Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: A boldog/talan ember - 25.  E-mail
Emberélet rontások - intenzív osztály
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „KUPLERÁJ”

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

Képtalálat a következőre: „PROSTITÚCIÓ”

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 25.

Képtalálat a következőre: „KUPLERÁJ”

A BOLONDOKHÁZÁBÓL

A végtelenséget belátom;
Kezdet sehol sincs énmegettem.
Átestem miljó változáson;
De nem tudom, mikor születtem.
Ezer halálom volt immár nekem,
S születésimnek száma végtelen.
Voltam az első vércsepp egykor,
Amely Kainra csepegett,
S a rózsaszál, mely a habasszony
Vércseppiből keletkezett.
S mikor kő voltam, hideg, érzéketlen,
Nyugalmat én akkor se leltem;
Mert Jákob rajtam álmodá,
Hogy angyallal harcolt soká!...
Volt egyszer egy mihaszna, vak s beteg;
Mondott egy hosszú, büszke éneket
Hős Ilionról, harcokról... szegény!
A koldusbotja voltam én.
Sok szeretője volt Aszpáziának:
Én voltam a szíve neki.
Egy bölccsel egykor engem itatának.
Hjah! Bölcset gyilkol, aki teheti.
Abdérában csupa bolond lakott;
Engem, a békát, egy se bánthatott.
S voltam a Kleopatra buja szája;
Antoniust csókoltam eleget;
S hogy elrohadt a föld legszebb rimája,
Belőlem kígyó mérge lett.
Az asszonyok is mérgesek;
Marnak, kínoznak, rontják véredet.
Jézusnak egykor Golgotán
Mint szivacsot nyújtott a vad pogány.
Sóhajtozám Ahasvér ajkain:
Meg nem halhatni óriási kín!
Lángoltam és eretneket
Nyaldosnom ó, be jólesett!
S midőn szél ingatott a fán
S voltam borízű alma, tán
Megettek?... Ó, dehogy!... Fura!
Tellnek valék a centruma.
Pestis voltam, s megöltem legelébb
Egy olasz amoroso kedvesét.
Tövis koromba' volt egy kis kalandom
Burgundi Máriával, s mért tagadnom,
Jó tréfaság volt, s mondhatom,
Gyönyör volt a szemérmes asszonyt
Halálra kínzanom.
Nem is levék aztán pocsékra tinta;
Mert egy sűrű vérű komédiás
(Rossz gyomrúak mondják, derék írás)
Hamlet históriáját vélem írta.
Később, emlékszem, Don Quijote
Agyában volt a székhelyem,
S a jó lovag legott
Sovány s bolond lett szörnyűségesen.
S mert nincsen kötve semmi kelyhe',
Lettem Marat-nak nyelve,
Aztán meg' édes torkú csalogány;
Megédesült dalomtul a magány.
Voltam pompás kamélja; kéjjel
Örömlány keblén hervadék el.
Sőt már golyót is öntöttek belőlem;
Csatába vittek katonák;
Prédára lestem puskacsőben,
S Petőfi szívét jártam át.
S bár sorsom ennyit változott,
S nem múltam el s el nem múlok.
S míg ezeket beszélem,
Egy bolondnak fejében
Egy darab agyvelő vagyok.

1878

Képtalálat a következőre: „KUPLERÁJ”

*

Már

hogyne vedelnél,

hisz bánatod van –

és persze, hogy

bánatos vagy, hisz iszol!

*

Már

leggyűlöltebb

ellenségednek is

meg tudtál bocsátani,

de magadnak még/már nem

*

Már

minden lehetőt

tudsz az alázatról, áhítatról –

de ilyesmit még nem éreztél

*

Már

mondatod felénél

az unalom holtpontján vagy:

kis híja van, hogy el nem alszol

*

Már most

azért aggodalmaskodsz,

mi lesz, ha három év múlva kemény tél jön

*

Már

most eldöntöd,

hogy egy év múlva

hánykor kelsz fel és mit ebédelsz

*

Már

sikerül

kiskorában

úgy elrontani gyereked,

hogy egész életed megkeseríti

*

Már

véget ért

a színi előadás,

s te még mindig

Napóleonként viselkedsz

*

Más ne

gyönyörködjön kedvesében:

legszívesebben vitrinbe, széfbe zárná

*

Mások által

papírodra írt szövegből

okosnak akarsz látszani,

de ha egyszer elfújja a szél…

*

Mások

el-elmaradó

szeretet-megnyilvánulásait

pótlandó agyonkényezteted magad

*

Mások

felett pálcát törve

eltöröd saját, egyetlen varázspálcád is

*

Mások

fényében sütkérezel,

s azt hiszed, hogy te magad világítasz

*

Mások

szokásait kinevetve

önmagadról állítasz ki

megmagyarázandó bizonyítványt

*

Még a feleslegből is

rosszkedvűen, fogcsikorgatva

adakozol mintha vért, vesét adnál

*

Még

a feltétel nélküli

szülői, baráti segítséget is

visszautasítod: „lekötelezne”

*

Még

ahhoz is

lusta vagy, hogy

hangképző szerveiddel

artikulálj egy S.O.S.-t

*

Meg

akarod

komponálni életedet,

s így elhanyagolod a nap kötelességeit

*

Még

büszkélkedsz is vele,

hogy te gyereked legjobb

barátja/barátnője vagy…

Képtalálat a következőre: „NYILVÁNOSHÁZ”

*

Még

nem hasaltál le a fűbe,

így neked csak térkép

e „mikro-kozmikus” táj

*

Még

rossz belátásod sincs,

hogy is lehetne téged

így jobb belátásra bírni?

*

Még

unokáid is

átkoznak majd

síremlékműved és

berendezésed kamatait nyögve

*

Meg-

átkoztak

a törökök:

szomszédaitokkal

kiélezed konfliktusaidat,

körkörös frontot nyitsz

*

Meg-

csonkítod magad,

hogy koldulhass, de

az emberek viszolyogva kikerülnek

*

Megcsömörlesz

az „édes semmittevésben”,

mert ezt nem fogja közre a „hajrá”

(lásd még: via activa – via contemplativa)

*

Megértés,

és megérzés

és megbeszélés híján

hálószobátokból kínzókamrát,

ágyatokból kínpadot csináltok

*

Megfeszülve

szorítod össze a szádat,

nehogy egyszer is elnevesd magad

*

Meghátrálsz

a napi létküzdelmek elől

a diliflepni és a diliház védettségébe

*

Meghúzod

a vészharangot

és kiabálsz, elrohansz,

pedig pont a te házad ég

*

Megirigyled

a kövek maradandóságát,

ezért kihűtöd, megkeményíted

amúgy lágy, meleg érző szíved

*

Megirigyled

a nők természeti kiváltságát,

és férfi létedre szülni akarsz

*

Megírod

ugyan a levelet,

de titkosírással,

rossz címzéssel –

vagy fel se adod

*

Megistenülni

mentél egy szektába,

de ott fanatizálódva

vadállattá süllyedtél

(vagy elbirkásodtál)

*

Meglopod magad:

a gyönyörű pásztorórákat

pár perces kóbor numerákra redukálod

*

Képtalálat a következőre: „PERDITA FESTMÉNY”

REVICZKY GYULA

A CIGARETRŐL

Cigaret-füst karikája -
Egyik a mást be se várja,
Mintha szólna: nem lehet!...
Ilyen éppen a mi részünk,
Füst az élet; elenyészünk,
Mint a kicsi cigaret.

Ifjuságunk fényes álma...
Köd borítja nemsokára,
Lángot, álmot hamu fed.
Szíved is, ha már kiége,
Eltiporják s vége, vége!...
Mint a kicsi cigaret.

Hamuból az árnyak intnek,
Özvegyei régi hitnek;
Tudják még az éneket:
Az az álom, az az élet,
Füstbe hamvad, tovaszéled,
Mint a kicsi cigaret.

Hit s remények büszke vára,
Ifjukornak ideálja
Füst csak és lég... hova lett?...
Végtelenség titkos utja...
Minden egyképpen befutja,
Mint a kicsi cigaret!

Cigaret-füst karikája -
Egyik a mást be se várja,
Mintha szólna: nem lehet!...
Rövid álom, rövid élvek!
Elenyészik, füst az élet,
Mint a kicsi cigaret!

1876

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „PERDITA FESTMÉNY”

*

Megöregedve

egyre bizalmatlanabb

vagy saját családodhoz –

de vadidegent beengedsz…

*

Megriadsz

az álláslehetőségtől,

így azután ki sem derülhet

alkalmasságod/alkalmatlanságod

*

Megtört lelked

nem forrasztod egybe,

s ezzel vészes rést nyitsz

immunrendszered gátján

*

Megúszhattad

volna három évvel,

de „őszinte beismeréssel”

jogerősen hatot is kaptál

*

Megvárod,

hogy megjöjjön

hozzá a kedved,

akkor nyújtasz elsősegélyt

Képtalálat a következőre: „NYILVÁNOSHÁZ”

*

Meg-

veszed az összes

kaparós sorsjegyet,

hogy biztosan te nyerj

*

Méltatlanra pazarolod

szellemi, lelki és fizikai

energiád jó, tetemes részét

*

Mérget veszel rá,

hogy veled minden

a lehető legrosszabbul fog elsülni

*

Mértéktelenül

zabálva az orvosságot

vagy placebo vagy méreg lesz belőle

*

Mesterséges

paradicsomot kreálsz:

összeengeded a farkast

a báránnyal és „nudistáskodsz”

(irigyled a pucérkodó kisdedeket)

*

Mesterséges

próbákat eszelsz ki,

hogy teszteld szerelmed,

míg az ettől el nem hamvad

*

Miattam

senkinek ne

legyen rossz érzése:

minden kívánságotokat teljesítem

*

Miért is

gyarapítanád

emberi bölcsességed,

ha se egy Szókratész,

se Jézus nem lehetsz?

*

Miért

rohannál vízért,

hogy oltsd a tüzed:

csak a szomszéd háza ég

*

Mikor

végre nagy nehezen

el- és megéred a nyugdíjkort:

lassan megöl az ún. dögunalom,

nem tudsz mit kezdeni magaddal

*

Mindegy milyen

csak gomba legyen:

ehető, mérges, bolond? –

ilyen apróság nem számít!

ilyen kicsiségre te nem adsz!

*

Minden

célod elérted,

s ennek ellenére

vagy épp pont ezért:

teljesen ki is üresedtél…

*

Minden

cuccod, szatyrod

egy kezeddel cipeled –

ha tönkre is megy,

egy jó még így is marad…

*

Minden

csillogó csalira

ráharapsz és azután

horogra akadva kipecáznak

(már nem te döntesz sorsodról)

*

Minden

egyes apró cikket

ott veszed meg, ahol

az most épp a legolcsóbb

(futkosó mérgezett egér…)

*

Minden energiád

felemésztette a házad,

kapcsolataid ápolás hiányában

kimúltak, kiszenvedtek, elsorvadtak

*

Minden

esti számvetésed

csak kudarcélményt hozhat,

mert mára is túl sokat terveztél…

*

Minden évben

tartasz egy olyan napot,

amikor nem csinálsz magadból bohócot

*

Minden

egyes falatot

úgy ízlelgetsz

és úgy nyelsz le,

mintha az halálos

mérget rejthetne…

*

Minden

időd elveszi, hogy

mindenkitől mindenben

különbözzél: különcködj

*

Minden járt

utat elhagysz,

annyira erőlteted, hogy

„egyéni” úton „haladj”

*

Minden kóbor

állatot befogadva

családi otthonodból

végül állatmenhely lesz

*

Minden

lemondás

egy kis halál:

csoda, hogy még élsz,

vagy ez csak látszat?

*

Minden oroszlánt

meg akarsz szelídíteni,

hogy doromboló házicicus legyen

*

Minden

rossz hagyományt

átmentesz, feltámasztasz,

őrzöl és valahogy életben tartasz

*

Minden

nagy vágyat

elfojtasz vagy

kiölsz magadból,

hogy ne érhessen csalódás

*

Mindenáron

hős akar lenni:

életveszélybe sodrod,

hogy esetleg megmentsed

(és így ezzel imponálj Őneki…)

*

Mindenből

kiszorítósdit csinál,

ahol mindig eggyel kevesebb hely van

(neki csak ily versenyben izgalmas élni)

*

Mindenhez

érteni akarsz,

ezért mindig azt csinálod,

ami még éppen nem megy

(és így hóhéra leszel annak)

*

Mindenképpen

megsimogatod a nyulat,

ha beledöglik is és te ki is borulsz

*

Mindenki eszén

túljárva próbálsz

mindkét hadban

álló félnek kémkedni

(egy kettős ügynökből

így lesz dupla vesztes)

*

Mindenkit

ügyesen parodizálsz,

de közben valahol elvész,

elsorvadt eredeti hangod

*

Mindennél

fontosabb neked,

hogy meggazdagodj:

egy életre eladod magad a maffiának

(pedig te nem elsősorban gazdag,

de boldog ember szerettél volna lenni)

*

Mindenre

gyanakszol,

ami ingyen van –

a levegőért is fizetni akarsz

*

Mindent

csak egyszer használsz,

majd eldobsz: WC-papírt,

ruhát, cipőt - szeretőt, eszmét

*

Mindent

dafke fordítva csinálok:

félrevonulva eszek, nyilvánosan vécézek

*

Mindent gyűjtesz

és soha nem selejtezel:

kiszorulsz raktárrá lett lakásodból

(vagy beszorulsz, ás rád dől minden)

*

Mindent

meg akarsz újítani:

pl. az utcai cipőkre

sok kis görgőt szerelsz

*

Mindent

olyan pontosan

akarsz elmesélni,

hogy elveszel a részletekben

(és elveszíted a hallgatóságod)

*

Mindent

pénzben akarsz értékelni,

hogy aztán kvantifikáltan

összehasonlíthassad őket

(azt is, ami inkommenzurábilis –

például: az értékesebb ember,

aki magasabb vagy többet keres…)

*

Mindent

szétszedsz

vagy szételemzel,

de már nem tudod

működő egésszé összerakni

(szétszedett óra, szétboncolt ember)

*

Mindent

tudni akarsz:

legyen az rád nézve

felesleges vagy káros…!

(pl. mi mindent gondolnak

most éppen rólad az ismerőseid)

*

Ha sok rosszat

akarsz magadról hallani,

akkor csak hallgatózzál sokat

(az ellenségeid nyílt rosszallása

sokszor sokkal több igazsággal bír)

*

Képtalálat a következőre: „PERDITA FESTMÉNY”

PERDITA

1

Ha durva módon sértelek:
Lelkedre valahogy ne vedd.
A sérelem, ha mutatod.
Ha fáj szivednek: még nagyobb.

Nevess csak rajta, rajtam is.
Ne is gyanítsák, hogy hamis
A jókedv, mely szemedben ég,
S hogy szíved meg van ölve rég.

Kacagj, ha durva szó gyaláz.
Hogy' illenék hozzád a gyász!
Oly nőnél, mint te vagy, szegény,
Gúny, hogyha könny csillog szemén.

2

Szeretlek, mint egy elhagyottat
Egy másik elhagyott szerethet.
Ahogy vergődő fájdalom csak
Képes szeretni: úgy szeretlek.

Nem a gyönyörnek tiszta mézét
Szomjazza ajkam, hogyha csókol;
Az, ami hozzád vonz, a részvét,
Szeretlek, édes, szánalomból.

Szeretlek, mert mint én, leányka,
Te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva
Látom, van árvább szív szivemnél.

Szeretlek önzésből, kimondom;
Mert amidőn szemedbe nézek:
Egyszerre tűrhetőbb a sorsom,
S én kezdlek vígasztalni téged!

3

Fogy a sugár; életnapunk
Hevét veszíti; nem csoda!
Annál gyorsabban hervadunk,
Ha árnyékunk nem volt soha.

Szívünk kialszik csendesen,
Mint hamuvá égett parázs.
Ah, ez többé nem szerelem,
Csak gyönge végső lobbanás!

Lassú haldoklás életünk;
Szerelmünk hervadó virág,
S már csak részvétet érezünk,
Ölelve fonnyadt Perditát.

4

Rajta, rajta! Éld világod!
Csak így lehet igazságod.
Nevess, légy víg, bármi érjen:
Szomorúnak lenni szégyen.

Ismered a földi rendet?
Le van győzve, aki szenved,
S aki sebét nyitva hagyja:
Elvérzik az istenadta.

5

Beteg vagy, azt mondod nekem,
Boldogtalan, bús gyermekem?
Én irgalombul azt kívánom:
Halj meg, míg ifjú vagy, leányom.

Ne várd, míg fonnyadt lesz szíved,
Mint ősz utóján a liget;
Míg lelkedből vad szenvedélyed
Minden világos színt kiéget.

Ó, kérjed inkább istened',
Hogy most hunyhasd le két szemed,
Mikor még van szívedben álom,
S van mit síratnod e világon.

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „KUPLERÁJ”