Pénz
napjainkban a kultura magasabb fokain álló népeknél értékmérőül, fizetési és csere-eszközül általánosan használt nemes fémöntvényeket neveznek pénznek, amely ötvényeknek súlya, finomsága és alakja a törvények által pontosan meg van állapítva. A forgalom fejlődése közben már nagyon régen érezték az emberek azt, hogy a reális gazdasági javak csereforgalmában nagy akadály és veszély rejlett abban, hogy csak azok a javak voltak elcserélhetők, amelyeknek tulajdonosainál kölcsönösen előfordultak a megfelelő szükségletek; p. ha valaki gabonáért juhot akart szerezni, akkor olya valakit kellett találnia, ki ugyanakkor juhokért gabonát akart vásárolni, ami természetesen nem mindig sikerült. Nagy baj volt továbbá az, hogy reális javak eltartása mindig sok vesződséggel és veszteségekkel járt, azok szállítása pedig nagy tömegüknél és a fejletlen közlekedési eszközöknél fogva sok nehézségbe ütközött. Mind e körülmények természetesen maguk után vonták azt, hogy a javak értékében roppant ingadozások voltak uralkodók. E fejletlen kultura és szervezetlen állami élet korszakaiban azonban szó sem lehetett e tekintetben általános érvényü megegyezésekről, hanem pusztán a mindennapi gyakorlati élet hozta létre azt a szokást, hogy a gazdaságilag egymásra utalt területek olyan javak által fejezték ki a dolgok értékét, amelyek általános szükségleteknek voltak tárgyai. Igy szerepeltek a forgalomban juhok, szarvasmarhák, lovak, bőrök, gabonanemüek, tea kávé, datolya, elefántcsont, kagylók, vas, ráz, bronz, ón, házi eszközök stb., amelyek a pénznek egyik-másik szerepét - bár tökéletlenül - de mégis csak elvégezték. A mint a művelődés fokozódásával együtt a fényüzés is terjedt, egyre jobban általánossá vált a nemes fémek ipari alkalmazása is; amint pedig az arany és ezüst a forgalomba került: azonnal kitüntek azoknak sok jó tulajdonságai, amelyek nagyon ajánlották azokat a forgalom céljaira. Minden külön megegyezés v. törvényes intézkedés nélkül, egyszerüen a nemes fémek tulajdonságai által lassan-lassan általánossá vált az a szokás, hogy a javak árát nemes fémek által fejezték ki, továbbá, hogy nemes fémekkel vásárolták meg a reális árúkat s végre, hogy nemes fémekkel fizették meg, illetőleg ezekben kifejezve állapították meg a tartozásokat s követeléseket. Ez az átalakulás azonban, amelynek befejeztével a nemes fémek már teljesen betöltötték a pénznek hármas szerepkörét, nem mindenütt egyszerre következett be. Általában azt tartják, hogy a régi nagy műveltségü sémi népeknek (egyiptomiak, asszirok, babiloniak stb.) nem voltak nemes fémpénzeik, ámbár az arany és ezüst fémeket ipari célok a alkalmazták s azokkal kereskedtek is. Mózes azonban már említi a sekel nevü pénzt, amelynek mintáját a templomban őrizték a zsidók (1 sekel = 4 drachma = 1,60 frt). Általános elterjedésre azonban csak a görögök által használt pénzek tettek szert, amelyek nagyon sok államban mintákul is használtattak. A görögöknél még Drako idejében barmokban voltak megállapítva a birságok; a rómaiaknál még Kr. e. 324. is házi állatokat szabtak ki büntetések díja gyanánt; a germánoknál a IV. sz.-ig barmok voltak a pénzek; Szt. István törvényei örökben állapítják meg főbenjáró bűnök birságait; az izlandiak még ma is barmokban becsülik meg a vagyon értékét, a Hudson-öbli társaság gyakran még ma is hódbőrökkel számítja fel előlegeit. Ezek és más hasonló adatok azt bizonyítják, hogy a nemes fémek előtt általában a barmokat használták a forgalomban csere-eszközül s csak a kultura magasabb fokain kezdtek pénzül szerepelni a nemes fémek. Azok a kiváló előnyös tulajdonságok, amelyek a nemes fémeket minden más jószágnál inkább ajánlják a pénzül való használatra, a következők: 1. értéküket általánosan elismerik; 2. értékük mindig egyenlő, azaz nem lehet szó jobb vagy rosszabb minőségü szinaranyról vagy szinezüstről; 3. értékük meglehetősen állandó, illetőleg valamennyi forgalmi jószág között legkevésbbé vannak kitéve értékhullámzásoknak; 4. értékük tömegükkel arányosan osztható, azaz kétszer-háromszor nagyobb arany vagy ezüst tömeg kétszer-háromszor nagyobb értéket képvisel s megfordítva; 5. aránylag nagy értékük van, azaz kis tömegben is jelentékeny vásárlási erőt képviselnek; 6. nagy a forgalomképességük, mert könnyen, kevés költséggel és nagyobb értékhullámzás nélkül szállíthatók nagy távolságokra is; 7. anyagukban semmiféle körülmények között sem szenvednek változást, nem romlanak meg, nem égnek el, nem rozsdásoknak, stb.; 8. könnyen felismerhetők és igy hamisításoknak nem igen vannak kitéve; 9. jól alakíthatók, azaz kevés költséggel lehet rajtuk mindenféle megjelöléseket alkalmazni; 10. könnyen és célszerüen ötvözhetők, t. i. egymással és nem nemes fémekkel tetszés szerinti arányban összeolvaszthatók, miáltal kevésbbé kopnak.
A nemes fémek között azonban e tulajdonságokra nézve is különbségek vannak; igy p. az ezüst könnyebben hamisítható, a platina nehezen alakítható s értéke nagyobb hullámzásoknak van kitéve stb. Különösen fontos kérdés azonban a nemes fémek értékállandósága (l. Valuta). A nemes fémek, mióta pénzül használtatnak, v. súly szerint mérve, vagy pedig meghatározott alaku és elismert értékü darabokra verve, mint érték (l. o. VI. köt. 366-371. old.) kerülnek forgalomba. Az érmék készítésénél s forgalomba hozatalánál követendő elvekkel az érme-politika foglalkozik (l. Érmeügy, VI. köt. 371-174. old.). Ezeken kivül a nagy forgalomban szerepelnek még a bélyegezett nemes fémrudak, amelyek a világkereskedelemben az érmékhez hasonlóan adás-vételnek tárgyai. Egy-egy ország valutatörvényei megállapítják a valuta-pénzeket (l. o.) és váltó-pénzeket (l. o.). Ezeken kivül némely ország saját külkereskedelmének szükségleteire kereskedelmi pénzeket bocsát ki, amelyeket külön megállapodások nélkül senki sem köteles elfogadni. Ilyenek a magyar nyolc és négy frtos aranyok, a körmöci aranyok, az ezüst Mária-Terézia-tallérok, az orosz 5 és 10 rubeles aranyok, a németalföldi aranyak, a spanyol piaszterek, az amerikai blanddollár stb. a forgalom újkori fejlődési s különösen a személy- és vagyonbiztonság fokozódása nagy szerepet juttatott a gazdasági életben a hitelnek; a hitel nagy foku fejlődése vonta maga után azt, hogy az újkorban, de különösen napjainkban a pénz helyettesítője gyanánt különböző hiteljegyek s értékpapirok vannak forgalomban, amelyek a pénznek hármas szerepét szinten betöltik s igy a pénzeknek tekintendők. (L. Papirpénz és Valuta).
|
