Payday Loans

Keresés

Állatorvosi ló a Pokolban – V.  E-mail
Emberélet rontások - intenzív osztály
Írta: Jenő   
népnyúzás

Létminőség rontás Jenciklopédia

Állatorvosi ló –ami rossz emberrel megeshet

A balgaság és gonoszság utópikus szigetéről jelentik

 

Állatorvosi ló a Pokolban – V. rész

 

Alföldi Géza
Pajtás, a hited fel ne add!

Pajtás, a sorsunk fojtogat,
a hited azért fel ne add!

Gyűrött az arcod, éhezett,
de ragyog még a két szemed,

a hajad lassan hófehér,
de hangod keményen zenél,

a kezed olykor már remeg,
s ritkul a homlokod felett,

és néha keserű szavad:
a hited azért fel ne add!

Hit nélkül csak az állat él.
Az ember küzd, hisz és remél!

Maradj ember, pajtás, maradj,
a harc elől meg ne szaladj!

Föl ne add, hogy jön a hajnal,
s találkozunk a tavasszal,

s hogy bármilyen felhős az ég,
a felhők felett csillag ég!

S hogy bár ma bűn, űzött, vágott,
mi tettük az igazságot!

Bár ma talpig nehéz vasba,
bűzlő börtön, bilincs rabja,

holnap, ha reggel felragyog
ő lesz a legszebb, legnagyobb!

Valahol a Bibliában
Krisztust szólni szókban láttam:

Ha hited volna, hitetek
mint hinni tud a kisgyerek,

s rászólnátok ott a hegyre,
menj el... az a hegy elmenne!

És én hiszek, pajtás, régen,
mindent hitre átcseréltem!

Nyugalmam s a boldogságom,
jólétem és tenger álmom,

a sorsom legszebb perceit.
Mert úgyis kinek lelke hit,

annak mindent a hit jelent,
a múltat, jövőt és jelent.

És én, pajtás, nézd, koplalok,
lyukas cipőm, rongyos vagyok,

de ég a szemem, fűt a hit...
Én látom az Isten álmait!

Beszélgetünk! Megölelget.
Tudom mi jön s mi közelget.

nagy, nyitott könyv az életünk.
Tudom, hogy mire ébredünk,

hogy mi lesz holnap, látom én.
S hogy szenvedés lesz... Várom én!

Olyan a hitem, mint a vas:
tavaszt lát, bár még kint havas.

És hiszem, amit jönni lát,
hogy jön egy új, egy szebb világ!

És nézd, pajtás, tán tévedek,
talán a hit is tévelyeg:

és nem lesz semmi sem igaz,
sem hajnal, sem az új tavasz...

De míg éltem, addig hittem,
és e mámorító hitben

nem éreztem a sors kezét,
tűrtem a fázást, éhezést...!

Hát hidd meg, megéri a hit,
hogy feltedd rá az álmaid!

Higgyél, pajtás, égjen szemed,
a Hit az úr a sors felett,

s a sorsod bárhogy fojtogat:
a hited, pajtás, fel ne add!

*

Bátorítják a rágalmazást – valami ebből csak ragad rád

*

Maszkabál – álarcosbál

Sosem tudhatod, kivel állsz szemben, kivel beszélsz

*

„Szelíd” veszett kutya, róka harap meg

*

Gyermektragédia

…és mégsem állt meg az egész mindenség?!

*

Lisztérzékenység  és társai

A gyerek nem eszik húst, gyümölcsöt

*

Cigányátok fog rajtad

*

Berufsverboten

Eltiltanak hivatásod gyakorlásától

*

Mindig más bejáratott cipőjébe bújsz

*

A tévé szabja meg napod – napirended

*

Tömegoszlatás

Álarcos rendőr önkívületben üt-vág és rúg

*

Oroszul kell Petőfit szavalnod

*

A nagyokos szomszéd jön és mindent lefikáz

*

Aki keresi a bajt, mindig ráakad

*

Gusztustalankodó háziasszony főz, terít

*

Szemüveg nélkül keresni a szemüveget

*

Csak semmi duhaj mulatozás – csak szolid muri

*

Csalánba nem csap a ménkő

*

Ha a hibát nem szégyenled, bűnökké teszed

*

Törzsvendég a rákkórházban

*

Emberkínzásnak is erős orvosi vizsgálatok/terápiák

*

Ha semmit se csinál, nem követhet el hibát?

*

A kincs kifolyik a kezedből

Ide csöpp, oda csöpp – végül semmi sincs

*

Defenzív életvezető

Permanens visszafogottság, behúzott fék

*

Az ügyfél fél az ügyintézőtől

*

Kolbászból ismét?disznó

Főtt tojásból nem lesz már csirke

*

Előbb vágtál, azután mértél

*

Kigrammozott s nagydobra vert jótékonyság

*

Fagy, sötétség és nyershús

Egy szál gyufával a lakatlan szigeten

*

Twiggy modell

Sovány, fiús alakú, keskeny csípőjű lány

*

A ló oldalai

A színész: komédiás, csepűrágó vagy félisten, pap

*

Csengős macska nem fog egeret

*

Macska-egér harcban az utóbbi vagy

Mintha egy horrorfilm közepébe kerülnél

*

Fejlődési akadályok

Nincs komoly, méltó ellenfeled, vitapartnered

*

A giccs a boldogság művészete

Csak a happy end-es történeteket olvasod

*

Dobbal megy verebet fogni

*

Ha szívből sírsz, csak zokognak rajtad

*

Időutazásban

Elrepítenek és otthagynak egyedül a kőkorszakban

*

Árvácska

Csak te nem kapsz karácsonykor ajándékot

*

Minden nap krumpli

Krumpli só nélkül, vagy elsózva

*

Saját házadba szegény rokonként vissza

*

Olcsó szellemeskedés

Szellemképtelen – szellemtelen – nem szellemdús

*

A csúf csúfolódik

*

Érzéki csalódások sorozata 

Minden hallucináció – vagy káprázat

*

Isten szól hozzád

A nagy önszuggeszció: az „isten”

*

Fegyelmezett, komor hívő

Érdekes, hogy te sosem vagy Isten bolondja

*

Létminimum

Mire mindent kifizetsz, ennivalóra se jut

*

Jókor – rosszkor – legrosszabbkor

Pont karácsonykor zavarnak el otthonról

*

Aki sír, attól el kell venni

*

Elhagyott kisgyermek

Azt mondják, üdülni mész, és otthagynak

*

Biedermeier idill – karácsonyi giccsek

*

Kómába esett gyermeked ápolod otthon

*

A gyerekkel vitetik ki az öreg kutyát az erdőbe

*

Lelkiismeret non stop kínpad – mardosó önvád

*

Ne dicsekedj a holnapi napról

Ne igyál előre a medve bőrére

*

Rögtön rendőrért kiáltó

Hamar bíróságra futó, pereskedő

Peren kívül egyezséget kötni nem tudó

Családi konfliktusokkal is a bíróságra rohanó

*

Francia a szervező

Angol a szakács és német a szórakoztató

*

Tömegpánik

Áttapos rajtad a vad és bősz tömeg

Kigyullad a tánchely és lezárt a menekülési útvonal

*

Mesebeli János – csak ágyútölteléknek jó

*

Túlvilág utáni sóvárgás

Az evilág csak siralomvölgy, csak előkészület, próbaidő

*

Aki szemedbe dicsér, hátad mögött gyaláz

*

Amikor meg kell a szívnek szakadnia

*

Ragadózók védtelen prédája

Menekül: halálra üldözik: nincs menedék

*

Egy-két napi dinom-dánom,

holtig tartó szánom-bánom…

*

Mindenben átlagos akarsz lenni, és így lesz!

*

Rohansz rég nem látott anyád felé s ő elfordul

*

Teljesítménykényszer: munka-játék-szex

*

Könnyelmű ígéret

Az ördög a szavadon fog s nem ereszt

*

Disznónak holta után veszed hasznát

*

Tényleg te akarod?

Nem látod át, hogy régóta manipulálnak

*

Önbíráskodó

Te döntöd el, hogy mit érdemelsz

*

Kigolyózva - nem vagy szalonképes

*

Olyannyira megromlik a viszony: kitagadás

*

Csata és háború

Sok kis részsiker, de egy nagy egész kudarc

*

Tapintatlan, aki mindig csak az igazat mondja

*

Egy jajszó nélkül kibírni, ha karod tűzben ég

*

Fogadatlan prókátor

*

Mekk mester lelkesen rengeteget szerel neked

*

First thing first

Nincs fontossági vagy logikai stb. sorrend

Így, nem tudva, hogy mivel kezdjed, csak állsz és vársz

*

Nincs, aki felvilágosítson

Hiszékenységednek sok-sok vámszedője

*

Kánikula a sivatagban

Tikkasztó a hőség, fülledtség s nincs víz, szél

*

Ami kilóg, levágják

Tovább nyújtózkodsz, mint ameddig takaród ér

*

A munkát szégyelled?

És nem csak a rab-szolga-munkát, a lélekölő bérmunkát…

*

A nagyhatalom dúlásai

Didergő király csak egy kis melegségre vágyik

*

Egy frigid nő tesz impotenssé

Mintha meg kellene erőszakolni a feleségedet

*

A biztos kiesőjelölt

Végleg-reménytelenül leszakadó csapat

*

Gólszegénység

A jobb helyzetnél is jobbat akarsz?

*

Csak lózung, szlogen, frázis van a fejedben?

*

Titoktartások

Örök hallgatási fogadalmat kell tenned

*

Rész és egész

Minden tökéletes és rendben – csak: só nincs

*

Megvezetve

Átlátni a sugalmazáson, a manipuláción, a szédítésen

*

Az interneten minden olvasható/látható rólad…

*

Szimbiózisban

Ha ő meghalt, az én életemnek sincs célja

*

Nincs menekvés

Penetráns-tartós és elviselhetetlen bűz

*

A tücsök télen

A dologkerülő nem sok kalácsot eszik meg

*

Hiábavaló élet

Felásod az egész Szaharát, de nem találsz „leletet”

*

Minden verekedőt aktívan szétválasztó –

vagy a bármilyen összetűzést közönyösen szemlélő

*

Rajtad statuálnak példát: senki nem szent

*

Dugdosni kell otthon is a pénzed, a naplód

*

Bovaryné – Karenina Anna

Egy elhanyagolt nő kitörési kísérlete és bukása

*

Mintha minden nap Halottak napja lenne

*

A Vezér feltétlen híve

Bármire rávehető fanatikus

Vallási megszállottság és rajongás

*

Alvajárás

Alvászavar, horkolás, fogcsikorgatás

*

Légüres tér – súlytalanság

Bármit csinálsz, nincs visszhangja

*

Kiabálsz, pedig a saját házad él?

*

Sub specie aeternitatis

Kozmikus szemszögből a hőstett is röhej?

Mi van, ha holnap egy kozmikus katasztrófa történik?

Előbb-utóbb úgyis kihuny a Nap, s akkor vége mindennek

*

A tékozló fiú jó testvére morog és morcos marad

*

Légköbméter

Bosszantó, ha sehol egy kégli

Az elszeparált intim tér hiánya

Egy szobakonyhás lakásban „élni”

*

Kicsi vagy kocsi

Gyerek vagy kutya?

*

Elviselni érte mindent?

Hogy másod szereposztásos szerető vagy, azt is?

*

Emberkísérlet

Jób könyve – Isten és Sátán fogadása?

*

Két dudás van egy csárdában – „ütik egymást”

*

A gyerek eredendően rossz

Eleve a legrosszabbat előfeltételezik

Gyanakvó-rosszhiszemű légkörben élni

*

Ha sok asszony főzi, elromlik az ebéd

Ha sok orvos gyógyítja, meghal a beteg

*

Falfúró

Minden lében kanál agresszív BM-es házmester

*

Bőven termő bamba diófája lettél valakiknek,

akik ideig-óráig a javukra/károdra használnak téged

*

Élethosszabbítás – rövidítés

Mindig az alvásból-pihenésből csippent le

*

Mindig az eget nézed, s belesel a szakadékba

Mindig a lábad előtt a földet nézed, lehorgasztott fővel

*

Minek mossak lábat, holnap újra koszos lesz

*

Márai Sándor
HALOTTI BESZÉD
 
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...
Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,
A halottnak szakálla nő, a neve számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt,
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkának énekét
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti még.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké!
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet..."
Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,
A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet,
A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát...
Még szólnak és üzennek ők mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat...
De már tudod: Igen! Lehet!... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét.
Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét.
Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby
Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme?
Az nem lehet, hogy annyi szív... Maradj nyugodt, lehet!
A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, hogy élsz... Nem... Rossz álom ez is!
Mert hallod a dörgő panaszt: Testvér testvért elad!
S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad...!
Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten...
Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen...
Hát így. Keep smiling. És ne kérdezd senkitől, miért?
Vagy rosszabb voltam mint ezek? Magyar voltál. Ezért!
És szerb voltál, litván, román. Most hallgass és fizess!
Kimúltak az aztékok is. Lesz majd hát, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar leletet.
A rádióaktív hamu mindent betemet...
Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
Tűrd, hogy Isten tűri ezt, s a vad tajtékos ég!
Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség...
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt...
Mert ez maradt. Zsugorian nég számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet...
És Jenő nem adta vissza a Shelley kötetet...
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet...
És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk...
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Ime, por és hamu vagyunk.