Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: A boldog/talan ember - 31.  E-mail
Emberélet rontások - intenzív osztály
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 31.

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”

CSALÁDI FÉSZEK

Magány, ridegség bús avarja,
Kerüld a boldogot, míg él.
Avagy, ha nem lehet, sirassa
El bánatát szüleinél,
Ifjú, kinek van apja, anyja:
Őrült vágy lelked' ne ragadja
Ki az idegenek közé!...
Az a világ a közönyé.

Áldott a kis családi fészek,
Hol anya gondja melegít,
Hová bűnbánva visszatérhet
A tékozló fiú megint.
Hol a vihar csapkodta lélek
S a szilaj, átkos szenvedélyek
Egy hű szíven megnyugszanak...
Családi fészek, áldalak!...

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”

*

Még

sohasem láttad

a síkföldi napfelkeltét

*

Kamu

orvosságért,

placebóért fizetsz vagyonokat

(neked nem a boldogság az arkánum)

*

A

„betegségeddel”

próbálsz törődést zsarolni -

beleéled magad a betegségbe,

és úgy maradsz, nincs visszakozás

*

Reménytelen eset:

önmaga elől menekülő

(ami elvileg lehetetlenség)

*

A

baj

közeledtekor

a homokba dugod fejed –

amit te nem látsz, az nincs is

*

Az

istenkísértést

extrém sportnak hívod –

majd a várható balesetkor

a védőangyalod váltanád le…

*

A

szalma-

kazalban

keresed a tűt –

saját dolgod nehezíted

*

Levágod az ujjad,

elvágod a baráti szálakat –

így növelve teljesítményed értékét

(hogy te így már nem vagy teljes…)

*

Olyan

vendéget fogadsz,

- majdnem örökre -,

aki átveszi az irányítást

*

Nem

veszi észre:

nem a viccen,

de rajta nevetnek -

a legviccesebb voltál,

amikor letoltad a gatyád

*

A

veszélyben

életmentő a mimikri –

de utána már a tetszhalál…

*

Az

egyenlők között

lehetnek még egyenlőbbek

(Orwell – Állatfarm)

*

Vakok között

félszemmel is királykodhatsz

*

Az

élet

nem játék:

egy életed,

egy halálod van

*

A

kimondott szót

többé nem lehet visszaszívni,

legfeljebb csak magyarázkodhatsz –

és a szó veszélyes fegyver,

a seb lassan gyógyul,

a heg megmarad…

*

Ki

korán kelne,

aranyat lelne:

ragadd meg a napot!

*

Addig

ütötted

volna a vasat,

amíg meleg volt…

*

Ha

nem másén,

akkor a magad

kárán – se – okulsz

*

Mindent

megszokik,

kibír s el is tűr 

a végtelenségig

*

Békétlen,

veszekedős,

zsörtölődős,

összeférhetetlen,

lelki hadviselő fél

*

Aki

örök lázongó,

bujtogató, hőzöngő,

balhézó, „ellenzéki”

stb.

*

Az

életnek

csak kukkolója,

vagy kussoló kibice…

*

Aki

helyett

mások élik világukat

(ő úgy tesz, mintha élne)

*

Aki

nem akar

egészen felnőni,

családot alapítani,

önfenntartó lenni,

felelősséget vállalni

*

Aki

igénytelen,

mint egy konyhamalac

*

Aki

életgyáva

és így szerencséje se lehet

*

A

bírhatót

eladja álompénzen

*

A

rablott

holmiból

alamizsnát osztó

*

Elutasított

pályázat – indoklás nélkül,

kívül tágasabb – kirúgva, kiutasítva

*

Túl

büszke

– épp tőle –

segítséget kérni

*

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”

AZ ÜRES FECSKEFÉSZEK

Üres immár a fecskefészek,
Elszállottak a kicsinyek,
A boldogság kis hajlokában
Most szemtelen veréb csipeg.

A nyugalom kedves tanyája
Oly gondozatlan, elhagyott.
Ki tudja, hova, merre szálltak
Egyenkint a családtagok?

A család elvesztette egymást,
A gondos anya gyermekit,
S kik egy fészekben laktak egykor,
Most egymást meg sem ismerik.

Átszállnak majd a nagy sereggel
Beláthatatlan tereken.
S egymásra többé nem találva
Kötnek ki túl a tengeren.

S az ősi lak télben, viharban
Szomorún, egymagában áll,
S veréblakóktul bítorolva
A boldog új tavaszra vár.

Mert a langy szellővel, virággal
Megtér a régi fecskepár,
S a kis fészekre minden évben
Uj élet boldogsága vár.

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”

*

Hite-

hagyott –

aposztata hitvalló

*

Martalékul esik

házad a tűzvésznek –

és te meg martalóc leszel..

*

Pepecselő,

nem produktív bérmunka

*

Megvernek,

hogy anyád sem ismerne rád

*

A reménytelenség,

a kilátástalanság pokla

*

Ki-

állhatatlanul

gőgös, fennhéjázó pacák

*

Fenekestől

felforgatott lakás –

szekrény, polc, asztal, ágy stb.

*

Ocsmány

szavak hideg zuhataga,

rád okádott ronda szavak

*

Ágyrajárók,

- melegváltásban - ágytárs

(és nem a kedvesed melegíti)

*

Éjszaka,

félálomban

támadó élősködők

*

Amire

büszke lehetne,

az édes magzata,

éppen azt szégyelli

*

Mindenbe

elakad, belegabalyodik –

végtelen mondatok gubanca

*

Mindenki árul,

s el akar neked adni valamit,

a világ egy nagy MLM hálózat –

már senkivel nem mersz beszélni…

*

Mindig

alul, sohasem felül –

oly sokáig voltál lent,

hogy már nem is tudod,

milyen fent…

*

Elfojtás

és robbanás –

külföldi szexturista

(önleleplező tivornya)

*

Utolsó nap

az iskolában – a seregben,

a kényszermunkatáborban

(anno tilos volt a centi-vágás)

*

Tűző,

kábító nap – napszúrás, hőguta.

Sehol egy árnyákot adó fa, lomb –

és még kalap sincs/lehet a fejeden

*

Lélek

Lélektelen –

lelkivilágtalan – lelki sérült

holt lélek – lelki nyomorék –

elszáll belőle a lélek… stb.

*

Szellem

Szellemtelen –

szellemvilágtalan –

szellemi vak(vezető) -

szellemvilág-járatlan stb.

*

A

háborúnak

a borzasztó,

rémisztő hangjai –

fegyverropogás, ágyúdörgés,

sebesültek jajgatása, halálsikoly,

rémisztő segélykiáltások

(nemi erőszak áldozatok)

*

Tájkép

csata után –

hullahegyek,

felperzselt mezők,

felrobbantott hidak,

az utcán döglött lovak,

lebombázott házak/otthonok

stb.

*

Mamlasz –

megalszik a szádban a tej,

egy mulya,

aki nem mer engem csókolni

*

Ha

merne, nyerne –

a gyáva garantáltan az örök vesztes

*

Muzikális lélek,

akinek fülébe egész nap

borzasztó hamisan fütyülnek

*

Kevés

dologról tud,

s amiről nem tud,

az nem is hiányzik

*

Mindig

elégedett,

hisz a vereségét

is győzelemnek tudja

(és ő győzelem-mániás)

*

Aki

összetéveszti

a bátorságot az istenkísértéssel

*

A

fizetésének

csak a névértékét,

és nem a vásárlóerejét mérlegeli

*

Akinek

a vére vízzé válik –

halvérű, hidegvérű stb.

(nincs vér a pucájában)

*

Kötözködő –

a kákán is csomót kereső,

aki az élő fába is belekötne…

*

A

nagy

adócsalók

büszkén grasszálnak

a mellüket féltéglával verve

*

Struccpolitika –

ha nagyon közel

a veszély, fej a homokba

*

Kis varázsló:

ha becsukod a szemed,

sötét éjszaka van nálad,

és így mindenütt a világon…

*

Olyan

szegényen tartva:

senkit/semmit ne támogathass

*

Lelki bajod titok –

az orvos segít neked

valami „testi” betegséged találni

*

Csapdában:

ha beteget jelent,

akkor előnyöket élvez…

*

Hipochonder –

amilyen betegségről hall,

azt már érzi is bőrén és alatta…

*

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”

ÉNEKEK ÉNEKE

Szaharán jártam, számumot leheltem,
Oázt hiába leltem útamon;
Rám törtek, hogy pihennem ne lehessen,
Sakál, hiéna, bősz ember-barom.
Az üldözött vadnál is kimerültebb,
Erősek közt egyetlen gyönge, én.
Daloltam, ah, de meg nem szelidültek,
Mint hajdan, Orpheusznak énekén.

Tovább vonszolva testem' száz sebével,
Máriámon kívül minden más nekül,
Embert utánzó nép közé juték el,
S nem értettem, beszélt bár emberül.
Ha jött az éj - ennek mindent bevallok -,
Kitörtem: Nincs e néphe', nincs közöm!
Mi eggyel-mással mégis összetartott,
Nem vonzalom volt, csak nyájas közöny.

Köröttem, mint a sárbogár ganajba',
Csak nyüzsgött a tisztátalan tömeg.
Istent tagadtam, kétkedém magamba',
Megátkozám világra jöttömet.
Ez hát az élet! a dicső teremtés!
Ó, hát az érzők sorsa mind ílyen!
Ha csak ki rúg, rabol, mar, az szerencsés,
Minek van akkor érzékeny szívem!...

De hogy te jöttél, nyájasan köszöntve,
Egyszerre ég és föld arcot cserélt.
Jártam szelíden omló fényözönbe'...
Van hát, ki úgy érez, mint én s megért!
Ujjongva hírdetém: Van Isten égben!
Van!... És te legszebb alkotása vagy!
Költő vagyok! Van mért hevülnöm, élnem!
És rendelé, hogy megtaláljalak.

Ó, nem barátság ez, mert több a lángja!
Nem, szerelem se; mert annál hivebb.
A múzsa szűzi, tiszta csókolása
Meg nem bűvölhet úgy, mint a tied.
Szívembe más név a tied helyére
Tudom, hogy nem kerül halálomig.
Amíg dobog, míg el nem áll verése,
Emmát dobogja, róla álmodik.

Ha szépet látok, ha a jót megérzem:
Sugárzó lelkeddel találkozom.
Ha bánatom fölenged a reményben:
Te csókolsz biztatólag homlokon.
Te intesz: Csak előre a magasba!
Föllebb, föllebb!... Ott fénylik csillagunk!
Meg nem vakulsz, ne félj, csak nézz a napba!
Oda megyünk mi, onnan származunk!

Lányságod szűzi, tiszta koszorúját
Hervadni látnom nem hoz bánatot.
Mindig leány maradtál, mint a múzsák,
S gyermek, mint égben a kis angyalok!
Sóhaj nincs ajkadon, csupán mosolygás
A bájadat megrabló éveken.
Ez a szelídség, ez a bölcs lemondás
A boldogság, amint én képzelem.

Az asszonyok között te drága, ritka;
Lemondás, béketűrés angyala!
Te ringatódzol legszebb dalaimba',
Szívem legédesb, eleven dala;
Egyetlen csillag távol múlt homályán,
Átcsillanó fény a jövő ködén:
Viharba' békét hirdető szivárvány,
Szelíden omló fény a csend ölén.

S most elnémulhat mindörökre hárfám.
Elzengtem, ami rajta zenghető.
Idővel vérem hívesebbre válván,
Végső fellobbanása légyen ő!
Kinek nevét körítik dalvirágok,
S ringatják lágyan zsongó ritmusok;
Kit mint az égi múzsát, úgy imádok,
Kiről dalt írni szebbet nem tudok!

1887

Reviczky Gyula

Képtalálat a következőre: „énekek éneke”