Payday Loans

Keresés

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 18.
Az emberi életminőség/boldogság
2016. szeptember 21. szerda, 09:31

Képtalálat a következőre: „sajó sándor”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás18.

Képtalálat a következőre: „sajó sándor”

Sajó Sándor: Magyarnak születtem

Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édesanyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban
Arcomon az érzés büszkébbre pirul:
Nemzeti létünkben ami fénysugár van,
Mind lelkembe árad multak ormirul!
Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái,
Dicsőséges hősök, véres viharok!
Rajtatok hevülni, titeket csodálni-
Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb?

Magyarnak születtem. Keblembe hordom
Tünt századainknak fájó örökét:
Kedvembe' ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba' mindig valami sötét...
Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt...

Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,-
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,-
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé...

Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem,
Aki köztünk él bár, mégsem él velünk;
Idegen bolygóként jár a magyar égen
S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk;
Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza,
Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül,
S féltett eszményinket gyáván meggyalázva
Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül...

Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot:
Dicsőség, szegénység égi végzetét;
De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot,
Aki megtagadja magyar nemzetét!
Honát pazarolva bolyong a világon,
Itthon léha gőg van szívén és szaván,-
Bús haragom üszkét a szemébe vágom:
Félre innen hitvány, ez az én hazám!

Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdolok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az Ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!

Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted
Számomra e sorsot népek Istene!
Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted,
Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele.
És ha van még árnyék ezen a szerelmen,
Óh világosítsd meg vágyó lelkemet:
Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem,
Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!

Képtalálat a következőre: „sajó sándor”

*

Vagy

családi

könyvtár se volt,

vagy csak éjjel

titokban olvashattál,

és ha rajtakaptak,

akkor kaptál a fejedre…

*

Mint első-

generációs értelmiségi

otthonról kevés motivációt kaptál,

sőt: lebeszéltek, elrettentettek –

neadjisten, még ki is tagadtak…

*

Ha

színésznő

akar lenni,

akkor ismerősei körében

máris leendő kurvának nézik…

*

Pálya-

alkalmassági

vizsgafeladatok:

olvasd el mit írt

a kortárs kritika

Csontváryról, Karinthyról,

vagy Babits és Kosztolányi

a késve érő-érkező Adyról…

*

Szétosztod

királyi kincseidet,

neked viszont naponta

alamizsnáért kell koldulni…

*

Ha

netalántán

„kigojózást”

észlelnél is,

akkor sem eshetsz

az antiszemitizmus csapdába…

*

Bármennyire

aláaknázott terület:

tisztán fel kell tenned

az égető zsidókérdéseidet,

nem utolsósorban a kis zsidókért

*

Neked kell

akasztófa alatt

példát mutatnod,

hogy csak a bűnt

gyűlöld, a bűnös embert nem!

*

Akt-

festményed

sorsáról nem

a publikum,

vagy a zsűri,

de erkölcsrendész

vagy a közterület-

felügyelő dönt

*

Rengeteg

gyakorolás

teszi a mestert:

te még indiszponáltan

sem mehetsz egy szint alá…

*

Eleve

túl sok stressz,

hogy a csúcsformádat

hajszálpontosan kellene időzítened

*

Annak

tudatában kell

kőkeményen dolgoznod,

hogy ettől még nem biztos a siker…

(és sokkal valószínűbb a kudarc…) 

*

Életfogytig

kutatsz gyógyszert,

ásod fel a sivatagot stb. –

és mégis jó esélyed van rá:

a végén szinte semmi eredmény

*

Napi

szinten

visszajelzett

sikerélményed akkor van,

ha a munkád szünetben

gulyást főzöl és mosogatsz…

*

Mire

minden

elemi lét- és

munkafeltételt előállít,

addigra már nem is akar

semmit vagy elbóbiskol…

*

Már

éppen

publikálnál,

levédenél stb.,

mikor értesülsz róla:

éppen megelőztek!

*

Olyan

Isten háta

mögötti helyre kerülsz,

ahol nincs kivel eszmét

cserélni, vitatkozni…

*

Egykor

a világ meg-

váltására készült,

ma meg még

az írógépét sem tudja

a zaciból kiváltani…

*

A

zsákba-

macskában

oly feleség volt,

aki cerberusként

őriz dolgozószobádban…

*

Kénytelen vagy

szeretett néped-

nemzeted bűneit

keményen ostorozni –

ami nem éppen hálás szerep…

*

Neked

kell a fájó

igazságokat kimondani,

s nincs teljes érzéstelenítés,

hiába lesz később hálás érte az érintett…

*

Bírnod

és tűrnöd kell,

hogy érzéstelenítés nélkül

vagdossanak a fejedhez fájó „igazságokat”,

hisz aki ítél, az irgalmatlanul megítéltetik!

*

A

gyermekszülés

bábáskodására esküdt,

de sokkal többször inkább

magzatelhajtást várnak tőle,

olykor nem legális és

nem normál körülmények között.

*

Csak

a balsors

nyitott neked teret:

bugyuta reklámversikéket írogathatsz,

hogy éjszaka megírhasd ihletett műveidet…

*

Mágusedző

vagy a győzelmekig,

de vereség után már

kötik az útilaput talpa alá…

*

Akármilyen

méltányos ítéletet is hoztál,

az elítélt és családja zaklat és fenyeget,

és némelyiket be is váltja…

*

Egy

ismeretlen

öngyilkos önjelöltben

kellene telefonon át tartanod a lelket…

*

Nem túl

hálás szerep

sokkolva felébreszteni

szellemi álomszuszék „tesóidat”…

*

Amit kutatsz,

arról nem beszélnek –

s a dokumentumok 25 évre titkosítva...

*

Veszélyes

misszióddal járhat,

hogy szőröstül-bőröstül

felfalnak a „vadak”,

ha éppen Isten,

vagy a felettes

kannibálokhoz küld,

s te engedelmességi

fogadalmat tettél

mindkettőnek!

*

Mintha

naponként

újra le kellene tenned

a pályaalkalmassági vizsgádat –

nemcsak a világ, hanem saját magad előtt is

(csak a dilettánsok nem bizonytalanodnak el!)

*

Hiába

vagy felkészült,

tehetséges és szorgalmas,

jól időzíted csúcsformádat,

ha a szerencse nem pártol,

ha a publikum rosszindulatú…

stb. stb.  

*

Vagy

bűntudatosan lóg

lázas semmittevésben,

vagy az égő, összedőlő házból

próbál embert menteni!

*

A

vad-

rezervátumban

olykor testi épséged,

életed is kockáztatod

a mindenre kész orv-

vadász bandát üldözve…

*

Képtalálat a következőre: „sajó sándor vers”

*

Ha

beválik

előrejelzése,

az természetes,

ha nem, akkor

szidják, átokozzák

a meteorológust,

a jóst, a futurológust…

*

A

te verseddel

vallanak szerelmet

pont annak a lánynak,

aki még csak rád se néz…

*

Házi-

tanítóként

az úrfi lelki

vezetője vagy,

de a taknyát és

csizmáját beléd törölheti…

*

Hospice

szolgálatban

végstádiumban levő,

leépült, megkeseredett emberek

testét-lelkét ápolod és gondozod…

*

Gyanakvó,

zsémbes és keserű

öregek házába vagy elfekvőbe

varázsolna derűt, jó hangulatot, békét…

*

Szép,

korszerű,

ökonomikus

és a családra

szabott házat tervez,

de az újgazdag „kisisten”

egész másként végez…

*

Szülőanyja-

apja volt a műnek,

de annyit „adaptálták”,

annyira átdolgozták

hogy már ő sem ismer rá,

de az ő rossz hírét kelti…

*

Sóvár

gyerekszemek

kalácsot kérnek tőled,

de te csak tanácsot tudsz adni…

*

Képtalálat a következőre: „sajó sándor vers”

*

Ha győztek,

az a csapat érdeme –

a vereségért viszont ő

egyedül viszi el a balhét…

*

Nem

korlátolt,

de teljes anyagi

felelősséggel tartozol

minden egyes kisebb és

nagyobb baklövésért…

*

Szülei már,

munkája még

nem tudhatja

értelmiségiként eltartani:

koldusdiákként nyomorog

*

Ha

nem

lövöd le

gyereked

fejéről az almát,

akkor biztosan meghal,

így csak lehet…

*

Neked

kellene győzni

a maratoni táncversenyen,

vagy minimum félbeszakad pályád…

*

Csak

leállítottad

a félrebeszélő

önjelölt néptribunt

a magyar március idusán:

ezért az egyetemről kitiltva

börtönbe kellett menned!

*

Se

a börtönben,

se szabadulásod után

nem képezheted tovább magad –

neked ez büntetés, másnak jutalom..

*

Kényszerrel

egy lebutító és lélekdurvító

szociális és szellemi közegbe telepítenek

(ami meg is edzhetne, ha nem ölne meg…)

*

Incommunicado:

teljesen elvágva

a híradástól és a hírvételtől,

az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől

*

Rendőri

megfigyelés

alá helyeznek,

hogy elriasszák

tőled pályatársaidat,

és – sajnos – jó eséllyel

sikerül is téged izolálniuk…

*

Ha

jó pap,

tanár, orvos akar lenni,

akkor neki tényleg holtáig kell

mégpedig nem tessék-lássék,

hanem igen intenzíven tanulnia…

*

Elég

egy hiba-műhiba

a szülés levezetésekor,

máris egy életre, haláláig

autista lehet a gyerek…

*

Nagy

zajt csap

körülötted

az életpiac –

alig hallod

az isteni sugallatokat…

*

A

te „vétkeidért”

gyermekeden állnak bosszút,

meggátolva továbbtanulását,

vagy jobb elhelyezkedését stb.

*

Rágalom-

hadjárat indul ellened:

ráadásul pont abban az időszakban,

amikor te védekezésre képtelen állapotban vagy!

*

A

humorista

nem kap díjat,

vagy ha kap,

az olykor még annál is rosszabb,

akár csak a szégyen jár vele…

*

Hogy

pár percig

önfeledten nevess,

a humorista napokig

gyötri az agyát,

ahogy Heltai verse írja:

„de ronda pálya”

*

Régóta tart

alkotói válságod

s depressziód

és nincs fény az alagút végén,

és nincs már mániás szakasz sem.

*

Vajon

kapsz-e

égi segítséget?

Tudsz-e évekig

türelemmel várni,

míg eljön a te időd?

Nagy kérdés.

*

Az

erkölcsi etalon

szerepét osztva rád

a pályatársaid elvárják:

„éhezzél!” vagy halj meg…

*

Lassan

emelkedett

nagyon magasra,

majd meredeken

zuhant a mélységbe

*

Képtalálat a következőre: „sajó sándor”

Ady Endre:

Seregesen senkik jönnek

 

Minden semmirevalónak,

Gácsnak, svábnak és zsidónak

Grádics adatott:

Itt alant már csak egyedül

Maradok.

Sürög a vad, magyar élet,

Még a némák is beszélnek

S uccám ellepik

S bárki taknyost egy bősz iram

Felrepit.

Seregesen senkik jönnek,

Megrabolnak, elköszönnek

Gúnnyal, szabadon,

Mi bennem gyűlt, mindenkié

A vagyon.

Mind a szépet, amit hoztam

S ami uj, nagy, átkozottan

Sok, pazar ige:

Úri, léha nullák raja

Söpri be.

Álmagyarok s jöttment népség

S cimeres, ronda cselédség

S nagyúri nagyok:

Ez időben, itt, valaki:

Én vagyok.

Uj igéim tán nem hatnak,

Rossz frigyesim elhagyhatnak

S nőhet a fülem,

De nem lesz itt semmi, soha

Nélkülem.

Nyugat • / • 1911 • / • 1911. 6. szám

Képtalálat a következőre: „sajó sándor”