HERMAN OTTÓ ÉS A ZSIDÓKÉRDÉS

. A tiszaeszlári nagy per idején jelent meg a Pesti Naplóban Schwartzer Ottó-nak, a neves elmegyógyásznak egy cikke: "A zsidóüldözés és az elmebetegségek" cimen, amelyben kifejti, hogy szanatóriumában már hat zsidó áldozat vétetett fel, akiknek a zsidóüldözéstől való félelem vette el az eszét. "Dőljön romba - irja Schwartzer - a kereszténység és a zsidóság között létesitett otromba kőfal, mely lehetetlenné teszi a józan elemek egyesülését". 

Herman, aki egyik kezét mindenkor a magyar társadalom pulzusán tartotta, figyelve annak lüktetését, az antiszemita mozgalom mélyére is letekintett és habozás nélkül kifejtette álláspontját két hosszu cikkben az Egyetértésben; német forditása röpirat alakjában jelent meg. 

"Az a pont - állapitja meg cikkében - amelyben ma a szemitizmus az antiszemitizmussal összeütközik, az az anyagi érdek, a létért való küzdelem... Nem a keresztény Kant harca ez a zsidó Spinoza ellen, hanem a "létért való küzdelem" a szó legridegebb s leganyagibb értelmében. Ahol pedig ez a harc felüti fejét, ott az emberben is felülkerekedik az állat: ott a szenvedély vaksága az erőszak brutalitásával karöltve jár... 

A zsidóság a civilizált világot alkotó társadalmi egységek között a képzelhető legtisztább faj s mint ilyen szükségképpen határozott tipussal, jelleggel és hajlamokkal bir... 

Faji tisztaságát biztositották vallástételei, melyek tiszta és tisztátalan embert különböztetnek meg..." 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

"... a modern államban a törvényhozás egy szavával rögtön megváltoztathatta ugyan a zsidóság helyzetét; de azokat a tulajdonságokat, amelyeket számos emberöltő könyörtelen nyomása fejlesztett, azokat rögtön, a zsidóság zömében megváltoztatnia nem lehetett, mert ezeket a fejlődés hozta létre s csak fejlődés enyésztetheti el... 

A civilizált államok sorban, bár nem tökéletesen, de megtették a magukét; Magyarország is. Megadták a zsidóságnak a polgári jogok összességét, megnyitották előtte a pályát; a földbirtok szerzésre való joggal együtt tehát megadták a megtelepedettség minden attributumát és föltételét. 

Ami még különösen nálunk hátra van, az a fajvegyülés egyik föltétele: a házasság szabadsága... Ami ekkor még hátramarad, az már csak a felekezetiség szinét fogja magán viselni... 

S most megforditjuk a kérdést, t. i. mit tett eddig a maga részéről a zsidóság és mi az, amit még tennie kell, hogy a kőfalnak az ő részéről még fennálló maradványát elenyésztesse? 

A haladó, neolog zsidóság »viselkedésében, családi életében, étkezésében közeledett a társadalom más részeihez«... de »tulnyomóbb számban csak bizonyos életpályát választ, tehát nem osztozik minden téren az állam fenntartás munkájában, legkivált pedig nem az őstermelésben... a zsidóság legelőbbrehaladott része is a modern állam keretében egészben véve kasztszerü jelleget ölt...«" 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

"Az orthodox párt a modern államban, amelyben a zsidóság egyenjogusitása már tény, mégis ugy viselkedik, mint azokban az államokban, ahol az elnyomatás még ma is fennáll... Minthogy pedig teljesen a »tiszta és tisztátalan« emberről szóló abszurd tan terén áll, a vele nem azonos elemet nem is tekintheti más szempontból, csupán saját haszna szempontjából s ez nem is lehet másképpen, mert valami magasabb etikai rugó, mely legalább a »nemzet« fogalmáig emelné fel, nem is létezhet, mert nem fejlődhet benne - az »emberiség« fogalmáról nem is szólok. 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

A rendszer, amelyet a zsidóság kivált az őstermelőkkel való üzletvitelben alkalmaz...: lekötelezni és kihasználni. 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

A zsidó tudomást szerez a vagyoni állásról s azután a vagyoni állás erejéig könnyen hitelez... 

A kölcsönzés vége mindig az, hogy az őstermelő idővel saját birtokának voltaképpen csak tiszttartója, mert a jövedelemmel nem ő rendelkezik. 

Ez a módszer az emberi gyarlósággal számol, arra van épitve s éppen ez a gonosz benne". 

Ilyen objektiv megállapitások, hideg boncolás vezették e nálunk oly kényes kérdés megvilágitásában - később azonban mind inkább és inkább hajlott az antiszemitizmus felé. De ennek fegyvere ne az erőszak, hanem a munka, a gazdasági verseny legyen. 

1884. évi szegedi beszámolójában elmondja azután az antiszemitizmus kérdésében elfoglalt álláspontjának végső következtetéseit is: 

"Minthogy a zsidóvallás a törvénybe bevéve nincsen, követeltem, hogy nyilatkoztassa ki nyilvánosan hitágazatait, szervezze egyházát, papjainak oktatását; követeltem továbbá, hogy bizonyos megkülönböztető valláserkölcsi szokásokról, jelesen a tiszta és tisztátalan emberről szóló tanról mondjon le s ne csak szinleg, hanem valósággal álljon a magyarság történelmi és erkölcsi alapjára; szóval adja meg a valóságos beolvadás föltételeit a maga részéről is. 

Végre követeltem, hogy a zsidóságnak idegen országból való beözönlése bizonyos időre teljesen megszüntettessék, a település törvény által szabályoztassék, amivel azt akartam elérni, hogy zsidóságunk kiforrhassa magát. 

Mondhatom, hogy ez érdemben tartott beszédeim ugy a törvényhozásban, mint a pártban, sőt országosan s a külföldön is hatást keltettek; de kiszólitották ellenem a zsidóság és az antiszemiták féktelen haragját. De éppen, mert zsidó és zsidóellenes egyaránt támadott reám, ugy gondoltam, hogy álláspontom helyes s igy ma is megmaradok követeléseim mellett. 

A zsidóság velem szemben azt állitja, hogy vallása ősrégi, annak hitágazatai ismeretesek, kátéja százával van s az egész az ó-szövetségen nyugszik. 

Elismerem a vallás régi voltát, de a hitágazatok, ahány rabbi magyarázza, annyifélék; a káték különböznek a szerzők felfogásához képest s ami az ó-szövetséget illeti, azt mindenki, aki ismeri, tudja, hogy ez egy tenger, amelyben akad sok drága, igaz gyöngy, de akad abban nagy számmal ragadozó cápa is. 

Ám a katolikus és protestáns felekezetek is a szentiráson alapulnak; de kiszedték a tenger gyöngyét s igy emberileg tiszta alapot teremtettek; azt, hogy miként élnek vele, nem bolygatom; de az alap tisztaságát mindenkor vitatom. 

A zsidók világi és egyházi sajtója követeléseimért ádáz támadást intézett és intéz ellenem; ám legyen". 

A zsidókérdésben elfoglalt és objektiven megokolt álláspontja meg is szerezte számára a középuton haladók közös sorsát: ugy a zsidóság, mint az Istóczyánusok, az 1884. január havában csoportba verődött antiszemita párt, egyaránt támadta. Pedig álláspontja a 80-as évek "letünt nemzedékének" szintiszta, nemes veretü, a nyugati parlamentarizmus retortáján leszürt liberálizmusán nyugodott. Három forradalmat ismer január 31-iki beszédében: a krisztusi forradalmat, amely az emberiséget a zsidó hit feudalizmusától mentette meg az igazi emberszeretet jegyében, a protestantizmusnak a lelkiismeret szabadságáért megvivott forradalmát és a francia forradalmat, a föld és a birtoklás feudalizmusa ellenében. - Ezentul már a békés evolució következzék a romboló revolució helyett.

FORRÁS:

HERMAN OTTÓ
AZ UTOLSÓ MAGYAR POLIHISZTOR ÉLETE ÉS KORA

IRTA
LAMBRECHT KÁLMÁN
http://mek.niif.hu/04300/04326/html/index.htm#8.