A szellemi pálya terhei és kockázatai Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni?
Pályakezdőként nagyon alulfizetik, az öregkort nem biztos, hogy megéri, illetve: biztos, hogy nem éli meg…
*
Elviselni azt a látszatot: mások keményen dolgoznak helyetted, míg te látszólag csak szerepedet játszod…
*
Meg kell csinálni a riportot, fel kell göngyölíteni a szálakat: ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon - meddig mehetsz el magánzó oknyomozásodban?
*
Olyan helyzetbe hoznak, Próbálnak kompromittálni, Hogy rá háruljon a bizonyítás terhe: Te nem vagy pedofil! Te nem vagy drogos! Te nem csalod meg a feleséged!
*
Pár hét alatt kell egy rossz kurvából egy kiművelt hetérát varázsolni… Felkötheted a gatyádat!
*
Mintha addig kellene összefoglalni hited lényegét, amíg egy lábon bírsz állni…
*
Azért tudtad Bovaryné tragédiáját oly jól ábrázolni, mert önmagadra vallasz – minden nagy mű egyben nyílt gyónás, önfeljelentés is stb.!!!
*
Másnak megengedett a hallgatás – neked egyenesen kötelező az önvád, a magadra nézve terhelő vallomás!!!
*
Médiasztár reklámkampánnyal támogatott„könyvével” egy ringben kell küzdeni az egyre kevesebb-szegényebb olvasóért…
*
Ha leadtad kéziratod, Utána is csak csupa aggódás az életed: hogyan fog megjelenni, hol árulják, ki veszi és egyáltalán, ki érti meg…
*
Meséid szó szerint veszik: így a nagyotmondó, a lódító, sőt egyenesen a hazudós a gúnyneved, amit társaid kórusban hangosan rádolvasnak…
*
A nem értelmiségi szülő is Ebben a szerepben értelmiségi S élete nyitott könyv a kritikus gyermekszem és gyerekszáj előtt
*
Hogy kihúzzák a méregfogad, belegyömöszölnének abba a skatulyába, hogy neked soha semmi se jó, te örök lázongó-lázító, egy összeférhetetlen alak vagy!
*
Ha rosszkor születsz a Balog, akkor balkezességed szimpla testi hiba, amiért még szégyenérzeted is kialakulhat, nem a kiválasztottságod, nagyságod előjele…
*
Ha alkotói áldott magánosságra vágysz, ezt embergyűlöletnek, mizantrópiának vehetik…
*
Ha nem vesz részt minden kocsmai tivornyában, akkor „lenézi társaid!”
*
Magad vagy! - mondták, bár velük lettél volna te boldogan… De cserébe önfeladást kértek tőled!
*
Rákbeteg kisgyerekek rácsos kiságyai között járod göröngyös bohócdoktori utad..
*
Sok régi ”jóakaródról” kell elgondolnod: nem volt a családi barát valójában ügynök? S ha egy besúgó lebukik, akkor hogy ne nézz mindenkire úgy, mint aki esetleg szintén hátsó szándékkal jön?
*
Amikor nagyon megy a munka, akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét, hogy gyógyítsa az emberiség vérző sebeit, lappangó, alattomos vagy nyílt bajait…
*
Ha nagyon nem megy a „munka”, akkor épp a szeretteivel a legkiállhatatlanabb, ki mások lennének áldozatai rosszkedvének – amikor megy, akkor mindenkit kebledre ölelsz: így annál nagyobb és sokkolóbb a kontraszt….
*
Nem te vagy az ideális férj, apa, szomszéd, testvér, barát, polgártárs… Bár olykor nagyon szeretnél az is lenni, És akkor nagyon megmutatod - majd visszaesel a szokásos maradékelvhez…
*
Hogy csak munkádra koncentrálhass, ki mindenki alkalmazkodik hozzád, mindig csak hozzád? És ha nemcsak kisegér születik, nekik közvetlenül ebből mi a hasznuk?
*
Miközben meddő órákat töltesz írógépednél, feleséged takarít, süt-főz és mellesleg jó, nálad jobb meséket is ír…
*
Orfeusz lemehetett kedveséért az alvilágba, de ettől csak még rosszabb lett neki, hogy csak majdnem hozhatta ki, s még saját magát kárhoztathatta a fiaskóért…
*
A színpadon átszellemülve kivirul – otthon viszont mint kifacsart citrom?
*
Polgárjogi aktivisták ügyének védelme miatt elesel könnyen teljesíthető pénzes megbízásoktól…
*
Úgy járhatsz mint József A. és Babits: publikálják még (elme)orvosi leleteidet is…!
*
Látnod kell, milyen baromságokat, Felesleges limlomokat adnak ki közpénzből, Te meg hiába kilincselsz minimális támogatásért
*
Többen olvassák ex-szerelmed bosszúálló szennyes-kiteregetését mint a te lelkedből gyöngyként kiizzadt, vagy tengerfenékről mélybúvárkodott verseidet!
*
Híres emberek gyerekeink sorsa is méltán aggodalommal tölthet el: vagy elkallódik, leépül, vagy pont téged akar utánozni, vagy te leszel a legnagyobb ellensége stb.
*
Miközben alázattal Jó és nagy ügyet szolgál, Mégis szörnyű önzőnek érzi magát?
*
Lehetsz más mint pl. egy Szabó Lőrinc: ha akarom szent, ha akarom szörnyeteg?
*
A kibontakozó tehetség főként másnak áldás – neked ellenkezőleg: inkább átok…
*
Próbáld elképzelni, Hogy milyen lehet egy egész életen át Megvesztegethetetlennek maradni, Nem téve különbséget kis és nagy dolgokban
*
Mint aki rohanó vad hegyi folyókban evezve kerülgetné a Szküllákat és a Karübdiszeket…
*
A betegjogi képviselőn vezetődnek le a kórházban felgyűlt feszültségek
*
Előbb állást ígérnek, majd munkát se kap – a végén már megélni se tud…
*
Talán sose derül ki: Tehetségtelen műkedvelő vagy, vagy tényleg titkosan feketelistázott?
*
Ha hosszú életű akarsz lenni a Földön, ne légy maffia ügyben vizsgálóbíró, ügyész stb.!
*
Nem kell, hogy hátráltassanak! Már az is elég, ha nem kapsz támogatást és véged…
*
A megélhetésüket anyafarkasként védő sarlatánokkal, kontárokkal küzdhetsz…
*
„A géniusz, ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…” (Reviczky Gyula)
*
Hülyének néznek, ha pénzben-hatalomban nem kamatozik erkölcsi tőkéd…
*
A „szellemi dolgozó” anno hivatalosan improduktív elemet jelölt, népnyelven a lógós, irodista szinonimája…
*
Mintha te úgy huszonegyeznél, hogy 19-re még lapot kellene kérned…!
*
Milyen nehéz filippikáiddal feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársaid…!
*
Mindenki hízelgő beszédet várna, S te meg odavágod a fájó igazságot…
*
Milyen nehéz lecsendesíteni a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget….
*
Filantróp és karitatív működésed mögé „jóakaróid” hátsó szándékokat vetítenek be…
*
Más korban szentként tisztelnének, de itt és most bolondokházába zárnak…
*
Ha – első – nőként, cigányként ér el sikert, Hányszor ugyanannyit kell tenni elfogadásáért?
*
Agorafóbiás, közszerepléstől rettegő sem úszhatja meg olykor: Beszédet kell tartania…
|