Payday Loans

Keresés

A Kossuth-kultusz születése
Az emberi élet minősége/boldogsága magyarán szólva
2016. szeptember 21. szerda, 08:03

A Kossuth-kultusz születése

droszler | 2002. október 06 19:23:44 | körmendi hírek |
A Kossuth-kultusz születése


1802. október 19-én a Zemplén megyei Monokon egy birtoktalan nemesi család gyermekeként született XIX. századi történelmünk meghatározó alakja: Kossuth Lajos. Életének hosszú '92 évéből csupán másfél évtized jutott arra, hogy itthon fejtse ki tevékenységét. A magyar függetlenség kérdése azonban mindörökre az ő nevével forrt össze. A személye körül kibontakozó kultusz már életében megszületett, és soha nem volt olyan erős, mint 1889-ben, amikor a honossági törvény miatt elveszítette magyar állampolgárságát. A “nagy hontalan” (ahogy kortársai nevezték) ugyanis megalkuvásnak, életműve megtagadásának tekintette volna, ha felkeresi az Osztrák-Magyar Monarchia valamelyik külképviseleti szervét, hogy magyar állampolgárságát meghosszabbítsa.
Kattintson a képere !Körmenden szintén ezekben az években bontakozott ki a Kossuth - kultusz. Jelentős szerepe jutott benne a helyi sajtó, a Rábavidék közvélemény-formáló szerepének. Rendszeresen tudósított arról, hogy miképpen tartja az emigrációból a magyarokkal a kapcsolatot; hol, mit tettek annak érdekében, hol választották díszpolgárrá. (Tisza Kálmán miniszterelnök azt szerette volna elérni, hogy mint díszpolgárnak megmaradhasson a magyar állampolgársága.) Ugyanakkor jól érzékelhetjük a politikusba, a '48-as kormány pénzügyminiszterébe vetett feltétlen hitet, amikor Kossuth kérését közli a sajtó, hogy ne küldjenek neki '48-as pénzeket, Kossuth-bankókat, mert nem tudja beváltani. A segélykérő leveleket is ilyen formában utasítja el; hiszen életének utolsó éveiben maga is szerény körülmények között élt, értékes könyvtárának eladásával tudott enyhíteni anyagi gondjain.
Az újonnan alakult körmendi Vasparipa Egylet két lelkes alapító tagja, az Udvary fivérek (Feri és Jenő) 1889-ben vasparipán indultak a párizsi világkiállítás megtekintésére, majd hazafelé Turinban meglátogatták a “magyarok Mózesét”. A körmendi értelmiség ettől az évtől rendszeresen megünnepelte az augusztusi Lajos-napot, amelynek színhelye a Korona étterem volt, ahol később Kossuth életnagyságú képét függesztették ki. Az 1889. évi ünnepség programja a következő volt:
1. Szózat
2. Felolvasás Kossuthról. (Diskay Kálmán ügyvéd) 
3. Szavalás
4. Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos 
5. Szavalat
1894-ben, Kossuth ravatalánál ott volt a körmendiek küldöttsége is.
1902-ben nemzeti igény volt, hogy az ország megemlékezzen Kossuth haláláról. Ferenc József azonban 53 év elteltével sem tudott megenyhülni a trónfosztást kihirdető egykori kormányzó iránt, ezért megtiltotta, hogy az állami alkalmazottak és közhivatalnokok részt vegyenek az ünnepségeken. 
A helyi önkormányzatok (a városi és a községi képviselőtestületek) azonban úgy döntöttek, hogy saját területükön megtartják a megemlékezést. Augusztus 20-a után több cikk jelent meg a Rábavidékben, amelyek az országos rendezvényekről való előzetes híradást tartalmazták. Az ünnep prioritást kapott: Zalaegerszegen például szeptember 19-re, péntekre esett a hetivásár, amit csütörtökre tettek át azért, hogy 19-én semmi se zavarja az ünnepet.
Barabits Lajos, a nagyközség bírája 1902. szeptember 8-ra megbeszélést hívott össze, ahol döntöttek az évfordulós megemlékezés programjáról. A plébánosokat, lelkészeket ünnepi istentisztelet tartására kérték fel, a polgári iskola igazgatóját, Koncs Sándortól pedig hazafias énekek betanítását kérték. Az igazgató azonban a felkérést betegségére hivatkozva hárította el.
A körmendi ünnepség programjáról az előzetes tudósítás szeptember 17-én jelent meg, amely a következő méltató szavakkal fejeződött be: “Leborul a nemzet Kossuth Lajos nagysága előtt, mert nagy ő a legnagyobbak között, akinek dicsősége, nagysága minden magyar szívbe van vésve.”
A három napos ünnepség előkészületei azonban nem folyhattak zavartalanul. Pulay Ferenc főszolgabírónak az önkormányzathoz idézett leveléből kitűnik, hogy az önkormányzatoknak vállalni kellett a felelősséget az általuk rendezett ünnepségen. Átirata többek között a következőket tartalmazta: “…Kossuth Lajos hazánk nagy fia emlékének megünneplése alkalmával tudomás szerint a községben kivilágítás is fog rendeztetni. Minthogy azonban ezen ünnepélyen a tényleges szolgálatban lévő honvédség tisztjei és alkalmazottjai részt nem vehetnek, következésképpen sem magánlakások ablakait, sem pedig a laktanyát ki nem világíthatják… a legkisebb rendzavarás, esetleg ablakok bedobálása elő ne forduljon, mert az esetben kénytelen leszek a T. Elöljáró Urat a törvény értelmében szigorúan felelősségre vonni.”… Az ünnepséget az érte felelősséget vállalók zavartalanul lebonyolították.
A körmendi Kossuth-kultusz tetőpontja 1905-07 között volt, amikor a városi Kossuth szobor felállítását készítették elő. Addig soha nem látott összefogás, a tartalékok mozgósítása árán sikerült 1907. október 6-án felavatni Horvay János alkotását, az első dunántúli Kossuth ­szobrot. Kossuthét, aki maga foglalta írásba meg a legszebben életének és vállalt sorsának értelmét: “Kell, hogy olyan emberek is legyenek, kik az elvet, mely életük vezércsillaga volt, nem adják fel semmi áron. Elvhűségük néha termő maggá lehet a jövendő földében. Néha poraikból kél ki, mi életükből ki nem kelhetett. 

Kondicsné dr. Kovács Éva
Körmendi Figyelő
X. évfolyam 5. szám
Kiadja a Körmendi Kulturális Műhely