EUGÉNIUSZ

A BOLDOG/TALAN EMBER ABC

Életminőség-vizsgálódások - XXI.sz.

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 23.

A kenyér

Minek fordultok, könyörögtök
Az ég urához, emberek!
Nem isten adja, de az ördög
A mindennapi kenyeret:
Kenyérért van a bűn, gyalázat,
A megalázás és nyomor,
A szemek könnyben érte áznak;
Az átkok átka a gyomor.

Balgák, kik türnek és remélnek,
Kiknél a hit határtalan.
Istenből csak a gyáva él meg,
Az ördögé, ha vágya van.
A hős megdöglik a szeméten;
Filiszter majmol bölcseket;
Mezitlenül jár a szemérem,
S bohócz, ki bölcsnek született.

Mert ég erényt meg nem jutalmaz,
És meg nem sajnál szenvedőt.
De Sátán bátor és hatalmas
S ember sorsában részvevőbb
Ő megsegít a küzdelemben,
Mert pártütő volt s most is az;
Harczot jelent ő Isten ellen;
Eszmét, mely végtelen s igaz.

Ha látom őket, kik lenéznek,
Mert élvezik a sors kegyét:
Nem egyszer forró vágyat érzek,
Hogy kezemet nyujtsam feléd,
S hatalmad' zengve azt kiáltsam:
Oltalmazz, benned még hiszek!
Vezess a harczra! Megutáltam
Az erényt, mely mankón biczeg.

Benned van harczra kedv, erő még,
Tied minden fortélyos ut.
Bünben nem hisznek csak a dőrék:
Csak az bün, mely napfényre jut.
Te rázd fel a közömbös Istent;
Ne vesztegeljen tétlenül:
A bátorság harczoljon ittlent;
Az ég ellen te küzdj elül.

Igazság, Tantalusz gyümölcse,
Elérhetetlen óhajunk!
Közel vagy bár hozzánk, örökre
Csak éhezünk, csak szomjazunk.
Igazság: hogy selyem a gaznak
Erényes rongynál többet ér,
S a jó falat, bár csuszva kaptad,
Mint könnyel áztatott kenyér.

Szegény lány, kinek ifjusága
Virágtalan, hideg tavasz:
Hiába fogsz buzgó imába,
Az égbe nem hat fel panasz.
De Sátán látja szenvedésed',
És mindig kész az alkura.
Ad selymet, forró csókot, élvet;
Rongyos ruhát az ég ura.

Költő, kinek lelkében eszmék,
Ragyogó álmok rengenek;
Ki lelkesülten odavetnéd
A szabadságért mindened':
Egy bűn van, tudd meg: lent maradni,
Szegényen, ismeretlenül.
Erény is egy: folyvást haladni
S nem állni meg csak legfelül.

Sátán, imádlak! Nem vagyok már
A régi hóbortos gyerek.
Szivemben nem fog állni oltár
Istennek eztán, csak neked.
Ura vagy az egész világnak;
Hatalmad érzik mindenen,
Neved' kiáltom, úgy imádlak:
Add mindennapi kenyerem'!

Reviczky Gyula

*

Ha

valamit

megígérnek neked,

azt úgy veszed,

mintha már a tied lenne

*

Ha

választhatsz,

elhagyod szeretett

szülőfölded, lakhelyed

a csak csodált távoli tájért

*

Ha

van egy

boldog pillanatod,

akkor szeretnéd a

homokórát megállítani

*

Ha véletlen

ráléptél főnököd lábára,

hetekig esedezel sokszoros bocsánatáért

(lásd Gogol tüsszentős figuráját…)

*

Ha

véletlenül kitudódik,

hogy feltaláltál valamit:

te csak becsmérled azt…

*

Ha

véletlenül,

„meggondolatlanul”

kölcsön is adsz valamit,

nem alszol nyugodtan addig,

míg nem jön/nem kapod vissza

*

Háborog a lelkem,

ha ebül szerzett javaimat

tőlem is el- ill. továbblopják

*

Hagyod

magad manipulálni:

bőven termő bamba

diófává növöd ki magadat

*

Hagyod, hogy

rágalommal

éket verjenek

megbonthatatlannak

tűnt párosotok közé…!

*

Hagyod, hogy

telhetetlen feleséged

egyre többet és többet követeljen

(téged és kapcsotokat is megszakítva)

*

Hajnalban

álomfejtőkhöz rohansz,

addig bele se kezdesz egy új napba

*

Halált megvető

bátorsággal meglopod

az isteneket s parazsat gyűjtesz fejedre

*

Halmozódó

titkolt-szégyellt bűneiddel

egyre zsarolhatóbbá teszed magad

*

Hárommilliárd nőt

egyenként szemügyre véve

keresed azt az egyetlen igazit…

*

Hát már

hogy ne lennék boldogtalan:

rosszkor és rossz helyre születtem!

*

Hatalmas

pofonokat osztasz,

de az első meglegyintésre

rád számolnak – knock out

*

Hátrafelé

nézegetsz, így

vagy a fejed vered be,

vagy karambolozol autóddal

*

Házasság-

kötési ügyedben

egy nőgyűlölőtől

vagy riválisodtól

kérsz jótanácsot

*

Helyet

és pénzt lekötve

úgy vásárolsz be,

mintha holnap kitörne a háború

*

Helyre-

hozhatatlanul

megcsonkítod magad

az esetleges rokkantnyugdíjért,

a kényszermunka alól mentességért

(és esetleg nem jön be a számításod…)

*

Hiába utaztad be

keresztül-kasul a nagyvilágot,

magadhoz közelebb nem jutottál

*

Hiper-érzékeny,

sértődős mimózaként

futballbírónak ön-jelölteted magad

*

Híres emberek

„barátsága” után kajtatva

elveszíted a neked tálcán kínálkozókat

*

Hiszékenységed

nem ismer határokat:

eladják neked a Lánchidat is

*

Hiszel

annak a papnak,

aki örök életet ígér

neked, pedig sohase

lehet tőle számon kérni

*

Hitegeted magad

te nem aprózod el,

egy nagy dobásra készülsz majd…

*

Hiúságból

nem viselsz szemüveget,

s így nem olvasod el az apró betűs részeket

*

Hogy

„divatos” légy,

véglegesen eldeformálod

lábad, tartásod, látásod stb.

*

Hogy

a legközelebb

legyél istenhez,

a Csomolungma tetején táborozol

*

Hogy

csak rövid

álörömöd volt,

ezt bizonyítja tartós

és valódi, intenzív ürömöd

*

Hogy

egész legyél:

fél életed férfiként,

felét transzvesztita nőként töltöd

*

Hogy

időt spórolj:

moslékká egybekevered

a fogásokat, úgyis egy helyre megy

*

Hogy lehetnék

itt és most boldog;

holnap tragikus csapás érhet!?

*

Hogy levert legyél s lehangolt,

mindent feketére vagy szürkére festesz

*

Hogy

milyen

agyalágyultak is lehettek

a geocentrikus világkép kidolgozói!

*

Hogy

ne kelljen kidobni,

a romló almát eszed

s így az épet sohasem

*

Hogy

ne kövess

el kis hibát,

a nagyot követed el:

nem csinálsz semmit

*

Hogy

ne lehessen

a kulcslyukon leselkedni,

leakasztod a hálószobaajtót

*

Hogyan

lehetnék boldog

ebben az életemben -

legfeljebb halálom után

majd esetleg azzá avathatnak

*

Holt tested

szellem nem kelti életre:

de kómában el-elvegetálsz

*

Holtodiglan

áltatod magad:

csak pénz és protekció

híján nem lettél operaénekes…

*

*

Hozzád

be se kell törni:

mintha tálcán

kínálnád javaidat a rablóknak

*

Hősködve

magadnak akarsz

minden sikert –

a várható kudarc

is csak a tiéd lesz…

*

Idő-

rablóknak

nyitsz ajtót és

szinte végtelen

türelemmel vagy hozzájuk

*

Időre

mindent

meg akarsz kóstolni

a potya svédasztalról

és: elrontod a gyomrod

*

Időutazást

teszel visszafelé,

mintha még a kerék

stb. sem lenne kitalálva

*

Ifjan adod

a kissé rezignált „bölcset”,

öregen felforgatnád a világot

*

Igaz,

hogy

életedben csak

egyetlenegyszer léptél félre,

de azóta még nem léptél vissza…

*

Igyekszel

megideologizálni

napi áramlopásod,

titkon szégyelled is,

hogy kivételezel magaddal

*

Illumináltan

fantasztikus ötleteid vannak,

kijózanodva fabatkát se érnek

*

Illuzionista

mutatványként

tovább osztod magad

szívemberre és észemberre

*

Imponál neked

egy fiatal rajongása,

szerelemnek veszed és pofára esel…

*

Indiánnak

becsületére váló

ravaszsággal törököt fogsz,

csakhogy az meg nem ereszt el…

*

Individualista

önfejűségedben

lemondasz a kollektív bölcsességről

*

Inkább

térdig koptatod a lábad

mintsem hogy rossz időben

üzemképes autód használnád

*

Iránytű

és világítótorony nélkül,

eszménytelenül hánykolódsz

az élet viharos, háborgó tengerén

*

*

Irigykedsz

beteg testvéredre, hogy

most kényeztetik, kívánságait lesik

(te is próbálsz tüneteket produkálni)

*

Ismeretlen

tettes meglop,

s te mindenkin levered,

ezért így ő is benne lesz

*

Ismert

hős katonája

voltál a hidegháborúnak,

s lettél annak „hősi halottja”

*

Isten

kegyelméből

egyszer sikerült

átúszni a folyót,

de te megint kísérted…

*

Isten

nem ver bottal:

azzal bűnhődsz, hogy

ronda lelked teljesen kiül arcodra

*

Isten

teljesíti kérésed:

azt kapod, amit érdemelsz:

akasztófakötelet…

*

Játéknak

véve az életet

amikor nem megy,

ki akarsz szállni:

nem ér a neved!?

*

Jegyet véve

magadtól szállsz

fel a szellemvasútra,

hogy frászt hozzák rád

(„Nem utazom többé…”)

*

Jó előre

végrendelkezel,

s vagyonod zömének

örököseként orvosodat jelölöd meg

*

Jobb

gazdája vagy

vérszívó bolháidnak,

mint házőrződnek,

haszonállataidnak

*

Jobb ügyhöz

méltó buzgalommal próbál

fából vaskarikát barkácsolni

*

Jobbnál

jobb ötletek

burjánoznak fejedből,

de a kezed mégis tétlen marad

*

Jog-

orvoslatért

fordulsz az államhoz,

miközben igazság-

szolgáltatást vársz el

*

Jogot

formál rá:

kisistenként

– mint Raszkolnyikov –

maga szolgáltasson igazságot

*

Jómódú

és

megbecsült polgárként

boldog lehetnél, „csak”

éppen álmaidat adtad fel…

*

Kar-

nyújtásnyira

van tőled, mégsem

élsz az összművészet

ingyenes katarzisával

*

Karót nyelt

fapofa – vagy:

idétlenül vihogsz:

elég kisujjam mutatni

*

Kecskéhez elölről,

lóhoz hátulról közelítesz:

csoda, hogy nagyon megjárod?

*

Kegyetlen

túlélőtúrává átszervezve

egy laza kis kirándulásból

is „kihozod a maximumot”

*

Képesnek

érzed magad

egy minden eshetőséggel

számoló „tökéletes bűntényre”

*

Képtelen

vagy beletörődni

bajusztalanságodba:

szélhámosok martaléka leszel

*

Képtelen

vagy beletörődni, hogy

neked kell alkalmazkodni

a helyi busz menetrendjéhez

*

Képtelen

vagy dönteni

két egyenlő lehetőség között:

két szék között a pad alá esel

*

Képtelen

vagy eldönteni,

mikor nem esel

érzéki csalódás áldozatául

*

Képtelenség

jobb belátásra téríteni,

mert zárt elméjű fanatikus vagy

*

Képzelgésed

és szemed egyre

többet kíván, s így

elrontod gyomrodat

*

Keresed a bajt:

felébreszted és ingerled

a vérszomjas házőrző cerberust

*

Keservesen próbálsz

poénosakat „beköpni”,

hogy imponáljál valakinek

*

Készakarva

eltorzítod magad:

eszed kidagasztja fejed,

szíved összezsugorítod

*

Kenyérpoézis

Óh, koplalás, szörnyű az átkod,
Hogy minden éhező ripők
Dalt zengedez, holott kabátot
Varrhatna, vagy pedig czipőt.
De hajh! az ember életében
Sok dolgot intéz a has is.
Szelid ha megtelt, zsarnok éhen!
Olykor világfájdalmas is.

Nem egy »költő« megmondhatója,
Mily ossiani érzemény,
Ha tizenkettőt üt az óra
S ebédre, óh, jaj! nincs remény,
Kolbász-, pörkölt-világba téved
Az éhség s bágyaszt, mint hasis.
(Eddig hasból csupán beszéltek,
De márma már dalolnak is.)

Ha megpillant a kirakatban
Sonkát, halat, pezsgő italt:
Kitör egy mélabús sohajban
És rögtön ír - szerelmi dalt;
Vagy emleget korcs nemzedéket,
Hanyatló, árva nemzetet;
Mert még ma nem evett ebédet -
És jobb idők után eped.

Mind jámbor ember; nem találta
Fel egyik sem a puskaport;
S ha mélyen néz is a pohárba:
Egyik se gyilkolt, vagy rabolt.
Mért sujt tehát oly szörnyü végzet
Harminczkilenczezer gyomort,
Mely nem találván menedéket!
Sehol se, rímekben korog?

Az ördögöt hajdan kiverték
A lélekből szent emberek;
Gyügyitható már a veszettség;
Csimaz ellen vannak szerek.
S a verselés rossz nyavalyája
Egyedül nem gyógyítható?...
Nincs még olyan szer föltalálva,
Mely halandót ettől megó?...

Van, van! Egy meczenás segithet.
Csak ez csinálhat rendet itt.
Halmozzon össze annyi kincset,
A hány has-dalnok éhezik.
Ne legyen fösvény, ossza szét a
Rugott zsenik közt aranyát:
(A bankó is hat!) s mint poéta
Kinlódni egy se fog tovább.

Óh múzsa, ki leszállsz a mennybül,
S adsz üdvezítő csókokat;
Kinek szaván a bús megenyhül
S a boldog százszor boldogabb:
Bocsáss meg ellenségeidnek,
A kik bemocskolják neved'!
Tölts bort beléjök s add nekik meg
A mindennapi bifszteket.

Reviczky Gyula