyönyör olyan nőalakok
számára van kiutalva, akiket a férfi vagy nem képes kielégíteni {Az isten
háta mögött), vagy a világ előtt nem mer vállalni {Úri muri), t két véglet között
örlödS férfialak előtt nincs elfogadható választás, s a kiúttalanság lemérhető
a többnyire gyilkosságba vagy Öngyilkosságba torkolló regény lezárások sablonosságán.
A nőknek a szent és prostituált szerepkörébe való beskatulyázása a férfialakok
skizofrén lelkiállapotának eredménye, melyet viszont a bűntudat okoz.

Bármiféle ars erotica hiányában a férfi nem tud bánni a nővel mint szexuális
lénnyel; s a gyónási diskurzus maradványaként a nőnél tapasztalt szexuális
érdeklődést, gyönyör iránti vágyat, a nemi gyakorlatban való jártasságot bűnös,
erkölcstelen viselkedésnek ítéli meg, s minden elemi vonzereje ellenére
visszataszítónak találja. Mint más korabeli regények férfi szereplőinél, a móriczi
főhős is szeretné, ha nője élvezné a nemi aktust (talán hogy őt is bevezesse
a kéj misztériumába), ugyanakkor vissza is riad ettől a lehetőségtől, mind egyéni,
mind társadalmi gátoltsága miatt. Ezért izgató szexuálisan is a „szent"-nek
titulált asszony, mivel, mint láthattuk Szakhmáry Zoltánnál, egyrészt a fenti
gátoltságon áll bosszút, amikor a „szenf'-et degradálja az erőszakos nemi aktussal,
másrészt, mivel a „szent" nem tud vagy nem akar tudni arról, hogy mi
történt vele. státusát továbbra is megőrzi, továbbra is „szent" marad, akit
egyszerre lehet imádni és alkalmanként meggyalázni. Az a tény, hogy például
Rhédcy Eszter valóban klinikailag frigid vagy csak hipokrita, a férfialak szempontjából
jelentéktelen. A foucault-1 sémához ezért hozzáteendő, hogy az „erotika
művés7etc"-nek ellentéte, a gyónáson alapuló nemi diskurzus szüli a szexuális
eröszakot is, amely a tűrhetetlen feszültséget okozó bűntudat belső
monológjának ideig-óráig tartó elnémítása. A „szent" nöszereplö esetében
azonban lényeges, hogy az a fcrficröszak elő! menekül-e a nemi érzéketlenségbe,
vagy pedig titokban, mazochisztikusan ő is élvezi önnön „megszentségtelenítcsét".
Jóllehet Móricz szépprózája feszegeti a férfiuralom ideológiai és morális
kereteit, s azokon belül a férfi-nő viszonyt bénító szokásformákat, ezt a női
szexualitást illető dilemmát megoldatlanul hagyja. Csak feltételezni lehet, hiszen
maga a szerző sem mentes teljességgel kultúrájának előítéleteitől, hogy
a meggyaláztatásban kéjt lelő magatartásforma a valószínűbb.

____________________________________________________

*Kemenes Géfin László - Jastrzębska, Jolanta:

Erotika a huszadik századi magyar regényben

1911-1947

http://mek.oszk.hu/05800/05820

A MEK-ből PDF formátumban kimásolt szöveg meglehetősen rongált, mégis olyannyira úttörő és revelatív jellegű, ahogy a többi folyamatosan közreasandó elemzés is Kaffkáról, Babitsról,  Németh Lászlóról stb., hogy megéri kisilabizálni. Az olvasó figyelme márcsak ezért sem lankadhat, ha netán a téma amúgy nem feszítené az érdek(lődés)ét... - N.J.