Általános problémák, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíj jogfosztással kapcsolatban:

Olvasd a hozzászólásokat is, amelyek tökéletes magyarázatot adnak a szörnyű, és embertelen helyzetre!

Szeretnénk Önöket tájékoztatni, és felhívni az Önök szíves figyelmét arra, hogy a kormány megsértette a jogbiztonság és a jogállamiság elvét, a korhatár alatti rokkantakkal szemben. Szíveskedjenek tanulmányozni a jogfosztott korhatár alatti volt rokkantsági nyugdíjasok helyzetét, mert az kritikus, és humánkatasztrófához vezethet.

A 2011.évi CXCI. (II.29.) törvénnyel kapcsolatos legsúlyosabb gondok:
A rokkantsági nyugdíjjogfosztással, a munka és járulékfizetéssel megalapozott szolgálati jogviszonyra és társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjakat, egy szociális segélyszerű ellátásra változtatta át a magyar kormány, mely méltatlan helyzetbe hozta a súlyos beteg korhatár alatti rokkantakat. Ők, átlag 30 évig dolgoztak az átlag 50 éves korban történt megrokkanásuk előtt, és az orvosi szakirodalom szerint, mindössze 62 éves átlagéletkort érnek meg. A szerzett jogukat, a jóhiszeműen megszerzett rokkantsági nyugdíjunkat egy bizonytalan, bármikor csökkenthető, bármikor elvehető, segélyes szociális pénzbeli ellátásra változtatták át 2012.01.01.-i hatállyal.
A korábban szerzett jogosultság utólagos elvétele visszaható hatállyal sérti a jogbiztonságot, és a jogállamiság elvét, ahogyan azt is, hogy előírja, a közigazgatási határozattal és jogerős bírósági ítélettel végleges állapotúnak minősített beteg emberek felülvizsgálatát. A nyugdíjjogosultságukkal együtt az érintettek elveszítenek a negatív irányba ható folyamatos törvénymódosítások miatt minden eddigi kedvezményt.

1./ A legsúlyosabb probléma minden volt rokkantsági nyugdíjasra hatással van. Minden átmenet és felkészülési idő nélkül történt meg a 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvény alapján, a „volt” rokkantsági nyugdíjasok nyugdíjjogfosztása 2012.01.01-i hatállyal. Hiába állítja a kormány, hogy a törvény maga nem visszamenőleges, de a hatása, igen is az! Ugyanis, a rokkantságban elöltött évek teljes időtartamától visszamenőleges hatállyal fosztották meg a rokkantakat. Aki régóta megrokkant már, az ez által a rendelkezés által, elvesztette a 2011.12.31.-ig fennálló nyugdíjjogosító jogfolytonossági idejével együtt a nyugdíjjogosultságát is. Sok olyan beteg érintett, aki ez által sohasem lesz jogosult az öregségi nyugdíjra, vagy csak az öregségi nyugdíjminimumot kapja a volt rokkantsági nyugdíjas státus elvesztése miatt! Ez a probléma, szinte minden megváltozott munkaképességű személyt érint, óriási anyagi veszteséggel. Ezáltal sérül a kiszámíthatósághoz és a szociális biztonsághoz való joga is az érintetteknek.

2./ Komoly probléma, hogy a törvény azt feltételezi, hogy minden beteg képes dolgozni. Jövedelem az nincs. Mégis, csak egy jövedelempótló, segélyszerű, fix összegű szociális ellátást biztosítanak az ellátórendszerben maradók számára. Nem számít sem az életkor, sem a szolgálati idő, de az sem, hogy ki mennyi ideig fizette a járulékokat. Az új rokkant-törvény szerint, a jogosultság az utolsó 5 éven belül 1095 nap biztosítási jogviszonyhoz kötött. El van távolítva az ellátórendszerből, aki a súlyos beteg, és képtelen dolgozni, mert a betegsége miatt, és kb. 50 év feletti rokkantként nem kap munkát. Az 1095 nap letelte után a sorsa megpecsételődött, mert, ha gyógyíthatatlan beteg, és rosszabbodik az állapota, akkor sem lesz jogosult egyetlen Ft pénzbeli ellátásra sem, soha többé. Ez így elfogadhatatlan a rokkantak számára, mert teljes kiszolgáltatottságban tartja őket.

3./ A rehabilitálható érintettek munkavégzési tilalmát ugyan feloldotta az Alkotmánybíróság a 2012.12.05-i határozatában, azonban mind az ellátórendszerből eltávolítottak, mind a rehabilitációra alkalmasnak vélelmezettek elhelyezkedési esélye egyelő a nullával. Hazánkban mindössze 10% mértékű a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya az EU átlag 40%-kal szemben. Hiába itt minden ígérvény, az elmúlt egy évben úgy lettek eltávolítva az ellátórendszerből a betegek, hogy nem várta őket egyetlen új rehabilitációs munkahely sem. Mivel maximum 3 éves időtartam a rehabilitációs ellátás időtartama, ez tovább súlyosbítja az ellátatlan betegek helyzetét.

4./ Nem feloldhatók a NRSZH felülvizsgálatok alapján született orvos-szakértői szakvélemények és a munka-alkalmassági orvosi szakvélemények közötti ellentétek sem. Az NRSZH orvos szakértők szerint a súlyos betegek munkavégzésre alkalmasak, míg a foglalkozás egészségügyi szakorvos véleménye szerint nem alkalmas a betegek többsége a csökkentett idejű munkavégzésre sem. Ezzel az ellentéttel senki sem akar foglalkozni, ami felfoghatatlan, és komoly konfliktusok forrása lehet.

5./ A rendkívül megszigorított, új komplex minősítő rendszerrel szembeni kifogásaink:
a.) A komplex minősítő rendszer három szempontja közül az NRSZH orvos szakértői vizsgálatok nem a beteg valós egészségi állapotának vélelmezéséről szólnak. Külföldi standardokra hivatkozással szigorították meg a felülvizsgálati rendszert, miközben az EU tagállamainak ellátórendszerei sokkal humánusabbnak tűnhetnek. Az EU tagállamokban, átlagosan 40%-os foglalkoztatás melletti rehabilitációs munkahelyekkel és egészségügyi rehabilitációval igyekeznek az érintettek helyzetét emberivé tenni. Az EU minden tagállamában van a korhatár alatti rokkantak számára rokkantsági nyugdíj. Hazánk jeleskedett egyedül megfosztani ettől a rokkantakat. Hollandiában 25%, Svédországban 25%. Spanyolországban 33%, Finnország, Ausztria, Németország és Izland, esetében 50% mértékű egészségkárosodással már rokkantsági nyugdíjat kaphatnak az érintettek. Hazánkban, még 69% egészségkárosodás mellett is rehabilitálhatónak vélelmezik a megváltozott munkaképességű személyeket. A felülvizsgálatnál gyakran előfordul, hogy lehagyják a betegségeik felét a szakvéleményről. A súlyos állapotuk ellenére a komplex minősítő táblázat szerinti legalacsonyabb funkciókárosodási % mérték szerepel a szakvéleményekben.

Komoly problémát okoz az is, hogy a régi és az új felülvizsgálati rendszer inkompatibilis. A régi felülvizsgálati rendszerben a korhatár alatti rokkantak, akik a munkaképességüket 67 % mértékben elvesztették, ők a III. csoportba kerültek, míg az új komplex felülvizsgálati rendszert 5 csoportba szétosztva alakítottak ki, melyben: A, B1, B2, C1, C2 besorolási formákat definiáltak. A két ellátórendszer, ezáltal nem is összehasonlítható egymással. Sérelmes, hogy a 10-20 éve folyamatosan felülvizsgált betegek emiatt kerülnek lehetetlen helyzetbe, új belépőként minősítve, az új rendszer szerint. Az előző, a 2008.01.01.-től életbe lépő szigorítás után, még tovább nem szabad lett volna szigorítani a felülvizsgálati rendszeren a költségvetési megtakarítási cél miatt.

b.) A foglalkoztatási szempontoknál sem a beteg állapota számít. Nem az számít, mennyire beteg valaki. Az számít csak, hogy milyen végzettséggel rendelkezik, és milyen nagy a munkatapasztalata. Aki aluliskolázott, vagy rövid munkatapasztalattal bír, az előnyt élvez a rendszerben történő bent maradáshoz. Felülvizsgálat után rehabilitációs ellátásban részesülők, álláskeresőként nem vehetők nyilvántartásba, együttműködniük is a rehabilitációs hatósággal kell. Az álláskeresési járadékban sem részesülhetnek. Ezek mind-mind sérelmesek a rokkantak számára. A nyílt munkaerő piaci feltételekhez képest, az elhelyezkedési esélyekhez viszonyítva, súlyosan diszkriminatív a megváltozott munkaképességű álláskeresők helyzete.

c.) A szociális szempontrendszert jogellenesnek tartjuk. Nem is értjük, mint keres a betegséggel összefüggésben a szociális szempont az ellátórendszerben? Itt nem a betegség súlyossága számít, hanem az, hogy aki takarékoskodott megrokkanása előtt, mert azt büntetik. Jogsértőnek tartjuk a szociális szempontok vizsgálatát akkor, amikor a járulékfizetéssel megalapozott szolgálati időre és társadalombiztosítási kockázatra épülő ellátást alakítottak át szociális ellátássá! Szociális szempontra hivatkozva, különböző felméréseket végeznek a családi jövedelmi viszonyokra, lakáskörülményekre, havi rendszeres bevételekre vonatkozólag, stb. Nagyobb eséllyel maradhat az a személy az ellátórendszerben, ha kevésbé beteg, akkor is, aki anyagilag hátrányosabb helyzetben van. Mi köze ehhez a betegségeknek? Egy élet munkájában megrokkantak számára, átlag 30 évnyi járulékfizetés után, rendkívül megalázó öngondoskodásra kényszerítve élni. Megalázó az is, hogy az Alaptörvényben, arra kötelezték a nagykorú gyermekeket, hogy tartsák el az idősödő, a megrokkant szüleiket.

d.) Az új komplex minősítő szerint a betegek nagy része bármennyire is beteg, az szerepel a NRSZH orvos szakértői szakvéleményén, hogy rehabilitálható. Akinek az egészségkárosodási mértéke nem éri el az 50% mértéket, az rokkantként, állandó özvegyi nyugdíjra sem lesz jogosult. Így, duplán rosszul járnak az özvegyek, mert csak a legalacsonyabb összegű saját jogú ellátást kapják, és özvegyi nyugdíjról nem is álmodozhatnak. Ezzel összefüggésben sérelmezzük, hogy azt is, hogy amennyiben 40% egészségkárosodási mértéknél számít az érintett megváltozott munkaképességű személynek, akkor az állandó özvegyi nyugdíj igényjogosultság miért csak 50%, vagy afeletti mértéknél vehető figyelembe?  Ehhez kapcsolódik még az a kifogásunk is, hogy az állandó özvegyi nyugdíjigénylésnél, ha az igénylő megváltozott munkaképességű érintett, akkor 6 hónapon belüli NRSZH orvos-szakértői szakvéleménnyel kell rendelkeznie, mert az a jogosultság feltétele!
Azoknak az özvegyeknek is részt kell venniük a 6 hónapon belüli NRSZH felülvizsgálaton, akiket már csak pár hónap választ el az öregségi nyugdíj megigénylésének az időpontjától, amennyiben megváltozott munkaképességű személyek. Akár ezzel a felülvizsgálattal el is veszíthetik a saját jogú ellátásaik jelentős részét is. A joggyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az úgynevezett védett korú (2011.12.31.-én) 57. életévüket betöltött személyek is a soros felülvizsgálatuk alkalmával óriási anyagi károkat kénytelenek elszenvedni a rendkívül szigorú új komplex felülvizsgálat által. A NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálatokat kizárólag a költségvetési megtakarítási cél vezérli, és semmi közük a betegek valós egészségi állapotához. Ezeket, az elmúlt egy éves betegpanaszok alapján sajnos tapasztalatként realizálhattuk.
A kormány nem hajlandó visszamenőlegesen sem elismerni nyugdíjjogosító időként a rokkantságban eltöltött évek időtartamát a 2011.évi CXCI. törvény 2012.01.01.-i hatályba lépését megelőző időszakra sem a saját jogon. Ugyanakkor, a hozzátartozói jog alapján meg elismeri a rokkantévek teljes időtartamát. Ha az elhunyt rokkantellátást kapott, akkor annak időtartamára a túlélő özvegyet megilleti az özvegyi nyugdíj. Mi úgy tudjuk, hogy a saját jog mindig a legerősebb, és minden más jog utáni jogosultság csak azután következhet. Akkor az hogyan lehetséges az, hogy saját jogon az érintett rokkantnak a rokkantévek időtartamát nem veszik nyugdíjjogosító időként a nyugdíj jogfolytonossághoz figyelembe, a hozzátartozó jogán pedig beszámítják azt, mégis? Ez ellentmondásos, és jogsértő a számunkra.

6./ Rokkantsági nyugdíj jogfosztás miatti károk: a nyugdíjas státuszhoz kapcsolódó kedvezmények, mint utazási és bérlet-kedvezmény, gyógyfürdő belépő jegyek, melyek a nyugdíjas státushoz kapcsoltak, számunkra elvesztek.

7./ Hitelezés esetén, nem hitelképes a megváltozott munkaképességű személy. A pénzintézetek a korábbi rokkantsági nyugdíjasok számára nem folyósítanak a szociális segélyes pénzbeli ellátásaikra kölcsönt. Ez sérti az esélyegyenlőség elvét.
8./ Diszkriminációk sorozata éri az azonos társadalmi csoporton belüli korhatár alatti rokkantakat az alábbiak szerint:

A./ A betegség, így a rokkantság sem életkorfüggő állapot. Érthetetlen a 62 év felettiek, és a 62 év alatti életkorúak között a súlyos diszkrimináció, mely a korhatár alatti rokkantakat sújtja, azonos társadalmi csoporton belül. A 62 év feletti rokkantak öregségi nyugdíjassá lettek átsorolva, bármilyen kevés szolgálati idővel rendelkeztek életkorukra előírtan. Ők, még korhatár alattiként megszerezték és megtarthatták a rokkantsági nyugdíjjogosultságot. Az ő rokkantságban eltöltött hosszú éveik, vagy évtizedeik, azok nyugdíj-jogfolytonossági időt adtak számukra! A korhatár alattiaktól ezt a nyugdíj-jogosító jogfolytonosságot elvette visszamenőlegesen is a 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény. Ezáltal rendkívül hátrányos helyzetbe kerültek, mert nagyon alacsony összegű (segélyes) öregségi nyugdíjakat fognak kapni. Akinek sok a rokkantságban eltöltött éve, az sohasem lehet öregségi nyugdíjas, mert tőle visszamenőlegesen is elvették a 2011.12.31. előtti rokkantságban eltöltött éveit. Születési idő szerint tilos diszkriminálni az embereket! Ez esetben pedig pontosan erről van szó. A rokkantságnak semmi köze az életkorhoz. Azonos társadalmi csoporton (a rokkantakén) belül, ezért is súlyosan diszkriminatív a törvény.

B./ Azonos korcsoportúak esetén elfogadhatatlanul hátrányos helyzetbe kerültek azok az 57.év felettiek, akik még rendelkeznek soros felülvizsgálati időponttal. A kisebb mértékben egészségkárosodott 57.év felettieknek, akik a „vak-szerencse” folytán már nem kötelezettek felülvizsgálatra, nekik a teljes ellátásuk megmaradhat, és a magasabb összegű volt rokkantsági nyugdíjuknak megfelelő összeggel vonulhatnak öregségi nyugdíjba, a mindenkori januári %-os nyugdíjemelés mértékével megemelten. Ezzel szemben, a soros felülvizsgált 57 év felettiektől drasztikusan elvonhatják a pénzbeli ellátásaikat. Az új komplex minősítő szempontrendszerek, a régi felülvizsgálati módszerekkel össze nem hasonlítható szigora miatt, kizárólag csak „papíron” következik be állapotjavulása az érintetteknek. Hosszú és folyamatos rokkantság esetén csak és kizárólag, az újfajta besorolási kategóriák, és a költségvetési megtakarítási cél miatt vesztik el a pénzbeli ellátásaik jelentős részét.  Ezáltal, ők, csak segélyszerű pénzbeli ellátásokra válnak jogosulttá. Ez azonos társadalmi rétegen belül, azonos korcsoportbeliek közötti súlyos diszkriminációt és komoly feszültséget gerjeszt. Ez elfogadhatatlan.

C./ A legsúlyosabb diszkriminációt a 2011.12.31.-én még 57 év alattiaknak számító korcsoport szenvedte el. Őket többszörös diszkrimináció sújtja, ami elfogadhatatlan. Ők súlyos hátrányokat kénytelenek elszenvedni, mind a 62.év felettiekkel, mind az 57 év felettiekkel szemben is, mert számukra akkor is elrendelték az „önkéntes” felülvizsgálati nyilatkozattételt, ha állapotukat véglegesnek vélelmezték szakhatósági határozatban, vagy munkaügyi bírósági végzésben. Megvontak minden nyugdíjasnak járó kedvezményüket, mint tömegközlekedési és más egyéb utazási kedvezményt, mindenféle nyugdíjas belépő jegyeket, uszodába, gyógyfürdőbe, múzeumba, stb. Életkoruk miatt bármennyire is betegek, őket sokkal gyakrabban, csak enyhébb fokú egészségkárosodottaknak vélelmezik a felülvizsgálatok alkalmával akkor is, ha a valós állapotuk súlyosabb. A 2008.01.01.-től bevezetésre kerülő rehabilitációs-járadékot is az ő számukra „találták ki”, erőltetve a munkaerő piacra történő visszavezetésüket. Az ellátás folyósításának az ideje maximum 3 év. Így, az 57 év alattiak helyzete a legkilátástalanabb. Őket sújtja legjobban (a 24.594 fő rehabilitációs járadékost) a rehabilitációs járadékuk elvesztése. Régi típusú rehabilitációs járadékosként a törvény „elfelejtett rendelkezni” ezeknek a betegeknek a további sorsáról. Ők azok, akik rokkantsági nyugdíjuk helyett - mellyel a régi típusú rehabilitációs járadékuk is egyenértékű – egy segélyszerű szociális ellátást kapnak majd a következő soros felülvizsgálatnál, ha azt rokkantellátásnak hívják, akkor is. Ezáltal, anyagilag rendkívül rosszul járnak ezek a betegek! (Pl. Ha a betegnek eddig 130 ezer Ft/hó rehabilitációs járadékot folyósítottak, és pl. 2013. évben soros felülvizsgálatra kötelezett, akkor vagy rehabilitációs, vagy rokkant ellátást fognak részére megállapítani. A minimális fix összegű rehabilitációs ellátás kb. 29 ezer Ft/hó, és a minimális fix összegű rokkant ellátás pedig kb. 50 ezer Ft/hó. A betegek így ellátásuk jelentős részét elveszítik).
Az 57 év alatti rokkantak számára nincs munkaerő piaci fogadókészség. Miközben az EU TÁMOP pénzforrások a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához már 2012.évben rendelkezésre álltak, és közben ugyanúgy 10%-os maradt a foglalkoztatás, mint azelőtt volt, így sajnos ez a program nem működik. Egy évvel ezelőtt hazánk megkapta az EU pénzforrásokat ehhez, kb. 30 milliárd Ft-nak megfelelő összeg állt rendelkezésre a TÁMOP programmal (11,7 milliárd Ft munkahelyteremtésre, 9,8 milliárd informatika és infrastruktúra - fejlesztésre és 8 milliárd Ft akadálymentesítésre). Mivel ez a program nem működik, így a pusztába kergetik szét az ellátórendszerből a súlyos betegeket, a nem létező munka világába. Ez az út zsákutca, mert a rokkantak megfagynak és éhen halnak pénzbeli ellátás hiányában!

Az 57 év alattiaktól még azt a lehetőséget is megvonták, hogy, ha elérik az öregségi nyugdíjkorhatár, akkor sem kérhetik a jelenlegi ellátásukat öregségi nyugdíjként. Egyelőre csak tőlük vonták meg ezt a lehetőséget. Azonban, a nyugdíjrendszer finanszírozási gondjai miatt, minden korhatár alatti rokkantat fenyeget a veszély, hogy aki ezután megy nyugdíjba, azoknak az újra számolt nyugdíjuk már, csak segélyes pénzellátás lesz. Az 57 év alattiak, ha a rehabilitálhatók, de nem bírnak dolgozni, vagy nem találnak munkahelyet, akkor az utolsó 5 éven belüli 1095 napos biztosítási idő hiányával is szembe kell nézniük. Abban az esetben semmilyen ellátásra, egyetlen Ft-ra sem lesznek jogosultak, ha 99% mértékű egészségkárosodottak lesznek, akkor sem. Ez a törvényi rendelkezés is humánkatasztrófához vezet.

9./ A Megváltozott munkaképességű személyeket a 2011.évi CXCI. törvény kegyetlenül érintette. Ők bűnbakok és áldozatok. A pszichikai hadviselés teljes tárházát szinte alkalmazza rajtuk a kormány. Megalázzák, rágalmazzák, stigmázzák oly mértékben őket, hogy a köztörvényes bűnözőket nem szoktak vádolni olyan jelzőkkel, mint a becsületes, ország építő munkába megrokkant korhatár alatti súlyos betegeket. Kisemmizve, is egyre negatívabb törvény-módosításokkal bombázzák a maradék ellátásaikat. Önbecsülésüket porig alázva, éhezésre, nélkülözésre kényszerítik őket. Esélyük sem marad a túlélésre a havi segélyes pénzekből. A létbizonytalansággal nemcsak hatalmas anyagi, de óriási erkölcsi károkat is okoznak számukra.

10./ Súlyosan diszkriminatív, hogy a kiszolgáltatott betegeknek, nincs hozzáférési lehetőségük az idősotthoni elhelyezéshez sem. Ők lennének pedig legjobban a segítségre és az ápolásra rászorulva az egészségi állapotuknál fogva. A 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvény, számukra elérhetetlen korlátokat szab az intézménybe történő bejutáshoz. Ezáltal sérülnek az esélyegyenlőségi jogok is!  Oly mértékben lecsökkentik a folyamatos törvény-módosításokkal a rokkantak pénzbeli ellátását, szociális segély szintűvé, hogy a rászoruló betegek képtelenek a havi 100 ezer Ft/fő/hó költségtérítési és ellátási díjat + a havi saját gyógyszerköltséget megfizetni! Így az érintettek teljes ellátatlan és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Esélyük sem marad a túlélésre. Teljesen ellátatlanul lesznek halálra ítélve a törvények által.

A méltatlan sorsukat elfogadni nem tudják ,a korhatár alatti rokkantak a számolatlan, és a folyamatos jogsérelmek miatt. Súlyosan sérülnek az alapvető emberi jogaik. A 2011.évi CXCI. (XII.29.) törvény és a hozzákapcsolódó 7/2012.(II.14.) NEFMI (kormány) rendelet ellentétes az Európai Emberjogi, Szociális és Betegjogi Chartában foglaltakkal.

Már korábban is rokkantak újabb felülvizsgálati eredményei:

IDŐSZAK: 2012.01.01 - 2012.12.31.

Az I. fokon eljáró szakértői bizottságok által a "SOROS" Komplex felülvizsgálat során hozott minősítés eredményei a korábban ÖEK 40-49% között, vagy Mkcs 50%-ban véleményezett egészségkárosodások esetében
I.

100%        25  %       33 %         30 %          2 %            8 %            3 %

Az I. fokon eljáró szakértői bizottságok által az időszakos Komplex felülvizsgálat során hozott minősítés eredményei a korábban ÖEK 50-79% között, vagy Mkcs 67%-ban véleményezett egészségkárosodások esetében

II.

100%          6 %            12 %           10 %            16 %            46 %             9 %          1 %

Az I. fokon eljáró szakértői bizottságok által az időszakos Komplex felülvizsgálat során hozott minősítés eredményei a korábban ÖEK 80-99% között, vagy Mkcs 100%-ban véleményezett egészségkárosodások esetében

III.

100%          1 %            1 %              2 %              4 %            16 %             63 %           13 %

A középső sorban lévő %-ok a munkaképesség csökkenés mértékét jelzik.

Az I. táblázat a korábban legkisebb egészségkárosodású betegek, vagy a „fiatalnak” tartott rokkantak kerültek, az ők felülvizsgálati eredményeit ez a táblázat tartalmazza.

Az új komplex felülvizsgálatot követően a 11.831 felülvizsgált közül kikerült az ellátottak közül 2.903 fő, rövid idejű (3 év alatti) rehabilitációra került 3.865 fő, hosszabb, maximum 3 év rehabilitációra került 264 fő. Rehabilitáció letelte után kikerülnek a rendszerből ők is.   Ők a felülvizsgált betegek 60 %-át teszik ki.

A maradék 40 % felülvizsgált beteg közül csak a D és E kategóriában lévő rokkantaknak (3 %) nem csökkent az ellátása.

A B2-es kategóriába került betegek ellátása a korábbi rokkantsági nyugdíj összege helyett minimum 27.900 Ft, maximum 41.850 Ft lett a régi ellátás helyett.

Még a C2-es kategóriába került, volt rehabilitációs járadékosok ellátása is minimális összegre sorvadt, mert új igénylőként (pedig folyamatos rokkantak voltak) csak a minimálbér 45 %-át kaphatják, pedig állapotuk nem javult, azért kerültek C2-be.

2012. 07. 26-i törvénymódosítás miatt, sok felülvizsgált rokkant ellátását csökkentették le 2013.01.01-től, még ha a felülvizsgálatuk a törvény módosítása előtt megtörtént, és olyan határozatot kaptak, amiben arról tájékoztatták, hogy előző ellátásuk összegét folyósítják tovább. Novemberben újabb felülvizsgálat nélkül kaptak egy értesítést, hogy előző ellátásának összege helyett 2013.01.01-től 41.850 Ft lesz az ellátásuk új összege.

Törvénymódosítás értelmében, ha a beteg előző felülvizsgálati eredményétől akárcsak 1 %-kal jobb egészségi állapotot eredményezett az új komplex felülvizsgálat, akkor az ellátásuk 41.850 Ft lesz, mert ez állapotjavulásnak tudható be. (Akiket a törvény életbelépése előtt vizsgáltak, azoknak is levitték az ellátását 2013.01.01-től erre az alacsony segélyes összegre.) Az előző felülvizsgálati rendszer teljesen más alapokra épült, mint ez az új komplex. Hogy szabad mégis összehasonlítani akkor? Az új komplex szerint sokkal kevesebb százalék adható egyes betegségekre. Természetes, hogy mindenkinél állapotjavulást eredményez „papíron” az összehasonlítás.

Az II. táblázat a korábban súlyosabb egészségkárosodású betegek felülvizsgálati eredményeit tartalmazza.

Az új komplex felülvizsgálatot követően a 27.420 felülvizsgált közül kikerült az ellátottak közül 1.669 fő, rövid idejű (3 év alatti) rehabilitációra került 3.389 fő, hosszabb, maximum 3 év rehabilitációra került 4.463 fő.

Ők a felülvizsgált betegek 34 %-át teszik ki.

A maradék 66 % beteg közül csak a D és E kategóriában lévő rokkantaknak (10 %) nem csökkent az ellátása.

A C2-es kategóriába került betegek ellátása a korábbi rokkantsági nyugdíj összege helyett minimum 41.850 Ft lett. (Törvény szerint maximum 139.500 Ft.) (A csökkenés kategóriánként az I. táblázatban leírtak szerint.)

Az III. táblázat a korábban legsúlyosabb egészségkárosodású betegek felülvizsgálati eredményeit tartalmazza.

Az új komplex felülvizsgálatot követően a 4.379 felülvizsgált közül kikerült az ellátottak közül 29 fő, rövid idejű (3 év alatti) rehabilitációra került 45 fő, hosszabb, maximum 3 év rehabilitációra került 179 fő.

Ők a felülvizsgált betegek 5 %-át teszik ki.

A maradék 95 % beteg közül csak a D és E kategóriában lévő rokkantaknak (76 %) nem csökkent az ellátása. (A csökkenés kategóriánként az I. táblázatban leírtak szerint.)

Kimutatás a szakértői bizottságok "Új igénybejelentések alapján végzett" vizsgálataiból*
I. fokú eljárás
2012.01.01. - 2012.12.31.

22 %             17 %            15 %              8%                   21 %                 15 %              3 %

Az összes felülvizsgált új igénylő közel fele, azaz 17.814 fő nem lett bevéve a rokkantsági rendszerbe, vagy ideiglenesen maximum 3 évre rehabilitációs ellátást kap. Az „A” kategóriába kerültek ellátás nélkül maradtak. A B1-C2 kategóriába került betegek ellátása drasztikusan lecsökkent. Még a C2-es kategóriába került, volt rehabilitációs járadékosok ellátása is minimális összegre sorvadt, mert új igénylőként (pedig folyamatos rokkantak voltak) csak a minimálbér 45 %-át kaphatják, pedig állapotuk nem javult, azért kerültek C2-be.

2012. 07. 26-i törvénymódosítás miatt, sok felülvizsgált rokkant ellátását csökkentették le 2013.01.01-től, még akkor is, ha a felülvizsgálatuk a törvény módosítása előtt megtörtént, és olyan határozatot kaptak, amiben arról tájékoztatták, hogy előző ellátásuk összegét folyósítják tovább. Novemberben újabb felülvizsgálat nélkül kaptak egy értesítést, hogy előző ellátásának összege helyett 2013.01.01-től 41.850 Ft lesz az ellátásuk.

Jelentősen lecsökkent a rokkantsági ellátást igénylők száma is.

Összehasonlításképpen: 2001. évben még 122.182 fő, 2011. évben már csak 57.879 fő új igénybejelentés volt. (2011. évi ONYF statisztikai évkönyv.)   A 2012 év I-XII. hónapjában már csak 38.071 fő.

Esély sincs a munka világába visszatérni!

„Vannak megyék, ahol sokkal jobb a foglalkoztatási helyzet, a megváltozott munkaképességűek is találhatnak munkát, és a jobb közlekedési viszonyoknak köszönhetően el is tudnak jutni a munkahelyre. Másutt sokkal rosszabb a helyzet. Ez is befolyásolja, hogy ki jogosult ellátásra, nem csupán az egészségi helyzet, és előfordulhat, hogy ugyanaz az összszervezeti egészségkárosodás az egyik régióban megalapozza az ellátás folyósítását, egy másikban azonban nem - mondta a szakember.”

A szakember által elmondottak azt jelentik, hogy ahol alacsonyabb a munkanélküliség ott nagyobb eséllyel találhatnak munkát a betegek is, ez jogos szempont lehet a minősítéseknél. Az elmélettel, a komplex minősítés céljával a gyakorlat pont az ellenkezőjét mutatja.

Ahol nagy a munkanélküliség, ott még nagyobb arányba irányítják vissza a betegeket a nem létező munka világába.

Már korábban is rokkantak újabb felülvizsgálati eredményei:

IDŐSZAK: 2013.01.01 - 2013.02.28.

Az I. fokon eljáró szakértői bizottságok által a "SOROS" Komplex felülvizsgálat során hozott minősítés eredményei a korábban ÖEK 40-49% között, vagy Mkcs 50%-ban véleményezett egészségkárosodások esetében

I.

100%          16  %         29 %            36 %          1,5 %              12 %            5 %             0,5 %

Az I. fokon eljáró szakértői bizottságok által az időszakos Komplex felülvizsgálat során hozott minősítés eredményei a korábban ÖEK 50-79% között, vagy Mkcs 67%-ban véleményezett egészségkárosodások esetében
II.

100%          3 %             7 %               8 %             15 %            55 %            11 %             1 %

Az I. fokon eljáró szakértői bizottságok által az időszakos Komplex felülvizsgálat során hozott minősítés eredményei a korábban ÖEK 80-99% között, vagy Mkcs 100%-ban véleményezett egészségkárosodások esetében
III.

100%             0 %             1 %           1,5 %             2 %            14,5 %          72 %            9 %

A középső sorban lévő %-ok a munkaképesség csökkenés mértékét jelzik.

Az I. táblázat a korábban legkisebb egészségkárosodású betegek, vagy a „fiatalnak” tartott rokkantak kerültek, az ők felülvizsgálati eredményeit ez a táblázat tartalmazza.

Az új komplex felülvizsgálatot követően a 1.681 felülvizsgáltból 267 fő kikerült az ellátórendszerből, 480 fő, rövid idejű (3 év alatti) rehabilitációra került 32 fő, hosszabb, maximum 3 év rehabilitációra került. Rehabilitáció letelte után kikerülnek a rendszerből ők is.

Ők a felülvizsgált betegeknek megközelítőleg a felét teszik ki.

A B2-es kategóriába került betegek ellátása a korábbi rokkantsági nyugdíj összege helyett maximum 44.100 Ft lett - akár 61 évesen is – a 2012 évi július 26-i törvénymódosítást követően.

Még a C2-es kategóriába került, volt rehabilitációs járadékosok ellátása is minimális összegre sorvadt, mert új igénylőként egyáltalán bekerült a rendszerbe (pedig folyamatos rokkantak voltak) csak a minimálbér 45 %-át kaphatják, és állapotuk nem javult, azért kerültek a C2-be.

Törvénymódosítás értelmében, ha a beteg előző felülvizsgálati eredményétől akárcsak 1 %-kal jobb egészségi állapotot eredményezett az új komplex felülvizsgálat, akkor az ellátásuk lecsökken, mert ez állapotjavulásnak tudható be. (Akiket a törvény életbelépése előtt vizsgáltak, azoknak is levitték az ellátását 2013.01.01-től erre az alacsony segélyes összegre.) Az előző felülvizsgálati rendszer teljesen más alapokra épült, mint ez az új komplex. Hogy szabad mégis összehasonlítani? Az új komplex szerint sokkal kevesebb százalék adható egyes betegségekre. Természetes, hogy mindenkinél állapotjavulást eredményez „papíron” az összehasonlítás.

Vannak olyan rokkantak, akik még 2008 előtti rendszer szerint lettek III. csoportos, végleges státuszúak, és 2011. 12. 31-ig nem töltötték be az 57. életévüket. Ők 67 %-os rokkantak voltak egységesen. Most, ha felülvizsgálat során csak 66 % egészségkárosodást érnek el, akkor már az állapotjavulásnak számít, és az ellátása lecsökken 44.100 Ft-ra.

Az II. táblázat a korábban súlyosabb egészségkárosodású betegek felülvizsgálati eredményeit tartalmazza.

Az új komplex felülvizsgálatot követően a 4.179 felülvizsgált közül kikerült az ellátásból 134 fő, rövid idejű (3 év alatti) rehabilitációra került 278 fő, hosszabb, maximum 3 év rehabilitációra került 617 fő.

Ők a felülvizsgált betegek 25 %-át teszik ki.

A C2-es kategóriába került betegek ellátása a korábbi rokkantsági nyugdíj összege helyett minimum 44.100 Ft lett 2013. január 01-től. (A csökkenés kategóriánként az I. táblázatnál leírtak szerint.)

Az III. táblázat a korábban legsúlyosabb egészségkárosodású betegek felülvizsgálati eredményeit tartalmazza.

Az új komplex felülvizsgálatot követően a 670 felülvizsgált közül rövid idejű (3 év alatti) rehabilitációra került 5 fő, hosszabb, maximum 3 év rehabilitációra került 16 fő. Ők a felülvizsgált betegek 3 %-át teszik ki.

6 %               12 %            15 %             10 %                 39 %                 16 %                2 %

A régebben is rokkant, de az új komplex szerint felülvizsgálaton átesett  betegek 28 %-a azonnal, vagy 1-3 éven belül kiesik az ellátórendszerből. Az előző évben 39 % volt ez a szám, de a pozitív változás mégsem örvendetes. (Először azok lettek felülvizsgálva, akik kevésbé súlyos betegségekkel küzdenek, fiatalok, vagy valamilyen munkaviszonyuk volt.)

A 11 % pozitív változás összegszerűségben mégis negatív változás, ugyanis minden rokkantra találnak olyan megoldást, hogy ha nem is veszik el, de minimálisra lecsökkentik az ellátásukat.

Különbség van az ellátás mértékének meghatározásánál a születési időpont miatt is. Aki 1954 után született, és B1-es kategóriába kerül, 29.400 Ft és 39.200 Ft közötti összeget kaphat, amit nyugdíjjárulék is terhel. Az 1954 előtt született betegek ebben a kategóriában 29.400 – 44.100 Ft közötti összeget kaphatnak, melyet szintén nyugdíjjárulék terhel.

Még óriásibb a különbség azoknál, akik az új komplex felülvizsgálat után a C1-es kategóriába kerülnek:

Akik 1954 után születtek, nekik a 2013 évi megállapításnál az ellátásuk összege 39.200 – 49.000 Ft között lehet, és nyugdíjjárulék terheli az összeget. Amennyiben a rokkant 1954 előtt született, az ellátása 44.100 – 147.000 Ft között állapítható meg. Nem számít, hány évet dolgozott, mennyi nyugdíjjárulékot fizetett.

17 %             14 %           14 %               8 %                 26 %               19 %                 2 %

Az összes felülvizsgált új igénylők 39 %-a, azaz 2.635 fő nem lett bevéve a rokkantsági rendszerbe az első két hónap alatt, vagy ideiglenesen maximum 3 évre rehabilitációs ellátást kap. Az „A” kategóriába kerültek részére ellátás nem jár. Részükre ketyeg az 1095 napos bomba is, hiszen ha az utolsó 5 éven belül legalább 3 év biztosítási jogviszonyt nem tudnak felmutatni, nekik sohasem lesznek semmilyen rokkantsági ellátásra jogosultságuk, még ha 90 %-os rokkantak lesznek, akkor sem, még ha előtte 40 év munkaviszonyuk volt, az sem számít.