Payday Loans

Keresés

A legújabb

Karácsony ünnepe
A boldog élet bölcselete és poézise
2012. december 25. kedd, 12:17
Karácsony ünnepe December 25.   Ma talán az egyetlen ünnep, amely mutatja, hogy mit tud adni a liturgikus év a polgári évnek, ha a liturgia szelleme átjárja. Nem is lehet igazán katolikus ember, aki ma ne örülne az Egyházzal együtt. „Krisztus Jézus megszületett, örvendezzünk”.  Liturgikus szempontból az Ige megtestesülésének ideje két nagy ünnepet foglal magában: Karácsonyt és Vízkeresztet. Ez a liturgikus idő a következő érzelmeket akarja felkelteni bennünk: 1. Az emberiség határtalan örömét megváltásának hajnalán. 2. Mélységes imádást, mert a betlehemi gyermek Isten. 3. És a gyermek Jézus anyja iránt tisztelő csodálatot. Az egész liturgián az ünnepen érzett öröm hangulata vonul végig.       A karácsonyi liturgiának sajátossága a három mise. Ennek keletkezését Jeruzsálemre lehet visszavezetni. Az ottani őskeresztény hitközség éjjel is tartott egy istentiszteletet a betlehemi barlangban, ahol az Ige testté lett. Hazafelé menet, hajnalban is egyet a város szélén levő feltámadás templomában. Végül magán a napon a jeruzsálemi főtemplomban is volt ünnepélyes istentisztelet. Ezt vették példaképül Rómában is Karácsony megünneplésére. Éjfélkor a nagyobb Mária-templomban gyűltek össze, mert itt őrzik ma is a jászol néhány darabkáját. A második mise hajnalban a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt, mert anastasis: feltámadás. Végül a harmadik misét a főtemplom, a Szent Péter bazilikában mondták.       Mikor ezt a történelmi fejlődést elfelejtették, akkor jelképesen kezdték magyarázni ezt a három misét, hogy ez jelentené Krisztus Urunk hármas születését. Az éjféli mise jelképezné Krisztus test szerinti születését Betlehemben szegénységben és gyöngeségben. A hajnali jelentené a lelki születését az emberi lélekben a kegyelem megvilágosítása által. Végül az ünnepi mise Krisztus örök születését ünnepelné az Atyától, hatalomban és ragyogásban. Maguk a liturgikus szövegek nem tudnak erről a jelképes magyarázatról. A három misét ezzel szemben teljesen átszövi a fény, a világosság szimbolizmusa, mert az „igazi Nap”, az Úr Jézus születésnapját ünnepli.  Ha megkapja lelkünket a Karácsony varázsa és szeretnénk, hogy életünk minden napja oly vonzó és kedves legyen, mint karácsonyeste, ne feledkezzünk meg arról, hogy mi teszi oly bűvös-bájossá a szent karácsony estét. Kettő: az egyik, hogy három mise van, tehát háromszor annyit gondolunk Istenre, mint máskor; a másik, hogy egy estére meg tudunk feledkezni énes magunkról és másoknak iparkodunk örömet szerezni. Tegyük meg ezt máskor is: gondoljunk háromszor annyit Istenre, feledkezzünk meg önző énünkről, törődjünk mások boldogságával, és akkor mindig karácsonyi hangulat lesz lelkünkben.  • Éjféli mise 	 Stációs templom: Sancta Maria Major bazilika  Az éjféli misét tekinthetjük az Egyházban még egyedül megmaradt vigíliának. A pásztorok a betlehemi mezőkön virrasztanak. Egyszerre csodálatos fény veszi körül őket és angyal-szózat hirdeti nekik Krisztus születését. Ez a fény Krisztus szimbóluma. A világ is a bűn sötétségében volt, mikor ez az "isteni fény" eljött az emberekhez. És a szent éjjel évenként újra megjelenik ez a fény, hogy ami a bűn sötétségéből még megmaradt a szívekben, azt kikergesse onnan. Az éjfélkor ragyogón kivilágított templomnak a fénye körülvesz minket, mint egykor a pásztorokat és lelkünkre hull ez a fény, mely számunkra nem más a szentlecke szavai szerint, mint Isteni kegyelme. Mindez a liturgiában misztérium – azaz titkos –, de jelenlevő szentségi valóság számunkra. A szentmisében újra megszületik az Úr és mi tanúi vagyunk. Adjuk át neki magunkat, hogy szent csereként kapjuk Őt. Krisztus megszületik bennünk – kegyelmével; és mi újraszületünk Krisztusban – mint Isten gyermekei.  Szentlecke. Testvéreim: Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon, és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét.  Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvő, tulajdon népévé.  Ezt hirdesd, erre buzdíts, és így figyelmeztess teljes határozottsággal a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Tit 2,11-15)  Evangélium. Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött Fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.  Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy Kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve." Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,1-14) 	 • Hajnali mise 	 Stációs templom: Szent Anasztázia bazilikája  A hajnali misét a pásztorok miséjének is nevezik, mert az evangélium elmondja, hogy az angyal szavára mint feleltek tettel a pásztorok, mint siettek a kis Jézus imádására. Van-e bennünk hasonló készség? – A szentmise szövege Jézusnak mind a három születésére figyelmeztet: az énekek az örök születésre, az evangélium az időben való születésre, az imádság és a szentlecke a lelkünkben való, kegyelmi születésére. Megemlékezünk még a szentmisében Anasztázia vértanúról, akinek temploma Rómában a mai stációs-templom, mert ezen a napon szenvedett vértanúhalált. – A második mise a feltámadás órájában hajnalban van. A nap felkelőben, hogy ragyogó fényével mindent elárasszon. A fölséges felkelő nap Krisztusnak új, ragyogó jelképe. Az Ő felkeltével új korszak, természetfölötti korszak kezdődik az emberiség történelmében. Ennek fényét magasztalják az Egyház énekei a szentmisében és az imádság azt kéri, hogy fény legyen Krisztus, a kegyelem és a mi földi életünk.  Szentlecke. Testvéreim: Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által,  akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek. (Tit 3,4-7)  Evangélium. Abban az időben: a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő Kisdedet.  Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a Gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében. A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. (Lk 2,15-20)  • Ünnepi mise 	 Stációs templom: a Sancta Maria Major bazilika  Teljes fényben ragyog Karácsony napja, azért az Egyház is teljes fényben állítja elénk a ma született gyermeket, akiről fennen hirdeti az egész mise, hogy Isten egyszülött Fia, az örök Ige, aki előtt hódol az egész világ, még a messze idegen és pogány bölcsek is. Az introitusban ujjongó örömét fejezi ki az Egyház, hogy eljött Isten nagy végzésének hirdetője, ki megvalósítja majd a Szentháromság fönséges terveit. A szentlecke arra int, hogy ne felejtsük el, hogy aki a jászolban fekszik, az igaz Isten. Erre figyelmeztet az Egyház Szent Pál szavaival, aki egyúttal megmondja a Fiúisten megtestesülésének a célját is, hogy visszavezesse a világot alkotó Urához. Az evangéliumkor a mindennapos szentmise utolsó evangéliumára olvasott részletet ma itt alkalmazza az Egyház, mert ez ünnepélyesen összefoglalja Krisztus hármas születését. Szól először az öröktől való születéséről: Kezdetben vala az Ige. Azután megemlékezik az időben való születéséről: És az Ige testté lőn. Végül int arra, hogy kegyelem által lelkünkben is megszületik az Úr és mi is Isten fiai lehetünk. A harmadik mise valamikor a világegyházat, hatalmat jelképező Szent Péter templomban volt, mert a liturgia elsősorban nem a betlehemi kisdedet ünnepli, aki tehetetlenül gügyög bölcsőjében. hanem a kisdedben a világ Urát köszönti, kinek vállán a hatalom, Isten egyszülött Fiát, ki előtt az egész világ hódolni tartozik, és akiben való hit Isten gyermekeivé tesz bennünket.  Szentlecke. Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,  ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,  s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: "Fiam vagy te, én ma szültelek téged"? És ismét: "Én Atyja leszek, ő pedig a Fiam lesz?" Amikor pedig újra bevezeti elsôszülöttjét a földkerekségre, így szól: "És imádja őt Isten minden angyala!"  Az angyalokat illetőleg ugyanígy szól: "Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává". Fiához pedig: A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett". És: "Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, összegöngyölöd őket, mint a ruhát, és elváltoznak; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak" (Zsid 1,1-12)  Evangélium. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönébôl, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,1-14)























Karácsony ünnepe

December 25.

Ma talán az egyetlen ünnep, amely mutatja, hogy mit tud adni a liturgikus év a polgári évnek, ha a liturgia szelleme átjárja. Nem is lehet igazán katolikus ember, aki ma ne örülne az Egyházzal együtt. „Krisztus Jézus megszületett, örvendezzünk”.

Liturgikus szempontból az Ige megtestesülésének ideje két nagy ünnepet foglal magában: Karácsonyt és Vízkeresztet. Ez a liturgikus idő a következő érzelmeket akarja felkelteni bennünk: 1. Az emberiség határtalan örömét megváltásának hajnalán. 2. Mélységes imádást, mert a betlehemi gyermek Isten. 3. És a gyermek Jézus anyja iránt tisztelő csodálatot. Az egész liturgián az ünnepen érzett öröm hangulata vonul végig.

A karácsonyi liturgiának sajátossága a három mise. Ennek keletkezését Jeruzsálemre lehet visszavezetni. Az ottani őskeresztény hitközség éjjel is tartott egy istentiszteletet a betlehemi barlangban, ahol az Ige testté lett. Hazafelé menet, hajnalban is egyet a város szélén levő feltámadás templomában. Végül magán a napon a jeruzsálemi főtemplomban is volt ünnepélyes istentisztelet. Ezt vették példaképül Rómában is Karácsony megünneplésére. Éjfélkor a nagyobb Mária-templomban gyűltek össze, mert itt őrzik ma is a jászol néhány darabkáját. A második mise hajnalban a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt, mert anastasis: feltámadás. Végül a harmadik misét a főtemplom, a Szent Péter bazilikában mondták.

Mikor ezt a történelmi fejlődést elfelejtették, akkor jelképesen kezdték magyarázni ezt a három misét, hogy ez jelentené Krisztus Urunk hármas születését. Az éjféli mise jelképezné Krisztus test szerinti születését Betlehemben szegénységben és gyöngeségben. A hajnali jelentené a lelki születését az emberi lélekben a kegyelem megvilágosítása által. Végül az ünnepi mise Krisztus örök születését ünnepelné az Atyától, hatalomban és ragyogásban. Maguk a liturgikus szövegek nem tudnak erről a jelképes magyarázatról. A három misét ezzel szemben teljesen átszövi a fény, a világosság szimbolizmusa, mert az „igazi Nap”, az Úr Jézus születésnapját ünnepli.

Ha megkapja lelkünket a Karácsony varázsa és szeretnénk, hogy életünk minden napja oly vonzó és kedves legyen, mint karácsonyeste, ne feledkezzünk meg arról, hogy mi teszi oly bűvös-bájossá a szent karácsony estét. Kettő: az egyik, hogy három mise van, tehát háromszor annyit gondolunk Istenre, mint máskor; a másik, hogy egy estére meg tudunk feledkezni énes magunkról és másoknak iparkodunk örömet szerezni. Tegyük meg ezt máskor is: gondoljunk háromszor annyit Istenre, feledkezzünk meg önző énünkről, törődjünk mások boldogságával, és akkor mindig karácsonyi hangulat lesz lelkünkben.

• Éjféli mise
Stációs templom: Sancta Maria Major bazilika

Az éjféli misét tekinthetjük az Egyházban még egyedül megmaradt vigíliának. A pásztorok a betlehemi mezőkön virrasztanak. Egyszerre csodálatos fény veszi körül őket és angyal-szózat hirdeti nekik Krisztus születését. Ez a fény Krisztus szimbóluma. A világ is a bűn sötétségében volt, mikor ez az "isteni fény" eljött az emberekhez. És a szent éjjel évenként újra megjelenik ez a fény, hogy ami a bűn sötétségéből még megmaradt a szívekben, azt kikergesse onnan. Az éjfélkor ragyogón kivilágított templomnak a fénye körülvesz minket, mint egykor a pásztorokat és lelkünkre hull ez a fény, mely számunkra nem más a szentlecke szavai szerint, mint Isteni kegyelme. Mindez a liturgiában misztérium – azaz titkos –, de jelenlevő szentségi valóság számunkra. A szentmisében újra megszületik az Úr és mi tanúi vagyunk. Adjuk át neki magunkat, hogy szent csereként kapjuk Őt. Krisztus megszületik bennünk – kegyelmével; és mi újraszületünk Krisztusban – mint Isten gyermekei.

Szentlecke. Testvéreim: Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon, és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét. Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvő, tulajdon népévé. Ezt hirdesd, erre buzdíts, és így figyelmeztess teljes határozottsággal a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Tit 2,11-15)

Evangélium. Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött Fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy Kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve." Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,1-14)

• Hajnali mise
Stációs templom: Szent Anasztázia bazilikája

A hajnali misét a pásztorok miséjének is nevezik, mert az evangélium elmondja, hogy az angyal szavára mint feleltek tettel a pásztorok, mint siettek a kis Jézus imádására. Van-e bennünk hasonló készség? – A szentmise szövege Jézusnak mind a három születésére figyelmeztet: az énekek az örök születésre, az evangélium az időben való születésre, az imádság és a szentlecke a lelkünkben való, kegyelmi születésére. Megemlékezünk még a szentmisében Anasztázia vértanúról, akinek temploma Rómában a mai stációs-templom, mert ezen a napon szenvedett vértanúhalált. – A második mise a feltámadás órájában hajnalban van. A nap felkelőben, hogy ragyogó fényével mindent elárasszon. A fölséges felkelő nap Krisztusnak új, ragyogó jelképe. Az Ő felkeltével új korszak, természetfölötti korszak kezdődik az emberiség történelmében. Ennek fényét magasztalják az Egyház énekei a szentmisében és az imádság azt kéri, hogy fény legyen Krisztus, a kegyelem és a mi földi életünk.

Szentlecke. Testvéreim: Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek. (Tit 3,4-7)

Evangélium. Abban az időben: a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő Kisdedet. Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a Gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. (Lk 2,15-20)

• Ünnepi mise

Stációs templom: a Sancta Maria Major bazilika

Teljes fényben ragyog Karácsony napja, azért az Egyház is teljes fényben állítja elénk a ma született gyermeket, akiről fennen hirdeti az egész mise, hogy Isten egyszülött Fia, az örök Ige, aki előtt hódol az egész világ, még a messze idegen és pogány bölcsek is. Az introitusban ujjongó örömét fejezi ki az Egyház, hogy eljött Isten nagy végzésének hirdetője, ki megvalósítja majd a Szentháromság fönséges terveit. A szentlecke arra int, hogy ne felejtsük el, hogy aki a jászolban fekszik, az igaz Isten. Erre figyelmeztet az Egyház Szent Pál szavaival, aki egyúttal megmondja a Fiúisten megtestesülésének a célját is, hogy visszavezesse a világot alkotó Urához. Az evangéliumkor a mindennapos szentmise utolsó evangéliumára olvasott részletet ma itt alkalmazza az Egyház, mert ez ünnepélyesen összefoglalja Krisztus hármas születését. Szól először az öröktől való születéséről: Kezdetben vala az Ige. Azután megemlékezik az időben való születéséről: És az Ige testté lőn. Végül int arra, hogy kegyelem által lelkünkben is megszületik az Úr és mi is Isten fiai lehetünk. A harmadik mise valamikor a világegyházat, hatalmat jelképező Szent Péter templomban volt, mert a liturgia elsősorban nem a betlehemi kisdedet ünnepli, aki tehetetlenül gügyög bölcsőjében. hanem a kisdedben a világ Urát köszönti, kinek vállán a hatalom, Isten egyszülött Fiát, ki előtt az egész világ hódolni tartozik, és akiben való hit Isten gyermekeivé tesz bennünket.

Szentlecke. Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: "Fiam vagy te, én ma szültelek téged"? És ismét: "Én Atyja leszek, ő pedig a Fiam lesz?" Amikor pedig újra bevezeti elsôszülöttjét a földkerekségre, így szól: "És imádja őt Isten minden angyala!" Az angyalokat illetőleg ugyanígy szól: "Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává". Fiához pedig: A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara. Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett". És: "Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, összegöngyölöd őket, mint a ruhát, és elváltoznak; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak" (Zsid 1,1-12)

Evangélium. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönébôl, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,1-14)