Talán egy szerelmespár története sem izgatta annyira a XX. századi hazai közvélemény fantáziáját, mint a külön-külön is méltán népszerű Domján Edit-Szécsi Pál kettősé. Viharos, de annál intenzívebb kapcsolatuk 1972 januárjától nem tartott ki az év végig sem, mindössze 10 hónapot ért meg. Viszonyuk rövidsége, illetve érzelmi életük vehemenciája hasonlít reneszánsz-kori elődjeikére, a veronai Rómeó és Júlia pároséra, igaz, utóbbiak nem szakítottak egymással. Abban azonban nagyon is közös a sorsuk, hogy mindkét pár minden tagja önkezével vetett véget életének.

Sárga rózsa-offenzíva

Szécsi Pál nővére, Szécsi Katalin úgy emlékszik, hogy egy 1972. januári közös fellépés során ütött be a mennykő Domján Edit, az ünnepelt színésznő és Szécsi Pál, a nem kevésbé körülrajongott táncdalénekes szívébe, Szécsi pedig az előadás után bogárhátú Volkswagenjével hazafuvarozta Editet. Már az elején megegyeztek abban, hogy nem becézik egymást, Szécsi Pál nem mondja Domjánnak, hogy „Editke”, ahogy legtöbben szólították, míg Domján Edit nem „Palikázta” Szécsit.

Megismerkedésükkor kiderült, hogy Szécsi régóta nyomon követte Edit pályafutását, még a Latinovits Zoltánnal előadott indiai rádiós szerelmes mesejátékára is emlékezett. Edit is előszeretettel hallgatta már korábban Pali dalait, amit el is mondott neki, s ebbe állítólag Pali belepirult. Megismerkedésükkor a Vígszínházban éppen futó Az esőcsináló című darabról is beszélgettek, ami – hogy, hogy nem – egy lány szerelembe eséséről szól. Elválásuk után még aznap éjjel heves udvarlásba kezdett Szécsi, felhívta otthonában a színésznőt, másnap reggel pedig sárga rózsával várt rá, és elvitte egy panorámás hotelbe reggelizni, ahol parasztráttontát ettek, közben pedig Edit megkérte Pált, legyen a partnere a rádió Ablak című műsorában egy duettben. Így énekeltek aztán a Léni néniből együtt egy betétdalt, a megbeszélés örömére pedig egy jót hógolyóztak a reggeli után. (Később is elzarándokoltak ide, ahová egyszer az ajándékba adott selyemkendővel bekötött szemmel vitte Editet vacsorázni.) Pali telefonhívásai rendszeressé váltak, farkasordító januári éjjeleken telefonfülkékből jelentkezett Editnél, és az is előfordult ekkoriban, hogy sárga rózsát helyezett a küszöbére anélkül, hogy becsöngetett volna hozzá. A telefonálások arra jók voltak, hogy elmeséljék egymásnak élettörténetüket, ezek során derült ki Edit számára, hogy Pali tíz hónapos volt, amikor az apját a második világháborúban agyonlőtték, mezőtúri nevelőszülőkhöz, majd anyja 1956-os disszidálása után állami gondozásba került, később segédmunkás, kabinos, raktáros, nyomdai betanított munkás lett, ezt követte a kifutó és a táncdalénekes pálya.

Az édenkertben

A Léni néni duettjét Domján lakásán próbálták, és a Szécsi Kati könyvében közölt információk alapján ugyanazt a sütit vették egymásnak ugyanabban a cukrászdában a teához a próba idejére, de ezt Szécsi még megfejelte két teáscsészével. A romantikus elemek a későbbiekben is át-átszőtték kapcsolatukat, amikor pedig először mentek Szécsihez, az elmaradhatatlan sárga rózsacsokor, illetve Beethoven egyik hegedűversenye várta Domjánt. Más alkalommal egy zenés presszóban meghallgatták egyebek mellett Szécsi nagymamája öccsének egy katicabogárról szóló számát (a felmenő egyébként egy nyilvánosházban zenélt), majd Szécsi elénekelte Editnek a Gedeon bácsit. Megint máskor meglepetésszerűen együtt köszöntötték fel Szécsi Katit születésnapja alkalmából, akinek ez katartikus élményt nyújtott. Az igazi szerelmi vallomásra, amire Pali születésnapján, egy óbudai kiskocsmában került sor mindkettőjük részéről – ha hinni lehet a legendának –, hosszú heteket kellett várni annak ellenére, hogy ez szerelem volt első látásra. Pali születésnapján Domján Edit felhívta magához a férfit, akit egy halom krémessel – kedvenc süteményével – várt, rajta a felirattal: Boldog születésnapot, Palikám!, és állítólag itt esett meg az első csók is kettőjük között. Ekkor Edit versek sorát olvasta fel Pálnak, leginkább Petőfitől. Mivel másnap egyiküknek sem volt jelenése, végigbeszélgették a napot, s a következő hetek akár mézesheteknek is beillettek volna, ha nem számítjuk, hogy azért mindkettejüknek rengeteg fellépése volt. A kapcsolatot időnként megzavarta Szécsi Pál italozása, ami először akkor tűnt fel a művésznőnek, amikor tőle szokatlan módon „Helló-Belló!”-val köszönt neki a telefonban. Aztán Pali – így emlékezik Szécsi Kati – egy szép májusvégi napon az állatkertben megkérte Edit kezét, de nem kapott egyértelmű választ. Ez sem szegte kedvét, a turnék alatt is minden nap órákig beszéltek telefonon és Edit naponta kapott tőle sárga rózsákat, sőt az is előfordult, hogy Edit éppen akkor kapta meg a virágokat, amikor telefonáltak. Nyáron többször mentek egyik ismerősük nyaralójába a Balatonra, ahol csodaszép napokat töltöttek, egyik éjjel még egy hosszú szerelmes levelet is írt Pali Editnek, hogy reggelre meglepje, ami a gazdagon megterített asztal mellett várta. A Balaton körül Pali végigkalauzolta Editet, de strandolni nem mentek Szécsi bőrbetegsége miatt. Ekkor keresték fel Vándor Kálmánt is, akivel megbeszélték a Violák című szám szövegét. Vendéglátójuk igen diszkréten viselkedett velük, állítólag még egy félmosoly sem hagyta el arcát és persze nem is kérdezősködött együttlétük felől.

A tréfálkozás mindennapjaik részévé vált, az is megesett, hogy beöltöztek álruhába, elmaszkírozták, elcsúfították magukat, és úgy sétáltak el a Margitszigetig, miközben senki nem ismerte fel őket, amiben örömüket lelték. Máskor Pali a vidéki turnéjáról jött fel Edithez csak azért, hogy reggelit szolgáljon fel és egy malomkerék nagyságú rózsacsokorral kedveskedjék neki, miközben délben már indulnia kellett vissza egy több száz kilométerre lévő településre.

1972 nyarán pedig Pali megtette azt is, hogy pusztán a hangulatváltása miatt otthagyta a Városmajori Színpadon zajló bemutatót, A Szabin nők elrablását, amelyben Edit is fellépett, és otthon azzal várta, hogy vegyenek közös házat. Ebből azonban nem lett semmi kapcsolatuk végzetes rövidsége miatt. Máskor rózsaszirmokkal borította a lakást Edit névnapja alkalmából és úgy töltötték ott az egész éjszakát. A hónapok múltán egyébként napi, és ezáltal megszokott vendég lett a sárga rózsa a kapcsolatukban.

Kovács Kati énekesnő a Múlt-kornak azt nyilatkozta, hogy Domján és Szécsi „borzasztóan jól illettek egymáshoz, nagyon jól megvoltak, Edit nagyon szerette Palit és Pali is nagyon szerette Editet. (…) Voltak, akik a nagy korkülönbség miatt ellenezték a kapcsolatukat, ami alá is ásta azt. Ezt azonban soha nem a zenésztársadalom tette szóvá. »Mi azt mondtuk, hogy nagyon kedvesek, aranyosak, helyesek vagytok így együtt« - emlékszik vissza Kovács. Nagyon szurkoltunk nekik, mert ők nemcsak igazi szerelmespárnak, hanem barátoknak is tűntek, szemmel láthatóan kiegyensúlyozottak voltak. Palinak arra óriási szüksége volt arra, hogy ne csupán manöken, vagy egy modell, hanem okos, érett nő legyen mellette. Az előadásokra együtt érkeztek, kézen fogva sétáltak és mosolyogtak, nevetgéltek, jól mutattak egymás mellett, egyszer-kétszer engem is megnéztek együtt. Sajnos Pali befolyásolható volt, és baráti köréből sokan nem nézték jó szemmel, hogy Edit idősebb. Pedig Palinak nagyon nagy szüksége volt egy olyan intelligens, kedves emberre, mint Edit volt. (…) Pali ugyanakkor kicsit fékezhetetlen volt, és hallomásból úgy tudom, volt, amikor nem beszélt szépen Edittel. Talán ez jelenthette a kapcsolat végét is.”

A szakítás

Szécsi Kati a Magyar Rádióban 1998-ban így nyilatkozott kettejük szerelméről: „Pali kifordult önmagából, rettenetesen boldog volt, fölfokozott volt, mindent meg akart tanulni, amire addig nem volt ideje, hogy beérje Editet. (…) Edit eljárt Pali fellépéseire, azt követően leültek és kiértékelték, (…) szövegmondásra tanította. Mindent megpróbált, hogy Pali szárnyalni akarjon, és Pali szárnyalt is. (…) Együtt akarták leélni az életüket. (…) Nem a korkülönbség az, ami miatt ez a kapcsolat szétment, bár végül is ezen az úton próbálták mindkét oldalról a két személyt támadni és befolyásolni. Amikor együtt láttam őket, soha nem volt feltűnő a kettejük közötti korkülönbség. (…) A »jóbarátok « (…) elkezdtek pusmogni és elkezdték »rágni« ezt a szerelmet. (…) A művészvilág lenézte a táncdalénekeseket, az az ő szemükben nem művészet, hanem szakma volt. (...) A kapcsolat megromlott, és valószínűleg egyikük sem akarta, hogy a dolog bepiszkolódjék és a veszekedésig fajuljon.”

Almási Éva úgy emlékszik, „ha az Edit megkapja ettől a szerelemtől azt, amit megérdemelt volna, akkor valószínűleg másképp alakulnak a dolgok. Isten őrizz, hogy azt mondjam, Szécsi Pál a hibás, itt senki nem hibás. (…) Valószínűleg nem töltötte be az ő lelkét, nem volt elég neki csak a taps, valami más hiányzott. Szoktam vele álmodni, érdekes, mindig ugyanabban a szobában ül nagyon szomorúan egyedül, és rettenetesen magányos. Olyankor imádkozom érte, hogy találja meg a nyugalmát.”

Kapcsolatukban a legnagyobb problémát Szécsi Kati emlékezete szerint az alkohol jelentette, Editben az italfogyasztás gyanúját az erősítette meg, hogy rájött: amikor Pál ivott, barátai hazahozták őt is, meg az autóját is, így pedig nem derült fény a turpisságra egészen addig, amíg egy taxisofőr el nem szólta magát Editnél. Amikor labilis idegrendszere miatt egy hét távollét közben alkoholra nagy adag gyógyszert vett be Pali, s ezen időszak alatt nem adott életjelet magáról, Edit kiadta az útját, mert nem tudta megemészteni, hogy hogyan lehet valaki öngyilkos akkor, amikor ő belé szerelmes? A szakításkor Pali kismagnóját úgy vágta a falhoz, hogy az ripityára törött. Ezekben a napokban történt az is, hogy Editnek abortusza volt. Szécsi Kati szerint ezt nem osztotta meg Palival, aki pedig végtelenül dühös lett Editre emiatt, mert úgy érezte, az alkohol rabságából egyedül egy gyermek, aki az övé, menthette volna meg, utódot pedig csakis Edittől akart. Egymással utoljára – stílszerűen – telefonon beszéltek, leginkább az abortuszról, amelynek – és így a szakításnak is – a végső magyarázata Pali sokszor mértéktelenségbe csapó italozása volt. Editben közben ekkoriban, november táján tudatosult, hogy lassan betölti a negyedik ikszet, és végérvényesen középkorú nő lett, ami szinte sokkolta. Szécsi Kati visszaemlékezése szerint a szakítás után Edit egy napon még éjféltájban elment Pali lakásához, de az egyik házvezetőnője keményen kiadta útját, noha minden bizonnyal nem volt tisztában azzal, kit utasított ki, mert nem láthatta a sötétben. Szécsi Pál nővére azt sugallja, Edit mindvégig hitt az újrakezdésben, abban, hogy születésnapján, ami karácsonyra esett, eljön hozzá Pali, akinek életét szakításuk után is nyomon követte.

Edit távozása

Edit az öngyilkossága előtt egy bőröndbe csomagolta fontosabb ruháit, valamint a Szécsi Pállal oly sokszor forgatott Petőfi összes verseit tartalmazó kötetet, és a Dunába dobta. Állítólag volt férje, Kaló Flórián 1972 karácsonyán születésnapja alkalmából telefonon gratulált, sőt még azt is mondta neki, lehet, hogy következő születésnapján újra feleségül kéri Editet. Eközben december 26-án 16 év után Pali és Kati újra beszélgettek anyukájukkal telefonon, de Pali ekkor részeg volt, majd gyakorlatilag átaludta az ünnep másnapját, mámorából pedig Kati ébresztette fel, közölve vele a tragikus hírt: Edit öngyilkos lett, nincs többé. Módos Péter, a Magyar Televízió könnyűzenei szerkesztője tanácsolta Katinak, hogy ő mondja el Pálnak a rossz hírt, nehogy mástól kelljen megtudnia. Komáromi Tibor, az egykori gyilkossági főnyomozó, aki később a Szécsi Pál halálával kapcsolatos vizsgálatot is vezette, így nyilatkozott a Múlt-kornak: “A halála napján éppen 40 éves Domján Edit tényleg meg akart halni, ami abból is látszott, hogy két könyökhajlatában ott voltak a zsilettpenge nyomai. Ez arra utalt, hogy fel akarta vágni az ereit, ám mivel ez minden bizonnyal fájt neki, nem ezt az útját választotta a halálnak, hanem felakasztotta magát. Ezt sem bízta azonban a véletlenre, kezeire hurkot rakott, hogy még véletlenül se tudjon segíteni magán haláltusájában. Mint Komáromi elmondta, a lakásban talált személyes tárgyakat átadta Domján volt férjének, Kaló Flóriánnak, egy kötetnyi levelet pedig visszajuttatott azok írójának, aki állítólag népszerű színész volt, utóbbi nevére azonban nem derült fény.

Bálint András, Domján Edit színésztársa a Madách Színházban – ma a Radnóti Színház igazgatója – a Jó társaságban című kötetben így emlékezik vissza a tragikus napra: „1972 karácsony második napján Shaw Candidája volt kitűzve, délután fél háromra. Kettő előtt az öltöztetőnő jelentette, hogy a címszerepet játszó Domján Edit nem érkezett meg, és nem veszi föl a telefonját. Fölhívtuk Ádám Ottót, aki a következő bölcs utasítást adta: négyen menjünk ki a lakására, valaki, akinek van autója, Mensáros Laci, egy kolléganő és egy műszaki. Én vezettem, Nagy Anna, Mensáros és Taub Pali jött, aki műszaki vezető volt akkor. A Fürst Sándor (ma Hollán Ernő) utcában lakott Edit, a második emeleten, becsöngettünk, nem nyitott ajtót. Laci benézett a kulcslyukon, aztán a levélnyíláson. Sápadtan ült le a lépcsőre. Én is benéztem. A fenti kulcslyukon egy elfordított női fej sziluettjét látta, a lenti levélnyíláson pedig a levegőben a függő két lábat. A többiek is benéztek. Hívtuk a rendőrséget, a mentőket. A jéghideg lépcsőházban ültünk, remegtünk, gyanítottuk, hogy hinni kell a szemünknek. A rendőrök feltörték a bejárati ajtót, a mentők levágták Editet a kötélről, amivel az ajtót áthidaló könyvespolcra felakasztotta magát. Órák óta halott volt. A kis garzonlakásban egy halálra véglegesen elszánt ember nyomait találtuk: búcsúlevelet, gyógyszeres fiolákat, zsilettpengéket és sok alvadt vért. A vérnyomok a fürdőszobába vezettek, ahol levágta a fregoli kötelét. (…) Valahányszor látom Domján Editet archív felvételen a tévében, vagy hallom hangját a rádióban, eszembe jut a sziluettes kép a kulcslyukon. Minden évfordulón bulvártéma ez a titokzatos öngyilkosság: hogy éppen negyven éves volt, hogy magánéleti válságba került, hogy Szécsi Pál vette rá, hogy úgy érezte, már nem számítanak rá a színházában. Az öltöztetőnője mesélte, hogy többször is látott pengenyomokat Edit csuklóján. »Be akarom bizonyítani valakinek, hogy nem félek meghalni« – mondta állítólag. Sikerült”.

Pál távozása

Palit közvetlenül a hír közlése után - teljes diszkréció közepette - kórházba szállították. Rövid lábadozás után - 1973 elején, lényegében Edit emléke elől menekülve - emigrált, útlevél nélkül egy külföldi fellépésre kiadott kilépési engedéllyel, ami csak akkor lett volna érvényes, ha valóban előadásra ment volna, de akkor, a tragédia után erről természetesen szó sem lehetett. Eközben számait itthon nem játszotta a rádió, mert disszidensnek számított, útlevelét pedig utólag ideiglenesen bevonták. Németországi rokonaihoz, Mici nénihez és családjához ment, de célkitűzését, hogy találkozzon Amerikában élő édesanyjával – ami valamiképpen talán enyhíthette volna Edit elvesztése fölött érzett fájdalmát – végül nem érte el. Miután bebizonyosodott, hogy nem terem számára énekesi babér az NSZK-ban, hazatért, itthon pedig violát vitt Edit sírjára.

Nem jelentett gyógyírt számára az sem, hogy nagy sikert aratott visszatérésével a színész-újságíró rangadón, több tízezer ember előtt overallos emberek egy ládában cipelték be a pályára, amiből egyszerre csak előrukkolt. Utolsó szentestéjét, Edit halálának első évfordulóját 1973-ban egyedül töltötte, leitta magát, majd kiment Edithez a temetőbe. Utolsó hónapjait hangszalaggyulladások és kifizetetlen adósságok kísérték, utóbbiakat Kati szerint a menedzser csinálta neki különböző jogcímeken, és amelyeknek fejében Pál házát is eladták. Ilyen zavaros körülmények között lett öngyilkos Szécsi Pál 1974-ben, immáron sokadszor, de először „sikeresen”, miután egy csomó gyógyszert bevett. Állítólag előtte utoljára még egyszer meglátogatta Editet a temetőben. Szécsi Pál ugyanúgy hagyta itt az árnyékvilágot, ahogy ide érkezett: nincstelenül, nem csak anyagi értelemben, de érzelmileg is, hiszen szerelme akkor már másfél éve halott volt. De Szécsi Pál sikerre vitt dalai, ahogy Domján Edit színészi alakításai is, maradandó értéknek bizonyultak, és haláluk után 41, illetve 39 évvel most is ott élnek sokmillió magyar szívében.