Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatások - 1.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2016. december 20. kedd, 08:26

petofi_debrecenben_1844_orlay_festmenye

NAGY JENCIKLOPÉDIA

ÉRTELMISÉGIEK, SEGÍTŐK, VEZETŐK

Magyar életminőség-vizsgálódások – XXI.sz.

Szellemi hivatások – árulások – pokoljárások – 1.

Képtalálat a következőre: „vándorszínészet festmény”

*

Petőfi Sándor
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI


Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. 
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

(Pest, 1847. január.)

Képtalálat a következőre: „vikár béla petőfi”

 

*

 

A pokoljáró elit

Virágvasárnaptól a Golgotáig

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni

Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni

 

*

 

Méregkeverő

Visszaél a tudása

adta hatalommal

vagy gondatlan:

orvosság helyett

mérget kever és „javall”…

 

*

 

Áruló

Művészi,

színészi képességemmel

és más képzettségemmel

belülről bomlasztani

más pártokba

befurakodok, infiltrálódok

(pl.: anno a kriptokommunista)

 

*

 

Jó spicli

Ő olyan okos:

még barátja ügyének

is használ besúgásával…

„És még mindig jobban járt,

hogy én és nem más jelentett róla!”

 

*

 

Emberidomár

Vadcsikók kezes

mutatványos lóvá

idomítását vállalom!

 

*

 

Kasztráló 

Dalszövegek előbírálati

bizottságosdis kiherélését,

szerény javadalmazásért

vállalom

 

*

 

Magvaszakadt

Nekem csak előfutáraim

és csak epigonjaim vannak,

méltó utódot egyet se látok,

pláne nem képzek

 

*

 

Fércműves

Nincs szívem

- pláne nem kilenc évig –

várni és selejtezni:

minden egyes szavam, rajzom

egyből kőbe, gránitba vésem

 

*

 

Iskolamester

A birkaiskola mestereként

nem bünteted, de még jutalmazod is

a legnagyobb lógósokat és a vad szamarakat

 

*

 

Pozitivista

Koncepció nélkül,

de hangyaszorgalommal

mindenfelé és mindent keresek,

gyűjtögetem az „adatokat”

 

*

 

Kegyetlenül

ráborítom a bilit

a  jó eséllyel bűntudatos

drága – jegyet vásárló –

színházi közönségemre…

(ún. kegyetlen színház)

 

*

 

?

Miért

legyek pont én

tisztességes értelmiségi,

hisz engem is kiterítenek úgyis…!

 

*

 

Bomlasztó

Civil kurázsis

kezdeményezéseket

szétaggodalmaskodok,

szétokoskodok, szétzilálok

 

*

 

Szocreál

Az a kritikus

és kultúrpolitikus,

vagy az szeretne lenni,

aki pontosan előírja,

miként alkossanak remekműveket

(lásd pl. Zsdanov szovjet ízlésdiktátort)

 

*

 

Drága „evangélium”

A szcientológia, az agykontroll stb.

Folyton kalapozó, gazdag apostolaként

ígér gyors, olcsó és szenvedésmentes

megváltást és tuti boldogságot

 

*

 

Zsarnok

Saját házi

oltáromon

családomból

élő-égő ember-

áldozatokat mutatok be

 

*

 

Műértő

Nem élvezem, s

ezt másnak se ajánlom,

de mindenkinél jobban

érteni vélem a műalkotásokat

 

*

 

Közvetítő

Engem nem lehet,

nem is hagyom kiiktatni

az isten és az egyszerű laikusok

közötti kapcsolatból

 

*

 

Proli

Érződik

s éreztetem:

csak megélhetési

kényszerből végzem

a nevelői, pártfogói,

börtöntanári és lelkészi

munkát, hivatást

 

*

 

Példaadó

Gerontológusi

karrierem sikeressége érdekében

szegényházba dugom és ottfelejtem szüleimet

 

*

 

Ál-vitatkozó

Tanári és osztályfőnöki

hatalma teljes tudatában

úgy tesz, mintha vitatkozna

a neki alárendelt diákjaival

 

*

 

Spiritus rector

Megalázó-megszégyenítő

kínzások és büntetések,

pl. nők meztelen vessző-

futásának értelmi szerzője

 

*

Képtalálat a következőre: „vándorszínészet festmény”

Petőfi Sándor

SZINÉSZDAL

Minden müvészetek
Fején a korona:
A mi müvészetünk,
Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.

Csak árny, amit teremt
A költőképzelet;
Mi adjuk meg neki 
A lelket, életet.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.

Miénk a hatalom
Az emberszív felett:
Idézni egyaránt
Mosolyt vagy könnyeket.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.

Apostolok vagyunk
Az erkölcs mezején,
Apostoli szavunk
Téged kiált: erény!
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.

De amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk.
Ha meg nem tesszük azt,
Ami föladatunk:
Akkor gyalázat ránk,
Szinészek nem vagyunk!

(Pest, 1844. szeptember.)

Képtalálat a következőre: „vándorszínészet festmény”

 

*

 

Meleg-víz feltaláló

Sok közpénzt költve

szervez olyan társadalomkutatást,

aminek a végeredménye

az elején borítékolható lett volna…

 

*

 

Prekoncepció

Pont addig és csak úgy

kutatja az ún. közvéleményt,

míg „igazolja” előfeltevését,

a megrendelő elvárását

 

*

 

Kontra-produktív

A kegyetlen szakmai soviniszta

matek tanár csak kudarcélményt okoz,

leselejtez, korrepetáltat és megutáltat…

 

*

 

Faszagyerek

Az az ifjú titán,

riporter, műsorvezető vagyok,

aki kőkeményen feszeget

borítékolt álkérdéseket…

 

*

 

Hallgató

Előbb meghallgatod

a politikai vagy lelki vezetődet,

majd magadévá téve kialakítod

az önálló „egyéni véleményed”

 

*

 

Agitátor

Minél kevésbé

van meggyőződve

üdvössége módjáról,

annál vehemensebben,

agresszívebben agitál mellette

 

*

 

Visszás

Közömbösen

sorsára hagyom

a jogsértett kisembert,

de országos botrányt csapok

egy komolyzenei tévécsatorna ügyében…

 

*

 

Stigmatizáló

Saját s közösséged

zsidós fóbiáit ki nem gyógyítva

nem disztingválsz:

fasiszta csőcselékezel

közérdekű utcai tüntetőket

 

*

 

Rasszista

Szerinte a „bennszülött”,

„őshonos” magyarok

nem képesek kimagasló

szellemi teljesítményre

 

*

 

Álbölcs

Se boldogan élni,

se boldogan meg-

halni nem tanított,

halálának tragikomikuma

bizonyság az ő életének

hiábavalóságára…  

 

*

 

Nagy küzdő

Márvánnyal és a formával

de főleg a megrendelővel küszködve

szenvedsz, őszülsz, megrokkansz, belepusztulsz…

 

*

 

Jutalmazott

Hiábavaló volt?

Elkészül el a Nagy Mű –

az itt megy a zúzdába,

te meg most a süllyesztőbe…

 

*

 

Áldozatos

Megalázóan

kevés a honorárium –

méltánytalan, hogy ingyen dolgozol,

sőt: olykor még neked kell(ene) fizetni…

 

*

 

Képtalálat a következőre: „vándorszínész”

 

*

 

Egyéltű

Szavaid hitelének

biztos aranyfedezete van:

szenvedéstörténeted, passiód…

 

*

 

Echo

Jót és jól szólnál

és tényleg szólsz is,

csakhogy visszhangtalanul,

a pusztába kiáltod…

 

*

 

Önemésztő

Olyannyira világítanál a sötétben,

mint két végéről égő-fogyó gyertya…

 

*

 

Jóakaró

Népellenség  

Szülőföldednek

Csak a javát akarva

Igazadhoz ragaszkodva

Leszel „A nép ellensége”

(Ibsen)

 

*

 

Lobbi

A többségért

kitartóan „lobbizva”

nemcsak kisebbségben,

de teljesen magadra maradsz…

 

*

 

Hálátlan szerep

Ki más vállalná a közutált kisebbség

ügyvivője, védője, érdekképviselete szerepét?

 

*

 

Szabad préda

Kilövési engedély

Nem vagy már védett vad

A bulvársajtó szabad prédájaként

indul családod ellen a hajtóvadászat…

 

*

 

Próféta

Még maga

a názáreti Jézus Krisztus

sem lehetett próféta a hazájában…!?

 

*

 

Visszajelzés

A visszhangtalanság

közönyébe fullasztnak –

még negatív válasz, vissz-

hang, reagálás sincsen

 

*

 

Keresztelő János

Ha – nyíltan – a király

Fejére olvasod a bűneit,

ő – titokban – fejed

veheti, vagy eltetet láb alól…

 

*

 

Vakrepülés

Naponként vakon ugrasz fejest

ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe

 

*

 

Veszélyes bevetés

Nehéz, veszélyes küldetésed

teljesítésénél már csak annak

elszabotálása lenne neked nehezebb…

 

*

 

Közöny-gyűrű

Hogyan tudod függetleníteni magad?

Nyílt ön-élveboncolásod, viviszekciód

részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg…

 

*

 

Elkülönítő

Szamizdatosként

kerülnek mint a pestisest,

vagy diliház karanténba zárnak,

vagy kitoloncolnak, deportálnak…

 

*

 

Szem előtt

Monopolhelyzetben levő

állampárt-kritikusok

árgus szemekkel, nagyítóval

lesnek hibáidra,

és dögkeselyűként csapnak le,

ha valamit is elrontasz…

 

*

 

Bíráskodó

Igazságot – nem - szolgáltató

A jog szerint fel kellene mentened

egy ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát,

és a még nagyobb bűnösök még eléd sem állnak…

 

*

 

Újító

Halált

megvető

bátorsággal

repkedsz, mint

Daidalosz és Ikarosz –

de ez a kutyát se érdekli…

(ha lezuhansz, az a te bajod,

miért nem maradtál szántó-vető)

 

*

 

Törés

Pályaalkalmasság

Csonkítva – fogyatékosodva

Füledbe forró ólmot öntenek,

s leszel az új, az énekes Vazul…

(vagy a megsüketült Beethoven)

 

*

 

Utolsó mohikán

Egy kihalófélben levő

vagy kihalásra ítélt,

nyíltan-rejtve irtott,

és rokontalan kis nép

szigorú nyelvi börtönébe záródtál

 

*

 

Zárt közönség

Zseniális szójátékaid,

jó pesti, budai, vidéki humorod

elvileg örökre lefordíthatatlanok maradnak…

 

*

 

Szakmai ártalom

Addig, oly sokáig és

oly átéléssel alakította

a rá szabott intrikus szerepeket,

míg magánemberként is úgy maradt

 

*

 

Vész

Ércnél

maradandóbbnak

szánt és sikerült műved

WC papírra kell írnod –

s szükségben elhasználják…

(így az mindörökre elvész)

 

*

Képtalálat a következőre: „vándorszínészet festmény”

 

Petőfi Sándor

LEVÉL EGY SZÍNÉSZ BARÁTOMHOZ

Jut még eszedbe a fiú? kivel

Együtt cepelted a vándorbotot,

Mely koldusbotnak is beillenék,

Midőn a sorsnak fényes kedve nincs;

És ez nem éppen olyan ritkaság

Szinészre nézve, mint boldogtalan

Magyar hazánkban a hű honfigond. -

Lásd, én reátok még emlékezem,

És elfeledni nem fogom soha

A jót s roszat, mely ott közöttetek

Mult napjaimnak osztályrésze volt.

Előttem áll a délután, midőn

A színészetbe béavattatám.

Barangolék föl és le céltalan

A nagy hazának minden tájain.

Tarisznyámban, mit hátamon vivék,

Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher,

De a nyomor, mint ólom, megnyomott.

Könnyíte rajt a víg könnyelmüség,

Mely útaimban hű társam vala.

Ekkép juték egy nyári délután

Egy kis városba; fáradt lábaim

A fogadóban megpihentenek. -

Vendégszobája egyik oldalán

Helyet szerényen színpad foglala.

Mire való is már a fényüzés?...

Azon tünődtem épen: kérjek-e

Ebédet vagy se? hát ha majd sovány

Zsebem bicskája szépen benntörik?

Az ajtót ekkor megnyitá egy ur;

Volt bennem annyi emberismeret,

Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.

Fején kalapja nagybecsű vala,

Mert Elizéus prófétával az

Rokonságban volt... tudnillik: kopasz.

Kabátja új, a nadrág régi rongy,

És lábát csizma helytt cipő födé,

Alkalmasint amelyben szerepelt.

"Thalia papja?" kérdém. - "Az vagyok;

Talán ön is?" - "Még eddig nem." - "Tehát

Jövőben? fölség..." - "Azt sem mondhatom."

Vágtam szavába; ámde ő rohant,

S vezette gyorsan az igazgatót.

Fehér köpenyben az igazgató

Jött üdvezelni engem nyájasan:

"Isten hozá önt, tisztelt honfitárs!

Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur?

Imádja úgye a müvészetet?

Ah, jóbarátom, isteni is az!

S önnek szeméből olvasom ki, hogy

Szinészetünknek egykor hőse lesz,

És kürtölendik bámult nagy nevét

A két hazának minden ajkai...

Ebédelt már ön? itt az ételek

Fölötte drágák, s ami több: rosszak.

Az ispán urtól őzcombot kapánk,

A káposztából is van maradék -

Ha meghivásom nem méltóztatik

Elútasítni: jó ebédje lesz."

Igy ostromolt a jó igazgató,

Forgatva nyelve könnyü kerekét.

Én nem rossz kedvvel engedék neki.

Menék ebédre, és ebéd után

Beiktatának ünnepélyesen

A társaságba - nem kutatva: mi

Valék, deák-e vagy csizmadia?

Másnap fölléptem a Peleskei

Notáriusban. Hősleg működém

Három szerepben, minthogy összesen

A társaságnak csak hat tagja volt. -

Egy ideig csak elvalék velök;

Faluzgatánk jó- s balszerencse közt.

De a barátság végre megszakadt,

Mert én utáltam a nyegléskedést,

A sok "utószor"-t, a görögtüzet,

S tudj' a manó, mily csábitásokat.

A társaság is végre szétoszolt

Egymást érő bel- s külviszály miatt;

S én újra jártam széles e hazát,

Mignem keblébe vett más társaság.

Mit ottan, itt is azt tapasztalám,

S tapasztalásom nem volt olyatén,

Mely kedvre hozta volna lelkemet.

Kenyért keresni színészek leszünk,

Nem a művészet szent szerelmiből,

S haladni nincsen semmi ösztönünk.

"Pártolj, közönség, és majd haladunk,"

Mond a szinész: és az meg így felel:

"Haladjatok, majd aztán pártolunk;"

És végre mind a kettő elmarad.

Nem is hiszem, hogy a szinészetet

Becsülni fogják, míg ez befogad

Minden bitangot, gaz sehonnait,

Kik a világnak söpredékei,

S itten keresnek biztos menhelyet.

Barátom, ez fájt énnekem s neked,

Ez keseríte minket annyira.

Az isten adja, hogy minél előbb

Akképpen álljon szinmüvészetünk,

Amint valóban kéne állnia.

Pest, 1844. szeptember

Képtalálat a következőre: „gábor zsazsa”