Payday Loans

Keresés

A legújabb

Kvaterkázás PDF Nyomtatás E-mail
HUMOR DIMENZIÓ - HUMOR DIMENZIÓ - GÖRBE TÜKÖR - A NEVETŐ EMBER
2016. november 06. vasárnap, 09:32

Legalább 15 éve, Szolnokról, a magyar nyelv hete megnyitójáról fuvaroztam haza Wacha Imrét, Kemény Gábort és Szűts Lászlót. Szájról-szájra szálltak az anekdoták élő és holt nyelvészekről, s olyan kedélyes légkör teremtődött, hogy mondtam: gyűjtsük össze ezeket a történeteket. Wacha Imre ezt megjegyezte, s az elmúlt időben többször megfenyegetett: ne merészeljem megírni, mert ezt ő akarja. Tavaly mutatott is már egy kéziratot, tele volt Péchy Blankával, mondtam neki, hogy én másra gondoltam. Most végre kiadta csaknem 300 oldalas anekdotagyűjteményét. Benne van szinte mindenki, aki 1950-től kb. a rendszerváltásig megfordult a az ELTE nyelvészeti tanszékein, a Nyelvtudományi Intézetben, vagy a nyelvművelő mozgalomban. Nyilván túlteng Deme, Grétsy, Lőrincze, Szabó Dénes és Péchy Blanka, de  három említést én is kiérdemeltem (van névmutató). Ne feledjük, hogy három-négy éves kisfiúként állítólag a térdén lovagoltatott; amikor Apám bevitt az Intézetbe, de ezt nem írta meg.  Az ismert-nemismert-nemúgyismert anekdoták szórakoztatnak, elgondolkodtatnak. Az jár a fejemben, hogy a rendszerváltás táján akkora szakadás történt a magyar nyelvtudományban, hogy a korábbi nyelvészek (és világa) a messze történelembe távolodott. Pais Dezső, Tosu tanár úr, Ladó, Deme, Kniezsa, Benkő Loránd, Bárczi Géza, Gáldi, Németh Gyula, Imre Samu… A mai nyelvészek jórészt nem is ismerik őket. És a világuk? Pais tanár úr, aki egyszer felháborodott, hogy 11-re hívták össze a tanszékit: Hajnalban? És hogy az egyetemről minden kedden a Kruzsokba ment, ahol ülésrend volt? S hogy cédulákról adott elő, no meg felolvasott, a vesszőt és a pontot is kimondva? Próbálnánk ma cédulákról felolvasni… – Benne élek a nyelvészeti közéletben, de ilyen kedves anekdotákat nem ismerek. Nem kedveseket, sokat. Humortalanná és így élettelenné vált ez a világ. Nincsenek humoros farsangok, nincsenek nagy családi kirándulások, nincs már nyelvészeti vicclap (ifjúkoromban magam is szerkesztettem egyet, a Nyisz-szót), ma máshol űzöm a tréfát, mert elnémítani nem lehet, és humor nélkül élni pedig nem érdemes. Persze a tiltás ellenére csak összehoztam egy Nyelvi anekdoták kötetet, s benne vannak nyelvészeti anekdoták is. Wacha Imre is. A nyelvésztáborban azért folyik a szó. A világ változott meg, vagy mi? – Wacha tanár urat nagyot kedvelem, s ezt ő tudja. Könyve kordokumentum, egy letűnt, sok tekintetben értékes világ záróköve. Élvezettel olvasom, de attól tartok, felgyorsult világunkban, amikor már a múlt évtized sem számít, kevesen fogják végigolvasni. Bár nem ismertem, nekem még mond valamit Tosu tanár úr, de tanítványainknak már semmit. Legutóbb két magyar nyelvész nevét sem tudták felsorolni.

2014-08-009

(Wacha Imre: Kvaterkázás. Anekdoták a XX. század második felének nyelvészeiről, nyelvművelőiről. Anyanyelvápolók Szövetsége, 2016. 296.)

 

BALÁZS GÉZA

http://www.balazsgeza.hu/?p=6722