Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 19.
Az emberi életminőség/boldogság
2016. szeptember 22. csütörtök, 06:45

Képtalálat a következőre: „koldus festmény”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „koldusdiák”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás19.

Képtalálat a következőre: „koldus zenész”

Illyés Gyula

Koldusok

 

Jöttek a koldusok naponta,

tarisznya kétfelől nyakukba –

harsogva, fennen énekelve

kapaszkodtak föl a hegyekre.

S ereszkedtek le libasorban

hosszú felhőt verve a porban,

fújtak templomi éneket,

jósoltak szörnyű éveket.

Vállukon kétfelől tarisznya,

jöttek a hegyről nagy visítva,

nyakukban zacskók ennek, annak,

lisztnek, kenyérnek – amit adnak!

Mintha csak a szél hozná mindet:

zacskók, szütyők, rossz kendők, ingek

rongy-szárnyai közt tántorogtak,

egy szellőszóra föllobogtak.

Szinte repdestek, énekelvén!

Azóta is így képzelem én

az angyalokat – öregeknek,

énekelnek és kéregetnek.

Jöttek egyenként, görbe bottal,

egy lábavesztett köztük lóval,

kicsi szekérben, mint egy bálvány,

kövéren, sötéten kántálván!

Nem kért az semmit önmagának,

csak egy kis szénát a lovának,

egy kis szénát a saroglyába,

hol már egy fél petrence álla.

Sánták érkeztek nagy mankókkal

és vakok sápadt kislányokkal,

ők nyújtották a csempe bögrét,

a kanálnyi zsírt belekenték.

És némák, akik csak hörögtek,

szapora könnyeket töröltek

és mutogattak a torkukra,

majd a távolba, majd hasukra.

És undorítók, oly sebekkel,

akikhez már a szegény ember

fia-leánya mert csak szólni,

a szörnyű kézbe krajcárt nyomni.

És őrültek, kik fintort vágva

csak beröhögtek a konyhákba;

követeltek, ha meg nem kapták,

a szemérmüket mutogatták.

És bohók, játszik, komor szentek,

kik nagy csontolvasót cipeltek,

s özvegyek, hülyék össze-vissza

dalolva, zengve, sipítozva.

Jöttek, csak jöttek, egyre jöttek,

micsoda földről özönlöttek,

mily szörnyű múltból, ahol karjuk

elmaradt szemük, lábuk, orruk.

Mily vad világból, amely ottan

kezdődött fent a hegyoldalban,

hol az országút lapult s tért el

tele varázzsal és veszéllyel.

Jöttek bőgve a vad csatából,

rettentő ütések nyomával,

mint dorongolt eb a kertvégbe,

a szegény népek küszöbére.

Volt köztük régi rab és elvert

pap és olyan, ki ölt már embert,

hajdani dáma és diák is,

volt köztük még egy vén betyár is.

Jöttek s mentek üvöltve s mégis

hogy mentem volna vélük én is

el, ki a messzi nagy világba,

egy próba-szerencse csatára.

Képtalálat a következőre: „utcazenész”

*

Nyilván-

tartanak –

nyilván

tartanak

tőled:

titkos fekete-

listákon a neved

*

Vörös posztó

a Hatalom szemében:

megvadulva sokszor legázolja, megtiporja…

*

Naponként

újra ellenállni

a könnyű siker,

a Nagy Céda csábításainak...

*

Tábornokként

arról muszáj döntened,

melyik csapatod kell most

a biztos halálba küldened…

*

Tehetetlenül

kell ismét végignézned:

a kezed között hal meg kis beteged…

*

Ki

lehetsz téve

titkos vagy nyílt

házkutatásnak,

magánéleted ellehetetlenítésének,

családi fészked bemocskolásának,

kézirataid elkobzásának, megsemmisítésének…

*

Ha

a papi

pályát választod,

tudnod kell kvázi

üvegfalú házban élned…

*

ügyekkel

vagy könyvekkel házal,

de ők inkább a betörőt engednék be…

*

Hiába

tudják:

Michelangelo vagy

– annál inkább szék-

lábakat kell faragnod…

*

Veled

statuálnak példát,

hogy újságíró kollegáidat

szigorúbb öncenzúrára bírják rá…

*

Új

numerus clausus

léphet életbe

korlátozva diploma-

és állásszerzésed…

*

Elsőgenerációs

cigány értelmiségiként,

állandó bizonyítási kényszerben

helytállni a „szabad versenyben”…

*

Még egy

csillagász Kepler is

gagyi horoszkópok

gyártására kényszerült…

*

Sok-sok

meghívást kapsz

távoli kis falvakba –

nehéz a visszautasítás,

nehéz az időd védelme

*

Vissza-

utasíthatatlan

felkérést kapsz,

hogy verssel, poémával

felköszöntsd a Vezért…

*

Gyermek-

és ifjúkorod

áldoztad a balettért,

pályád a lábaddal

együtt törik ketté

*

Vagy

nem kap

megrendelést

köztéri szoborra,

vagy még életében ledöntik…

*

Isten

kiválasztott

nagy embereként

téged a Sátán is

sokkal jobban,

és többször kísért!

*

Éltében

leköpve-

megvetve

éhezett,

holta után

bankárok

licitálnak képeire…

*

Egy

Pál apostol

szőnyegeket szőtt,

Spinoza üvegeket csiszolt,

Hamvas Béla raktáros volt,

Szerb Antal munkaszolgálatos –

Te mire számítasz?

*

Képtalálat a következőre: „koldusdiák”

*

A

lelki szegény

és a szent együgyű

boldogsága adva van –

neked csak feladva,

fájó igazságok megtalálásán át…

*

Tehetetlenül

végig kell nézned,

ahogy a tollaiddal ékeskedők

illegetik-billegetik magukat…

*

Sokszor

fel-felébred benned

a gyötrő gyanakvás:

lehet, hogy csak egy

kis epigon vagyok?

*

Nem könnyű

magadban legyőzni

- hisz még mindenfelől táplálják is -

az autodidakták kisebbrendűségi érzését…

*

Neked

kell bemenni

az oroszlánbarlangba,

és oda csak egy hangszert

vihetsz be magaddal, mást nem…

*

Ha mindenki

szabadlábon levő

bolondként bánik vele,

hogy lehet meggátolni,

hogy nem legyen tényleg azzá?

*

Félek,

hogy nem

szóltok rám:

a régi dicsőségemből

szeretnék ma is megélni…

*

Még egy

- a nem

megalkuvásaitól

hírhedt - Arany

János is azt írta:

pályám bére éget,

mint Nessus vére…

*

Sok

hűhó

semmiért?

Erre a leg-

nagyobb esélyed

éppenséggel hol máshol,

mint a szellemi pályán van…

*

Sok

terve meghiúsul,

sok kudarc éri,

s így hol magára,

hol másra támad

s egyre jobban izolálódik…

*

Önként

adod a véred,

életed nagyrészét,

de sem itt és most,

sem pedig később

ne várj viszonzást!

*

Az a

püspök vagy,

aki befogadja

az ex fegyencet,

akitől óvják,

aki meglopja,

s ezt fejedre is olvassák…

*

 

Képtalálat a következőre: „koldus zenész”

*

Egy

szórakozott prof

sok mindennek ki van téve:

például gondnokság alá is vehetik…?

*

Sokszor

a hallgatásod

a lehető legtöbb,

amit tehetsz, pedig

úgy üvöltenél már…

*

Kegyetlen

versenyt futsz

a gyilkos kórral

az ellenszerért:

és milyen,

de milyen

kevés eséllyel…

*

Saját ügyed

teljesen Istenre bízva

másokéért perelsz és ágálsz

az összes evilági fórum előtt…

*

A

pápának

hadserege,

neked meg

pénzed sincs –

„csak”

igazságod

van, ha van…

*

Amennyire biztos,

hogy gyereked éhes lesz,

olyannyira bizonytalan a gázsid…

*

Krakéler profi

párbajozó köt beléd –

vagy kiállsz,

vagy oda a becsületed…

Vagy el kell menned

belakott városodból…

*

Akkor is

előre törsz,

kúszol-mászol,

ha senki, de senki

se követ, biztosít…

*

Egyik

percben

szinte, majdnem

„mindenhatónak”,

a másikban meg

szinte „impotensnek”

érzed magad –

és nem könnyű

nap mint nap megélni

ezeket az önértékelési szélsőségeket…

*

Ha

közszereplést vállalsz,

sok becsületsértéseknek

le kell peregnie rólad –

itt tényleg az a legény, aki állja…

*

Döntsd

a tőkét,

ne siránkozz,

ne szisszenj

minden kis szilánkhoz…

*

Ha

te vagy

a frontember,

akkor mosolyogva kell tűrnöd

még a csápolók tapizását, fogdosását is…

*

Híres vagy,

hogyha ezt akartad,

s hány hét a világ, te bolond…

*

Nem

akartad,

de mégis

„rajongóid” lettek –

elvárásokkal és üldözésükkel…

*

A

margón

magadra hagynak,

ha a középpontba kerülsz:

elözönlenek…

*

A

szorgalmas

kiskaliberű

hangyáktól megkapja

a muzsikus tücsöknek

dukáló kioktatást…

*

Ő

önként állt

a katedrára,

míg diákjai

tankötelesként

ülnek vele szemben –

s e szembeülésből

könnyen szembenállás alakul ki…

*

A

rivaldafény,

a taps az éltető közege,

de mi lesz a kiöregedett bohóccal?

*

Fényképed

könyvekben, plakátokon -

meggyalázások, le3köpések,

„fekete mágia” szabad prédája…

*

A

független

értékbecslő

se a vevőnek,

se az eladónak

nem tehet eleget,

mindkettő rajta

verheti el a port…

*

A

vádlott

mindig túl súlyosnak,

az ügyész túl enyhének

érzi, tartja az ítéletedet…

*

Már

a kereszten feszül,

de még gúnyolják:

istengyermek,

mentsd magad!

*

Kódolva ugyan,

de a háziorvostól várnák

a család tagjainak a lelki

problémáinak megoldását is…

*

Folyton

döntened kell,

melyik család életébe

és mennyire – ne – avatkozz be

*

Minél

komolyabban

veszi a hivatását,

annál sűrűbben-

jobban kételkedik magában?

*

Magadra vess,

ha össze-vissza buherált tolókocsid

a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”…

*

Vagy a kitelepítésben senyved –

vagy a gaz górék előtt produkálja magát?

*

Képtalálat a következőre: „koldus 48-as honvéd”

Arany János

KOLDUS-ÉNEK

Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.
Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:
Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;
Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
"Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen",
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot...
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.

(1850)

Képtalálat a következőre: „koldus festmény”