EUGÉNIUSZ NAGYKÖNYVE ABCD

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkertlakó és/vagy pokol/állatorvosi ló

Életminőségek – korképek – idézetek, igézetek

17.

Reményik Sándor
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

*

Szegény ember - közmondások

• A sok ígéret nem teszi gazdaggá szegényt

• A szegény, ha kevély, az ördög is neveti

• A szegény Húsvét napján is fekete vasárnapot ül

• A szegényt mindenki kerüli

• Bőrét is lehúznák a szegénynek

• Eleget élt a szegény, ha korán meghalt

• Falatját a szegény nyállal ereszti fel

• Szegény ember vízzel főz

• Olcsó húsnak híg a leve

• Gazdag hízik, szegény fázik

• Bús, mint télen a szegény

• A szegényt a kutya is megugatja

• Ha szegény vagy, ne táncolj

• Jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el

• Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik

• Kinek szegény sorsa, eleven megholt az

• Könnyebb a szegényt kicsúfolni mint felruházni

• Mindig valami bibéje van a szegény embernek

• Ne bántsd a szegényt, szúrd ki a szemét

• Nehéz a szegénynek tisztre hágni

• Nehéz a szegény legénynek becsület kapni

• Nincs nagyobb bolond mint a szegény

• Nincs rosszabb a szegény zsidónál

• Senki sem barátja a szegénynek

• Szegény ember étele helyett is aluszik

• Szegény embernek szerencséje is szegény

• Szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg

• Szegény mindenütt láb alatt van

• Szegény sors az, amelynek nincs irigye

• Szegény ajándéka drága

• Szegénynek szegény a barátja

• Szegény embert az ág is húzza

• Végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények

• Sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat

• Sok bűn oka a szegénység

• Szegénység és öregség két nagy teher

*

Ócsó mán a pásztor,

Nincsen becsületi

A nagy gazdák előtt

Mind huncut a nevi

Ha valamije van

Azt mondják, hogy lopta

Ha semmije sincsen

Hogy elkorhelkodta   

*

*

VIGYORI

melléknév -an (népies v. irodalmi nyelvben, hangfestő)

Olyan, aki, amely hosszan, sokáig vigyorog v. vigyorogni szokott.

Vigyori pofát vág. (népies)

Vigyori Gyuri: ok nélkül nevetgélő, vigyorgós személy.



Kisasszony! szóla a vigyori diák,

segíteni jöttem készülődéseihez. (Kemény Zsigmond)

Sehol megállás: vigyori pofák Rivallnak a tömeg közől. (Arany János)

*

VIGYOROG

tárgyatlan ige ..rgok, ..rgunk; -tam, ..rgott; -jon; -ni v.

(régies) ..rgani, (ritka, régies) vigyorg (rendsz. rosszalló, hangfestő)

1. Ember, gyak. megokolatlanul

v. a káröröm, gúny, csúfolódás kifejezéseképpen fogait mutogatva

csúnyán, bántóan v. sértően, rendsz. hangtalanul nevet.

Mit vigyorogsz? Mindig vigyorog.

Szóláshasonlat(ok):

vigyorog, mint a fakutya.



Vigyorogtatok, mint a majom … mig hátulról gazúl |

Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart.

(Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)

Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás, |

ki rongyba jár és vigyorog, ha szánják. (Kosztolányi Dezső) ||

*

a. (átvitt értelemben)



Keresztültörnék, bárha kezeidben

Száz kard villogna s minden kard hegyéről

Ezer halál vigyorgna is reám!

(Petőfi Sándor)

Megöl a disznófejű Nagyúr, |

Éreztem, megöl, ha hagyom,

Vigyorgott rám és ült meredten,

Az aranyon ült, az aranyon. (Ady Endre) ||

b. (ritka)

Állat száját kinyitva, ínyét

és fogát kimutatva jelzi jókedvét, örömét.

Nézd, hogy vigyorog ez a kutya!

2. (átvitt értelemben, tájszó)

Vigyorog a nap: ki-kibukkan a felhők közül

rendsz. úgy, hogy süt, de nem melegít.

Igekötős igék: átvigyorog; bevigyorog;

elvigyorog; elővigyorog; kivigyorog;

levigyorog; összevigyorog; rávigyorog; visszavigyorog.

vigyorgó; vigyorogtat

*

Mosoly és nevetés

Az arc, amivel a világ felé, társaink felé fordulunk,

ugyanaz a kapu, amelyen érzeteink is áradnak belénk.

A képeket, a formát, hangokat, szagokat, illatokat és ízeket

itt engedjük magunkhoz,

a homlokunk tere mögött pedig

jönnek-mennek, gomolyognak a gondolataink, belső képeink.

A mosolyra idomított arc

fásulhat hivatali álarccá, ismerjük

a pincér, légikisasszony, ügynök

vagy bolti eladó egyenruhája fölötti mosolyt.

Ha valakinek tetszik valami, az szereti, mert neveti.

Vagy ha fogát mutatva rámnevet: 

mutatja a rovást, pedig nem tartozom neki.

A fanyarul, kelletlenül, szomorkásan, kényszeresen,

bambán, furcsán, ostobán mosolygó emberre sok szólást idézhetnék.

Mutatóba most belőlük: 

Mosolyog, mint árpacipó a lapáton. 

Vagy: mosolyog, mint a dézsmabárány. 

Aki bamba vágyakozással húzza füléig a száját,

arra szokás mondani: 

mosolyog, mint disznó a moslékra, vagy másképpen Dózsa a moslékra.  

A zavartan bazsalygó emberhez adják hozzá: 

mosolyog, mint a zsíros gánica, vagy az olajos ganca. 

Aki bambán vigyorog,

az miskolci kocsonyának látszódik;

a másnaposan, illetve az ok nélkül somolygó ember pedig 

mosolyog, mint Mózes a moslékra  

vagy  mint a pesti kutya,  

netán, mint pék kutyája a meleg zsemlére; 

másvidéken, rudas ökörhöz, rimóci nyúlhoz 

hasonlítják a kényszerű mosolyt.

A zavartan pislogva vigyorgó ember

úgy mosolyog, mint ungvári nyúl a nyárson.

Az ok nélkül, bután nevetgélő ember vigyorog, akár a fakutya.

Vagy vincsorog, mint a pap kutyája. 

Találóan kifejezés arcon megjelenő derűre,

hogy nyílik az orra alja, fülig szalad a szája

vagy két fülre (fültől fülig) nevet.

A szüntelenül és ok nélkül kacarászó, vihogó ember viszont nem egészséges.

A magyar szólás szerint: szívével beteg, ki sokat nevet.

De az ártatlan, titokzatos, sejtelmes mosoly érzékeken túlivá teszi az arcot.

Ha álmában a kisgyermek fölnevet,

vagy felnőtt mosolyog sejtelmesen, titokzatosan,

arra azt mondják rá: angyalát látja.

http://www.xn--hromvilg-8yag.hu/tartalom/mosoly%20es%20nevetes.html

*

Ki a bolond?

aki az utcán magában hangosan énekel
aki poéta lesz Magyarországon
aki elosztogatja mindenét, hogy Krisztust kövesse
aki a színpadon azt képzeli, hogy ő Lear király
aki az egész életét felteszi az ügyre
aki nyíltan olyat csinál, amiért biztos lecsukják
aki a függetlenségéért a koldusbotot választja a pásztorbot helyett
aki hite miatt hagyja magát oroszlánok elé vetni
aki a biztos siker reménye nélkül évekig dolgozik művén
aki nem ágyban és párnák közt kíván meghalni
aki szerelméért kész akár elkárhozni is
aki minimálbérrel négy gyereket vállal

*

Az emberi bűntudat

Lehetek úgy bűnös, hogy nem is tudok róla?
Már eleve-eredendően bűnösen születünk a világra?
Csak a felnőtt embernek van „büntetőjogi” felelőssége?
Az erkölcsi bűnöket a becsületbíróság tárgyalja?
Kik a világ erkölcsi-szellemi törvényhozói, és kik az erkölcscsőszei?
Ha „a bűn zsoldja a halál”, miért akarnék ártani magamnak?
Miért jövünk kísértésbe, hogy megszegjük az isteni törvényeket?
Aki lop, csal és hazudik, annak mind bűntudata van?
A lelkiismeret-furdalás mindig jelzi, hogy rossz fát rakunk a tűzre?
A kis füllentés az nem bűn, csak az ordas hazugság?
Vannak bocsánatos és vannak halálos bűnök?
Kinek mondjam el vétkeimet, s a megbocsátást kitől várjam?

*

Önvizsgálatok

hogyan rivalizáltam testvéreimmel
miként féltékenykedtem pályatársaimra
hányszor lettem társtettes cinkos némaságommal
nem csak a feleslegből csurgattam a kéregetőnek-rászorulónak
csak a maradék időd fordítottad a családodra
hogyan gazdálkodtál talentumaiddal
hányszor maszkíroztad kompromisszumnak a megalkuvást
milyen gonosz tréfákat űztél
hány bocsánatkérésed maradt el
kikre lőtted gúnyod gyilkos nyilait
mennyi türelmed volt – pl. elviselni a látszatokat
kin élősködtél, hogy bliccelted el a közteherviselést

*

Az út lélektől lélekig

kinek mondjam el vétkeimet, a megbocsátást kitől várjam?
tudsz olvasni az arckifejezésemből, a kézmozdulatomból?
hogy érjem el, hogy rám figyelj: álljak a fejemre?
van még nekem nálad hitele a szavaimnak?
a tolmács nem ferdíti el szándékolt mondanivalómat?
a kézbesítő postás nem cenzúrázza ki a feladott levelem?
tudod, hogy mikor tréfálok és mikor gondolom komolyan?
nem titkolod, ha új értelmet adsz a magyar igéknek?
tényleg feltárni, s nem elrejteni akarod kibeszélt gondolataidat?
beszélőre jöttél, s így nem beszélhetsz szabadon?
minden közlésem mögött valami gonosz hátsó szándékot kutatsz?
én csak meg akartam simogatni a nyuszit, de most már agyoncsapom…!

*

Senki nem ért engem?!

a nagyvilágon belül már csak én tudok magyarul
mintha mindenki más süket lenne és néma
egy gombóc miatt nem jön ki hang a torkomon
lelőtték a postagalambot, s így elveszett titkosírásom kódja
mintha még ma is a bábeli nyelvzűrzavarban élnénk
nem tudják, hogy miről vagy kiről beszélek
ha szóvirág nő szívemben, a csordanépek lelegelik
hiába formálnék szavakat, csak artikulálatlan hörgést hallatok
Marslakók özönlötték el a Földet: kézzel-lábbal se tudom elmutogatni
a majmok bolygójára kerültem, s ők oktalan baromnak néznek
olyan pokoli az alapzaj hangereje, nem tudom túlüvölteni
még jó, hogy Isten tud magyarul és válaszol kérdéseimre

*

How fragile we are

már egy cseresznyefáról leesve is nyakad törheted
aprófa-hasogatás közben levághatod az ujjad
ha egy kisgyerekre rádől egy fazék forró víz
elég ha egyszer nagyon megüt az áram
némely méregből egy csepp is sok
ha csak öt percig lenyomnak a víz alá
ha már egy negyed órája nem dobog már a szíved
ha elcsúszol a jeges járdán: combnyaktörés
nagy a baj, ha két autó frontálisan ütközik
a repülőgép-szerencsétlenséget ritkán éli túl valaki
egy kis vírus vagy bacilus a földhöz vág
elég egy rossz szó reggel, hogy egész napod elrontsa

*

Életveszélyben

ha a közutakon száguldasz vagy részegen botorkálsz
ha vad folyókon hajózol vagy úszol
ha egy eldurvuló verekedésbe avatkozol bele
ha beleköpsz a maffia levesébe
ha saját szedésű gombából főzöl vacsorát
ha otthon kísérletezel robbanószerekkel
ha tetten ér egy vérmes féltékeny férj
ha fegyvert fogsz vkire, de ő gyorsabb
ha eltévedsz a sivatagban vagy dzsungelben
ha belekontárkodsz a villanyszerelésbe
ha viharos időben sárkányrepüléssel próbálkozol
ha járványkórházban teljesítesz szolgálatot

*

Az intézményesülés előnyei

a hivatásos tűzoltónak kötelessége bemennie az égő házba
a babysitterhez nem nekem kell alkalmazkodni
a városi kék busz menetrendszerűen jár és meg is áll (vs. autostop)
a közértnek ellátási felelőssége van és nyitvatartási ideje
a humorista vért izzad, hogy azután minket megnevettessen
a vendéglőben a nap vagy az éjszaka bármely szakában szívesen látnak
a pap készül a prédikációra és van ideje betegeket látogatni
a klubban nem kell házigazdáskodnod, bármikor eltávozhatsz
a bajnoki derbi fix időben kezdődik, és nem kell önbíráskodni
a baráttól eltérően a bank-zaci mindig folyósít kölcsönt
a kalákához képest az építési vállalkozó garantálja a szakszerűséget
a nem szabadstrandon úszómester és KÖJÁL-ellenőrzés stb. van

*

Az intézményesülés ára

a kíváncsiság és tudásvágy lassan kihal belőled az iskolában
a grundfoci szellemét megöli a kispályás labdarúgó bajnokság
anyukám odaadó ápolása helyett a kórházi gépezet szakszerűsége
Isten és közém áll a pap, az egyház és a teológia
ha nem főzök magamnak, ehetem a közétkeztetés egyenkosztját
mi ugyan már nem fakadunk dalra, de profikat ájultan hallgatjuk
én már nem nyújtok elsősegélyt, hisz erre ott a mentő
nem a falu békebírája dönt, de a messze város idegen tisztviselője
a szerelem mámoros varázsát széttörik a prózai házasság ébredései
a spontán társasági összejöveteleket felváltja a merev klub
a szomszéd zöldsége és teje helyett ismeretlen eredetűt az ABC-ből
anyu esti rögtönzött meséjét kiszorítja a telefonos szolgálat

*

Az idő dimenziójában

először élsz ezen a Földön, s mindjárt utoljára is 
egy mondatot újrakezdhetsz, de kolbászból már nem lehet disznó
vannak visszahozhatatlan, megismételhetetlen alkalmak
ragadd meg a napod, sose tudhatod, hogy mennyi van még hátra
az idő elfolyik mint a Duna, de körbe is jár mint az óramutató
a szellem varázsszőnyegén időutazást is tehetsz múltba-jövőbe
rendelt ideje van mindennek: se korán, se későn nem jó pl. gyereket vállalni
az idővel is gazdálkodni kell: ne pazarold s ne hagyd elrabolni
ha az idő pénz, akkor te is lehetsz időmilliomos
minden nap- és évszaknak és emberi kornak megvan a maga szépsége
hogyan lehetsz itt és most jelenvaló?
szellemileg sose késő újjászületni, s így örökifjú maradhatsz

*

Visszacsinálhatatlan

ha már egyszer felszálltál a felszálló gépre
ha már egyszer a gyermeked megfogant
ha már egyszer a disznóból kolbász készült
ha már lenyelted az öcséd tortaszeletét
ha már egyszer amputálták a lábadat
ha már egyszer kiadtad – kezedből, nyomdádból – a könyvet
ha már egyszer repül a nehéz kő
ha már egyszer kasztrált énekes lettél
ha már egyszer eltapostad a hangyát
ha már egyszer szavadat adtad az ördögnek
ha már egyszer elindult a lavina
ha már egyszer elszalasztottad az egy alkalmat

*

Áldozathozatal I.

bármikor és bármeddig állok rendelkezésedre
kijövök a meleg otthonomból a hideg kietlen pusztába
vállalom egészségem szisztematikus károsítását
odaadom minden pénzem, még hitelt is veszek fel
bizonytalan időre elhalasztom programom, feladom hivatásom
felajánlom minden energiám, erőm és képességeim
odaadom a vesém, levágatom a lábam és kiszúrom a szemem
végleg felszámolom hosszan ápolt kapcsolataim
lemondok szabadságomról bármit parancsolhatsz
életem-halálom kezedbe ajánlom
kész vagyok becstelenség látszatát magamra venni
kész vagyok érted akár el is kárhozni: szerelmem, istenem

*

Áldozathozatal II.

ha önként elhagyod szülőfölded ill. hazádat
ha elajándékozod minden, de főként legdrágább kincsed
ha akár végleg felhagysz hivatásod gyakorlásával
ha lemondasz róla, hogy még életedben sikered legyen
ha felajánlod Istennek elsőszülött ill. egyetlen gyermeked
ha magadra veszed mások bűneit ill. letöltöd börtönbüntetését
ha gyermekeidért feladod kényelmed, jómódod vagy akár egészséged
ha idegent fogadsz be illetve bújtatsz családi otthonodban
ha huzamos ideig böjtölsz: nuku kaja, pia, nő, cigi, tévé stb.
ha nem adod intézetbe nagyon beteg, sérült, fogyatékos gyereked
ha cölibátusban és szerzetesrend fegyelmében élsz
ha életfogytiglan szegénységi fogadalmat tesz

*

Helyetted más

nem hozza le a gépet (nincs másodpilóta)
nem ugrik át a szakadékon (életveszélyben)
nem gyógyulhat meg a betegségből
nem tanulhatja meg a leckét
nem csinálhatja meg a gyereked
nem gyónhat és nem vezekelhet
nem álmodhat se rémet, se szépet
nem vehet magához táplálékot
nem pihenhet, de küldetésed sem teljesítheti
nem tanulhat meg úszni vagy fára mászni
nem forgathatja meg talentumaidat
nem lehet boldog – nem üdvözülhet

*

Egyesegyedül

egy fecske nem csinál nyarat, csak egy bolond százat?
lehet nekem igazam hatmilliárd emberrel szemben?
mit számítok én, aki csak egy porszem vagyok a sivatagban…?
van a személyiségnek szerepe a történelem alakulásában?
ha már egynek sikerül, akkor ezzel mindenkinek példát mutat?
egyvalakinek kell elkezdeni, hogy azután más folytathassa
mekkora életművet hagyott hátra Tolsztoj, s nem munkaközösségben…!
egy csapat játszik, de egy ember tud csak gólt lőni
egy embernek kellett legyőznie a Minotauruszt
ha már egyvalaki NEM-et mondott, ez mindenkit kötelez
egyedül ülsz a kerékpáron, te kormányzod sok kis döntést hozva
egyedül kell gyermeket nemzeni, s egyedül megszülni

*

Segélykiáltás

ha elfogy a saját spórolt pénzed
ha lemaradtál az utolsó éjszakai buszról
ha fuldoklasz a mélyvízben a strandon
ha meg kéne lökni a kocsidat
ha nagyon berúgtál, s nem találsz haza
ha a nyílt utcán elájulsz
ha túszul ejtenek, s a túlerő fogságban tart
ha váltságdíjat követelnek érted
ha elviselhetetlen terhet jelent élni
ha egy nagyon drága gyógyszert kéne venni
ha nem tudsz lemászni a fáról, a híd tetejéről
ha minden ajtó becsukódik előtted

*

Segítségnyújtó

aki kihúz a veremből
aki kisegít átmeneti pénzzavaromból
aki lelki vigaszt nyújt
aki ad egy jogi tanácsot
aki megjavítja a kerékpárom
aki eligazít idegenben
aki figyelmeztet a veszélyre
aki éjjeli menedéket nyújt
aki kölcsön adja a talicskáját
aki ellátja a sebeidet
aki kikérdezi tőled a leckét
aki lesegít a buszról stb.

*

Egyetlenegy

a legritkább példány vagy: ilyen nem volt és nem lesz több
nemcsak a testeden vannak különös ismertetőjegyek
ha akarnál, sem tudnál teljesen beolvadni a tömegbe
nem a futószalagról kerültél le
a te fontos küldetésed senki más nem végezheti el helyetted
nem a puszta különbözés kedvéért vagy más mint a „csodabogarak” ill. különcök
nem lehet beszámozni, nem vagy precízen kiszámítható
nem téged szabnak a cipőhöz és ruhához, hanem megfordítva
eredeti vagy, nem utánzat és nem is lehet jól hamisítani
rögtön lebukna az illető, ha úgy akarná kiadni magát, mintha te lennél
még az ikertestvéreddel sem lehet összetéveszteni
de negatívan is válhatsz egyéniséggé, hogy anyád sem ismer azután rád!

*

Hiteles emberek

aki nem epigonja, másodkiadása elődjének
aki nem hipokrita, képmutató színjátékos
aki nem hűséges vazallusa, csatlósa senkinek
aki nem más farkával veri a csalánt
akinek nincs két élete (pl. egy éjjel, és egy másik nappal)
aki nem évenként hajt végre pálfordulást
aki nem rabja szenvedélyeknek (játék, munka, szex stb.)
aki nem urak kegyelemkenyerén él
aki nem cinikus, de nem is rajongó
aki nem abból, de azért él
aki egész életét teszi fel
akinek szent a meggyőződése 

*

Bizalom

kire bízod rá egyszem gyereked?
kinek mersz hátat is fordítani?
kinek a főztjéből eszel étekfogó nélkül?
kinek gyónod meg titkaidat?
kivel gyógyíttatod magad, kinek a szereit veszed be?
kivel indulsz el meghódítani a Himalája csúcsait?
kihez fordulsz lelki bajaiddal jótanácsért?
kire bízod összekuporgatott pénzed megforgatását?
kit engedsz ill. fogadsz be a lakásodba?
kinek és mit adsz kölcsön papírok nélkül?
kinek az autójába ülsz be az anyósülésre?
kinek adsz felhatalmazást érdekeid képviseletére?
kivel építteted fel a lakóházad?

*

Bizalmi kérdés

kire bízod a káposztát?
kire bízod gyereked felügyeletét?
kire bízod gyereked tanítását-nevelését?
kinek a főztjében bízol meg?
melyik zöldségeshez van bizalmad?
kire bízod rá, hogy megforgassa pénzed?
kinek előlegezel meg bizalmat…?
kire bízod rá lakásod, vagyontárgyad?
kinek a jogi, orvosi tanácsában bízol?
kinek a kése alá fekszel a műtőasztalon?
kire mered rábízni legféltettebb titkaidat?

*

Boldog ember

aki a világon senkivel se cserélne
akinek semmi lényeges nem hiányzik
aki a föld felett jár
akivel madarat lehetne fogatni
aki a lócitromnak is tud örülni
aki nem irigyel senki mást
extenzív és intenzív teljesség
aki nem akarná újrakezdeni
aki jókor és jó helyre született
aki üresen tartja a falon a panaszkönyvet
aki – mutatis – mutandis – nem adta fel gyermekkori álmait 
aki nem áll hadilábon Fortunával 

*

Az öröm tiszta forrása

öröm üröm nélkül – ami után nincs másnaposság
aminek nincsenek káros mellékhatásai
amihez nem kell fokozni a napi adagokat, hogy szintet tarts
aminek a hiánya nem okoz egyre elviselhetetlenebb szenvedést
ami nem csak más rovására vehető igénybe
amit ha megosztasz, csak megsokszorozódik
ami olyan mint a Nap: mindenkire egyformán süt
amit minél többen használnak, annál több és jobb lesz
amiből kellő mértékkel minden nap meríthetsz
ami egyszerre testi-lelki-szellemi, vagyis emberi
amiért meg is kell dolgozni, de ami kegyelemből is van
Istennél van a teljes öröm – ingyen adja a boldogságot

*

Mécs László:

Vadócba rózsát oltok,

hogy szebb legyen a föld

Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.

Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a félszemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, fél-ősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.

A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
"Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.

Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
---Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:

s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog...
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!