Payday Loans

Keresés

Önvizsgáló tükör - 2.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. december 22. csütörtök, 17:50

iceflower

NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC

Balga-boldogtalan emberek alaptípusai

A testi, lelki és szellemi önsorsrontás – 2.

Képtalálat a következőre: „danse macabre”

Petőfi Sándor
AZ EMBER 

Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Koltó, 1847. szeptember

Kapcsolódó kép

*

 

Bezzeg

az én időmben

mások voltak még a férfiak –

csak mások, vagy mindenben jobbak?

Ahogy öregszel, hogy szépítődik a messzeség…

 

*

 

Elvágyódás

Soha nem volt, sosem lesz

Az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz:

Ez nem kellemes nosztalgia, de fájdalmas elvágyódás

 

*

 

Sehol-sincs

Olyan utópiáról ábrándozol,

Ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,

Ami semmire nem kötelezve passzivitásra kárhoztat..

 

*

 

Vakhit

Annyira megbízol az embertársaidban,

Hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,

S ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára…

(így bűntárs is vagy, mert mást viszel a kísértésbe)

 

*

 

Alkalom

Alkalom szülte tolvaj

Aki ráérez a dolog ízére, előnyeire,

És azután már keresi, teremti az alkalmat

(az első lebukásig a hátrány oly távol van…)

 

*

 

Kijárat-kereső

Minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad,

Már a házassági szerződésetek is több száz oldal –

Mintha nem az együttélésre, de a válásra készülnél…

 

*

 

Komoruló

A megszólástól félve az utcán,

Később már otthon sem bolondozol,

Ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek

 

*

 

Közel-távol

Carpe diem/siralomvölgy

Vagy úgy élsz mintha csak egy nap lenne a világ,

És hajkurászod az élvezeteket a csömörig…

Vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának

S távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét

 

*

 

Az önkárosító

A mocskos fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöd:

Pl.: egy pályatévesztett pap ballépései, vétkei miatt,

Hagyod végleg lenullázódni létfontos jóistenhitedet

(amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni)

 

*

 

Hitelvesztő

Akit egyszer hazugságon kapnak,

Annak soha többet nem hisznek?

Vagy ezentúl gyanakodva hallgatják,

S neki bizonygatnia kell: most igazat mond…

 

*

 

Kóros tudatlan

Mintha nem tudnád, hogy

Milyen könnyű elveszíteni a szavahihetőséget,

Ám annál nehezebb-keservesebb visszaszerezni?

 

*

 

Előre nem látó

Repül a nehéz kő,

Ki tudja hol áll meg,

S kit hogyan talál meg..

Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni.

Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni.

 

*

 

Életeljátszó

Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy

Milyen könnyű kioltani egy ember életét!

A magadét éppen úgy, mint bárki másét…

(és feltámasztani meg – emberileg – lehetetlen)

 

*

 

Szándék-következmény

A legjobb szándékkal kövezel pokolba vezető utakat

Nem engeded el, de magadhoz láncolod egyetlenedet

A mamahotelben életképtelenné babusgatod gyereked

 

*

 

Elővigyázatlan

Elég egy csepp méreg,

Hogy megmérgezze a kutat?!

Elég egy undok, hogy elrontsa ünnepünket

 

*

 

Éretlen

A tűzzel játszol?

Elég egy szál gyufa,

Hogy felgyújtsuk családunk lakóházát…!

 

*

 

Őrangyal-kísértő

Elég egy pillanatra elszunyókálni a volánnál,

S vagy vége van, vagy örök életére nyomorék

(vagy holtodig a lelkiismereted kínpadjára vonva…)

 

*

 

Trehány

Elég egy rosszul bevert patkószeg,

S elesik a ló és lovas, elveszik a csata és az ország!

(Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag…)

 

*

 

Fertőző

Elég egy bolond,

Hogy rögvest százat csináljon!

Pláne ha gyenge a szellemi immunrendszerük…

 

*

 

Önlefegyverző

Kiengeded a humor csodafegyverét kezedből,

Már-már csak kormánypárti vicceket fogyasztasz

 

*

 

Komolykodó

Nem mersz tréfálkozni,

Ami segítene érzésteleníteni a fájó igazságot,

Mert az lehetne lelket mélyen sebző gyilkos gúny is?

 

*

 

Gyermeteg

Nem fogtad fel, hogy a kés kétélű eszköz:

Kenyeret is szelünk vele, de embert is sebezhetünk

Ugyanazzal az éles késsel, ugyanazzal a kicsi erővel…!

 

*

 

Álhumánum

1.

Olykor kevesebbet árthat egy rosszakaród,

Mint egy túlbuzgó segítőkész kétbalkezes kontár:

Nem tudva nemet mondani vagy közben leállítani,

Egy Mekk mestert szabadítasz magadra…

2.

Senkinek nem tudsz nem!-et mondani,

Sokan visszaélnek ezzel, ide-oda rángatnak,

Te meg ápolod a segítőkész ember képét,

S végül magadra-szeretteidre nem jut idő, erő…

 

*

 

Védő-őrizetlen

Nem lett vagy maradt valaki,

Aki lebeszélné vagy megakadályozná,

Hogy mindened eladva vagyonát elkártyázza

 

*

 

Meggondolatlan

Gyereket a bolond is tud csinálni,

Hisz pár perc alatt összecsapható…

De azt becsületesen fel is nevelni,

S minimum 18 éven át gondját viselni?

 

*

 

Szubjektív

Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

Akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

Ha sötét annak az üvege, mindent sötétnek látsz.

 

*

 

Képtalálat a következőre: „danse macabre”

 

*

 

Fordítva

Felnézel az idősebb testvérre,

és igyekszel mindenben követni őt…

A piros lámpáknál átrobogsz, a bátyád is így szokta,

A zöld fénynél viszont megállsz – hátha jön a bátyus

 

*

 

Feladó

A türelmetlenség mit terem?

Ha elsőre nem sikerül a bringán egyensúlyoznod:

Akkor sutba dobod, és soha életedben nem kétkerekezel

 

*

 

Az otthontalanító

Egész nap azon dolgozol,

Hogy patikatisztaság legyen a lakásban,

Így azután, a késő estefelé már nincs szíved használni

 

*

 

Az önkiszolgáló

Ha senki se szól egy jó szót hozzád,

Magadat dicséred, sőt még ki is tünteted

 

*

 

A boltos lelkű

Felborítja lelki egyensúlyod,

Ha szívességed nem hálálják meg

Vagy nem rögtön viszonozzák

 

*

 

Az emberkínzó

Nem tudod elengedni a haldokló hozzátartozód,

S ő már csak a te kedvedért erőltet magába ételt,

Miközben te nagyon empatikusnak hiszed magad…

(nehogy szembesülj vele: végső búcsút kell venni)

 

*

 

A homo ludens

Nem merünk önfeledten játszani,

Mert – nem ok nélkül - attól félünk,

Hogy a játék hevében lehullnak álarcaink...

Inkább a felnőtt komolyság álarcába rejtőzünk.

 

*

 

Rossz végletek

Még nem jó – már nem jó

Vagy sótlan, vagy elsózott az ételed/életed –

Nem ismered az optimumot, a helyes mértéket

 

*

 

Az önismeretlen

Önismeretért nem állt sorba!

Így el-elbukik az életvizsgákon,

Tartósítva, sőt mélyítve a frusztráltságát

 

*

 

A nyers erő

Azon az órán éppen hiányoztál,

Ahol elmagyarázták: többet ésszel mint erővel

(amit egy perc alatt kiszámolnál, az napokig méred)

 

*

 

Nem jóvátehető

Nincs javítási lehetőség

Tudod, hogy mérni és vágni is kell,

"csak" éppen a sorrendet téveszted el,

S így már visszacsinálhatatlan az eredeti állapot

 

*

 

Bajkereső

Annyira letompítja a veszélyérzékét,

Hogy istenkísértésben él: mint aki keresi a veszélyt

 

*

 

Végletes

Életeszméd lehet

Az "élj veszélyesen!" -

Vagy még az utcára se mersz kimenni,

Hátha a fejedre esik egy tégla?

(mert 100%-ban kizárni nem lehet)

 

*

 

A felelősségosztó

Amikor tanácsot kérsz,

Akkor általában bűnsegédet keresel -

Ha jó volt a javaslat, akkor a siker a tied,

Ha kudarcot vallasz, akkor van kire rákenni.

 

*

 

A szereposztó

Más emberektől várod:

Találják ki a feladatod, szereped,

Másként feleslegesnek érzed magad

 

*

 

Le-föl

A nyelv és bakkancs

Az élet rendjének találod,

Hogy felfelé nyalsz, nyalizol,

Lefelé taposol – hisz rád is taposnak…

 

*

 

Buhera

A kényszer ezermester

Nem él a munkamegosztás előnyeivel –

Mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni

 

*

 

A projektor

A te bűnöd másra vetíted ki

Ki mint él, úgy ítél, ítélkezik

Aki mondja másra, az mondja magára

 

*

 

A nyerészkedő

Más vesztén gazdagodó

Más bajából magának nagy hasznot húzó

Különleges, monopol helyzetével visszaélő

(akinek ebül szerzett jószága egykor ebül vész el)

 

*

 

Bűntudatos

Nem keres-talál bocsánatot

Aki nappal, de főleg éjszaka

A lelkiismeret kínpadjára vonatik,

Akin egy lankadatlan titkos féreg foga rág

 

*

 

Nárcisz

Aki önmagába szerelmes –

Így másba már nem is képes…!

Vagy az alkotásába beleszerető művész,

Lásd: Pygmalion klasszikus, ókori történetét

 

*

 

Derű-ború

A félig üres pohár

Derülátó vagy borúlátó

Pillanatkép – de mi az irány?

És mi volt a helyzet korábban?

Egy megveszekedett pesszimista

(vagy csak a jólértesült optimista?)

 

*

 

Hangulatember

Nem ura magának

Olyan a kedve, közérzete aznap,

Amilyen lábbal kelt fel – bal vagy jobb?

És erre még rá is játszik – tetszeleg benne…

 

*

 

A rút kiskacsa

Aki csak halálakor döbben rá,

Hogy ő csodaszép hattyú lehetett volna,

Ha idejében ráébred, hogy nem ide/erre született…

 

*

 

A mérgezett egér

Aki úgy futkos, cikázik, száguld,

Mintha permanens vészhelyzet lenne

(nem hagy magának gondolkodási időt)

 

*

 

A mizantróp

Az emberkerülő - embergyűlölő

Magamat mindenkinél különbnek tartom

Magamhoz a többi embert méltatlannak érzem

Tüntetően ki is vonulok az emberek közösségéből

(hogy azután jó eséllyel én magam is eltorzuljak…!?)

 

*

 

Önretusáló

Jobb ügyhöz méltó energiákat áldozol,

Hogy magadról hamisan szebb képet fessél

(egy ideig még talán magad is elhiszed – majd

annál keserűbb ébredni/fájóbb a kijózanító pofon…

 

*

 

A falevél

Fajsúlytalanul-gyökértelenül

Léted elviselhetetlen könnyűsége

Aki így ki van téve minden szellő kénye-kedvének

Nincs fasúlya - vagy tőkesúlya, mint a vitorlásnak…

 

*

 

Olcsó vigasz

Azzal vigasztalod magad,

Hogy az emberek többsége

Rossz helyre és rossz időben születik:

Veleszületett és életfogytig vesztesnek

 

*

 

Holtbiztos

Élő, még élő embert

Soha nem mondhatunk boldognak?

Hisz bárkit bármikor tragédia érhet?

 

*

 

Dobozlakó

Gonosz varázslat

Életed abban a fekete dobozban „éled”, tengeted,

Ahova szülők-nevelők már gyerekként beskatulyáztak

 

*

 

Rossz lovas

Fordítva ül a lóra

Mindig lóhalálában vágtat – ha kell, ha nem

A lónak hol az egyik, hol a másik oldalára esik

 

*

 

Összekötő-elválasztó

Veled nem lehet barátkozni,

Szövetségeseket nem keresel,

De az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd

 

*

 

Mankós

Nem mered elengedni anyukád kezét,

S így nem is nősz fel, nem is önállósulsz,

Hanem infantilizálódsz, fogyatékosodsz

 

*

 

A pályatévesztő

Nem találod meg életműfajodat,

S csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra

(pedig lenne, amiben te vernéd őt kenterbe,

Bár nem maga a nyerés a leglényegesebb dolog,

Hanem saját képességeid maximális kibontakoztatása)

 

*

 

Képtalálat a következőre: „danse macabre”

 

ADY ENDRE: AZ ÉLET

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...

 

Képtalálat a következőre: „danse macabre”