Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben (1885.-től) PDF Nyomtatás E-mail
MAGYARSÁGISMERET ABC

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

 

 

Arcanum Adatbázis Kft.

13. fejezet - Magyarország

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia térképe.

 

Előszó.

Rudolf trónörökös főherczeg Ő császári és királyi Fenségétől

 

Benczúr Gyulától

 

Magyarországon és társországain, a természet ajándokaival gazdagon megáldott e nagy és szép területen vezetjük végig olvasóinkat.

Magas hegylánczolatok, mély ősrengetegek, szelid, halmos vidékek, suttogó tölgyesek, terjedelmes tavak, halakban dús és hajózható nagy folyamok, végtelen sík puszták, jól mívelt rónaságok, szőlővenyigével koszorúzott hegyoldalak, éjszaki tájak szakadékai Galiczia határán, délszaki pompában viruló növényzet a fiumei öböl partjain: mind ezt meg fogjuk itt látni és ismerni «irásban és képben».

Ez a mi Magyarországunk Istentől megáldott ország; hegyeiben még kincsek rejtőznek, s szűz földjei vannak még nagy darabokban. Oly ország, mely a fölvirágzásnak még folyamatán van, s melyre nézve ma még inkább gazdasági forrásainak föltalálása és haszonra forditása, mint azoknak fáradalmas és mesterséges föntartása a legközelebbi föladat.

 

 

A nyugati és éjszaki jelleg, a déli hév és a keleti népjellem, egymásba vegyülve találkoznak itten.

Szent István koronájának birodalma természetrajzi tekintetben is nevezetes birodalom: különböző állatfajok s földrészünk három égalji növényzetei határosok itt egymással. Mind természeti lényegében, mind éghajlatában, mind tájképi jellegében ki van fejezve az átmenet a Kelet és Nyugot között.

De nemcsak a természetvizsgáló talál Magyarországnak változatokban oly annyira gazdag vidékein tanúlmányai számára folyton új anyagot, hanem a népismertető iró is, ki a nép életének, fejlődésének és sajátosságának tanúlmányozását tette föladatává. A népvándorlás utolsó hullámvetései rendkivül érdekes csoportozatait hozták itten létre a különböző nemzetiségeknek. A germán törzs nyelvi határának tőszomszédságában találjuk az éjszaki és déli szlávokat hegyeken és rónákon; keleten a románokat; magok a magyarok az ország szivében telepedtek le, csaknem kizárólag a rónákat szállva meg, kivéve egy törzset, a székelyt, mely egy osztatlan tömegben az ország keleti határát választotta lakóföldének; németek a hegyes vidékeken s elszórtan a síkságokon is laknak; e főbb néptörzseken kivül vannak még ruthének, örmények, bolgárok, és czigányok is.

 

 

Ime mind ezen népfajokat föl fogjuk keresni a magok lakóhelyén; meg fogunk ismerkedni szokásaikkal és viseleteikkel, a jelenre úgy, mint a multra tekintve; meg fogunk ismerkedni történeteikkel és kifejlődésükkel; látni fogjuk őket előhaladásukban és mívelődésükben; egy szóval meg fogjuk ismerni egész életét és lényét a népnek, a hogy keletkezett s a hogy az általa lakott földhöz alkalmazkodott.

Annyi jó és balszerencse után, annyi viszontagságok változásain keresztül, annyi véres harcz multán, egy ezer éves küzdelem végén ma is ugyanazon haza földén élnek a magyarok, melyet egykor Árpád vezérlete alatt elfoglaltak, s Szent István koronájának a természet által oly dúsan megáldott országaiban gazdag közmívelődési életet, eleven előhaladást s gyors fölvirágzást tudtak magoknak teremteni a magyar állam népei. És midőn ma a kelő nap Erdély határhegyei közül kiemelkedik, s ifjító sugaraival bearanyozza a gyönyörű rónákat, a ragyogó folyókat, a bujazöld mezőket, a szép városokat s a sötét erdőket: akkor egy olyan országot üdvözöl, mely magát eseményekben gazdag, hosszú történelem után a fölvirágzás és biztos gyarapodás boldog korszakához küzdte fel, – a mi szép Magyarországunkat.

 

Benczúr Gyulától





Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

 

Arcanum Adatbázis Kft.

1. fejezet - Impresszum

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 21 kötete a következő sorrendben jelent meg:

I. kötet.

Bevezető kötet. E kötet, melyhez a bevezetést Rudolf trónörökös főherczeg Ő cs. és kir. Fensége írta, magában foglalja a monarchia természeti állapotainak és néprajzának ismertetését s történelmének áttekintését. Előállításában közreműködött 8 író és 36 művész. A kötetben levő közlemények száma 8, a rajzok száma 185.

RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMUNKÁLÁSÁVAL BUDAPEST 1886 A MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMNYOMDA KIADÁSA

II. kötet.

Bécs és Alsó-Ausztria kötete. Három közleményt tartalmaz Rudolf trónörökös főherczeg Ő cs. és kir. Fenségétől, 33 más közleményt 37 írótól s 325 rajzot 61 művésztől és egy színes népviseleti képte.

RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL BUDAPEST 1888 A MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMNYOMDA KIADÁSA

III. kötet.

Magyarország I. kötete. Rudolf trónörökös főherczeg Ő cs. és kir. Fensége bevezető előszóján kívül tartalmaz az országot és népeit általánosságban ismertető 27 közleményt 15 írótól, 225 rajzot 24 művésztől és egy színes népviseleti képet.

RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Budapest, 1888 A Magyar Királyi Állami Nyomda kiadása

IV. kötet.

Felső-Ausztria és Salzburg kötete. Van benne 26 közlemény 31 írótól, 229 rajz 31 művésztől és 2 színes népviseleti kép.

RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Budapest, 1889 A Magyar Királyi Állami Nyomda kiadása

 

RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG † 1889. JANUÁR 30.

 

Rudolf trónörökös főherczeg az »Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben« czímű munka nagytehetségű és nagytudományú alkotója,

azon műé, melyet a közönség mindenütt a szív helyes ösztönével azonnal megjelenésekor „a trónörökös könyvének” nevezett, nincs többé az élők között.

És ma, a midőn az évek sorára szánt irodalmi vállalatnak először jelenik meg ismét egy részlete, egy új füzet, melyen az ő jóságot és nagy értelmességet kifejező lelkes szeme nem nyughatik többé oly benső megelégedéssel, mint szokott: ma szükségét érezzük annak, hogy azt a sok ezer olvasót, a kik eddig majdnem példa nélkűli érdeklődéssel és hűséggel kísérték e mű léterjöttét és előhaladását, fájdalmas gyászünnepre gyűjtsük magunk köré. Nem azért, hogy a drága elköltözöttnek életét és fejlődése folyamatát előadjuk – ezt későbbre tartjuk fönn, – hanem csak hogy elbeszéljük, hogyan keletkezett e munka, hogyan öltött lassanként határozott alakot, s hogy milyen kiváló része volt magának Rudolf trónörökös főherczegnek e nagy irodalmi alkotás czéljainak és irányának megszabásánál.

1883 őszén szülemlett meg a trónörökös lelkében az a gondolat, hogy egy olyan művet alkosson, melyben úgy a nagy osztrák-magyar monarchiát alkotó egyes elemek, mint annak közös tényezői, az egész monarchia világhelyzete és művelődést terjesztő hivatása eleven kifejezésre jussanak. Mind inkább-inkább hevűlt a trónörökös eme rá nézve folyvást vonzóbbá váló terv iránt, mely, mint maga mondá, neki is tanúlságos lesz s ismeretei körét bővíteni fogja. Egymás után hívta magához a Hofburgba a különböző írókat, tudósokat és művészeket, egyenként beavatván őket terveibe. Nagy vonásokban mindannyinak előadá tervét, különös figyelmet fordítván arra, melyik szakmában otthonos az illető, s aztán megkérdezé, számíthatna-e közreműködésére.

A kinek most nyílt először alkalma a trónörökössel beszélgethetni, szívességétől és szeretetreméltóságától valósággal elbűvölve, helyes itélete, gyors fölfogása, ismereteinek terjedelmes és sokoldalú köre által álmélkodásba ejtve hagyta el a palotát. Hasonló érdeklődéssel lépett a trónörökös érintkezésbe a magyar irókkal és művészekkel is, hogy e mű czéljai érdekében a Szent-István koronája alatti országokban élő, jelesebb erők felől is tájékoztassa magát.

De mielőtt további lépéseket tett volna, kijelenté a trónörökös, hogy előbb császári és királyi atyjának beleegyezését és jóváhagyását kell megnyernie s ezért egy, Ő Felségéhez intézendő emlékiratot szerkesztett, melyet a maga köré gyűjtött férfiak mindegyikével közölt. Módunkban van, hogy az Ő Felségéhez 1884 márczius közepén intézett ezen emlékiratot itt egész terjedelmében közölhetjük:

Felség!

Az osztrák-magyar monarchia, bár van néhány jó előmunkálat, még mindig nélkülöz egy olyan nagy néprajzi művet, mely a jelen tudományos búvárlat magaslatán állva, az annyira tökéletesűlt művészi ábrázoló módok segélyével hazánknak és néptörzseinek teljes képét érdekesen és egyszersmind tanúlságosan nyújtaná.

Az e monarchia határain belűl élő népeknek tanúlmányozása nemcsak a tudósokra nézve bir igen nagy fontossággal, hanem gyakorlati haszonnal is jár a hazafiság általános emelésére.

Az által, hogy az egyes néprajzi csoportok jelességei és sajátságai s egymástól való kölcsönös és anyagi függésök mindinkább köztudattá válik, okvetetlenűl jelentékenyen erősbíttetik az egyűvé tartozásnak azon érzete, melynek hazánk minden népeit egygyé kell kapcsolnia.

Azon népcsoportok, melyek nyelvök, szokásaik és részben eltérő történelmi kifejlődésük által a népesség többi alkotó részeitől magukat elkülönítve érzik, azon tény által, hogy egyediségük a monarchia tudományos irodalmában megillető számba vételre, s ez által bizonyos elismertetésre talált, jótékonyan fognak érintetni, s ez által is arra indíttatni, hogy szellemi sulypontjukat e monarhiában keressék. E czélból a legnagyobb fontosságú lenne épen hazánkban a néprajzzal és annak segédtudományaival foglalkozni, minthogy távol minden kiforratlan elmélettől és pártszenvedélytől, épen ezek gyűjtik azt az anyagot, melyből egyedűl állítható össze a különböző népek tárgyilagos összehasonlítása és méltatása.

Eddigelé ilyesmi nem történt. Nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy épen e monarchiában sokkal kevésbbé művelték a néprajzot, mint Angliában, Francziaországban és különösen Oroszországban, ámbár mi olyan szakférfiakban, kik erre teljesen alkalmasok, talán gazdagabbak vagyunk, mint más államok.

Igaz ugyan, hogy egyes néptörzseinkről eddig is jelent meg egynémely becses munkálat; csakhogy azok tudományos szakfolyóiratokban, vagy csaknem ismeretlen helyi lapokban értékesítetlenűl hevernek, vagy pedig, sajnos, igen gyakran, külföldi kiadványokba vándoroltak.

Ezért sarkal engem az a gondolat, hogy ezt a gazdag, monarchiánkban még parlagon heverő anyagot összegyűjtsem, s ez által egy olyan műnek a megalkotását tegyem lehetővé, mely e monarchia határain belűl az egyes nemzetek tudományos és művészi önérzetét kielégítve, úgy egész hazánknak, mint e haza egyes részeinek becsületére váljék. S hol is van ország, mely oly gazdag volna a földalakúlás ellentéteiben, mely annyi fölséges sokoldalúságot egyesítene határai között természetrajzi, tájrajzi és égalji tekintetekben, valamint a különféle népcsoportok érdekes képeinek egy nagy munkában egyesítésére oly bő anyagot nyújtana, mint a mienk?

»Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben« mind tudományos és művészi tekintetben, mind egyúttal valódi népkönyv minőségében komoly, hazafias jelentőséget vívhat ki magának.

E monarchia minden népének közös munkára egyesűlnének irodalmi és művészi körei; az ismert nevek e mű fényének emelésére szolgálnának, s ifjabb, feltörekvő erőknek alkalom adatnék, hogy magukat megismertessék, tehetségeiket értékesítsék, s egynémelyik átsegíttetnék a kezdet nehézségein, hogy a gyakran évekig tartó nehéz küzdelem után nyomorúságos helyzetökből kivergődhessenek, s a köztiszteletben álló tudósok és művészek seregébe juthassanak.

Hadd mutassa meg ez a munka úgy a bel-, mint a külföldnek, mily gazdag összegével rendelkezik a monarchia a szellemi erőknek minden országaiban és népeiben, s hogyan dolgoznak itt egyesűlten egy olyan szép munkán, mely a nagy közös hazában mindnyájuk önérzetének és hatalomérzésének emelésére fog szolgálni.

Ha e rég táplált reményeinkben a legmagasabb szentesítés és uralkodói védelem is támogat: akkor ez a munka a legszebb kilátások között, a mi lelkesűlt hazafias érzelmeinktől emelve fog életre születni.

Bécs, 1884. márcziusban.

Rudolf, s. k.

Erre egy hétre leérkezett Ő Felsége kézirata, mely a trónörököst fölhatalmazza, hogy e művet megkezdhesse.

Márczius 25-én Jókai fölhívatott Budapestről s ugyanakkor Weilen udvari tanácsos is a Hofburgba rendeltetett. Ő császári és királyi Fensége azt az ajánlatot tette nekik, hogy az ő vezetése alatt vállalja el egyikük a német, másikuk a magyar kiadás szerkesztését.

Ez időtől kezdve napról-napra ernyedetlenűl folyt a munka. A bizottságok, melyeknek czélja és föladata addig nem volt elég világosan megszabva, megkapták határozott utasításaikat. Mindenek előtt igazgató-tanács alakúlt a két birodalom kiváló férfiaiból, azon teendők végzésére, melyek mind a német, mind a magyar kiadást egyaránt illették. Az igazgató-tanács elnöke maga Ő Fensége lett. Tagjai pedig: Arneth lovag, Beck udvari tanácsos, Dumba Miklós, Miklosich udvari tanácsos, Szögyény külügyi osztályfőnök, gróf Wilczek s a két szerkesztő, Jókai és Weilen.

szerkesztő-bizottság, vagyis a szakelőadók bizottsága, melynek az volt a föladata, hogy minden országot és minden nemzetiséget kellő figyelmére méltatva, ajánlatba hozza az iró munkatársakat, a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok számára a következőkből alakúlt: Andrian Werburg báró (néprajz); Arneth lovag a tud. akadémia elnöke (történelem); Becker udvari tanácsos (topographia és tájrajzi ismertetés), ennek elhalálozása után dr. Grassauer Nándor igazgató; Falke udvari tanácsos (művészi ipar); Hanslick Ede tanár udvari tanácsos (zene); Hauer udvari tanácsos (természetrajz); dr. Lützow Károly tanár (képzőművészetek); Miklosich udvari tanácsos (szláv nyelvészet); Neumann-Spallart udvari tanácsos (közgazdaság), ennek halála után dr. Menger Károly; Nordmann János (tájrajzi ismertetés), ki időközben elhunyt; Schmidt báró műépítész (építészet); Streit építészeti tanácsos (építészet); Weilen udvari tanácsos (német irodalom); Wurmbrand Gundacker gróf (őstörténelem). E bizottságban az elnökséget Ő Fensége magának tartá fönn.

Minthogy már eredetileg is az volt a szándék, hogy a mű gazdagon illustráltassék, művészeti bizottság is alakúlt a következő tagokkal: Wilczek gróf, Dumba Miklós, Beck udvari tanácsos, Falke udvari tanácsos, Hecht V. tanár, Hölder udvari könyvárús, dr. Lützow Károly tanár, Müller Lipót tanár, Schmidt báró műépítész, Streit műépítész; Schäffer Agost és Volkmer Ottomár kormánytanácsos utóbb hivattak meg. E bizottságban az elnöki tisztet Wilczek gróf, az ő távollétében pedig Dumba Miklós viselte. E bizottságnak a föladata volt, hogy szülőföldük figyelembevételével minden tartományból és nemzetiségből kiszemelje azokat a művészeket, a kiket e műnél közremunkálásra alkalmasnak itél.

Ugyanekkor Budapesten is megalakúltak azok a bizottságok, melyek az irodalmi vállalat ügyét a fenséges kezdeményező által megállapított elvek értelmében voltak intézendők.

A magyar kiadás szerkesztő-bizottságába meghivattak: Haynald Lajos biboros érsek, Pulszky Ferencz, Berzeviczy Albert, Fraknói Vilmos, Hunfalvy János (időközben elhúnyt), Ipolyi Arnold püspök (szintén elhúnyt), Jókai Mór, Keglevich István gróf, Nagy Miklós, Miskatovics József, Pauler Gyula, Salamon Ferencz, Szabó József, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Torma Károly, Zichy Jenő gróf.

Különösen a néprajz szakmájára a Szent István koronája területén lakó különböző nemzetiségekre való tekintettel a közremunkálásra felszólíttattak: a horvátok néprajzára Bojnicsics János és Krsnjavi Izidor, a szlavonokéra Popovics István, a szerbekére Hadzsics Antal és Szandics Sándor, a románokéra Goldis János, Moldován Gergely és Vulkanu József, az erdélyi szászok ismertetésére Teutsch Traugott, a tótokéra Zsilinszky Mihály, a ruthénekére Fincziczky Mihály és Homicskó Miklós, a szepességi németekére Weber Sámuel, a bánsági németekére Szentkláray Jenő, a bolgárokéra Czirbusz Géza, az örményekére Molnár Antal, a czigányokéra Bartalus István.

A Szent István koronája országait ismertető kötetek művészi bizottsága a következőkből alakúlt: Keleti Gusztáv, Benczúr Gyula, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Mészöly Géza (időközben elhúnyt), Péchy Imre, Pulszky Károly, Szalay Imre, Wekerle Sándor; utóbb e bizottság Feszty Árpáddal, Roskovics Ignáczczal és Vágó Pállal egészíttetett ki.

Hétről-hétre tartották az üléseket a különböző bizottságok a Hofburgban, utóbb a Stallburgban berendezett szerkesztőség hivatali helyiségében. A trónörökös sor katonai és társadalmi teendői mellett is csaknem mindig megjelent ez üléseken, buzgón, szeretettel, tapintattal és szakértelemmel vezette a tárgyalásokat, az ajánlottak közűl kijelölte az iró és művész munkatársakat, aláirta a kijelöltekhez intézett leveleket, melyekben a közreműködésre való fölhívás foglaltatott s egészen boldog és büszke volt, midőn az első kéziratok és az első elkészűlt rajzok beérkeztek. Mindezen munkák iránt a trónörökösné, Stefánia főherczegasszony is a legélénkebb érdeklődéssel viseltetett, a mű fontosságát teljesen fölfogva, részvéttel kisérte annak gyarapodását s a mi különösen a képeket illeti, eddigelé alig kerűlt belűlök a munkába csak egy is, mely a fönséges asszonynak megitélés és elbirálás végett még eredeti rajzban be ne mutattatott volna.

Magyarországról is azt jelenté Jókai, hogy a munka halad, s tudósok, irók és művészek örömmel és lelkesen gyülekeznek a trónörökös zászlaja alá.

1884 deczember havában a trónörökös Budapestre utazott s ott deczember 8-án maga köré gyűjté a szerkesztő, művészeti és pénzügyi bizottság valamennyi tagját a királyi palotában.

Ez alkalommal ama lelkesedéssel fogadott beszédet mondá, melyet sajátkezű irásának hű másában, a mint ő azt szokott gyorsaságával lejegyezte, e füzethez mellékelve bemutatunk.

Bécsbe visszatértekor fontos ügyek eldöntése várt rá; ilyen volt mindenekelőtt az, hogy a művet Bécsben is és Budapesten is az állami nyomda adja ki, de terjesztése magán üzleteknek adassék át.

Mivel a mű, mint már említettük, mindjárt kezdetben illustrált műnek terveztetett s a művészi egyöntetűség úgy hozta magával, hogy a fametszetek egységes vezetés alatt, lehetőleg ugyanabban a műintézetben készűljenek, az a kérdés lépett előtérbe, hogyan alakúljon és szerveztessék ez a műintézet? A trónörökös közbenjárt, hogy a bécsi császári királyi műipariskolában külön tanszék állíttassék a fametszés számára. Erre a tanszékre Hecht Vilmos müncheni művész nyert meghivást s egyúttal az államnyomda által a trónörökös könyve számára berendezett fametsző intézet élére is ő állíttatott. A magyar államnyomda is külön fametsző műintézetet állított Morelli Gusztáv tanár vezetése alatt.

A legközelebbi tanácskozások a munka alakjával s azzal a kérdéssel foglalkoztak, vajjon a munka dísz- és népies kiadásban állíttassék-e ki egyszerre. Ő császári és királyi Fensége e nagyfontosságú kérdésnek több izben is, minden legkisebb részletébe beavattatta magát; úgy a dísz-, mint a népies kiadásról költségtervezeteket terjesztetett maga elé s végre kijelenté ő Fensége, hogy ő a műnek csak egy, és pedig népies kiadását óhajtja, hogy így a lehetőségig csekélyre szabott árak mellett, a műnek az Osztrák-Magyar Monarchia népei közötti elterjedése a legszélesebb körökben biztosan legyen remélhető.

Így jött létre a trónörökös könyve abban az alakban és azzal a kiállítással, a minőben azt olvasóink első megjelenése pillanatában oly szivesen fogadták. A trónörökös várakozása, melyet a műnek úgy elterjedése, mint pénzügyi eredménye iránt táplált, teljesen igazolva lőn; az ő népkönyve nemcsak hogy pénzbeli áldozatot nem követelt eddigelé, hanem lehetővé vált jelentékeny tartalék-alapot is alakítani jövedelméből.

Midőn 1885 tavaszán az első próbalenyomatok, az első kész fametszetek Ő Fensége elé terjesztettek, szive örömmel és megelégedéssel telt el s akkor jutott arra a gondolatra, hogy irodalmi nagy vállalatának, melynek czélja vala az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi országait, valamennyi népeit egyenlő gonddal, egyenlő szeretettel ismertetni, az által adja meg a magasabb szentesítést, hogy megkéri felséges Atyját, hogy azt egész tisztelettel és hódolattal Ő Neki ajánlhassa. Ő Felsége, a császár és király, az ajánlást azonnal elfogadta.

November 15-én megjelent a munka illustrált előrajza száz meg százezer példányban s 1885 deczember elsején napvilágot látott az első füzet Ő császári és királyi Fensége tollából származó lendületes bevezetéssel.

A megjelenés napján Ő Felsége magán kihallgatáson fogadta a trónörököst, Jókai és Weilen szerkesztőkkel együtt. A trónörökös átnyújtotta Ő Felségének az első német és magyar füzetet s a következő beszédet tartá császári és királyi atyjához:

„Felség, legkegyelmesebb urunk! Közel két évvel ezelőtt, kis körben született meg egy, az Osztrák-Magyar Monarchiát leiró nagyobb szabású népkönyv alkotásának gondolata. Az első elhatározás nehézségeiből, tervezgetéseiből kiemelt bennünket Felséged kegyelmes engedélye, s ekkor már alkotni kellett. Ettől kezdve vége volt minden kétkedésnek, minden ingadozásnak: a munka megkezdődött. S midőn nem sokkal ezután Felséged az ajánlat kegyelmes elfogadása által a keletkezés első stádiumában levő műre megadta a lelkesítő szentesítést, mindenki megújult buzgalommal és lelkesedéssel látott a munkához. Gyorsan összeállt az osztrák és magyar irók egy tekintélyes serege, hogy vállalatunknak szenteljék erejüket. Hála Felséged kegyelmének és Felséged kormányai támogatásának Bécsben és Budapesten, s hála a sok munkatárs hazafias buzgalmának, sikerűlt a nehézségeket elhárítani, a sok munkát és fáradságot vidám lélekkel győzni meg és ma az első füzetet világgá bocsátani. A hazafiságnak, a haza ismertetésének van e mű szentelve. E hazafias szellemtől áthatva kivánja éltetni és terjeszteni a hazafiúi érzelmeket. A monarchia lesz ismertetve úgy, a minő az most jelenleg, és a mint keletkezett. Művünk a dualizmus államjogi alapján állva, osztrák és magyar részre oszlik, de e részek keretén belől úgy Magyarországon, mint Ausztriában teljes tekintettel van valamennyi nemzetiségre. Minden nép maga ismerteti önmagát saját irói és művészei által és így minden nemzet szellemi életéből a legjavát adja e közös munkához. A szó legvalódibb értelmében népkönyv ez, mely be akar hatolni a lakosság minden rétegébe, szeretetet keltve a haza iránt, s egyúttal műveltséget terjesztve, tanítva és nemesítve; erre van e mű alkotva, melyben oly irók, tudósok és művészek vesznek részt, kiknek nevei a legjobbak közé tartoznak, a melyekkel Ausztria-Magyarország rendelkezik. Szerencsés körűlmények között lát ma napvilágot „Ausztria-Magyarország Irásban és Képben”. Fogadja Felséged legkegyelmesebben tőlünk ez első füzeteket s méltassa jóindulatú megtekintésére, a mi reánk kedvező előjel lesz a következő évek komoly és fontos munkálkodásaira.”

Az 1886., 1887. és 1888-iki évek a lankadatlan, sikeres munkának voltak évei. Lelkiismeretes pontossággal jelent meg egyik füzet a másik után, minden hónap 1-én és 15-én, egyenlő melegséggel méltatva Ausztria és Magyarország sajtójától, különösen Bécs és Budapest hirlapjaitól s nem csökkenő érdeklődéssel fogadtatva a közönségtől.

A trónörökös is épen ilyen nem csökkenő munkakedvvel és lelkesedéssel szentelte buzgó gondoskodását az ő kedvencz irodalmi alkotásának. Elolvasta a kéziratokat, maga elé terjesztette a beérkező illustratiókat mind, elnökölt a szerkesztő és művészeti bizottság minden ülésében, mikor új munkatársak megválasztásáról vala szó, sajátkezűleg irt alá minden levelet, mely az új munkatársakat felszólítá, hogy a munkában részt vegyenek s mely őket a nekik szánt föladatról és annak terjedelméről is értesíté. Szolgálati útazásaiból, vadászati kirándulásairól, Párisból, Londonból, Münchenből, Berlinből, szóval mindenünnen, a hol tartózkodott, egyre érkeztek tőle a szerkesztőkhöz intézett kérdezősködő és utasító levelek.

Magának Ő Fenségének a tollából a következő czikkek jelentek meg e munkában: „Bevezető kötet”-ben a bevezetés, a „Bécs és Alsó-Ausztria” leirását tartalmazó kötetben Bécs tájrajzi fekvésének leirása, a Bécsi-Erdő, valamint a Bécstől a magyar határig terjedő dunai ligetek tájrajzi leirása. A Magyarországról szóló első kötet bevezetését szintén Ő Fensége irta. A „Trieszt, Isztria és Dalmáczia” számára kijelölt irodalmi dolgozótársaknak csak nem rég történt megválasztásánál a trónörökös a quarnerói szigetek és Dalmáczia déli részeinek leirását vállalta magára s ezek elkészítését a folyó 1889-iki év nyarára tervezte.

Mai napig ez irodalmi vállalatban a monarchia mindkét államának valamennyi országaiból és nemzetiségeiből 101 tudós és iró vett részt mint irodalmi dolgozótárs és 176 művész mint illusztráló.

Egyik füzet követte a másikat, a míg betölt a végzetes 77-ik szám. A „Bevezető kötet”, „Bécs és Alsó-Ausztria”, „Felső-Ausztria” immár megjelentek, „Salzburg” befejezéséhez közelg, „Stiria” számára már úgy a szöveg, mint a képek teljesen készek; „Karinthia, Krajna, Görz és Gradiska” csaknem egészen be vannak fejezve, „Triesztre, Isztria és Dalmácziára” vonatkozólag a fenséges trónörökös utasításaihoz képest minden intézkedés megtörtént. A Szent-István koronájához tartozó országokat ismertető kötetekből az első s a másodiknak egy része már a közönség kezében volt s azon füzet számára, mely április 1-én lesz megjelenendő, Ő császári és királyi Fensége Gödöllőnek és környékének ismertetését s január végére tervezett leirását vállalta el; de a kilátásba helyezett irodalmi dolgozat helyett január 30-án szerdán déltájban megérkezett ama rettenetes hír, melytől minden szív megdermedt, minden szem könybe lábadt s kimondhatatlan fájdalommal árasztá el az uralkodó házat, Ausztriát és Magyarországot.

A trónörökös, törekvéseinknek vezércsillaga, a mi szeretett szellemi vezérünk, nem volt többé az élők között!

Alig hogy fölocsúdtunk az irtózatos sorscsapás által okozott kábúlásból, már is ajkainkra tolúlt az aggódó kérdés: „A tragikus végzet által körünkből oly hirtelen kiragadt vezér után ne maradjon-e hátra egyéb, mint az ő buzgó, nemes törekvésére való vigasztalan visszaemlékezés? Ama nagy, hazafias irodalmi műemlék, melyet ő tervezett, ő kezdett meg oly nagy reménynyel s melyet végső lehelletéig oly fáradatlanúl vezetett, mint valami befejezetlen székesegyház, mint valami torso vagy töredék meredjen-e a jövőben csonkán az égnek az idők végeiglen?” Korábban, mint sejthettük volna, érkezett meg az általános vigasztalanság és kétségbeesés óráiban legalább erre az egy aggódó kérdésre a vígasztaló válasz.

Ő Felsége, a mi dicsőségesen uralkodó császárunk és apostoli királyunk méltóztatott elhatározni, hogy az a mű, melyet tőle örökre elszakasztott, forrón szeretett egyetlen fia az Ő jóváhagyásával léptetett életbe, az általa határozottan megállapított terv szerint, a megszabott időn belűl befejeztessék.

És csaknem ugyanabban az órában, midőn Ő Felsége ezen legmagasabb akaratát kifejezte, annak a fenséges asszonynak, kitől férjében életének egész boldogsága elragadtatott, kínoktól tépett lelkében, Stefánia főherczegasszonynak szívében föltámadt a forró vágy, hogy megkérje Ő Felségét, az uralkodót, engedné meg neki, hogy feledhetetlen férjének befejezetlen kedvencz alkotásánál annak helyét elfoglalja s Ő, a ki e munka keletkezésének és alakúlásának minden körűlményeivel oly bensőleg ismerős, hű kegyelettel állhasson mint védasszony „Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben” czímű vállalat munkatársainak élére.

E hő kivánatnak Ő Felsége a legkegyelmesebben engedett.

Ő Felségének legmagasabb akaratja volt az, mely akként határozott, hogy a hőn szeretett, mélyen gyászolt trónörökös számára e befejezendő munkában egy oly emlék állíttassék, mely ércznél és márványnál maradandóbb legyen.

Szíve legnemesebb sugallatát követte a trónörökös fenséges özvegye, midőn arra vállalkozott, hogy egészerejét, teljes odaadását a trónörökös hátrahagyott műve befejezésének szenteli, s azok előtt, a kik e mű körűl tanácsukkal állanak oldalán, kijelenté azt a szilárd elhatározását:

„A művet folytatni kell abban a szellemben, abban az irányban, mint Rudolf akarta.”

„Abban a szellemben, abban az irányban, mint Rudolf akarta”, ez legyen ezentúl zászlónkon a jelszó! Az a szellem, az az irány, melyet a megdicsőűlt trónörökös oly találóan fejezett ki, midőn a munka kezdetén Ő Felségéhez így szólt:

„A hazafiságnak, a haza megismerésének van e mű szentelve; a hazafias szellemtől lelkesítve, a hazafiság érzelmét kivánja életre kelteni és elterjeszteni. Népkönyv ez, a szó igazi értelmében, mely be akar hatolni a lakosság minden rétegébe, szeretetet ébresztve a haza iránt, egyúttal művelődést terjesztvén, tanítván és nemesítvén.”

 

 

RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG megnyitó beszéde „Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben” magyar szerkesztő-bizottságának Budapesten a királyi várpalotában 1884. évi deczember 8-án tartott tülésén. A trónörökös kéziratának hasonmása.

 

V. kötet.

Stiria kötete. Tartalmaz 29 közleményt 23 írótól, 153 rajzot 37 művésztől és egy színes népviseleti képet.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1890 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

VI. kötet.

Karinthia és Krajna kötete. Van benne 38 közlemény 36 írótól, 185 rajz 28 művésztől és két színes népviseleti kép.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1891 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

VII. kötet.

Magyarország II. kötete. E kötet a nagy magyar Alföldet ismerteti; van benne 35 közlemény 22 írótól s a szöveget 28 művésztől 257 rajz és egy színes népviseleti kép illusztrálja.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1891 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

VIII. kötet.

Az osztrák Tengermellék és Dalmáczia. Tartalma: 44 közlemény 45 írótól, 253 rajz 26 művésztől és egy színes dalmát népviseleti kép.

Előbb néhai Rudolf trónörökös főherczeg ő császári és királyi fensége kezdeményezésével, és közreműködésével, most Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő ő császári és királyi fensége védnöksége alatt. Budapest 1892 A magyar királyi államnyomda kiadása

IX. kötet.

Magyarország III. kötete. E kötet Budapest és Fiume leírását foglalja magában. Van benne 21 közlemény 16 írótól, 221 rajz 20 művésztől és egy színes népviseleti kép.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1893 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

X. kötet.

Tirol és Voralberg kötete. A kötet tartalmát tevő 27 közleményt 20 író, a szöveghez járuló 210 rajzot és a kötethez mellékelt színes tiroli népviseleti képet 18 művész készítette.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1893 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XI. kötet.

Csehország (I. rész). E kötet tartalmazza Csehország tájrajzi leírását, történetét és néprajzát 22 írótól 21 közleményben, melyekhez 199 rajz és egy színes népviseleti kép járúl 31 művésztől.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1894 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XII. kötet.

Csehország (II. rész). Ismerteti Csehország irodalmát, művészetét és közgazdasági állapotait; 18 írótól 20 közleményt tartalmaz, 22 művésztől származó 209 rajzzal és egy színes népviseleti képpel.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1896 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XIII. kötet.

Magyarország IV. kötete. E kötet a Dunán-túli vidékek ismertetését tartalmazza, 14 írótól 20 közleményben, 19 művész által készített 194 rajzzal, köztük egy színes népviseleti képpel.

előbb néhai Rudolf trónörökös főherczeg ő császári és királyi fensége kezdeményezéséből és közreműködésével, most Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő ő császári és királyi fensége védnöksége alatt Budapest 1896 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XIV. kötet.

Morvaország és Szilézia kötete. Van benne 41 közlemény 36 írótól, 264 rajz 22 művésztől és egy színes népviseleti kép.

előbb néhai Rudolf trónörökös főherczeg ő császári és királyi fensége kezdeményezéséből és közreműködésével, most Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő ő császári és királyi fensége védnöksége alatt Budapest 1897 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XV. kötet.

Magyarország V. kötete (Felső-Magyarország, I. rész). E kötet Felső-Magyarország nyugati felét ismerteti Pozsonymegyétől a Garam-melléki bányavidékig. Van benne 13 közlemény 10 írótól és 180 rajz 13 művésztől.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1898 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XVI. kötet.

Galiczia kötete. E kötet 26 közleményt tartalmaz 25 írótól és 283 rajzot 22 művésztől. A kötethez két színes népviseleti kép van mellékelve.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1898 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XVII. kötet.

Bukovina kötete. Van benne 28 közlemény 21 írótól és 144 rajz (ezek közt egy színes népviseleti kép) 10 művésztől.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST STEFÁNIA ÖZVEGY TRÓNÖRÖKÖSNÉ FŐHERCZEGNŐ Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest, 1899 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XVIII. kötet.

Magyarország VI. kötete (Felső-Magyarország, II. rész). E kötet Felső-Magyarországnak keleti felét ismerteti, kezdve Zólyommegyén s végezve Nagy-Bánya vidékén. Van benne 21 közlemény ugyanannyi írótól. A szöveget 18 művésztől való 199 rajz élénkíti.

Előbb néhai Rudolf trónörökös főherczeg ő császári és királyi fensége kezdeményezéséből és közreműködésével, most gróf Lónyayné, Stefánia belga királyi herczegnő, szász-koburg herczegnő védnöksége alatt Budapest 1900 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XIX. kötet.

Bosznia és Herczegovina kötete. E kötet 24 közleményt tartalmaz 23 írótól; 20 művész által készített 177 rajzzal, ezek közt egy színes népviseleti kép.

Előbb néhai Rudolf trónörökös főherczeg ő császári és királyi fensége kezdeményezéséből és közreműködésével, most gróf Lónyayné, Stefánia belga királyi herczegnő, szász-koburg herczegnő védnöksége alatt Budapest, 1901 A Magyar Királyi Államnyomda kiadása

XX. kötet.

Magyarország VII. kötete. (Délkeleti Magyarország: Erdély és a szomszédos hegyvidékek). E kötet 32 közleményt tartalmaz 29 írótól és 16 művésztől 233 rajzot.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL, MOST GRÓF LÓNYAYNÉ, STEFÁNIA BELGA KIRÁLYI HERCZEGNŐ, SZÁSZ-KOBURG HERCZEGNŐ VÉDNÖKSÉGE ALATT BUDAPEST 1901 A MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMNYOMDA KIADÁSA

XXI. kötet.

Szent István koronája országainak VIII. kötete. E kötet Horvát-Szlavonország leírását tartalmazza 34 czikkben 18 írótól, 12 művész 198 rajzával.

ELŐBB NÉHAI RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGE KEZDEMÉNYEZÉSÉBŐL ÉS KÖZREMÜKÖDÉSÉVEL, MOST GRÓF LÓNYAYNÉ, STEFÁNIA BELGA KIRÁLYI HERCZEGNŐ, SZÁSZ-KOBURG HERCZEGNŐ VÉDNÖKSÉGE ALATT Budapest 1901 Magyar Királyi Államnyomda kiadása

Közreműködők

E nagy irodalmi vállalat intézésében a következő bizottságok működtek közre:

Az igazgató-tanács, a melynek tagjai: Szögyény-Marich László, aranygyapjas vitéz, valóságos belső titkos tanácsos, cs. és kir. Nagykövet a berlini udvarnál, elnök, Gróf Wilczek János, valóságos belső titkos tanácsos, Zaleski Fülöp lovag, valóságos belső titkos tanácsos, Báró Chertek Emil, valóságos belső titkos tanácsos, Ganglbauer Ernő, udvari tanácsos, a cs. kir. Udvari és államnyomda igazgatója, Samokovi Jireèek Hermengild lovag, osztályfőnők, Jókai Mór, a magyar kiadás főszerkesztője, Nagy Miklós, a magyar kiadás főszerkesztője, Thallóczy Lajos, udvari tanácsos, a közös pénzügyminisztérium levéltárának igazgatója, az elnök meghatalmazottja.

A magyar kiadás szerkesztő-bizottsága: Jókai Mór, a magyar kiadás főszerkesztője, elnök, Berzeviczy Albert, valóságos belső titkos tanácsos, Fraknói Vilmos, püspök, Herrmann Antal, egyetemi magántanár, Gróf Keglevich István, valóságos belső titkos tanácsos, Király Pál, a polgári iskolai tanítóképző-intézet tanára, Krenner József, egyetemi tanár, Kršnjavi Izidor, nyugalmazott osztályfőnök, zágrábi egyetemi tanár, Horvát-Szlavonország kötetének szerkesztője, Lóczy Lajos, egyetemi tanár, Nagy Miklós, a magyar kiadás szerkesztője, Pauler Gyula, miniszteri tanácsos, országos főlevéltárnok, Paviæ Ármin, horvát közoktatásügyi osztályfőnök, Thallóczy Lajos, udvari tanácsos, Gróf Zichy Jenő, valóságos belső titkos tanácsos.

A magyar kiadás pénzügyi bizottsága: Báró Harkányi Frigyes, Hegedüs Sándor, valóságos belső titkos tanácsos, magyar királyi kereskedelemügyi miniszter, Jókai Mór, elnök, Nagy Miklós, jegyző, Wekerle Sándor, valóságos belső titkos tanácsos, a magyar kir. Közigazgatási bíróság elnöke, Zárday József, a magyar kir. államnyomda igazgatója.

A magyar kiadás művészi bizottsága: Benczúr Gyula, a magyar kir. festészeti mesteriskola igazgatója, Feszty Árpád, festőművész, Jókai Mór, főszerkesztő, Keleti Gusztáv, királyi tanácsos, a magyar királyi mintarajz-iskola igazgatója, elnök, Nagy Miklós, szerkesztő, Roskovics Ignácz, festőművész, Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, Vágó Pál, festőművész.

A német kiadás szerkesztő-bizottsága: Gróf Wilczek János, valóságos belső titkos tanácsos, Báró Andrian-Werburg Nándor, udvari tanácsos, Ganglbauer Ernő, udvari tanácsos, a cs. kir. udvari és államnyomda igazgatója, Grassauer Nándor, kormánytanácsos, Hanslick Ede, udvari tanácsos, egyetemi tanár, Jagiæ Vratoslav, udvari tanácsos, egyetemi tanár, Menger Károly, udvari tanácsos, egyetemi tanár, Minor Jakab, egyetemi tanár, Streit András, építészetei tanácsos.

A német kiadás pénzügyi bizottsága: Báró Chertek Emil, valóságos belső titkos tanácsos, elnök, Gróf Wilczek János, valóságos belső titkos tanácsos, Ganglbauer Ernő, udvari tanácsos, Thallóczy Lajos, udvari tanácsos, mint az igazgató-tanács elnökének meghatalmazottja.

A német kiadás művészi bizottsága: Gróf Wilczek János, valóságos belső titkos tanácsos, Eisenmenger Ágost, tanár, Fritz György, kormánytanácsos, a cs. kir. udvari és államnyomda aligazgatója, Ganglbauer Ernő, udvari tanácsos, a cs. kir. udvari és államnyomda igazgatója, Hecht Vilmos, a cs. kir. udvari és államnyomda fametszőosztályának vezetője, Hölder Alfréd, kereskedelmi tanácsos, udvari könyvkereskedő, Schaeffer Ágost, kormánytanácsos, Streit András, építészeti tanácsos.

A munka folyamata alatt elhúnytak: Rudolf trónörökös főherczeg Ő cs. és kir. Fensége;

a magyar kiadás bizottsági tagjai közűl: Haynald Lajos biboros érsek, Hunfalvy János, Ipolyi Arnold püspök, Lukács Béla, Mészöly Géza, Miskatovics József, Péchy Imre, Pulszky Ferencz, Pulszky Károly, Salamon Ferencz, Szabó József, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Torma Károly;

az osztrák kiadás bizottsági tagjai közűl elhúnytak:

Arneth Alfréd lovag, Beck Antal lovag, Becker M. A., Dumba Miklós, Engerth Ede, Falke Jakab lovag, báró Hasenauer Károly, Hauser Ferencz lovag, Lützow Károly, Miklosich Ferencz, Müller Lipót Károly, Neumann-Spallart X. F., Nordmann János, báró Schmidt Frigyes, Schweitzer Lipót, Trenkwald József M., Volkmer Otmár, Weilen József lovag, gróf Wurmbrand Gundacker, Zeissberg Henrik lovag.

A magyar kiadás szerkesztésénél Jókai Mór főszerkesztő és Nagy Miklós szerkesztő mellett mint szerkesztőségi belső munkatársak működtek közre:

Ballagi Aladár, Herrmann Antal, Jancsó Benedek, Katona Lajos, Király Pál, Molecz Károly, Pasteiner Gyula, Szívos Béla és Váczy János.

A Horvát-Szlavonországot ismertető kötetet Kršnjavi Izidor szerkesztette, s a vállalat magyar szerkesztősége részéről e kötet szerkesztési munkálatainak intézésében részt vettek Thallóczy Lajos, Pauler Gyula szerkesztő-bizottsági tagok és Hodinka Antal mint munkatárs.

A Magyarországot ismertető kötetekbe irodalmi dolgozatokat adtak:

Rudolf trónörökös Ő cs. és kir. Fensége,

József főherczeg Ő cs. és kir. Fensége,

Fülöp Szász-Koburg-Gothai herczeg Ő Fensége,

Badics Ferencz, Baksay Sándor, Ballagi Aladár, Balogh Gyula, Bartalus István, Bedő Albert, Bedőházi János, Bella Lajos, Bellosics Bálint, Benedek Elek, Berzeviczy Albert, Bunyitay Vincze, Czambel Samu, Csánky Dezső, Csernátony Gyula, Dékány Mihály, Eötvös Károly, Farbaky István, Fincziczky Mihály, Francsics Norbert, Géresi Kálmán, Gonda Béla, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, Hadzsics Antal, Hankó Vilmos, Herrmann Antal, ifj. Herrmann Antal, Hidvégi Benő, Hoitsy Pál, Hodinka Antal, Horvay Ede, Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Ilosvay Lajos, Imre Sándor Istvánffy Gyula, Jancsó Benedek, Jekel Frigyes, Jókai Mór, Kandra Kabos, Kádár József, Károlyi Árpád, Káldy Gyula, Keleti Gusztáv, Keleti Károly, Kenedi Géza, Kincs Gyula, Király Pál, Kozma Ferencz, Körösi László, Kubinyi Miklós, Lehoczky Tivadar, Lóczy Lajos, Lovcsányi Gyula, Lukács Béla, Majláth Béla, Marczali Henrik, Maurovich Fábián, Márki Sándor, Mikszáth Kálmán, Moldován Gergely, Molnár Antal, Molnár István, Nagy Iván, Ortvay Tivadar, Pasteiner Gyula Paulay Ede, Pauler Gyula, Pechány Adolf, báró Perényi Zsigmond, Pildner Ferencz, Platthy Adorján, Pulszky Ferencz, Rákosi Jenő, Rodiczky Jenő, Ruffy Pál, Sajó Sándor, Salamon Ferencz, Schmidt Attila, Schönherr Gyula, Schullerus Adolf, Sochan Pál, Szabó Károly, Szádeczky Lajos, Szentkláray Jenő, Szívos Béla, Szívos Géza, Takáts Sándor, Teutsch Traugott, Téglás Gábor, Téglás István, Thirring Gusztáv, Tormay Béla, Törs Kálmán, Váczy János, Várady Gábor, Váró Ferencz, Weber Samu, Wekerle Sándor, Zsilinszky Mihály. (Azoknak száma, kik mint szakemberek vagy egyes vidékek alapos ismerői a czikkekhez adatokat és részleteket szolgáltatnak, s a czikkek reviziójában részt vettek, százakra megy.)

A Magyarországot ismertető kötetek részére rajzokat készítettek:

Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő Ő cs. és kir. Fensége,

Klotild főherczegnő Ő cs. és kir. Fensége,

Mária Dorottya főherczegnő Ő cs. és kir. Fensége,

Lujza Szász-Koburg-Gothai herczegnő Ő kir. Fensége,

Aggházy Gyula, Ágotha Imre, Baditz Ottó, Barabás Miklós, Bellosics Bálint, Benczúr Béla, Benczúr Gyula, Biczó Géza, Cserna Károly, Dörre Tivadar, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Forberger Vilmos, Gajzágóné Fluk Paula, Goró Lajos, Greguss Imre, Greguss János, Gyárfás Jenő, Háry Gyula, R. Hirsch Nelli, Hollós Károly, Jankó János, Jantyik Mátyás, Jókai Mór, Kacziány Ödön, Keleti Gusztáv, Kimnach László, Liezen-Mayer Sándor, Ligeti Antal, Mannheimer Gusztáv, báró Mednyánszky László, Melka Vincze, Mészöly Géza, Miess Frigyes, Munkácsy Mihály, Nádler Róbert, Nagy Lázár, Neogrády Antal, Olgyay Ferencz, Pap Henrik, Papp Sándor, Pállya Czelesztin, Pataky László, Paur Géza, Predics Uros, Rauscher Lajos, Révész Imre, Richter Aurél, Roskovics Ignácz, Spányi Béla, Székely Bertalan, Szinte Gábor, Szirmai Antal, Tornay Gyula, Tölgyessy Artur, Túry Gyula, Újváry Ignácz, Vágó Pál, Vastagh György, Wagner Sándor, Zichy Mihály, Zsolnay Julia.

A Horvát-Szlavonországot ismertető kötet részére irodalmi dolgozatokat adtak:

Andriæ Miklós, Bojnièiæ Iván, Hadzsics Antal, Hefele Nándor, Hirc Károly, Hraniloviæ Henrik, Iškra István, Kesterèanek Ferencz, Kramberger Ernő, Kršnjavi Izidor, Kuhaè Ferencz, Laszovski Emil, Miler Nándor, Orliæ Döme, Pinter Róbert, Senoa Milán, Truhelka Cziril, Zorièiæ Milán.

A Horvát-Szlavonországot ismertető kötet részére rajzokat készítettek:

Auer Róbert, Bukovac Balázs, Crnèiæ Kelemen, Csikoš Béla, Ekhel Hektor, Ivekoviæ Ottó, Katušiæ Pál, Kovaceviæ Nándor, Mašiæ Miklós, Medoviæ Czelesztin, Sunko Milán, Tišov Iván.

A magyar kiadás részére fordításokat végeztek:

Acsády Ignácz, Arató Gyula, Boncz Ödön, Csopey László, György Aladár, Heltai Ferencz, Hodinka Antal, Hodinka Ágoston, báró Kaas Ivor, Kanitz Ágost, Katona Lajos, Kenessey Kálmán, Király Pál, Kozocsa Tivadar, Lehr Albert, Pasteiner Gyula, Paszlavszky József, Pethő Gyula, Rákosi Jenő, Seemayer Vilibald, Simonyi Jenő, Szabó József, Szalay László, Sztankó Béla, Takáts Sándor, Törs Kálmán, Vargha Gyula, Váczy János.

A német kiadás szerkesztését Weilen József udvari tanácsos vitte 1889-ben bekövetkezett haláláig, a midőn Zeissberg Henrik udvari tanácsos, egyetemi tanár biztatott meg a szerkesztéssel, ki 1899-ben bekövetkezett haláláig az osztrák örökös tartományok hátralévő köteteinek szerkesztését befejezte. A bécsi szerkesztőségben, mint titkár, a munka kezdetétől befejezéseig Böck József működött, s részben a szerkesztési munkálatok vezetésével is meg volt bizva.

Az osztrák örökös tartományokból irodalmi dolgozatokat adtak:

Rudolf trónörökös főherczeg Ő cs. és kir. Fensége,

János főherczeg Ő cs. és kir. Fensége,

Aelschker Edmund, Albert Ede, Alton János, báró Andrian-Werburg Ferdinánd, Angerer János, Bolozi Antonievicz János lovag, báró Babo Ágost Vilmos, Bachmann Adolf, Bartoš Ferencz, Barvitius Viktor, Barwiñskij Sándor, Becher Ernő, Becker M. A., Bekk Adolf, Benussi Bernát, Biermann G., Bilinski Leo lovag, Bilý Ferencz, Bischoff Ferdinánd, Bittner Sándor, Bobrzinsky Mihály, Bolle János, Brandl Vincze, Bujatti Ede, Buliæ Ferencz, Bylicki Ferencz, Canaval J. L., Chytil Károly, Commenda János, gróf Coronini-Cronberg Ferencz, idősb báró Czoernig Károly, ifjabb báró Czoernig Károly, Dalla Torre Károly Vilmos, Dan Demeter, Danilo János, Deininger János, Demattio Fortunatus, Demetrykiewicz Vladimir, Deschmann Károly, Dimitz Lajos, Dommes Albert, Dürnwirth Rajmond, Dürnberger Adolf, Dušek Lőrincz, gróf Dzieduszycki Vladimir, Eckl Vincze, Egger József, Möhlwaldi Egger Alajos, D’Elvert Keresztély lovag, Erber Tullius, Exner Vilmos Ferencz, Falke Jakab, Flis János, Frankl János, Francisci Ferencz, Gelcich Jenő, Gelcich József, Gerloni Ferencz lovag, German Ludomil, Geyer György, Gindely Antal, báró Gondola Ferencz, lovag Górski Konstantin Mária, Gottein Szilveszter, Gradl Henrik, Graeffe Ede, Grasberger János, Grimburg Rudolf, Grösser Máté, Guppenberger Lambert, Guttenberg Adolf, Guttenberg Herman, Habdank-Dunikowski Emil, Habison Vilmos, Hallwich Herman, Hann Gyula, Hanslick Ede, Hartmann Vincze, Hauer Ferencz, Hauser Alajos, Hecke V., Heeger Viktor, báró Helfert József Sándor, Herzberg-Fränkl Leo, Heyrowsky Károly, Hintner Bálint, Hoenig Miksa, herczeg Hohenlohe-Schillingsfürst Fülöp, Homma János, Hórmann Lajos, Hostinský Ottokár, Houdek Viktor, Hrabák József, Hubad Ferencz, Huemer György, Hugues Károly, Ilg Albert, Ilworf Ferencz, báró Jabornegg Márk, Jenny Sámuel, Jirasek Alajos, Jireèek Hermengild, Jung Gyula, Kaindl Rajmond Frigyes, Kaltenegger Ferdinánd, Ka³uzniacki Emil, Karell Armand, Karrer Bódog, Keesbacher Frigyes, Keller Ferencz Károly, Kenner Frigyes, Kerner Antal, Klaar Alfréd, Kleinwächter Frigyes, Sabladoski Klodiæ Antal, Kluczenko Vazul, Klvana József, Knoll Fülöp, Koerner Vincze, Kolbenheyer Erik, Kolombatoviæ György, Koschat Tamás, Krainz János, Kraus Ferencz, Krek György, Krepler Rikhárd, Marchlandi Krones Ferencz lovag, Kuhaæ Xavér Ferencz, Kulka Rikhárd, Kupelweiser Ferencz, Kušar Marczell, Dúbravi Kusý Emánuel, Liszbergi Kutscha Tivadar, Lacher Károly, Lambel János, Lambl J. B., Langer Károly, Laschitzer Simon, Laube Gusztáv, báró Lazarini Lajos, Lebinger Norbert, Lecher Ottó, Lechleitner János, Lehner Ferdinánd, Leo Gyula, Levec Ferencz, Lewiczki Anatol, Liepopili Antal, Lind Károly, Liburnaui Lorenz József Román, Loziñski László lovag, Luszczkiewicz László, Lützow Károly, Mach Ödön, Mader Károly, Majer József, Makowsky Sándor, Malinowski Luczián, Manastyrski Sándor, Marian S. Fl., Mattern Gyula, Matusiak Simon, Mayer Antal, Mayer Ferencz Márton, Mayer Fülöp, Mayr Sebestyén, Menèik Ferdinánd, Menger Károly, Mestenhauser Ede, Micheli-Tomiæ Valér, Micklitz G., Minor Jakab, Mocker József, Mojsisovics Ágost, Moro Miksa, Much Máté, Müller Frigyes, Murnik János, Mussafia Adolf, Muth Rikhárd, Naaff Antal Ágost, Neumann-Sallart X. F., Neuwirth József, Niederle Lubor, Niemann György, Noé Heinrich, Nordmann János, Novák János, Ohonowdkij (Ogonowski) Emil, Onciul Demeter, Onciul Izidor lovag, Paudler A., Peter Antal, Petermandl Antal, Petris István, Petschnig János, Pichler Frigyes, Pilát Tádé, Pirc Gusztáv, Poèina Rókus, Pogatschnigg Bálint, Polek János, Prasek Vincze, Prohaska Viktor, Prokop Ágost, Prokovetz Miksa lovag, Rabl Károly, Radics Péter, Rank József, Reiner János, Rezek Antal, Richter Ede, Righetti János, Rille Albert, Titzinger Gusztáv, Rochelt Ferencz, Romstorfer Károly, Rosegger Péter, Rosner Károly, Rutar Simon, Ruthner Antal, Samhaber Ede, Sander Herman, Sax Manó, Sbiera János, Scheinigg János, Schirek Károly, Schlögl Frigyes, Schlossar Antal, Schneider Róbert, Schneller Keresztély, Schönherr Dávid, Schram Vilmos, Schröer Károly Gyula, Schütz Kozma, báró Schweiger-Lerchenfeld Armand, Sedláèek Ágost, Seeland Nándor, Seibert Antal, Simiginowicz-Staufe Lajos Adolf, Simony Frigyes, Sláma Ferencz, Smolik József, Smolka Szaniszló, Smolle Leo, Sobotka Primus, Soko³owski Marián, Sonklar Károly, Sonneck Henrik, Speidel Lajos, Spinèiæ Alajos, Steinhauser Adolf, Strnadt Gyula, Strzemcha Károly, Strzemcha Pál, Suman József, Swida Ferencz, Szajnocha László, Szombathy József, gróf Tarnowski Szaniszló, gróf Tartaglia Péter, Teuber Oszkár, Toischer Vendel, Toldt Károly, Tomasin Péter, Trapp Móricz, Truhláz Antal, Tupecz Tódor, Tyniecki László, Ulbrich József, Urbas Vilmos, Vipauz, Károly, Vuloniæ Fortunatus, Wagner Herman, Waizer Rudolf, Walcher Rudolf lovag, Waniek Gusztáv, Wastler József, Weiss Károly, Weissenhofer Róbert, Werchratskíj János, Werunsky Emil, Widmann János, Wieser Ferencz, Wiglitzky Hubert, Willkomm M., Woldøich N. János, Wolkan Rudolf, Worobkiewicz Izidor, gróf Wurmbrand Gundacker, Zachar Antal, Zahn József, Zechner Frigyes, Zeissberg Henrik, Zernitz Antal, Blumenthali Zieglauer Nándor, Zikmunkowský Nándor, Zillner Ferencz, Zingerle Ignácz, Zlatoviæ István, Zoepf Ferencz, Zösmair József, Zuckermandl Emil, Zwiedineck-Südenhorst János.

Az osztrák örökös tartományokból rajzokat készítettek:

Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő Ő cs. és kir. Fensége,

Ajdukiewicz Zsigmond, L’Allemand Zsigmond, Alt Ferencz, Alt Rudolf, Ameseder Ede, Attormer Ferencz, Axentovicz Tódor, Bank Henrik, Benesch László, Berger Gyula, Bernatzki Vilmos, Bernt Rudolf, Blaas Gyula, Breidwiser Tódor, Bültemeyer Henrik, Burger Lipót, Charlemont Húgó, Coschell M., Darnaut Húgó, Defregger Ferencz, Deininger János, Dickel János, Ditscheiner Adolf, Douba József, báró Ehrmanus Tódor, Eljasz Valér, Engl Húgó, Engelhart József, Fahrnbauer János György, Falat Gyula, Fanta József, Feldscharek Rudolf, Fischel Hartvik, Fischer Károly, Fischer Lajos János, Frank Gusztáv, Fröschl Károly, Fux József, Gabl Alajos, Gareis Frigyes, Geller N. János, Giesel Frigyes Herman, Görlich Mária és Zsófia, Greil Alajos, Grienberger Gyula, Groh Jakab, Groll András, Grubhofer Antal, Hackl Gábor, Hamza János, Hasch Károly, Hecht Vilmos, Hessl G. A., Hinterholzer Ferencz, Hlavaèek Antal, Hoch Rudolf, Hrnèiø Tamás, Hynais Adalbert, Jansa Venczel, Jasper Viktor, Jeczmieniowski K., Joanovits Pál, Junginger E., Kaiser J. M., Karel Ede, Karger Károly, Kassin József, Kempf Gottlieb, Kinzel József, Kirchner József János, Klaus János, Kochanowski Román, König Frigyes, Köpf József, Kossak Albert, Koula János, Krieger József, Kropf Miksa, Kurz Lajos, Lacher Károly, Ledeli Móricz, Lewý Antal, Lichtenfels Ede, Liebscher Adolf, Liebscher Károly, Luntz Viktor, Machold József, Macht János, Makarewicz Gyula, Maøak Gyula, Marold Lajos, Maximovicz Jenő, Mayburger J., Mayr Károly, báró Mérode Károly, Michalek Lajos, Mikovics Róbert, Mocker József, Moll Károly, Mühlbacher Nándor, Myrbach Feliczián, Nedelkovits András, Niemann György, Nordio Henrik, Nowopacký János, Ohmann Frigyes, Onken Károly, Ottenfeld Rudolf, Passini Lajos, Pausinger Ferencz, Perko Antal, Peters Ottó, Petschnig János, Pirchan Emil, Pochwalski Kázmér, Propst Károly, Prousek Jan, báró Ransonnet Jenő, Rauhalik B., Rheinfelder F. G., Rosner Károly, Ruben Leo, Rumpler Ferencz, Russ Róbert, Rybkowski Tádé, Salb József, Schaeffer Ágost, Schauer János, Schmid Gyula, Schmidhammer Árpád, Schmoranz, Gusztáv, Schmoranz József, Schönbrunner József, Schrödl Antal, Schrötter Alfréd, Schulmeister Vilibald, Schumann Adolf, Schwaiger János, Seelos Gottfried, Sieger Győző, Sieger Károly, Simony Frigyes, Sonklar Károly, Stachiewicz Péter, Stern Sigfried, Stibral György, Ströhl Húgó, Sturm Frigyes, Sturm József, Subiæ György, Subiæ János, Tomec Henrik, Trenkwald József Mátyás, Trentin Angelo, Veith Ede, Vesel Ferdinánd, Vešin Jaroszláv, Wachsmann Frigyes, Wagner Adolf, Wahle Frigyes, Wastler József, Weber Antal, Wielemans Sándor, Wieser József, Willroider József, Willroider Lajos, Wisinger-Florian Olga, Wopfner József, Wördle Ödön, Wüst Ferdinánd, Zachariewicz Julián, Zeidler Pál, Zenišek Ferencz, Zetsche Ede, Zoff Alfréd, Zuber Gyula.

A magyar köteteket Hevesi Lajos fordította németre.

Bosznia és Herczegovina kötetébe czikkeket írtak:

Apfelbeck Győző, Ballif Fülöp, Fiala Ferencz, báró Foullon-Norbeck Henrik, Glück Lipót, Hörmann Szilárd, Hoernes Móricz, Kalmann József, Kellner János, Kuba Lajos, Mikuli Jakab lovag, Nemaniæ Davorin, Patsch Károly, Petraschek Károly, Poech Ferencz, Preindlsberger Mrazoviæ Milena, Reisz Otmár, Sax Károly lovag, Thallóczy Lajos, Thurnwald Rikhárd, Truhelka Cziril, Zuruniæ Tódor.

Bosznia és Herczegovina kötetébe rajzokat készítettek:

Ajdukiewicz Zsigmond, Arndt-Ceplin Ewald, Bernt Rudolf, Charlemont Húgó, Csikoš Béla, Háry Gyula, Joanovits Pál, Knopfmacher B., Kobilka J., Kuba Lajos, Ottenfeld Rudolf, Panek Károly, Paøik K., Pataky László, Paur Géza, Révész Imre, Spányi Béla, Tišov Iván, Truhelka Cziril, Túry Gyula.

A képek fametszetei a Magyarországot ismertető kötetek részére a Morelli Gusztáv tanár vezetése alatt alakított intézetben készűltek Budapesten, az osztrák kötetek részére Bécsben a cs. kir. udvari államnyomda e czélra szervezett fametsző-intézetében, Heczt Vilmos tanár vezetése alatt. A színes képmellékleteket részint Angerer és Göschl, részint Paar Herman műintézete készítette.

A munkát magyar nyelven a magyar királyi államnyomda nyomtatta és adta ki Budapesten, a német kiadást a cs. kir. udvari és államnyomda nyomtatta Bécsben.

A magyar kiadás terjesztését mint bizományos, a Révai testvérek irodalmi intézet részvénytársaság intézte Budapesten, a német kiadás terjesztését Hölder Alfréd cs. és kir. udvari és egyetemi könyvkereskedő Bécsben.

Az egész munka 396 füzetben jelent meg, 21 kötetre terjed, 572 közleménynyel, 4520 rajzzal és 19 színes képmelléklettel. A szerkesztési munkálatok 1884-ben indúltak meg. A magyar kiadás első füzete 1885 deczember 1-én adatott ki; az utolsó 396-ik füzet, 1901 október 1-én jelent meg.

LAST_UPDATED2