Payday Loans

Keresés

Eugéniusz: A boldog/talan ember - 32.
Az emberi életminőség/boldogság
2016. október 12. szerda, 15:46

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai”

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai”

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 32.

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai”

SZENVEDSZ? BETEG VAGY?

Szenvedsz? Beteg vagy? Vajha vágyam
Vihetne szárnyakon,
S hajolhatnék kebledre lágyan,
Én lázas angyalom.

Ó, bár veled, a szenvedővel,
Tölthetnék éjt, napot,
S csókolhatnám varázserővel
Tüzelő ajakod'.

Majd mondanék regét regére,
És bús egy volna csak:
Egy beteg ifjúról, ki végre
Meggyógyult általad...

De én nem szállhatok, mi haszna
Gyötör a bú, a vágy?
Ápoljon hát s álmid' virassza
Szerette jó anyád.

Mint vagy? Gyötörnek lázaid még?
Te drága, szende lény?
Ugye, ugye tavaszkor ismét
Mosolygva jössz elém?...

A tavasz is szomorúságot
Érezne nélküled,
Sóhajtanának a virágok:
Szép asszonyunk beteg!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai KÖNYV”

*

Kéz

kezet mos –

te elnézed nekem,

én elnézem neked

*

Ámítással,

csalással „választott”

vezetőd leválthatatlan

*

Meg-

fogtad

az Isten lábát,

de csak lazán, éppenhogy:

így az kicsúszott kezedből…

*

Nem

közvetlenül

az indiánt irtják,

csak a bölénycsordát…

*

Nem

tartod meg

az Ünnepet,

az Ünnep nem tart meg téged

*

Nem

véditek meg a méheket,

a méz nem véd meg téged

*

Az

esővíz

az állam tulajdona,

a gyűjtő börtönbe megy

*

A

gyors-

éttermek

gyönyörűszép,

csak mérgezett almája

*

A

földtől

elszakított emberek

bekergetése a bűnös városba

*

A

gazdag

folyton titkolózik,

retteg és minden ajtót zár

*

A

szúnyogot

megszűri, a tevét lenyeli

*

Míg

unja magát:

vánszorog az idő –

visszatekintve: elrohant

*

Úgy ad

a feleslegből,

mintha szájától

vonná el a falatot

*

Lelki

élettelen,

lelki világtalan

emberszörnyek, robotok

*

Vak

vezet világtalant –

vakok közt félszemű a király

*

Elmegy

a pásztor,

szétszéled a nyáj

*

Sok

az eszkimó,

kevés a fóka –

struggle for life

*

Monopol-

helyzetből

diktálják a

közüzemi díjakat

*

A

cigányok lopnak,

a zsidó kocsmáros

az orgazda (Kossuth)

*

Az

egyik

emberfaj zongorázik,

a másik meg cipeli az emeletre

*

Mindent

fontosat

tud a humorról –

érti, de nem élvezi

*

Sok

nevetgélésnek

előbb-utóbb nagy-

nagy sírás lesz a vége

*

Vigyorog,

mint egy fakutya –

folyton röhögcsél

*

V.H.:

A nevető ember –

és a Batman Póker figurája

*

Eszmélnél,

de eszme csak

az övé jut eszedbe

(József A./Illyés Gy.)

*

Elájulsz,

eszméletedet veszted

és nem is nyered vissza

*

Ha

álszent

a papod,

akkor biztos,

hogy nincs Isten

*

A

piszkos

mosdóvízzel együtt

kiönti a gyereket is

*

Cseberből vederbe –

kis baj elől nagyba menekül…

*

A nyugalom szobra,

csak pénzbedobásra vált pózt

*

Köz-

biztonság –

fél a vaksötétben,

hátha leüt, kifoszt vkit…

*

Minden tilos –

ami mégis megengedett,

az egyben már kötelező is

*

Minden

rendben van rajta,

benne – csak a torka véres

*

Valaki

folyton a

nyomodban jár,

s nem szól semmit

*

Vizezik a bort –

felhígítod az élet

vizét: híg löttyre

*

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai”

BETEG VAGYOK

Hattyúdal

Beteg vagyok, de már belenyugodtam.
Türök, várok, reménykedem nyugodtan.
Mikor jön végre az a fordulat,
Vagy egy másik, mely jobb arcot mutat.

El kell fogadni, bármit nyújt a végzet,
Aggály, remény egy nap csak véget érnek.
Egy nap mindennel tisztában leszünk,
Bár nem látunk többé, nem érezünk.

Akárhová fordítom is az elmém,
Nincs, hogy megnyugovásom meg ne lelném.
Ó, szép világ, szép ragyogó világ.
Azért könnyű most így tekintni rád.

Itt fekszem, míg az Isten így akarja,
Nem nyitva ajkam céltalan panaszra,
De mégis egyre kérlek, Istenem:
Add, hogy halálom szép, szelíd legyen!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai KÖNYV”

*

Mire

felépül

végre a házunk,

nincs kit vendégül látnunk

*

Rajongód,

tisztelőd számos –

csak szeretőd nincs

*

Élete,

mint békeidőben

a laktanyáé, eseménytelen

*

Akkor

fordulsz

külső segítségért,

mikor már ég a ház

*

Az

új nép-

betegségek

alattomosak –

mire kiderül,

már – állítólag - végleges…

*

Könnyen

kijössz/kihoznak

sodrodból – alacsony küszöb

*

Senki

nem száll be,

csak nem jön érted

a megkövetelt váltságdíj,

még jó, ha örök rab maradsz…

*

Fáradt

vagyok,

éhes és fáradt –

más bajom nincs

*

Oroszlánvadász

akart lenni - ma

döglött oroszlánt rugdos

*

Nyilvánosan,

sőt a gyereke előtt

üti képen, köpi le a főnök

*

Ha

adnak

egy pofont,

odatartod a másik orcád

*

Nem

szart ő a kútba,

csak épp a kávájára

*

A

hátára

fordított,

vergődő kisbogár

*

Hintapolitika –

ide is, oda is húzni, dörgölőzni

(illetve: hol ide, hol oda billenni)

*

Az

ellenség

nem ember,

de ördög – nem

lehet megtéríteni,

vagyis ki kell irtani…

*

„Boltos”:

csak annak adsz,

aki rögtön fizet is –

rövidtávú hitel sincs…

*

19-re

lapot húzó –

merész, bátor,

vagy hazárdőrködő?

*

A

33 ezer

„játékgép” országa –

félkarú rablók – vesztőhelyek

*

A

„politikai

korrektség”

címszava alatt

szellem-kiherélő

*

Az

anya

felfalja

tulajdon magzatát

*

Az

„ártalmatlan”

babonás vak szokások ára

*

Még

a bajra

figyelmeztető

intőt kap ki, s áll a sarokba?

*

A bajusz –

Arany János: ki lesz balek,

Ki a szélhámosok ideális áldozata?

*

A

lüke bárány,

aki az éhes farkast

jóakarójának veszi

*

A

becstelen

életnél sem

jobb a halál –

valahogy túléli magát

*

A

belső és

külső egysége

helyett a kétsége

*

A

betegnek se jár

megkülönböztetés –

éljen az egyenlőség

*

A

betegségem

megérdemelt

büntetésnek tartom –

lejártáig bűntudatom is van…

*

A birka iskola –

aki oda se ballagott,

még dicséretet is kapott

*

A

bizalom

társadalmi tőkéje

régóta hiányzik, hiánycikk

*

A

boldogtalanság

alattomosan és masszívan fertőz

(mint kicsiben például az ásítás…)

*

A

bomlasztónak

minálunk túl könnyű dolga van –

mi magunk könnyítjük meg a dolgát

*

Buridán

szamara -

a bőség zavara –

(éhenhal, mert nem

tud választani két egy-

forma adag széna között)

*

A bú

elemészti a húst,

s belehalsz bánatodba

*

A

bürokrácia

útvesztőiben

bolyongó, kóválygó

szerencsétlen ügyfél

*

Cirkuszi

szórakoztatás:

szabad préda vetés

a kiéhezett vadállatok elé

*

A

cukros bácsi

egykönnyen levesz a lábadról

(az első, aki szépen beszél veled)

*

A

csatát

megnyered,

de a háborút elveszíted

*

A

népítélet,

avagy

a csőcselék felbujtói –

és maguk a lincselők

*

A

daganatos beteg,

betegség kezelési

végzetes tortúrája

*

A

Damoklész

kardja alatt remegni

(pl. életveszélyes ház,

Kilakoltatásra „várva”)

*

A

folyóból

kimentesz,

de ha fázom, nem takarsz be

*

A

mese

mindig

másról szól –

neki semmi nem

az inge, nem veszi magára…

*

Kikapcsolhatatlan

néprádiós propaganda

a levehetetlen fülhallgatón

*

A

postás

cenzúráz:

csak a jó híreket viszi ki

*

A

vállalkozó

a pénzzel lelép,

a rossz munkát otthagyja

*

A

diák

nyilvánosan

hülyéz és pofoz –

de a tanárt rúgják ki

*

A

Didergő

király tanmeséje –

a világpusztító szeretethiány

*

A

dolgok értékét

kizárólag az árával azonosító

*

A

farkadnál,

az orrodnál

fogva vezetnek –

mintha szex rabszolga…

*

A

farkast akarod

ráolvasással, igékkel

kezes báránnyá tenni?

*

A

farok

csóválja a kutyát–

a nyúl viszi a puskát

*

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai”

OSZTÁLYRÉSZEM

Az élet árnyát, fellegét is
Szivárványszínbe' látja lelkem
Csalódni és remélni mégis:
Így van megírva végzetemben.
S dallá szövődik minden eszmém
S mind, amit érzek, álmodom:
De nyitját hasztalan' keresném;
Mi célja, haszna: nem tudom.

Sugártalan, ködös napokba',
Ha rám borúl az éjek éje:
Fölhangzik édesen zokogva
A dal vigasztaló zenéje.
Ez tár elém egy szebb világot,
S ha lelkem errül álmodik:
A könny, a kín, a vér, az átok
Hallelujává változik.

S megszáll a vágy, hogy letöröljem
Könnyeit a szomorkodóknak;
S a béke útját megjelöljem
Azoknak én, akik csalódtak.
Ó, fáj e furcsa, gúnyos élet;
S lelkem gyakorta felzokog:
Az emberek mind oly szegények
S nem lesznek soha boldogok!

Türelmet és szánalmat oltott
Belém a lét nehéz igája.
Tudom, hogy ép' az sose boldog,
Akinek boldogság a vágya.
Tudom, hogy nemcsak én kesergek,
Bajlódik más is eleget,
Hurcolja némán a keresztet,
S nem vigasztalja senki meg.

Ó, hála, hála, hogy keservem'
Nem hordozom magamba' némán!
Van vígaszom, lehet pihennem,
Ha gondok árnya száll is énrám.
Borongás, üdvösség, igézet
Körülzsong lágyan, édesen;
S mit suttogásukból megértek,
Merengő, méla dal leszen.

Saját búbánatomban érzem
Örök bánatját a világnak,
S a lelki szomjazók nevében
Sóhajtom el szelíd imámat.
És öntudatlan', önmagátul
Szakad szívembül énekem,
Örömet, bút, mindent elárul...
S én nem tudom, csak érezem.

S habár jövőmben írva látnám,
Hogy sohasem leszek szeretve:
S dicsőség nélkül, ifjan, árván,
Szegényen dobnak sírverembe:
A vágyat üdvben élni váltig
Síró zenébe önteném,
S dalolva várnám a halált, így
Sóhajtanám ki lelkem' én.

1877

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „betegségek lelki okai”