Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szegényes közmondások
Az emberi életminőség/boldogság
2016. december 07. szerda, 08:20
Képtalálat a következőre: „szegény ember közmondások”
Sirisaka Andor:
MAGYAR KÖZMONDÁSOK KÖNYVE


Szegény a koldus, ha Király is a neve.

Szegény az eklézsia, maga harangoz a pap.

Szegény az ördög, mert nincs lelke.

Szegény ebéd, melynek vacsorája nincsen. 
(Szegény háztartást jelent e km.)

Szegény ember élete csupa komédia.

Szegény ember szándékát, boldog Isten birja.

Szegény ember vizzel főz.

Szegény embernek jó a szilvapálinka is.

Szegénynek a szerencséje is szegény. 
(Élt egyszer egy olyan szerencsétlen a világon, kit kerülve került a szerencse. E szegény ördögöt bizonyos jó módu uri ember megsajnálta. Mesénk hőse naponkinti utjában mindig átment egy gyaloghidon. Az illető uri ember, – hogy segitsen a szerencsétlen flótás anyagi helyzetén, – több aranypénzt tett le azon hidra közvetlenül a szegény oda érkezése előtt. Ez, közel érvén a hidhoz, azon töprenkedett, hogy – miután már annyi százszor végig ment e hidon, – nem-e tudna azon átmenni szembecsukva? Ugy is tőn; – sőt az aranyokat göröngyöknek képzelvén, nehogy azok utjában akadályozzák, – lábába lelökte a patakba.)

Szegény embernek drága kincs a hit. 
(Mert türni és remélni megtanit.)

Szegény embernek a szél is mindig szemébe fú.

Szegényt az ág is huzza.

Szegény embert az eb is megugatja.

Szegény embert kerülni szokták. 
(Székely mondás.)

Szegény embertől ne kérj kölcsön, – csunya leányt meg ne csókolj!

Szegényért is meghalt Krisztus.

Szegény háztól málé.

Szegény háztól ösztövér szalonna.

Szegény kevélyt az ördög is neveti.

Szegény lakós: szegény ország; szegény ország: szegény király.

Szegény legény nem nagy úr.

Szegény légy, kevély légy, hogy be ne köpjön a légy. 
(Háromszéki.)

Szegény mindenütt láb alatt van.

Szegény, mint a templom egere.

Szegénynek bőrét is lehuzzák.

219Szegénynek ajándéka drágába kerül.

Szegénynek ajtaját nem őrzi a manó.

Szegénynek egy pénz is oly kár, mint a gazdagnak száz.

Szegény nem fél a tolvajtól.

Szegény ördög.

Szegény pokolban is szegény.

Szegénységet, betegséget, köhögést, fogfájást nehéz eltitkolni.

Szegénység nem szégyen.

Szegénység és öregség két nagy teher.

Szegényt a légy is jobban csípi.

Szegény tatár!

Szegény vagyok, bolond vagyok.

Képtalálat a következőre: „szegény ember közmondások”

Erdélyi János:
MAGYAR KÖZMONDÁSOK KÖNYVE



052.
Eleget él a szegény.

7053.
Eleget élt a szegény, ha korán meghalt is.

7054.
A szegény pokolban is szegény.

7055.
Ha szegény vagy, ne tánczolj. (6718.)

7056.
A szegény husvét napján is fekete vasárnapot ül. D.

7057.
Ki győzné a szegény házát tyukkal, kalácscsal.

7058.
Szegénynek még a csuprábul is kiforr. (8367.)

7059.
Könnyebb a szegényt kicsufolni mint megruházni.

7060.
Könnyebb a szegényt megszánni mint jól tartani.

7061.
Mindenütt bátorságos a szegény. KV. (4551.)

7062.
Mindenütt szegény a szegény. KV.

7063.
Szegény ajándéka drágába kerül.

7064.
Szegénynek a kereszte is szegény. KV.

7065.
Szegényt az ág is huzza. (8367.)

7066.
Ki szegényben bizik, szalmán hizik./nádra támaszkodik.

7067.
Nem illik szegényhez a nagy nedéngesség. KV.

7068.
Akármit adnak a szegénynek, köszönje meg.

7069.
Senki sem barátja a szegénynek.

7070.
Nincs a szegénynek féltő marhája.

7071.
Ott vesz a szegény, a hol urrá akart lenni. D.

7072.
Sajt és kenyér, két tál étel a szegénynek. D.

7073.
Szegény ember szándékát boldog isten birja.
Német: Der Mensch denkt's, Gott lenkt's.

7074.
Ha a szegényt szidalmazod, istened káromlod. K.

7075.
Szegény háztul ösztövér bárány./málé. D.

7076.
Szegény fog madarat, de gazdag eszi meg. ML.

7077.
Nincs gyümölcsözőbb a szegény tenyerénél. K.

7078.
Szegény ember étele helyett is aluszik. D.

7079.
Szegénynek ajtaját nem őrzi a manó.

7080.
A szegénynek kicsin is sok.

7081.
Szegénynek a szerencséje is szegény. ML.

7082.
Szegénynek koppan szeme, szája.

7083.
Végy el engem, te szegény, ketten leszünk szegények. ML. (4550.)

7084.
Bőrét is lehuznák a szegénynek.

7085.
Szegény a szegényt hamar kicsufolja. D.

7086.
Szegényt a légy is jobban csipi.

7087.
Gyujts rá; nem látszol oly szegénynek.

7088.
Nehéz a szegény legénynek becsületet kapni. KV.

7089.
Nehéz a szegénynek tisztre hágni. (5243.)

7090.
Senki sem irigyli a szegénynek.

7091.
Ritka mint a szegény ember buzája.

7092.
Összebujtak mint a szegény ember malaczai.

7093.
Szegény legény nem nagy ur. D.
a) Holmiát a szegény könnyen számba veszi.
b) Szegény, a ki másé.
c) Szegény ember vizzel főz. D.
Német: Arme Leute kochen mit Wasser.

7094.
Nem gyalázat a szegénység.
Német: Armuth ist keine Schande.

7095.
Szegénység nem szerez kardoskodást. KV.

7096.
Szegénység gyaláz. KV.

7097.
Nagy akadály a szegénység.

7098.
Sokra visz a szegénység.

7099.
Szegénység is lehet dicsőséges.

7100.
Szegénységet el nem titkolhatni. D.

7101.
Mint vas szeg a zsákbul, szegénység a házbul. D.

7102.
Szegénység reménység.

Kapcsolódó kép
Dugonics András:
MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK
ÉS
JELES MONDÁSOK

Szegények.

Meg ütötte erszénnyét a’ lapos menykő.

Szegény ember csupa vizzel főz.

Jeget eszik, vizet iszik, lapuval takaródzik.

Ringy rongy.[1]

Több tetve, mint pénzze.

Ma is csak akkora árnyéka, mint tegnap.

Más’ szekere’ farkán űl.

Mindenhez látó, semmivel bíró földes Ur.

Madár húsú.

243A’ teremtett ég alatt lasnak sincsen.

Szegény az ördög: mert nincs lelke.

Meztelen, mint a’ kis újam.

Tetű vár.

Hátán háza, kebelében kenyere, mint a’ csigának.

Árva, mint a’ le húllott levél.

Lelke sincs, hanem párája.

Nyert benne, mint Bertók a’ csíkban.[2]

Minden zsírját ki szívták.

Ebestűl macskástúl oda lett a’ gazda.

Se háza; se tüze.

A’ tetűnek leg alább hajléka, ennek semmie.

Árva leány hajja.

Arra jutott; hogy szitáját is süveggel fóltozza.

Testte lelke. – Torkig adós.

Suba gallérjánál több se maradott.

Arra jutott: hogy azt se tudgya: hová hajcsa fejét.

Szegény pára. – Széllel él.

Mindenbűl (még a’ hóldbúl is) ki kopott.

Öszsze bújnak, mint a’ szegény ember malaccai.

Se gyűszűje, se tűje. – Se ökre, se szamara.

Úgy van: mint szegény legény a’ gazdag városban.

Nincs a’ szegénnek féltő marhája.

Szegény egér, melynek csak egy luka van.

244Se felesége, se gyermeke.

Kinek mesze nincs, sárral tapaszt.

Egér sincs házánál, mert morzsára se találhatna.

Kinek lova nincs, Bécsbe is gyalog jár.

Se írja szegénnek, se szelencéje.

Alamizsnán szeme.[3]

A’ mezítelent nem foszthatni meg.

Fót a’ fótot éri.

Avít szűrjén fót hátán a’ fót.

Hátrább halad, mint a’ rák.

Koldús táskára szorúlt.

Tengődik: mint Toldi Miklós lova a’ szemeten.

Roszabb a’ koldusnál.

Eleget élt a’ szegény, ha hamar oda lett is.

Csontya bőre.

Olyan, mint kit a’ koporsóbúl ki vonnak.

Heted szaka se lakik egygyet a’ hasával.

Egy pénz árra sót nem köthetni üngébe.

Alig van háti bőre, az is már kopasz.

A’ koldúsnak még maga’ apja se baráttya.

Gerincéjéhez száradott a’ hasa.

A’ szegény néha (étele helyett) aluszik.

Nem igen cifrát rezel.

Néki is sorban házza, mint más szegénnek.

Tűz sincs konyhájában.

Sajt és kenyér, két tál étel a’ szegénynél.

Más konyháján élődik.

245Hét macska egy egeret meg nem foghatna lukas gatyájában.

Teste lelke, és a’ sodró fája.

Volt, de el kőlt.

Alig takarhattya bé hitván mindenkéjét.

Fagygyas, mint a’ rák.

Mint madár az ágon hol itt’ hol amott.

A’ duda szél bátrabban nyargalódzik.

A’ hideg lukba fúj.

Soha nem füstölög kéménnye.

Ne csúfolódgyék a’ koldús, ha szegény.

Ikrás, mint az ökör.

Úgy sétál, mint a’ kárvallott Görög az üres bótban.

Leány ágra szorúl.

A’ házakat kerűlgeti.[4]

Barát garas.[5]

Bé esett, mint a’ kis kesztyű.

Tejes, mint a’ szúnyog.

Alá nyől a’ szegény, mint az ökör fark.

Isten’ főldgyén lakik.

Kevéssel éri bé.[6]

246Szegény legény nem nagy Úr.

Másnak keze lába.

Jaj nékem egyedűl senki se hegedűl.

Sós levet se ehetik.

Tök magot se ehetik kénnyére.

Végy el engem kincsem 
Kilenc üngöm készen 
Újja héjja, gallér héjja 
Egy csöpp allya sincsen.

Se hazája, se országa, se várossa.

A’ mint az Urak fel írták, úgy kell meg lenni.

Elő hasú gazda.

Egygyik lába mezitelen 
A’ másikon semmi sincsen.

Nyomorúltabb a’ nyúlnál.[7]

247Nem fél a’ Német: hogy gatyáját el lopják.

Minden héjján van, ki pénz héjján van.

Mankóval segíti lábait.

Senki se irígyli a’ pad alatt.

Egy pénz ő nálla forint.

Ott’ szakad le a’ jég, ahhol leg vékonyabb.

Mostani vagy is tegnapi gazda.

Annyi a’ főldgye: hogy körösztűl ugorhattya.

Körűl belől semmie sincs.

Akár ide, akár amoda néz; ürességet lát.

Test-véretlen lependék.

Oly szegény, mint a’ templomba szorúlt egér.

A’ szegény embernek szerencséje is szegény.

Ki áll bocskorábúl a’ lába.

Nemes ember volna, ha főldgyét el nem hordották volna a’ Fazekasok.

A’ szűrben termett tetű sokkal jobban csíp; mint a’ róka torkos mentében neveltetett.

Üres mind szekrénnye, mind erszénnye.

A’ réz is kelő pénz nálla.

Nem élhetünk mindnyájan úri módon.

248Se pénzze, se posztója, nadrágja sincs.

A’ hol semmi sincs, ott a’ Bíró se vehett el valamit.

Drága ma a’ pénz.

Hitván koldús, ki egy házat el nem tud kerűlni.

Eb szőllő se terem kertyében.

Ott’ vész a’ szegény, a’ hol úrrá akar lenni.

Nagy a’ gulya ránccában.

Az árnyékbúl is alig ehet valamit.[8]

Néha a’ szegénség dicsőséges.[9]

Addég kereste őseinek nemességjöket, még ásóra, és kapára talált.

Kinek semmie sincs, attúl vette, kinek nem volt.

Rongyos szűr a’ nyakában.

Itt’ a’ tél, jaj kinek nincs fűteni valója.

Gallérja is alig maradott.

A’ remén levest kiki fel adhattya a’ szegénnek.

Mindenütt szegény, a’ ki szegény.

Könnyű a’ szegényen kockázni.

Könnyű a’ szegént ki nevetni, de nehéz meg ruházni.

Szegény embernek kevés pártfogója.

Nem tudgya; kihez vigye ügyét.

249Könnyű a’ szegényt reménnyel táplálni.

Mind a’ két felé sántít.

Nem is él; hanem a’ szegénséggel bajlódik.

Nem hízik a’ pofája.

Laci konyhája.[10]

A’ sok ígéret nem teszi gazdaggá a’ szegényt.

Ki nem telel a’ maga kenyerén.

Ígéri uraság, meg adni emberség.

A’ szegént nem hajtogattya más, hanem a’ has.

A’ szegénséget el nem titkolhatni.

Mint vas szög a’ zsákbúl, úgy szegénség a’ házbúl.

Se födele, se háza. – Házi koldús.

Oldal bordáját is meg lehet olvasni.

Kapor se terem kertyében.

Kapcája is rongyos.

Nem sokat erezget két oldala közé.

250Maga se keresett, apjárúl se maradt valami.

Szegény a’ száraz főldön is el alszik.

Nem mindenkor gyalázat a’ szegénség.[11]

Kinek jövedelme két forint napjára, és hármat kőlt (ha vak is) által láthattya: hogy koldússágra szorúl.

A’ szegénnek nincs mirűl adózni.

Szegény a’ koldus, ha bár neve király is.

Lehet a’ gazdagbúl is szegény, és viszont.

Ha a’ gyéként alólla el rántyák, meztelen farán űl.

Oldalán kamarája, mint a’ Baranyi embernek.[12]

Ebek konyháján élődik.

Holmiát a’ szegény könnyen számba szedi.

Szénán is álmadozhatik a’ szegény.

251Hideg konyha, üres tál. 
Sok vendéget nem talál.

A’ szolga nem Úr.

Szegént az ág is húzza.[13]

Az ő Jószága a’ koldúséval határos.[14]

A’ koldus soha se kerűl, akár hol koldúl.

Árkon kívűl högy mester.

Szegénybűl lett gazdagot, az ördög se tűrheti.

Pénz nélkűl kerűli meg a’ vásárt.

Fűzfa paripán nyargal, még is gyalog jár.

Minden jószágát el kótya vetyélték.

Csak keszegekkel fordúl föl néki a’ piac.

Nincsenen veszi a’ semmin adottat.

Szegény ember hamar meg olvashattya malaccait.

Tele erszénnye pók hállóval.

Ember pénz nélkűl, vak bot nélkűl.

252Egy hibázik a’ szegényben.

Avval kötözgeti sebét, a’ mivel lehet.

Orvosság nála a’ lapú is.

Szegény háztúl ösztövér bárány.

Szegény Úrnak galamb ház a’ mészár székje.

Farához száradt a’ gyékény.

Többször jön szobájába a’ napfény, mint a’ kenyér.

Talp alatnyi földgye sincs.

Az embernek oldalán is ki fakad a’ szegénség.

Hátán bótya, mint a’ csipkés Tótnak.

A’ szegény (Húsvét napján is) fekete Vasárnapot űl.

Kötelet se vehet: hogy magát fel akaszsza.

Anya szűltt meztelen.

Árnyékot se vét.

Embert a’ nyomorúság és árnyék, soha el nem hagygyák.

A’ szegénnek se pénzze, se hitele.

Késő a’ kolbászt akkor kémélleni, midőn el fogyott.

A’ hol semmi sincs, ott’ ne keress.

A’ kevély szegént a’ Manó is csudálva nézi.

Szegén a’ szegént hamar ki csúfollya.

Senki se írígyli a’ szegénnek sorssát.

A’ szegényért is meg halt Krisztus.

Városnak határán kívűl, ő Bíró.

Ott parancsoll, a’ hol nem fogadgyák szavát.

Holtta előtt bőrét is el adta.

Kinek mesze nincs fehér főlddel meszel.

Istennek háta megett lakik.

Szegényen élni, ’s gazdagon halni, esztelenség.

Minő a’ kalap, olyan a’ köszönet.

Nincs Budának mérője.

Kopiája szalmábúl vagyon.

El fogy a’ vagyon, ha nem keresnek reája.

253Én is voltam két pénzzel a’ vásáron; de nem adtak értte három pénzt.

Fakó kocsi, kender hám. Nemes ember, szűr dolmány.

Nincs oly Nagy Úr, ki meg nem szorúl.

Szegény háztúl málé.

Kutya is a’ szegént hamar meg ugattya.

Nálok a’ kenyeret Pitának nevezik.


Némely gazdag jót akarván tenni a’ szegényekkel roppant házat építtetett számokra, és belé hordatta a’ ringy rongyos koldúsokat. A’ háznak látássára sok külső Urak oda jöttenek. Kérdezte a’ gazdag: mi héjján látnák a’ házat? egy azt felelé; hogy még csak egy papiros malom héjja lenne a’ szép épűletnek. Kérdeztetvén mondássának okáúl: azt felelé: hogy azokat a’ ríngy rongyokat, melyekkel tele lenne a’ ház, oda lehetne hordani, és papirokra fordítani.
Bertók nevű paraszt meg írigyelvén szomszédgyának: hogy a’ csík el adásban sok nyereséggel térne falujába viszszá. Maga is a’ csík kereskedésre adta magát. Csíkokat szedvén egy puttonnyal, midőn azokkal a’ folyón által gázolna, egy csík a’ puttonból ki fickándozott. Érette le hajúlván Bertók, ki öntötte a’ többit is. Így tehát ki is nevettetett, mivel vesztett is a’ csíkban.
Kérdeztetvén Diogenes: a’ koldusoknak mért adnának örömestebb az emberek, mint a’ szegény Filozofusoknak? Mert (úgymond) ezeknek nincsen alamizsnán szemek. Osztán hamarébb el hiszik, hogy koldúsokká lesznek, mint Filozofusokká.
Diogenes a’ házakat kerűlvén, alamizsnáúl egy darab kenyeret kapott. Azt az úccán tüstént meg ette. Kérdeztetvén: ha nem szégyellené é az úccán evést? azt mondá: szégyenellye gyomrom, mert ehetnék az úccán.
A’ Fogadgy Isten a’ Barátoknak garassa, mert nekik pénzzök nincsen: hogy valamit ki fizethessenek; hanem a’ Fogadgy Istennel élnek.
Némely Püspök Sz. Mártony templomába jövén, meg kérdezte (a’ Plébánusnak otthon nem léttében) a’ templom’ attyátúl: az öreg oltáron mért iratták Sz. Mártony képét katona ruhában? hiszen ő katonasága után Püspökké lett Francia országban Turonban. Erre amaz azt felelé: Uram: ennek oka a’ templomunk szegénsége. Mert midőn Sz. Mártont katona ruhában festeti, nem kellene a’ kép írónak fizetnie, mint egy lónak árrát. Ha Püspök ruhába festetné, arra hat lovas hintó kellene, osztán még egy két lovász előre, kengyel futóval, három négy liberiás inasokkal, ’s több effélével. Ezek pedig sok pénzzében kerűlne a’ templomnak, melynek mostani szegénségire nézve kevéssel kelletik be érnie.
A’ nyúl mindenütt terem; de kevesen tudgyák annak álladalmát. Oly nyomorodott: hogy ellensége elég, védelmezője senki. Nyomorúságát öregbíti a’ szaporodás. Egy esztendő alatt hétszer is fiadzanak, hármat négyet egyszerre; mind öszsze huszonnyolcat. Húsz napokig szoptattya, azután ismét meg terhesedik. A’ nyúlfiak kénszeríttetnek magoknak keresni, mert annyok keveset; apjok soha velek semmit se gondol, sőtt meg is eszi őket, ha el kaphattya. Sokszor annyoktúl is meg étettetnek, még se oly mohon. Esznek zőldséget, gyökeret, vetéseket, füvet, káposztát, fa levelet, és télben fa héjjat is. Tartózkodnak az erdőkben, cserékben, kertekben, és a’ mezőkön. Nappal nyugszanak tanyaikban; este ki mennek enni, ugrálni. Hold világnál játszanak, egymást kergetik. Ki nyílt szemmel alusznak, mert szömök’ héjja kurta. Tanyájátúl meszsze nem távozik. Leg jobb sülttet ád a’ háta. Bőrével ruhákat béllelnek, kalapot csinálnak a’ szőrébűl; ezt a’ Franciák meg fonnyák, és belőlle minden féle materiákat készítenek.
Midőn egy valaki igen fekete kenyeret látott, kérdezte a’ gazdátúl: hol a’ kenyér, mert csak árnyékát láttya? felele a’ gazda: edd meg a’ fehérit, én az árnyékbúl is alig ehetek.
Az a’ híres Római Tanácsnok Regulus a’ ki Karthágót meg vette, oly szegény ember volt: hogy minekutánna ásóját és kapáját egyszer’smind el lopták, másokat nem szerezhetett. Ezt meg értvén a’ Tanács; főldgyének müvellését magára vállalta. Így tehát (Seneka szerént) a’ közönséges Társaság, Regulusnak Árendássa léve.
Második Ulászló királyunk, kit, mivel Cseh létére ezt a’ szavat dobzse (jól van) szüntelen szájjában hordozta, a’ fölfőldiek dobzse királynak, az alfőldiek pedig (csupa meg vetésbűl) csak Lacinak nevezték; felette jó ember volt. Magájébúl is sokat ajándékozott. Sok pénzt fel vett; és azért jószágokat adott. Ekkor gazdagodott meg annyira Bakacs Tamás, a’ többivel egygyütt; kik a’ királynak gyöngeségével viszszára élvén, őtet úgy el szegényítették: hogy az ország’ Nagygyai között leg szegényebbnek tartatnék. Utollyára arra jutott: hogy a’ mészárszékben húst nem vehetett. A’ Budai vásárok üdején, Inassát azon sátorok alá küldötte, melyekben disznó húst sütni, és juh hússal árúlni szoktanak; és így lakott jól királyi palotájában. Ezen sátorokat elsőbben Inassai, osztán az egész ország Laci konyhájának nevezték egészen e’ mái napig.
A’ régiségnek leg nagyobb emberei, őnként akartak szegények lenni: hogy tiszta erkölcsöket annál inkább meg őrizhessék. – A’ Szamnusokbékességet akarván a’ Rómaiakkal, kövestyeik által, nagy somma pénzt küldöttek Fogas Kúriusnak akkori tanácsnoknak ki őket sok izben meg verte: most pedig hogy őtet magok’ részökre hajcsák. Midőn a’ követek hozzája bé eresztettek, fa tányér vala előtte, és azon valami csekély eledelkék gyümölcsbűl, melyel vacsorára közönségessen élni szokott. Hogy osztán őtet a’ hozott ajándékkal meg kénálták a’ követek; ezeket mondotta Kúrius: kétség kívűl az én szegénységem hitette azt el veletek: hogy pénzzel meg vesztegessetek. De sokkal inkább szeretek én a’ gazdagoknak parancsolni, mint magam gazdagsággal birni.
A’ Baranyai paraszt szobájábúl ki nem mén tarisznya nélkűl, melybe nehány diót, és hagymát tészen. Add ide, így szóll, feleségem a’ tarisznyát, hadd öltözzem föl.
Jéneitűl (Szegedi kocsisomtúl) hallottam ezt, midőn Pestrűl Szegedre le hozott. Kocsiával egy fa alatt menvén; mind kalapját elkapta az ág, mind üngébe bele kapaszkodott. Csak jól mondgyák, monda erre Jenei) a’ Magyarok: hogy a’ szegényt embert az ág is húzza.
Egy Szeleverdi ifiú bele szeretett egy tisztességes kis aszszonyba; és hogy könnyebben el vehesse azt hazudta maga felől: hogy jószágos nemes ember volna. És ha ezt néki nem hinnék úti társsát bizonyságúl hozta, kinek hitelét fel vehetné akár ki. Ösmerték pedig a’ társat a’ kis aszszonnak szűlői, ’s tudták is: hogy igen szegény, de tisztességes ember. No hát így szólla hozzá Szeleverdi igaz é társ Uram: hogy én nékem jószágom vagyon? igen is Uraim felele a’ társ: Ő földes Úr; és a’ mi több az ő jószága az enyimmel határos.

Kapcsolódó kép