Payday Loans

Keresés

A legújabb

A gyermekvállalás időzítése a cigány nők körében PDF Nyomtatás E-mail

roma3



A GYERMEKVÁLLALÁS IDŐZÍTÉSE A CIGÁNY NŐK KÖRÉBEN

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az alábbi tanulmányban a KSH és a 2003-ban végzett országos cigányvizsgálat1 adatai alapján röviden áttekintem a cigány nők gyermekvállalási magatartásának néhány sajátosságát. Elemzésemben arra próbálok választ találni, hogy miképpen alkalmazkodtak az utóbbi évtizedben az iskolai és munkaerő-piaci lehetőségekhez a cigány nők gyermekvállalási szokásai. Az utóbbi évekre vonatkozó eredmények egyúttal megmutathatják azt is, hogy milyen eséllyel integrálódhatnak később a munkaerőpiacra a jelenleg szülőképes korba érkező roma asszonyok. Az írásban kiemelt figyelmet szentelek annak, hogy milyen idős korban vállalnak először gyereket a romák és nem romák; emellett annak is, hogy milyen gyermekvállalási tendenciák figyelhetők meg a cigányság különböző csoportjain belül.

Az adatok értelmezése során amellett érvelek, hogy a romáknak a nem romáktól korábban is eltérő termékenységi magatartása, továbbá a munkaerőpiacról történő kiszorulásuk következtében a gyermekvállalás időzítésével csak mérsékelten reagálnak a munkaerőpiac legutóbbi másfél évtizedben kialakult követelményeire. Megmutatom ugyanakkor azt is, hogy a cigányok egyes csoportjai már hosszabb ideje átalakítják gyermekvállalási szokásaikat.

Az időzítés vizsgálata

Közismert, és az utóbbi évtizedekben készült reprezentatív cigányvizsgálatok is alátámasztják, hogy a cigány családokban az átlagosnál magasabb (lényegesen magasabb) a gyermekszám, mint a többségi magyar családokban. Nem világos azonban, hogy ennek milyen összetevői vannak. Egy lehetséges hipotézis, hogy csupán a romák átlagosnál alacsonyabb státusával, mindenekelőtt a hazai átlagtól elmaradó iskolázottsági szintjével magyarázható az eltérés. Ez azonban bizonyosan túlzott leegyszerűsítés. E hipotézis elméletileg jobban megalapozott – és meglehetősen népszerű – változata egy olyan általános modernizációs folyamatot feltételez, amelynek minden kultúrára érvényes hatásai között találjuk a gyermekvállalási minták átalakulását. Egy, a többségtől erősen szegregálódott szubkultúra esetében előfordulhat, hogy az adott társadalomban uralkodó mintákat késéssel követi (vagy a modernizációs folyamatban éppen a többség előtt jár). Egy korábbi tanulmányomban amellett érveltem, hogy ez az általánosságban is sokat kritizált megközelítés bizonyosan alkalmatlan a magyarországi cigányok gyermekvállalási magatartásának értelmezésére.2 A magyarországi cigányok gyermekvállalási magatartása nem feleltethető meg a többségi társadalomban valamikor korábban tapasztalt mintáknak. A roma nők termékenységi adataiban olyan sajátosságokat figyelhetünk meg, amelyek korábban sem voltak jellemzők a hazai nem cigány népességre. A tanulmányunk szempontjából legfontosabb tényező az első gyermek vállalásának időpontja. A cigány nők korábban kezdenek szülni, mint a nem roma többséghez tartozók, és úgy tűnik, a magyar társadalomban akkor sem volt jellemző az első gyermek vállalásának cigányokéhoz hasonló időzítése, amikor a teljes termékenységi mutatók a jelenlegi cigány népességéhez voltak hasonlók.3

A korai gyermekvállalás a nők iskolai előmenetele és későbbi munkaerő-piaci integrációja szempontjából bír jelentőséggel. A szocialista iparosítás időszakában ennek nem volt lényegi szerepe, mert a munkaerőhiányban szenvedő szocialista gazdaság nagy számban szívta fel az általános iskolai végzettségű fiatalokat. Mivel a nyolc osztály elvégzése 15-16 éves korra abszolválható volt, a munkába lépéshez szükséges papírok megszerzése nem állt konfliktusban a családalapítási törekvésekkel. Ráadásul a tervutasításos gazdaság körülményei között a szülés és gyermeknevelés miatti inaktivitás nem csökkentette jelentősen a későbbi elhelyezkedési esélyeket. A cigány nők tehát úgy tudtak belépni a munkaerőpiacra, hogy közben nem kellett feladniuk a szüleik által követett családalapítási szokásokat sem.

Már a hetvenes években látszott azonban, hogy drasztikusan csökkenni fog a kereslet az alapfokú végzettséggel rendelkező munkaerő iránt.4 A kilencvenes években a legtöbb szakmunkás-végzettség is leértékelődött, és egyre inkább az érettségi jelenti a biztos belépőt a munkaerőpiacra. A középiskola elvégzése azonban már konfliktusba kerülhet a cigány nők korábban megfigyelt gyermekvállalási szokásaival. A mai fiatal roma nők kétharmada 20 éves koráig megszüli első gyermekét, és tízből három 18 évesen már anya. Azok, akik a családalapítás miatt lemondanak továbbtanulási szándékukról, akár egész életükre elvesztik annak az esélyét, hogy valaha stabil munkahelyük legyen. Nem szabad megfeledkeznünk azokról az apákról sem, akik a gyermek születése után még kevésbé engedhetik meg, hogy szűkös erőforrásaikat iskolai pályafutásukra fordítsák. Az alkalmi segédmunka és a ház körüli segítség azonnal jelentkező haszna felértékelődik a bizonytalan jövőbeni munkaerő-piaci sikerhez képest.

Ahogy az alábbiakban látni fogjuk, hazánkban a fiatal nők többsége érdemben reagált a kialakuló piacgazdaság munkaerőpiacának újszerű igényeire, így az utóbbi másfél évtizedben gyorsan változnak a gyermekvállalási szokások. A cigányok körében azonban több tényező is hátráltathatja a demográfiai magatartás átalakulását. Egyrészről a családalapítás és a munkaerő-piaci esélyek konfliktusával fiatalabb korban (kevesebb tapasztalat birtokában) szembesülnek a romák. Másrészt családjuk és szomszédjaik tapasztalatai alapján sok helyütt különösen erősek lehetnek azok a megfontolások, amelyek következtében a roma fiatalok egy jó része esetleg jelentősen alulbecsli az iskolázottság munkaerő-piaci hozadékát.

Az alábbiakban elsőként azt tekintem át, hogy milyen alapvető különbségek figyelhetők meg a cigányok és a hazai többségi társadalom tipikus gyermekvállalási mintái között. Ezután a 2003-as országos cigányvizsgálat adatai alapján vizsgálom meg, hogy megfigyelhetőek-e a cigányok körében a gyermekvállalási szokások többségi társadalomhoz hasonló változási tendenciái. Elemzéseimben mindenekelőtt az első gyermek vállalásának időzítésére koncentrálok.

Történelmi összehasonlítás

A KSH népszámlálási idősorait és az országos cigányvizsgálatokat összevetve kiderül, hogy a 100 szülőképes korú cigány nőre jutó gyermekek (élveszülések) száma viszonylag közel áll ahhoz az arányszámhoz, amelyet a KSH az első világháborút követő években országosan átlagban regisztrált. 1921-ben országosan 116 élveszülést mutattak ki száz 15–49 éves nőre vetítve. Az 1993-as cigányvizsgálat adatai alapján a kilencvenes évek elejére vonatkozóan 112-re becsültük ezt az arányszámot (országosan ekkor már csupán 45 élveszülés jutott 100 megfelelő korú nőre). Amennyiben a családok átlagos gyermekszámát vizsgáltuk, hasonló módon közeli adatokat állapíthattunk meg, ha a húszas évek országos mutatóit, illetve az 1993-as cigányvizsgálat eredményeit vetettük öszsze. További hasonlóságra bukkanunk, ha a két népesség – az 1921-es teljes populáció, illetve a kilencvenes évek cigány társadalma – kormegoszlását vetjük össze. Több adat utal tehát arra, hogy a cigány népesség közelmúltbeli demográfiai magatartása hasonló lehet a többségi társadalomban néhány évtizeddel ezelőtt domináns szokásokhoz. Azonban van néhány fontos adat, ami ennek ellentmond.5

Amint korábban jeleztem, jelentős különbséget mértünk már 1993-ban is az országos, illetve a cigány mutatók között a 100 szülőképes korú nőre jutó élveszülések tekintetében. Még jelentősebb azonban a különbség, ha csupán a 15–19 éves korosztályt tekintjük. A cigány nők körében mért 137-es mutatószámmal szemben a teljes népességben csupán 34 szülés jutott száz 20 éven aluli nőre. A cigány nők körében a 20 évesnél fiatalabb korban szülők aránya majdnem eléri a 25–29 évesek korosztályában mért szülési arányszámot (142), és lényegesen meghaladja a 30–34 évesek körében tapasztalt értéket (98). A teljes népesség átlagát tekintve ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy már a kilencvenes évek elején többen voltak a 30–34 éves koruk között szülő nők, mint azok, aki 20 éves koruk előtt szültek (100 nőre 48 élveszülés jutott a 30–34 évesek korcsoportjában). Ezeknél az eredményeknél azonban még többet mond az, hogy a szülések időzítésében meglévő különbségek akkor is jelentősek, ha a kilencvenes évek elejének cigány népességét a sok demográfiai mutató tekintetében hozzá nagyon hasonló 1921-es országos populációval hasonlítjuk össze. Sőt, a gyermekvállalás kormegoszlását tekintve az eltérések még jelentősebbek ebben az összevetésben. 1921-ben Magyarországon a 20 éves koruk előtt szülő nők aránya valamivel magasabb volt (41 szülés jutott száz nőre), mint a kilencvenes években, azonban messze nem olyan mértékben, mint amekkora eltérést az összes szülőképes korú nőre jutó szülések számának különbsége alapján várhatnánk. Azaz a húszas évek teljes populációjának és a kilencvenes évek cigány népességének összességében hasonló gyermekvállalási arányszáma mögött jelentős, egymást kiegyenlítő eltérések mutatkoznak az egyes korosztályok szülési szokásaiban. A 25 évesnél fiatalabbak között némileg magasabb, a 20 éves kort el nem érők esetében pedig sokkal magasabb a cigány nők körében a szülések gyakorisága, mint az a teljes népességben volt az első világháborút követően. Ellenben a 25 éves kort elért nők körében a korábbi országos populációban mutatkozott nagyobb szülési gyakoriság. Azaz a cigány nők a kilencvenes években átlagosan nagyjából annyi gyereket hoztak a világra, mint a húszas évek magyarországi asszonyai, azonban a gyermekek szülését korábban kezdik, és korábban is fejezik be, mint a hazai népesség tette az első világháborút követő években. A korábbi országos adatok értékeléséhez fontos adalék, hogy a század első évtizedeiben még igen alacsony volt azoknak a nőknek az aránya, akik 14 éves koruk után is folytatták iskolai tanulmányaikat. Tehát a tinédzser anyák alacsony arányát nem tulajdoníthatjuk az iskola családalapítást késleltető hatásának.

Az utóbbi másfél évtized változásai

A húszas éveket követő évtizedekben a születések számának csökkenése Magyarországon elsősorban a szülések sorának korábbi megszakításából adódott, miközben lényegében stagnált a 20 évesnél fiatalabban gyermeket vállalók aránya. Látnunk kell, hogy a gyermekvállalás időzítésének ezek a sajátosságai azt is jelentették, hogy Magyarországon a Nyugat- és Dél-Európában szokásosnál korábban szülték meg első gyermekeiket a nők – miközben a teljes termékenység szintje nem volt magasabb a nyugati országokban jellemző szintnél.6

A kilencvenes években gyökeresen megváltozott a helyzet. Az iskolai és munkaerő-piaci lehetőségek változásaitól valószínűleg nem függetlenül elkezdődött a gyermekvállalás megkezdésének késleltetése. Ma még nem tudjuk, hogy ez milyen hatással lesz a befejezett termékenységre, azaz később megszüli-e a nők többsége a húszas éveinek elején meg nem szült gyermekeket, de az biztos, hogy egyelőre évről évre tolódik ki az első gyermek vállalásának átlagos időpontja. A nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján az első gyermek vállalásakor a nők átlagos életkora 25 és 26 év közé esett. Az utóbbi években ez az életkor 27 és 28 év között van.7 Bárhogyan is vélekedjünk a jelenséget magyarázó mechanizmusokról, az bizonyos, hogy a késői gyermekvállalás jelentősen megkönnyíti az iskolai előremenetelt, különösen a felsőfokú tanulmányok végzését, és segíthet a munkaerőpiacra történő belépésben.

A 2003-ban végzett országos reprezentatív cigányvizsgálatban megvizsgáltuk, hogy miképpen változott az utóbbi évtizedekben az első gyermek vállalásának időpontja a cigányok körében. A felmérés adatai arra utalnak, hogy jelenleg a cigány nők átlagosan 20 éves korukban szülik első gyermeküket. A mostani kutatás adataiból korlátozott mértékben vissza tudunk következtetni a korábbi évtizedek szokásaira. Ez a retrospektív elemzés azt mutatja, hogy a szülés átlagos életkora nem változott jelentős mértékben az utóbbi évtizedekben. A 2000 és 2003 közötti időszakban az első gyermeküket vállaló roma nők 29 százaléka nem érte el a 18 éves kort a szülés évében. Ebben a tekintetben sem mutatható ki jelentős és egyértelmű változási tendencia az utóbbi évtizedekben. A mintában szereplő összes gyermekes nő 30 százaléka adott életet első gyermekének még 18 éves kora előtt. Ingadozások mindazonáltal megfigyelhetőek a rendszerváltást követő időszakon belül is. Az 1990 és 1994 közötti időszakban regisztrált 32 százalékos arányt követően az évtized második felében (az 1995 és 1999 közötti években) 24 százalékra csökkent azoknak a nőknek az aránya, akik 18 éves koruk előtt adtak életet első gyermeküknek.

A minta elemszáma sem mindig teszi lehetővé, hogy ezekből a különbségekből messzemenő következtetéseket vonjunk le. Azonban ennél talán fontosabb az a tény, hogy a cigányság egészére vonatkozó adatok gyakran eltakarják a cigányság különböző csoportjaiban zajló folyamatokat. A cigányok gyermekvállalásával foglalkozó kutatások egymásnak ellentmondó tendenciákról számoltak be az ország különböző területein élő cigányok demográfiai magatartásával kapcsolatban.

Az utóbbi években több esettanulmány is vizsgálta a gyermekvállalás kérdését. Fleck Gábor és Virág Tünde dél-baranyai beás cigányok körében végzett kutatásának eredményei arra utalnak, hogy a vizsgált közösségekben az utóbbi egy-két évtizedben erőteljes volt a szülő korba lépő fiatalok törekvése arra, hogy gyermekvállalási mintáikat a többségi társadalom szokásaihoz igazítsák.8 Durst Judit egy északkelet-magyarországi faluban végzett kutatásának bemutatásakor ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a vizsgált településen a szülők törekvéseinek ellenére növekszik azoknak a fiatal cigány nőknek az aránya, akik igen korán, 18 éves koruk előtt vállalnak gyereket.9 A Durst Judit által leírt fejleményekről más településeket illetően mások is beszámoltak. A hétköznapi gondolkodás számára plauzibilisnek tűnhet, hogy a munkanélküliség növekedésével a családtámogatások megélhetésben játszott növekvő szerepe a korai gyermekvállalásra ösztönözhet – ami persze hozzájárulhat a kétségbeejtő munkaerő-piaci helyzet hosszú távú stabilizálásához. Egyes kutatók némileg leegyszerűsítő és félreértelmezhető módon »stratégiai gyerekről« kezdtek beszélni a feltételezett jelenség kapcsán.10 Durst Judit elméletileg talán jobban megalapozott, és más társadalmak marginális helyzetbe került etnikai kisebbségeivel kapcsolatban is leírt mechanizmusról ír. Eszerint az önállósodás és a társadalmi megbecsülés iránti vágy ösztönzi a munkaerőpiacon jelenleg reménytelen helyzetben lévő fiatal párokat a korai gyermekvállalásra. Akár az egyik, akár a másik hipotézist fogadjuk el (akár mindkettőt) a fent említettek közül, mindenképpen azt várjuk, hogy a legrosszabb munkaerő-piaci helyzetben lévő, szegregált közösségekben várható a gyermekszám növekedése, és a korai gyermekvállalás terjedése, míg a több munkalehetőséggel kecsegtető településeken inkább elhalasztják a gyermekvállalást a nők.

Az országos reprezentatív felmérés alkalmatlan arra, hogy egy-egy falu demográfiai történetét megfelelő mélységben feltárjuk. Azonban hitelesebb képet kaphatunk nagyobb térségekre jellemző átlagos tendenciákról.

Azt már a korábban ismertetett adatokból láthatjuk, hogy a teljes cigány népesség átlagában nem mutatható ki az egyes kutatók által megfigyelt születésszám-növekedés vagy, ami számunkra most fontosabb, az első szülések időpontjának előrehozatala.

Az 1989 utáni szüléseket megvizsgálva nem egyértelmű, hogy a munkapiaci lehetőségeknek közvetlen hatásuk lenne az első szülések időzítésére, bár az iskolázottság hatását tetten lehet érni. A legfeljebb 8 általánost végzettek körében az első szülés átlagos életkora 19,53 év, szemben a képzettebbek (vagy éppen most továbbtanulók) körében mért 20,91 éves átlaggal.

Ugyanakkor alig érezhető különbség az első szülő nők életkorának fővárosi, vidéki városi, illetve községi átlaga között. A falvakban mintegy fél évvel korábbi az átlag, mint a városokban, azonban a vidéki városok és Budapest adatai nagyon hasonlók (19,96, illetve 20,13 év). A regionális megoszlást tekintve sem egyértelmű, hogy a jobb munkaerő-piaci lehetőségek hosszabb iskolai pályafutásra és így későbbi szülésekre ösztönöznek. A szegregáció hatása már jobban megfigyelhető. A kizárólag cigányok lakta környéken élő nők első szülésének átlagos életkora 18,82 év volt, míg a többségi társadalomhoz tartozó szomszédsággal jellemezhető cigányok körében 20,89 év volt az első szülés átlagos életkora az 1989 utáni években. Az átlagosnál fiatalabban (18,87 év) vállalták első gyermeküket azok is, akik ún. szocpolos támogatásból épített házban laknak, ami talán a vagyoni helyzet és a családalapítás időzítése közötti kapcsolatra utalhat.

1. táblázat
Az első gyermeküket szülő anyák életkor szerinti megoszlása (százalék) egyes időszakokban. Becslés a 2003-as országos cigányvizsgálat adatai alapján.

Gyermek                          Az anya életkora az első szülés időpontjában
születési éve

14–17 éves      18–20 éves      21–49 éves      Együtt        Esetszám

1980–1989         30,4%             39,3%             30,4%         100,0%            336

1990–1994         32,5%             41,7%             25,7%         100,0%            206

1995–1999         23,8%             39,3%             36,9%         100,0%            214

2000–2003         28,7%             37,4%             33,9%         100,0%            115

A területi adatok is elfedhetik azonban a cigányságon belüli, különböző történeti hátterű csoportok sajátos hagyományait. A kérdőíves felmérésben leginkább az anyanyelv és a beszélt nyelv nyújthat fogódzót az egyén származásának kérdésében. A nyelv egyúttal az egyik indikátora is az iskolai és munkaerő-piaci lehetőségeknek. A magyar anyanyelvűek integrációja a legelőrehaladottabb, és a beások kapcsolódtak be a legkésőbb a közoktatásba, és körükben a nők foglalkoztatottsági szintje sokáig elmaradt a cigány népesség átlagától. Ezt a három országos cigányvizsgálaton nyugvó elemzéseink is bizonyítják.11 Ennek fényében különösen meglepő, hogy a beás anyanyelvűek, illetve a beásul beszélők körében az első szülések átlagos életkora magasabb a cigányokra jellemző átlagnál. Ugyanakkor a magyar anyanyelvűek, illetve a csak magyarul beszélők körében mért első-szülési életkor az oláh cigányok megfelelő mutatójánál sem magasabb.

Az átlagos életkornál talán megfoghatóbb eredményeket kapunk, ha csak a tinédzser anyák arányára koncentrálunk, és nem foglalkozunk az első szülés életkorának teljes megoszlásához kötődő mutatókkal. A kilencvenes évek munkaerő-piaci változásainak feltárásához emellett érdemes megvizsgálni a rendszerváltást megelőző szülések adatait is.

Ahogy arra már utaltunk, a korai gyermekvállalást illetően a teljes cigány népességet tekintve érezhető, de egyáltalán nem jelentős a változás a hetvenes és nyolcvanas évek, illetve a rendszerváltást követő időszakot összevetve. A 18 éves koruk előtt szülő nők aránya a rendszerváltást megelőző két évtizedben jellemző 32 százalékról 28 százalékra csökkent az utóbbi másfél évtized átlagában. A felmérésünkben több olyan megye is van, ahol a rendszerváltást követően növekedett a 18 éven alul gyermeket vállaló nők aránya. Azonban az alacsony esetszámok nem teszik lehetővé, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le ezekből az adatokból az adott megye jellemzőire vonatkozóan. Regionális szinten is igaz, hogy növekedést csak ott mértünk, ahol ez az alacsony esetszám miatt értelmezhetetlen. A csökkenés ugyanakkor bizonyos területeken szignifikánsnak tekinthető. A keleti országrész és a központi régió stagnáló arányszáma mellett a Dunántúlon jelentősen, 30 százalékról 19 százalékra csökkent a 18 éves koruk előtt gyermeket vállaló nők aránya az első szüléseken belül. Míg tehát a rendszerváltás előtt nem volt érdemi különbség a három nagy országrész között, az utóbbi másfél évtizedben a Dunántúl cigány népessége már kilóg a sorból.

Már a rendszerváltást megelőző két évtized átlagát tekintve megfigyelhető, hogy a beás nyelven beszélők között egy árnyalatnyival talán alacsonyabb, de semmiképpen sem magasabb a gyermekvállalást korán kezdő nők aránya. A rendszerváltást követően ez a különbség jelentősen növekedett. Az 1990 és 2003 közötti évek szüléseit tekintve a beásul is beszélő, először szülő nőknek csupán 13 százaléka volt 18 év alatti. Az oláh cigányok körében 28 százalék volt ez az arány (ami valamivel alacsonyabb a hetvenes–nyolcvanas évekre becsült 36 százalékos aránynál), míg a csak magyarul beszélőknek 31 százaléka szült 18 éves kora előtt (ez jelentéktelen változás a korábbi két évtizedhez képest).

A beások tehát a dunántúli cigányok körében is kitűnnek késői családalapításukkal, illetve azzal, hogy generációról generációra későbbre tolják a gyermekvállalás megkezdését. Ez összecseng Fleck Gábor és Virág Tünde már idézett kutatási eredményeivel, és különösen figyelemre méltó annak tükrében, hogy a munkaerő-piaci lehetőségek tekintetében nem mutatható ki ennek a csoportnak az átlagnál lényegesen kedvezőbb helyzete. Az iskolázottsági szint tekintetében a beások helyzete javul, ám jelenleg még inkább a többi cigánycsoporttal szembeni lemaradás behozásáról beszélhetünk esetükben.

Nem találtunk olyan nyelvileg, kulturálisan vagy regionálisan lehatárolható nagyobb csoportot, amelyen belül a korai gyermekvállalás terjedése figyelhető meg az utóbbi években. Az adatokból úgy tűnik, hogy jelenleg (még?) csak a cigányok kis része él olyan, teljesen szegregált közösségben, ahol az egyes esettanulmányokban leírt módon terjed a korai gyermekvállalás. Ugyanakkor vizsgálataink jelenlegi fázisában nem zárhatjuk ki teljesen annak a lehetőségét sem, hogy bizonyos megyékben a növekvő és mára már jelentős mértékűvé vált települések közötti szegregáció növeli a gyermekvállalási minták szórását. Azaz lehetséges, hogy sok községben valóban növekszik a tinédzser anyák aránya, azonban az azonos megyében fekvő többi településen ezzel ellentétes folyamatok figyelhetők meg a romák körében.

A rendszerváltás többféle, egymással ellentétes hatást gyakorolhatott a cigány fiatalok demográfiai magatartására. A fiatal magyar nők többsége, valószínűleg az iskolai és munkaerő-piaci lehetőségeket is látva, jelentősen későbbre tolta az első gyermek megszülésének időpontját. Joggal gondolhatnánk azt, hogy ez a cigány nők csoportján belül is igaz. Azonban számos érv szól amellett, hogy náluk ez a reakció gyengébb, sőt olyan mechanizmusok kezdenek el működni, amelyek következtében egyre többen hozzák előre a gyermekvállalást a 18 éves kort megelőző évekre (illetve nem késleltetik tudatosan a teherbeesést). Az országos cigányvizsgálatban rendelkezésünkre álló adatok nem utalnak arra, hogy a cigányság körében általános lenne bármelyik mechanizmus dominanciája. A cigány nők a korábbi évtizedekben is hamarabb kezdtek el szülni, mint a többségi társadalom tagjai, és szülési szokásaik – a teljes cigány népesség átlagát tekintve – nem változtak jelentősen. Ez azonban azt jelenti, hogy ebben a tekintetben nő a különbség a cigányság nagy része és a többségi társadalom között. A képet árnyalja, hogy bizonyos cigány csoportok körében a többségi társadalomra jellemző mintákhoz történő közeledés figyelhető meg. Ráadásul nem feltétlenül a leginkább integráltnak tekintett, a legjobb iskolai végzettséggel, valamint munkaerő-piaci kilátásokkal rendelkező csoport adja fel korábbi magatartási mintáit.

2. táblázat Az első gyermeküket 18 éves koruk előtt szülő nők aránya (az összes első szülés százalékában) a rendszerváltást megelőző két évtizedben, illetve azt követően az egyes országrészekben. Becslés a 2003-as országos cigányvizsgálat adatai alapján.

Országrész             1970–1989      1990–2003      Esetszám*

Budapest
és Pest megye            31,6%            31,7%            158

Kelet                           32,8%            30,7%            649

Dunántúl                      29,6%            19,4%            286

Együtt                         31,7%            28,2%            1093

*Az adott régióban 1970 és 2003 között történt első szülések száma

3. táblázat Az első gyermeküket 18 éves koruk előtt szülő nők aránya (az összes első szülés százalékában) a rendszerváltást megelőző két évtizedben, illetve azt követően a különböző nyelveken beszélő cigányok körében. Becslés a 2003-as országos cigányvizsgálat adatai alapján.

Országrész                           1970–1989      1990–2003      Esetszám*

Csak magyarul tud                     31,7%            30,9%              747

Oláh cigányul is beszél               35,6%            27,9%              190

Beásul is beszél                         26,5%            13,0%              95

Egyéb, ill. mindkettő                   21,1%            12,5%              35

Együtt                                       31,6%            28,3%            1067

*Az adott nyelvi csoportban (2003-ban bevallott nyelvi tudás alapján) 1970 és 2003 között történt első szülések száma a mintában

Jegyzetek

1 Az elemzés adatait szolgáltató 2003-as országos reprezentatív cigányvizsgálatot Kemény István vezette, akinek köszönettel tartozom az alábbi cikk elkészítéséhez nyújtott tanácsaiért és a kézirat korábbi változatához fűzött megjegyzéseiért. A tanulmányhoz kötődő kutatást az Oktatási Minisztérium Deák Ferenc Ösztöndíja támogatta.

2 Janky Béla: A cigány nők helyzete. In Pongrácz Tiborné – Tóth István György (szerk): A nők helyzete. Budapest, Munkaügyi Minisztérium – TÁRKI, 1999. 217–38.

3 Uo.

4 Kemény István: Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról. Budapest, MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1976.

5 Bővebben lásd: Janky, i. m.

6 Lásd: Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit: Serdülőkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzőinek longitudinális vizsgálata. KSH NKI Kutatási jelentései 53. Budapest, KSH, 1994.

7 Lásd: Spéder Zsolt: Gyermekvállalás és a párkapcsolatok alakulása. In Kolosi–Tóth–Vukovich (szerk.): Társadalmi riport 2004. Budapest, TÁRKI, 2004. 137–51.

8 Fleck Gábor – Virág Tünde: Egy beás közösség múltja és jelene. Budapest, MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont, 1999.

9 Durst Judit: „Nekem ez az élet, a gyerekek”. Gyermekvállalási szokások változása egy kisfalusi cigány közösségben. Századvég, 2001. 3. sz., 71–92.

10 Gyenei Márta: A „stratégiai gyerek”. Népszabadság, 1998. november 14.

11 Kemény István – Janky Béla – Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság 1971–2003. Budapest, Gondolat, 2004.


ciganyiskola valentiny_jnos