Payday Loans

Keresés

Hogyan akarta Szabó Ervin meggyilkolni Tisza Istvánt?
MAGYAR ÉS MÁS ZSIDÓ ARCKÉPEK ÉS ÉLETPÁLYÁK
2016. december 10. szombat, 09:46

Hogyan akarta

Szabó Ervin

meggyilkolni Tisza Istvánt?

Talán már sokak számára világossá vált, hogy a szélsőbaloldali anarchista Szabó Ervin a fővárosi könyvtárhálózat segedelmével elsősorban a marxista tanok hatékonyabb terjesztésére törekedett. Kevésbé közismert, hogy a könyvtárigazgató profánabb cél elérését is el tudta képzelni pályája kiteljesedéseként – ez a cél pedig gróf Tisza István meggyilkolása volt.

A huszadik század elején a szélsőbaloldali pártok és a különféle anarchista csoportok leggyűlöltebb ellensége Magyarország egyik legnagyobb államférfija, Tisza István gróf volt. A feudális elmaradottság és a klerikális reakció vádjait szórták a – valóban nagybirtokos, dunántúli református főgondnok – miniszterelnök fejére. Utálkozásuk egyik legfőbb oka az volt, hogy Tisza meggátolta az általános, titkos választójog bevezetését arra hivatkozva, hogy a magyar érdekeket nem szabad feláldozni a látszatdemokrácia oltárán. Ez ugyanis Magyarországon belül a magyarság szupremáciájának meggyengülését okozná. Tisza egyrészt a nemzetiségek miatt tartott az általános választójogtól, másrészt úgy vélte: a demagóg szónokok és a nemzetellenes érdekeket propagáló sajtó által manipulált szavazók voksai olyan csoportokat juttathatnának uralomra, amelyeknek céljai ellenkeznének a demokráciát óhajtó nagyvárosi értelmiségiek elképzeléseivel.

Az „emberiség veszedelme”

Noha a „nagy háború” köztudottan elsősorban francia és orosz érdekek miatt robbant ki, szárnyra kapott egy máig fel-felbukkanó vád: a világtörténelem addigi legborzalmasabb vérontásának okozója nem más, mint Tisza István magyar miniszterelnök. A vádlók közt találunk antantpropagandistákat, az utódállamok politikusait, no és a hazai baloldal és különféle anarchista csoportok képviselőit.

A háborús szenvedéseket jó érzékkel és gátlástalanul meglovagló korabeli baloldali politikusok, publicisták, anarchisták antimilitarista propagandával próbálták gyengíteni politikai ellenfeleiket – ezzel együtt az országot.

Az egyenlőségnek és a világbékének a proletariátus diktatúrája alatt megvalósuló tökéletes társadalmáról vizionáltak a világmegváltó forradalmárok, köztük a szélsőbaloldali, anarchista Szabó Ervin (született Schlesinger Sámuel Ármin) is, a fővárosi könyvtárhálózat vezetője, az intézmény mai névadója. Természetesen gróf Tisza Istvánt ő is a fenti vádakkal illette, sőt egyenesen az „emberiség veszedelmének” nevezte a Népszavában a magyar miniszterelnököt.

A budapesti szélsőbaloldali anarchisták osztrák elvtársai terrormerénylettel hívták fel magukra a figyelmet: Friedrich Adler 1916 októberében meggyilkolta Stürgkh gróf osztrák miniszterelnököt. Adler abból indult ki, hogy a Monarchia egész politikai vezetése, mindenekelőtt Stürgkh, felelős a háborúért, a merénylettel pedig az volt a célja, hogy minderre egész Európa közvéleményének figyelmét felhívja.

Akadt egy kitűnő céllövő

A sikeres osztrák merénylet híre budapesti elvtársaikat is fellelkesítette. Hamarosan terrorakció megszervezésébe fogott a Svájcból nemrég hazatért anarchista, Duczynska Ilona, és a fővárosi könyvtárhálózat akkori igazgatója, Szabó Ervin – derül ki Dalos György A cselekvés szerelmese című, 1984-ben megjelent könyvéből. Megjegyzendő, hogy a kiadványt Hajdu Tibor és Litván György lektorálta. (Hajdu az egyik legjelentősebb kortárs marxista történész, az ugyancsak marxista Litván György pedig Szabó Ervin életútjának és munkásságának legalaposabb ismerője.)

Az összeesküvők a merénylet részleteit a Németvölgyi temetőben beszélték meg. Végrehajtását Duczynska Ilona vállalta magára, noha Szabó Ervin ezt határozottan ellenezte. Arra hivatkozott, hogy a Svájcból jött fiatal lányt senki sem ismeri, s emiatt netán külföldi ügynökként fogják megbélyegezni. Szabó Ervin magára vállalta volna a gyilkosságot, egyrészt mert egyenrangú ellenfelének hitte Tisza Istvánt (!), másrészt olyan súlyos cukorbetegségben szenvedett, hogy állítása szerint „egy gyors halálos ítélet csak megrövidítené szenvedéseit”. Végül épp fizikai állapota és testi fogyatékossága (egyik szemére vak volt) győzték meg arról, hogy nem tudná sikeresen végrehajtani a tervet, a feladatra a kitűnő céllövő Duczynska Ilona sokkal alkalmasabb. Szabó meghátrált, de a gyilkosság kitervelésében aktívan részt vállalt.

Duczynska a merényletet egy Browning revolverrel követte volna el, amelyet a baráti körükhöz tartozó Madzsar Józseftől lopott el. Svájcban egyébként egy ugyanilyen típusú fegyverrel gyakorolta a célba lövést. A merénylet dátumának május 23-át jelölték meg, amely napon öt évvel korábban úgymond „Tisza belelövetett a választójogot követelő tüntetőkbe Budapesten”. A terv szerint Duczynska a Tisza-villánál várta volna a miniszterelnököt, s amikor az kiszáll a kocsijából, közvetlen közelről agyonlövi.

Egy fanatikus anarchista nő élete

Duczynska IlonaDuczynska Ilona (1897–1978) szélsőbaloldali anarchista. 1915-ben ismerkedett meg Szabó Ervinnel, aki figyelmét a Galilei Körre irányította. Az 1917-es orosz forradalom hírére Svájcból hazatért, különféle antimilitarista, anarchista szervezkedésekben vesz részt, ezért letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Az 1918-as forradalom idején szabadult, majd aktív szerepet vállalt a Tanácsköztársaság idején. 1920-ban Moszkvába menekült, később Bécsbe küldték. 1923-ban feleségül ment a Galilei Kört létrehozó Polányi Károlyhoz, Szabó Ervin unokafivéréhez. 1978-ban hunyt el otthonában, Pickeringben (Ontario állam, Kanada).

Negyedszerre sikerült

Duczynska a Galilei Kör – ő is tagja volt a társaságnak – Anker közi helyiségéből épp el akart indulni a merénylet színhelyére, amikor értesült a számára „megrendítő hírről”: Tisza lemondott, s a király ezt elfogadta. Így értelmetlenné vált a merénylet. Duczynska így vall erről: „Óriási zsivajgás, kiszaladtak, beszaladtak, kiszaladtak az utcára. Ott maradtam ülve: szinte eszméletlenül. Velem a maradék, a majdnem élet. Tett, ami el nem követtetett. Bűn, amiért nincs vezeklés. Áldozat, ami el nem fogadtatott. Lassan elkezdtem menni a Ménesi út felé. Még senki sem volt otthon. Visszaloptam Madzsar József Browningját… Aztán együtt ültünk Madzsarék nappalijában négyen, Alice, Józsi, Ervin és én. Amikor egyedül maradtam Szabó Ervinnel, megkérdeztem: »Mikor hallottad, mit gondoltál?« Egy szót mondott: »Sajnáltalak.« Ott ültünk gyászba borultan, mert vége volt ennek a szikrának, egy lehetséges történés szikrájának. Szabó beszélt: természetesen Tisza marad a spiritus rector, de minden sokkal nehezebb lesz, mert látszat szerint valami változás áll be, valójában azonban nem lesz semmi változás. Csak eltűnik egy szimbólum a tömegek szeme elől. Ő visszalépett a háttérbe, és akkor már nem volna értelme a merényletnek. Már senki sem értette volna. Eltűnt a sebezhető, megdönthető szimbólum.”

Három sikertelen merénylettel, de sokkal több gyilkossági tervvel törtek Tisza István gróf életére a korabeli szélsőbaloldali, anarchista mozgalmak egyes képviselői. A negyedik merénylet sikeres volt, 1918. október 31-én otthonában gyilkolták meg az „őszirózsás forradalom” kitörésekor a korszak legnagyobb tehetségű magyar politikusát.

„A pompás trófea elszalasztása”

Duczynska Ilona a gyilkossági kísérletről Konrád Györgynek is beszélt az 1970-es években. A kortárs írót irodalmilag is inspirálta az eset, természetesen nem a gyilkossági tervet elítélő mű keretében:

„Lőni, ez nem illett volna hozzá, egyszerű emberekre, egyenruhásokra Ilona nem emelt volna fegyvert. Más eset, ha gróf Tisza Istvánt kellene végre lelőni […] Arról a sebezhetetlen sportemberről Ilonának is volt egy emléke, 1918-ból való, és 1975-ben, ötvenhét év múlva még mindig egy ki nem hullott könny futotta el a szemét, ha felidézte az akkori történetet. Hogy a békének Tisza áll az útjában, azt a fiatal lány szentül hitte maga is, mint akkoriban már oly sokan, és ezt az útakadályt elhárítani Ilona a sorstól ráhelyezett küldetésnek hitte, tudva bár, hogy aki az ország miniszterelnökére kezet emel, az maga is a halál lánya. Ő mégis szerzett egy pisztolyt […] A pisztoly még aznap délután visszaadatott. Szabó Ervin is nehéz órákat élt meg időközben, százféleképpen látta Ilonát már, vérbe fagyva vagy megbilincselve, majd amikor ő is meghallotta a rikkancsot a belvárosban, és nem hallott semmiféle merényletről, akkor előbb boldog volt, majd elszomorodott, amikor pedig Ilona megkérdezte, hogy »mit éreztél a hír hallatán?«, a tudós azt mondta: »sajnáltalak«, és mindkettejük szeme könnytől fénylett. Ahogy ötvenhét évvel később az a könnycsepp Ilona szeme sarkában újra megjelent, csak sejteni véltem, hogy a sajnálat tárgya a pompás trófea elszalasztása, mely balszerencsés körülmény egyébként a kötelet is elhárította Ilona feje fölül. De hát ez utóbbi gondolat kicsinyesnek is tűnhet fel, mert akit a végzet kijelölt, hogy egy pisztolylövéssel nyissa meg az utat katonák milliói előtt hazafelé, a tragikus hősnő felkészült a tragikus végre, ám a nagy rendező elvette tőle a szerepet.”

Duczynska Ilona. In: Konrád György: Csodafigurák. Noran, Bp., 2006.

29 hozzászólás »

  • 1 inda 2010-10-29 12:10
    hoppá-hoppá...hát nem könnyű most sem a baloldaliaknak...anarchistákra, gyilkosokra, felforgató forradalmárokra és tömeggyilkos véglényekre kell büszkének lenni, ha saját "hőseikre" akarják felhívni a figyelmet
  • 2 jani76 2010-10-29 13:06
    Azon kevesek, akik ismerték Szabó Ervin életútját, feltehetően ezért nem szólaltak meg eddig érdemben. Passzoltak. Jöttek a "védőktől" a 2-esek, 3-asok sorban, de ők tudták, hogy vannak még játékban ászok is...
  • 3 Medve 2010-10-29 13:52
    Duczynska képére pillantva - Micsoda nő ez a férfi! 

    Bocs, ezt nem hagyhattam ki :DDD
  • 4 inda 2010-10-29 14:04
    hát igen, Ilonkának nem sok köze van a női nemhez, mint ahogy Szabó Ervint is túlzás lenne férfinak nevezni:)
  • 5 spenot 2010-10-29 15:02
    Dalos elvtárs, aki azt írja magáról, hogy 1976-ban már bizonyosan nem volt kommunista....:)) Jó, lehet nem volt már ekkor kommunista...És? Bizalmas köréhez tartoztak Duczynska, Károlyiék, Polányi...később Aczél,Petri,Haraszti,Jánossy,Bethlen János-volt maoista társai....sötöbö.

    Tisza István meg kora legnagyobb politikusa volt. Az 1. vh kirobbanása pedig ennél összetettebb, semhogy Tisza Istvánra lehetne hárítani a felelősségét-ha ár felelősöket keresünk.
  • 6 Béla 2010-10-30 02:15
    Ilyenkor szokták rendes történészek főbe lőni magukat...különösen azok, akik a "konzervatívok" akik megvédték Szabó Ervint....Szakály Sándor ön egy szánalmas ember...
  • 7 freehold 2010-10-30 08:52
    nem csak ő:)
  • 8 Tiborc 2010-10-30 09:42
    érdemes hangsúlyozni, hogy a negyedik sikeres merénylet ugyancsak a Galilei Körhöz kapcsolódik. A "progresszív, haladó, demokratikus baloldali ifjak" ha kellett mocskos gyilkosokká vedlettek...
  • 9 Veridicus 2010-10-30 12:14
    A neokohn brigád ezzel "nagyot koppan és elhallgat." :-)
  • 10 spenot 2010-10-30 12:33
    A neokonzervatív világról az itt magából kikelt Békés Márton is megírta gondolatait.
  • 11 inda 2010-10-30 15:52
    ahogy látom a Békés Márton nevű "történész?" inkább valami buzgó mócsingként csapódott ide, a fellépését aligha dicsérték meg. Gondolom szolgai hűséggel védeni akarta Ablonczy mundérját. Elég kínos volt ez az önjáró akció:)
  • 12 spenot 2010-10-30 16:38
    Mondjuk Békés Mártont AB védelmében a magazin szerkesztői ellen tett kirohanásában nem lehet védeni, pláne nem, ahogy ezt tette. De Békés Mártonnak ezen lépése mögött más ok van, ami szintén nem menti fel, de magyarázatot ad rá. Egyébként meg Békés Márton valóban írt nagyon jó dolgokat, a Hír TV Ősök tere c. műsor szerkesztője is, és ez a műsor nagyon jó. Békés Márton sértettsége máshol keresendő, a legitimisták/monarchisták közti ellentétében, melynek során és következtében lehetőséget kapott AB-tól, hogy írhasson egy könyvben....talán ezért lett lekötelezettje, egyfajta hálaképpen AB-nak olyan értelemben, hogy szükségét érezte megvédeni. Persze ez az én következtetésem, és Békés Márton nem igyekszik megmagyarázni, hogy miért volt e kirohanása. Úgy látszik csak az volt neki fontos, hogy AB-t megvédje, és az nem lényeges, hogy emiatt önmagát is szükségtelenül lehetetlen helyzetbe hozta.
  • 13 Fegyi 2010-10-30 16:43
    Békés Márton pálfordulása óta frusztrált, nemrég még szélsőjobboldali szkinhed csoportokban tevékenykedett, Jobbik-szimpatizáns volt és akkora Saddam Hussein plecsniket hordott, hogy már-már aberráltságnak tűnt. Közben minden megfordult, amerikaellenesből amerikabuzi lett...stb ... tudathasadás maga fokon...
  • 14 spenot 2010-10-30 17:25
    Hááát, lehet, hogy a "little big man" kategória-és most az egyszer nem voltam szalonképes. 1000 bocsánat....de Békés Márton gondja, ha nem tud a szakma nagy embere lenni. Az elismertségnek bizonyára nem ez a módja és kritériuma.
  • 15 Fegyi 2010-10-30 17:37
    telitalálat:)
  • 16 spenot 2010-10-30 17:56
    www.holnaputanujsag.eoldal.hu

    Nos, hogy is történt?
  • 17 Fegyi 2010-10-30 18:02
    ebben a témában ez az alapmű:

    www.animakonyv.hu
  • 18 spenot 2010-10-30 18:05
    Még egy érdekesség 1920-ból. Néhány oldal után megjelenik egy közlemény, melynek címe: Kommunista könyvtárpolitika-Gulyás Pál


    epa.niif.hu

    Ha már SZE, akkor legyen minél több ismeretünk. Ezt még csak leellenőrizni sem kell, hiszen korabeli dokumentum.
  • 19 melvin 2010-10-30 18:24
    Jó forrás. Volt már idézet itt Gulyás Páltól, ő nyilván félreismerte ezt a csodálatos szabadgondolkodó Szabó Ervint. :) De Szabó elvbarátai is rendre "félrebeszéltek":

    "Nem véletlen és nem személyes hajsza az, amiben évek hosszú sora óta részesül legmodernebb könyvtárunk, a Szabó Ervin könyvtár, melyet nemcsak nagynevű alapítója miatt tartott a burzsoázia - s pedig joggal - az eljövendő forradalom melegágyának." - Dienes László elvtárs, 1919. május

    Vagy esetleg azt gondolják Szabó harcos konzervatív hívei, hogy ez így teljesen rendjén van? Az gáz.
  • 20 spenot 2010-10-30 18:44
    Van olyan intézményünk, melyet nem neveztek el senkiről, mint pl. a Magyar Tudományos Akadémia.....A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár miért is ne kaphatná vissza eredeti nevét, a Fővárosi Könyvtár nevet? Talán ez lenne a legszerencsésebb. Csak tipp..
  • 21 spenot 2010-10-30 18:45
    Köszönöm kedves Fegyi.
  • 22 spenot 2010-10-30 18:50
    A Kommunista Könyvtárpolitika egyfajta jó kritika-hosszú, akinek nincs türelme, ne olvassa. Nem dícsér..
  • 23 spenot 2010-10-30 18:57
    A két Gulyás Pál talán nem egy és ugyanaz..
  • 24 Vhailor 2010-10-30 18:58
    Kommunista, szocialista, anarchista, szindikalista - vagy ezeknek bárminemű keveréke - a közös bennük az, hogy a legjobb esetben is, csak felelőtlen felforgatók voltak, akik fanatikusan hittek valami homályos eszmében a világ megváltásáról és ennek az eszmének a nevében gyilkoltak, pusztítottak.
  • 25 Erik a viking 2010-11-01 15:48
    szóval Szabó Ervin egy baloldali terrorista volt
  • 26 lottó 2010-11-02 12:44
    Oroszországban nagy hagyománya volt a cárok, miniszterelnökök, politikusok elleni merényleteknek,1866 és 1911 között 14 ilyen eset történt. A cárra több alkalommal, de volt belügyminiszter, miniszterelnök is az áldozatok között. Leninre Fanni Kaplan lőtt rá, de Lenin bátyját Alexandert pont egy, III. Sándor cár elleni merényleben való részvétel miatt akasztották fel. Engel és Marx is kifejezetten hatékony eszköznek találta a merényletet mint olyat, a hatalom elleni harcban. Bátor okos emberek eszköze - Engels szerint - akiknek egyetlen célja a terrorizmussal az, hogy magukat a zsarnoki hatalomtól megvédjék. Mindez csupán akkor válik érdekessé, ha azt vesszük, hogy Szabó Ervin Marx és Engels művein is(!) nevelkedett. Mint ahogyan a tanácsköztársaság egy gyenge, ámde kegyetlen erősszakkal bevezetett kópiája volt a bolsevik forradalomnak, miért feltételezzük, hogy a módszerek között a merényletek és politikai gyilkosságok kisebb hangsúlyt kapjanak a hazai körülmények között. Tisza István, erőszakos halálával ugyanabba a pantheonba került, mint Batthyány Lajos. 
    A hazai marxista történetírásról és annak máig pusztító hatásáról csak annyit, hogy birtokomban van egy 1979-es, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60ik évfordulójára kiadott szösszenet, amelyben Korvin Ottó, a humanista címmel van egy fejezet. Nos...Korvin Klein Ottó tudjuk ki volt, sőt azt is tudjuk, hogy annak a Galilei Körnek volt a tagja mint Duczynska, vagy korábban Szabó Ervin is. Mélyre kell ásni....
    üdv: lottó
  • 27 gaalb 2010-12-06 10:17
    Sajnos tényleg csak erővel, kemény kézzel szabad vezetni egy országot.
    Persze az ekként viselkedő uralkodókra mindig rásütik (a republikánusok, balosok...) a véreskezű, kegyetlen, autoriter jelzőket. De az az igazság, hogy csak így lehet. Szegény, szentéletű uralkodónk, Károly is itt hibázott, hogy nem tudott elég kemény lenni (nem tudta megtagadni Krisztust?). A népeket csak ostorral lehet vezetni. Az engedékenység nem működik.
    Ez annyira triviális, hogy nem is tudom, miért merül fel egyáltalán más alternatíva. Van (volt) egy felső - szűk - réteg, akikkel lehet tárgyalni, de a plebs csak az erőből ért. Azt is lehet persze szeretettel művelni (vö. atyai pofon).
  • 28 Kündü 2010-12-13 19:41
    EZT a mocsok , beteg bűnbandát!

    Egy nyilvánvalóan lengyel (Galícia vagy Szilézia) nemzetiségű vörös ribanc, aki még a SZADESZ "apjára" is hatott,

    egy épphogy egyenjogúsított, tök idegen fajú söpredék zsidó, Schlesinger Samu,

    a Galilei Kör, egy nekünk NAGYJELENTŐSÉGŰ "HALADÓ ÉRTELMISÉGI" csoportként tanított
    terrorista, magyarságellenes bűnszervezet,

    vs

    gróf Tisza István....

    Az már csak a hab a tortán, hogy 1867 után a Tisza grófok a zsidó nagytőkével házasodtak, dúsgazdag zsidó lányokkal...:(
  • 29 Gyarmati Pál 2013-02-27 00:53
    re:Medve

    Bizony, nem UngárKlára vagy Oláh Ibolya volt itt a női hús kedvelője.
    Az I. vh. előtt, de méginkább a prekapitalista társadalmakban is dúlt a "nuncia-túra", persze, vagy apáca lett a "hölgy" (Diderot írt egy sikamlós regényt erről),
    vagy tűrte férjét, szült, de számos "magányos" órája akadt, barátnőjével.

    Máris túlmentem a célon.
    A bolsi spiné a NÁCI vakfegyelmet is eszembe juttatja, akik a "nordikus típus" gyerekgyáraiban, szerelmes és ismeretség nélkül magas szőke SS-ekkel hágtak, s szültek.

Írja meg véleményét, és