Payday Loans

Keresés

A legújabb

Öneltemető fiatalok PDF Nyomtatás E-mail
A Nyugat alkonya - A Nyugat alkonya - oly korban él(t)ünk e Földön...

Archívum
2013.07.13. | 09:10 Miért temeti el magát élve egymillió fiatal Japánban?

2706  4

Legalább egymillió fiatal él Japánban, aki évek, sőt évtizedek óta nem hagyja el a szobáját. Nem járnak iskolába, nem dolgoznak, nem fürdenek, nem beszélnek senkivel. Nem lusták, hanem megbénítja őket a félelem. A pszichiátriai betegségnek neve is van: hikikomori. Európában eddig csak néhány ilyen esetet írtak le, de a közeljövőben többre is lehet számítani.

A fiú a konyhában – csak így mutatta be a BBC dokumentumfilmje évekkel ezelőtt azt a tizenhét éves japán fiút, aki egy ijesztő pszichiátriai kórban szenvedett. Akkor még főként tizenéveseket érintett a betegség, ma már a húszas-harmincas éveikben járók vannak köztük többségben, de akad ötvenéves is köztük. Japánban hikikomorinak, azaz visszavonultnak nevezik azokat az embereket, akik éveken, évtizedeken át nem hagyják el a szobájukat.

A fiút a konyhában azért hívták csak így, mert az anyja, Josiko nem akarta elmondani a nevét, félt, hogy kiderül a szégyene. A fia tizennégy éves korától nem volt hajlandó tovább iskolába járni, mert a többiek csúfolták. Aztán egy nap besétált a család konyhájába, és magára zárta az ajtaját. Többé nem volt hajlandó kijönni onnan, és nem engedett be senkit.

Hirdetés

A család alkalmazkodott a helyzethez. Először elektromos rezsón főztek vagy készételt rendeltek, később építettek egy új konyhát. Az a szerencse, hogy a fürdőszoba a régi konyhából nyílik, így a fiú át tud menni, bár fürdeni csak félévente szokott.

Miért nem lépnek közbe a szülők?

A hikikomori tipikusan japán jelenség. Máshol a világon nem nagyon létezik, legalábbis nem ölt ilyen méreteket. Ennek részben kulturális okai vannak: a nyugati világban a szülők nagy része valószínűleg elég gyorsan megelégelné, ha a gyereke nem jönne ki a szobájából, és tenne valamit: szakember segítségét kérné, de az is lehet, hogy egyszerűen csak betörné az ajtót.

A japán szülők ezzel szemben úgy vannak vele, hogy időt adnak a gyereknek, és remélik, hogy kinövi a hóbortját. Japánon kívülről nézve megmagyarázhatatlannak tűnik az eset, amikor egy tíz éven át a szobájába zárkózó hikikomoriról kiderült, hogy korábban elrabolt egy kislányt. Aki akkor egyéves volt, de mire ez kiderült, már tíz. Az anyja nem tudta, hogy valaki lakik még a fia szobájában, egyszerűen nem vette észre, mert soha nem próbált meg hozzá bemenni. Csak naponta háromszor letette az ételt az ajtaja elé.

Így telhetnek el hosszú évek anélkül, hogy a család segítséget kérne. Ezt azért sem teszik meg, mert az egészet alapvetően családi konfliktusnak, nem mentális betegségnek tartják. Ráadásul félnek attól, hogy megszégyenülnek a munkatársaik, szomszédaik, barátaik, rokonaik előtt, mert kiderül, hogy szülőként kudarcot vallottak. A japán családokban az anyák és a fiúk között különlegesen szoros kapcsolat van, az anyák harminc-negyven éves korukig is szó nélkül, óriási energiabefektetéssel gondoskodnak gyermekükről. Míg a lányok, ha megházasodnak, hagyományosan a férj családjához költöznek, a fiúk akár az egész életüket a szüleik házában élik le.

Állandóan retteg

A tipikus hikikomori középosztálybeli családok elsőszülött fia, akire nagy nyomás nehezedik: helyt kell állnia az iskolában, aztán a munkában, ezzel hálálva meg a család belé fektetett pénzét és energiáját. Feltehetően itt gyökerezik a rettegés az iskolától, később az egész társadalomtól. A tünetek pedig sokkal rosszabbak az agorafóbiánál: a hikikomori nemcsak fél kimenni az utcára, ahol másokkal – idegenekkel vagy ismerősökkel – találkozhat, a szüleivel sem akar beszélni. A BBC-nek nyilatkozó, már gyógyulófélben levő japán fiú, Hide például ezt úgy oldotta meg, hogy a nappalokat átaludta, éjszaka pedig a tévét bámulta. Közben gyűlölte magát, és irigyelt másokat, amiért képesek normális életet élni. A betegtársai jelentős részéhez hasonlóan rendkívül agresszíven viselkedett a szüleivel.

A betegséget először Tamaki Szaito írta le. A pszichiáter a kilencvenes években frissen nyitott praxist, és meglepte, hogy milyen sok szülő fordul hozzá a kéréssel, hogy segítsen az iskolából kimaradó, bezárkózó gyerekének visszatérni a társadalomba. Akkor tizenéves fiúkat érintett ez a mentális betegség, a BBC által idézett legfrissebb kutatások szerint viszont a hikikomorik átlagéletkora ma 32 év. Ez azt mutatja, hogy mára sokkal többen lettek, és azt is, hogy sokan közülük olyan régóta élnek visszavonulva, hogy közben tinédzserekből felnőttekké váltak.

A kezelés nem könnyű, sok hikikomorinak soha nem sikerül teljesen visszailleszkednie. Tamaki Szaitó szerint nem jó módszer, ha a szülők csak várnak, reménykedve, hogy a beteg állapota jobbra fordul. Szerinte ez kicsit olyan, mint az alkoholizmus: szervezett segítség nélkül lehetetlen kigyógyulni belőle.

Nem jó módszer az erőszakos közbelépés sem: egy időben Nagojában működött egy cég, amelynek munkatársai vállalták, hogy szabályosan betörnek a hikikomori szobájába, kiráncigálják egy másikba, hogy megtanítsák, máshogyan is lehet élni. A BBC-nek nyilatkozó japán pszichiáter szerint az ilyesminek tragikus következményei lehetnek, a páciens könnyen agresszívvá válhat. Ezzel együtt az első lépés valószínűleg az, hogy a mentális betegségeket gyógyító szakember házhoz megy, és megpróbálja kimozdítani a bezárkózottságból a beteget. Mostanában a csoportterápiákkal, átmeneti otthonokkal, a társadalmi kapcsolatok újjáépítését támogató hálózatokkal kísérleteznek.

Európában is elharapózhat

Európában Andy Furlong, a Glasgow-i Egyetem kutatója kutatta a hikikomori jelenség hátterét. Úgy véli, a betegséget nem szabad csupán egyéni, pszichiátriai problémának tekinteni, a mögötte meghúzódó gazdasági-társadalmi változásokat is vizsgálni kell.

Furlong szerint a kilencvenes években Japánban bekövetkező recesszióban gyökerezik a jelenség. Ekkor történt, hogy a japánok biztonságérzete megrendült: a jó iskola már nem volt garancia egy biztos, élethosszig tartó állásra, a fiatalok egész generációja szembesült a munkanélküliséggel. A semmit nem csináló, lehetőségek híján maradt fiatalok tömege nem szimpátiát váltott ki az idősebbekből, hanem megvetést, az idősebb generációk, sokszor maguk a szülők is egyszerű mihasznáknak tartották őket, és ezt éreztették is velük.

Japánon kívül eddig keveset lehetett hallani a hikikomorikról: Tamaki Szaitó szerint Koreában akadnak még esetek, és néhány éve az olaszországi Parmában írtak le néhány hasonlót. Az Egyesült Államokban is van legalább egy dokumentált eset, és Franciaországban is leírtak összesen harmincat. Lehet, hogy a kulturális különbségek miatt a hasonló problémákkal küzdő emberek nyugaton elszöknek otthonról, vagy előbb-utóbb hajléktalanná válnak.

Andy Furlong azt mondja, nem tudni, hogy mennyire elterjedt a jelenség Európában. Kutatás eddig nem készült róla, inkább csak anekdoták szintjén ismert, hogy van rá példa – mondta az Origo kérdésére a kutató. Hozzátette, miután egy brit rádióműsorban nemrégiben beszélt a hikikomoriról, egy sor telefont és e-mailt kapott szülőktől, akik szerint a gyerekük is ebben a betegségben szenved.

Furlong úgy látja, a japán fiatalokhoz hasonlóan az európaiakra is erős nyomás nehezedik, de ők többféleképpen reagálnak erre. (Ahogy a japán hikikomorik is sokfélék, egyik alcsoportjuk például az otakunak nevezett fura szerzetekből áll, akik a virtuális világba temetkeznek – magyarul kockák, angolul nerdök vagy geekek.) Errefelé az elhelyezkedni képtelen fiatalokkal szemben elfogadóbb a társadalom, sokan gyakran hagynak ki éveket az iskola befejezése után, vagy járnak alibiből kurzusokra, hogy elodázzák a munkába állást. Sok európai fiatal vonul vissza a társadalomtól úgy, hogy abbahagyja az álláskeresést, így védve magát a további visszautasítások okozta kudarctól. „Közülük van, aki a számítógépébe temetkezik, mások az ivásba vagy a droghasználatba" – mondta a glasgow-i kutató.

Furlong szerint a számottevő kulturális különbségek ellenére nő az esélye, hogy a nyugati világban is elterjed a hikikomorihoz hasonló probléma. „Meglepődnék, ha nem azt látnánk, hogy Európában is elszaporodik a következő években" – fogalmazott. Azok a gazdasági változások ugyanis, amelyek Japánban évtizedekkel ezelőtt generálták a hikikomori kialakulását, most Európában történnek meg, nagyon hasonló formában. Egyes európai országokban már ma is a fiatalok fele munkanélküli.

Magyarországon egyelőre nem tudni hikikomoriról. Az Origónak a Magyar Pszichiátriai Társaság több megkérdezett tagja sem tudott példát említeni a jelenségre. Ha ön ismer olyan magyar családot, ahol a japán fiatalokéhoz hasonló problémával küzdenek, kérjük, írjon nekünk a  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.  címre!

Wirth Zsuzsanna
origo.hu
LAST_UPDATED2