Payday Loans

Keresés

Az önéletrontás - 1.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. november 20. vasárnap, 07:29

Képtalálat a következőre: „A HAMELNI PATKÁNYFOGÓ”

EUGÉNIUSZ KÖNYVE -XXI.sz.

Balga és boldogtalan példa-tár ABC

Pokoljáró állatorvosi lovak mintapéldányai

Emberélet minőség tesztkönyv – Önismereti tükör 1.

Képtalálat a következőre: „A MERENGŐHÖZ”

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerűlhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Vörösmarty Mihály
1843.

 

*

 

Agyonterheled magad, vagy léted elviselhetetlenül könnyű

Nem vagy tisztában szavaid súlyával, hiszen „a szó elrepül”

Annyira félted-óvod talentumaidat, hogy jó mélyre elásod

Egy életen át abból élsz, amit nem szeretsz, amihez nem értesz

 

*

 

Neked mindenütt jó, csak otthon ne kelljen lenni

A kocsma a lételemed: nem vagy se otthon, se szabad levegőn

A templomból jövet álszent módon nagy ívben kerülöd a kocsmát

Félsz a bortól, hogy megoldja nyelved, s árulkodni fogsz magadról

 

*

 

Praktikus okokból eszperantóra cseréled anyanyelved

Pénzért, rangért, státuszért vett szerelmed ecet ízű

Éjt nappallá teszel, két végéről égeted az életgyertyát

Szívverésed lelassításával kívánnád nyújtani élethosszod

 

*

 

A megalkuvást kompromisszumnak hívod

Nem tudsz érdekeket egyeztetni, egyezséget kötni

Ha nem lehet mindent, akkor inkább semmit sem teszel

Ismered a „jó válaszokat”, de nem tudod, mi volt a kérdés

 

*

 

Keveset birtokolsz, sokat bitorolsz

Alávaló bűneidet a Bibliával takargatnád

Minden munka egyre nehezebb, mert bele se vágsz

Sehonnai bitang ember, ki, hogyha kell, halni nem mer

 

*

 

Olajat öntesz a tűzre

Nem számolsz döntésed következményeivel

A kutyák királya helyett a király csahosa lettél

Irigyelném a nyugalmad – de… szomszédod háza ég!

 

*

 

Azt adod, ami a kutyádnak se kell

Görbe tükrökbe nézegeted magad

Kétszer lépnél bele ugyanabba a folyóba

Mire indulásra kész vagy, már visszaérkezés van

 

*

 

Vétkesek közt cinkos néma

Sokat markol és keveset fog

Nem oszt, nem szoroz

Minden lében kanál – kotnyeles

 

*

 

Csak kavarja a szart - büdösít

Hermafrodita istenember - istenképmás…!?

Pipogya, nyámnyila lekvár pasas

Az állatok királya cirkuszi idomítás után

 

*

 

A farkadnál vagy az orrodnál fogva vezetnek

Nem kérdez, nehogy esetleg kinevessék

Gondolkodás helyett tanul – magol

Fogyaszt - eszik és kakál, használja és eldobja

 

*

 

Örök elégedetlen - ő jobb sorsot érdemelne

Töri a lebutított anyanyelvét

Odaszarik, majd bekopog vécépapírért

Lapul mint szar a fűben

 

*

 

Átölel, hogy kipuhatolja gyenge pontjaidat

A pincsikutyámra se tudna vigyázni

Magának nem tud, de a grammatikának parancsolna

Szelet vet és vihart arat

 

*

 

Kineveti a sírókat

Olajat önt a tűzre

Várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb

Két kézzel szórja, tékozolja drága kincsét, az időt

 

*

 

A hammelni patkányfogó

Szívem üres, szívem kihalva 
Dalomban a pokol hatalma, 
Ki nem tanultam mesterséget, 
Hogy mit tudok: most megnézzétek!

Hadd hallják meg a hegyek, síkok: 
Most megfúom a varázssípot!
Az Isten engem nagyon megvert, 
Patkányt fogtam, most fogok embert.

Mindegy nekem: ha nő, ha férfi 
Az agg, a gyermek is megéri
Én rontó, gonosz fáradságom, 
A sípszóra ha jőni látom.

Elhagyja játékát a gyermek, 
A férfi délibábot kerget, 
Jegyest én eltépek arától, 
A barátot a barátjától.

Dalomból csap a gyilkos hőség, 
Anya elhagyja csecsemőjét, 
Tudós a fényt, mely néki lángolt 
És követik a szörnyű vándort.

Pihen a munka, áll a vásár, 
Velem jő gazdag, szegény sáfár, 
Ődöng a pap a templomtájon, 
Mert nem zúg csak az én Zsoltárom!

Zeng, zúgva betölt zeget-zugot 
S amerre megyek, merre futok, 
Utánam jőnek esve-állva
És nem tudják, hogy a halálba!

Utánam jőnek szembehúnyva, 
Viszem őket a hegyen túlra, 
Hol szerte foszlunk esti köddé 
És visszatérés nincsen többé.

Ki nem tanultam mesterséget, 
Hogy mit tudok: most megnézzétek! 
Szívem üres, szívem kihalva, 
Dalomban a pokol hatalma!

Képtalálat a következőre: „A HAMELNI PATKÁNYFOGÓ”