EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC

Emberélet-minőség/önismeret-tesztkönyv

ANTIPARAINESIS

Ki és milyen ne légy, ne maradj!– 2.

Reményik Sándor

Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

*

Aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít: gaz-igaz

Aki a király bolondja privilégiumait féltékenyen őrzi

Aki a kis tüzet még nem oltja, a nagyot már nem tudja

Aki a könnyebb ellenállás irányában váltja talentumát aprópénzre

*

Aki a könyvből lesve, puskázva udvarol, bókol és csókol

Aki a laikusok véleménye után fut - aki mérvadókéra sem ad

Aki a biztosan, rizikó nélkül szeretné a legnagyobb hasznot…

Aki a legelsőként a legnagyobbat rúgja a döglött oroszlánba

*

Aki a leginkább a zavarosban szeretne halászni: zavart kelt

Aki a leginkább hátulról vagy övön alul szeret ütni…

Aki a legjobban érti, legkevésbé élvezi a zenét, a humort stb.

Aki a legősibb mesterséget űzi - ő ettől nem lesz kevesebb?

*

Aki a magas lécet leverése után könnyen átléphetőre teszi

Aki a mamahotelban vészeli át a legszebb „felnőtt éveit”…

Aki a más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát se

Aki a másik ember legsötétebb oldalára építi szélhámosságát

*

Aki a másikra - „a békesség kedvéért” - ráhagyja hülyeségét

Aki a megalkuvást ésszerű kompromisszumnak álcázza

Aki a megmérettetéseknél könnyűnek találtatik

Aki a megrendeléstől függően hol pandúr, hol betyár

*

Aki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget

Aki a Mestert mindenhova követi- az örök kárhozatba is

Aki a mindennapok bliccelős csatáiban őrlődik és kopik el

Aki a mocskos pohárba önt újból tiszta vizet, és nem érti…

*

Aki a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti

Aki a nem-szabadidős önmagával nem vállal azonosságot

Aki a nyájemberségtől taszítva a különcködésnél köt ki

Aki a nyelvi korlátai miatt nem tudja elmondani, mi bántja

*

Aki a nyílt vízen, a háborgó tengeren építené át a élethajóját

Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is várja a bosszúalkalmat

Aki a rendelt keskeny ösvény helyett: széles úton a szakadékba

Aki a romokban csak pusztulást, s nem az új ház esélyét látja

*

Aki a rongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét: vandál

Aki a rossz alapra épített házat próbálja toldozni, foltozni…

Aki a rossz híreket várja, gyártja és rémhíreket kéjjel terjeszt

Aki a rozzantnak látszó gebébe nem lát bele táltos-paripát

*

Aki a rövid karját-kardját nem meri megtoldani egy lépéssel

Aki a sikert a magáénak tartja, a kudarcot rád-ránk hárítja

Aki a sok és felesleges ugatásával el is árulja, hogy nem harap

Aki a sosemvolt múltban, vagy a képzelt jövőben „él”/haldoklik

*

Aki a süllyedő hajóról gyerekei előtt a kincses ládát menti

Aki a szabályokat nem ismerve él a költői szabadsággal

Aki a szakmai féltékenysége miatt nem forgatja talentumát

Aki a szálkát látja a másik, a gerendát nem a saját szemében

*

Aki a szenvedélybetegségére büszke munkaalkoholista

Aki a szenvedés aranyfedezete nélkül forgalmazza pénzét

Aki a szópárbajban érv helyett személyeskedik, övön alul üt

Aki a szükségállapotban hasznosat kárára utána is életben tartja

*

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.