EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC
Emberélet-minőség/önismeret-tesztkönyv
ANTIPARAINESIS
Ki és milyen ne légy, ne maradj!– 2.
Rezignáczió
Lomhán szemlélem a világot. Hadd forrjon, ontsa bűneit. Nem szórok a gazokra átkot, És az erény se lelkesit.
Nem indulok meg, nem szomorgok, Ha látok szenvedő szivet. Irigységet nem kelt a boldog, Nem fáj sem új, se régi seb.
Maradjon a világ a hogy van, Sajtoljon égő könnyeket. Lemondtam, mindenről lemondtam, Mit megmásitni nem lehet.
Botorság volt kergetnem álmot, És szélmalmokkal küzdenem. E kába összevisszaságot Ma már nyugodtan nézdelem.
Dobálják sárral bár az eszmét: Nem indit meg, ha elbukott. Gazság arassa győzedelmét: Én nézem s meg se mozdulok.
Reviczky Gyula
*
Aki az újat egyből isteníti, vagy rögtön csúfolva kineveti
Aki a szükséges lépéseket elmulasztva a kegyelem hazardőre
Aki a szülei szavát előbb szentírásnak, majd hülyeségnek veszi
Aki a szülői felelősségtől menekülve örökre sterilizáltatja magát
*
Aki a társa gyengéit lesi, s azt karikírozva felnagyítja
Aki a társával egymást frigiddé, illetve impotenssé teszik
Aki a tautológiát „állít”- vagy a bizonyítandóval bizonyít
Aki tékozló fiú: kifenegyerekeskedve magát hazatér apucihoz
*
Aki a teljességre vágyva egyszerre akar férfi és nő is lenni
Aki a tengert szeretné látni, de a pocsolyában nem gyönyörködik
Aki a ténykérdéseken hosszasan, meddőn vitatkozik
Aki a Teremtőt átkozza halandóságáért - utána sokat unatkozik
*
Aki a tévéből tudja meg, hogy milyen idő is van lakóhelyén
Aki a lélektisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató
Aki a topmodell trükk-képéhez hasonlítgatja asszonykáját
Aki a tökéletes társra vár, s nem tudja szeretni a kis hibákat
*
Aki a tudóstól várja, hogy meghatározza az ő élete értelmét
Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből ismeri az országot
Aki a tűzzel játszik vagy tüzet gyújt, hogy majd vitézkedhessen
Aki a válságaiban sosem látja a – sokkal - jobb folytatás esélyét
*
Aki a veszett róka szelídségét a földi paradicsom jelének veszi
Aki a vészkorszak elmúltával is fenntartaná a szükségállapotot
Aki a zanzákból véli ismerni a regényeket, és dugásból a Nőt
Aki addig evickél Élete tengerén, míg ki nem köt a Bánat szigetén
*
Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit: míg belecsömörlött
Aki addig Jézus barátja, amíg le nem csak fogják, el nem ítélik
Aki addig keresi a halhatatlanság titkát, míg lepereg élete
Aki addig kíméli és menti magát, hogy újszerű állapotban rohad
*
Aki addig nem segít, amíg a másik nem tér át az ő hitére
Aki addig nem vall színt, míg nem tudni, ki lesz a győztes
Aki addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát
Aki addig söpri a szőnyeg alá a szemetet, míg elbukik rajta…
*
Aki addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg késő
Aki addig-addig válogat, míg hoppon marad (vénlány)
Aki ágyúval lő a verébre - romba dönt még néhány lakóházat is
Aki ahova lép, ott fű többet nem terem - az írmag is kipusztul
*
Aki után terméketlen, meddő lesz az anyaföld: rablógazdálkodó
Aki ajtófélfa ember - sehol sincs se bent, se kint - küszöbön
Aki akkor sem eszik húst, ha ez most megmenthetné életét
Aki aktív: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincs
*
Aki alacsony tűrésküszöbű: egy légy kihozza béketűréséből
Aki alattomban él az erejével, ártani-rontani ő is tud…
Aki áldozatból tettestárs lesz, mert szégyenérzetből falaz
Aki állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni az eperért
*
Aki amíg nagybeteg, mindent megfogad - de hamar felejti…
Aki amikor szülhetne, még nem akar, amikor akar, már késő
Aki ámul és bámul, mint Csipike: nélküle is működik az erdő…
Aki anyja szoknyája mögé bújik, ha legény kell a gátra
*
Aki annyira a földöz ragad: nem látja Ikarosz szárnyalását
Aki annyira bízik anyjában, hogy ő választhat neki párt(ot)
Aki annyira bolond: nem az örökkévalóságra rendezkedik be
Aki annyira gyáva, hogy se hazája, se hivatása, se otthona
*
Magamról
Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék.
Óh, pedig hány perczed, órád Volt, midőn e sujtoló vád Könnyeidben elviharzott S kiderült rá szíved, arczod. Gyönyörűség volt az élet, Megáldottad születésed'; Rózsák közt jársz, azt hivéd, S mi okozta? ... Semmiség!
Nem tudod, mi nyomja szíved', Semmiségek üdvezítnek. Hogy jön, nem tudod, csak érzed, Hogy e bűnös-bűvös élet, Mely ma szennyes, ronda börtön, Holnap éden kertje rögtön. Ma a békét áhitod, S holnap küzdve élni jobb.
Ember! önző vágy vezérel. Bánatával, örömével Ezt az undok szép világot Sorsodon át nézve látod. Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad, S ha örömre gyúl szived: Nincs e földnél semmi szebb.
Ragyoghat a nap az égen; Te sötétben, feketében Látsz mindent, ha bánatod van; Mig, ha kedved lángra lobban, Minden érted van teremtve; Télen is jársz rózsakertbe'; A nap is csak rád ragyog, S kik itt laknak: angyalok.
Az örvendőt meg nem érted, Ha világod' búban éled; S csak ha lelked' szenvedőnek Vallod, sajnálsz szenvedőt meg. Mit törődöl a világgal, Szenvedő sziv sóhajával, Ha egy édes pillanat Teljesíti vágyadat!
Hát ne fordulj vak hevedben A világ és rendje ellen... Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde; Se gyönyör, se bú tanyája, Csak magadnak képe, mása. Ki sohajtoz, ki mulat. A világ csak - hangulat.
Reviczky Gyula
*
|