Payday Loans

Keresés

A legújabb

APÁCZAI CSERE JÁNOS (Apáca, 1625. június 10. – Kolozsvár, 1659. december 31.) PDF Nyomtatás E-mail
2009. december 31. csütörtök, 07:01

skola2

1.

RÉGI MESTEREK MODERN GONDOLATAI


„Kérve kérlek mindnyájatokat, szíves hallgatóim, hogy - ha darabosan és mesterkéletlen beszédben szólok is azokról a dolgokról, amelyektõl mindnyájunknak, de fõleg az erdélyi iskoláknak jóléte függ, tudniillik a bölcsesség tanulásáról - hallgassatok engem végig jóindulatúan."

Így kezdte elõadását 1654. január 11-én a gyulafehérvári kollégium új tanára,

APÁCZAI CSERE JÁNOS.

Apáczai 1625-ben született székely szabadparaszti családból. Tanulmányait a kolozsvári latin iskolában, majd a gyulafehérvári kollégiumban végezte. Késõbb - 1648-1653 között - Hollandiában tanult.

Hollandiai tartózkodása alatt közelrõl láthatta az egyik legfejlettebb polgári állam társadalmának belsõ életét, iskolaügyét, mûveltségét, tudományosságát.




Gyulafehérvárra 1653 nyarán érkezett vissza feleségével és kisgyermekével, s õsszel máris átvette a kollégium egyik gimnáziumi osztályának oktatását. De messze túlment az addig oktatott hagyományos tananyagon. Egykori tanítványa, Bethlen Miklós írta róla, hogy a Vergilius-mû, a Georgica szokásos magyarázata során fizikát, csillagászatot és földrajzot tanított.

„Bezzeg õ tudott ex necessitate virtutem et gloriam csinálni: fogja a Virgilius Georgicáját, azt kezdi fordíttatni magyarra a tanulókkal, de nem hogy azok tudták volna (amicsodások akkor voltak) végbevinni. Ô azért maga foga vélek együtt hozzá, és annak alkalmatosságával fizikát, asztronómiát, geográfiát kezd tanítani úgy, hogy egyszer azt az õ Georgicáját írni s tanulni kezdék a teológiára s filozófiára járó diákok is, Bisterfeld német professzornak nagy gyalázatjára és bosszúságára..."

Apáczai ezeket az új tananyagrészeket saját mûve, a Magyar Encyclopaedia anyagának felhasználásával adta elõ. E könyvében a legfõbb tudományok rendszerbe foglalt ismertetését közli magyar nyelven. Amiben kiemelkedõen új: a kötet belsõ rendszere Descartes tudományelmélete alapján készült.

A modern gondolkodású, új tudományos eszméket hirdetõ tanár, aki mind a kálvinista teológia, mind az erdélyi politika dolgaiban „másként gondolkodó"-nak bizonyult, hamar összeütközésbe került fölötteseivel, s elhagyni kényszerült a gyulafehérvári kollégiumot. A kolozsvári kollégium rektori székét elfoglaló elõadásában 1656 novemberében „az iskolák szervezésének nagy szükségességérõl" beszélt. Szólt az erdélyi iskolarendszer korszerûsítésének sürgõs voltáról, de részletesen kitért a kollégiumok belsõ életének halaszthatatlanul orvoslandó problémáira is. Apáczai szerint az egyik legsúlyosabb baj az, hogy a tanulóifjak jókora hányada nem alkalmas a kollégiumi tanulmányokra.

„Legnagyobb részük, persze nem mindegyikük, eke mögé született inkább, semmint tudományra. Mivel azonban egyébként örökös jobbágysorban vagy valamiféle más szegénységben kellene rabságuk robotját vonszolniuk, az iskolák oltáraihoz menekülnek. Ezzel világosan mutatják, hogy nem a tudományok iránti tiszta vonzalomtól adták fejüket a tanulásra. Csak azért lettek fuvolások, mert lantosok nem lehettek. Az ilyenek nem értik meg, hogy akik Minerva zászlaja alatt akarnak szolgálni, azoknak mindenekelõtt virrasztást és fáradalmakat kell vállalniuk, kerülniük kell a fényûzést, az érzéki gyönyöröket és minden olyasmit, ami elpuhíthatja a lelket. Mert a tanulás gyökerei keserûek, de a gyümölcsei édesek - mondja a bölcs Szókratész."

A másik gond: kevés a jó tanár. Sokan csak kényszerûségbõl vállalják a tanárságot, azért, hogy minél hamarább fölcserélhessék azt a tekintélyesebb, nagyobb jövedelmû papi állással.

A református egyházban ekkor a papnak és a tanárnak, iskolarektornak egyforma képzettsége volt. Mégis azok közül, akik papi állásba jutottak, sokan mélyen lenézték iskolájuk rektorát, pedig az is olyan iskolát járt, mint õk, sõt számos rektor sokkal tudósabb volt a papjánál.

„Ha netalán egy tanítónak termett egyén kerül az iskolába, legyen az bár minden dologban tudós, szorgalmas és tanítványai szemében szeretetreméltó, de nem igyekszik kiérdemelni a nép jóindulatát azzal, hogy gyakran tart számára prédikációkat, és így nem szerez népszerûséget magának, akkor mindenki tudatlannak és használhatatlannak mondja, így nem érdemel fizetést, hanem ki kell dobni az iskolából. Pedig a legnagyobb tisztelet járna az ilyen tanítóknak, mert csakis õk nevelnek hasznos tagokat mind az állam, mind az egyház számára."

A kálvinista iskolában a pap mellett a kurátor volt a tanítás felügyelõje. A kurátorok tisztességes-becsületes egyszerû parasztemberek vagy mezõvárosi iparosok voltak, s mereven ragaszkodtak mindahhoz, amire és ahogyan egykor õket is tanították. Az iskolarektor hiába akart új tantárgyakat, új tankönyveket, új oktatási módszert bevezetni az iskolába, ennek a kurátorok a legtöbb helyen útját állták.

„A kurátorok közül igen sokan alig haladtak túl a grammatikai alapokon. És mivel a matematikáról, fizikáról, asztronómiáról, filológiáról, etikáról, politikáról és a többi tudományokról még hírbõl is alig hallottak valaha, azért még csak álmukban sem juthat eszükbe, hogy e tárgyak tanítását meghonosítsák. Gyûlöli lelkem az álmosságot, amely tapasztalatom szerint az iskolák legtöbb kurátorára ránehezedik. Olyan álmosan, olyan ímmel-ámmal intézõdnek nálunk az ügyek, hogy az már valósággal lelki émelygést okoz a közjóra született embernek."

Apáczai a korszerû erdélyi iskolaszervezet körvonalait vázolta fel: az olyan - a széles körû népoktatásra épülõ, hasznos ismereteket nyújtó - középszintû iskolák hálózatáét, amelyet a külföldi akadémiákkal versenyképes, egyetemi rangú erdélyi akadémia tetõz be. De az általa mutatott út akkor még nem volt járható Erdélyben. Korszerû gazdasági alapok, békés, háborúmentes élet, jól szervezett polgári társadalom - mindez teljességgel hiányzott az 1650-es évek Erdélyébõl: Apáczai Csere János fiatal élete nehéz erõfeszítések szorításán õrlõdött fel: 34 éves korában halt meg „szárazbetegségben", 1659 szilveszterén. Meghatódva írta róla Bethlen Miklós:

„Ha nemzetéhez, hazájához, abban az Isten dicsõségéhez való szeretet le nem hozta volna Hollandiából, ott professzori tisztességes hivatala lett volna oda fel. De az Isten házának és nemzetének szerelme emésztette meg...

Bizony dolog, ha az Isten hamar el nem vészi vala, és bárcsak azt, amit éle, a haza békességében fordíthatja vala a közös jóra, sok nagy tudós embert csinál vala, és mind az egész nemzettel, külsõ-belsõ renddel megkóstoltatja, szeretteti vala a solida eruditiót, az alapos mûveltséget."

Végül egy mondat Apáczai kolozsvári székfoglalójából - ez mintha a nagy magyar pedagógus névjegye volna:

„Olyan korba csöppentünk bele, amelyben a tanultságot és annak oktatóit lyukas garasra sem becsülik. Essünk kétségbe? Hagyjuk faképnél az iskolát? Nem! Szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve az erény felé kell törekednünk. A jelenkori gyalázatért kétszeresen megfizet majd gyalázóinak az utókor!"


MÉSZÁROS ISTVÁN

2.

Hitvallása és tanácsai

„ Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,

és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág. ”

– Apáczai Csere János


"Ha - mondotta, vallotta Apáczai 1656-os kolozsvári beköszöntőjében - olyan korba csöppentünk bele, melyben a bölcsességet és annak professzorait lyukas garasra sem becsülik - semmivel sem többre, mint a legnagyobb tudatlanságot -, akkor essünk kétségbe? Hagyjuk faképnél az iskolát? Nem! Szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve az erény felé kell törekednünk! A jelenkori gyalázatért kétszeresen megfizet majd gyalázóinknak az utókor, csak lankadatlanul igyekezzünk azt megérdemelni."

„Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az munka közt virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Qui cupit, capit omnia. [Aki törekszik, mindent elér.] Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges. No tehát, ha mellyedben vagyon még elevenség, ha szívedben a virtusnak csak egy szikrája maradt, távul, távul légyenek minden lágy, könnyű, kényes dolgok, keményeket, keményeket keress, tűzön, vízen, kősziklákon, havasokon járj, kelj. Scyllákot, Syrteket, Charybdeket kergess. Valahol ez földön nehéz dolgot hallasz, ott teremj. Ez indulatodnak sarkából csak az halál vessen ki.”

Műveiben, művének folytatóiban holta után is él az ember. Legjelentősebb műve a Magyar Encyclopaedia, amely nagyobb részében természettudományos, bölcseleti, matematikai kérdésekkel és a „csinálmányok” világával foglalkozik. („A csinálmány oly dolog, mellyel a természeti dolog az ember szükségére a mesterség által jobban alkolmaztatik el.”) Külön érdeme, hogy az általa tárgyalt tudományterületeken magyar szakkifejezéseket használt. A tudomány, az értelmiség nyelve a latin volt, így e nyelvi fordulat azt is jelezte, hogy a magyar nép széles körei számára kívánta hozzáférhetővé tenni a tudást.

Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű logika megalkotása is. Felismerte a logika és a logikus gondolkodás kiemelkedő fontosságát. Prométheusz az ő felfogásában egyszerre hozta le kezében a tüzet és fejében a logikát. De ugyanakkor azt is felismerte, hogy „a tisztán logikus tisztán szamár”.

Apáczai mindenekelőtt nevelő volt. Gyakorlati célt tartott szem előtt elméleti munkásságában is. Enciklopédiájának címlapján rögzítette, hogy minden igaz és hasznos bölcsességet össze kíván gyűjteni, rendszerbe foglalni, és magyar nyelven mindenki használatára bocsátani. Nagy volt az akarata és a tudása is. Művelődéstörténetünk magvetője, a hazai tudományosság és nevelésügy úttörője, akinek példájából nemzedékek merítettek erőt.

"Ez az, derék olvasóm, amire elöljáróban akartalak figyelmeztetni - zárja Apáczai a Magyar Enccyclopaedia igaz bölcsességre törekvő olvasójához intézett műve Előszavát -. Az én számomra fölöttébb szükséges volt ez, de azt hiszem, a te számodra sem volt teljesen haszontalan. Valószínűleg világosan kitűnik mindebből, hogy azok közül, aki tanulmányaikban elő tudják segíteni a magyar ifjúságot, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok."

(WIKIPÉDIA)

skola1

LAST_UPDATED2