A holnapi nap sorsfordító lehet a magyarok, Magyarország, de legfőképpen a katolikus keresztények számára. Meghatározza hitünket, hitünk gyakorlását, gyakorlásának lehetőségét. Senki ne essen tévedésbe: ez politikai kérdés a pártok számára, viszont nekünk Szentháromságos Urunkba és egy Istenünkbe vetett hitünk megmaradásának a kérdése. Senki ne essen tévedés, és ne dőljön be a TAKIJA [megtévesztés] módjának:

Az iszlám alapvetően két lehetőséget biztosít minden [nem a könyv, azaz a zsidó és keresztény] népnek:

Az alábbi levél Székely János püspöktől származik. A levél az Internetet járja ilyen címkékkel, hogy „nagyon jó levél”. Először leközöljük önmagában a levelet. Kérjük az olvasót, hogy maga is kritikus szemmel olvassa el a levelet. Ha végig olvasta, utána elolvashatja még egyszer a hozzá fűzött kritikai megjegyzésekkel.  Székely János püspök szövege feketével szerepel. A levelet bíráló megjegyzések pirossal szerepelnek. [Apologéta: a saját megjegyzéseim pedig kékkel]

"A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban. Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” [Lk 23,40-43]

Napjaink közömbösségének ellenére, gyakran megtörténik, hogy vissza-visszatér egy kérdés, amit valaki – valószínűleg az örök kárhozat kilátásától sújtva – rég feltett a Megváltónak: ‘Uram, lehetséges, hogy csak néhányan lesznek a megváltottak?’ (Lk 13:23) És, habár senki nem akarná elismerni a tényt, mi tudjuk, hogy az örök boldogság kérdése függ a parancsolatok betartásától, a kegyelemi állapotban való megmaradástól,  és az egy igaz Egyházhoz való ragaszkodástól.

"Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.  ..." [Lk 16,19-31]


A ‘karitász’ szó, majdnem mindig anyagi segítségre emlékeztet, amit a szűkségben lévőknek ajánlunk fel. És valóban: alamizsnát adni egy dicséretre méltó szokás, amit az Anyaszentegyház mindig is támogatott. Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy a karitász egy másik formája, az irgalmasság lelki cselekedetei; tanítani, tanácsot adni, vigasztalni, ápolni, megbocsátani, és türelemmel viselni a nehézséget, sokkal fontosabbak, mint az irgalmasság testi cselekedetei, nevezetesen élelmet adni az éhezőknek, ruhát adni a ruhátlanoknak, betegeket és bebörtönzötteket látogatni, eltemetni a holtakat.

„Megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” [Fil 2,8]

Jézus azért jött ebbe a világba, hogy megtanulja mit jelent embernek lenni

Ádám és Éva engedetlensége folytán az ember bűnbeesett a paradicsomban, amelyet Egyedül Isten képes jóvátenni. Az ő akarata volt valójában, hogy megváltásunkra a világba küldje egyszülött Fiát, aki Szűz Mária méhében emberré lett. Isten Fiának a megtestesülése hitünk legnagyobb titka, Isten bölcsességének a misztériuma, amely fátyol alá volt rejtve az emberiség előtt. A Teremtő testet akart ölteni, hogy megnyilvánuljon előttünk dicsősége, és hogy megmutassa az igaz utat a szentség, vagyis Ő felé. Vizsgáljuk meg hát mit tanít nekünk a Szentírás eredetileg, Szent Pál apostol Filippieknek írt levelében, ellentétben a Szent Márta ház Prédikátorával.

New-York-i látogatása során az eddigi legnagyobb eretnekség hangzott el: Jézus élete bukással végződött, a kereszt bukásával. Még a baloldali sajtó is elcsodálkozott ezen a kijelentésen, nem is hinném el, ha Vatikán cáfolná ezeket a szavakat. A mondat, ami a pápa anyanyelvén hangzott el, és aminek a Vatikán által jóváhagyott angol nyelvű fordítása több hírportálon megjelent, a következő:

mert a Szentháromságos Egyistent imádom.
"Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt." [Mtörv 16,21-22]

„Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták szívüket a Szentlélek meglepetései előtt, és sosem jutnak el az igazság teljességéhez, mert bálványimádók és lázadók”
(Lifenews  és Vatikáni rádió)

"A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” [Gen 3,1;]
...
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba." [Gen 3,14-16]

Egy saját történetet mesélek el bevezetésként:
"Még valamikor Novus Ordos koromban beszélgettem az akkori plébánosommal és azt találtam neki mondani: "Ha veszem a teljes Szentírást (mind a két könyvét) és elkezdek egy-egy mondatot, félmondatot, állítást rosszindulatúan kiragadni belőle, majd ezeket egységes egésszé összerakom, akár az is levezethető a Szentírásból, hogy Jézus nem volt Isten. Sőt..."

Dogma: Az embernek szabad, szellemi, halhatatlan lelke van, amely valóban a test lényegi formája.

Az egoisták magukat ítélik el; az ö lelkük nem lesz büntetve, hanem meg fog semmisülni.

Mi történik velünk a halál után? Hova jutunk mind? Ez egyike azon nagy kérdéseknek, amely minden emberi teremtmény felé szegeződik, akár keresztény, akár nem. A történelem folyamán az erre a kérdésre adott választ gyakran oly módon keresték, ami nem igényel szigorú erkölcsi hozzáállást, amely összetartozik egy olyan hittel, amely az örök létezésben, és egy jutalmazó és büntető végtelen Istenben látja mindennek az alapját.

"Amit Isten egybekötött, az ember ne válassza szét."

Ferenc pápa Amoris  Laetitia című apostoli buzdításának kihirdetése a zsinati folyamat lezárását jelzi, amelyet olyan kísérletek uraltak, amelyek aláássák a katolikus tanítást olyan kérdésekben, mint az emberi élet, család, házasság, olyan kérdéseket is érintve, mint például a házasság felbonthatatlansága, a fogamzásgátlás, a reprodukció mesterséges módjai, homoszexualitás, „gender ideológia” és a szülők és gyermekek jogai. A katolikus egyház tanításának eltorzítására tett kísérletek gyengítik az egyház természeti és természetfeletti rendjének igazságáról tett tanúságát és fenyegetik a család jólétét, különösen a leggyengébb és legsérülékenyebb tagjait.

Ki Antonio Socci?  1959-ben született Sienaban. Házas, 3 gyermek atyja. Újságíró, számos bestseller szerzője. Néhány cím könyvei közül. Milyen funkciókat töltött be? Főszerkesztője volt egy ideig a neves nemzetközi folyóiratnak, a 30 Giorninak. A Rai 2 igazgatóhelyettese. Perugiaban egy újságíró főiskola igazgatója 2004-től (Scuola di giornalismo radiotelevisivo di Perugia)

Fehérvasárnap volt az Egyházban az a nap, amikor levették a fehér ruhát a Nagyszombaton megkeresztelt katekumenek, akik egy-két évig készültek a keresztségre és nem a húsvéti locsolkodásra. Azok a katekumenek, akik nyolc nappal korábban váltak Isten gyermekivé a teremtményből a keresztség által.
Az a levél, amelyet Ferenc pápa 2016. február 7-én Antonio Soccihoz intézett, éppen olyan figyelmet érdemel, mint Socci könyve: La profezia finale. Lettera a papa Francesco sulla Chiesa in tempo di guerra (Az utolsó prófécia. Levél Ferenc pápához az egyházról háborús időben)

Nos nem kirándulni, és nem városnézésre. Hanem ...

Kedves Magyar Püspökök!

Történelmi időkben éltek, melyben mindnyájan tanúi vagyunk a nemzetek fokozatos önpusztításának, a fogyasztás ideológiájának hatása alatt, amely kapcsolatban áll az erkölcstelenséggel és a perverzióval. Ez az eszme előnyben részesíti a homoszexualitást, a pedofíliát, az állatokkal való szexuális érintkezést (zoophilia), a kábítószerek használatát, az eutanáziát, még gyermekek és egészséges emberek esetében is, valamint a szervkereskedelmet. Ez a korszak kegyetlenül keresztényellenes és katolikusellenes.

Benedek pápa:
"Extra Ecclesiam nulla salus est!"

Ha elérhető az üdvösség másképpen is, akkor a keresztény miért ragaszkodjon hitéhez és a keresztény erkölcshöz? – eme szavakkal kritizálta XVI. Benedek nyugalmazott egyházfő az Avvenire-nek adott interjúban azt, hogy a II. Vatikáni Zsinat után átértelmezték az „egyházon kívül nincs üdvösség” dogmáját. Benedek szerint ezután alábbhagyott a missziós lelkület. A volt pápa hozzáteszi: egyáltalán nem igaz, hogy minden vallás egyenlő és ugyanúgy hasznos az üdvösség eléréséhez.

"Ne hazudj, és mások becsületében kárt se tégy!"

Elég régen mesélem az közvetlen ismeretségi körömben  a róka és a tyúkól, iskolás gyermekeknek szóló meséjét. Ugyanis kezd nagyon elegem lenni a hazugságból még akkor is, ha az egy pápa szájából hangzik el. Emberként reá is ugyan az vonatkozik, mint bárki másra. Ahogyan a nyolcadik parancsolat tanítja.

I. Ferenc pápa 2016. januári üzenete a világhoz és a katolikusokhoz(?), illetve annak helyes, katolikus értelmezése, magyarázata, hogy az eretnekségek világosan látszódjanak. Mert van benne. Kérek minden katolikust, hogy imádkozzon érte, mert a Szent Malakiás prófécia szerint ő az utolsó egyházfő.

„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem." [Exo 20,2-3]

Vannak túlságosan is földhözragadtak, akik az iszlám terjeszkedést pusztán népesedési vagy gazdasági okokkal, vagy pusztán az iszlám militáns természetével magyarázzák – felszínesen. Ott, ahol igazi rend honol, valódi béke van, így ez nem történhet meg. A mélyebb magyarázat aligha lehet más, mint annak felismerése, amit nemrég Böjte Csaba, Barsi Balázs ferences atyák, vagy Márfi Gyula veszprémi érsek elmondott: elvesztettük hitünket. Hiten pedig nem mást, csak a keresztény, a katolikus hitet értették. És tekintsék akár nem is kevesen bármennyire szemellenzős szemléletnek, magam sem tudok más lényeglátó magyarázatot találni, mint a címben adottat.

„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem." [Exo 20,2-3]

A keresztény-muzulmán párbeszéd elengedhetetlen a békéhez, az iszlám szélsőségesek barbár támadásainak megelőzéséhez, amelyek közül több sújtotta Kenyát is - jelentette ki Ferenc pápa csütörtök reggel a nairobi apostoli nunciatúrán rendezett vallásközi és ökumenikus találkozón.

"A végső napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." [ApCsel 2,17-21]

Az elmúlt két hónapban nem voltam jelen a blogon, mert egyszerűen emésztenem kellett az iszlámnak, az egyiptomi tízcsapásból ismert sáskajárás szerű megjelenését, illetve gondolkodó emberként a folyamatok mögé nézve, és azt vizsgálva, mi váltotta ki mindezt. Mert az tény, bármit mondjon a politikailag korrekt, a sátán másik arca és teste, a liberális média (és az európai, állami és egyházi vezetés), ez nem migráció, hanem hódítás, és lassan eljön az idő, amikor "vallásháborúvá" fog átalakulni, főleg ha szeretnénk megőrizni katolikus hitünket. Mert érdekes módon mindig minket katolikusokat támadnak és nem a protestáns szektákat.