Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 15.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2016. szeptember 18. vasárnap, 19:23

Képtalálat a következőre: „hesse”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „hesse”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás15.

Hermann Hesse: Könyvek 

Az embert boldoggá tenni e világ
összes könyve sem tudja,
titkon ezek terelnek mégis
bennünket vissza önmagunkba.

Itt megtalálunk mindent, ami kell:
Napot, Holdat és csillagot,
hiszen a fény, ami után törekszünk,
bennünk magunkban ragyog.

A bölcsesség, amit oly sokáig
a könyvtárakban kerestünk,
minden lapról felfénylik most, hogy
azok egyek lettek velünk.


(Kálnoky, László)

Képtalálat a következőre: „pósa lajos”

 

*

Ha

akármiért,

mondjuk pl.

sikkasztásért

üldöznek engem,

akkor nekem hétszentség,

hogy a zsidóságom stb.

mártírja vagyok

*

Sohasem

vonulok vissza,

nem töltekezem,

mindig csak „leadó

üzemmódban” nyüzsgök

*

Feltalálod

a spanyolviaszkot

vagy a meleg vizet,

s rögtön az emberiség jótevőjének

próbálod feltüntetni,

s kitüntettetni magad…

*

A

polihisztor vagy,

aki mindig mindent

mindenkinél jobban tud,

amit ő nem tud,

azt nem is érdemes,

vagy még nem lehet tudni

*

Lejárt

szavatosságú,

kis- és nagyhibás,

elavult szellemi terméket

exportból visszamaradottként

nagyban is végkiárusítok

*

Áskálódással, intrikával,

a viszály szellemének idézésével

áthidalhatatlanná mélyíti el

a generációk, iskolák, irányzatok

közötti éket-szakadékot

*

A

jó édes szülőanyám

se ismerne már ma rám,

annyira asszimilálódtam

az uralkodó szellemi „elithez”,

átvettem minden

allűrt, babonát, rossz szokást

és végleg kettétört ifjonti

világmegváltó lendületem…

*

Jézus,

Petőfi és Gandhi

szellemét, igazságát

lepelben, sírban, exhumált

csontban, porban stb. keresgélem

jobb ügyhöz méltó szorgalommal…

*

Mindent

tudni akarok

kezelt „lelki betegemről” –

én titokzatos-titkolózó

kisistenként őrzöm inkognitóm

*

Olyan jó volt

az indító lökést adó

diák önképzőköröm,

hogy megvénülve is még

mindig ott produkálnám magam.

*

Betegesen

irtózom, iszonyodom

„elidegenedni”:

eltárgyiasulni,

valami művet

kezemből végleg kiadni..

*

Már csak

az esti kártyaparti

vagy egy focimeccs

hoz igazán izgalomba,

a napi tanárkodásom

nyűgös unott rutin,

de már arra a pár

évtizedre nem váltok…

*

Amilyen szenvedéllyel

drukkol, lelkendezik egy gólért,

úgy már régóta semmi másért,

se istenért, se hazáért, se másért

*

Mindent

hangsúlyozottan

amatőrként,

csak játékból űzök,

és így persze

„ahhoz képest”

nem is vagyok

olyan rossz benne

*

Nem,

én azután

tényleg nem vagyok

maximalista:

nekem a „nem rossz”,

a mértéket éppen megütő,

az már elég jó

*

Hosszú távon,

véglegesnek is

el akarom fogadtatni

a szellemi áthidaló

szükségmegoldásokat,

a magyar buherákat

*

Leborulok

a „heroikus”

szellemi pótcselekvések előtt,

s még magam is fényezem:

én ismertem fel hősiességüket

*

Szerepem

én önként vállaltam,

de csak egy ideig –

bármikor kiszállok,

ha túl terhes: „nem ér a nevem!”

*

Szerzetesi alázattal

és áldozatos odaszánással

éjt nappallá téve másolgatom

és osztogatom a saját műveimet…

*

Csak

a pénz

primitív nyelvére

lefordítva értem,

ha a jogi stb. nyelvben

eszmei értéket és a kárt említenek

*

A

multik

és világcégek

megrendelését kiszolgálva

tudományosan, laboratóriumban

„klinikailag tesztelek”…

*

Semmi destrukció –

én soha nem rombolom

az önsorsrontó balhiedelmeket,

az álboldogságos káros illúziókat

*

Táp-

talajt

adva és

locsolgatva

növesztem

a gyilkos ösztönöket

palackból kiengedő

mítoszok palántáit…

*

Permanensen

hiszterizálom a közhangulatot,

hogy ne is lehessen

józanul, logikusan vitatkozni

*

A

„Nagy-

magyarország

mennyország…”

-féle eszmékkel

„szubjektíve vagy objektíve”:

de biztosan háborút készítek elő

*

A

kasztosodás

mellett és ellen

arányt tévesztve érvelve

örökre befagyasztom

a társadalmi munkamegosztást…

*

Nemhogy segítem,

de inkább gátlom,

hogy észleld a társadalom

„láthatatlan” kasztosodást

*

Én akarom

megrendezni

saját temetésem

s megírni, a nekrológot,

megtartani a gyászbeszédet…

*

Nem

a köznép,

az ún. kisemberek első,

de a közhatalom utolsó

embere, szóvivője vagy

*

Ha

bajban van a haza,

lapul mint szar a fűben,

de ha bajban van a Főnök,

nem késlekedik segíteni

*

Ha

megfizetnek,

tévé-show műsorokban

nagy átéléssel

játszom el „az utca emberét”

(akit csak más tévéműsorból ismerek)

*

Kiművelt,

sőt dörzsölt

emberfőként

nemcsak ismeri,

de tanítja is

a félelemkeltés fortélyait

*

Mint

szellemi-lelki

„alma mater”

csalfa, vak és hiú

reményeket táplál(tat)ok…

*

A

gazemberek

utolsó mentsváraiba,

a „hazaffyságba”

vagy az antiszemitázásba

húzódom vissza

*

Saját

szellemileg

képzetlen és így

védtelen népemre

eresztem vagy egyenesen

uszítom ordas eszmék hadát

*

Ha

bárki

belerúghat

a nemzet napszámosába

akkor én meg diákjaimat

gyötröm, alázom, kínzom…

*

A

gaz

gazdag embereket

feltétlenül kiszolgálva

kiszolgáltatom prédául

az igaz és becsületes szegényeket

*

Szellemi

fölénnyel

gyengéket alázok -

a kutyámba én is

beletörlöm a lábam

*

A

Diplomám

engem arra kötelez,

hogy csak fanyalogjak,

leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb.

*

A

boldogság

eszményét

eleve gyanússá teszem,

helyette az „értelmes élet”

perspektíváját kínálom -

értelmiségiként

a rezignáció,

a nosztalgia

az attitűdöm

*

Ha már

neki annyira

nem sikerült,

lehetetlennek tartja,

s illúziónak állítva

mindenkit lebeszél

a boldogságkereséséről

*

A plebsznek

a kegyelemkenyér

mellé cirkuszt, vagy

„a disznó a pocsolyában”

olcsó-ócska örömeit kínálom…

*

A

Nyugatosokat,

de főleg Adyt

vakon követem,

igaz: csak a három-

szavas címadásban

s a lumpolásban

*

Kurátor vagy,

akinek elfogult,

rossz döntését

még csak meg sem

kell nyilvánosan indokolnia

*

Megállj!-t

„parancsolok”

vagy erősen sugalmazok,

mintha már itt lenne az a

bizonyos Kánaán…

*

Saját

érdekében

akarja veled is elhitetni:

az MLM rendszer boldoggá

s nem szegény magányossá rabbá tesz…

*

Meg-

rendelésre

jó alibit és

meggyőző

mentségeket kínál –

raktárra előre is legyárt

*

Nagy

Szellemek

fényében sütkérezem –

és idegen tollakkal ékeskedem…

*

Kieszelem

a trójai falovat

- a televíziót, internetet stb. -,

amit majd te cipelsz be

saját féltve őrzött házadba, váradba

*

Rábírlak,

hogy önként

„vesd le” és tedd lomtárba

a szokásaidat, „szubkultúrádat”,

a táncod, a tájszólásodat stb.

*

Megnehezítem,

hogy megismerd

a családi-nemzeti történelmed,

és őseidre büszkén élj és halj, és

hagyományaid gyökere tápláljon

*

Gyönyörű

hattyú mivoltod

előtted elrejtve

rút kiskacsák közé

teszlek és annak nevellek,

azzá „varázsollak át”…

*

Szinte

a semmiből

gyártok, kreálok

ügyeletes zsenit, sztárt -

menedzselem,  futtatom,

majd mehet-eshet-dobom

a süllyesztőbe…

*

Az

én

elévül-

hetetlen érdemem,

ha felépül a beteg ,

pokoli balszerencse

és az ő durva hibája,

ha leépül…

*

Lehet,

hogy rólam

mintázta Karinthy

a függetlenségmániás,

inkább munkakerülő figurát…

*

Képtalálat a következőre: „pósa lajos”

Pósa Lajos

Verje meg az Isten

 

Verje meg az Isten,

Veretlen ne hagyja,

Ki magyar létére

Magát megtagadja.

Szabadságunk fáját

Fosztja, – fosztogatja,

Leveleit, virágait

A viharnak adja.

Verje meg az Isten,

Nem egyszer, de százszor,

Ki magyar létére

Idegenhez pártol.

Ősi jussát önként

Idegennek dobja,

Kincseinket egy más fajnak

Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten

Minden kis dolgába,

Ki magyar létére

Egy más faj szolgája;

Mást érez és mást mond

Talpnyaló nyelvével,

Háromszínű lobogónkat

Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten,

Ki a magyart bántja,

Ki magyar létére

Száz örvénybe rántja.

Verje meg, verje meg

Minden haragjával!

Júdásszerű két kezének

Tüzes ostorával!

 

Képtalálat a következőre: „ahasvérus”