NAGY JENCIKLOPÉDIA
ÉRTELMISÉGIEK, SEGÍTŐK, VEZETŐK
Magyar életminőség-vizsgálódások – XXI.sz.
Szellemi hivatások – árulások – pokoljárások – 2.
Arany János
SZONDI KÉT APRÓDJA
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja.
Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet.
,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért? Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra? Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért, Odaillőt egy huri nyakra!’
„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant Zászlós kopiával a gyaur basa sírján: Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant, És pengeti, pengeti, sírván:”
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap, Kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad! Meg nem marad itt anyaszülte.
„Szép úrfiak! immár e puszta halom, E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet: Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet. -”
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni.
„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs, Mit csak terem a nagy szultán birodalma, Jó illatu fűszer, és drága kenőcs... Ali győzelem-ünnepe van ma!”
Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond, És pattog a bomba, és röpked a gránát; Minden tüzes ördög népet, falat ont: Töri Drégel sziklai várát.
„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt, Immár födi vállát bíborszinü kaftán, Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold: Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”
A vár piacára ezüstöt, aranyt, Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat; Harcos paripái nyihognak alant: Szügyeikben tőrt keze forgat.
„Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett! Zászlós kopiával hős Ali temette; Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -; Zengjétek Alit ma helyette!”
Két dalnoka is volt, két árva fiú: Öltözteti cifrán bársonyba puhába: Nem hagyta cselédit - ezért öli bú - Vele halni meg, ócska ruhába’!
„S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó; Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála; Sátrában alusztok, a széltül is ó: Fiaim, hozzá köt a hála!”
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl! Mint bástya, feszült meg romlott torony alján: Jó kardja előtt a had rendre ledűl, Kelevéze ragyog vala balján.
„Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még, Bár álgyugolyótul megtört ina, térde! Én láttam e harcot!... Azonban elég: Ali majd haragunni fog érte.”
Mint hulla a hulla! veszett a pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét: Ő álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét.
„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már Dícséretiből az otromba gyaurnak? Eb a hite kölykei! vesszeje vár És börtöne kész Ali úrnak.”
Apadjon el a szem, mely célba vevé, Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé, Ki miatt lőn ily kora veszte!
(1856. június.)
*
Halálbüntetés
Ahogyan Szókratész,
„az ifjúság megrontójaként”
ő is méregpoharat kap,
mert áldozatos-áldásos tevékenysége
a gazdasági, politikai, egyházi Hatalom
előtt a „társadalomra igen veszélyes”…
*
Péter
Mihelyst
bajba kerülsz,
a legígéretesebb tanítványod
tagad meg először, háromszor…
*
Elismerés
Leghamarabb
akkor ismernek el,
amikor már a halálos ágyadon fekszel,
s ezzel még az utolsókat rúgják beléd…
*
Értő
Vagy meg sem értik,
fel se fogják a műved,
vagy – akár szándékkal –
teljesen félremagyarázzák…
(minek is alkottál, és ki-ért?)
*
Túl sok
Hivatásodnál fogva
túl sok titkot bíztak rád,
s te retteghetsz a kifecsegéstől,
hát még a kínvallatástól…
*
Skandalum
Épater le bourgeois!
Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt,
ő meg piti, buta és aljas bosszút áll rajtad…
*
Ár
Ha
se orvos,
se jogász,
de bölcsész akarsz lenni:
szüleid „kitagadhatnak”,
a diáknyomor az osztályrészed
*
Romboló
Neked kell
lerombolni
a hamis illúziókat,
amiért bármi mást,
csak pont köszönetet ne várj…
*
Dilis
„Különc”
s hopp-kopp
életmódod miatt
még saját gyerekeid
elvételével is fenyegethetnek…
*
*
Szóló
Platón
a barátod,
de esetleg elveszítheted,
mert a teljes igazságból
még az ő kedvéért se engedhetsz…
*
A
világ
más táján
szent dalnok
lett volna belőle -
a Hortobágy elvetélt,
káromkodó-fütyörésző poétája…
*
Polgári engedetlen
Neki kell Antigonéként
eltemetnie a halott testvért,
olykor-sokszor akár élete és
szerelme boldogsága árán is…
*
Jelenkór
Könyv-heti sátorban toporogsz,
és „Nagyon fáj”: nem veszi senki
a vérrel írt köteted!
*
Csőd
Nonprofit szellemi vállalkozása
dotáció híján csak veszteséget „termel”
*
Presztízs
Csak zenédre lehet
igazán sírva-vigadni,
de amúgy s az utcán
csak lenézett cigány vagy
*
Aprópénz
Matek zsenidet
nem önhibádból
csak olcsó cirkuszi
mutatványokban kamatoztathatod…
*
Cinikus
Csak két utad volt értelmiségiként:
az egyik az ital, a másik nem járható…
*
Frigid múzsa
Mesterséges stimuláló szerekkel
próbálok ihlethez jutni, s így függővé válok…
*
Szirén
Neked is
betömték a füled,
s így nem hallottál semmit, vagy:
nem kötöztetted ki magad az árbochoz,
s így ott is ragadtál a szirének szigetén
*
K. o.
Hiába
méltánytalan
a rossz kritika,
mégis örök időre
felhagytál az írással…
(Berzsenyi Dániel)
*
Kibírható?
Mindenki rajtad röhög –
mint például a bibliai Noén,
aki a sivatagban építette a bárkáját…
*
Drága
Az elvek ára
Vannak olyan idők,
Amikor pont te nem
veheted át a kitüntetést,
pedig jól jönne a pénz és
jól esne az elismerés is…
*
Pál
Aki fordulásával
az üldözők közül
az üldözöttek mellé áll,
s elkezdődik az igen hosszú,
akár holtig is tartó vesszőfutása…
*
Rendületlenül
Aki nem tér ki a hitéből,
pedig busásan díjaznák -
ott áll és nem tehet másként,
így prédikátorként nem lelkipásztor,
de egy hadigálya rabevezője lesz…
*
*
Költők sorsa
Költészet mézédes nedűjét Nyomasztó gondok, keserűség, Tört vágyak sajtolják a szívből, Csalódások, bánat verik föl.
Szegény költő! óh, hány halott Mély sírja szíved és dalod Bubánatos halotti ének... Bucsúztatója álomnak, reménynek!
Leszámolsz emberrel, világgal, S czélhoz csak eztán érkezel, És meghalsz száz kinos halállal, Mig halhatatlanná leszel.
Reviczky Gyula
*
Koldusének
Napi betevődért
huzatos aluljárókban
szemérmesen koldulsz
egy szál gitárral vagy mással…
*
.
Rezignáczió
Lomhán szemlélem a világot. Hadd forrjon, ontsa bűneit. Nem szórok a gazokra átkot, És az erény se lelkesit.
Nem indulok meg, nem szomorgok, Ha látok szenvedő szivet. Irigységet nem kelt a boldog, Nem fáj sem új, se régi seb.
Maradjon a világ a hogy van, Sajtoljon égő könnyeket. Lemondtam, mindenről lemondtam, Mit megmásitni nem lehet.
Botorság volt kergetnem álmot, És szélmalmokkal küzdenem. E kába összevisszaságot Ma már nyugodtan nézdelem.
Dobálják sárral bár az eszmét: Nem indit meg, ha elbukott. Gazság arassa győzedelmét: Én nézem s meg se mozdulok.
Reviczky Gyula
*
*
Fair play
Neked csak tiszta
eszközeid lehetnek,
„szellemi ellenfeled-
ellenséged” nem válogat…
*
Erőviszony
Esélylatolgatás
Egy mindenkiért
és majdnem mindenki egy ellen:
rád nemegyszer ez a nem fair „játék” vár…
*
Alamizsna
Ha egy Defoe
a Robinson Crusoe kéziratával
oly megalázóan előszobázott,
te mire számíthatsz?
(Ambrus Zoltán:
A fületlen ember)
*
Elveszett illúziók
Az önfeladásig asszimilálódsz,
elhagyva elvi szempontjaidat -
vagy lassan, de biztosan éhenhalsz:
na, ebből a kettőből tessék „választani”!
*
Kaptafa
A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag,
- de még az elszemtelenedett suszterinas is -
beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba…
*
Áld
Mert
tüzet hoztál
az emberiségnek,
hogy javíts életminőségén,
örökre leláncolt és kínzott
Prométheuszként szenvedsz…
(vigasz: az áldozatodért áldanak)
*
*
Per
Nemcsak
az elsőbbséged vitatják,
de még meg is vádolnak plagizálással
*
Pionír
Szép dolog
a repülés úttörőjének lenni,
de ki kötne veled életbiztosítást?
*
Nehéz
Keservesen
keresed kenyered
a medvék által lenézett
ún. „könnyű műfajban”
*
Pénz
Nálad
a Szellem, a Költészet:
de a Disznófejű Nagyúr
csak ül, csak ül az aranyán…
*
Glória
Fénytelen
harcokba kényszerítve,
a létfenntartásodért küszködve
lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz..
*
A
háborús
hisztériában nehéz
legalább egy emberként,
egyedül pacifista maradni –
kikiáltanak nemzetietlennek,
hazaárulónak stb.!
És akkor jaj neked!
*
Lemondás
Amíg ők kint
játszottak a téren,
addig te billentyűket
gyúrtál egy zongorán,
pedig majd megszakadt
a szíved zsivajukra..
*
Föld alatt
Az illegalitásba szorult
szellemi-politikai mozgalom,
az „alvilág” se oly romantikus belülről
egy „puha” diktatúrában, rendőrállamban…
*
Döntés
Nem bújhat ki
a nyomasztó felelősség alól:
amputáljad-e a beteg lábat?
*
Megmondó
A király bolondjaként
feszegeted a határokat,
mások helyett odamondasz –
de az ostor is rajtad csattan,
nem élvezel korlátlan védettséget!
*
Szent
Szinte lehetetlen,
de mégis próbáld:
zsarolhatatlannak kell
lenned és maradnod,
nem lehet semmilyen
titkolt „disznóságod”…
*
Mikes Kelemen
Gyökereit kitépve
hány szellemi embert
száműztek idegenbe
akár életfogytiglan is?
*
Renegát
Aki a száműzetésben,
Vagy a megszállt országban
Az előnyt-hátrányt mérlegelve
Önként áttér a muszlim hitre…
*
Kötéltáncos
A magad útját kell járnod –
nincs kit követni, utánozni vagy kérdezni...
Mintha egyes egyedül vágnál át a sötétben
a mocsáron vagy netán a taposóaknás réten…
*
*
Hajszálon függő
Olykor odalehet minden igyekezet,
egy csapat többhavi megfeszített munkája,
ha a nézőtéren egyvalaki rosszkor tüsszent,
s nem akarva a tragikus komikussá válik…
*
Éhezőművész
Nem feltétlenül,
de drágán, gyakran
koldusbottal fizeted
meg függetlenséged árát
*
Kincsgyűjtő
Hiába van az, hogy
te csak a népzenét,
néptáncot gyűjtöd,
ezt a Hivatal akkor is
államellenesnek minősíti,
ha te pl. egy kisebbségi magyar vagy
*
Ár ellen
Aki próbált már csak egyszer is
árral szemben úszni, széllel szemben járni,
annak lehet némi fogalma a szellemi pályán futásról…
*
Igazmondó
A nálunk mindig aktuális
magyar közmondás szerint:
mondd meg az igazat és betörik a fejed
*
?
„Miért ne
legyek tisztességes,
kiterítenek úgyis!”
(József Attila)
*
A
modern
diktatúrákban
a legrosszabb sorsa a börtönben
az úgynevezett politikai foglyoknak van…
*
Politikai pszichiátria
És ha még mártírt se
csinálnak belőled? –
Diliházba zárva
hospitalizáció a sorsod -
szépen leépülsz, bedilizel…
És akkor már nem zseni,
de szimpla őrült leszel!
*
Öncsonkítás
A művészetért hozott áldozatnak
jelképes drámai példája Farinelli,
a fiatalkorában kasztrált énekes…
*
Kudarc
Egy életen át
beleadtál apait-anyait,
mégiscsak selejtet termeltél…
(ez is benne van a pakliban…)
*
Mellékhatás
Érzékenyíteni kell magad,
szinte hiper szenzibilis szeizmográffá -
de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
*
Perverzió
Kívülállók akár
„homokosnak” is tarthatnak –
belül állók meg el akarnak csábítani…
(s ha nem sikerül, akkor kiebrudalni)
*
Jós
Mint Cassandra:
meg vagy verve
a jóstehetséggel,
ráadásul még
nem is hisznek neked…
*
Ha nem
zengsz dicshimnuszt
az aktuális zsarnokról,
akkor biztosan vár rád
a walesi bárdok máglyahalála
*
*
B
Egy
íratlan,
de érvényesített
„szilenciummal”,
ill. fekete/B listával
oly könnyen, és mégis
súlyosan „büntethetnek”
(és nincs hova fellebbezni)
*
Szabadfoglalkozású
Vagy a víz alá nyomnak –
vagy egy üres medencében
lehetsz a padlón „szabadúszó”…
*
Peca
Folyton
ébren és
résen lenni,
nehogy bekapj
egy csali mézesmadzagot…
*
Para Zita
Hősiesen
kell elviselned
annak látszatát,
hogy ingyenélő,
parazita, élősködő figura vagy!
*
*
Apokrif
stigmával illetik,
indexre teszik,
netán bezúzzák könyved,
vagy, ami még talán
ennél rosszabb:
unt-utált kanonizált
kötelező olvasmány lesz
*
Csetlő
Mivel folyton
az Eget kémleled,
megbotlasz minden
kis földi akadályban –
becsapnak, kinevetnek,
lenéznek, kihasználnak…
*
Charles Baudelaire:
Az albatrosz
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol, Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát, Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol, Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára, A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg, Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, - most sántit suta félsszel, Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt, Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel, Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!
A költő is ilyen, e légi princnek párja, Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép, De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.
Ford. : Tóth Árpád
|