|
Jóságos tündérek, gonosz boszorkányok, hétfejű sárkányok, manók és koboldok az Óperenciás-tengeren innen és túl. Ahány mese, annyi csodálatos világ. A mesékben bármi megtörténhet: az állatok beszélnek, az emberek láthatatlanná válnak, sosem látott lények bukkannak elő. A legkisebb királyfi sok-sok kaland után megtalálja és kiszabadítja a királylányt, a sárkánynak pedig egy feje sem marad a helyén...
|
Már ti is biztosan sok mesét olvastatok. Gyűjtsétek össze azokat a tulajdonságokat, amelyek a mesehősökre igazak! A történet elolvasása után hasonlítsátok össze a szereplők jellemzőit elvárásaitokkal!
|
|
|
TÜNDÉRSZÉP ILONA ÉS ÁRGYÉLUS
Volt egyszer egy király és annak három fia. Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek. Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy oly gazdag király nem volt az egész világon.
Egyszer azonban a király, amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. Így történt ez másnap is, harmadnap is.
Összehívta a király erre az egész udvart, s kihirdette, hogy ha olyan ember találkozik , aki az aranyalmákat megőrzi, fele vagyonát neki adja.
Az őröknek sem kellett egyéb, odaállottak az almafához. De hiába volt minden, mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk, és alig múlt el negyedóra, mire felébredtek, az aranyalmák mind eltűntek. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú, és megjelentették , hogy ők fogják őrizni az almafát.
Legelőször is a legidősebb ment őrködni. De vele is csak ugyanaz történt, ami a többivel.
A középső sem járt jobban.
Végre a legkisebb vállalkozott, Árgyélus királyfi. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe, így ült le az almafa alá.
A holdvilág szépen világított Árgyélus királyfi arcára, már érezni kezdte, hogy az álom össze akarja a szemét húzni , szippantott hát egy kis dohányt, jól megdörzsölte a szemét, nagyokat prüsszentett. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból, még egyszer megdörzsölte a szemét. Egyszer csak halk suttogást hallott. Feltekintett, hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. Egyenest az almafához tartottak; a tizenharmadik holló mint vezér, elöl repült. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát, s felkiáltott:
– Megvagy, tolvaj!
De midőn rátekintett, hát látja, hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik, arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát.
– Ki vagy te, szép tolvaj? – kérdi a királyfi. – Soha többé el nem eresztelek!
– Én Tündérszép Ilona vagyok – mondta a szép lány –, ezek a hollók pedig a lánypajtásaim. Mulatságból minden este iderepülünk, hogy az aranyalmákat leszedjük. De nálad nem maradhatok, pedig megvallom, hogy te vagy, akit soha felejtenem nem lehet, mert csak téged szeretlek!
|
|
Tudod-e?
A jegygyűrű két ember összetartozását jelképezi. Használata a 19. században terjedt el általánosan.
Ismersz-e olyan történetet, amelyben egy gyűrű okoz bonyodalmat?
|
|
– Maradj nálam – kérte Árgyélus.
– Nem maradhatok – felelte Tündérszép Ilona –, de megígérem, hogy ezentúl mindennap el fogok jönni, de az almákat többé el nem viszem. Légy mindig itt, ha látni akarsz!
Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló.
Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind megvoltak. A király homlokon csókolta a fiát. Árgyélus csak azt kérte az apjától, engedje meg, hogy tovább is őrizhesse az almafát.
Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni, hogy láthassa Tündérszép Ilonát.
|
|
De volt a király udvarában egy Vénbanya, aki Árgyélus királyfit nagyon szemmel tartotta. A király is kezdett kíváncsi lenni, mi lehet az oka, hogy Árgyélus annyira szeret az almafánál őrködni. Magához szólította hát a Vénbanyát, és így szólt hozzá:
– Látom, hogy Árgyélus királyfit te szemmel tartod. Vigyázd meg egyszer, mikor az almafánál őrködik!
A Vénbanya úgy tett. Mikor Árgyélus az almafához ment őrködni, a Vénbanya a bokrok mögé bújt. Másnap korán reggel már jelentette a királynak:
– Meglestem Árgyélus királyfit. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni; holló képében jött az almafára, úgy lett belőle aranyhajú lány.
– Hazudsz, Vénbanya! – mondta a király. – Nem igaz!
– De úgy van az, felséges uram. Ha kell, holnap jelet is hozok arról, hogy igazam van.
Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. Maguk sem tudták, hogyan történt, mélyen elaludtak mind a ketten. Ekkor előcsúszott a Vénbanya, és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából, azután lassan elment.
Felébredt Tündérszép Ilona, sírni, jajgatni kezdett, felébredt erre Árgyélus is.
– Mi bajod van, kedvesem?
– Jaj, Árgyélus, élj boldogul, én téged soha többé nem láthatlak, nálad nem maradhatok; a házadban tolvajok laknak, nézd, aranyfürtjeimből egyet levágtak.
|
|
|
9.1. kép  F. Leighton: A Heszperidák kertje. Nézz utána, kinek kellett megszereznie az aranyalmáikat a görög történetben!
|
Ezzel megölelte Árgyélust, ujjáról egy gyűrűt vett le, és Árgyéluséra húzta.
– Neked adom – mondta –, erről akárhol megismerlek.
Ezzel összecsapta kezét, hollóvá változott és elrepült.
Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak. Nagyon csodálkozott a király, és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit.
– Édes fiam, testvéreidet már mind kiházasítottam, megjött az idő, hogy téged is megházasítsalak; gazdag királylányt kerestem számodra, azt hiszem, nem lesz ellenvetésed.
– Kedves atyám, én meg fogok házasodni, de csak úgy, ha én választhatok magamnak feleséget. Már találtam is. Tündérszép Ilona lesz az én feleségem!
A királynak nem tetszett a felelet  , de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról, az nem engedett. Kardot kötött az oldalára, és elment, hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. Az egész udvar gyászba borult utána. |
|
Tudod-e?
A nap motívuma a magyar népi építészetnek is jellemző eleme volt. Szegeden például még ma is találhatunk olyan régi házakat, amelyeknek napsugaras díszítésű a homlokzatuk. Keress ilyen házakról képet az interneten!
|
|
Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus, de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált.
Egyszer egy kis házhoz jutott, a házban egy vén anyóra talált. Illendően köszöntötte. A vén anyó széken ült, csodálkozva kérdezte Árgyélust:
– Hol jársz erre, ahol a madár se jár?
– Öreganyám – mondta Árgyélus –, nem tudná nekem megmondani, merre lakik Tündérszép Ilona?
– Nem biz én, édes fiam, de talán ha hazajön az uram, a Nap, az mindenüvé odasüt, az talán meg tudja mondani. De bújj el, mert ha meglát, felfal!
Erre elbújt Árgyélus. Hazajött a Nap, belép a szobába, mindjárt kezdte:
– Pfű, pfű, anyó, emberhús, büdös!
Erre kimászott az ágy alól Árgyélus, s köszöntötte a Napot.
|
|
– Szerencséd, hogy szépen köszöntöttél – mondta a Nap –, másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán a Hold bátyám tud felőle valamit.
Elment hát Árgyélus oda is. Ott is úgy járt, mint a Napnál. A Hold a Szélhez utasította.
Oda is eljutott, szépen beköszöntött, és a Széltől is megkérdezte, hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől.
– Én – mondta a Szél – nem tudok semmit, de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály, az talán tud valamit.
Ment, mendegélt újra Árgyélus, már egészen beesteledett, úgy, hogy majdnem semmit sem látott, felmászott egy fára, szétnézett, nem lát-e valahol világot . Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát, egy szép kastélyból szüremlett. Bekopogott, kinyílott az ajtó, és egy óriás jött elébe, akinek a szeme a homlokán volt.
– Jó estét, felséges király – köszönt Árgyélus –, nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani, hol lakhat?
– Szerencséd, hogy úgy köszöntöttél, mint illik, másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok. Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit.
Ezzel egyet füttyentett, és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal. Megtette a király a kérdést, de az állatok közül sem tudott senki semmit. Végre is előkullogott egy sánta farkas:
– Én – mondta a sánta farkas – tudok Tündérszép Ilona felől valamit. A Fekete-tengeren túl lakik, ott törték el a lábamat.
– Nahát, akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit – mondta a király.
A sánta farkas azonnal odaállt, hogy Árgyélus üljön rá. Így mentek, mentek száz meg száz esztendeig. Egyszer csak letette a farkas Árgyélust.
– Már én tovább nem vihetlek, oda most már magad is eltalálsz, hiszen nincs már messzire, csak száz esztendőt kell még menni! – ezzel elbúcsúzott tőle, és elsántikált.
Ment, mendegélt Árgyélus tovább, egyszer csak egy völgyet látott, mely három heggyel volt körülvéve. A völgyben épp három ördög verekedett. Odament hozzájuk, és kérdezte tőlük, miért verekednek.
– Az atyánk meghalt, s maga után ezt a köpönyeget, ostort és ezt a bocskort hagyta. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg, hogyha magadra veszed, és aztán a bocskort a lábadra húzod, és ezzel az ostorral egyet csattantasz, és azt mondod: „Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok” – ott vagy azonnal; ezen nem tudunk mi megegyezni. Nem tudjuk, kinek mi jusson.
|
|
|
11.1. kép Bocskor. Milyen más mesebeli közlekedési eszközt ismersz? Gyűjts hozzájuk történeteket is!
|
– No – mondta Árgyélus –, ha csak az a baj, majd elosztom én köztetek; hanem egyik hágjon fel erre a hegyre, a másik arra, a harmadik meg amarra!
Az ördögök felmentek a hegyre. Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort, az ostorral egyet csattintott, és azt mondta: „Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok, legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!”
Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett.
Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa, megismerte Árgyélust, beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához:
– Itt jön Árgyélus!
Tündérszép Ilona azt hitte, hogy csak játszanak vele, pofon vágta a lánypajtását.
De jött a másik, a harmadik, a negyedik, a tizenegyedik, de úgy jártak mind a tizenegyen, mint az első.
Árgyélus bekopogott az ajtón. Egy öregasszony jött ajtót nyitni. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra. Aztán a csodálkozása nagy örömre változott.
– Jaj, de jó, hogy itt vagy, Árgyélus, legalább megszabadítod a mi királykisasszonyunkat! Most nem mehetsz be hozzá a gonosz Varázslótól, most nem lehetsz vele, csak éjféltájban, mert csak akkor járhat szabadon. Akkor, ha te háromszor megcsókolod, a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. Most éppen jókor jöttél, mert nincs itthon, másként halálfia lennél.
|
|
|
11.2. kép A neuschwansteini [nojsvánstájn] kastély Németországban. Ellátogatnál-e egy ilyen kastélyba? Miért? Fogalmazd meg, hogy mi a különbség a kastély és a vár között!
|
|
|
|
12.1. kép Orpheusz [orfeusz] a vadak között. Az ókori görögök nagyon tisztelték Orpheuszt, aki a legenda szerint lantjátékával még a vadállatokat is megszelídítette. Milyen meséket ismersz, amelyekben valamilyen csodás hangszer szerepel?
|
– Nem félek én tőle sem – mondta Árgyélus –, megvívok én vele!
Az öregasszony behívta Árgyélust, selyemágyat vetett neki, pompás vacsorát készített számára, aztán azt mondta:
– Minden éjjel eljön ide Tündérszép Ilona, ne aludj el!
De az öregasszony gonosz boszorkány volt. Volt egy sípja, melyet ha megfújt, akit akart, elaltatott vele. Most is kihúzta a sípot, elfordult és sípolt, és attól Árgyélus úgy elaludt, hogy azt sem tudta, hogy a világon volt-e valaha. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona, meglátta a kedvesét, és felkiáltott:
– Ébredj fel, kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz, megszabadulok a varázslattól.
De Árgyélus nem ébredt fel. Reggel azt mondja a vén banya:
– Itt volt Tündérszép Ilona, de te aludtál, mint a bunda.
Másnap is úgy történt, harmadnap is.
De egyszer, amint a Vénboszorkány elbóbiskolt, Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. Leoldotta, és kíváncsiságból belefújt. Hát látja ám, hogy az egész cselédség elaludt tőle.
Ekkor tért észre , hogy azért aludt ő is olyan mélyen, mikor a vén banya sípolt. Most a maga nyakára akasztotta a sípot, és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni, ő mindannyiszor sípolt egyet. Így volt éjfélig.
Ekkor jött Tündérszép Ilona. Árgyélus háromszor megcsókolta, és azonnal az egész vár kivilágosodott, minden ajtó felnyílt, a Vénboszorkány elsüllyedt.
De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát, előbb tizenegyszer pofon vágta.
– Ez azért van, mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad, mikor igazat mondtak.
– Megérdemlem – rebegte Tündérszép Ilona.
Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát, felhúzta a köpönyegét és bocskorát, ostorával egyet csattantott.
– Hipp-hopp! Ott legyek, ahol én akarok, legyek az apám várában!
Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt.
Árgyélus hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér; ha meg nem haltak, most is élnek.
(magyar népmese – Illyés Gyula feldolgozása)
|
| 1. |
Keresd meg a mese három nagy szerkezeti egységét! Foglald össze néhány mondatban, mi történik ezekben a részekben!
|
| 2. |
Keress a műből olyan elemeket, amelyek csak a mesékben léteznek! Csoportosítsd ezeket aszerint, hogy élőlényről, tárgyról vagy varázslásról van-e szó ! Mi a szerepük a történetben? |
| 3. |
Ki segíti, illetve ki akadályozza a főhőst, Árgyélust? Csoportosítsd ennek alapján a szereplőket!
|
| 4. |
Miért változott át Ilona? Kitől tudja meg ezt Árgyélus?
|
| 5. |
A mesehősök mindig különleges, erőt, ügyességet kívánó próbatételek elé kerülnek. Miért furcsa Árgyélus feladata a mesei próbatételek között?
|
| 6. |
A történetben egyes cselekvések többször megismétlődnek. Keresd ki ezeket a részleteket!
|
| 7. |
Mit tudunk meg Árgyélus és Tündérszép Ilona további sorsáról?
|
|
|
|
|
13.1-2. kép Hunyadi János címere, illetve a Magyar Posta régi emblémája (fent). Keress még olyan címereket, amelyeken valamilyen állatalak található!
|
A holló
Szerinted miért változott Tündérszép Ilona társaival együtt éppen hollóvá? Hiszen a holló dögevő, és a néphitben általában ellenszenves állatként szerepel. Miért nem hattyú vagy valamilyen más szép madár lett belőlük?
Talán azért, mert a ma már igen ritka holló különleges madár. Egy-egy példánya akár 100 évig is él. Nagyon tanulékony, s a szarkához hasonlóan vonzódik a fényes tárgyakhoz. Mátyás király családjának, a Hunyadiaknak a címerében is csőrében gyűrűt tartó holló szerepel. Arany János Mátyás anyja című versében holló viszi a levelet a Prágában fogva tartott fiúnak, s hozza a választ az anyának, Szilágyi Erzsébetnek. Ezért is vált ez a madár a Magyar Posta jelképévé.
|
|
A népmesék és a gyűjtők
A Tündérszép Ilona és Árgyélus című mese népmese. A népmesék élőszóban terjedtek, szerzőjüket nem ismerjük. A mesélők néha hozzátettek a szöveghez, máskor elvettek belőle, mindenki formálhatott rajta. Ennek köszönhetően egy népmesének több változata is kialakulhatott.
Körülbelül 150 éve elkezdték lejegyezni és összegyűjteni őket. Híres mesegyűjtő volt többek között Kriza János, Arany László és Benedek Elek.
A tündérmese műfaja
A meséknek számos fajtájuk van. A tündérmesékben, így Tündérszép Ilona és Árgyélus történetében is a csodálatos események, varázslások játszanak uralkodó szerepet.
Megjelennek bennük rendkívüli képességű, természetfeletti lények, akik gyakran átváltozásra is képesek. A hősök egymásra találását ellenfelek vagy más nehézségek akadályozzák, de a főszereplők sorsa szerencsésen alakul, s a történet boldogságukkal végződik.
|
|
|
|
13.3-4. kép Mesemondót hallgató gyerekek egy régi fényképfelvételen (balra), illetve egy mai mesegyűjtő és mesemondó: Berecz András (jobbra). Te olvasni, hallgatni vagy nézni szereted a meséket? Miért?
|
|
|
|
|
14.1-2. kép A történet két feldolgozása. Balra Gyergyai művének címoldala. Jobbra a Csongor és Tünde egyik filmfeldolgozásából látható egy kép. Mely szereplőkre és melyik jelenetre ismersz rá?
|
A történet eredetéről
A Tündérszép Ilona és Árgyélus című mese története valószínűleg olasz eredetű. Magyar nyelven elsőként Gyergyai Albert dolgozta fel. Az általa írt verses szerelmi történet nagy népszerűségre tett szert. A két szerelmes történetét több változatban is mesélték, s lassan népmesévé vált.
A mese nagy hatással volt sok íróra, költőre is. Így például Illyés Gyula is feldolgozta, most az általa írt változatot olvashattátok. Vörösmarty Mihály pedig színpadi művet írt belőle Csongor és Tünde címmel, amelyet ma is rendszeresen játszanak a magyar színházak.
|
| 1. |
Mit gondolsz, miért nem tudják elosztani az ördögök a köpönyeget, az ostort és a bocskort?
|
| 2. |
A történetben elcsattan jó néhány pofon. Jogosak-e ezek a pofonok a mesélő szerint? Neked mi a véleményed a testi fenyítésről?
|
| 3. |
Mit tudsz Tündérszép Ilona és Árgyélus történetének eredetéről?
|
| 4. |
Mi jellemzi a tündérmeséket? A tanult jellemzők alapján keress további tündérmeséket!
|
| 5. |
Vitassátok meg, fontos-e, hogy a mesék szerencsésen érjenek véget!
|
| 6. |
„Árgyélus hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér; ha meg nem haltak, most is élnek.” Folytassátok tovább a mesét!
|
| 7. |
Bontsátok részekre, jelenetekre a történetet, és alakítsatok annyi csoportot, ahány részt elkülönítettetek! Minden csoport adjon címet a saját jelenetének, majd játssza is el azt!
|
| 8. |
Bújjatok az egyik ördögfi bőrébe, és meséljétek el találkozásotokat Árgyélussal!
|
|
|
|
|
14.3. kép Könyvárusítás a vásárban. Nézz utána, hogy ma árulnak-e könyveket a vásárokban!
|
|
|
![11.2. kép A neuschwansteini [nojsvánstájn] kastély Németországban. Ellátogatnál-e egy ilyen kastélyba? Miért? Fogalmazd meg, hogy mi a különbség a kastély és a vár között!](https://www.mozaweb.hu/course/MS-2345_irodalom5/jpg_big/ir5_1-01_neuschwanstein_wiki-free-vagva.jpg)
![12.1. kép Orpheusz [orfeusz] a vadak között. Az ókori görögök nagyon tisztelték Orpheuszt, aki a legenda szerint lantjátékával még a vadállatokat is megszelídítette. Milyen meséket ismersz, amelyekben valamilyen csodás hangszer szerepel?](https://www.mozaweb.hu/course/MS-2345_irodalom5/jpg_big/ir5_1-01_orpheus-szobor.jpg)
