AZ "EMANCIPÁLT NŐ" ÁBRÁZOLÁSA A MÚLT SZÁZAD VÉGI KARIKATÚRÁKON
A XIX. század második felében úgy Európában mint Észak-Amerikában jelentős nőemancipációs mozgalmak bontakoztak ki. A különböző spontán vagy szervezett női csoportosulások célul tűzték ki a nők tanuláshoz és munkavégzéshez való jogának elismerését és a politikai emancipációt. A közvélemény túlnyomórészt elítélően fordult e követelések felé, e téren csak a századvég hozott változásokat. Tetemes mennyiségű írott forrásanyag segítségével lehet nyomon követni a lezajlott változásokat. Az "emancipált nő" korabeli megítélése azonban nem csupán a korabeli újságokból és könyvekből vett szövegek segítségével ismerhető meg, alakja "rekonstruálható" a rajzok, karikatúrák tanulmányozásával is.
Puszta ránézésre is szembeötlő, hogy a múlt század végén ábrázolt "emancipált nő" alakja mennyire hasonlóan került a magyar, olasz, angol, német és egyéb újságokba. "Ő" az, aki a korabeli tusrajzokon, grafikákon - bár divatos ruhát és frizurát visel - számos férfias vonással és kellékkel rendelkezik (cvikker, kalap, stb.). Ami még ennél is szembetűnőbb, hogy rendkívül "férfias" dolgokat cselekszik: az 1881-es olasz rajzon dohányzik, kávézik és újságot olvas, (természetesen "Emancipáció" címűt...); az 1882-es angol lapban a német hölgy ír, olvas, politizál, szivarozik (annyira, hogy észre sem veszi, amint kutyája széttépi a ruhája alját...); az 1872-es magyar lapban az ábrázolt amerikai hölgy bírósági tárgyalást vezet, az Uj Idők 1898-as rajzain pedig még több tevékenység közepette láthatjuk. Biliárdozik, iszik, parancsolgat és dohányzik, kártyázik, újságot olvas. Tulajdonképpen csak a szoknyája különböztetné meg a férfiaktól, ha nem lenne mellén egy szopó kisgyermek. (Az amerikai bírónő mellett is ott ül.)
Jól látszik tehát e karikatúrákon, hogy a korabeli sajtóban miféle rajzok jelentek meg az emancipált nőkről. Csupa olyan helyzetben ábrázolták őket, amely szituációk a férfiaknak sem váltak dicséretére (kivéve az újságolvasás). Számtalan képen látható a gyermek, mint élő felkiáltójel a nőmozgalom aktivistái előtt. A nőemancipációs törekvések ellen fellépő újságírók és rajzolók kezében mindig az egyik legfontosabb ütőkártyát jelentette a gyermek sorsa feletti "aggódás".
Bár e rajzok bizonyos értelemben forrásként használhatóak a múlt század történetének vizsgálatához, segítségükkel inkább a férfiak, mint a nők világa ismerhető meg. A rajzokon ábrázolt tevékenységkör ugyanis valójában nem a nők, hanem a férfiak világa volt; a kigúnyolt "emancipált nőt" csak képzeletben helyezték a rajzolók ezekbe a szituációkba. Így tehát e karikatúrák - akaratlanul is - a férfiak elé tartottak tükröt...
(Forrás: La presse féminine en Hongrie dans la deuxième moitié du XIX-e siècle) (Magyar-francia történész konferencia, JPTE, Pécs, 1996.)
Rendhagyó nőnapi tisztelgésként következzék egy 1871-ben készült karikatúrasorozat. A bemutatott rajzok összefoglalják, miért nem kell megadni a nőknek az egyenjogúságot. Az egyenjogúság a nőket és férfiakat méltatlan és nevetséges helyzetekbe taszítja. Sajnálatos módon arról nem készült rajz, hogy az egyenjogúság hiánya mit eredményez. Talán nem véletlenül.
Egyenjogúság esetén a nők fognak dirigálni a férfiaknak.
A nő alkalmatlan felelősségteljes munkára, mert gyermekded kíváncsiságát dolgozó nőként sem tudja leküzdeni.
A dolgozó nő ki lesz téve a férfiak tisztességtelen ajánlatainak.
Egy dolgozó nőt nem lehet értelmesen megszólítani. Egy női orvos pedig zavarba jöhet a férfi test látványától.
Egy női politikus szájából nevetséges a férfipolitikusok hőbörgése.
A nő érzékeny lelke nem bírja a munkával járó elkerülhetetlen erőszakot.
A nő egyedül éjjeli őrnek megfelelő, mert éjszaka emberi tulajdonságai felülkerekednek női mivoltán s ugyanúgy aludni fog, mint a férfi éjjeli őrök.
A női választójog, a szabad munkavállalás, az egyenlő munkáért egyenlő bér stb. neveletlen és elhanyagolt gyerekeket eredményez.
|