A szellemi pálya terhei és kockázatai Biztos vagy benne, hogy ide akarsz belépni?
Nálad a Szellem, a Költészet: de a Disznófejű Nagyúr csak ül az aranyán…
*
Fénytelen harcokba kényszerítve lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz..
*
A háborús hisztériában nehéz legalább egy emberként pacifista maradni – kikiáltanak nemzetietlennek, hazaárulónak stb.!
*
Amíg ők játszottak a téren, addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán, pedig majd megszakadt a szíved zsivajukra..
*
Az illegalitásba szorult szellemi-politikai mozgalom, az „alvilág” se oly romantikus belülről egy „puha” diktatúrában, rendőrállamban…
*
Nem bújhat ki a nyomasztó felelősség alól: amputáljad-e a beteg lábat?
*
A király bolondjaként feszegeted a határokat – és az ostor rajtad csattan!
*
Szinte lehetetlen, de mégis: zsarolhatatlannak kell lenned és maradnod, nem lehet semmilyen titkolt „disznóságod”…
*
Gyökereit kitépve hány szellemi embert száműztek idegenbe akár életfogytiglan is?
*
A magad útját kell járnod – nincs kit követni, utánozni vagy kérdezni... Mintha egyedül vágnál át a sötétben a mocsáron vagy a taposóaknás réten…
*
Olykor odalehet minden igyekezet, egy csapat többhavi megfeszített munkája, ha a nézőtéren egyvalaki rosszkor tüsszent, s nem akarva a tragikus komikussá válik…
*
Nem feltétlenül, de drágán, gyakran koldusbottal fizeted meg függetlenséged árát
*
Hiába van az, Hogy te csak a népzenét, néptáncot gyűjtöd, Ezt az állam akkor is államellenesnek minősíti, Ha te például egy kisebbségi magyar vagy
*
Aki próbált már egyszer is árral szemben úszni, széllel szemben járni, annak lehet némi fogalma a szellemi pályáról…
*
A nálunk mindig aktuális magyar közmondás szerint: mondd meg az igazat és betörik a fejed
*
„Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!” (József Attila)
*
Modern diktatúrákban a legrosszabb sorsa a börtönben az úgynevezett politikai foglyoknak van…
*
S ha még mártírt se csinálnak belőled? – Diliházba zárva szépen leépülsz, hospitalizálódsz, bedilizel… És akkor már nem zseni, de szimpla őrült leszel!
*
A művészetért hozott áldozatnak jelképes drámai példája Farinelli, a fiatalkorában kasztrált énekes…
*
Egy életen át beleadtál apait-anyait, mégiscsak selejtet termeltél…
*
Érzékenyíteni kell magad, szinte hiperszenzibilis szeizmográffá - de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
*
Kívülállók „homokosnak” gondolnak – belül állók meg el akarnak csábítani…
*
Mint Cassandra: Meg vagy verve jóstehetséggel, ráadásul még nem is hisznek neked…
*
Ha nem zengsz dicshimnuszt a zsarnokról, Akkor biztos a walesi bárdok máglyahalála
*
Egy íratlan, de érvényesített „puszta szilenciummal” , feketelistával könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek”
*
Vagy a víz alá nyomnak – vagy üres medencében lehetsz „szabadúszó”…
*
Folyton ébren és résen lenni, nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot…
*
Hősiesen kell elviselned annak látszatát, hogy ingyenélő, parazita, élősködő figura vagy!
*
Vagy apokriffá stigmatizálják, indexre teszik, netán bezúzzák könyved, vagy unt-utált kanonizált kötelező olvasmány lesz
*
Mivel folyton az Eget kémleled, megbotlasz minden kis földi akadályban – becsapnak, kinevetnek, lenéznek, kihasználnak.
*
Kiközösítik a kollegák, mert neki a betege fontosabb mint „a mundér becsülete”…
*
Túl jól sikerült a regény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megsértődik, megutál - vagy még bosszút is áll rajtad, családodon…
*
Csak az biztos, hogy bizonytalan egzisztencia vagy – ki lenne így a párod, egy életre társad?
*
Te vagy az a naiv bolond lány, aki más súlyos bűnét is magára vállalja?
* Nem tehetsz róla, Csak irtózatosan szenvedsz tőle, Hogy stréber epigonok követnek És próbálják felfalni a mesterüket…
*
Ha nyíltan nem is mernek veled szemben fellépni, alattomban annál hathatósabban betartanak!
*
Pont azok a pályatársak lesznek leghangosabb ellendrukkerek, akik értik, felfogják a műved jelentőségét…
*
Üres papírral és tollal, tényleg szinte a semmiből kellene egy új világot teremtened…
*
Olyan korban élsz, amikor a művelt emberek csak ennivalóra költhetnek – könyvre, színházra stb. már nem!
*
Lincshangulatú csőcselékkel szemben egyedül fogod egy tetten ért cigány pártját…
*
Az emberiségnek szóló életbevágó üzeneted csak hánykolódó palackposta az óceánon…
*
Ingyen kísérleti alany vagy: meddig bírod visszhangtalanságban, társadalmi súlytalanságban?
*
Emberfeletti munka a magvetésed, de te már meg sem éred az aratást, s még abba se lehetsz biztos, hogy tényleg beérik-e a gyümölcs?
*.
Szelíd paternalista erőszakkal nevel: akkor csak dacos ellenkezést stb. kap - a kései köszönet esetleg el se jut el hozzá…
*
Vagy családi könyvtár se volt, vagy csak éjjel titokban olvashattál, és ha rajtakaptak, akkor kaptál a fejedre…
*
Mint elsőgenerációs értelmiségi otthonról kevés motivációt kaptál, sőt: lebeszéltek, elrettentettek – nead’jisten, még ki is tagadtak…
*
Ha színésznő akar lenni, akkor ismerősei körében máris leendő kurvának nézik…
*
Pályaalkalmassági vizsga: olvasd el mit írt a kortárs kritika Karinthyról, vagy Babits és Kosztolányi az érkező Adyról…
*
Szétosztod királyi kincseidet, neked viszont alamizsnáért kell koldulni…
*
Ha „kigojózást” észlel is, akkor sem eshet az antiszemitizmus csapdába…
*
Bármennyire aláaknázott terület: tisztán fel kell tenned zsidókérdéseidet stb.
*
Neked kell példát mutatnod, hogy csak a bűnt gyűlöld, a bűnös embert nem!
*
Aktfestményed sorsáról nem a publikum, a zsűri, de erkölcsrendész vagy a közterületfelügyelő dönt
*
Rengeteg gyakorolás teszi a mestert: te még indiszponáltan sem mehetsz egy szint alá…
*
Eleve túl sok stressz, hogy a csúcsformádat hajszálpontosan kellene időzítened
*
Annak tudatában kell kőkeményen dolgoznod, hogy ettől még nem biztos a siker…
*
Életfogytig kutatsz gyógyszert, Ásod fel a sivatagot stb. – És mégis jó esélyed van rá: A végén szinte semmi eredmény
*
Napi szinten visszajelzett sikerélményed akkor van, ha a munkád szünetben gulyást főzöl és mosogatsz…
|