Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eugéniusz: A boldog/talan ember – 28.
A boldog élet bölcselete és poézise
2016. október 04. kedd, 15:18

Képtalálat a következőre: „szüret festmény”

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 28.

Képtalálat a következőre: „szüret festmény”


A BOLDOGSÁG IZGALMA...

A boldogság izgalma halkan
Rezeg a lélek húrjain.
Nincs hevülés, nincs tűz a dalban,
Ha csak nem szítja lángra kín.
Szeretem én dühét a sorsnak,
A felcikázó lelki harcot,
Melytől a gyönge összeborzad;
Mert viharában zene harsog.

Sorsom, hogy minden édes órát
Száz bússal kell megváltanom,
S hogy a dalok, a lelki rózsák
Dús termő földje fájdalom.
Sorsom, hogy éjszakában éljek;
Mert csillagim csak így ragyognak,
Sohase csábítóbb az élet,
Mint kiderültén bús napoknak.

Közöttetek, foszlányos álmok,
Szétszórt remények, koszorúk;
Kifosztva, kirabolva járok,
És pályám vérvirágos út.
Szívem, te égő, fényes oltár!
Lángod sötét szemembe csapkod.
Beh rommá lettél, szétomoltál:
Csak egy maradt meg: vészharangod!

Ó, lelki harc, téged szeretlek!
Szívem csak éretted dobog.
Pedig csak búsaknak jelensz meg,
S nem ismernek, kik boldogok.
De jósok álma megvalósul,
Ha kebleden magam kisírom;
S mely téged hoz vigasztalómul:
Megáldom mindörökre kínom!

REVICZKY GYULA

 

Képtalálat a következőre: „szüret festmény”

*

Nincs

előítéleted:

barátodnak, hitvesednek naponta

újból ki kell érdemelnie bizalmadat…

*

Nincs hited,

türelmed várni,

pedig rángatózásoddal

csak szorul nyakadon a hurok

*

Nincs

hobbid,

magánpassziód –

mindent csak a napi piac

igényei által diktálva csinálsz

*

Nincs

hű társad,

aki a te hiányaid

kompenzálná, hibáidat

szóvá tenné, kijavítaná

*

Nincs

monotónia tűrésed:

mindig a rádió távirányítója

hangerő-szabályozójával babrálsz

*

Nincs

olyan

szellemi

magaslatod,

ahonnan nézve

eltörpülnek gondok, bajok

*

Nincs szíved

rászólni „túlterhelt” gyerekedre,

inkább megcsinálsz helyette mindent

*

Nincs

veszteni való időd:

jó ha olykor megengedsz

magadnak pár perces szunyókálást

*

Noha

teknőcnek születtél,

mégis a versenyfutásban állsz rajthoz

a nyúllal, az agárral stb. az állatolimpián

*

Noha

van mit enned,

mégis levágod az

aranytojást tojó tyúkot

*

Nyavalyogsz,

hogy halandó lény vagy,

de délután már őrjítően unatkozol

*

Nyelveddel

is érezhetted,

hogy pénzen vett

„szerelemnek”

sok és ecet az alja

*

Nyílt lapokkal

ülsz le nagy tétben játszani

cinkelt paklis hamiskártyásokkal

*

Nyíltan

szolidáris a leszbikusokkal,

titkon veri feleségét, ha kiderült…

*

Nyilvános helyeken

„rendeztek” családi veszekedést,

adtok  a csődületnek ingyen cirkuszt

Képtalálat a következőre: „szüret festmény”

*

Nyomasztanak

a gyülemlő tartozásaid:

örökre adós maradtál sok-sok vallomással

*

Nyomorultul

érzed magad, hogy

te nem a feleslegből

és csak keveset adhatsz

*

Nyugodt

vízen kiképezve

csoda jó kormányosnak

képzelve magad tengerre szállsz

*

Nyugtalanul alszol

a párnádba dugott pénzen,

mert az közben nem dolgozik

*

Odaadod hétvégére

a vasárnapi apukának

gyereked: kényezteti, ellened hangolja

*

Olimpiai

bajnok akarsz lenni,

csak ne kelljen hajnalban

kelni és hideg vízben úszkálni

*

Oly

sokra

tartod magad,

hogy már csak holt

költőfejedelmekkel állsz szóba

*

Oly

zsugori vagy

mintha örökké élnél,

s oly tékozló, mintha alig lenne hátra

*

Olyan

ajándékot

is elfogadsz,

amivel megvesztegetnek

és kompromittálod magad

*

Olyan

alapsebességet veszel fel,

amihez vésztartalékaidat

is folyamatosan mozgósítani kell

*

Olyan

egyoldalúan

fejleszted magad, hogy

egy nagy fej és nagy segg maradsz

*

Olyan

keserű konzervált szájízed,

hogy az édest is magához hasonlítja

*

Olyan

könnyelműen

teszed semmiért

kockára az életed,

mintha neked is hét lenne

*

Olyan

magasra

emelted fel

az ingerküszöböd,

hogy neked hiába ciripel a tücsök

*

Olyan

munkahelyre mész,

ahol a főnök közeledtekor

úgy kell tenni mintha melóznál

(vagy imitálni a lázas semmit tevést)

*

Olyan

óriási az a felelősség,

amit a válladra vettél,

hogy súlya agyonnyom

*

Olyan

rablógazdálkodást folytatsz,

mintha jövőre nem ezen a földön vetnél

(kivágod a diófát, hogy könnyen szedhess)

*

Olyan sokáig

és olyan jól kellett

neked a hülyét játszani,

hogy végül  „úgy maradtál”…

*

Olyan

unalmassá teszed

polgári életed, hogy

önként mész a frontra élményért

*

Olyan vagy

mint az a ló,

aki messziről bátornak látszik,

pedig csak vakmerő, mert vak…

*

Olyannyira

cidrizel, hátha

valami hülyeséget mondasz,

hogy inkább „megkukulsz”…!?

*

Képtalálat a következőre: „tündérvallás”

 

IFJÚSÁG ÉS SZERELEM

Nem panaszlom fel, hogy éltem
Örömökben oly szegény;
Hogy csalódva, búban éltem,
Hogy hiába küzdtem én.
A csalódás, bú nem öl meg;
Átragyognak könnyemen
Azok a szép drága gyöngyek:
Ifjúság és szerelem!

Láttam a közönyt, megértem
Árvaságot és nyomort.
Küzdve jártam a sötétben;
Szenvedély és vágy sodort.
De velem volt szívem üdve!
Nem hagyott el percre sem,
Vigasztalva, bízva, küzdve:
Ifjúság és szerelem!

Sokszor voltam búba', bajba',
Megsebezték szívemet.
Mert a sorssal kapni hajba
Bosszúlatlan' nem lehet.
De hiába sújt a bánat!
Csupa játék csak sebem.
Bekötözi, hogyha támad:
Ifjúság és szerelem!

Hírt, hatalmat nem kívánok,
Nem óhajtok kincseket;
Csak szerelmet, ifjúságot.
Könnyelmű, víg életet.
Bút eloszlat mosolyogva;
Bár kísérne szűntelen,
Ó, bár örök éltű volna
Ifjúság és szerelem!

Ó, ne hagyjatok magamra,
Kedves útitársaim!
Vigyetek föl a magasba
A rajongás szárnyain!
Nélkületek bú s teher lesz
Ez az élet, érezem.
Minden elvesz, hogyha elvesz
Ifjúság és szerelem!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „szüret festmény”

*

Olyannyira

veszélyesen akarsz élni,

hogy taposóakna-mezőre jársz kocogni

*

Operaénekessé

kasztráltatod magad,

de mikor megbánod,

már nincsen visszaút

*

Oroszlánként

úri kedvedben

agyoncsapsz

egy kisegeret,

így nincs,

aki kirágjon

a hálós csapdából

*

Orvost,

papot stb.

is kizársz

magánszentélyedből,

de a tévét magadra nyitod

*

Ostoba

„szent” fogadalmat teszel,

s ennek merev betartásától

még az Isten se tud eltéríteni

*

Otthon

koplalsz

és fagyoskodsz,

miközben státusz-

szimbólumokkal flancolsz

(fölöslegesen drága autóval)

*

Otthonra

minek csinosítsd,

öltöztesd magad stb.? –

elslamposodsz és meghízol

 

*

Önállóan

egy lépést se

mersz tenni,

keresed az illetékes

utasítót, engedélyezőt

*

Ön-

beteljesedik jóslatod:

az ördögöt a falra festve

mintegy meg is idézed őt

*

Önként

„előnyugdíjaztatod” magad, és

obsitosként szájhősködsz dicső tetteiddel

*

Önként viszel

egy rakás pénzt

bizonytalan, alacsony fő-, de

életveszélyes mellékhatású „orvosságért”

*

Önként,

előnyökért

leszel besúgó,

mondván:

jobb neked,

ha én súglak be

*

Önkéntes

adósrabszolga vagy,

aki egyre több munkával

hiszi egykor emancipálni magát

*

Önkéntes

tiltakozó böjtöm

addig folytatom,

míg van éhező ember a földön

 

Képtalálat a következőre: „szüret festmény”

 

*

Önkéntes

véradó vagy:

jogosan se önvédekező

a bolhák, szúnyogok, kullancsok ellen

*

Önkínzással

izompacsirtává

gyúrod magad hallván,

hogy az erősebb kutya izél

(már ha még feláll neki..)

*

Örök

haragot tartva

– ahogy ezt Shaw írja –

más vétkéért önmagad bünteted

*

Örök

isteni bölcsesség

helyett gyorsan avuló

szakismereteket szerzel

*

Az

örökké-

valóságnak

szánt remekműved

apálykor a nagy tenger

puha homokjába karistolod

*

Örök-

mozgóként

mégis kiismered magad:

nem veszed észre, hogy

körbe-körbe jársz…

*

Örökös

„ideiglenes pénzzavarod”

zilálja szét hétköz- és ünnepnapjaidat

*

Összekevered

a szezont a fazonnal,

az amnéziát az amnesztiával…

*

Összekötöd

a kellemetlent

a haszontalannal:

pl. kínos precízen

szőrteleníted a lábad

*

Összetéveszted

a rajtad élősködőket,

szesztestvéreket a barátaiddal –

legeslegelsők a lakomádon,

utolsók: betegágy, a börtön stb.

*

Összetöröd

az igazmondó tükröket:

száműzöd a jó barátokat

és a katartikus művészetet

*

Palackpostát,

üvegpalackban

egy levélpapírt

dobsz az óceánba,

majd felháborodottan

reklamálsz a postánál

*

Pályatársaidban

csak a kiiktatandó riválist,

s nem segítő szövetségest látsz

*

Panaszkodsz,

hogy mindenütt

zárt ajtókra találsz,

noha nem is zörgettél

*

Példaképed

minden elejtett szavát

összegyűjtöd és szentírásnak veszed

*

Pénz,

siker, hatalom:

a legegyenlőtlenebbül

eloszló javakra vágysz leginkább

*

Pénzért

veszel magadnak

asszonyt, érettségit,

rangot – annyit is érnek…

*

Perfekcionizmusoddal

ideologizálod meg, hogy

ismeretlen remekműved

akárhogy nézzük:

csak üres vászon

*

Piócákat

rakatsz testedre,

majd hagysz rajta

akik elszívják véred,

míg ők nagyra híznak

*

Pletyka-

éhezőként

egyfolytában furdalja oldalad

a – hamar öregítő – kíváncsiság

*

Pofozással

próbálod gyereked

a te hitedre téríteni,

de csak képmutató lesz

*

Pokol az életed,

hiába is próbálod

a szerelemhiányt

bármi mással pótolni

*

Polgári reggelit,

koldusebédet fogyasztok,

este dőzsölök mint egy nábob

*

Pontosan,

lelkiismeretesen stb.

teljesíted szerződésedet –

ki mással, mint az ördöggel

*

Pornófilmekkel

világosítod fel magad,

s veteted el a kedved egy életre

a nemi/házasélettől…

*

Preferálod

a bonyolult megoldásokat:

nekiállsz kibogozni a gordiuszi csomót

*

Prófétának

képzeled magad,

mivel kutyád bűn-

tudatosan hallgatja papolásod

*

Profi

gépekkel,

szakértelemmel

és buzgón vágod a fát –

de miért magad alatt…?

*

Provokálod

a balsorsot éjszaka

egyedül lakatlan, rossz

hírű helyen csámborogva

*

Pusztán

azért mész bele

homoerotikus kalandokba,

mert vonz a „földalattisága”

*

Képtalálat a következőre: „szüret festmény”

ŐSZI REMÉNY

A nyár végső virága is lehull.
Az ég is ezt siratja: elborul.
E hervadás, e gyász úgy fáj neki!
Csak hullnak, egyre hullnak könnyei.

Fagyos mosollyal néz alá a nap,
S az égen olyan álmosan halad!
Nincs dal az erdőn, letarolt a rét;
Mért pazarolná fényét, melegét?...

De amidőn vidám szüretelők
Felett halad, mosolygó képet ölt,
Mikéntha szólna: Vígan legyetek,
A hervadást úgyis megéritek! -

De véget ér a végső vígalom;
A szél süvít be ajtón, ablakon.
Azt mondja: Nincs virág, meghalt a nyár!
Nem lesz derűs, meleg nap soha már! -

Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,
Megtérnek napsugár, madárdalok.
És akárhányszor lesz még kikelet,
Rózsás napok, napfényes ég, meleg!

REVICZKY GYULA

 

Képtalálat a következőre: „tündérvallás”