Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eugéniusz: A boldog/talan ember – 23.
A boldog élet bölcselete és poézise
2016. szeptember 29. csütörtök, 10:06

Képtalálat a következőre: „éhezőművész”

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG/TALAN EMBER ABC

Életminőség-vizsgálódások - XXI.sz.

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 23.

Képtalálat a következőre: „koldus költő festmény”

A kenyér

Minek fordultok, könyörögtök
Az ég urához, emberek!
Nem isten adja, de az ördög
A mindennapi kenyeret:
Kenyérért van a bűn, gyalázat,
A megalázás és nyomor,
A szemek könnyben érte áznak;
Az átkok átka a gyomor.

Balgák, kik türnek és remélnek,
Kiknél a hit határtalan.
Istenből csak a gyáva él meg,
Az ördögé, ha vágya van.
A hős megdöglik a szeméten;
Filiszter majmol bölcseket;
Mezitlenül jár a szemérem,
S bohócz, ki bölcsnek született.

Mert ég erényt meg nem jutalmaz,
És meg nem sajnál szenvedőt.
De Sátán bátor és hatalmas
S ember sorsában részvevőbb
Ő megsegít a küzdelemben,
Mert pártütő volt s most is az;
Harczot jelent ő Isten ellen;
Eszmét, mely végtelen s igaz.

Ha látom őket, kik lenéznek,
Mert élvezik a sors kegyét:
Nem egyszer forró vágyat érzek,
Hogy kezemet nyujtsam feléd,
S hatalmad' zengve azt kiáltsam:
Oltalmazz, benned még hiszek!
Vezess a harczra! Megutáltam
Az erényt, mely mankón biczeg.

Benned van harczra kedv, erő még,
Tied minden fortélyos ut.
Bünben nem hisznek csak a dőrék:
Csak az bün, mely napfényre jut.
Te rázd fel a közömbös Istent;
Ne vesztegeljen tétlenül:
A bátorság harczoljon ittlent;
Az ég ellen te küzdj elül.

Igazság, Tantalusz gyümölcse,
Elérhetetlen óhajunk!
Közel vagy bár hozzánk, örökre
Csak éhezünk, csak szomjazunk.
Igazság: hogy selyem a gaznak
Erényes rongynál többet ér,
S a jó falat, bár csuszva kaptad,
Mint könnyel áztatott kenyér.

Szegény lány, kinek ifjusága
Virágtalan, hideg tavasz:
Hiába fogsz buzgó imába,
Az égbe nem hat fel panasz.
De Sátán látja szenvedésed',
És mindig kész az alkura.
Ad selymet, forró csókot, élvet;
Rongyos ruhát az ég ura.

Költő, kinek lelkében eszmék,
Ragyogó álmok rengenek;
Ki lelkesülten odavetnéd
A szabadságért mindened':
Egy bűn van, tudd meg: lent maradni,
Szegényen, ismeretlenül.
Erény is egy: folyvást haladni
S nem állni meg csak legfelül.

Sátán, imádlak! Nem vagyok már
A régi hóbortos gyerek.
Szivemben nem fog állni oltár
Istennek eztán, csak neked.
Ura vagy az egész világnak;
Hatalmad érzik mindenen,
Neved' kiáltom, úgy imádlak:
Add mindennapi kenyerem'!

Reviczky Gyula

Képtalálat a következőre: „éhezőművész”

*

 

Ha

valamit

megígérnek neked,

azt úgy veszed,

mintha már a tied lenne

 

*

 

Ha

választhatsz,

elhagyod szeretett

szülőfölded, lakhelyed

a csak csodált távoli tájért

 

*

 

Ha

van egy

boldog pillanatod,

akkor szeretnéd a

homokórát megállítani

 

*

 

Ha véletlen

ráléptél főnököd lábára,

hetekig esedezel sokszoros bocsánatáért

(lásd Gogol tüsszentős figuráját…)

 

*

 

Ha

véletlenül kitudódik,

hogy feltaláltál valamit:

te csak becsmérled azt…

*

 

Ha

véletlenül,

„meggondolatlanul”

kölcsön is adsz valamit,

nem alszol nyugodtan addig,

míg nem jön/nem kapod vissza

 

*

 

Háborog a lelkem,

ha ebül szerzett javaimat

tőlem is el- ill. továbblopják

 

*

 

Hagyod

magad manipulálni:

bőven termő bamba

diófává növöd ki magadat

 

*

 

Hagyod, hogy

rágalommal

éket verjenek

megbonthatatlannak

tűnt párosotok közé…!

 

*

 

Hagyod, hogy

telhetetlen feleséged

egyre többet és többet követeljen

(téged és kapcsotokat is megszakítva)

 

*

 

Hajnalban

álomfejtőkhöz rohansz,

addig bele se kezdesz egy új napba

 

*

 

Halált megvető

bátorsággal meglopod

az isteneket s parazsat gyűjtesz fejedre

 

*

 

Halmozódó

titkolt-szégyellt bűneiddel

egyre zsarolhatóbbá teszed magad

 

*

 

Hárommilliárd nőt

egyenként szemügyre véve

keresed azt az egyetlen igazit…

 

*

 

Hát már

hogy ne lennék boldogtalan:

rosszkor és rossz helyre születtem!

 

*

 

Hatalmas

pofonokat osztasz,

de az első meglegyintésre

rád számolnak – knock out

 

*

 

Hátrafelé

nézegetsz, így

vagy a fejed vered be,

vagy karambolozol autóddal

 

*

 

Házasság-

kötési ügyedben

egy nőgyűlölőtől

vagy riválisodtól

kérsz jótanácsot

 

*

 

Helyet

és pénzt lekötve

úgy vásárolsz be,

mintha holnap kitörne a háború

 

*

 

Helyre-

hozhatatlanul

megcsonkítod magad

az esetleges rokkantnyugdíjért,

a kényszermunka alól mentességért

(és esetleg nem jön be a számításod…)

 

*

 

Hiába utaztad be

keresztül-kasul a nagyvilágot,

magadhoz közelebb nem jutottál

 

*

 

Hiper-érzékeny,

sértődős mimózaként

futballbírónak ön-jelölteted magad

 

*

 

Híres emberek

„barátsága” után kajtatva

elveszíted a neked tálcán kínálkozókat

 

*

 

Hiszékenységed

nem ismer határokat:

eladják neked a Lánchidat is

 

*

 

Hiszel

annak a papnak,

aki örök életet ígér

neked, pedig sohase

lehet tőle számon kérni

 

*

 

Hitegeted magad

te nem aprózod el,

egy nagy dobásra készülsz majd…

 

*

 

Hiúságból

nem viselsz szemüveget,

s így nem olvasod el az apró betűs részeket

 

*

 

Hogy

„divatos” légy,

véglegesen eldeformálod

lábad, tartásod, látásod stb.

 

*

 

Hogy

a legközelebb

legyél istenhez,

a Csomolungma tetején táborozol

 

*

 

Hogy

csak rövid

álörömöd volt,

ezt bizonyítja tartós

és valódi, intenzív ürömöd

 

*

 

Hogy

egész legyél:

fél életed férfiként,

felét transzvesztita nőként töltöd

 

*

 

Hogy

időt spórolj:

moslékká egybekevered

a fogásokat, úgyis egy helyre megy

 

*

 

Hogy lehetnék

itt és most boldog;

holnap tragikus csapás érhet!?

 

*

 

Hogy levert legyél s lehangolt,

mindent feketére vagy szürkére festesz

 

*

 

Hogy

milyen

agyalágyultak is lehettek

a geocentrikus világkép kidolgozói!

 

*

 

Hogy

ne kelljen kidobni,

a romló almát eszed

s így az épet sohasem

 

*

 

Hogy

ne kövess

el kis hibát,

a nagyot követed el:

nem csinálsz semmit

 

*

 

Hogy

ne lehessen

a kulcslyukon leselkedni,

leakasztod a hálószobaajtót

 

*

 

Hogyan

lehetnék boldog

ebben az életemben -

legfeljebb halálom után

majd esetleg azzá avathatnak

 

*

 

Holt tested

szellem nem kelti életre:

de kómában el-elvegetálsz

 

*

 

Holtodiglan

áltatod magad:

csak pénz és protekció

híján nem lettél operaénekes…

 

*

Képtalálat a következőre: „falánkság festmény”

*

 

Hozzád

be se kell törni:

mintha tálcán

kínálnád javaidat a rablóknak

 

*

 

Hősködve

magadnak akarsz

minden sikert –

a várható kudarc

is csak a tiéd lesz…

 

*

 

Idő-

rablóknak

nyitsz ajtót és

szinte végtelen

türelemmel vagy hozzájuk

 

*

 

Időre

mindent

meg akarsz kóstolni

a potya svédasztalról

és: elrontod a gyomrod

 

*

 

Időutazást

teszel visszafelé,

mintha még a kerék

stb. sem lenne kitalálva

 

*

 

Ifjan adod

a kissé rezignált „bölcset”,

öregen felforgatnád a világot

 

*

 

Igaz,

hogy

életedben csak

egyetlenegyszer léptél félre,

de azóta még nem léptél vissza…

 

*

 

Igyekszel

megideologizálni

napi áramlopásod,

titkon szégyelled is,

hogy kivételezel magaddal

 

*

 

Illumináltan

fantasztikus ötleteid vannak,

kijózanodva fabatkát se érnek

 

*

 

Illuzionista

mutatványként

tovább osztod magad

szívemberre és észemberre

 

*

 

Imponál neked

egy fiatal rajongása,

szerelemnek veszed és pofára esel…

 

*

 

Indiánnak

becsületére váló

ravaszsággal törököt fogsz,

csakhogy az meg nem ereszt el…


*

 

Individualista

önfejűségedben

lemondasz a kollektív bölcsességről

 

*

 

Inkább

térdig koptatod a lábad

mintsem hogy rossz időben

üzemképes autód használnád

 

*

 

Iránytű

és világítótorony nélkül,

eszménytelenül hánykolódsz

az élet viharos, háborgó tengerén

 

*

Képtalálat a következőre: „falánkság festmény”

*

 

Irigykedsz

beteg testvéredre, hogy

most kényeztetik, kívánságait lesik

(te is próbálsz tüneteket produkálni)

 

*

 

Ismeretlen

tettes meglop,

s te mindenkin levered,

ezért így ő is benne lesz

 

*

 

Ismert

hős katonája

voltál a hidegháborúnak,

s lettél annak „hősi halottja”

 

*

 

Isten

kegyelméből

egyszer sikerült

átúszni a folyót,

de te megint kísérted…

 

*

 

Isten

nem ver bottal:

azzal bűnhődsz, hogy

ronda lelked teljesen kiül arcodra

 

*

 

Isten

teljesíti kérésed:

azt kapod, amit érdemelsz:

akasztófakötelet…

 

*

 

Játéknak

véve az életet

amikor nem megy,

ki akarsz szállni:

nem ér a neved!?

 

*

 

Jegyet véve

magadtól szállsz

fel a szellemvasútra,

hogy frászt hozzák rád

(„Nem utazom többé…”)

 

*

 

Jó előre

végrendelkezel,

s vagyonod zömének

örököseként orvosodat jelölöd meg

 

*

 

Jobb

gazdája vagy

vérszívó bolháidnak,

mint házőrződnek,

haszonállataidnak

 

*

 

Jobb ügyhöz

méltó buzgalommal próbál

fából vaskarikát barkácsolni

 

*

 

Jobbnál

jobb ötletek

burjánoznak fejedből,

de a kezed mégis tétlen marad

 

*

 

Jog-

orvoslatért

fordulsz az államhoz,

miközben igazság-

szolgáltatást vársz el

 

*

 

Jogot

formál rá:

kisistenként

– mint Raszkolnyikov –

maga szolgáltasson igazságot

 

*

 

Jómódú

és

megbecsült polgárként

boldog lehetnél, „csak”

éppen álmaidat adtad fel…

 

*

 

Kar-

nyújtásnyira

van tőled, mégsem

élsz az összművészet

ingyenes katarzisával

 

*

 

Karót nyelt

fapofa – vagy:

idétlenül vihogsz:

elég kisujjam mutatni

 

*

 

Kecskéhez elölről,

lóhoz hátulról közelítesz:

csoda, hogy nagyon megjárod?

 

*

 

Kegyetlen

túlélőtúrává átszervezve

egy laza kis kirándulásból

is „kihozod a maximumot”

 

*

 

Képesnek

érzed magad

egy minden eshetőséggel

számoló „tökéletes bűntényre”

 

*

 

Képtelen

vagy beletörődni

bajusztalanságodba:

szélhámosok martaléka leszel

 

*

 

Képtelen

vagy beletörődni, hogy

neked kell alkalmazkodni

a helyi busz menetrendjéhez

 

*

 

Képtelen

vagy dönteni

két egyenlő lehetőség között:

két szék között a pad alá esel

 

*

 

Képtelen

vagy eldönteni,

mikor nem esel

érzéki csalódás áldozatául

 

*

 

Képtelenség

jobb belátásra téríteni,

mert zárt elméjű fanatikus vagy

 

*

 

Képzelgésed

és szemed egyre

többet kíván, s így

elrontod gyomrodat

 

*

 

Keresed a bajt:

felébreszted és ingerled

a vérszomjas házőrző cerberust

 

*

 

Keservesen próbálsz

poénosakat „beköpni”,

hogy imponáljál valakinek

 

*

 

Készakarva

eltorzítod magad:

eszed kidagasztja fejed,

szíved összezsugorítod

 

*

Képtalálat a következőre: „falánkság festmény”

Kenyérpoézis

Óh, koplalás, szörnyű az átkod,
Hogy minden éhező ripők
Dalt zengedez, holott kabátot
Varrhatna, vagy pedig czipőt.
De hajh! az ember életében
Sok dolgot intéz a has is.
Szelid ha megtelt, zsarnok éhen!
Olykor világfájdalmas is.

Nem egy »költő« megmondhatója,
Mily ossiani érzemény,
Ha tizenkettőt üt az óra
S ebédre, óh, jaj! nincs remény,
Kolbász-, pörkölt-világba téved
Az éhség s bágyaszt, mint hasis.
(Eddig hasból csupán beszéltek,
De márma már dalolnak is.)

Ha megpillant a kirakatban
Sonkát, halat, pezsgő italt:
Kitör egy mélabús sohajban
És rögtön ír - szerelmi dalt;
Vagy emleget korcs nemzedéket,
Hanyatló, árva nemzetet;
Mert még ma nem evett ebédet -
És jobb idők után eped.

Mind jámbor ember; nem találta
Fel egyik sem a puskaport;
S ha mélyen néz is a pohárba:
Egyik se gyilkolt, vagy rabolt.
Mért sujt tehát oly szörnyü végzet
Harminczkilenczezer gyomort,
Mely nem találván menedéket!
Sehol se, rímekben korog?

Az ördögöt hajdan kiverték
A lélekből szent emberek;
Gyügyitható már a veszettség;
Csimaz ellen vannak szerek.
S a verselés rossz nyavalyája
Egyedül nem gyógyítható?...
Nincs még olyan szer föltalálva,
Mely halandót ettől megó?...

Van, van! Egy meczenás segithet.
Csak ez csinálhat rendet itt.
Halmozzon össze annyi kincset,
A hány has-dalnok éhezik.
Ne legyen fösvény, ossza szét a
Rugott zsenik közt aranyát:
(A bankó is hat!) s mint poéta
Kinlódni egy se fog tovább.

Óh múzsa, ki leszállsz a mennybül,
S adsz üdvezítő csókokat;
Kinek szaván a bús megenyhül
S a boldog százszor boldogabb:
Bocsáss meg ellenségeidnek,
A kik bemocskolják neved'!
Tölts bort beléjök s add nekik meg
A mindennapi bifszteket.

Reviczky Gyula

 

Képtalálat a következőre: „falánkság festmény”