Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ébredés Purim után
Az emberi életminőség/boldogság
2016. október 07. péntek, 08:50

Képtalálat a következőre: „marschalkó lajos”

Erdey Zoltán:

ÉBREDÉS PURIM UTÁN(×)

SZEKFŰ GYULA "Három nemzedék"-ében a magyar élet antinómiái között említi a zsidókérdést. NÉMETH László e művel kapcsolatban maga is vizsgálat tárgyává teszi e kérdés körül feszülő ellentmondásokat és úgy látja, hogy az egy " új magyar erkölcsiséggel" oldható meg. Ábrándos reménykedéseikre azonban sem a régi, sem újkori történelmünk sem szolgált semmi alapot. Az Európa népeire kényszerített két világháború, a cion-bolsevik forradalmak exportja és a hazánk mindennemű értékhordozó elitjét kiirtó 1945 utáni "Purim" tanulságai azonban végleg arra kényszerítenek bennünket, hogy MARSCHALKÓ Lajossal együtt kimondjuk: a zsidósággal megszűnt a békés koegzisztencia lehetősége és a velük való együttélés nem illik bele a magyar társadalom egyetlen jövendő életformájába sem!(2)

(x)

Szittyakürt, 1999,

___________________________________________

"Világ antijúdaistái - amíg nincs későn - egyesüljetek!"(3)

(Marschalkó)

Képtalálat a következőre: „marschalkó lajos”

NÉP ÉS NEMZET - oly sokszor és szándékosan összekevert fogalmak. A mindennapi szóhasználatban már szinte szinonima-szerűen alkalmazzuk ezeket, jóllehet, tudat alatt is érezzük a két fogalom mögött rejlő tartalmi és minőségi különbséget. Hiába tudjuk, hogy egy nyelv sohasem alkot két szót egyazon fogalom jelölésére, az értelmi tisztázást mégis szinte lehetetlenné teszi a sajtó következetesen következetlen szóhasználata.


... Megfogalmazatlanul is érezzük, hogy a nemzet több és kevesebb, mint a nép. Több azért, mert a népet minőségileg jeleníti meg más népek, nemzetek előtt, és kevesebb annyiban, hogy csupán része a népnek, melyet reprezentál. A közös történelmi sors és faji nemesedés során mennél nagyobb hányada válik a népnek a nemzeti eszme tudatos hordozójává, annál magasabb lesz a nép kulturális színvonala és annál stabilabb az általa létrehozott államalakulat. A nép egésze azonban csak ritka történelmi pillanatokban válik nemzetté, hiszen az emberek többsége mindennapjait mint egyén, mint én, és nem mint népe szerves tagja, mint mi éli meg. Ahhoz, hogy ez a minőségi átalakulás tömeges méretekben bekövetkezzen, a közös kultúrán kívül történelmi kényszerhelyzet és társadalmat aktiváló elit, még pedig nemzeti elit, azaz nemesség kell.


SPENGLER(4) úgy definiálja a nemzetet, hogy az nem más, mint az elevenné formált nép. Ha egy társadalomban a nemzeti elit helyett a világpolgárveszi át az irányítást, annak eredménye egy formátlan és ezért történelmietlen néptömeg. A fentiekből egyenesen következik az is, hogy ha egy társadalomban - általában ... történelmi folyamatokhoz kapcsolódóan - a fellah eszményeket képviselő világpolgár kerül uralomra, ez a nemzet halálát jelenti.(××) Ezért az eltömegesült, nemzeti elittel (nemességgel) és nemzeti eszmével (öntudattal) nem rendelkező nép(tömegek) esetében nemzetről nem beszélhetünk. E fogalom használata a mai, polgárosult tömegtársadalmakra vonatkoztatva tehát eleve hibás és félrevezető. Ha ... jelen esetben mégis ez a szó kívánkozik szánkra, fel kell tennünk magunkban a kérdést: csupán téves szóhasználatról van-e szó, vagy rejtett mögöttes tartalomként nemzeti öntudatunk utolsó szikrájának felcsillanásáról? Több-e ma a magyarság, mint puszta néptömeg (populus), és ha igen, hol van a náció, a nemzet?


Nos, nemzet, azaz nemzeti elit, nemesség nincs, mert elvérzett a csatákon, kiirtották a világháború utáni zsidó Purim alatt, agyonkínozták az AVH pincebörtöneiben és fél évszázados zsidó-kommunista-liberális agymosással gondoskodtak és gondoskodnak ma is arról, nehogy az "istenadta" népből valahogy újratermelődhessen.

(xx)Melyek ezek a "fellah-eszmények"? A cselédszemlélet, a gyávaság, a kapzsiság - korunk megannyi ránk kényszerített erkölcsi hiányossága, az egyéni sorsa és a történelem formálásáról lemondott csandala-nép erkölcsi hanyatlásának kórképe. És az út végén ott vár ránk a zsidó-fellah szellem áldozatául esett ős-államunk: Szibarisz sorsa, s ami megmaradt nemzeti létünkből: a BERZSÉNYI által kárhoztatott "rút szibarita váz".

_________________________

A nemzet megújulásához tehát elsősorban nemzeti elit kell! Ennek "létrehozása" az első lépés, melyet, ha nem teszünk meg az előttünk álló ezermérföldes útból, nem tettünk semmit sem. Nemzeti elhivatottságú közgazdászokra, kereskedőkre, jogászokra történészekre, nyelvészekre, a magyar fajt külföld előtt is méltóképpen reprezentáló szakemberekre és politikai vezetőkre van szükség, hogy kiszoríthassuk azt a nemzetfeletti hegemonisztikus érdekek szolgálatába szegődött, zsidó-szabadkőműves érintettségű és eszmeiségű réteget, mely immár száz éve bitorolja a mi hibánkból a politikai, gazdasági-pénzügyi, kulturális és tudományos vezető posztokat hazánkban.

Ösztönözzük gyermekeinket továbbtanulásra, de ne úgy, hogy legyél fiam/lányom közgazdász, ügyvéd stb., mert ma az a "menő", azzal lehet sok pénzt keresni!, hanem legyél tanult ember azért, mert a nemzetnek szüksége van rád! Mert számunkra ma nem az az elsőrendű kérdés, hogy mekkora jólétet tudunk magunknak teremteni, hanem az, hogy emberek maradhatunk-e, vagy lesz tovább a magyarság s benne a mi sorsunk az örök szolgaság, a legtehetségesebbeké pedig a kivándorlás és beolvadás az Új VilágRend kiszolgáló - az itthonmaradók szemszögéből nézve: nemzetáruló - elitjébe.

Az a kérdés, hogy fokozatos süllyedésre ítélte-e magát ez a nép, vagy felemelkedésre? Ahhoz azonban, hogy ezt mondhassuk, hogy tiszta szívvel adhassunk ilyen tanácsot gyerekeinknek, nekünk kell olyan feltételeket és helyzetet teremtenünk, hogy mindenki érezhesse: itt igenis szükség van rá, mint pótolhatatlan emberre és olyan társadalomban él, mely olyan preferenciákat biztosít számára, amit csak itthon a hazájában élvezhet, sehol máshol.


De ezzel szemben mi ma a helyzet?
Ma az a helyzet, hogy tehetséges magyar gyerekek maradnak ki az egyetemekről, mert szüleik képtelenek fizetni taníttatásukat, és mert sokszor maguk sem látják értelmét a tanulásnak, hiszen hazánkban a vezető állások azoknak vannak fenntartva, akik a magas-tandíjú iskolákban hitközségek és faji diszkriminációt segítő alapítványok támogatásával szereznek valamilyen képesítést.

Ma az a helyzet, hogy a numerus clausus, a felvételi rendszer csak a tehetséges magyar gyerekekre vonatkozik; a zsidó gyereket egyszerűen beiratják valamilyen felvételi vizsgát mellőző elitképző iskolába, ahol nem a pontrendszerrel mért tudás, hanem a pénz a kiválasztás eszköze, a magas tandíjat pedig könnyűszerrel állják az általában magas jövedelmű szülők, vagy a hitközség, vagy a Soros-alapítvány, és a kis Schwarz Samu számára a karrier biztosítva van. Az iskola után várja a jövedelmező állás - teljesen mindegy, hogy tanul. A magyar gyerek pedig, ha óriási erőfeszítéssel bekerül az egyetemre és végez, elmehet a Schwarz & Tsa. céghez beosztottnak. Ha tudományos páyán helyezkedik el, schwarzsamuk állnak felette, az ösztön-díjakat ők szipkázzák el előle; ha közgazdász, végzettsége legfeljebb a vállalati könyvelői státuszra jogosítja, egyéb egyetemi végzettsége pedig nem ritkán a munkanélküliségre és a nyomorgásra.


Ma az a helyzet, hogy azok a szülők, akik, vagy akiknek szülei pár évtizede még lelkesen segédkeztek a judeo-bolsevizmusnak a nemzeti elit felszámolásában és "dübörögve", öklöt rázva hirdették, hogy "rabok tovább nem leszünk!", azok most szégyenérzet nélkül lelkendezik, hogy lányuk a négerek cipőit pucolja Taszáron, vagy Hollandiába, vagy Izraelbe szegődik el baby-sitternek, pelenkát mosni, házi cselédnek, és sikernek érzik, ha egyetemet végzett fiuknak sikerült valami török vendégmunkás-státusszal egyenértékű külföldi munkavállalást kibulizni. Azt pedig, hogy mindez szégyen rájuk és az egész magyarságra nézve, fel sem fogják!


Ma az a helyzet, hogy azok, akik még nem is oly régen felvonulásokon vitték a transzparenseket: "Földet vissza nem adunk!", most bagóért adják el földjeiket külföldieknek, ezzel is megnehezítve - ha nem véglegesen ellehetetlenítve - a nemzeti újjászületést. E földek haszna ugyanúgy kivándorol az országból, mint a vegyesvállalatoké, bankoké, biztosító társaságoké. És még csak nem is az a nagyobb baj, hogy ezek a földek ma már a burgenlandi gazdák, vagy - nem ritkán - a zsidó befektetők hasznát gyarapítják; a nagyobb baj az, hogy a föld egyrészt meg nem újítható és nem bővíthető természeti erőforrás, másrészt nemzeti létalap és élettér. Aki ezt külföldieknek eladja, a szó legszorosabb értelmében vett hazaárulást követ el!


Ezúttal is hangsúlyozzuk: nem a zsidók elleni hangulatkeltés a célunk, hanem az, hogy bemutatva törvényeikben, programjukban megnyilvánuló erkölcsrendjüket és hatalomszervezési elveiket, tanuljunk tőlük. Tanuljunk összetartást, pozitív faji diszkriminációt, határozott nemzeti érdekvédelmet!


Mert nézzük csak meg, mit mond például a földkérdésről a zsidóság erkölcsi kódexe, a Talmud: "Ha valaki egy izraelita telket megsemmisít, az az Irás szerint annyit tesz, mintha az egész világot semmisítette volna meg; és mindaz, aki egy izraelita telket megtart, annyit tesz, mintha az egész világot megtartotta volna.


Ha egy izraelita egy olyan földet, mely egy másik izraelita földjével határos egy nemzsidónak eladott, akkor ki kell őt közösíteni, mert a szomszédja azt mondhatja: Te egy oroszlánt telepítettél a határomba. 
Nem szabad másvallásúaknak semmiféle ingatlant eladni, szabad azonban tőlük megvenni, mert írva vagyon: Ne könyörülj rajtuk! Ne engedj nekik letelepülést a földön!."(5)


És most tegye a kedves olvasóm a szívére a kezét és válaszoljon őszintén: tartotta-e valaha is ilyen szabályokhoz magát, amikor ingatlant vásárolt, vagy eladott? Ugye, sohasem? Mert mi "toleráljuk a másságot", mi nemtörődömségből "oroszlánokkal telepítjük be határainkat", mi keblünkön melengetjük a kígyót és fajtársainkra fenekedünk miközben azokat kárhoztatjuk, akik évezredek óta következetesen tartva magukat a legevidensebb fajvédelmi törvényeikhez most megérdemelten fölénk kerekedni látszanak!
Mondjuk ki a fájó igazságot: mi még ilyen mindennapi cselekedeteinkben is, mint egy ingatlan csere, vagy adás-vétel, vezetőink, munkatársaink, baráti körünk megválasztása - és még hosszan sorolhatnánk, mi mindenben - sokkal szűklátókörűbbek vagyunk, sokkal inkább hajlamosak vagyunk pillanatnyi egyéni érdekünket, nem pedig távlati csoportérdekeinket tartani szem előtt, mint az általunk egyébként joggal kapzsinak és mindenkire tekintet nélkül valónak tartott zsidó ember.(×××)


A zsidó kitalálta számunkra és megrontásunkra a liberalizmust, de ő maga nem ilyen elvek szerint él; kitalálta számunkra és megrontásunkra a zsidó-kereszténységet, de ő maga a Bibliából csak az Ótestamentumot ismeri el. Ezzel szemben mi vevők vagyunk minden rontásunkra kieszelt zagyva elméletükre egyenjogúságról, gyermekeink szabados neveléséről; minden ocsmány magazinjukra, irodalmi förmedvényükre, vagy "műalkotásukra", s hagyjuk, hogy esténként negyven csatornán sugárzott ocsmányságaikkal aberrált őrültek, homoszexuális bűnözők, narkósok és prostituáltak átjáró-házává tegyék lakásunkat; ahelyett, hogy felismernénk e "laza szórakoztatásnak" álcázott demoralizáló szándékukat, leráznánk végre magunkról ezeket a hatásokat, és az általuk teremtett virtuális világból kilépnénk a FÉNYBE!


Számot vetve helyzetünkkel és keresve egyéni és nemzeti újjászületésünk reális lehetőségeit, félrenézések helyett el kellene végre fogadnunk, hogy ez csak a szolganéppé süllyesztésünkre felesküdött ellenfél taktikájának és stratégiájának kollektív fel-és kiismerésétől, valamint a vele szembeni nemzeti ellenállás megszervezésétől - azaz egy újjászülető nemzeti elit kitartó és összehangolt munkájától várható. Ez lenne tehát az első lépés.
A második lépés, a nemzeti kulcspozíciók és erőforrások magyar kézbe vétele és nemzeti csoportérdek védelmünk törvényi hátterének megteremtésecsak az első lépés sikeres megtétele után következhet.

(xxx)

Ismerjük fel végre a döbbenetes igazságot: a zsidó minden irányunkban .megnyilvánuló negatív tulajdonsága abból az egyszerű tényből ered, hogy ugyanolyan törvények szerint kezelik az emberiséget, mint az emberiség az állatvilágot. Mert úgye, egy állattal szemben csak az embernek van joga mindenhez, élettérhez, élelemhez, még az élethez is? A zsidó törvények ugyanígy kezelik a gentile (nemzsidó) népeket, akiket állatoknak tartanak. De vajon Isten, a Természet, az Élet szemében ki a nagyobb bűnös? Mi, mindannyian, akik azt mondjuk, aszerint élünk, hogy e földi világban minden az emberé, vagy a zsidó, aki csak a saját fajtáját tekinti embernek?

Képtalálat a következőre: „marschalkó lajos”

________________________


A magyarság lelki "felrázására", ismét történelmi nemzetté formálására a jelenleg még meglévő régi és a lassan ébredező új nemesség ereje talán elég lehet, ha erőinket pártoskodással nem forgácsoljuk szét. A második lépés, a nemzeti hatalomátvétel azonban már az új, a még szó szoros értelmében gyerekcipőben járó nemességünk feladata lesz. A mi felelősségünk azonban, hogy nevelésüket ne engedjük át a korszellemnek! Mindazonáltal nem fanatikus, hanem reálisan gondolkodó emberekre van szükségünk, akik világosan látják, hogy amiért harcolunk, azok nem jelszavak, vagy politikai érdekcsoportok által ki-és felhasználható frázisok, hanem az élet törvényeiből következő axiómák:

Minden egyéni érdekvédelem alapja a nemzeti érdekek védelme;

Nemzeti érdek csak nemzeti keretek között védhető;

Minden nemzet létalapja fizikailag a nemzeti élettér, mely áruba semmilyen körülmények között sem bocsátható, szellemileg pedig a genetikai örökségként kapott kulturális és lelki közösségből fejlődött nemzeti vallás és a történelmi sorsközösség-tudat.

A nemzeti értékek, és tradíciók letéteményese és őrzője a nemzeti elit, azaz a nemesség, mely a nemzet megjenenítője.

Már most, joggal merülhet fel a kétely: nem hiú ábrándozás-e ez csupán? Mi esélyünk lehet nekünk, maroknyi magyar nacionalistának egy olyan, számítógépes világhálózatokon át megszervezett globális világhatalommal szemben, melynek rendelkezésére áll a világ legerősebb hadserege és parányi nemzetgazdaságunkat egyetlen intézkedésével összeroppanthatja? A kérdés, így feltéve, valóban félelmetesnek tűnik, azonban két szempontot feltétlenül figyelembe kell vennünk. Az első, hogy nincs más választásunk, mint felvenni a kesztyűt. Mi megpróbáltunk békében élni, s "megadtuk embernek, mi ős joga", de béketűrésünk jutalma az lett, hogy 1910. decemberében a zsidó világközösség már nyilvános felhívásban szólította fel a nemzetközi zsidóságot Magyarország elfoglalására, majd szisztematikusan végrehajtva tervüket, belehajszolták hazánkat két világháborúba és két olyan, zsidók által vezetett kommunista forradalomba és diktatúrába, melyben elpusztult nemzetünk színe-java.(2)


A baj az volt, hogy hosszú ideig nem láttuk a veszélyt; törökhöz, tatárhoz, némethez voltunk szokva, olyan ellenséghez, mely fegyverrel támad. Történelmi-tudat-irtott állapotunkban elképzelni sem tudtuk, hogy létezhet olyan ellenség is, mely fegyvertelenül özönli el országunkat, a maga képére formálja át törvényeinket, átalakítja erkölcseinket és megkaparintva az ország szellemi és gazdasági élete fölötti hatalmat, földönfutóvá tesz bennünket saját hazánkban. Voltak persze, akik látták a veszélyt és időben szóltak, de a nép aludt és vezetői önző érdekből gondoskodtak róla, hogy álma minél mélyebb legyen. Ma pedig már nem akad még olyan bátor tollú író sem, aki megírná SZABÓ DEZSŐ Elsodort faluja után az "Elsodort ország"tragédiáját.

Képtalálat a következőre: „marschalkó lajos”
A második szempont, amit nem szabad szem elől tévesztenünk az, hogy az Új VilágRend egyelőre még nem valósult meg. A világ népei még csak most vannak a tudati átnevelés stádiumában, és máris mutatkoznak az ellenállás jelei. Világszerte erősödnek a nemzeti mozgalmak és a nemzeti öntudatra ébredést katalizáló jobboldali erők. Történelmi hazugságaik lelepleződésével súlyos erkölcsi presztízsveszteség érte a zsidóságot és bedugulóban vannak a legendákra alapozott "jóvátételi" pénz-zsarolási lehetőségeik.(5) Sőt, közeledik az a nap, amikor majd a világ népei és köztük is elsősorban a magyar nép fogja benyújtani a jóvátételi számlát a zsidósággal szemben!

Az ideológiák és -izmusok mögé húzódott zsidó világhatalmi törekvésekről fokozatosan hullnak le az álarcok, és a kérdés most az, hogy sikerül-e a világ, és elsősorban Amerika népének időben megakadályoznia a föld teljes uralmára törekvő zsidó világkirályságnak legújabb próbálkozását, a világkormány létrehozását?


Felismeri-e időben az amerikai nép, hogy az ő elnyomását is célzó horribilis költségű űrprogramok, fegyverkezések elsősorban az ő adójából és munkájával, az ő egyre csökkenő életszínvonala árán valósul meg?


Felismerik-e a világ népei, mielőtt még késő nem lesz, hogy a már most zsidó kézben levő hatalmas atomarzenál abban a pillanatban válik majd igazán fenyegető "Demokles-kardjává" a fejünk felett, amikor a zsidó világ-kormány a Wall Street-ről a bolygóközi térbe telepített űrállomásokra helyezi át székhelyét?


A napihíreket hallgatva úgy érezhetjük: már nincs időnk, mert minden perc ellenünk dolgozik. Szerencsére azonban nem csak miellenünk, hanem a zsidó hatalmi törekvések ellen is, amit bizonyít az, hogy terjeszkedésük biztonságának rovására is siettetni kényszerülnek a világ átalakításának folyamatát.

A zsidó hegemónia és hatalom négy pillére: a pénz, a titkosság, az ő vallási fanatizmusuk és a mi hibáink, mulasztásaink.

Ezek közül a pénz a legkevesebb: azaz nincs. Fiktív számlapénz van és arany van, de nem nálunk. És mégis: ez a nemlétező tünemény, közgazdasági kamuflázs irányítja látszólag a világot. Pedig a pénz csak azon tud uralkodni, aki szolgájává szegődik. A szolgaság elbutít, az arany csillogása elvakít és nem vesszük észre, hogy az ő aranyuk már talmi arany csillogása. A nagy vagyonok helyett már csak árnyképük uralkodik és a nagy alapítványi vagyonok túlnyomó része nem egyéb, mint fedezetlen értékpapírokkal "fedezett" értékpapírok tömege, más szóval arbitrage. Ha egy ilyen fedezetlen értékpapír-láncolat valamelyik tagja iránt meginog a bizalom és kiesik, az egész rendszer kártyavárként dűl össze, magával rántva a nemzetközi értékpapír piacot. A világ minden országa, talán az olajsejkségeket kivéve, hatalmas államadósság hegyeket görget maga előtt. Amerika külső és belső államadósság tömege meghaladja a 6000 milliád $-t. Németországban minden egyes állampolgár kb. 1500 DM-val tartozik valakinek.

Ehhez képest a magyar államadósság majdnem aprópénznek számít, de elengedését, vagy átütemezését mégsem kérhetjük. Miért? Mert olyan láncreakciót indítana el, ami megingathatná a zsidó pénzvilág hatalmát. Ez lehet tehát az egyik fegyver a kezünkben. (Mgjegyzés: E sorokat 14 éve vetettem papírra. Az értékpapír piac bedőlése azóta bekövetkezett - a gazdasági válság ma is töretlenül tart, de - ezt világosan kell látni: ez nem túltermelési és nem is szimpla pénzügyi válság; e válság-jelenségek mögött egy globális nyersanyag-és energia válság áll és a föld túlnépesedettsége. A világ becsült adósságállománya jelenleg cca. 27.000 billió $...)


A másik fegyver maga a liberalizmus, ami ellen harcolunk. Azt mondják, most szabadon és korlátozás nélkül áramolhat az információ. Mi tudjuk, hogy ez nem így van, de használjuk ki, hogy törvényileg nem tudják tetszésük szerint gátolni a nemzeti felvilágosítás folyamatát. A baj felismerése: fél gyógyulás - tartja az orvoslástan. Leleplezni az ellenséget, hogy ott álljon előttünk pőrén, torz erkölcsrendjével, sátáni ihletésű programcsomagjával, titkos szervezeteivel, ál-neveivel és ezen álnevek alatt elkövetett gazságaival, árnyékpénzével támogatott árnyékhatalmával - ez a feladat! 
Képtalálat a következőre: „marschalkó lajos”

A harmadik fegyverünk pedig semmi más, mint egy tükör, melybe minden este belenézünk, hogy állja-e tekintetünk azét a másikét. Mert tudnunk kell: az a hatalom, mely ránk telepedni készül, a mi gyarlóságainkból, megalkuvásainkból profitál. Emberi egzisztenciák százezreit sodorta és sodorja el ma is a hitelpénz és az alkohol. Nincs róla kimutatás, hogy hány befolyásos pozícióban levő vezetőt vesztegetnek meg naponta egy kis hazaárulásért cserébe. De tegyük fel a kérdést: mi ellent tudnánk-e állni minden csábításnak? És egy szót sincs jogunk szólni mások erkölcsiségére, ha nem tudunk nyugodtan nézni abba az önvallató tükörbe.


Nem szabad azt hinnünk, hogy bárki is elindíthat olyan nemzetmentő programot, mely egy akarattalan, tehetetlen tömegnek szabad államot teremt. Ilyet csak egy öntudatra ébredt, önmaga revízióján is átesett nemzet építhet magának. És nem lehet szabad az a társadalom, ahol egyénileg mindenki a pénz rabszolgájává szegődik és amely nemzetvédő elitjének nem biztosít teret az országon belül társadalmi szerepe betöltésére.

De ne áltassuk magunkat: amikor jólétet említünk, legkevésbé anyagi jólétre gondolhatunk. Sajnos, az a "vonat", melyen a gazdasági jólétünk megalapozásához szükséges felhalmozott nemzeti vagyonunk volt, rég elment. Utolsó kocsija az ál-kárpótoltak elszabotált és elcsalt reményeivel 1990-93. között hagyta el az országot. Jelenleg már csak két választásunk maradt: önként vállalt tisztes szegénység és fokozatos kibontakozás, vagy egyre gyorsuló általános hanyatlás, elszegényedés és örök szolgaság a Dávid-csillag árnyékában. Szabadságra született népünk örök szégyene lenne, ha gyávaságból, reménykedve a végzet elodázhatóságában, a második utat választaná.(×××××)


Természetesen, önfelszabadító harcunkban a zsidóság minden térnyerésre használt módszerét és elvét már csak azok negatív erkölcsisége miatt sem vehetjük át, de igyekszünk a legszélesebb körben megismertetni azokat.

Mi nem tehetjük magunkévá az ő erkölcsi elveiket; nem követhetjük például azon törvényük a fordítottját, mely azt mondja, hogy "tilos egy zsidónak egy nemzsidó életét megmenteni, azon könyörülni"(6), de megfogadjuk SZÉCHENYI István ezirányú tanácsát, és ha két megmentendő személy közül kényszerülünk választani, nem a zsidó lesz, akin segítünk!


Elfogadjuk, hogy mózesi törvényeik végrehajtási utasítása, a Talmud tiltja számukra a nemzsidók megmentését, de el fogjuk érni, hogy el legyenek tiltva az orvosi hivatás gyakorlásától, mert nekünk is kedves az életünk. Azonban addig is, amíg ez megvalósul, használja fel mindenki a szabad orvosválasztás lehetőségét arra, hogy nagy ívben elkerülje a zsidó orvosokat!


Tudomásul vesszük továbbá azt is, hogy törvényeik kötelezővé teszik számukra mások javainak elrablását, a csalást, a nemzsidó üzletfeleik becsapását és a "goy" bíróságok előtt a hamistanúzást, de olyan törvényeket fogunk hozni, mely eltiltja őket az ügyvédi és bírói pályák gyakorlásától és kizárja őket a törvényhozásból, a köztisztviselői munkakörökből és a kereskedelemből.


Mi nem mondjuk rájuk, hogy állatok és megölésük nem bűn, de tudomásul vesszük, hogy ők így vélekednek rólunk és követelni fogjuk, hogy zárják ki őket a fegyveres testületekből.

A képlet immár világos. Be kell lássuk, számunkra valóban megszűnt a zsidósággal a békés koegzisztencia minden lehetősége! Országunkat megszállták, nemzetünk javát meggyilkolták, elüldözték, tönkretették, nemzeti vagyonunkat felprédálták, eladták, "eltocsikolták", történelmünket meghamisították, lelkünket megmérgezték, népünket a reménytelenségbe, a végromlás és kipusztulás szélére sodorták, de most már - ha későn is - azt mondjuk: elég! A zsidóság a saját maga által követett erkölcsi értékrendjével örökre eljátszotta minden irányában érzett jóakaratunkat és filantrop hajlandóságunkat.

A harc, melybe minket bele kényszerítettek, azonban korrekt lesz, de már nem a Németh László-i versenyszellem alapján, mert egy nyilvánvalóan cinkelt lapokkal játszó féllel szemben semmilyen versenynek sincs helye. Az ellent megismertük és már nem reméljük, hogy megváltozik. A felénk dobott kesztyűt felvesszük és azzal válaszolunk, hogy - a Németh László által javasolt "új magyar erkölcsiség" jegyében - mi változunk meg. Nyugodtan, higgadtan, gyűlölettől és bosszúvágytól mentesen fel fogjuk szabadítani a zsidóság fizikai és szellemi uralma alól azt a földet, melyet nekünk rendelt a mi Istenünk, hogy lakjunk benne és "ne számláltassunk más népek közé".

(xxxxx)A félreértések elkerülése érdekében meg kell jegyeznünk: ezúttal sem a nép, hanem vezetői előtt áll két út. A tömegeknek a szegénységen kívül ma nincs más választási lehetősége. A vezetőknek kellene lemondani viszonylagos pillanatnyi jólétükről, választva a korrupció és kollaboráció helyett a szerényebb, de függetlenebb életet, hogy szabad kezük legyen az egész közösség távlati jólétének megteremtéséhez. A nép választási lehetősége abban áll, hogy képes-e és hajlandó-e egy ilyen áldozatvállalásra kész elitet választani vezetőjének, vagy tovább tűri, hogy a zsidó kézben levő médiák válasszanak helyette helytartókat?

(1998)

Képtalálat a következőre: „szittyakürt”

_______________________________

HIVATKOZÁSOK:

(1) NÉMETH László: A minőség forradalma - A magyar élet antinómiái - Püski K., 1992. (p. 575-596)

(2) MARSCHALKÓ Lajos: Országhódítók - Az emancipációtól Rákosi Mátyásig - Mikes Kelemen Kör, München, 1975. (p. 276, 6)

(3) MARSCHALKÓ Lajos: Világhódítók - Az igazi háborús bűnösök - München, 1958 (p. 262)

(4) SPENGLER, Oswald: A nyugat alkonya, EKK. Budapest 1995. (p. 260)

(5) COLE, David: Interjú Franciszek Piperrel - Dokumentumfilm

(6)Marcsamagyari MOLNÁR Dezső dr.: A zsidóság belszervezete a Talmud tükrében - Budapest, 1938. (p. 25-26, 30) Hivatkozott idézetek a Talmudban a fentiek szerint:

T.61a. lap.Jamuth: "Ti embereknek neveztettek, de a világ többi népei nem neveztetnek embereknek."

T. Baba Mezia 6a. lap .Tosephot:: "Ne tégy igazságtalanságot felebarátoddal, azonban e szavak nem vonatkoznak a nemzsidóra, aki neked nem testvéred."

T. Chosen-Ha-Mispat 227, 26.: "A nemzsidókra nézve nincsen rászedés."

T. Jebamoth 47b. lap .: "Egy nemzsidót egy peruta (fillér) értéknyi csalásért is meg kell ölni, s a kárt nincs joga visszatéríteni, mert egy nemzsidónak gondot okozott."

T. Sanhedrin 57a. lap .: "A vérnek kiontása, a munkabérnek visszatartása egy nemzsidónak egy nemzsidóval, valamint egy nemzsidónak egy zsidóval szemben tilos, és egy zsidónak nemzsidóval szemben meg van engedve."

Ezek után teljesen érthető, hogy Szent László I. dekrétumában miért tiltja el a zsidót keresztény szolga tartásától, az Aranybulla tisztségek viselésétől, a pénzváltó és sójövedelmek bérletétől; hogy Werbőczy Hármaskönyve miért nem tekinti a zsidók bíróság előtt tett vallomását érvényesnek, külön eskümintát írva elő számukra stb. - csak az az érthetetlen, hogy a magyar társadalom ennyi történelmi lecke, keserű tapasztalat és előrelátó figyelmeztetés után miért tűri, hogy e korcs náció szabadon garázdálkodjon hazájában?


Vagy arra várunk, hogy valamelyik zsidó képviselő a több százból megismételje egy Mezei Ernő nevű hitsorsos kollegája száz éve a magyar Parlamentben elhangzott vérlázítóan pimasz mondatát: "Ha a magyaroknak nem tetszik a zsidóuralom, úgy tessék nekik kivándorolni!?" (idézet: MARSCHALKÓ L.: Tiszaeszlár - p. 240)

Képtalálat a következőre: „marschalkó lajos”

 

Marschalkó Lajos: Kőszeg ködbevész
Regény

http://mek.oszk.hu/10000/10008

Marschalkó Lajos: Mindhalálig
Törtenelmi elbeszélések

http://mek.oszk.hu/09900/09988

Marschalkó Lajos: Semleges Magyarországot!
Javaslat az emigrációs politika új iránya érdekében

http://mek.oszk.hu/10000/10012

Marschalkó Lajos: Világhódítók
Az igazi háborús bűnösök

http://mek.oszk.hu/10300/10377

Marschalkó Lajos: A vörös boszorkány
Regény

http://mek.oszk.hu/06200/06212

Marschalkó Lajos: Vörös vihar
http://mek.oszk.hu/10000/10013


 

*

p.s.:

Efézus

6:10-17

„Vég(ezet)ül,

erősödjetek meg az Úrban

és az Ő erősségének megtartásában,

öltsétek fel az Isten összes fegyverzetét,

hogy képesek legyetek helyt állni

az ördög módszereivel szemben,

mivelhogy ami küzdelmünk

nem vér és (hús)test [emberek] ellen van,

hanem a fejedelemségek ellen, a teljhatalmak ellen,

e sötétségnek világuralkodói ellen,

a gonoszság szellemi lényei ellen az egeken túl(iakban),

ezért vegyétek fel az Istennek az összes fegyverzetét,

(azért), hogy képesek legyetek ellenállni azon a gonosz napon

és minden munkát elvégezve megállhassatok,

tehát álljatok elő,

övezzétek körül a derekatokat való(igaz)ságban

és öltsétek magatokra az igazságosság mellvértjét (páncélját),

és saruzzátok fel lábaitokat

a béke örömhírének (evangéliumának) készségével,

mindezekhez vegyétek föl a hithűségnek a pajzsát,

amellyel képesek lesztek

a gonosz minden megtüzesített nyilát elhárítani,

az üdvösség sisakját is vegyétek föl,

és a Szellem harci kardját,

amely Isten beszéde.” 

 

(Vida ford.)

(N.J. szerkesztő)