Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 15.
Hermann Hesse: Könyvek Az embert boldoggá tenni e világ összes könyve sem tudja, titkon ezek terelnek mégis bennünket vissza önmagunkba. Itt megtalálunk mindent, ami kell: Napot, Holdat és csillagot, hiszen a fény, ami után törekszünk, bennünk magunkban ragyog. A bölcsesség, amit oly sokáig a könyvtárakban kerestünk, minden lapról felfénylik most, hogy azok egyek lettek velünk.
(Kálnoky, László)
*
Ha
akármiért,
mondjuk pl.
sikkasztásért
üldöznek engem,
akkor nekem hétszentség,
hogy a zsidóságom stb.
mártírja vagyok
*
Sohasem
vonulok vissza,
nem töltekezem,
mindig csak „leadó
üzemmódban” nyüzsgök
*
Feltalálod
a spanyolviaszkot
vagy a meleg vizet,
s rögtön az emberiség jótevőjének
próbálod feltüntetni,
s kitüntettetni magad…
*
A
polihisztor vagy,
aki mindig mindent
mindenkinél jobban tud,
amit ő nem tud,
azt nem is érdemes,
vagy még nem lehet tudni
*
Lejárt
szavatosságú,
kis- és nagyhibás,
elavult szellemi terméket
exportból visszamaradottként
nagyban is végkiárusítok
*
Áskálódással, intrikával,
a viszály szellemének idézésével
áthidalhatatlanná mélyíti el
a generációk, iskolák, irányzatok
közötti éket-szakadékot
*
A
jó édes szülőanyám
se ismerne már ma rám,
annyira asszimilálódtam
az uralkodó szellemi „elithez”,
átvettem minden
allűrt, babonát, rossz szokást
és végleg kettétört ifjonti
világmegváltó lendületem…
*
Jézus,
Petőfi és Gandhi
szellemét, igazságát
lepelben, sírban, exhumált
csontban, porban stb. keresgélem
jobb ügyhöz méltó szorgalommal…
*
Mindent
tudni akarok
kezelt „lelki betegemről” –
én titokzatos-titkolózó
kisistenként őrzöm inkognitóm
*
Olyan jó volt
az indító lökést adó
diák önképzőköröm,
hogy megvénülve is még
mindig ott produkálnám magam.
*
Betegesen
irtózom, iszonyodom
„elidegenedni”:
eltárgyiasulni,
valami művet
kezemből végleg kiadni..
*
Már csak
az esti kártyaparti
vagy egy focimeccs
hoz igazán izgalomba,
a napi tanárkodásom
nyűgös unott rutin,
de már arra a pár
évtizedre nem váltok…
*
Amilyen szenvedéllyel
drukkol, lelkendezik egy gólért,
úgy már régóta semmi másért,
se istenért, se hazáért, se másért
*
Mindent
hangsúlyozottan
amatőrként,
csak játékból űzök,
és így persze
„ahhoz képest”
nem is vagyok
olyan rossz benne
*
Nem,
én azután
tényleg nem vagyok
maximalista:
nekem a „nem rossz”,
a mértéket éppen megütő,
az már elég jó
*
Hosszú távon,
véglegesnek is
el akarom fogadtatni
a szellemi áthidaló
szükségmegoldásokat,
a magyar buherákat
*
Leborulok
a „heroikus”
szellemi pótcselekvések előtt,
s még magam is fényezem:
én ismertem fel hősiességüket
*
Szerepem
én önként vállaltam,
de csak egy ideig –
bármikor kiszállok,
ha túl terhes: „nem ér a nevem!”
*
Szerzetesi alázattal
és áldozatos odaszánással
éjt nappallá téve másolgatom
és osztogatom a saját műveimet…
*
Csak
a pénz
primitív nyelvére
lefordítva értem,
ha a jogi stb. nyelvben
eszmei értéket és a kárt említenek
*
A
multik
és világcégek
megrendelését kiszolgálva
tudományosan, laboratóriumban
„klinikailag tesztelek”…
*
Semmi destrukció –
én soha nem rombolom
az önsorsrontó balhiedelmeket,
az álboldogságos káros illúziókat
*
Táp-
talajt
adva és
locsolgatva
növesztem
a gyilkos ösztönöket
palackból kiengedő
mítoszok palántáit…
*
Permanensen
hiszterizálom a közhangulatot,
hogy ne is lehessen
józanul, logikusan vitatkozni
*
A
„Nagy-
magyarország
mennyország…”
-féle eszmékkel
„szubjektíve vagy objektíve”:
de biztosan háborút készítek elő
*
A
kasztosodás
mellett és ellen
arányt tévesztve érvelve
örökre befagyasztom
a társadalmi munkamegosztást…
*
Nemhogy segítem,
de inkább gátlom,
hogy észleld a társadalom
„láthatatlan” kasztosodást
*
Én akarom
megrendezni
saját temetésem
s megírni, a nekrológot,
megtartani a gyászbeszédet…
*
Nem
a köznép,
az ún. kisemberek első,
de a közhatalom utolsó
embere, szóvivője vagy
*
Ha
bajban van a haza,
lapul mint szar a fűben,
de ha bajban van a Főnök,
nem késlekedik segíteni
*
Ha
megfizetnek,
tévé-show műsorokban
nagy átéléssel
játszom el „az utca emberét”
(akit csak más tévéműsorból ismerek)
*
Kiművelt,
sőt dörzsölt
emberfőként
nemcsak ismeri,
de tanítja is
a félelemkeltés fortélyait
*
Mint
szellemi-lelki
„alma mater”
csalfa, vak és hiú
reményeket táplál(tat)ok…
*
A
gazemberek
utolsó mentsváraiba,
a „hazaffyságba”
vagy az antiszemitázásba
húzódom vissza
*
Saját
szellemileg
képzetlen és így
védtelen népemre
eresztem vagy egyenesen
uszítom ordas eszmék hadát
*
Ha
bárki
belerúghat
a nemzet napszámosába
akkor én meg diákjaimat
gyötröm, alázom, kínzom…
*
A
gaz
gazdag embereket
feltétlenül kiszolgálva
kiszolgáltatom prédául
az igaz és becsületes szegényeket
*
Szellemi
fölénnyel
gyengéket alázok -
a kutyámba én is
beletörlöm a lábam
*
A
Diplomám
engem arra kötelez,
hogy csak fanyalogjak,
leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb.
*
A
boldogság
eszményét
eleve gyanússá teszem,
helyette az „értelmes élet”
perspektíváját kínálom -
értelmiségiként
a rezignáció,
a nosztalgia
az attitűdöm
*
Ha már
neki annyira
nem sikerült,
lehetetlennek tartja,
s illúziónak állítva
mindenkit lebeszél
a boldogságkereséséről
*
A plebsznek
a kegyelemkenyér
mellé cirkuszt, vagy
„a disznó a pocsolyában”
olcsó-ócska örömeit kínálom…
*
A
Nyugatosokat,
de főleg Adyt
vakon követem,
igaz: csak a három-
szavas címadásban
s a lumpolásban
*
Kurátor vagy,
akinek elfogult,
rossz döntését
még csak meg sem
kell nyilvánosan indokolnia
*
Megállj!-t
„parancsolok”
vagy erősen sugalmazok,
mintha már itt lenne az a
bizonyos Kánaán…
*
Saját
érdekében
akarja veled is elhitetni:
az MLM rendszer boldoggá
s nem szegény magányossá rabbá tesz…
*
Meg-
rendelésre
jó alibit és
meggyőző
mentségeket kínál –
raktárra előre is legyárt
*
Nagy
Szellemek
fényében sütkérezem –
és idegen tollakkal ékeskedem…
*
Kieszelem
a trójai falovat
- a televíziót, internetet stb. -,
amit majd te cipelsz be
saját féltve őrzött házadba, váradba
*
Rábírlak,
hogy önként
„vesd le” és tedd lomtárba
a szokásaidat, „szubkultúrádat”,
a táncod, a tájszólásodat stb.
*
Megnehezítem,
hogy megismerd
a családi-nemzeti történelmed,
és őseidre büszkén élj és halj, és
hagyományaid gyökere tápláljon
*
Gyönyörű
hattyú mivoltod
előtted elrejtve
rút kiskacsák közé
teszlek és annak nevellek,
azzá „varázsollak át”…
*
Szinte
a semmiből
gyártok, kreálok
ügyeletes zsenit, sztárt -
menedzselem, futtatom,
majd mehet-eshet-dobom
a süllyesztőbe…
*
Az
én
elévül-
hetetlen érdemem,
ha felépül a beteg ,
pokoli balszerencse
és az ő durva hibája,
ha leépül…
*
Lehet,
hogy rólam
mintázta Karinthy
a függetlenségmániás,
inkább munkakerülő figurát…
*
Pósa Lajos
Verje meg az Isten
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten
Minden kis dolgába,
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája;
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten,
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdásszerű két kezének
Tüzes ostorával!
|