Payday Loans

Keresés

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. szeptember 24. szombat, 07:15

Képtalálat a következőre: „reviczky gyula”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „reviczky gyula”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás22.

Képtalálat a következőre: „éneklő koldus”

Éneklő koldus

Heverve púha pamlagon,
Az öreg koldust hallgatom.
Hárfája rozzant és kopott.
Sok húrja rég' lepattogott.

A vénségtül, vagy úgy lehet,
A nótazástul elrekedt;
S elnyűtt, unalmas dallama
Siralmasabb mint ő maga.

Népdal és dalmü-áriát
Penget zagyván; nem érzi át;
S ha ki egy krajczárt vet neki,
Illően megsüvegeli.

Szép úri lakba félve lép,
S ha itt rámordul a cseléd:
»Hordd el magad, dologtalan!
A koldulás itt tiltva van!« -

Az öreg hárfás szót fogad,
S az ernyedt, ócska húrokat,
Nem tudván másba kezdeni,
Egy házzal arrébb pengeti...

Heverve púha pamlagon,
Uj versemet simítgatom.
Nehéz egy sors a koldusé!...
De a költő más sorsu-é?...

Pályája - nem mondok sokat -
Még szomorúbb, még gyászosabb;
Mert énekét, óh jaj neki!
Átéli, át is szenvedi.

Vagy ő is elfásul talán,
Ha senki se hevül dalán;
S csak azért nem tud fogni másba,
Mert költőnek jött a világra?

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „éneklő koldus”

*

„A

géniusz,

ha kis nép szüli,

kalitkába zárt sas…”

(Reviczky Gyula)

*

Hülyének néznek,

ha pénzben-hatalomban

nem kamatozik erkölcsi tőkéd…

*

A

„szellemi dolgozó”

anno hivatalosan

improduktív elemet jelölt,

népnyelven a lógós,

az irodista szinonimája…

*

Mintha te

úgy huszonegyeznél,

hogy 19-re még lapot

kellene kérned…!

*

Milyen nehéz

filippikáiddal feltüzelni

passzívan dagonyázó honfitársaid…!

*

Mindenki

egy hízelgő

beszédet várna,

s te meg odavágod

érzékeny pontjukhoz

a fájó igazságot…

*

Milyen nehéz

lecsendesíteni

a csőcselékké züllött,

vérszomjas tömeget….

*

Filantróp

és karitatív

működésed mögé

„jóakaróid” hátsó

szándékokat vetítenek be…

*

Más

korban

szentként

tisztelnének,

de itt és most

bolondokházába zárnak…

*

Ha – első – nőként,

cigányként ér el sikert,

hányszor ugyanannyit

kell tenni elfogadásáért?

*

Agorafóbiás,

közszerepléstől rettegő

sem úszhatja meg olykor:

beszédet kell tartania…

*

A

sok fiaskó

sem veszi el kedved

a további igen drága

kísérletezésektől?

*

Szemed láttára égetik el

egészségre veszélyes anyagként

pótolhatatlan kézirataidat, könyveidet,

az egész életműved…

*

Hamarabb kap

amnesztiát

egy orv bérgyilkos

mint egy népfelkelő, lázadó,

egy „politikai elítélt”…

*

Hiába

van igaza,

ha ellenfele

a nyílt vitában

a gyengébb érveit

itt és most sokkal

hatásosabban adta elő

*

Olyannyira

felháborítanak

az igazságtalanságok,

hogy a szívedre,

gyomrodra, agyadra stb.

egészséged rovására mennek

*

Hiába

a legesélyesebb,

s tett fel mindent egy lapra:

az olimpia előtt éri egy baleset…

*

Ha

nem fut

áltiszteletköröket

a szakma  „nagy öregeinek”,

kínkeservesen sem érvényesülhet?

*

Mázlista,

ha újgazdagék

szülinapi partiján

úgy táncolhat,

ahogy fütyülnek?!

*

Sokáig,

elmélyülten

próbálnak,

pedig esélyük sincs

a darab bemutatására…

*

Ötvenéves korodig

öt éven át volt havi fixed,

így nagyon is tudod, mit

vesztettél a feketelistázásoddal…

*

Túl

képzett:

ha nem „butítja

le” magát, sehol

nem tud elhelyezkedni…

*

Magányos

szélmalomharcos:

egy  fogyasztóvédő

áll szemben

multinacionális

vállalatóriásokkal…

*

Az jó, hogy

neked nincs

nyugdíjkorhatárod,

de az baj, hogy neked

még nyugdíjad sincs!

*

Egy

nagyobbat

mindenki hibázhat –

egyedül ő nem javíthat,

mert idejekorán meghal…

*

Dörzsölt,

pénzes és rafinált

ipari kémbandák ellen

meg kéne védeni a találmányod…

*

Nagy idők

nagy tanúja vagy,

épp ezért veszélyben:

rád nincs kitalálva valami-

féle tanúvédelmi program…

*

Tudnod kell

valamit, bármit

nagyon biztosan titkosítani

és széles körben publikálni is…

*

Olykor jó

és jól is fizető

ajánlatokat is

vissza kell utasítanod

a főműved érdekében,

ami viszont vagy lassan készül,

vagy egy fityinget sem kapsz érte…

*

Kínt

szenvedve

megoldott probléma –

hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?

*

Hányszor

hallhatta még

egy Picasso is:

hát ilyet bármikor

én is tudok csinálni!

*

Új

s így

szokatlan

alkotásod, életformád

szabad prédája a nagy

példányszámú vicclapoknak…

*

Ha

este

elég sok

kenceficét eladsz,

akkor nappal taníthatsz

magyart/matematikát is…

*

Akár

Túlórában

is neked kell kimosni

a körzeted lakóinak lelki szennyesét…

*

Még

békeidőkben is

életveszélyes, és

családellenes stb.

a hírszerző pálya –

hát még vészterhes

háborús időben…

*

Ő

ugyan

ellenállt

a beszervezési kísérletnek,

de miatta apját bezsarolták…

*

Olcsó

energiaforrást

fedeztél fel:

beleköptél

az energiamaffia levesébe,

jobb, ha nem alszol otthon…

*

Anyagi

vagy

erkölcsi gond miatt

saját próbababád,

kísérleti alanyod vagy…

*

Magándetektív,

aki a vállalt ügyben

egyre továbbnyomozva

veszélyes vizekre,

Bermuda három-

szögekbe érhet…

*

Az

újságírók

is nagyon korán,

sokszor hirtelen halnak -

pláne ha komoly oknyomozók,

vagy vagány haditudósítók…

*

Más

puha meleg

ágyikóban alukál,

te fagyos uszodában robotolsz

vagy lavinában mentve a talán még élőt…

*

Hétágra süt

a simogató májusi nap,

ő meg bevonul egy sötét,

poros levéltárba ellen-

érdekelt levéltárosokkal

csatározgatni… 

*

Neki

hétvégéken kell

behozni a lemaradást –

amikor mások éppen

kerti mulatságon mulatják az időt…

*

Önfeláldozó, megszállott,

önfegyelmezett „munkás” vagy,

mégsem biztosítható a sikerhez

a múzsacsók, az ihlet, a jó ötlet stb.

*

A

gátlástalan

grafomán riválisok

dömpingjétől megriadva

már-már ön-agyoncenzúrázó

perfekcionista alig publikáló lehetsz!

*

Annyira félsz

az éretlen műtől,

hogy kilenc éven is

túl érlelve cefrésedik…

*

Jó tudós,

de rossz

pedagógus vagy –

megélhetési kényszerből

csak kínlódsz: noha nem

sikerül hallgatóságod a tárgyad

bűvkörébe vonni, elvarázsolni

*

Az

élet

vizét

kutatva

szomjan hal,

mert nincs,

aki egy pohár

vizet adjon…

*

Orosz

nyelvet

tanított

a tantárgyat

előbb „politikai”,

később lustasági

okból szabotáló diákoknak…

*

Neked

kutyakötelességed

az általad keresett,

talált és vallott igazságért,

az utolsó töltényig,

az utolsó csepp vérig vívni…

*

Külcsíne

annyira ellent-

mond belbecsének,

hogy senki sem veszi komolyan

*

Biztos,

hogy akarsz írni,

ha ez egyben mindig

bűnvallás, önvád és önelítélés is?

*

Vagy

nem érti-értékeli

élettársad a munkád,

vagy még rosszabb:

mindenbe bele-beleszól…

*

A Zsarnok

tisztában van

a Szellem hatalmával:

légy benne biztos –

felír halállistájára…

*

A

felheccelt csőcselék

vagy a profi ávósok

nemcsak Sütő András. ,

de Fekete István

fél szemét is kiverték…

*

Amikor

még kreatív

fiatal voltál,

lehetőséged nem volt,

mire helyzetbe kerültél:

megöregedtél, elötlettelenedtél..

*

Mint

amikor

az állatok királya

tüzes karikába ugrással

a cirkuszban produkálja magát…

*

Hiába

érzed meg

előre a végveszélyt:

csak „veszetten”ugatsz,

míg a karaván halad…

*

Ereklyevadászok

vagy „tudományos kutatók”

még csontjaidat is kiássák…

*

Mennyi

mindenről

nem végrendelkezhetsz,

s mennyire bíznál az utókorban!

*

Mindig

új és új betegek

panaszai ömlenek rá –

tőle senki se kérdi:

doktor úr,

a maga szíve sose fáj?

*

Örökké

aszimmetrikus a viszony:

ők rólad mindent tudnak,

ő Róluk, Azokról semmit…

*

 

Képtalálat a következőre: „éneklő koldus”
Szabadság

El-eltünődöm méla kedvvel,
Élet, hullámjátékodon.
Nem bánt, ha méltatlant emel fel;
Nekem csak tréfa, gondolom.
Örűl a lelkem, hogy nyugodtan,
Közömbös arcczal nézhetem;
Hogy észrevétlen' egy zugolyban
E játékon mulatni végzetem.

Hogy hajszolódnak, lökdösődnek
Szegény felebarátaim!
Hogy kapnak hajba - nézem őket -
Az élet bábjátékain.
S ha egy gyámoltalant leverve,
Végső falatját elveszik:
Örvendve hogy tapsolnak erre,
Gyöngék bukását, óh, hogy élvezik!

Vállalnak pénzért szolgaságot,
Hazug mosolyt, hizelkedőt.
Ki följebb mást tiporva hágott;
Lenézi az alant levőt.
Érdek bogozza őket össze;
Mind egymáshoz kötött rabok.
Én szemlélő magányba szökve
Vigasztalódom, mert szabad vagyok.

Úgy éltem, hogy tapasztalásom
Elég akadt, ah, túlelég!
Nem volnék ily nyugodt, belátom,
Nem ily szabad, ha küzdenék.
Nem írigylem mások falatját;
Hogy osztják fel, szemlélgetem.
E változó harcz száz alakját
Szomorusággal nézni kéj nekem.

Apám, anyám régen pihennek,
S a ki pótolná, nincs olyan;
Se jó barát, se nő, se gyermek;
Mélázgatok magánosan.
Az érdek nem köt arra-erre,
Meg nem vigyázzák léptemet;
Szabaddá tőn isten kegyelme...
Szabad, mint én, csak a madár lehet.

Szabadság! mindennel fölérő,
Szülőm, barátom, hitvesem.
Nincs szó, téged kellőn dicsérő!
Múzsám, világom, mindenem!
Nem állom útját a tömegnek,
Ahol az örvény elragad.
Vágyam, hogy minden földi terhet
Ledobva, mint a fény legyek szabad!

Szabadon nem jő semmi létre.
A tudomány igy véli ezt,
Az alkotó bölcsen kimérte,
Hogy' járjon minden égi test,
Vakon követve a legelső
Naptól örök szabályokat...
De korlátlan mint a teremtő,
Végetlen, büszke úr a gondolat.

A világból egy új világot
Csak ez képes teremteni.
Halomra dőlnek a szabályok,
Midőn müvét ez rendezi.
Hadd jusson polczra az üresség;
Morált hirdessenek gazok:
A gondolat, igy tartva szemlét,
Nem jajdul fel, csupán elandalog.

Dicsőség néked, égi szellem,
Kit nemtőm osztott részemül!
Mig e világ rajzik fejemben,
Nem élek búsan, egyedül.
Elnézem, élet, ár-apályod',
Merengek változó habon,
S az életzajtól félreállok
Egyedül, elhagyatva, szabadon!

REVICZKY GYULA

Képtalálat a következőre: „reviczky gyula”