Payday Loans

Keresés

A legújabb

Gaal György mesegyűjtése (Kiadott és kéziratban maradt mesék a 19. századból) PDF Nyomtatás E-mail
2017. január 15. vasárnap, 08:08

Domokos Mariann
doktorandusz
ELTE BTK

Gaal György mesegyűjtése
(Kiadott és kéziratban maradt mesék a 19. századból)

Gaal György a magyar népköltészet-kutatásban elért eredményeiből jobbára csak klisék kerültek át a hazai folklorisztikai köztudatba (proverbium-gyűjteményére szinte ki sem térve), sok esetben azok is pontatlanul. Mesegyűjtését, mint a legkorábbi magyar népmesegyűjteményt ugyan számon tartják az irodalmárok és a folkloristák is, az ezzel kapcsolatosan megfogalmazott ismeretek azonban közel sem kielégítőek.

Gaal György 1783-ban született Pozsonyban, iskoláit Vácon, Egerben, Pozsonyban Pesten az egyetemen és Bécsben folytatta.[1] Pesten Dugonics András tanítványa volt, valószínűleg tőle nyerte a népköltésgyűjtésre ösztönző első intenciókat.[2] 1804-ben Kismartonban Esterházy Miklós hercegnél jószágigazgatóként nyert alkalmazást. Később, 1808-ban ugyancsak nála Bécsben könyvtárőr, majd három évvel később könyvtárnokként tagja azon magyar érzelmű de udvarhű, németül író magyarok csoportjának, amely kapcsolatba hozható Joseph Hormayr személyével és kiadványaival. Gaal mellett Mailáth Jánost és Mednyánszky Alajost szokták a folkloristák kiemelni (bécsi triász) mint akiknek a 19. század első harmadában a mesék (és mondák) vizsgálatának tudományos jelenséggé válásában komoly szerepük volt. A 19. század első felében, e kör feladatának a németül olvasó közönség tájékoztatását tartotta, a magyar kultúra közvetítőiként fonódik össze alakjuk a magyar népmesekutatás legelső fejezetével.

Gaal az 1810-es évektől fogva a Grimm testvérek példáján felbuzdulva kezd el foglalkozni népmesegyűjtéssel. Grimmék példája mellett Musäus meseközlései voltak rá hatással.[3] Az, hogy egészen pontosan mikor kezdte el a meseszövegek gyűjtését, a rendelkezésre álló adatok birtokában nem megállapítható, Gaal maga írta előszavából úgy látszik, hogy 1812-nél korábban[4] kezdett hozzá a szövegek felkutatáshoz, tehát nem Jacob Grimm bécsi látogatása és előadása volt Gaal munkájának közvetlen elindítója, mint azt korábban hitték. Voigt Vilmos Gaal gyűjtésének vonatkozásában is Jacob Grimm azon írását tekinti kiindulópontnak, melyben Grimm különböző népköltési szövegek összeszedésére buzdítja az olvasókat.[5] Gaal gyűjteményének keletkezéstörténete szinte teljesen feltáratlan.[6] Közismert azonban, hogy Bécsben állomásozó magyar katonáktól, Ortutay Gyula szerint jászkun huszároktól gyűjtött szövegekre alapozva állítja össze 1820 körül az első magyar mesegyűjteményt és egyben az első önálló magyar folklórkötetet, amely németül 1822-ben jelent meg Mährchen der Magyaren címen. „Az első magyar népmesegyűjtemény nem magyar nyelven jelent meg s nem is magyar földön gyűjtötték anyagát: a Bécsben állomásozó jászkun huszárok közül előbb egy, majd aztán több is akadt, akinek meséit az akkor már hosszú idő óta Bécsben élő Gaal György összeszedte…”[7] Ortutay sajnos nem mondja meg, miből gondolja azt, hogy huszároktól gyűjtött volna Gaal, ahogy hivatkozások híján az sem derül ki, miért feltételezi az adatközlők jászkun eredetét. A szövegközlők azonosításának problémáját tovább bonyolítja az, hogy más helyen Ortutay a Máriássy-regementetjelöli meg Gaal egy szövegközlője ezredének.[8] Ennek forrásáról már valamivel többet tudunk. Mészöly Gedeon írta le először 1929-ben[9] : ”A németül is író, de mindig magyarul érző Gaal György, egy Máriássy-regementbeli óbester barátja útján bécsi magyar katonáktól maguk által írásba foglalt magyar népmeséket szedett össze úgy az 1820-as években […]”. Állítása forrását Mészöly sem jelöli meg, ezért feltételezhető, hogy az általa biztosan ismert (és közölt) szövegre alapozva (Egy Opsitos katonáról uo. 181-189.) következtetett. Ugyanis a mesehős a szöveg szerint„be is állott a Máriási Regementyébe” aztán pedig a „Gránátérosokhoz adták mint káplár”. Ortutay forrása az adatközlő megállapításához tehát (közvetve) maga a meseszöveg volt.

AZ 1822-es kötet kiadásának további folklorisztika-történeti jelentősége abban áll, hogy egy addig „ismeretlen” műfajt, a népmesét vezeti be az alakuló folklorisztikai műfajstruktúrába. Gaal maga közli, hogy több magyar barátja és ismerőse segítségét kérte a népmeseszövegek összegyűjtésében,[10] neveket azonban nem említ. Azt is elmondja az 1822-ben megjelent gyűjteményről, hogy„sikerült ezt a művet megalkotnom [… ] egy régi katonatársamon keresztül, aki csak magyarul értett, hozzájutottam néhány meséhez, melyeket összehasonlítottam azzal az anyaggal, mely korábban már birtokomban volt, s melyek segítségével szerencsére sok hiányosságot tudtam pótolni, illetve a meglévő anyagot kiegészíteni. Így állítottam össze azokat a meséket, melyek a részletek alapján egyházhoz illőek voltak, s így ismertem fel, hogy melyek az igaziak, s a legjobbak.”[11] Gaal írói baráti körét Bécsben többek közt Esterházy Pál herceg nevelõje, Görög Demeter, a Hébe szerkesztője, Igaz Sámuel, a szótáríró Márton József és gróf Majláth János alkotta. Bizalmas barátai közé rokona, Toldy Ferenc, hajdani iskolatársa, Horvát István, valamint Kisfaludy Károly és Sándor tartozott, de többek között levelezett Szilády Áronnal, Jankovich Miklóssal, Vörösmarty Mihállyal és Bajza Józseffel is.

Gaal György levelezése legalább három, hazai és külföldi közgyűjteményben található. Nálunk levelezéséből a legtöbb, általa írt levelet az MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi,[12] köztük 1823-tól Gaal haláláig (1855-ig) íródott 89 levelet Toldy Ferenchez és 27 levelet a 20-as évekből Kisfaludy Károlyhoz. Az utóbbiak és a szintén itt őrzött Kisfaludy Károlytól származó 60 levél nyomtatásban is olvasható.[13] Jóval kisebb a Kisfaludy Sándor-Gaal György levelezés. Ebből négy publikált darab olvasható.[14] Az OSZK Kézirattárának Levelestárában van az egykor a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Horváth Istvánnak írott 13, továbbá néhány ismeretlen címzetthez írt levél. Bécsben az Österreichische Nationalbibliothek Kézirattárának Levelestárában is őriznek Gaal-leveleket, Ignaz Franz Castelli, Friederich Volke és Gustav Schäfer hozzá írott leveleit.[15]

Kisfaludy Károly, Verő Leó és Farkas Gyula szerint 1821-ben négy regét gyűjtött Gaal számára, kettőt saját maga, kettőt mások jegyeztek le.[16] („…Auch habe ich 4 Rege für Sie 2 von Mir, 2 von anderen gesammel”), mivel azonban a szövegek nem maradtak fönn, kérdésés, hogy valójában mit is érthettek a rege megjelölésen, és így Kisfaludy Károly neve kapcsolatba hozható-e Gaal mesegyűjtésével.

Toldy Ferenc szerint Gaal iskoláséveiből való személyes meseélmények is hozzátevődtek gyűjteményéhez „anyaga soká azon kevésre maradt szorítva, mire ő maga, különösen Egerben töltött éveiből bírt visszaemlékezni.”[17] Később, pesti egyetemi tanulmányai alatt Dugonics Andrással szoros kapcsolatba került, utóbbi proverbium- és népnyelv-gyűjtése[18] bizonyára ösztönzőleg hatott Gaal népmesegyűjtésére is. Gaal vállalkozásáról magyarországi és bécsi ismerősei és barátai tudtak, valószínűsíthető, hogy bizonyos[19] szöveganyaggal hozzá is járultak munkájához.

Gaal-féle meseszövegek a 19. században három szakaszban jelentek meg nyomtatásban.

1. A sorban első az 1822-ben megjelent kötet,[20] amely tizenhét, magyar népmeséből kiinduló átdolgozott német nyelvű szöveget tartalmaz. Tizenhat évvel később Heinrich Apel Londonban a kor reprezentáns mesegyűjteményeiből egy német nyelvű válogatás ad ki. Többek (pl. Grimm-, Mailáth-szövegek) között egy mesét illusztrálva újraközöl a Mährchen der Magyaren c. kötetből is.[21]

2. Erdélyi János két alkalommal is publikált Gaaltól magyarul meseszöveget, először 1846-ban egy mondát (mesét),[22] majd 1855-ben ugyanő Magyar népmesék című gyűjteményében hoz többek között néhány mesét[23] Gaal Györgytől is.

3. Néhány évvel később Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc Gaal kívánságára három kötetben 53 szöveget közöl Gaal hagyatékából.[24] A folklorisztikai szakirodalomban a kéziratokról eddig annyi volt ismeretes, hogy egy köteg német és két jelzetszámon magyar nyelvű meseszövegek találhatóak az MTA Kézirattárában, ezek száma mintegy százra tehető.[25] A kéziratban maradt folklóranyagoknál (különösen a korai szövegeknél) nem mindig tudjuk elsőre megmondani a szövegek valódi statuszát, az eredeti kéziratok keveredhetnek fordításokkal vagy másolatokkal. Ilyen esetekben a szöveg keletkezéstörténetének pontos ismerete valamint az írásazonosítás módszere segíthet tisztázni a kérdéseket. A magyar nyelvű kéziratos szövegek közül a 20. században alkalmanként közöltek apróságokat,[26] egészében véve a kötetek tartalma a folkloristák előtt nem ismeretes.

Előrebocsátva azt, hogy a Gaal Györggyel kapcsolatos meseszövegek keletkezési körülményeinek pontos meghatározásához elengedhetetlen volna Gaal teljes levelezésének feldolgozása, a fentebb leírt eredményeket néhány újabb adattal egészíthetjük ki.

Már szó volt arról, hogy Erdélyi 1846-ban a Népdalok és mondák I. kötetében is közölt Gaaltól egy szöveget[27] Mivel a szóban forgó kézirat hiányzik az Erdélyi János-hoz beküldött népköltési gyűjtemények közül[28] csak részletkérdésekben gondolkodhatunk tovább. Küldött-e Gaal Erdélyinek egyéb szövegeket is? Mivel ez az első és Gaalhoz köthető magyarul megjelent magyar meseszöveg, különösen érdekes volna ismerni Gaal Erdélyi vállalkozására és egyáltalán a magyar mesegyűjtésre vonatkozó reflexióját, több mint két évtizeddel a Mährchen der Magyaren megjelenése után.

Ami Gaal György kéziratos hagyatékát illeti, az valóban megtalálható a MTA Kézirattárában, de nem három, hanem négy kéziratos gyűjtemény összesen hat kötetéről (pontosabban öt kötetről és egy bekötetlen csomóról) van szó, azaz ennyi kéziratos szöveggyűjtemény hozható kapcsolatba Gaal György meseszövegeivel. Ezek a szokásos levéltári forrásjelölésekkel a következők:

1. Magyar Irodalom 2 r-6. Gaal György Magyar Mesegyűjteménye

2-4. Régi és újabb írók 4-r. 66.1-3. Közkatonák meséi (három külön kötet)

5. Irodalom 8-r 206/220 Materialen zu ungarischen Sagen aus der Sammlung Georg Gaals. (A katalóguscédula szerint ez az Erdélyi János-féle népköltészeti gyűjtemény 220. darabja, bekötetlen német nyelvű kéziratokat tartalmaz)

6. Ms 10020/VII. Kisfaludy Társaság népmesegyűjteménye. Mesék a Gaal-gyűjteményből kihagyva.

A hat kötet közül öt tartalmaz eltérő szövegeket. A 6. amelyet az archívum a Kisfaludy Társaság mesegyűjteményének VII. részeként őriz, nem hoz új szöveget, Kazinczy Gábor által kiadásra szánt válogatás a 2-4. kötetekből. (Minden bizonnyal a magyarul megjelent köteteteket is hasonló, az eredeti kéziratokon alapuló szelekciót-korrekciót mutató kéziratos kötegek előzték meg, ezek azonban eleddig nem kerültek elő.)

Bár a keletkezés datálása az ilyen típusú anyagnál csak hozzávetőleges lehet, a kéziratos kötetek közül feltehetőleg legkorábban az 1. számmal jelzett keletkezett (1810-es években) a legkésőbbi a 6. számú (1850-es évek vége).

Az említett dokumentumok mellett Gaal György meseszövegeinek forráskritikájában nagy hasznát láttam az alábbi, szintén az MTA Kézirattárában őrzött anyagoknak:

7. Történelem-2-r 11. Gaal György életére és műveire vonatkozók. Toldy Ferenc jegyzetei és gyűjtése.

8. Magyar Irodalom Levelezés 4-r 126. Toldy Ferenc levelei Kazinczy Gáborhoz

9. Magyar Irodalom Toldy Ferenc levéltárcája. Kazinczy Gábor levelei Toldy Ferenchez

 

Ezek közül a Gaal György-féle meseszövegekkel közvetlenül kapcsolatban hozható kéziratokat az alábbiakban részletesen is bemutatom.

1. Gaal György Magyar Mesegyűjteménye (M. Irod. 2-r 6.)

A borítólapon ez áll: Gaal György Magyar Mesegyűjteménye. 28 Mesék. 1819. Toldy Ferencz. Az írás két kéztől származik, valószínűleg eredetileg csak a Mesék 1819 szerepelt a lapon, ezt egészíthette ki Toldy a címmel, továbbá a gyűjtő és a saját nevével.[29] Nem egyértelmű, hogy mikor jutott hozzá Toldy ehhez a kéziratos meseanyaghoz, a legkonkrétabb utalás a század hetvenes éveiből való és nem tartalmaz pontos évszámmegjelölést:

„…egy részét [t.i. Gaal meseanyagának] a tisztelt rokon és barát [t.i. Gaal] már több évek előtt nekem ajánlotta fel, s ezeket használta tőlem Erdélyi János….”[30]

 

Erdélyi 1855-ben részben a Kisfaludy Társaság gyűjtési felhívására érkezett aNépdalok és mondákban nem közölt, tehát régebbi gyűjtésű szövegeket, részben a„sárospataki tanuló ifjak közül néhány [t.i.gyűjtött népmesét] kik a néppel közvetlenül érintkezvén, eredeti közléseket” [31] azaz újabb gyűjtésű, harmadrészben pedig az említett Gaal gyűjteményből átvett meséket jelentetett meg. Tehát már 1855 előtt Toldynál volt Gaal 1. sz. mesekézirata.

A zöld borítótáblájú kettedrét kézirat formájáról annyi még elmondható, hogy a kötés nagyon réginek tűnik, a kötéstábla hátoldalának bal felső sarkába ceruzával az 1819 aug. 1. dátumot írták.[32] A 330 lapból álló kötet a 325. lapig van beírva. A belső borító hátoldalán (számozás szerint az 1. lapon) Toldy által írt ceruzás tartalomjegyzék, és a szövegekre vonatkozó jegyzetek szerepelnek. Mivel a kötetben szereplő szövegek egyikénél sincs cím feltüntetve, viszont Toldy tartalomjegyzékében a legtöbben esetben igen, ezért megállapítható, hogy a felsorolt mesecímek Toldy Ferenctől származnak.[33] A felsorolás számba veszi a kötetben található összes szöveget, így harminc cím illetve sorkezdet szerepel. Annak ellenére, hogy a mutató végén zárójelben a „Kiadatlan vagy kiadhatatlan 10, kijött 19” megjegyzés olvasható, a kézirat szövegei közül húsz jelent meg nyomtatásban aGaál György magyar népmese-gyűjteménye c. három kötetes munkában. Az 1857-ben kiadott első kötet tizenegy és a második kötet nyolc meséjének kézirata található meg itt. Ez összesen tizenkilenc. Ehhez jön még a harmadik kötetbe innen hozott egy meseszöveg (A három vándorló legényé). Tehát a kijött szövegek számából adódó ellentmondás feloldható azzal, ha elfogadjuk, hogy Toldy a második kötet megjelenése után (1857 aug.) de még a harmadik kötet megjelenése (1860) előtt jegyezte fel a kiadott mesék számát.

Három szöveget nem tekint Toldy mesének, legalábbis ennyi helyen szerepel anem mese kommentár a cím vagy szövegkezdet után (Gyöngyösön Heves megyében, Volt egykor Magyarországban kezdetű és a Tót deák című).[34] A műfaji megjegyzések mellett Toldy a szövegek korábbi kiadására vonatkozó megjegyzéseit is olvashatjuk.[35]

A következőkben a tárgyalt tartalomjegyzék betűhív szövege a megjegyzésekkel együtt olvasható:

pag. 1. Balga Tamás nálunk I.2. Tamás kocsis, Erd. 155. (Németül Gaalnál p 429)

p. 21. A testvéri átok -6. Az aranyhajú ikrek-87 (Gaal 290)

p. 41. A mostoha anya -3. (Gaal p 290)

p. 61. Szekfûhajú János -9.

p. 78. Többsincs királyfi -4.

p. 97. Jankalovics -10.

p 113. Világbíró Nagy Mátyás 1.

P. 129. A zöld dragonyos 7. Az elátkozott királykisasszony p 26.

P.143. A kővé vált királyfi 8.(de csonkítva csak a 148.l tól [!] fogva)

p. 155. A három tanács -11.

P. 165. A szökött katona -5.

P. 169. Ki hogy vet úgy arat-II.12.

p. 181. Volt egy időben egy Gróf p 182. Volt egykor Moban-n [!] használhatók, nem mesék

p. 187. Történt ez egykor Németországban Nem lehet használni

p. 193. Nemtudomka -II13. Erd. 47

p. 205. A három vándorló legény-Erd p148.

P. 209. Volt egyszer a világon egy király. Vásott, nem használható

P. 216. Egy időben valamely jó házból való. Vásott, nem használható

P. 218. Gyöngyösön Heves megyében Nem mese

P. 221. Leányszín Bálint és György II14.

P. 232. A hűséges princeszné II21 Erd. p 134

p. 241. Csonka és Sánta pajtás II15.

P. 257. A buzogányos gyermek II16.

P. 266. A rossz végre jóra fordul II25.

P. 273. Tót deák mulatságos de nem mese

p. 283. Egyszer egy szabadságos obsitos. Vásott semmiség

p. 286. Volt egy időben egy szabómester erkölcsi elbeszélés minden érdek nélkül

p. 289. Volt a világon egy kereskedő átdolgozva jó lehetne

p. 310. A szalmakirály II22. Erd (Kiadatlan vagy kiadhatatlan 10, kijött 19)

Az egyes konkrét meseszövegekhez fűzött lapszéli megjegyzések egyrészt a népmese, mint (poétikai/népköltészeti) műfaj recepció-történethez szolgálnak adalékul (pl. moral, anekdot, absurd[36] ), másrészt konkrét eligazítást is adhat a szöveg keletkezés-történetéhez (pl. utalás egy másik kéziratban lévő fordításra:ferner im, übersetzen stb).

Toldy idézetett írásából Gaal mesegyűjtésére vonatkozó további adatokkal is szolgál.

„…A külföld tetszése és részvéte, a magyar mesevilágnak a német közönségnél becsbe hozása volt tehát e kidolgozásában vezérelve, s egyedül kiadójának méltatlan eljárása a szerző irányában csökkentette kedvét annak folytatásában […].De Gaal maga ez ügyekezeteiben meg nem állapodott. Megragadott evégre minden alkalmat s utóbb is különösen haditisztek közbenjárása által, sikerült gyűjteményét szintén közvitézek újabb följegyzéséivel tetemesre nevelni. Ezeknek egy részét a tisztelt rokon és barát már több évek előtt nekem ajánlotta fel, s ezeket használta tőlem fel Erdélyi János azon kötetben, melyet ezimént rajzokkal díszítve adott a nemzetnek….”[37]

 

Az idézet többek között ráirányítja a figyelmet arra is, hogy Toldy szerint a hozzá korábban eljuttatott kisebb[38] és a későbbi nagyobb[39] terjedelmű mesekézirat egyaránt Gaal és az 1822-es kötet kapcsán kiadójával felmerült vita utáni mesegyűjtés eredménye, és mindkét gyűjtemény kapcsolatba hozható „haditisztek közbenjárásával.” A vita[40] hatására Gaal a Mährchen der Magyaren (1822, Wien) kiadójával, J. B. Wallishausserrel később egyáltalán nem dolgozott együtt. Feltehetőleg a szerző és a kiadó közt felmerült ellentét a magyarázata annak, hogy bár Gaal 1822 után is folytatta a meseszövegek gyűjtését, sőt, további mesekötete(ke)t tervezett is publikálni,[41] miért nem adott ki 1822 után (mintegy automatikusan) németül újabb meseszövegeket.

A népmesék gyűjtésén kívül Gaal György nagyon fontosnak tartotta a magyar meseszövegek magyar nyelven való közreadását is.[42] Ennek teljesítésére Toldyt bízta meg. Gaal Györgynek a népmesék és a magyar nemzet iránt való kettős elkötelezettsége Toldy megfogalmazásában így jelenik meg:

„…őszinte örömmel látta a szép aratást [t.i. Gaal] azon mezőn, melyet ő oly gonddal és áldozatosan vetett be. Örömmel látta, hogy megjött végre az idő, midőn ezen általa közel fél századig szívén viselt ügy magát kivívta, s szívesen kért, s megbízott, hogy hűsége zálogául összes gyűjteményét egy tagban benyújtsam a nemzetnek.”[43]

 

Toldy és Erdélyi között nézeteltérés támadt Gaal meséinek kiadása körül. A Toldy által írott fent idézett szép aratás gúnyos felhangja, csak akkor érezhető, ha értjük, hogy itt erre a konfliktusra utal, azaz az Erdélyi János Magyar Mesék című válogatásában Toldy tudta nélkül és részben akarata ellenére kiadott hét Gaal mesére gondol. Toldy Ferenc levelezésében ráakadtam egy 1853 március 26-án kelt elismervényre, melyet Erdélyi János írt: „T Toldy Ferencz urtól egy gyüjteményt, melyben 28 mese foglaltatik, használás végett átvettem, s visszaadását minél előbb eszközölni kötelezettségemül ismerem. Kelt Pesten marcz. 26. 1853 Erdélyi János.”[44] Az már ugyan eddig is köztudott volt, hogy Erdélyi az egyik magyar nyelvű Gaal mesekéziratot használta[45] viszont ezen elismervény ismeretében egyértelművé vált, hogy ez megegyezik a tárgyalt 1. számú kézirattal. Tehát Toldy maga adta azt Erdélyinek 1853-ban. Ez 1855 végén „vásárkor” került vissza Toldyhoz.[46] , amit december 4-én tovább is küldött Kazinczy Gábornak Gaal„német dolgozatu meséivel” együtt Bánfalvára,[47] ugyanis a szövegek kötetté formálását Kazinczy Gáborra bízta.[48] Gaal nekrológja Toldy Ferenc tollából aMagyar Sajtóban jelent meg 1855 november 17-én:

„…Erdélyi János pedig lelkes hazafiságával s egy népszerű testület égisze alatt a fölébredés után sem bírt sokkal többet összeteremteni, mint az innen kiszakadt hazafi negyven év előtt már a távolban…”[49]

 

Ebben a cikkben Gaal mesegyűjtő érdemeinek taglalásával egyúttal Erdélyit kisebbíti, legalábbis Erdélyi ezt így érti, ahogyan az Toldynak írott leveléből kiderül.[50]

„…egyenesen állítja kegyed, hogy én a kiadott mesegyűjteményt Gaal gyűjteményéből állítám össze, s azt hiszi, hogy a kettő között nincs más különbség, mint kézirat és nyomtatvány.

Én sajnálom, hogy hozzám írt levelében kegyed „sic vos non vobis” s a sajtóban „szép aratást” némi gunynyal emleget; s nincs is más szavam, mint a sajnálaté még egyszer; mert ha kegyed csak félig meddig is összevetette volna a kettőt, láthatná, hogy Gaal meséiből is van a gyüjteményemben nehány, de még nem is csak a fele. Ezt annál inkább, mert Ipolyi még okt. 7-iki sajtóban kijelölte már, egy kettő hián, a mi Gaaléből kölcsönöztetett, de a nagyobb rész saját gyűjtemből adatott; s jelenleg ugy kell hinnem, hogy Kd sem az Ipolyi ismertetését nem olvasta figyelemmel, sem a két gyüjteményt össze nem vetette nyugalommal.

Ítélje meg Kd: mennyire kellemetlenül hatott rám ezeknél fogva mind magán levelének, mint sajtói [t.i. Magyar Sajtó] czikkének nyilatkozata.

Vajjon nem enged-e ön meg nekem némi visszatorlásul egy pár szót ez nem méltányos. Bizony ha előre tudhatám, hogy Kd oly könnyen elitél; soha meg nem köszönöm szivességét, a miért gyüjteményét látnom engedé.”

Az 1. és az alább bemutatandó 2-4. számú kéziratok szolgáltak alapjául a magyarul három kötetben megjelent Gaal meséknek. Bár Toldy a nyilvánosság előtt csak utalt Kazinczy Gábor Gaal meséinek közreadásában végzett munkájára,[51]kettejük levelezéséből[52] kiderül, hogy Gaal meseszövegeivel szinte kizárólag az utóbbi foglalkozott. Kazinczy Gábor 1857 január 8-ai keltezésű levelében utal egy eddig nem ismert indítványára, melyet Toldy elfogadva neki ajánlotta Gaal mesegyűjteményét.[53] Kazinczy Gábor Bánfalván (Borsod m.) tikárának, Barczikay Bertalannak diktálta le az általa kiválogatott és kijavított Gaal-féle meséket és azokat küldte el Pestre Toldynak. Az első átdolgozott csomót 1857 január 2-án,[54] az utolsót november 20-án adta fel.[55] Kazinczy a népmesék sajtóváltozatának elkészítését leveleiben corrigálásnak, szerkesztménynek[56] nevezi. Toldy Ferenc 1857 márciusában sürgeti barátját, hogy nyomban az első kötet után küldje el neki a második kötet kéziratát, akkor is ha nincs kész, mert szeretné egyszerre megjelentetni a két kötetet. Még ezt is hozzáteszi Toldy: „bizonyossá teszlek hogy a népiség hamvát a mesékről letörleni nem fogom.”[57] Kazinczynak és Toldynak tehát programszerű célja volt a Gaaltól kapott kéziratokat úgy publikálni, hogy az 1822-es kötet kapcsán Grimm által kifogásolt mesterséges, irodalmi megfogalmazás ne tegyen kárt a népi eredetű szövegekben.

Kazinczy válaszából[58] kiderül, hogy ő maga milyen komolyan vette a szöveggondozást, egyben utal arra is, hogy más, még Toldy sem tudna akkora gondot fordítani a mesék corrigálására mint ő.

„[…] írod, hogy a 2ik kötet kéziratát küldjem neked. Mi jut eszedbe, édes öregem! Aligha látná ez évben a napot e boldogtalan 2ik kötet. Nem neked való munka ez. Nem, mert: 1.) kár volna rá az időt vesztegetned. Lehet hogy csekélységnek tartod e correcturát; én nem. Felényi időbe kerülne a teljes átdolgozás. Sokszor egy délelőtt egy ivet birtam, folyvást dolgozva elkészíteni. 2.) Nem volnál vele készen egy év alatt sem. Csinálj Te, édes barátom, okosabb ésdicsőségesebb dolgokat; az ilyet hagyd ránk, kik hivatva vagyunk isten által s saját hajlamunkból e dicsőségtelenségre. S ne is akard elkeserítni örömömet. Elég lesztudatnod, hogy mikor kell a kézirat.”

Kazinczy Gábor szerepvállalása a Gaal-féle mesék közreadásában a népmesékkel való rendkívül érdekes és sokszínű kapcsolatának csak egyetlen szeletét mutatja. Gyűjtői, fordítói és szerkesztői tevékenysége a korszakból való más népmese-szövegekkel is kapcsolatba hozható. Eredetileg 100 darabosra tervezte és Népek meséi címmel külön kötetben kívánta közreadni az idegen népek meséinek különböző gyűjteményekből való fordítás-sorozatát, ezen kívül két Majláth mese is az ő fordításban vált ismertté. Ezeken kívül a történeti népmesekutatás számára rendkívül fontos Kazinczy Gábor a borsod megyei Bánfalván az 1850-es évek végétől haláláig végzett (máig feldolgozatlan!)[59] mesegyűjtése.

A kiadott és a kéziratos Gaal-féle szövegek összevetésekor kiderült, hogy Kazinczy Gábor gondosságának következtében a mesék szövegén nagyobb változtatás nem történt, lényegében csak a szövegek kiválasztása és stilisztikai változtatások eszközöltettek a sajtókéziratok készítése során. A kéziratos szövegek központozás nélküliek, a mondatok egybefüggenek, formai tagolást nem mutatnak. Általában még a párbeszédes részeknél is csak a tartalom adja meg a tagolást.

(Példa.a kéziratban központozás és cím nélkül megjelenő szövegre. Magyar Irodalom 4-r. 6. sz.. 2-21.

Volt egyszer a világon egy szegény embernek egy gyermeke, és nem tudta ez a szegény ember a gyermeket föltartani árvaságra maradott s itten az falubéli jó öreg asszonyok tartogatták vittek nékie enni, és õ szépen felnevelődött [...]

Ugyanez a szöveg nyomtatásban mondatokra, tagmondatokra tagolva, címmel ellátva jelent meg: 1857 II. kötet Balga Tamás 23-51.

Volt egyszer a világon egy szegény embernek egy gyermeke, és nem tudta ez a szegény ember a gyermekét föltartani. Végre árvaságra maradt, és itt a falubeli jó öreg asszonyok tartogatták, vittek neki enni, és õ szépen fölnevelődött. [...]

 

További példák az egyes szavakon tett apróbb változtatásokra (előbb a kéziratos formát, majd a nyomtatásban átírt változatot hozom: szegénységgel bírt – szegény volt; mondotta – mondta; akinek – kinek; nem fog akadni – nem akad; egyszer – egykor; kinek neve volt – amely hivatott; egypár napok mulva – néhány nappal utóbb.)

Kazinczy Gábor szerkesztési elveire nem csak áttételesen, a gyakorlatban véghezvitt változtatásokból következtethetünk, hanem egy Toldynak írott leveléből is.[60] Ennek mellékletében saját maga jegyzeteket közöl Gaal meséi magyar nyelvű I. kötetéhez (1857). Észrevételeit két oldalon keresztül sorolja.

Felhívja Toldy figyelmét azokra a helyekre, ahol elírások történtek az eredeti kéziratban, ezeket kijavítva közlik. (Ilyen pl. a Balga Tamás c. mese esetében Világbíró Nagy Mátyás helyett három helyen is Sándor szerepel, ez kijavítva jelent meg, a szövegben következetesen végig Világbíró Nagy Mátyás szerepel.)

Kazinczy az idegen hangzású szavakat általában nem hagyta meg, csak ha nagyon jellemzőnek találta.

„Némely idegen szavakat meghagytam, mert jellemző pl. purgerság, gulranz, patrol.”

A szövegek sajtó alá rendezésekor is az élőszóban jelentős funkcióval bíró ismétlések tudatos megtartására törekedett.

„A magyar mesei előadó sajátsága, hogy ismételgeti azt (beszélgetés közben), mit a hallgató vagy olvasó már tud, de az, akinek ott elmondatik, nem tudhat. Erdélyi összehuzta ezt pedig tilos.”

 

Ezen kritikai attitűd ismerete fontos adalék a 19. századi szövegközlési módszertan-történetéhez. Arany János Merényi László mesegyűjtésére adott bírálatában[61] fogalmazza meg programszerűen a korszakban irányadó meseközlési elveket, Kazinczy évekkel korábban Arany elveinél már szigorúbb elveket alkalmazott, hiszen számára a meseszövegek közreadásában nem költői-alkotói tevékenység, sokkal inkább a kutatói attitűd érvényesült, nem egy idillikusan jó, népi, hanem a tényleges népi elbeszélő eredeti stílusát igyekezett programszerűen visszaadni .

Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy a vaskosabb, durvább, „frivolabb” kifejezések és szövegek nagyobb átalakításon estek át Kazinczy kezei alatt is, ám kommentárjából ezúttal is kiderül, hogy a kor erkölcsi mércéje szabta keretek közt is tiszteletben tartotta az eredeti mesét.

„Némely frivolabb kifejezést meg kelle lágyítanom. P 124. a szeretőm segge partja.[62] Te talán azt is sokalni fogod ami megmarad. Ne feledd, hogy kocsis élcze. […] te szajha, te kurva[63] mindjárt agyonverlek” [kiemelés tőlem D.M.]

 

Ha nem értett egy-egy szót, nem írta át, inkább kikérte Toldy véleményét:

„Két szó iránt nem vagyok tisztában: kérdözgetelődött, vaksolja”

Megállapította, hogy az ismétlések és közbevetések az oralitásban másként jelentkeznek, mint a nyomtatott meseközlésekben, ezekben az esetekben is hűségesebb a szöveghez, mint kortársai:

„... a mesélők szokása, hogy elbeszélés közben élczeket szőjenek. Ilyen pl. 29. alatt megjelölt, valamint pag 33, pa.5.7(Erdélyi kihagyta mind a kettőt, mert nem érté.)”

 

Összességében úgy tűnik, hogy Erdélyinél, de még Toldynál, sőt Arany Jánosnál is sokkal szigorúbb meseközlési elvei voltak Kazinczy Gábornak az 1850-es évek második felében. A vallásos erkölcshöz nem illő, „alantas” szavakat ugyan elhagyták a publikációból, azonban az a tény, hogy a jegyzetekben külön felhívta rájuk Toldy figyelmét már a kor gyakorlatánál magasabb szintű, tudományos szövegközlés felé ható magatartásnak tűnik. Annál is inkább, ha hozzáolvassuk Kazinczy 1858-ból és 1859-ből származó néhány levelét, melyekben az áll, hogy szándékában áll a frivol szövegeket magának külön kimásolni az eredeti kéziratokból.[64]

Ezekben nem csak frivol kifejezéseket említ, hanem egyenesen frivol mesékről beszél. A levelek szerint Kazinczy miután elküldte Gaal kéziratát a nyomdaváltozattal együtt Pestre Toldynak, szerette volna visszakérni, „hogy belőle a frivolitásuk miatt ki nem adhatott darabokat ittléted [Toldy] alatt lemásolhassam.” Ez egyrészt azt jelenti, hogy bár a közízléssel nem egyező szövegeket még 1860-ban nem adtak ki, már ekkor, elvétve ugyan, de tudományos igényű érdeklődés kísérte az ilyesfajta szövegeket, legalábbis Kazinczy esetében. Másrészt pedig arra is bizonyíték, hogy Gaal katona mesélői lejegyeztek egészükben frivol meseszövegeket is, ezek olvashatóak is a kéziratokban. Ilyen pl. A kővé vált királyfi[65] címen megjelent mese kézirata, mely az eredetiben egy másik, frivol mesével kontaminálódott, a közlők azt a megoldást választották, hogy nyomtatásban csak csonkítva (a 148. oldaltól) jelent meg a szöveg.

2-4. Közkatonák meséi 1-3. (Régi és újabb írók 4-r. 66)

Gaal népmesegyűjtésének legérdekesebb forrásanyaga a közvitézeknek tulajdonított három negyedrét, bekötött kéziratos meseanyag. Az egész anyag filológiai feldolgozása után megállapítást nyert, hogy ez és az 1. számmal jelölt (M. Irod 2-r 6. sz.) összesen négy kéziratos anyag az 1857-60 között publikált három kötet (Gaal György Magyar népmesegyűjteménye) magyar nyelvű kéziratait tartalmazza. A XIX. század első feléből származó anyag több kézírást tartalmaz. A szövegeket lejegyzők szerint római számokkal jelölték I-XV-ig, a lejegyzett szövegek előtt és után hat különböző szignó szerepel.

Az első kéziratos kötetben húsz szöveg olvasható százharmincnégy oldalon, a második tizenhét szöveget tartalmaz hatvanegy oldalon, a harmadik hozza a legtöbb szöveget, összesen negyvenhármat nyolcvanegy oldalon. A lapokon többféle számozás is található, a bekötött lapok mostani rendjükben az eredetileg összefüggő római gyűjteményszámokat széttördelik, az egy feljegyzőtől való szövegek egymástól távol kerültek, előfordul, hogy külön kötetbe is (pl. II. számú). A valaha egymás után következett szövegek és kézírások így keletkezett „összevisszasága” erősen zavarja a szövegek és a lejegyzők csoportosítását, összerendezését, és a szövegek lejegyzési sorrendjének rekonstruálását. Toldy Ferenc Gaal György életére és műveire vonatkozó feljegyzései[66] között találtam egy listát arról a mesegyűjteményről, amelyet Gaal Boszniában tett útjában,[67] közvetlenül halála előtt adott át Toldynak, azaz a tárgyalt, jelenlegi formájában háromkötetes kéziratanyagot. A lista az ötvenes évek második felében készült a negyedrét, azaz a 2-4. számú meseszövegekről és nagyon nagy segítséget jelent az összekevert gyűjteményrészletek visszarendezésében. Toldy kétoldalas listáján a 4. szám alatt a4-rét mesék sora cím után a római számmal jelzett gyűjtemények szövegkezdetei és a katonák nevei egymáshoz rendelve olvashatók. Emellett még, akárcsak az 1. számú kézirat esetében itt is Gaal meséinek korábbi kiadásairól tesz vázlatos megjegyzéseket (Gaal meséi Erdélyinél és Gaal meséi németül, a nyomtatásban megjelent szövegek sorrendjében hozva).

Toldy listája a következőképpen mutatja a katonák és a hozzájuk tartozó gyűjtemények rendjét.

I. Köblös Gábor

II. Köblös Gábor

III. 3ik compagnia

IV. folytatás

V. n.n.

VI. 4ik Compagnia Mészáros Antal

VII. detto

VIII. Zetykó József

IX. Zetykó József

X. Varga József 4ik Compagnia

XI. Papp György

XII. Papp György

XIII. Ivancsics István

XIV. detto

XV. detto?

Voigt Vilmos feltételezését, miszerint Gaal bécsi katona mesemondójával Varga József 4-dik Compagnie személye azonosítható lenne[68] megerősíthetjük azzal a kiegészítéssel, hogy Varga József neve mellé még öt másik meseszöveg-közlőt (lejegyzőt) kell állítani, úgymint Köblös Gábor (II. kompánia), Papp György, Zetykó József, Iván(cs)ics István és Mészáros Antal (4. kompánia). Az általuk lejegyzett 80 autográf szövegből 32 jelent meg a Kazinczy-Toldy szerkesztette mesekiadás második és harmadik kötetében.[69]

Gaal gyűjtése nem elszigetelt próbálkozás volt a magyar meseszövegek összeszedésére. Ismerősei, barátai tudtak a munkáról, ám a német nyelvű népmesegyűjteménye összeállításában – saját elmondása szerint[70] – legnagyobb segítségére azonban egy, csak magyarul értő „régi hadfi” volt, akinek kilétét még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A Varga József közvitézhez köthető, X. számmal jelzett több meseszöveget tartalmazó kéziratos gyűjtemény első darabja előtt egy ajánlást találunk:

„Méltóságos Obester Urnak ajanlva. Soh nem volt ez nem is történt. Egy Opsitos Katonárol.”[71]

Talán ez az óbester azonos lehet azzal a Gaal által említett régi katonával, akinek a révén hozzájutott 1822 előtt több meséhez. Ortutay Gyula feltehetőleg soha nem látott Gaal kéziratokat[72] , ezért fentebb idézett, Gaal György meseközlőinek Bécsben állomásozó jászkun huszárokkal való azonosítása, másodkézből származó téves következtetés. Voigt Vilmos úgy látja, hogy Gaal gyűjteményének zöme csak az 1820-21-es esztendőkben került egybe,[73] ebben az időben azonban magyar huszárok nem állomásoztak Bécsben,[74] egyébként pedig a Mészöly és az ő nyomán Ortutay által hivatkozott Máriássy-regement nem lovas, hanem gyalogezred volt.[75] Előrebocsátva, hogy a rendelkezésre álló forrásadatok még mindig nem elegendőek Gaalnak mesélő katonák ezredének tökéletes beazonosításához, a kéziratos meseanyag áttanulmányozása egy újabb, az előbbiekkel részben ellentmondó összefüggés feltárulásához vezetett. Varga József mellett Ivancsics István is feljegyzett ajánlást meséi mellé.

Ezen könyvben találtatnak külömbb külömbb történetek és Messék. Irtam én Stefan Ivanits. Hertzeg Eszterházy Gránatarius.”[76]

A több szempontból is figyelemre méltó bejegyzésből most csak a herceget emelem ki, ebből ugyanis kiderül, hogy a szöveget lejegyző közvitéz összefüggésbe hozható egy Eszterházy herceggel, aki valószínűleg valamelyik gránátos egység ezredese, vagy tulajdonosa volt. Egy ilyen hercegről tudok, ő ugyanaz az Eszterházy Miklós, akinek Gaal 1804-től szolgálatában állt. Eszterházy Miklós 1808 után több magyar gyalogezredből szervezett gránátos-zászlóalj tüzérségi parancsnoka lett.[77]Az itt szolgáló katonák még Eszterházy parancsnoksága előtt a németalföldi osztrák haderőkhöz lettek beosztva.[78] Ha lehet bármire is következtetni a meseszövegekben szereplő helynevekből, akkor itt meg kell említeni, hogy az egyik kéziratos meseszövegben történik utalás Németalföldre:

„Volt Amszterdam városában egykor egy ördöngös praktikájú zsidó […]”(kiemelés D.M.)[79]

Összefoglalva a fentieket, Gaal György meselejegyzőit, közvitézeket név szerint ismerjük, a katonák a 2., a 32., és a 34. magyar gyalogezredből alakított Eszterházy gránátosokkal, valamint a 37. magyar, Máriássy-gyalogezreddel is kapcsolatba hozhatóak. Furcsa módon, míg az ezrede(ke)t az eddig ismert adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, a századokat a közvitézek általában feltüntették nevük mellett.[80] A több eltérő üteg megjelölése arra utal, hogy Gaal lejegyzői nem együtt, hanem legalább három külön században szolgáltak.

Toldy Ferenc a kéziratra vonatkozó feljegyzését a katonák meséihez hozzánézve ismerjük az egyes gyűjteménydarabok feljegyzőit és a szövegek hajdani sorrendjét is. A 2-4. számú források összesen nyolcvan szöveget tartalmaznak, ez 15 gyűjteménydarabra osztódik, a szignók és Toldy listája szinte valamennyi szöveg lejegyzőjét elárulják, így azt gondolhatjuk, hogy a gyűjtemény hat közvitéz leírójában megtaláltuk a legkorábbi ismert magyar meseszöveg-közlőinket.

5. Materialen zu ungarischen Sagen aus der Sammlung Georg Gaals(Irod. 8-r 206/220)

Ez az MTA Kézirattárában lévő egyetlen német nyelvű szöveganyag, amely Gaal György mesegyűjtésével kapcsolatba hozható. Mivel az első magyar mesegyűjtemény németül jelent meg, kézenfekvő volna azt gondolni, hogy az 1822-ben Bécsben megjelent kötet kézirata volna. Ezt azonban, a kor textológiai gyakorlatára jellemző módon, a szövegek alapos tanulmányozása után sem könnyű eldönteni. A kézirattár katalógusának datálása szerint 1822 január 28. és 1824 május 24. közé tehető a kézirat keletkezése. Voigt Vilmos korábban már utalt arra, hogy mennyire nem egyszerű eligazodni a kézirattári meghatározások és hivatkozások között, különösen ha Gaal György mesegyűjtésének kéziratos anyagáról van szó.[81] Ahogyan az a raktári jelzetből (Irod. 8-r 206/220) is látszik, az Erdélyi János-féle népköltészeti gyűjtemény[82] 220. darabja ez a kéziratanyag. Gaal német dolgozású meséinek kéziratos csomója tehát nem maradt együtt a többi kézirattal, levált a magyar nyelvű Gaal-hagyatékról (és ahogyan az Erdélyi Jánosnak küldött és 1846-ban a Népdalok és mondák I. kötetében meg is jelent egyetlen Gaaltól származó szöveg,[83] ) úgy Gaal magyar meséinek német kéziratai is az Erdélyi-tárba tagozódtak be. A magyar meseszöveg esetében érthető, hogy az miért[84] került az Erdélyi-tárba a Kisfaludy Társaság felhívására beküldött népmesék közé[85] , ám a német nyelvű kéziratoknak már csak azért sem lehet köze a többi itt található szöveghez, mert mintegy húsz évvel korábban keletkeztek, mint ahogyan a Kisfaludy Társaság közzé tette volna felhívását népköltések összegyűjtésére. A katalóguscédula szerint az Erdélyi-tár sok más, a 19. századi népköltészet-kutatáshoz nélkülözhetetlenül fontos forrásdokumentumhoz hasonlóan, régi jelzete az ismeretlen időpontban megszüntetett népköltészet szakhoz tartozott.

Az MTA kézirattárának szakrendszere eredetileg tudományágak szerint csoportosította a kéziratokat. A szakrendszer tervét Rómer Flóris dolgozta ki és kisebb részben valósította meg (1867-1871) munkáját Jakab Elek folytatta és fejezte be (1876-1891).[86] Rendszerüket 16 főszakra osztották, úgymint: 1. Magyar nyelvtudomány 2. Magyar és latin kódexek 3. Népköltészet [kiemelés D.M.] és színművészet 4. Magyar irodalom levelezés 5. Könyvészet 6. Magyar irodalom (régi és újabb írók) 7. Vegyes, 8. Történelem 9. Egyház és bölcselet 10.Orvostan 11. Mennyiségtan, mértan, építészet 12. Természet-, ásvány-és vegytan 13. Ipar, kereskedelem, gazdaság 14. Hadtudomány 15. Jogtan 16. Oklevélgyűjtemény. A rendszer keretei 1949-ig csaknem érintetlenül fönnálltak.[87] Nem tudni, mikor szüntették meg a 3. népköltészeti anyagokat is tartalmazó főosztályt és mikor került ez az anyag a 6. főosztály anyagai közé. A népköltészet szak az 1950-es években már nem létezett, hiszen Gergely Pál az Akadémia pincéjének rendezésekor 1949-ben talált Kriza János és gyűjtői, valamint Arany László és Juliska kéziratainak felfedezése után szeretett volna „folklór szakot csinálni”.[88] Ez a terv azonban nem valósult meg. A régi népköltészet (és színművészet) szak dokumentumairól nem készült katalógus, csupán egy néhány lapos mutató Jakab Elek kézírásával. Ebből azonban csak az derül ki, hogy a mutató készítésekor az Erdélyi János népköltészeti gyűjtésének túlnyomó része hiányzott, ugyanis az 1907-ig Sebestyén Gyulánál volt a Néprajzi Múzeumban, ekkor visszakerült az Akadémia Kézirattárába. Egy 1948-as bejegyzés szerint ekkor még megvoltak az Erdélyi-féle népköltési gyűjtemény kis kötetei (4-rét) ezek többnyire ma is kutathatóak a gépelt katalóguscédula alapján. Mivel szignó híján Jakab Elek a mai nevén Materialen zu ungarischen Sagen című kéziratos csomóhoz nem tudott személyt rendelni, ezért iktatta az Erdélyi gyűjteményének darabjai mellé „ismeretlentől” jelzéssel.

A német című gyűjtemény tételes ismertetése hozzáférhető,[89] az anyag értékelése és a német kiadással való összevetése azonban eddig nem készült el.

A két nyolcadrét kézirat kivételével kis, negyedrét kéziratok alkotják a forrásdokumentumot. A bekötetlen csomók Jakab Elek mutatója szerint huszonkét külön lapszámozott gyűjteményrészből áll, melyekhez esetenként több szöveg is tartozik, az egységek terjedelme a néhány lapostól a huszonkét laposig terjed. A szövegek legalább három különböző kéz írásai. A gyűjtemény néhány vízjeles papírján koronás hercegi címer, továbbá a „Swidnitz” és a „Lokenhaus” (azaz Léka) felirat olvasható. Mivel Léka az 1800-as évek első felében az Eszterházy-uradalomhoz tartozott, feltehetőleg az 1804-től Eszterházy Miklós szolgálatában állott Gaal György saját kéziratai is a csomóban vannak, sőt feltehetőleg nagyobb részt ezek is teszik ki a dokumentumot. A kézirat nagyon nehezen olvasható (legalábbis számomra), a szász közigazgatásban alkalmazott gót betűs írásra hasonlít. Feltételezésem szerint Gaal a magyar nyelvű meseszövegek birtokában állította össze ezeket a kéziratokat, − a szövegek melletti bejegyzések tanulsága szerint − 1821 december 8. és 1824 április 24. között. A szövegek teljes mértékben nem azonosak sem a Märhchen der Magyaren megjelent szövegeivel, sem Stier[90]1857-es német válogatásával. A nehezen kibetűzhető német szavak között egészen jól olvashatóak az elvétve magyarul írottak: néhány szó, nevek, sőt helyenként a mesecímek is.[91] Ezek alapján legalább nyolc szöveg esetében párhuzam vonható a magyar kéziratokkal. Ezzel egyúttal a magyar kéziratok pontosabb datálására is alkalom nyílik, hiszen az 5. számú forrás szövegei az 1820-as évek első felében keletkeztek és ha ezek valóban a magyar kéziratok alapján készültek, akkor ebből az következik, hogy a magyar kéziratok (vonatkozó részeinek) is legkésőbb 1824-re (a német kéziratban ez a legkésőbbi dátum) el kellett készülniük és Gaalhoz kellett kerülniük.

Mivel oldalszámok nincsenek a lapokon feltüntetve, ezért az egyes gyűjteménydarabok sorszámát adom meg:

5. sz. gyűjteménydarab: c.n. Jakab Elek mutatója szerint a címe: Die Zwillinge.Magyarul szerepel a szövegben (a világ szép Asszonya). A szöveg végén található néhány sornyi nehezen olvasható német kommentár is utal az eredeti szövegre(!). A magyar kéziratokat hozzánézve az 1. számú forrásdokumentum (Gaal György Magyar mesegyűjteménye 1819) 21-41. lapjain A testvéri átok címen megjelent mese eredeti szövege olvasható, amiben ugyancsak szerepel Világ szép asszonya.Ceruzás bejegyzés utal a német fordításra: ferner in 4 (ld. még a negyedrét csomót).[92]

6. sz. gyűjteménydarab: A szegfű hajú János. Der Nelkenhaarige Johann. A cím magyarul is szerepel a kéziraton, továbbá a német szövegben magyarul olvasható:varazs béka. A szöveghez tartozó ceruzás bejegyzés szerint 1821 szeptemberi a lejegyzés. További megjegyzés: „confusum.” A magyar kéziratokat hozzánézve az 1. számú forrásdokumentum 61-78. lapjain A Szekfűhajú János című mese olvasható. A magyar szövegben „fertelmes varangyos Béka” szerepel.[93] A magyar kéziraton szereplő ceruzás megjegyzés itt is utal a német fordításra: „ferner német mssmok.”

8. sz. gyűjteménydarab: Die Zwillinge mit dem Goldhaar. A német szövegben magyarul olvasható: egy búza szembül. A szöveghez tartozó ceruzás bejegyzés szerint 1821 decemberi a lejegyzés. További megjegyzés: „mediocre.” A magyar kéziratokat hozzánézve forrása az 1. számú dokumentum 97-113. lapjain található, a magyar szövegben „ő sütne annyi kenyeret egy szem búzából” olvasható.[94] A magyar kéziraton szereplő ceruzás megjegyzés itt is utal a német fordításra: „ferner német.”

9. sz. gyűjteménydarab: Der grüne Dragoner. A megjegyzés szerint 1822 január 28-i a lejegyzés. A cím alapján kapcsolatba hozható az 1. számú forrás 129-143. oldalán található mesével, mely magyarul A zöld dragonyos címen jelent meg.[95]

15. sz. gyűjteménydarab: Der Schäferjunge. A megjegyzés szerint 1822 július 1-i a lejegyzés, megjegyzés: „ohne interesse. Zu einfach.” Egy helynév („Zu Gyöngyös…”) alapján kapcsolatba hozható az 1. számú forrás 218-221. oldalán található szöveggel, (Gyöngyösön, Heves vármegyében…”) mely sem magyarul sem németül nem jelent meg.[96] Toldy a magyar kéziratos kötet tartalomjegyzékéhez fűzött megjegyzése szerint „nem mese”.

16. sz. gyűjteménydarab: Das Porträt. A megjegyzés szerint 1822 október 5-i a lejegyzés, megjegyzés: „absurdum” A szövegben magyarul szereplő szereplő személynév (Prinz Leányszínbálint) alapján kapcsolatba hozható az 1. számú forrás 221-232. oldalán található Leányszín Bálint c. meseszöveggel.[97] Itt is található utalás a német kötetre: „ferner in 4”.

19. sz. gyűjteménydarab: Der Bursh mit Riesenkraft, oder der Drachenkamp. A szövegben magyarul szereplő szereplő szavak: az 1. lapon burgonya, és a 10. laponsubában. Ennek alapján még ugyan nem hozható konkrét kapcsolatba egyetlen meseszöveggel sem, azonban a német szövegben előforduló zárójeles magyar szavak a szöveg fordításvoltát igazolják.

21. sz. gyűjteménydarab: Schwänke eines degradirten Obristen oder der rechtliche Mann. A ceruzás bejegyzés: 1823 május 2-i. Ez arra utal, hogy a német kötet megjelenése után került sor a szöveg fordítására, ez pedig azt jelenti, hogy Gaal nemcsak a mesék gyűjtését nem hagyta abba[98] , de azokat továbbra is fordította. A szövegben magyarul szerepel: Tóth országból került Tóth Deák. A magyar kéziratokkal összevetve az 1. forrás 273-283. oldalán pedig ez olvasható: „Tót országból került egy tót deákból lett óbester” valamint a „ferner in 4”megjegyzés.[99] Toldy megjegyzése ehhez a szöveghez: „mulatságos, de nem mese”. Valószínűleg ezért nem került bele ez a publikált magyar mesék közé.

A német kézirattal párhuzamba állítható összes idézett magyar szöveg az 1. sz. forrásgyűjteményből való. Szerencsére a német szövegekkel további párhuzamokat is vonhatunk. Berze Nagy János szerint[100] az 1822-ben megjelent Die Speckfestung c. mese azonos A szalonnavár cíművel. Mivel ez utóbbi kézirata a 4. sz. a közvitézek által lejegyzett egyik[101] kéziratos kötetben van, ezért feltehetőleg ez a forrás is az 1820-as évekből datálódik.

6. Kisfaludy Társaság népmesegyűjteménye. Mesék a Gaal-gyűjteményből kihagyva (Ms 10020/VII.)

A kézirat 64 lapján 17 válogatott meseszöveg tisztázata olvasható, egységes, idegen írással. A szövegek mindegyike megtalálható a 2-4. számú kéziratok valamelyikében.

Kazinczy és Toldy eredetileg négy kötetesre tervezte Gaal mesegyűjteményét. Ez egyértelműen kitűnik levelezésükből.

”…Az egész gyűjtmény nem 3 hanem 4 ily, 20 ives kötetet teend.”[102] „...Gaal Meséi iránt is szóltam Számvalddal. Mondtam, hogy úgy szeretnők, hogy négy oly kiadás kötet jőjön egyszerre, milyen körülbelül az én Költészettörténetem.”[103]

 

1857 júliusában Kazinczy már kételkedik a negyedik kötet megjelenésében.[104]Toldy válasza ekkor még bizakodó.[105]

„Mi lesz a IV-dikkel? Hát az, hogy ki fog jőni, mert a dolog, mint veszem észre, tetszik.”

Annak magyarázatát, hogy végül miért csak három kötet jelent meg Gaal hagyatékából, Toldy maga adja meg az Ipolyi által írt könyvismertetés lábjegyzetében.[106] Ipolyi Arnold 1858-ban A magyar népmesegyűjtés s különösen Gaal György mesegyűjteménye című írásához Toldy az alábbiakat fűzte:

„Teljes [t.i. Gaal gyűjteménye], ha a közönségnek is úgy fog tetszeni. Sajtó alatt van ugyan egy harmadik kötet, de buzgó kiadónk Pfeifer Ferdinánd úr eddigi veszteségei után e különben nem nagy vállalatnál nem kívánhatjuk hogy még tovább vigye azt, hogy a hazai előmenetelt s a népi elmekincsek becsét szájokba hordozó hazafiak vásárlás és ajánlgatás által nem tesznek valamit az ügyben.” T.F.

Anyagi okokból a kiadó nem vállalkozott kiadni Gaal meséinek 4. kötetét, az utókor pedig hálátlanul el is felejtkezett róla. Ez tehát az egyik magyarázata annak, hogy a mesegyűjteményből csak három kötet látott napvilágot, bár tudjuk, hogy Kazinczy mind a négy kötetet sajtó alá rendezte. Valószínűleg a három megjelent nyomdai kézirat visszakerült Kazinczy Gáborhoz.[107] A negyedik azonban Toldynál maradt és valamikor betagozódott a Kisfaludy Társaság népmesegyűjteményébe, melynek ma a VII. darabját képezi. Az idézett levelekből az is kiderül, hogy Kazinczy Gábor titkárának, Barczikay Bertalannak diktálta le a meseszövegeket, az ő írásában őrződött tehát meg a Kazinczy Gábor által kiadásra szánt 4. kötet válogatás Gaal meséiből. Mivel a lapokon Toldy ceruzás megjegyzései között ilyenek is szerepelnek:„vásott” „nem használható” illetve rögtön az első szöveg fölött ez áll: „Még egyszer meggondolni adjam-e” feltehetőleg nem csak anyagi okai voltak a kötet ki nem adásának, a megjegyzésekből következtetve valószínűleg Toldy nem tartotta annyira fontosnak ezen szövegek közlését, mint Kazinczy, talán mert úgy gondolta, hogy a javát, a szebb darabokat már úgyis közölték. A kézirat előkerülése ha új szöveget nem is hoz, arra mindenképpen alkalmas, hogy a kor szövegközlési viszontagságai mögé bepillantsunk, valamint további szövegek példáján keresztül nyílik alkalom az eredeti (katonák által lejegyzett) és a kiadásra szánt átdolgozások textológiai különbségeinek összevetésére.

Végezetül a kiadott és a kéziratos szövegek összefoglalása számokban:

Összesen 110 Gaal meseszöveg kézirata ismert. Ezek alapján állította össze Gaal György az 1822-es német kötet 17 meséjét. 1846-ban Erdélyi közöl 1 szöveget (ennek kézirata eddig nem került elő), 1855-ben Erdélyi hoz 7 szöveget Gaaltól, ezek mindegyikét kiadja újra Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc 1857-60-ban, 46 másik szöveggel együtt. Ebből a 46-ból 5 azonos az 1822-ben kiadott mesékkel, azaz a három kötetes magyar kiadás 41 új szöveget hozott. A 20. században Mészöly Gedeon, Ortutay Gyula, Voigt Vilmos és Benedek Katalin 4 különböző szöveget válogatott közlésre a kéziratokból, összesen tehát 70 szöveg jelent meg nyomtatásban Gaal György gyűjtéséből. 40 szöveg az 1820-as évekből máig kiadatlan.


Irodalom


ANGYAL Dávid (szerk.) 
1893 Kisfaludy Sándor Minden Munkái VIII. kötet 4. kiadás Budapest, Franklin 
BÁNÓCZI József (szerk.) 
1893 Kisfaludi Kisfaludy Károly Minden Munkái. VI. kötet Levelek Gaal Györgyhöz. Budapest, Franklin 
BÁNYAI Elemér 
1907 Magyar írók levelei a bécsi császári és királyi udvari könyvtárban.Irodalomtörténeti Közlemények 17. évf. 240-2. 
BENEDEK Katalin 
1984 Népmesekatalógus 4. A magyar novellamesék típusai (AaTh 850-999) 
BERLÁSZ Jenő 
1957 Az Akadémiai könyvtár Kézirattárának átalakulása. A Magyar Tudományos Akadémia kiadványai 4. (Különlenyomat a Magyar Könyvszemle 1957. évi 3. számából) 3-21. 
BERZE NAGY János 
1957 Magyar népmesetípusok. I–II. A bevezető tanulmányt írta és a tudományos szerkesztést végezte Dr. Banó István. Pécs 
BITTÓ Dezső 
é.n. (1943) A volt nagyváradi és biharvármegyei 37. és 139. gyalogezredek története. Budapest, Athenaeum 
ERDÉLYI János 
1855 Magyar mesék. Pest, Heckenast Gusztáv 
FARKAS Gyula 
1930 A magyar romantika. Fejezet a magyar irodalomfejlődés történetéből. Magy. Tud. Akad., Bp. 
GAAL, Georg von 
1822 Mährchen der Magyaren. Wien, Druck und Verlag von J.B. Wallishausser 
GAAL György 
1857-60 Magyar népmesegyűjteménye. Kiadták Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc. Pfeifer Ferdinánd, Emich Gusztáv 
GÁCSÉR József 
1905 Gaál György élete és munkássága, Különnyomat a soproni bencés főgimnázium 1904-1905 év értesítőjéből, Sopron 
KOMÁROMY Béla 
1936 Gaal György levelei Kisfaludy Károlyhoz. I-III. közlemény.Irodalomtörténeti Közlemények 46. évf. 2-4. füzet 220-233.,332-347., 456-468. 
MÉSZÖLY Gedeon 
1929 Egy Opsitos Katonárol. Népünk és Nyelvünk I. évf. 178-189. 
NAGY Ilona 
2000 Adalékok Gaál György kézirathagyatékának sorsához. In: Balázs Géza –Csoma Zsigmond – Jung Károly – Nagy Ilona – Verebélyi Kincsõ (szerk.) Folklorisztika 2000-ben. I. kötet. ELTE BTK, Budapest 66-75. 
ORTUTAY Gyula 
1963 Jacob Grimm és a magyar folklorisztika. Ethnographia. LXXIV.321-341. 
ORTUTAY Gyula (szerk.) 
1955 Magyar Népköltészet. III. kötet. Népmesék. Szépirodalmi Könyvkiadó 
STIER, Georg 
1857 Ungarische Volksmärchen. Nach der aus Georg Gaals Nachlass herausgegeben Urschrift. Pesth. 
SZERÉNYI Vilmos (SZENTMIKLÓSSY Alajos) 
1823 Mährchen der Magyaren. Tudományos Gyűjtemény. Külföldi Literatúra. 118-120. 
SZINNYEI József 
1894 Magyar írók élete és munkái. Budapest III. kötet 
TINÓDI VARGA Sándor (szerk.) 
Budapest volt házi ezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története (1741-1918) Pallas, Bp. 
TOLDY Ferenc 
1873 Gaál György. Irodalmi arcképek és szakaszok. Toldy Ferenc összegyűjtött munkái. VII. Ráth Mór kiadása, 93-105. 
1985 Gaál György. Irodalmi arcképek. In: Lőkös István (vál.) Magyar Ritkaságok. Szépirodalmi Kiadó, Budapest 117-128. 
UJVÁRY Zoltán 
2001 Gaal György 1783-1885. In: Ujváry Zoltán: Kis magyar folklórtörténet IV. Debrecen 7-30. (Néprajz egyetemi hallgatóknak, 23.) 
VERŐ Leó 
1912 Gaál György. In: Gragger Róbert (szerk.) Philológiai dolgozatok a magyar-német érintkezésekről. Bp., 127-142. 
VOIGT Vilmos 
(1966) 1974 Példatár. Mesék és rövid prózai műfajok. In: Magyar Népköltészet. Bp. (egyetemi jegyzet) 
1978 Gaal György: Bevezetés népmesegyűjteményéhez. In: Dömötör Tekla – Katona Imre – Voigt Vilmos (szerk.): Folklorisztikai tudománytörténet. Szöveggyűjtemény I. (1840-1900) Tankönyvkiadó, Budapest 238-244. (egyetemi jegyzet) 
1982a A magyar népmesekutatás a múlt század első felében. In: Kríza Ildikó (szerk.): Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok. Budapest, Akadémiai Kiadó 139-150. 
1982b A magyar népköltészet forrásai –egy forráskiadvány-sorozattervezete. Artes Populares 8. 217-221. 
1987 Gaal, Georg von. In: Kurt Ranke (herausgegeben): Enzyklopädie des Märchens. Handwörterbuch zur historischen und vergleichenden Erzählforschung. Band 5. Berlin-New York. 623-625. 
1989 A magyar mese- és mondakutatás bécsi triásza. In: Jankovics József (szerk.) A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében. I.-A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson-Bécs, 1986. szeptember 1-5.-elhangzott elõadások, Budapest-Wien. 375-379. 
1997 Gaal György. In: Csoma Zsigmond-Gráfik Imre (szerk.):Kapcsolatok és konfliktusok Közép-Európa vidéki életében. Tanulmányok Gaál Károly professzor 75. születésnapjára. Szombathely, Vas Megye Önkormányzata. 205-216. 
WREDE, Alphons Freiherrn, von 
1898 Gesichte der K.U.K. Wehrmacht Die Regimente Corps, Brachen und Anstalten von 1618 bis Ende des XIX. Jahrhundarts, II. Band. Verlag von L.W. Seidel & Sohn

Jegyzetek:

[1] Gaalra vonatkozó életrajzi adatok: SZINNYEI 1894: 894-898. 
[2] VOIGT 1982:142
[3] Vorrede In: Georg von Gaal: Mährchen der Magyaren, bearbeitet und herausgegeben von G.G. Wien, Druck und Verlag von J.B. Wallishausser 1822 III-VIII. Ennek magyar fordítása olvasható: UJVÁRY 2001:19-21 valamint korábban részletek TOLDY 1873: 93-105 (új kiadás: 1985:124-128)
[4] Uo. „[…] Több mint tíz éves kutatás, gyűjtés, összehasonlítás, elképzelhetetlen akadályok és nehézségek előzték meg […] (t.i. a kötetet)” természetesen ez a stilisztikai fordulat önmagában nem vezet közelebb a gyűjtés kezdetének megállapításához, az inkább, hogy Toldy szerint is „Bécsben lakása (t.i. Gaalé) első éveibe szolgálnak vissza ez igyekezetei (t.i. a mesekincs összeszedésére vonatkozók). TOLDY 1985:125
[5] VOIGT 1989:374 Jacob Grimm: Circular wegen Aufsammlung der Volkspoesie. Wien 1815
[6] Gaal mesegyűjtésének és kéziratos hagyatékának eddig feltárt részletei elsősorban Nagy Ilona és Voigt Vilmos érdeme: NAGY 2000, VOIGT 1978, 1982, 1989, 1997
[7] ORTUTAY 1963:322. 
[8] ORTUTAY 1955:634
[9] MÉSZÖLY 1929:180.
[10] Idézett előszó V. magyarul UJVÁRY 2001:19-20.
[11] Uo. magyarul UJVÁRY 2001:20.
[12] Magyar Irodalom. Levelezés 4-r 66 és 124.
[13] G.GY levelei: KOMÁROMY 1936:220-233, 332-347. és 456-468. Ezek eredetije MTA M. Irod.. 4-r 124, és M. Irod. 4-r 66. K.K. levelei: BÁNÓCZI 1893:282-390. ezek eredetije: MTA Történelem 2-r II.
[14] ANGYAL Dávid (szerk.) Kisfaludy Sándor Minden Munkái VIII. kötet 4. kiadás Budapest, Franklin 1893 384-411.
[15] ONB 48/49 1-19. Nyomtatásban két levél jelent meg a ’30-as évekből: BÁNYAI 1907:240-2.
[16] VERŐ 1912:138, FARKAS 1930:254 a levél 1821 szeptember 15-én kelt, megjelent Kisfaludy Károly Minden Munkái 1893 31. sz. levél 352-3.
[17] TOLDY 1985:125 
[18] Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások I-II. Szeged, 1820
[19] Gaal magyar, német és latin nyelvű levelezése hozzáférhető darabjainak kritikai értékelése ebből a szempontból még fontos előrelépést jelenthet.
[20] Mährchen der Magyaren-bearbeitet und herausgegeben von G.G. Wien, Druck und Verlag von J.B. Wallishausser 1822
[21] 21. sz. Der Welt-Lohn. Märchen und Sagen: eine Auswahl des Schonsten aus den Sammlungen von Grimm, H. Steffens, V. [!] Gaal, L. Bechstein, V. Mailath ung G. Schwab.mit einem Deutsch-Englischen Worterverzeichnisse. Herausgegeben von Heinrich Apel. London, P. Rolandi 1838. 183-193. Külföldi válogatásokban később is előfordulnak Gaal-mesék.
[22] Erdélyi János: Népdalok és mondák. I. kötet 1846. A három királyfi. 459-66.
[23] Erdélyi János: Magyar népmesék. 1855. Az elátkozott királykisasszony 26-41., Nemtudomka 47-62., A szalmakirály 63-79, Az aranyhajú ikrek 87-105., A leghűségesebb királykisasszony 134-148., A három vándorló 148-155., Tamás kocsis 155-174. A kötet német fordítása Georg Stier: Ungarische Volksmärchen. Pesth 1857
[24] Gaal György Magyar népmesegyűjteménye. Kiadták Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc. I-III. Pest 1857-60
[25] VOIGT 1982:146
[26] Öt ízben összesen négy különböző szöveget: MÉSZÖLY 1929:181-89 = ORTUTAY 1955:370-81 , ORTUTAY 1955:14-7, VOIGT 1974:351, BENEDEK 1984:153-6. 1962-ben felmerült annak a lehetősége, hogy az Akadémián őrzött Gaal-mesekéziratok szövegeit kiadják, ennek érdekében egyetemi hallgatók (köztük Kósa László) 1963 őszén el is kezdtek másolni a magyar meseszövegekből. VOIGT 1997:206. Ez végül nem került kiadásra, ahogy a húsz évvel későbbi A magyar népköltészet forrásai elnevezésű forráskiadvány-tervezet, (melynek szintén része volt Gaal magyar nyelvű meseszövegeinek kiadása) sem valósult meg. VOIGT 1982b 220.
[27] Erdélyi az előszó (Népdalok és mondák 1846) XI. lapján az adatközlők között 95. számmal jelöli Gaal meséjét: „Gaal egy mondát, a három királyfiról, írt le népi előadás után.” A szöveget eredetileg az Erdélyi Tárba katalogizálták, Ms 206/95. számon, a katalóguscédula feltűnteti azonban, hogy a szöveg hiányzik.
[28] MTA Kézirattár Irodalom 8-r 206/85. 
[29]A Toldy családi nevet csak az 1840-es évek második felétől használja ilyen alakban.
[30] TOLDY 1873:104, 1985:127
[31] ERDÉLYI 1855 előszó első lap, második oldal (oldalszám nélkül)
[32] A mára kissé szétesett kötet lapjait eredetileg gót betűs német nyomtatvánnyal ragasztották össze
[33] A tartalomjegyzék ismertetésével kapcsolatban nem térek ki mindenre, további észrevételek is szerepelnek VOIGT 1997:211 
[34] M. Irod. 2-r 6. 182-186, 218-221, 273-283
[35] Saját kiadásuk mellett az 1822-es kiadásra és Erdélyi 1855-ös kiadású válogatására utal. Az első kiadásra három esetben: Balga TamásA testvéri átokA mostoha anya az utóbbira hat szövegnél utal:Balga TamásA testvéri átokNemtudomkaA hűséges princeszné, AszalmakirályA három vándorló legény
[36] Lsd. pl. a 3. sz. kézirat 55. lap. Ezek és még további (Gaaltól és Toldytól származó) megjegyzések külön feldolgozást igényelnek.
[37] TOLDY 1985:127
[38] M. Irod. 2-r 6.
[39] RUI 4-r 66.
[40] Az affér Gaal tanulságos kommentálásában Kisfaludy Károlyhoz írott (1821. febr. 26.) levelében olvasható. A levelet közli KOROMPAY 1936:461. az eredeti megtalálható: MTA M. Irod. Levelezés 4-r 124.
[41] „…Der I. Band meiner Mährchen der Magyaren…”
Gaal György levele Kisfaludy Károlyhoz (1820 febr. 23.) közli KOMÁROMY 1936:227. az eredeti megtalálható: MTA M. Irod. Levelezés 4-r 124.
[42] Toldy Kazinczy Gábornak 1856. jan. 5. MTA Kézirattár M. Irod levelezés 4-r 126. 1. sz. levél 
[43] TOLDY 1985:128
[44] M. Irod. Levelezés 4r 63. 96. lap
[45] VOIGT 1997:208
[46] „…Vásárkor
[nov. 15. Lipót-nap] végre megjött Erdélyitől a Gaal Msa…” levél s nyomt. példány nélkül…” Toldy Ferenc Kazinczy Gáborhoz 1855 dec 2. Pest. MTA Kézirattár M.Irod Levelezés 4 r 126. 16. sz. levél.
[47] Toldy Ferenc Kazinczy Gábornak 1855 dec. 4. Pest. MTA Kézirattár M.Irod Levelezés 4 r 126. 17. sz. levél.
[48] „…nekem sem értelmem, sem érkezésem hozzá nem lévén…” Toldy Kazinczy Gábornak 1856. jan. 5. MTA Kézirattár M. Irod levelezés 4-r 126. 1. sz. levél.
[49] Toldy Ferenc. Magyar írók csarnoka. Gaal György. Magyar Sajtó I. évf. 115. sz. 
[50] Erdélyi János Toldy Ferencnek 1855. nov. 22. Sárospatak. In: Erdélyi Ilona 1962: 132-3.
[51] „egy nagy érdemű barátom segédkezésével […]” Magyar Sajtó 1855 I.évf. 115. sz.
[52] MTA Kézirattár M.Irod 4-r 74. és M.Irod Levelezés 4-r 126. 
[53] M.Irod. 4-r 74. 150. sz. levél „Mikor Te egy indítványomat elfogadád s a gyűjteményt nekem ajánlád…”
[54] M.Irod 4-r 74. 149. számú levél. 
[55] Uo 189. számú levél.
[56] Pl. M.Irod 4-r 74 154 sz. 150. sz.
[57] M.Irod Levelezés 4-r 126. 5. sz. 1857 március 4. Mivel Kazinczy nem adja ki a munkát kezéből, Toldy március 31-én megismétli a sürgetést.
[58] M.Irod. 161. sz. 1857 március 19. (aláhúzott kiemelés tőlem D.M.)
[59] Kazinczy mesefordításait Gulyás Judit, mesegyűjtését D.M. kezdte el feldolgozni
[60] 1857 január 24. M.Irod. 4-r 74. 154. sz. A jegyzetekben hivatkozott oldalszámok nem azonosak a meglévő kéziratokon szereplő lapszámozásokkal, a Kazinczy által Barczikay Bertalannak lediktált nyomdai kéziraton lehettek az idézett jelölések, ez azonban nem került elő. 
[61] Arany János: Eredeti mesék-bírálat Szépirodalmi Figyelő II. évf. 1. félév 1. szám 6-7. 2. szám 21-23. 3. szám 35-38., 4.szám 53-4.
[62] Nyomtatásban: „…az én szeretőmnek az alfele partja is szebb…”Gaal György magyar népmeséi I. kötet 1857 123. o. A testvéri átok
[63] Nyomtatásban: a „…te semmirekellő, mindjárt agyonverlek”uo.131.o.
[64] M.Irod. 4-r 74. 1858 március 17 205. sz. k.n.[1858 dec] 240. sz. 1859 november 275. sz.
[65] A kéziratban egy meseszöveg első, frivol felét elhagyva megjelent: I.kötet 1857 VIII.159-169. Kéziratban M. Irod. 4r 6.sz. 143-155.„Szolgált egy üdõbe egy katona harmincz öt esztendeig, és ebben az utolsó esztendõben az háborúban el lõtték az õ szemérem testét…”
[66] Történelem-2-r 11. Gaal György életére és műveire vonatkozó jegyzetei
[67] TOLDY 1873:104, 1985:127
[68] VOIGT 1982:146
[69] A megjelent 53 mese közül 20 szöveg kézirata az 1. számú dokumentumban, további 32 pedig a 2-4. számúakban található. Egy mesének, az XLVIII. sz. Az írástudó szegény fia címűnek eddig nem került elő kézirata.
[70] GAAL 1822:V
[71] RUI 4-r 66/1. 1. lap
[72] VOIGT 1997:206
[73] VOIGT 1982:146
[74] WREDE 1898:383.
[75] 37. magyar gyalogezred, ezredtulajdonos (1813-46) Máriássy András. 1815 után az ezred többször változtatta helyőrségeit, egyes részei Bécsbe kerültek, ily módon ezek valóban összefüggésbe hozhatóak Gaal meseközlőivel. BITTÓ 1943:80
[76] MTA 4-r 66. Közvitézek meséi 3. kötet 43. lap a kézirat részletes ismertetését lsd. később
[77] A zászlóaljat 1792-ben szervezték a 32., a 2., és a 34. magyar gyalogezred gránátosaiból. TINÓDI VARGA 1930: 55.
[78] TINÓDI VARGA 1930:42 
[79] RUI 4-r 66. 1. kötet 121-128. ezt és két másik szöveget Josephus Zetykó szignálta
[80] Pl. Mészáros Antal, Varga József: 4. compagnie, Köblös Gábor : II. compagnie, n.n.: III. comapgnie
[81] VOIGT 1997:212
[82] Az Erdélyi János-féle népköltési gyűjtemény számára beküldött vers és dal (és népmese D.M.) gyűjtemény Irod. 8-r 206/1-235. 
[83] A három királyfi 1846:459-466, eredetileg a Irod. 8-r 206per 95 számon katalogizálták Gaal e meséjét, azonban a Népdalok és mondáknéhány más meseszövegével együtt kiemelték valamikor innen, ma nem található
[84] Erdélyit bízták meg a gyűjtés koordinálásával és a kötet szerkesztésével.
[85] az már sokkal kétségesebb, hogy mi módon került Erdélyihez a szöveg
[86] BERLÁSZ 1957:4
[87] BERLÁSZ 1957:15
[88]Ms 4163/108/1983 Kovács Ágnes kiadatlan interjúra Gergely Pállal 11. o. 
[89] VOIGT 1997:212
[90] STIER 1857
[91] főleg nevek és egyéb nehezen lefordítható szavak, jelzős szókapcsolatok (a Világ szép Asszonya, Leányszínbálint, Gyöngyszínű Ilona...) 
[92] magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 6. 21-41. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/5 kiadva 1822 Der Rothe Hund címen és magyarul A testvéri átok címen 1857 I. k VI. 
[93] magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 6. 61-78. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/6 kiadva 1857 I. k IX. az 1822-es kötetben nem jelent meg
[94] magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 6. 97-113. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/8 kiadva magyarul Jankalovics címen 1857 I. k X magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 697-113. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/8 
[95] magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 6129-143. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/9 kiadva magyarul a zold dragonyos címen 1857 I. k VII.
[96] magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 6. 218-221. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/15 
[97] magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 6. 97-113. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/16 kiadva magyarul Leányszínbálint és Gyöngyszínilona címen 1857 II.k. III.
[98] TOLDY 1985:127
[99] magyar nyelvű kézirat: M. Irod. 2-r 6. 273-283. német nyelvű kézirat: Ms 206/220/21.
[100] BERZE NAGY 1957:241 (I. kötet)
[101] RUI 4-r 3. 43-6. megjelent 1822 Die Speckfestung, 1860 A szalonnavár XXXIII.
[102] 1857 jan.14. Kazinczy Gábor Toldy Ferencnek Uo. 152. sz. levél
[103] 1856 február 2. 5. sz. Toldy Kazinczynak
[104] „…S mi lesz a 4ikkel?” Kazinczy Gábor Toldy Ferencnek Uo. 183. sz. levél
[105] 13. sz Toldy Kazinczynak 1857 július 10. M. Irod. Levelezés 4-r 126.
[106] A magyar népmeseügy s különösen Gaal György mesegyűjteménye. Új Magyar Muzeum VIII. évf. 1858 october X. füzet 416. 
[107] Kazinczy Gábor Toldy Ferencnek M. Irod. 4-r 74. 205.240. 275. sz. levél

LAST_UPDATED2