Payday Loans

Keresés

Az álom valósága PDF Nyomtatás E-mail



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Az álom valósága

Áldom az Urat, mert taná­csot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Zsolt. 16.7
.

Az általános

A megírás, megformálás tervei közt gubbasztva. Kétségeim. Gondolataim, mondataim kívülről suhognak, sustorognak, dobognak, dörömbölnek idegenül, mint a részeg szomszéd, miután eltéveszti az ajtót, és az enyémet püfölgeti, ott motyog, csuklik, zöngicsél, susorászik, s lehuppan küszöböm elé dohogva, nem nyissák a dögök, nem nyissák, pedig már eligazítottam, hogy nem itt lakik, menjünk csak szépen haza, vezettem is egy-két lépésnyit, amikor kitépte magát oltalmadból, visszatántorgott, és  megint szívóskodik. Így zörögnek, kopácsolnak, dünnyögnek, motyognak, égnek a szavak odakintről. Szó nélkül viszont nem megy. Nincs hívás, nincsen megkeresés.
Átlagosan majd huszonöt évet átalszunk életünkből, vagyis kereken kétszázezer órát. Az álmokkal foglalkozó tudósok bebizonyították, hogy minden ember álmodik, azok is, akik nem emlékeznek vissza semmire alvásuk idejéből. Az altatót szedők, az öregkori elbutulásban szenvedők meg az elmebetegek állítólag kevesebbet álmodnak, mint az egészségesek.
Az álmok eszközös kutatása viszonylag késői fejlemény; a huszadik század ötvenes éveinek elején kezdődött. Akkor fedezték föl, hogy az álmodó szeme gyors mozgásokat végez, s ezt az alvásszakaszt nevezték el REM-fázisnak (RapidEye Movements). Az alvó látszólag közel kerül az ébredéshez, valójában viszont épp ekkor alszik a legmélyebben, és ekkor keletkeznek az álmok is. Egy éjszaka általában öt-hét alkalommal. Vagyis életünkből négy teljes évet álomban töltünk. Szegény az, aki minderről jóformán semmit sem tud, mert nincsen álomélete. A legtöbbször azért, mert az álmokkal való foglalkozást, megfejtésüket babonaságnak tekinti, netán haszontalan időtöltésnek vagy butácska dolognak véli, aminek a való élethez, mindennapi dolgainkhoz édeskevés köze van.
Ismert példáink pont az ellenkezőjét bizonyítják. Álmaink közönként ihletői találmányoknak, tudományos fölfedezéseknek, sőt művészeti alkotásoknak is. Mozart álmaiban hallott dallamokból komponálja egy-egy művét. Az idegrendszer és a szívműködés összefüggéseit kutató Otto Loewi álmának köszönheti fontos tudományos fölfedezését, ennek révén Nobel-díját is. Szentigaz, nem minden álmot jutalmaznak ilyen busásan. Ki hinné, hogy Elias Howe találmánya, a varrógép, vagyis hogy ennek tűje álomkép hatására nyerte el végső formáját. Na és a teremtő álmok! Goethe Faustjának második része is álomból fogant, csakúgy, mint Dante Isteni Színjátéka vagy Van Gogh, Goya, Dali, Tolsztoj, Heine illetve La Fontaine egy-egy műve.
Álmaink tehát gyakran sugallatosak. Ami mindennapjainkban kicsúszik kezünkből, azt az éjszaka ajándékképen visszaadja. A romantika fedezte fel az álmok titokzatos világát, akkor vetették papírra az első álomkrónikákat, s próbálkoztak már az álom tudományos elméleteivel is. (A hagyományban ezt a szerepet a legendás álommagyarázatok látták el.) A romantika eredményeire épített közvetve vagy folytatólagosan a pszichoanalízis meg a szürrealizmus irányzata is. Talán ismert, hogy a tudatos álmodásnak, az álmoknak milyen fontos helye van a hagyományos keleti szellemi rendszerekben, például a hinduizmusban vagy a lámaizmusban. Görög és római területeken az i. e. VI. századtól a hívők szent helyeken épült álom-templomokban éjszakai képekkel, látomásokkal kaptak választ életük kérdéseire. Álmaikból nyerték a gyógyító sugallatot, erőt. Álom-szentélyeikben a jóslatra várók a papokkal együtt énekeltek, hogy lelkük fogékonnyá váljon. A felkészülés közben bortól, közösüléstől és bizonyos (tiltott) ételfajtáktól tartózkodniok kellett. Tehát böjt volt ez, ünnepi álomvárás. Rituális fürdővel tisztálkodva, templomi ártalmatlan kígyók között, nemrég nyúzott állatok még véres bőrén feküdve várták az éjszaka üzenetét.
Ha netán ébredés után nem értette valamelyikük a túlról érkező képek jelentését, segítségére volt –nyilván kellő ellenszolgáltatásért – valamelyik helyi álomfejtő.
Őseink sámánja is értője volt az álmoknak, és gyógyítóként hasznosította is őket.

Hogyan keletkeznek az álmok?
Külső és belső hatásra egyaránt. Van úgy hogy a környezeti ingerek, a zajok, szagok, hideg vagy meleg hatásai képződnek meg álmainkban. Máskor meg a napi élmények, a közeli események játszanak szerepet. Általános élethelyzetünk is hatással lehet álmainkra (egy-egy életkor vagy gondokkal terhelt időszak jellegzetes álmai). Messzibbről érkeznek a gyermekkori emlékek és a tudattalan megnyilvánulásai: elfojtott vágyainké, gátlásainké. Végül eredhetnek álmaink a közös tudattalanból, ami személyes életünkön túli, tehát nem emlékezhetünk rájuk.
Életszakaszainkat befolyásolják azok az égitestek, amelyeknek hatása alatt élünk és álmodunk. Nem a bolygók erőhatásairól van szó, hanem inkább a lelket és kozmoszt is érintő ősképekről. Első hét életévünk a Hold hatása alatt áll (visszatükrözvén a Napunk fényét, amely minden élet eredője és célja.) A következő szakasz (a 7 és 14 év közötti) hermetikus jellegű, a tudni vágyás, játék meg a testvérek ideje, a Merkúr jegye. A 14. és 21. év közti szakasz a Marsé (lányoknál a Vénuszé), a tevékenység, nemiség, kihívás és erő kora. Innen számítva 3 × 7, vagyis huszonegy év a Napé (a férfiak esetében), illetve a nőknél a Holdé. Harmadik életharmadunk (a 42. és 49 év között) a férfiaknál a Vénuszé, a nőknél viszont a Marsé, vagyis lelkünk másnemű feléé. A férfi esetében ez a tetszés, szépség és hiúság kora, a nőknél a kis szerencséé, a cselekvés- meg nyereségvágyé. Eztán a jupiterikus szakasz következik (a 49. és 56. év közt), a nagyravágyás, gőg meg a terjeszkedés ideje. Gyakorivá válnak ekkor a meggazdagodás álmok (nagy ház, messzi utak) és az elhízás.  Következő, a szaturnikus időszak közeledés a halálhoz, az összezsugorodás, lesoványodás, a betegség- meg baleset-álmok ideje. De a teljességvágyé is. A jó befejezés aligha lehetséges aszkézis (fölöslegeink elégetése) nélkül. 
(Jelzésképp csupán: testünk hét fő csakrája - életerő központja, "kereke" - is kapcsolatban áll életfeladatainkkal. Mivel csakráink megtapasztalási, tudatossági szintek is, megismerésük a földi dolgoktól, testünktől, önfenntartásunktól a tiszta tudatosságig vezet.)
A halál az ősképek felbomlása. Ha viszont valamelyik ősképpel jelzett szakasz kimarad életünkből, fogyatékosságot jelent. Az ősképek összekeveredése súlyos lelki zavar, pszichózis. A késés vagy előbbre futás pedig neurózis, olyan testi vagy lelki betegség, amelynek észlelhető szervi oka nincsen. A lángész csodája, hogy a keveredettségből képes visszatérni a rendes állapotba. Meditációban vagy tudatos képekkel testi-lelki károsodás nélkül megbontható az ősképek rendje.