Payday Loans

Keresés

"Ne kockáztassunk!"? - Bödőcs Londonban I-II.
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. szeptember 23. péntek, 11:46

Bödőcs Tibor:

"Én azt mondom,

hogy aki lop,

azt ne kíméljük"

 

A Rádiókabarénál cenzúrázták, a Showder Klubból hamar kivált, Bödőcs Tibor a Comedy Centralon most harmadik önálló estjét mutatja be, amelyet ezúttal Londonban vettek fel – nem véletlenül. A politikai humor és a bukolikus kocsmai történetek között egyensúlyozó stand upos annyi pénzből forgatott, amennyibe az MTVA-nál a kávé kerül, és azt is tudja, Fábry nem éppen a politikai poénjai miatt szereti, de ahol megalkuvást szimatol, onnan menekül. Interjú.

hvg.hu: Másfél évig tartott a harmadik önálló estje, a Cefre Palota turnéja. Hogyan áll össze egy-egy műsorának anyaga?

Bödőcs Tibor: Az estjeim általában három fő részből állnak: van egy közéleti-történelmi, politikummal átvérzett, egy búcsúszentlászlói figurákkal, kocsmai sztorikkal, verbális vázafestményekkel díszített bukolikus rész, és van az egyéb kategória, amelybe beleférnek a vulgárisabb történetek, hétköznapi megfigyelések. Meg kell találni az egyensúlyt: John Cleese mondja Na, szóval… című könyvében, hogy rájött, mennyivel könnyebb okosnak lenni a színpadon, mint igazán viccesnek. Nekem is rengeteg okosnak tűnő ötlet kavarog a fejemben, ezek jó esetben egy idő után átalakulnak stand uppá, máskor meg kiderül, hogy hülyeségek.

hvg.hu: Van annak valami jelentősége, hogy épp a londoni fellépésből készült a tévéfelvétel?

B. T.: Mindig a közönséget szoktam alapul venni – ezért volt korábban pécsi és zalaegerszegi felvétel –, és úgy emlékeztem, Londonban mindig nagyon jó volt a hangulat. És a műsor tartalma is alátámasztja a helyszínválasztást: az első részben olyan témákról lesz szó, mint a migráció, Európa, a Brexit, a magyar identitás problematikája – erre pedig nem is találhattunk volna jobb közönséget, illetve helyszínt. Forgattunk az utcán is, többnyire Kabai Dani kreatív rendező képi ötleteiből, amelyekre én jammeltem szöveget. Ezek akkora összegből készültek, amennyibe az MTVA-nál a kávé kerül, papíron, egy pókaszepetki bográcsozás tudósításakor.

hvg.hu: Hálásabb a magyar műsorért a kinti közönség? Érezhető-e egyáltalán a hatása annak, hogy itthon szinte már túl nagy a stand up kínálat?

B. T.: Nem mondanám, hogy hálásabb, de az biztos, hogy vannak olyan viccek, amelyek sokkal jobban működnek náluk, pontosabban más az akusztikájuk.

Egyébként az én dolgom az, hogy a saját műsorom rendben legyen.  A stand up piacot csak jó poénokkal tudom befolyásolni. Persze van egy csatorna, ami agyba-főbe ismétli a régebbi fellépéseimet, ami nem tesz jót, koptatja az anyagot, de többek között ezért sem vagyok már ott. Meg azért is, mert sokkal nagyobb a függetlenségem a Comedy Centralnál, ők például eddig még sosem vágtak ki semmit a műsoraimból. Most először fordult elő, hogy egyetlen mondatot kivágtak: ebben azt ecseteltem – nevek nélkül –, hogy van egy ország, ahol a miniszterelnök lánya Svájcban tanul korrupciószakon, Mugabe lányával vannak egy kollégiumi szobában, mely Mugabe egyébként egy kedves, demokratikus vezető, csak néha megnyeri a lottóhúzást saját hazájában. Azt mondták, ezt nem vállalják, mert a lány nem közszereplő. Ennyi kompromisszumot kötöttem most, de mondtam, hogy ezt minden interjúban el fogom mesélni, és akkor úgyis eljut ugyanannyi emberhez.

hvg.hu: Korábban sokszor előfordult, hogy cenzúrázták a műsorait?

B. T.: Persze, volt ilyen. A Rádiókabaré például állami csatornán volt, ahol bizonyos vélt vagy valós közszolgálati igényeknek meg kellett felelni, és ha valamit vulgárisnak vagy erősnek találtak, vagy egy-két fundamentalista hungarotálib leveleitől tartottak, akkor a szerkesztő kihagyta, kivágta, megmagyarázta. Ez érthető is, a stand up, ha stand up, nem egy tánc. Nem feltétlenül a közszolgálati adóra való. Pláne nem, ha az ilyen, mint amilyen most. Nagy szeretettel várnak egyébként, ami jól is esik, de tudom, hogy a Comedyn látható műsor töredéke férne csak bele a magyar BBC-be.

hvg.hu: Az RTL Klubnál is volt ilyenre példa?

B. T.: Ott egyéb, önkényes szempontok és furcsa szeszélyek szerint válogattak, de inkább az zavart, hogy nem volt teljesen a kezemben a dolog, és az utómunkában sem tudtam részt venni.

hvg.hu: Nemrég Magyarországon lépett fel Louis C.K., ön ott volt? Követi a nemzetközi stand uposokat?

B. T.: Pár éve igen. Sajnos nem voltam Pesten, amikor Louis C.K. itt járt. Nagyon jelentős alakja a műfaj történetének, már most, és még van benne, szerintem. Persze amiről beszél, ahhoz fontos tudni Bill Hicksről vagy a lifelong stand uping nagy példájáról, George Carlinról is. Utóbbinak ugye megvolt a hét szava, amit nem szabad kimondani az amerikai médiában, de ez megvan itthon is: Habony, Andy, Lőrinc, Tiborc, Győző, Ráhel, Svájc.

© 

hvg.hu: Érezte már valaha az önre jellemző politikai humor olyan hatását, hogy emiatt hívták vagy épp nem hívták valahova?

B. T.: Hívtak már politikai rendezvényekre, mindkét oldalról, mert én mindig a hatalmon lévőkkel vagyok kíméletlenebb. Emiatt hívtak ellenzéki pártok, hogy mondjam el nekik a véleményem humorba csomagolva, de mondtam, hogy jöjjenek el a fellépésemre, lehet jegyet venni, ott úgyis elmondom a véleményemet mindenről. Szóval nem megyek ilyenekre.

Olyan is volt, hogy elhívtak egy állami céghez, és az utolsó pillanatban mondták, hogy politikáról ne beszéljek, és ha lehet, kerüljem a vulgaritást. Kérdeztem, hogy akkor miért engem hívtak. Aztán ajánlottam magam helyett mást, de végül békén hagytak, elmondhattam, amit akartam, happy end.

hvg.hu: És a közönségből nem jönnek extrém reakciók politikai témákra?

B. T.: Nem igazán, nagyjából már tudják, mire számíthatnak. Inkább az ismerőseim között akadnak olyanok, akikről tudom, hogy nem ilyen kritikus a gondolkodásmódjuk, vagy ha az is, akkor elnyomják magukban, és inkább megmagyarázzák kognitív disszonanciával, hogy „hát igen, a fiúk is lopnak, de még mindig jobb, mintha azok lopnának, mert ezek annyit azért nem lopnak”. Van ez a méricskélés, de én azt mondom, hogy aki lop, azt ne kíméljük.

Otthon még artikulálatlanul anyázok a tévé előtt, de mire színpadra érek, ennek vicces formát kell adnom. Tudom, hogy például a Fábrynak nem a közéleti rész a kedvence a műsoromban, de vannak olyanok is, akiknek a szentlászlói kocsmai történetek nem jönnek be, mert mondjuk nincs élményük hozzá. De ez engem nem befolyásol.

hvg.hu: Köztudottan nagy ellenzője a nemzetközileg egyre nagyobb hangsúlyt kapó politikai korrektségnek. Hol a határ?

B. T.: Nincs határ. Minden izmus, minden ideológia eltorzul, mert a szépen elgondolt elméleteket aztán emberek kezdik átültetni a gyakorlatba. Jeles Andrásnak van a Főúr, füzetek! című naplószilánk-szerű könyve, abban van, hogy a kommunisták is csak egy dolgot hagytak ki, hogy az egészet emberek fogják megvalósítani.

Ez egyébként főleg Amerikában lényeges kérdés, itthon nem nagyon beszélhetünk politikai korrektségről, amikor szabadon áramlik a rasszizmus, a homofóbia, az idegengyűlölet és a hímsovinizmus, ráadásul központilag. De tény, hogy ez az angolszász stand uposoknak remek alapanyagot szolgáltat, náluk tényleg van egy ilyen átlendülés a hipokrita, álszenteskedő píszíbe. Itthon is sokan azt gondolják, amit én mondok, csak nem vállalják nyilvánosan. „Ne kockáztassunk!”, ugye.

© 

hvg.hu: Nem hiányzik egyébként a Showder Klub-os közösség?

B. T.: Na, azért az nem egy valóságshow volt, nem laktunk együtt. De amúgy sokakkal tartom a kapcsolatot.

hvg.hu: Csak mert él önről egy olyan kép, miszerint ön a nagy lázadó kívülálló, aki mindig külön utakon jár.

B. T.: Hát, én mindig ilyen voltam. De egyébként sok barátom van, stand upos meg nem stand upos, a műsornak is jót tesz, ha sokféle emberrel beszélgetek, vívok velük SMS-háborúkat, néha hajnalban, amit általában megbánok. De nem vagyok se egy barlangba menekülő, se egy elefántcsonttoronyba vonuló remete.

hvg.hu: Korábbi interjúnkban azt mondta, simán el tudja képzelni, hogy más műfajban is kipróbálja magát.

B. T.: Most épp egy irodalmi paródiakötetre készülök, február végéig kell leadnom. Cserna-Szabó András a szerkesztője. Ő és Szálinger Balázs bujtogattak, hogy írjak ilyeneket. Ehhez sokat olvasok, jelenleg Ottlik-paródiát írok, ez tölti ki most az időm nagy részét, nagy és izgalmas kaland.

hvg.hu: Akkor most nem tart több hónapos szünetet, mint az előző műsorai után?

B. T.: Most eléggé leköt az írás, aztán februárban szeretnék egy új önálló esttel is jelentkezni, ha a mostani után nem végeznek ki. De nem fognak, hiszen tudjuk, hogy úgy működik a mostani rendszer, hogy hagynak szelepeket, és kis körben, nem túl nagy lefedettséggel bármit lehet, még a rendszert szidni is.

 

A Bödőcs Londonban első része szeptember 23-án, pénteken 21 órától, a második része pedig szeptember 30-án, pénteken 21 órától látható a Comedy Centralon.

*

A visszatérő –

Bödőcs Tibor,

a Fidesz BBC

és a többiek


A "kis Hofi" visszatér a tévéképernyőre. Bödőcs Tibor két és fél éve elsőként lépett ki a stand up műfaját széles körben népszerűvé tevő Showder Klubból, azóta is inkább az önállóságban hisz. Közéleti, irodalmi és történelmi utalásokkal teli bátor műsorai miatt ma is a stand up generáció legnépszerűbb figurájának számít. Korábbi előadásának tévés verzióját szeptember 21-én a Comedy Central tűzi műsorára. Búcsúszentlászló híressége szerint mindkét politikai oldal kétségbeejtő, de épp ezért sok muníciót szolgáltat a humoristáknak.

hvg.hu: Hamarosan a Comedy Centralon mutatják be Az élet értelme és kertészeti tippek című korábbi műsorát, jelenleg azonban a Böllérbalettel turnézik. Miért pont most kerül képernyőre a felvétel?

Bödőcs Tibor: A poénoknak van egy ideális állapota, amikor már se jobbak, se rosszabbak nem lesznek. Akárcsak egy versnél: amikor már nincs felesleges szótag, magánhangzó. Ez a helyzet – remélem – Az élet értelmével is. A fő profilom ettől függetlenül továbbra is az élő fellépés marad. A műsoraim ott alakulnak, csiszolódnak ki igazán, Az élet értelme, azt gondolom, már elérte ezt az ideális állapotot. Én otthon csak egy úszógumis Dávid-szobrot tudok alkotni, kell a közönség is, hogy felspannoljam magam, és a felesleget lecsákányozzam a műsorról.

© 

A most adásba kerülő anyagot másfél éve vettük fel Pécsen, ami azért lesz érdekes, mert ebben a műsorban még például úgy poénkodok Simicskáról, mintha ő lenne a Don, aztán azóta ugye kitört a bandaháború. De a választ nem kikerülve, azért most lesz, mert most vette meg a Comedy, ami a legnézettebb magyar humorcsatorna, szóval megérte várni „egy picit”.

hvg.hu: Azoknak is érdemes lesz tévében megnézni a műsort, akik látták már élőben?

B. T.: Eléggé hadarok, úgyhogy biztos lesz olyan poén, amit csak most ért meg az a néző, aki már látta korábban a show-t. Meg sűrű is az anyag, úgyhogy mindenki találhat benne felfedeznivalót másodjára is.

hvg.hu: Ön kereste meg a Comedy Centralt, vagy önt keresték meg a műsor ötletével?

B. T.: Több csatornának is felajánlottuk a felvételt, például a Fidesz BBC-nek, az MTVA-nak is. Nem zárkóztunk el senkitől, az volt a cél, hogy minél több ember láthassa. Végül a Comedy Central látott benne fantáziát, ami nekem azért jó, mert nem szóltak bele semmibe, a műsor változtatás nélkül, teljes egészében kerül majd a tévénézők elé.

hvg.hu: Nem zavarja, hogy egy másfél éves anyag kerül most a tévébe? Nem lett volna jobb egy frissebb felvétellel adásba kerülni egy két és fél éves tévés kihagyás után?

B. T.: Ha egy poén jó, annak másfél év alatt nem szabad „megcsiccsennie”. ABöllérbalettel még turnézom, és az, amit élőben előadok, nem akarom, hogy tévében is lemenjen. Ha kész az új, a harmadik est, mehet a tévébe aBöllérbalett.

hvg.hu: Megérte két és fél évvel ezelőtt kilépni a Dumaszínházból és ezzel együtt lekerülni a tévéképernyőkről?

B. T.: A Dumaszínházzal már rég konszolidálódott a viszony. Két és fél éve csak a tévéműsorból távoztam, ami nem azonos a Dumaszínházzal. (Itt olvashatja korábbi cikkünket a Dumaszínház működéséről.) Úgy tűnik, hogy ezek a félrevonulások, szünetek arra is jók, hogy utána nagyobb érdeklődés vegye körül az előadásaimat. Jólesik, de például meglepett, hogy a mostani adás iránt ilyen sokan érdeklődnek.

© 

Azt szokták mondani, hogy ami nem ment le a tévében, az nem is történt meg. Én ezt nem így gondolom, ezért sem foglalkozom például a celebekkel. Az élet zajlik a televízión kívül is, ezer izgalmas történet és figura vesz minket körül, itt vannak például a kukások (épp két kukás halad el az asztal mellett – szerk.). A búcsúszentlászlói panoptikum vagy az utcaseprők ráadásul érdekesebb figurák is a celebeknél.

hvg.hu: Megfordult a fejében, hogy a stand up műfaján kívül más típusú műsorokkal is próbálkozzon?

B. T.: Egyelőre még rengeteg tervem van a stand up keretein belül, de simán el tudom képzelni, hogy kiveszek egy év szünetet mondjuk, és csak töltekezem, olvasok.

hvg.hu: Ha jól tudom, amúgy is félre szokott vonulni hosszabb időre egy kis muníciógyűjtésre, feltöltődésre. Igaz ez?

B. T.: Igen, általában egy-két hónapnyi szabadságot veszek ki évente. Még egy ilyen rövidebb kihagyás után is nehéz visszatérni. Ezen a héten is a Corvin Dumaszínházban egy két hónapos szünet után lépek fel újra, ilyenkor újra formába kell lendülni, újra kell éleszteni a neuronokat.

Egy részlet a műsorból:

hvg.hu: A dumaszínházas fellépéseinél ön köti ki, hogy kivel lép fel adott estén?

B. T: Eleinte csak Kőhalmi Zoltánnal léptem fel, később ez is változott, volt közös estem Fábry Sándorral, Badár Sándorral és még másokkal is. De nem én mondom meg, hogy kivel lépek fel ugyanazon az estén, ezt a Dumaszínház dönti el, én esetleg vétózhatnék, de nem szoktam.

hvg.hu: Figyeli a többi stand up előadó műsorát?

B. T.: Nem az én dolgom, hogy véleményt alkossak a műfaj szereplőiről. A stand up tömegkulturális termék, akárcsak a popzene, aminek – számomra legalábbis – a 99 százaléka rossz. Nem rapper vagyok, hogy beefeljem (a hip hop kultúrában így hívják, amikor a rivális formációk egymást szapulják és becsmérlik a szövegekben – szerk.) a kollégákat. Elég probléma van Magyarországon és a világban is ahhoz, hogy inkább ezekről beszéljek.

© 

Az élet értelme..., a cím első fele arra utal, hogy nagy filozófiai kérdések gyötörnek, engem is, ugyanúgy, mint bármelyik más embert. Ugyanakkor a cím második fele, a kertészeti tippek is fontos, mert a műsorom ezen része a legapróbb, jelentéktelennek tűnő megfigyelésekre koncentrál: ezek a momentumok is megérik a továbbgondolást. Tegnap elkezdtem újra Szentkuthy Miklós Frivolitások és hitvallások című interjúkötetét, ott mondja „Miklóska”, hogy az örökkévalóság szempontjából ugyanolyan fontos egy történelmi csata, mint az a mozzanat, ahogy gyerekként a színes ceruzáival játszik az asztalon.

hvg.hu: De visszatérve még a kollégáira, nincs olyan érzése, hogy a stand up mintha egy helyben toporogna a nagy felfutás után? A dumaszínházas kilépése óta többen is otthagyták már az istállót. Csökkent a színvonal, vagy ütköztek az egyéni érdekek?

B. T.: Nem vagyok csapatjátékos, nem is kell annak lennem ebben a műfajban, hiszen egyedül állok a színpadon, egyedül írom a műsoraimat is. Nem tudatosan időzítettem a kilépésemet. De a magyar stand up helyzetéről nem tudok nyilatkozni, ahhoz most végig kellene néznem minden kolléga műsorát. Azt is hozzá kell tennem, hogy sok más műfaj is hat rám, az a jó, ha egy stand upos nem csak a többi fellépőből meríti az ötleteit. A műsoromnak saját, igazi élményekből kell fakadnia.

Sok minden inspirál az irodalomból és a színházból, vagy a filmekből, de azt gondolom a kultúra nem áll meg a Thália színház, a Szépművészeti Múzeum, meg az Országos Széchényi Könyvtár bejáratánál.

hvg.hu: De azért azt csak nem tagadja, hogy a mezőny felhígulása is szerepet játszott a kilépésben?

B. T.: Ez egy univerzális tendencia, nem csak nálunk történt így. Az angolszász stand up világában – ahol jóval gazdagabb a mezőny és régebb óta létezik ez a műfaj – bevett szokás, hogy akik kiemelkednek a mezőnyből, azok előbb-utóbb önálló, egyórás estet kapnak.

Az önálló estnek megvannak az előnyei és hátrányai is. Az tény, hogy a felelősség ilyenkor egyetlen személyre hárul. Akár jó, akár rossz a műsorod, azért te kapsz kritikát vagy dicséretet. Nincs másra mutogatás sem, hogy ezt nem így kellett volna, azt miért így vágtad például. Inkább az lett volna a furcsa, ha mindenki szépen ott marad a Showder Klubban. Koncertekre is egy fellépőért járunk, azért váltunk jegyet, mert egy bizonyos produkcióra vagyunk kíváncsiak. Lehet, hogy van előzenekar, de hogy a Metal Hammer egy koncertbeszámolóját idézzem, „az előzenekar elől a büfében kerestem menedéket”. Nekem néha Tóth Edu az előzenekarom, előle azért nem kell menekülni.

hvg.hu: Nem gondolkodott még saját csapat, vagy műhely alapításán?

B. T.: Nem, nem vagyok rászorulva más bevételekre (nevet). Nem akarok stand up sulit alapítani.

hvg.hu. Nem így értettem. Inkább arra próbáltam célozni, eszébe jutott-e már, hogy meddig folytatható az önálló turnézás? Vannak-e hosszabb távú tervei?

B. T.: Nagyon nehéz előre jósolni, nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres a következő műsorom, ami a tervek szerint februárban debütál. Nem lehet tudni, hogy mikor pártol el tőlem a közönség. Jelenleg nincs tervem ilyen esetre, úgyhogy inkább a folyamatos munkába temetkezem. Nem is tudnám jelenleg elképzelni, hogy ne ezzel foglalkozzak.

© 

hvg.hu: Minden egyes új műsora előtt kételkedik a sikerben?

B. T.: Persze. A humor is a folyamatos kételyről szól. Egy humoristának az a feladata, hogy megkérdőjelezze, hogy az adott jelenség, vagy az adott hatalom stb. jó-e. A kis humornyilaink segítségével sebeket ejthetünk, megtépázhatunk egy bálványozott, vagy elfogadott jelenséget. Sosem hittem a feltétel nélküli tiszteletben.

hvg.hu: Ki az, akinek véleményére nagyon ad? Kinek mutatja meg először az ötleteit?

B. T.: A készülő műsoraimnak van egy úgynevezett inkubációs időszaka. Ilyenkor jó, ha olyan emberek véleményezik az ötleteimet, akik alapvetően támogatnak. Szerencsére a közeli baráti köröm finoman bánik a félkész vagy alakulóban lévő kreációimmal. Persze nem akarom, hogy ez a kételkedő Bödőcs-kép jöjjön le az olvasóknak, mert van olyan poén, amiben már a kezdeti időszakban biztos vagyok, és az nagyon jó érzés.

A zalai falu már a rajongók zarándokhelyévé vált

hvg.hu Megváltoztatta a munkához való hozzáállását, hogy apa lett?

B. T.: Biztosan. Pontosan azért, mert attól félek, hogy a gyerek miatt nem foglalkozom eleget a munkámmal. Így most fura módon szerintem még többet dolgozom, mint a gyerek születése előtt.

hvg.hu: Követi a különböző fórumokon a személyéhez vagy a műsoraihoz fűzött negatív kritikákat is?

B. T.: A kritikákat anyukám közvetíti felém, ő végigböngészi a hozzászólásokat, és felhív, ha valami negatívat talált. Nem is tenne jót, ha csak dicsérő szavakat hallanék. Volt is erről egy felmérés, hogy azok a gyerekek, akik negatív kritikákat kaptak, később jobban teljesítettek azoknál, akik csak dicséretben részesültek. De nem akarok álszerény lenni, jólesik a pozitív vélemény.

hvg.hu: A műsorai általában úgy épülnek fel, hogy van egy bukolikusabb, vidéki szál, a búcsúszentlászlói karakterekkel, míg a másik fő vonal a közélet pellengérre állítása. Változhat ez az arány a készülő műsorában?

B. T.: Már a Böllérbalettben is több a politikai, a közéleti téma, mint Az élet értelmében. Az új műsoromban valószínűleg még több lesz. Az alapmotívumok már megvannak, de folyamatosan tájékozódom.

hvg.hu.: Volt olyan közéleti téma, amiről azt gondolta, hogy ezt már kockázatos lenne beemelni, akár el is veszítheti néhány rajongót?

B. T.: Minél inkább kockázatos a téma, annál inkább helye van a műsoromban. 32 év alatt azért kiderült, hogy szeretek lázadozni, általános iskolában, középiskolában is szerettem beszólogatni az osztályfőnökeimnek, és később sem szerettem betagozódni. Ilyen típus vagyok.

© 

hvg.hu: Úgy tűnik nekem, hogy mindkét oldal közel ugyanannyit kap egy-egy előadásában. Tudatosan figyel erre?

B. T.: Az az igazság, hogy mindkét oldal szolgáltat elég muníciót a műsoraimhoz. Mindkét oldal kétségbeejtő.

hvg.hu: Említette, hogy felajánlották a felvételt az MTVA-nak. Mit szólt volna, ha ott megy le a műsor?

B. T.: Ha nem változtatnak semmit, akkor nem zavart volna. De azért van abban a műsorban egy a pápaválasztásról szóló rész, ami szerintem nem ment volna át a rostán, de ezt persze nem tudhatom biztosan. Büfészinten hallottam, hogy „népbiztosok”ellenőrzik a szerkesztőket, és listák vannak a nem meghívható emberekről. Vagy ott van az operatőr története, akitől kérték, hogy jelentsen arról, miről beszélgetnek ebéd közben. Ilyenkor az ember gyorsan megnézi a donatellás naptárát, hogy mégis milyen évet írunk.