Payday Loans

Keresés

ANTISZEMITA-KÁTÉ
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. október 18. kedd, 07:31

Képtalálat a következőre: „reformkori zsidók”

ANTISZEMITA-KÁTÉ

A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA.


SZERKESZTETTÉK ÉS KIADJÁK:

RÁTH FERENC,
a szempei Kerület országos képviselője, és
ZIMÁNDY IGNÁC,
plébános és a szenici ker. képv. jelöltje.

Ára 20 kr. Egyszerre megrendelt száz példánynak ára 12 frt.

BUDAPEST, 1884.
A „HUNYADI MÁTYÁS” I N T É Z E T NYOMÁSA.

Az utánnyomásnak, valamint német es tót nyelvekre legközelebb
eszközlendő fordításnak jogát maguknak tartják
fenn a kiadók.


Tisztelt Olvasó!

Midőn az önzetlen hazafiság méltó aggodalmának
kifejezését olvasod e füzetkében, lebegjen

szemeid előtt azon magasztos, szent cél, melynek
előmozdítása végett lett szükségessé ezen káténak
megírása és kiadása. Nem ellenszenv, nem gyűlölet,
nem boszúvágy idézte elő e szerény terméket,
hanem a keresztény igazságnak és erkölcsiségnek
áldott szelleme, mely sohasem vetemedhetik arra,
hogy a zsidóságnak indokolatlan gyűlöletét a keresztények
iránt hasonló embertelenséggel viszonozza,
vagy bárkit is a zsidók bántalmazására,
üldözésére ingereljen. Csupán arra van hivatva ezen
olvasmány, hogy védelmi küzdelemre készítse elő a keresztény
népet azon élősdi faj ellen, mely gonoszsága
miatt űzetvén el hónából és szóratván széjjel a föld kerekségén,
azzal hálálja meg vérrel szerzett honunkba
való befogadását és magunkhoz való felölelését,
hogy csekély száma dacára fölénk kerekedni, nyakunkra
hágni, bennünket testileg, lelkileg megrontani,
s aztán végképen leigázni, megsemmisíteni
törekszik. Ezen vesztünkre törő támadásnak ellentállani
és saját létérdekeinket törvényszerű eszközökkel
megvédeni nemcsak szabad, hanem k ö t e l e s s é g ü n k is,
melynek teljesítésében biztosan
számíthatunk Isten segítségére, s az összes kereszténység
rokonszenvére.

Budapest, 1884. május elején.

A szerzők.



I. FEJEZET.
Az antiszemitizmus mivoltáról és keletkezéséről.

1. Mit jelent ezen szó: antiszemitizmus?
Anynyit jelent, mint: zsidóellenesség, s azért
mindazokat, akik a zsidóknak ellenesei, antiszemitáknak
nevezik.

2. Miben áll az antiszemitizmus?
A kereszténységnek önvédelmi küzdelmében a
zsidó hatalom ellen.

3. Van-e jogosultsága ezen küzdelemnek?
Teljes jogosultsága van napjainkban, midőn a
zsidóság az egész világon szövetkezve tör a kereszténység
ellen, s ezt leigázással fenyegeti.

4. Csupán a keresztényeknek kell küzdeniök a zsidóság
ellen?
Közös feladata ez minden nemzsidó fajú és
vallású nemzetnek; minthogy a zsidóság ellenséges
törekvése mindnyájok leigázására és tönkretevésére
irányul. De főképen az általa leginkább gyűlölt
kereszténység ellen tör, s azért első sorban a
keresztényeknek kell ezen harcban részt venniök.

5. Miért gyűlölik a zsidók azokat, akik nem
zsidók?
Mert tévesen azt hiszik hogy más fajok és
nemzetek nálok sokkal alábbvaló teremtmények −
hozzájok képest csak barmok, kikkel szabad,
kell is embertelenül bánni.

6. Honnan származik ezen veszélyes hitök?
Egyrészt vallási könyveikből, másrészt meg
ősi hagyományaikból merítik azon téves meggyőződést,
hogy ők, mint Istennek választott népe, az
egész földnek urai; hogy minden földi vagyon az
ö tulajdonuk, melyet másoktól akármily módon is
el kell sajátítaniok.

7. Miért gyűlölik a zsidók leginkább a keresztényeket?
Mert ez idő szerént a kereszténység van a
legtöbb földi vagyon birtokában, s azért ezt tartják
a zsidók, az őket állítólag megillető földi vagyon
legnagyobb bitorlójának; tehát e miatt leginkább
gyűlölik, s kizsákmányolása végett mindent
elkövetnek.


II. FEJEZET.
A küzdelem tartama- és körülményeiről.

8. Mióta tart a zsidók és nemzsidók közti küzdelem?
Évezredek óta kisebb nagyobb mértékben, az
idő és helyi viszonyok kívánalma szerint, és nem
is szűnik meg addig, míg a zsidók ki nem józanodnak
azon mámoros hiedelmökből, hogy ők az
egész földnek urai.

9. Hogyan tarthat a küzdelem oly sokáig a zsidók
kis csoportja és a nemzsidók nagy tömege közt?
Úgy, hogy a zsidóság igen szívós természettel
bírván, legyőzetése után hamar kiheveri vereségét
s vallási hagyományaiból ismét erőt merít
új küzdelemre. − Mióta pedig hazátlanul elszórva
él a földkerekségén, csaknem legyőzhetetlenné vált;
mert ahol üldözőbe veszik s telhetetlen kapzsiságát
korlátolják, onnét csakhamar elpárolog, új
telepet keresvén oly helyen, ahol vagy nyíltan,
vagy titkon űzheti fosztogató mesterségét.

10. Miképen lehetett ily gonosz nemzetség az Istennek
választott népe?
Régente ezen fajnak kielégíthetetlen kincsszomja
nem volt oly veszélyes, mint későbbi időkben;
szívós természete, különlegessége, és egyéb
kiváló sajátságai pedig épen alkalmasak voltak
azon célra, melyet általa az Isten el akart érni.

11. Tehát még sem volt a zsidó nemzetség oly ártalmas
hajdanta mint most?
Biz az régente sem lehetett valami kedves jelenség;
mert a jó Isten sem igen cirógatta eme
választottait, hanem időről-időre kemény csapásokkal
sújtotta a hűtlen kicsapongókat, föltűnő szigorúsággal
kormányozván őket. Azonban mióta elhagyva
hazájokat, a világon elszélledtek, még ártalmasabbak
lettek; mert sáskák módjára pusztítanak,
ahol csak mutatkoznak, s a hamis üzérkedésben
már anynyira telik kedvök, hogy ha föl is
épülne Jeruzsálem városa fényes templomával együtt,
aligha mennének oda vissza lakni, legfölebb látogatóba
néznének el.

12. Miért veszélyesebb most a zsidóság?
Azért, mert elszélledve az összes nemzetek
között, folytonos érintkezésben van minden nemű
és rangú emberek sokaságával; s a forgalmi eszközök
tökélyesedése, a kereskedelem gyors fejlődése,
meg a műveltség szükségleteinek rémítő
szaporodása, kedvező alkalmat nyújt, és számtalan
eszközt szolgáltat nekik, hogy hamis üzletöket
nagyban gyakorolják, hogy a keresztényeket kizsebelhessék.

13. Miért nem használják föl a keresztények is a
kedvező alkalmat a magok javára?
A keresztények is fölhasználják a kedvező alkalmat
és eszközöket, de csak keresztény módon,
a becsület és igazság korlátai között. A zsidók
ellenben üzérkedés közben sem a becsülettel, sem
az igazsággal nem törődve, csak nyereségre néznek.

14. Miért nem tartózkodnak a keresztények a zsidókkal
való üzlettől, ha tudják, hogy hamisak és csalok?
Mert a zsidók anynyira tolakodók, hogy csaknem
lehetetlen tőlök menekülni. Elállanak minden
utat, mely nem hozzájok vezet; elrontanak minden
üzletet, mely nem az ö malmukra hajtja a vizet.
Különben is nálunk alig mellőzhetők, minthogy a
kereskedés egészen az ő kezökben van.

15. Még is csak okosabbak a zsidók, ha kifognak
a keresztényeken?
Nem anynyira okossággal, mint ravaszsággal
és ügyességgel történik a keresztények rászedése
és megkárosítása.

16. Miért nem oly ügyesek a keresztények is?
Mert a folytonos gyakorlat igen kifejleszti
az ügyességet; ilyen pedig leginkább a zsidóknál
található, kik már szülőiktől örökölvén az
üzérkedési hajlamot, ennek gyors fejlesztése könynyen
megy nálok; anynyival inkább, minthogy
egyéb gondjok nem lévén, arra fordítják minden
igyekezetüket; éjjel-nappal azon mesterkedvén,
hogyan lehetne valami új cselfogással meglepni s
kelepcébe ejteni a fáradságos munkával elfoglalt
keresztényeket, akiknek gondja és figyelme sokfelé
irányul, sokfelé oszlik.

17. Más előnyeik nincsenek a zsidóknak?
Vannak még számtalan más előnyeik is, melyek
közt legfontosabb: egymás közötti, szoros szövetkezetök
nagyszerű szervezete és a sajtó.

18. Mi haszna van társulati szövetkezésöknek?
Az a nagy haszna van, hogy amire egyesek
tehetsége elégtelen, azt összesített erővel létesítik,
a közlekdés jelenlegi gyorsasága mellett
mindenről hamar értesülvén, a legtávolabbi eseményeket
is rögtön számításba vehetik üzletökben a
később értesülök rovására és károsítására.

19. Miért nem teszik ezt a keresztények is?
Ezek is teszik, de a nagymérvű szervezkedésnek
hiánya miatt sokkal csekélyebb eredménynyel.

20. Mit használ a zsidóknak a sajtó?
A sajtó napjainkban nagyhatalom; aki a sajtóval
rendelkezik, nagy befolyással bír a világ eseményeire,
a zsidók pedig hatalmukba ejtették a
sajtónak legnagyobb részét, s ennélfogva az ő befolyásuk
túlsúlyban van mindenütt.

21. Mire használják föl a zsidók sajtójukat?
Magán érdekeik előmozdítására, fajbelieik magasztalására,
védelmére a keresztények gyalázására,
félrevezetésére és ámítására, szóval arra, hogy
a közérzületet saját érdekökben meghamisítsák.

22. Mit nevezünk közérzületnek?
Közérzületnek, vagyis közvéleménynek nevezzük
az ország, vagy vidék lakossága többségének
vélekedését valamely ügy- vagy eseményről.
Ha okszerűen s nem mesterségesen képződött
a közvélemény, úgy kiváló fontosságú tényezője az
igazság kiderítésének; mert csaknem mindig a valóságnak
kifejezője szokott lenni, valamint a fölsőbb,
úgy az alsóbb körökben is. Azonban mégis
a fölsőbb körök közérzülete értelmi fensőbbségöknél
fogva nagyobb nyomatékot képvisel a világmérlegen,
és méltán, ha nincs meghamisítva.
De épen azért, aki csak a közvéleményre akar
támaszkodni helytelen eljárásában, nem az alsó,
hanem a fölsőbb körök vélekedését szokta tévútra
vezetni, s ekképen meghamisítani a rendelkezésére
álló eszközök, kivált a sajtó által; míg a köznépnek
figyelemre sem méltatott okszerű vélekedése
menten marad a meghamisítástól. Azonban épen e
miatt nem kell a hamisítatlan közvéleményt fitymálni,
bárhol mutatkozzék is az; miként a keresztény-
zsidó házassági ügy tárgyalása alkalmával
történt a főrendek ülésében, hol egy tekintélyt
igénylő főúr ilyen észrevétellel akarta gyöngíteni,
vagy tán nevetségessé is tenni egy püspöknek a
közvéleményre is fektetett ellenérvelését: „Szeretném
tudni, milyen közvéleményt ért ő excellenciája?”
− Erre ugyan a szerény püspök nem válaszolt,
de a történelem ezt súgta a kérdezőnek
fülébe: azon közvéleményre hivatkozik a püspök,
mely okszerűen képződvén az országban, nincs
meghamisítva, sem magas állások adományozása
és maszlagos légköre, sem rendjelek csillogása,
sem a szabadkőművesek igényei, sem végre a zsidó
zsoldban fetrengő sajtó által; melynek a negyvennyolc!
korszakban a fitymáló is hódolt s jutalmul
csaknem fölmagasztaltatásban részesült. Ily meghamisítatlan
közvélemény uralkodik országszerte a
tiszaeszlári esetről is.

23. Mit érnék él a zsidók a közvélemény meghamisítása
által?
Azt érik el, hogy elhitetvén a nem óvatos
olvasó-közönséggel azt, ami rajok nézve előnyös,
tetszésök szerint alakítják a kereskedelmi cikkek
árát és a pénznek értékét; sőt a politikai viszonyokat
is.

24. Tehát a zsidók szabják meg a gabonának és
egyéb forgalmi cikkeknek árát?
Azok bizony; minthogy a kereskedés világszerte,
kivált pedig nálunk, az ő kezökben van;
tehát csak egyetértésre van szükségök, hogy a
piacokon majd áremelkedést, majd árcsökkenést
idézhessenek elő, tetszésök szerint, s igy a még
itt-ott lézengő keresztény versenyzőket tönkre juttatván,
korlátlan uraivá legyenek a piacnak; tehát
az élelmi cikkek árának is; kedvök szerint zsebelvén
ki mind az eladókat, mind a vevőket; saját
zsebeikbe kaparítva az egész nyereséget.

25. Mit eredményes a zsidók kereskedelmi túlsúlya?
Azt eredményezi, hogy a pénzforgalom az ő
kezeiken menvén át, a haszon legnagyobb része
mindig nálok marad, s igy a pénznek nagy része
az ő zsebeikben gyűl össze. Minthogy pedig most
pénz nélkül mit sem lehet kezdeni vagy végezni,
tehát bármily nagyobb vállalat csak általok, legalább
beleegyezésökkel, részvétökkel létesíthető.
Tőlök függ tehát a béke és háború is, amint ebből
vagy amabból remélnek nagyobb nyereséget, mely
természetesen másoknak ugyanoly veszteségével
jár, s számtalanoknak vérébe is kerül.

26. Hogyan csinálnak a zsidók háborút?
Csak úgy mint más üzletet; holmi cselszövénynyel,
ravasz fondorkodással ingerlik egymás ellen
a nemzeteket; hírlapjaik által terjesztve valótlan
dolgokat; lekötelezve, megvesztegetve a kormányokat;
ébresztve megfelelő közhangulatot; buz-
dítva a gyöngéket, ingerelve az erőseket; puskaporral,
vagyis pénzzel ellátva mindkét félt és útját
állva lehető kiegyezésnek.

27. Mi hasznát veszik a borzasztó háborúnak?
Kimondhatatlan hasznuk van belőle; mert a
hadviselők szükség esetén nem kímélik a pénzt, s
nem is vizsgálják szigorúan a vett árúkat; minthogy
pedig csaknem kizárólag zsidók vállalkoznak
a roppant szükségletek beszerzésére és szállítására,
már ekképen is tetemes nyereségre tesznek szert.
Pedig ez csak igen csekély részét képezi azon
nagy haszonnak, melyet vesztegetéseik, csalásaik
és sikkasztásaik eredményeznek, nem is szólva
kémkedési mesterségökről, melylyel busás jutalomért
mindkét félnek szolgálnak, soha sem tévesztve
szem elől azon elvet, hogy aki többet
ád, azé az eredmény; és ha esetleg fölkötik őket
a hazaárulásért, azzal kérkednek, hogy éltöket áldozták
a közjóért; csakhogy ők a pénzt tartják
közjónak.

28. Miért nem vállalkoznak keresztények a hadi
szükségletek beszerzésére?
Mert nem férhetnek hozzá a zsidók tolakodása
miatt; nem versenyezhetnek velők azon oknál
fogva, minthogy a keresztények igazságos alkura
és szolgálatra vállalkozva, csekély nyereségre
sem számíthatnak biztosan az üzletrontó zsidóknak
ellensúlyozása miatt. A zsidók ellenben hamis
üzletből roppant haszonra számítván, olcsóbban
vállalkoznak, csakhogy aztán olcsó húsnak híg a
leve; az üzletnek pedig csalás a neve.

29. Miért nem kereskednek a keresztények legalább
béke idején?
Csak ötven év előtt is hazánkban majd min-
den kereskedő keresztény volt; csupán a büdös
ló-, borjú-, nyúlbőröket vették a zsidók; mert
azon időben a kereskedés még fárasztó munkával
járt és nem is igen jövedelmezett a szállító eszközök
nehézkes volta s a forgalom csekélysége
miatt. Mióta azonban a szállítási eszközök tökélyesítése
folytán a forgalom könnyebb lett és tetemesen
növekedett, a kereskedés pedig fáradságos
lenni megszűnvén, inkább ügyességet igényelt
és jutalmat adott: azóta rohamosan ment át a
zsidók kezeibe. Aztán hozzá járult még a zsidóság
törvényes fölszabadítása kaput nyitván ezerféle
cselfogásaiknak s azt eredményezvén, hogy most
már a legcsekélyebb tárgyaknak, mint: gyümölcsnek,
zöldségnek és hamunak kereskedésével is zsidók
foglalkoznak, kiszorítván a keresztényeket bármi
csekély hasznot hajtó üzletnek minden ágából
és nyereségéből.

30. Mi az eredménye annak, hogy a zsidóság igájában
nyög a kereskedés?
Az az eredménye van, hogy a forgalomban
lévő roppant pénzösszegnek nagyobb része a zsidóság
telhetetlen zsákjába kerülvén, hathatós eszközül
szolgál hatalmának növekedésére és kártékony
befolyásának kiterjesztésére minden irányban.


III. FEJEZET.
A zsidóság gazdagodásának módjáról.


31. Hogyan jutnak a zsidók sok pénzhez és gazdagsághoz?
Ennek számtalan módja van, melyekből rövidség
okáért itt csupán a föltűnőbbek említhetők
meg, mint kútforrásai a többieknek. Ilyenek: a kereskedés,
az uzsora, az orgazdaság és a csalás.

32. Miképen gazdagodnak a zsidók a kereskedés által?
Úgy, hogy a 10 éves gyerek már legalább is
gyufával kereskedik, melyet vagy hitelben kap a
nagyobb kereskedőtől, vagy egy forinton vesz, s
ha csak 10 krajcárt nyer is áruján, s naponkint
kétszer eladja készletét, egy év múlva már elégséges
tőkével rendelkezik más, jövedelmezőbb üzletnek
megkezdésére; a második évnek végével már
ezer forintról beszélhet. Tíz év múlva földbirtokot
vesz, s mire deresedni kezd kétágú szakálla, már
nagyságos Plundrásy földes úrnak hivatja magát.

33. Miért nem tesznek igy a keresztények is?
Azért, mert a kereszténynek taníttatni, szoktatni
kell gyermekét, hogy fölnőtt korában képes
legyen élelmét becsületes munkával megszerezni
azon a rögös pályán, melyet a kapzsi és tolakodó
zsidóság nyitva hagy számára. Különben is hova
jutnánk, ha több kereskedő volna mint termelő. A
henye zsidóság pedig mindig a könnyű keresethez
ragaszkodván, ismét kitúrja a keresztényt, aki szerinte
úgy is nehéz munkára van teremtve. Végre
azért nem versenyezhetnek a keresztények a zsidókkal
kereskedelmi pályán, mert ezeknek nagy előnyt
biztosít társulati szervezkedésük és a hatalmokban
lévő sajtó.

34. Hogyan uzsoráskodnak a zsidók?
Hogy a gyors meggazdagodás ezen kiváló
tényezőjével foglalkozhassék a zsidó, előbb kereskedés,
csalás, vagy ennél is rosszabb módon kell
valami kevés pénzt, gabonát vagy más forgalmi
cikket szereznie, melyet aztán a szorultságban
lévő kereszténynek lehetőleg rövid időre és nagy
kamatra költsönöz megfelelő biztosíték mellett. De
azzal még korántsem éri be, hanem mindjárt a kötelezvénybe
az adott összegnek kétszeresét írja
be, s a visszafizetésre oly időt határoz, melyben
adósa nem tehet szert pénzre. Időközben különbféle
szolgálmányokat, ajándékokat csikar ki adósától,
aki akarva, nem akarva teljesíti hitelezőjének
méltatlan kívánatait, azon reményben, hogy majd,
ha annak idején nem tud fizetni, nem fog vele
szigorúan bánni hitelezője. Azonban a fizetés idejének
közeledtével már emlékezteti tartozására a
zsidó; aztán mindinkább szorongatja, hogy megfélemlítse
és szabódásra bírja. Ha van elégséges
biztosítéka az adósnak, kiegyezik vele a zsidó,
úgy hogy az adós a várakozásért jókora összeget
ír alá új kötelezőben a hitelezőnek szintén magas
kamatra. Végre, ha az adós oly szerencsés helyzetben
van, hogy a második határidő leteltével
kifizetheti tartozását, úgy már legalább ötször anynyit
kell visszafizetnie, mint amenynyit valósággal
költsön kapott. Azonban ily áron csak ritka esetben
hagyja menekülni hálójából kiszemelt áldozatát
a zsidó ármány; mert a zsidó hitelező holmi
cselszövény által úgy intézkedik, hogy az adós a
harmadik és negyedik határnapon se tudjon fizetni.
Így aztán mindig szabódás és fülig való eladósodás
a dolga, mely öt szívtelen hitelezőjének szolgájává
teszi. És midőn már látja a zsidó, hogy
hamis követelése a biztosítéknak legalább felét kimeríti,
bepörli adósát, elárverezteti birtokát; eltávolít
másokat az árverezéstől különbféle mesterfogásokkal,
hogy ő vehesse meg fele áron a birtokot; így
jutván 50 forint uzsorás költsönnel pár év alatt
6000 forintot érő birtokhoz.

35. Mire való hát az uzsora-törvény?
A mostani uzsora-törvény, mely hihetőleg zsidógyárból
került ki, csak arra való, hogy a becsületes
tőkét elriaszsza, s a költsönre szorultakat,
a becsülettel nem törődő zsidóságnak martalékul
dobja, az úgynevezett szabadelvű kormány és törvényhozás
nagyobb dicsőségére.

36. Nincsenek-e keresztény uzsorások is?
Vannak ugyan keresztény uzsorások is; mert
a névleges keresztények sok rosszat elsajátítottak
már a zsidóktól; mindamellett, ha nincsenek zsidóval
szövetségben, az ő fosztogatásuk úgy aránylik
a zsidókéhoz, mint a szúnyog csípés a skorpió
harapáshoz.

37. Vannak-e orgazdák is a zsidók között?
Vannak bizony, és pedig számtalanok mind
városokban, mind faluhelyen. Ezen gyalázatos foglalkozás
igen alkalmas arra, hogy a munkakerülő,
szegény zsidók hamar vagyonhoz jussanak. Minthogy
a tolvajok és rablók igen olcsón adnak túl
könnyen szerzett prédájukon, kivált ha a vevőnek
hallgatagságában és eszélyességében megbízhatnak;
eziránt pedig a zsidó természet kellő biztosítékot
nyújt, még a fölfedeztetés veszélyében is
tudván segíteni magán az orgazda, hasonszőrű
hitsorsosainak közreműködésével. Azért, ha valakitől
oly tárgyat oroznak el, mely a tulajdonosnak,
személyes érdeklődésénél fogva, sokkal becsesebb,
mint amenynyit valóban ér, leghamarább úgy juthat
ismét annak birtokába, ha az ellopott tárgynak
valódi értékén fölül valamit ígér az effélékkel
foglalkozó zsidónak és lemond a törvényes keresetről.
Ritka eset, hogy a megbízott zsidó meg ne
kerítse az ellopott tárgyat, kivéve, ha nem bízik az
ígérőnek szavában.

38. Mit tapasztalunk faluhelyen?
Azt tapasztaljuk, hogy a cselédek és a gazdák
fölnőtt gyermekei által korhelykedés, kártyázás,
vagy cifrálkodás végett elkövetett lopások a
zsidó orgazdának nem utolsó jövedelmi forrását
képezik. Még maguk a gazdák nejei is, majd torkoskodás,
majd pipere kedvéért a legszükségesebb
élelmi s egyéb házi szereket is megdézsmálják
saját kamarájokban, s titkon a zsidóhoz viszik potom
cserébe. Ebből aztán megfejthető azon talány is:
mikép lehetséges az, hogy majd minden községben
találhatók olyan zsidók, akik látszólag semmivel
sem foglalkoznak, még is jól élnek, úriasan
ruházkodnak, szükségtelen cselédet, lovat tartanak,
s mindamellett pénzben soha sem szűkölködnek?
Azért bátran lehet állítani, hogy, ha nem volnának
zsidó orgazdák, a napirenden levő lopásoknak, rablásoknak
tizedrésze sem történnék.

39. Hogyan csalnak a zsidók?
Ezerféleképen, ha mégis számokkal kifejezhetők
azon hamisságok, cselfogások és ámítások,
melyeket üzleteikben mások megkárosítására fölhasználnak.
− Minden gondolatuk, szavok és mozdulatuk
közvetetlenül, vagy közvetve csalásra irányul.
Erre céloz minden törekvésök; ebben szerepel
kiváló tehetségök, hitelök, még vallásos buzgalmok
is. Azért leginkább kedvelne az olyan üzletet,
foglalkozást, melyben legtöbb alkalmok van
nyereségdús csalásra. Ε miatt szeretnek mindnyájan
kereskedéssel foglalkozni, melylyel csaknem egyenértékű,
néha még jövedelmezőbb is az italmérés.
Azután jön a mészáros- és pékmesterség, melyek-
ben ha versenyez velök a keresztény ember, okvetetlenül
tönkre megy; mert nem érti úgy a mesterséget
mint a zsidók, t. i. a csalás mesterségét.
Így lehetséges csak, hogy a ronda zsidó nagyobb
haszonbért fizethet a korcsmától, mint a keresztény,
és még meg is gazdagszik belőle; mert hamisított
az itala, hamis a mértéke, hamis a krétája, számvetése,
fizetése, hitelezése, törlesztése, követelése,
hamis még utolsó lehelete is.


IV. FEJEZET.
A zsidóság előbbi helyzetéről.


40. Miért nem gazdagodtak nálunk a zsidók
előbbi időkben.
Mert előbb ők csupán a legalábbvaló árúval
kereskedtek kicsinyben, és azt is kénytelenek voltak
aztán keresztény nagyobb kereskedőknek eladni
csekély nyereséggel. A könnyen rászedhető köznépnél
pedig a jobbágyság eltörlése előtt igen
kevés pénz és csekély szükséglet volt; azért vele
a zsidó ritkán érintkezett, tehát alkalma sem volt
a népet fosztogatni. A birtokos urak pedig szóba
sem álltak zsidóval; csupán a köznemesség szolgáltatott
akkor alkalmas talajt az üzérkedésre, de
ez is veszélyes ingovány volt a zsidóra nézve;
mert fokossal fizetett a csalónak.

41. Tehát a jobbágyság eltörlése nem vált hasamra
a köznépnek?
Igen is, hasznára vált, s nemsokára meg is
látszott rajta, hogy a szorgalmas és takarékos gazdák
gyarapodnak; százakkal, ezrekkel rendelkeznek.
Azonban épen ezen gyarapodásuk csábította,
ösztönözte az élelmes zsidókat, hogy velök gyakrabban
érintkezzenek, s a kevésbbé óvatosakat
hálói okba kerítsék és mérges pókokként szíjják ki
friss verőket.

42. Tehát a zsidóknak használt a jobbágyok fölszabadítása?
Mindenesetre, többet használt ezeknek, mint a
fölszabadult jobbágyoknak; mert ezeknek tulajdonukká
válván a földbirtok, hitelalapot képezett,
melyre a zsidó biztosan költsönözhetett a csakhamar
jobb élelemhez és fényűzéshez szokott népnek,
melyet földesúr már nem védett a zsidóságnak
fosztogatásai ellen. Maguk a földművesek pedig
sokkal gyarlóbbak voltak, hogysem a zsidók
csábításainak ellenállhattak, kelepcéjöket elkerülhették
volna.

43. Mi okozta mégis leginkább a népnek elszegényedését?
A zsidóságnak és a tőkének fölszabadítása.

44. Menynyit ártott a nép jólétének a zsidóság
fölszabadítás?
Ez képezte a halálos döfést, nem csupán a
volt jobbágyok és köznemesség, hanem számos
nagybirtokos jólétének megsemmisítésére is, alkalmat
adván a ravasz zsidóknak nemcsak a forgalomban
lévő pénzt, hanem az ingatlan birtokot is
a hiszékeny birtokosoktól elsajátítani, és ekképen
szolgáikká tenni azokat, akik előbb uraik voltak.

45. Miben mutatkozik leginkább a zsidók fölszabadításának
káros hatása?
Leginkább mutatkozik ez az ingatlan birtok-
nak zsidó kézre jutásában, melyet csak úgy potom
áron, holmi cselfogásokkal rohamosan tettek és
tesznek sajátjukká; úgy, hogy napjainkban már a
legterjedelmesebb uradalmak, a legszebb paloták,
a főúri családok híres várai zsidókat uralnak, kik
csupán zsellér lakói voltak a legrongyosabb viskóknak.
Előbb mindnyájan gyalog kullogtak nehéz
batyukkal terhelve, s ha néha egy lovas kocsit
fogadtak, _ heten mentek rajta vásárra; most pedig
minden bitang zsidónak van saját lova, s a legszebb
fogatok zsidóra vallanak. Csaknem minden
korcsma, mészárszék az ő kezökben van. Már a
közhivatalokba is befurakodnak; a zsidó bírák, zsidó
ügyvédek, zsidó orvosok szinte hemzsegnek;
egyéb, bizalmat igénylő, fontos állások is már ezen
megbízhatatlan fajjal vannak betöltve; s jaj annak,
aki karmaik közé jut.

46. Miért szabadítottak föl tehát a zsidókat?
Csak szabadelvűségből; valósággal pedig azért,
hogy a zsidóság fölszabadítói legyenek jövőre annak
rabjai; kik már akkor is a zsidók kincseinek
igáját viselték, midőn felszabadításukat eszközölték.
Másképen nem is képzelhető, hogy ezen vészthozó
lépést megtették volna, a legnagyobb magyarnak,
boldogult Széchenyi István grófnak bölcs
óvása dacára. A könnyelmű felszabadítók ugyan
megérdemlették sorsukat, csakhogy fájdalom! magukkal
együtt egész nemzetünket örvénybe sodorták.
Azért mondák már akkor a messzebblátók,
hogy inkább az akkori országgyűlést kellett volna
fölszabadítani a zsidók pénzigájától.

47. Hát más országokban nincsenek fölszabadítva
a zsidók?
Dehogy nincsenek; föl vannak szabadítva a
legtöbb országban, és a legnagyobb birodalmakban;
ámde fölszabadításuk olyankor történt, midőn
azon országok lakosságának zöme értelmi fejlettsé-
généi fogva már biztosan versenyezhetett a zsidókkal.
Mi ellenben, a még tudatlan és jóhiszemű népet
martalékul dobtuk a ravasz zsidók cselszövényes
kizsákmányolásának, telhetetlen kapzsiságának.

48. Tehát mégsem mindenütt oly ártalmasak a zsidók,
mint nálunk?
Ha mindenütt oly mértékben űzhetné ezen
kincsszomjasfaj fosztogatásait mint nálunk, úgy már
az egész világ a zsidókat uralná; de másutt annak
idején gondoskodtak arról, hogy a zsidók, ha
teljesen ártalmatlanokká nem tehetők is, legalább
korlátolva legyenek hamis üzleteikben és mindent
elnyeléssel fenyegető törekvéseikben. Azonban kisebb,
nagyobb mértékben mindenütt érezhető káros
hatásuk, és azért mindenütt ellenszenvvel viselkedik
irántok a nép.


V. FEJEZET.
A zsidóság korlátlan garázdálkodásának okai.


49. Miért nem korlátolják nálunk a zsidók túlkapásait?
Azért nem teszik, mert már igen is nyakunkra
nőttek, úgy hogy most már ők képviselik nálunk
a hatalmat; ennélfogva mindazon tényezők, melyek
hivatva volnának ennek eszközlésére, némileg tőlök
függnek. Maga a kormány és az országgyűlés is
kiváló tekintettel van rajok, nem csupán magán
szolgálatukért, hanem azon nagy befolyásuk miatt
is, melyet pénzhalmazaikkal és a zsoldjokban álló
sajtónak segítségévei a közügyekre, az országok
sorsára gyakorolnak.

50. Milyen eredménye lesz ezen visszás állapotnak?
Ennek sajnos eredménye már mutatkozik azon
elkeresedésben, melyet a zsidóság hencegő hatalmaskodásai
a népnél előidéztek, mely leginkább
érzi terhes igájokat, s keserves keresményének
elnyelőit látja bennök; méltán aggódva, nem csak
egyes polgárok, hanem a haza jövő sorsán is, mely
e hazátlan kincsimádók tetszésétől függvén, borzasztó
örvény szélére jut, hogy elpusztuljon a vitéz
bajnokok sírjain dőzsölő korcsivadék, mely kivetkőzve
az ősapák dicső erényeiből, nem szégyenli
a hónából kiátkozott, kóborló fajt magához
ölelni, s hazánk sírásójává tenni.

51. Hát a zsidónak nincs hazája?
Sem országa, sem hazája. A zsidóság valóságos
élősdi faj, mely másoknak életnedvével táplálkozik,
úgy, hogy míg maga szemlátomást gyarapodik,
az éltető törzset tönkre teszi. Ily élősdi faj
nem állhat fönn a maga erejéből, munkájából, termeléséből,
hanem mások által kapartatja ki a forró
gesztenyét, s aztán maga eszi azt meg; csupán a
silány héjat engedvén át a fáradozóknak.

52. Miért van zsidóktól függő országgyűlésünk?
Mert a választók nagy többsége vagy nem
ismeri választói jogának fontos voltát, vagy legalább
nem fektet nagy súlyt ennek célszerű gyakorlására;
majd közönyösségből, majd csábítás
vagy vesztegetés folytán hozzájárulván oly képviselők
választásához, akik nem a közjó érdekében
vágyódnak ezen fontos állásra, hanem saját hasznukat
keresve; és mint képviselők, azoknak szolgálatába
szegődnek, kiktől maguk részére várnak
jutalmat eladott szavazatuk fejében; mit sem törődve
választóik s a haza érdekeivel. Kivált, ha
sok pénzökbe került megválasztásuk, azt gondolják,
hogy csak kártalanítják magokat, ha a választásra
fordított költséget busás kamattal együtt viszszaszerzik.

53. Miért van zsidóktól függő kormányunk?
1-ször azért, mert alkotmányos államban a
kormány az országgyűlési többségnek kifolyása,
melynek jellegét fölveszi és viseli.
2-szór azért, mert nagy befolyással bírván a
zsidóság mindenütt, csaknem tarthatatlanná tenné
a kormánynak állását, ha ez hozzá nem alkalmazkodnék.
És végre
3-szor azért, mert a pénzszükségben szüntelen
szenvedő kormány gyakran szorul költs önre, melyet
csak azoktól kaphat, kiknél mindig pénzözön
van, a zsidóktól.

54. Milyen bűnt követ el a megvesztegetett választó?
Égbe kiáltó bűnt követ el az olyan választó,
aki meggyőződése ellen megbízhatatlan, gyanús,
vagy épen jellemtelennek ismert képviselőjelöltre
szavazván, közreműködik a törvényhozás kiváló tényezőjének
meghamisítására; és pedig vétkezik:
1-ször önmaga ellen erőszakot tévén jobb
meggyőződésén és alárendelvén fontosabb érdekeit
a pillanatnyi haszonnak.
2-or felebarátja ellen; veszélyeztetvén polgártársainak
érdekeit is becstelen üzletével.
3-or hazája ellen; melynek árulójává, sírásójává
lesz, kitüntetés vagy választói jogának elprédálása,
megfertőztetése által. Miért a haza nemtője
bosszúért kiált az égbe, hogy a magyarok Istene
mennyköveinek legtüzesebbikével sújtsa pokol fenekére
az édes hazának enynyire elvetemedett, gaz fiát.

55. Kik szoktak vesztegetni?
Mindazok, akik nem bízván keresetök igaz
voltában, nem mernek üres kézzel megjelenni a
választók ítélőszéke előtt. Ilyenek: a gazdag dicsvágyók,
az érdemnélküli hivatalhajhászók, a tudatlan
becsvágyók, a magánérdekek bérencei vagy
rabjai, és a bizalom vesztett kormány.

56. Hogyan teheti azt felelős, kormány?
A kormánynak felelőssége a gyakorlatban −
fából csinált vaskarika. − Míg szavazattöbbséggel
rendelkezik valamely kormány az országgyűlésen,
addig hasztalanul vonják felelősségre; mert pártja
mindig fölmenti őt a vád alól köteles szavazattöbbsége
által. Ha pedig nincs döntő pártja, úgy
pusztulnia kell a kedves bársony székekről.

57. Hogyan kell jó hazafinak bánni a vesztegetökkel?
Kerülni kell őket, mint a gonosz szellemeket
és megvetőleg elfordulni tőlök. Azonban, ha a választó
egyén nem bír kellő szilárdsággal ellenállni
pénzbeli, vagy itatási kísértésöknek, fogadjon el
mindent, amivel kínálják, azon benső, erős fogadással,
hogy mindamellett megmarad meggyőződésénél s
annak idején úgy fog szavazni, mintha semmit sem
kapott volna. És ha megtartja fogadalmát, úgy ő
nem tekinthető megvesztegetettnek, és felelőségre
sem vonható ezen az alapon, de az önkénytes
ajánlatok elfogadása miatt sem, ha azokért netán
tett ígéretét nem teljesítette is, mert a rosszra
adott szavának megtartására a keresztény erkölcs
elvei szerént kötelezve nincs is; nem is lehet.


VI. FEJEZET.
A zsidókérdés megoldásáról.


58. Hogyan nevezzük a zsidóság túlkapásai folytán
fölmerült közbajt?
Röviden zsidókérdésnek nevezzük azt.

59. Létezik-e mindenütt zsidókérdés?
Kisebb nagyobb mértékben majd minden országban
létezik zsidókérdés; kiváltképen mégis
azon államokban, melyeknek művelődése, más szerencsésebb
államokéval egy időben különös viszonyaik
miatt nem történhetvén, fejlődési hátramaradásuk
alkalmas talajt szolgáltatott arra, hogy a
műveltebb országokból a felvilágosodás által kiszorított
zsidók, önkénytelenül azon országokba özönlöttek,
melyekben könnyű volt nekik még a sötétben
botorkálni, a zavarosban halászni; saját előnyükre
zsákmányolván ki a fölvilágosodás és népnevelés
ottani hiányát.

60. Van e nálunk zsidókérdés?
Van bizony, pedig oly mértékben, hogy annak
terjedelméről és vészthozó hatásáról fogalma
sincsen a műveltebb külföldnek, és azért ez nem
is ítélheti meg alaposan a zsidók miatt aggodalmunkat
és eljárásunkat.

61. Mi a teendőnk a nálunk nagymértékben létező
zsidókérdéssel szemben?
Minden kérdés feleletet igényel, tehát a zsidókérdés
is. Erre pedig feleletül szolgál annak
megoldása.

62. Miképen eszközölhető a zsidókérdésnek megoldása?
Az idő- s a helyi viszonyok kívánalma szerint
különbféle módon. Vannak országok, melyekben
egyszerűen úgy oldották meg a keletkező zsidókérdést,
hogy annak idején, vagyis a zsidóság fölszabadítása
előtt, megkívántató fokot érvén el bennök
a műveltség, e világosságot kerülő fajt nagyrészben
kiszorították kebelökből, miként a bor
erjedésekor kiveti a káros törkölyt. Másutt meg
csekély mérvben jelentkezvén ezen kór, könnyen
gyógyítható. De nálunk már idült vészkórnak tüneteit
mutatván, gyökeres orvoslást vagy épen
műtétet kíván.

63. Miben áll ezen orvoslás.?
Az antiszemitizmusban, vagyis önvédelmi intézkedések
szigorú alkalmazásában.

64. Nem volna e hajnak másféle gyógyszere?
Volna ugyan más gyógymódja is; csakhogy
ehhez semmi reményünk sincs, mert alkalmazása nem
tőlünk függ.

65. Miben állna-e gyógyómd?
Abban, hogy a zsidók, megelégedve eddigi
fosztogatásaikkal, most saját biztosságuk végett
önkényt vonuljanak vissza az őket számaránylag
megillető működési körbe, vagy pedig a törvényhozás
szorítsa őket oda, hol ártalmatlan lesz müködésök.

66. Miért nem várhatunk sikert e gyógymódtól?
Mert a telhetetlen zsidók önkényt soha sem
vonulnak vissza az üzletben s más fontos ügyekben
elfoglalt, jövedelmes állásaikból; sőt mennél
inkább növekedik számuk, annál inkább tágítják
hatáskörüket is.

67. Miért nem szoríthatná arra őket a törvényhozás?
Mert a törvényhozás, melynek elengedhetet-
len föladata, alkalmas eszközökről gondoskodni,
bármely kártékony hatásnak ellensúlyozására,
nagyobbára pénzigájokat viselvén, mit sem mer
ellenök tenni. A végrehajtó hatalom pedig szintén
szemet huny, hogy a zsidókkal jó lábon állhasson.
Különben is a képviselők többsége a kormánynyal
együtt az álszabadelvűség nótáját járja, a szabadság,
egyenlőség és testvériség meghamisított fogalmainak
tág keretében.

68. Mit tehetne e végre a törvényhozás?
Ez legtöbbet tehetne oly törvények létesítése
által, melyek alkalmasak mind magán, mind közügyekben
kellő arányt biztosítani a kereszténységnek,
s ezt megótalmazni a zsidók elnyomása és
kifosztása ellen.


folytatás a II. részben