Orseolo Péter

István középső nővére, Ilona, Orseleó Ottó velencei Dogéhoz ment feleségül. Egy év múlva megszületett a fiuk, Péter. Amikor a gyermek a világra jött, bemutatták az apjának, majd később Istvánnak is, hogy nem volt Gilgames-jelzése, azaz az Árpádházi királyok jellegzetes anyajegye. Helyi belviszályok miatt aztán Péter a magyar királyi udvarba került. Fejedelmi származású harcostársai is felfigyeltek a jelzés hiányára, ezért az Álmos-Lebéd-házi hercegek nem is ismerték el még fővezérnek sem, nemhogy királyuknak. Ezért a kettős fejedelemségben csak a pápaság és a Római-német Császárság elnyomásra törekvő képviselőjét látták benne. Az Anasztáz-Astrik vonal inkább Orseoló Péter trónigényét támogatta. István folyton betegeskedett, így Pétert tette meg hadserege parancsnokául, míg Szolnokot kiskirálysággal tüntette ki, hogy az ország védelmét kelet felől biztosítsa. Az ország főurait feleskették, hogy István után Péter királyságát ismerjék el. Az uruki-mani és törzsszövetségi lovas versenyen azonban Péter elég rosszul szerepelt, ezért mindenki Endre és Béla hercegeket támogatta, Pétert pedig csak egy kis „csicsergő madárkának” tartották.

István halála után, 1038-ban azonban Péter, a kijelölt utód, akadály nélkül foglalta el a trónt.  Vele együtt sok olasz és német lovag jött a királyi udvarba, akiknek a legfőbb tisztségeket adta. Súlyos adókat rótt ki, két püspököt is megfosztott méltóságától, Gizellát, az özvegy királynét pedig az uradalmai és kincsei nagy részétől megfosztva Veszprémbe száműzte. A pártküzdelmek azonban hamar elkezdődtek a magyar törzsfők és Péter idegen származású hívei között. Az ellenzék István régi táborából szerveződött, akiket a csicsergő, daloló olaszok kezdtek kiszorítani a hatalomból. Ezek, jóllehet némi gőggel, kegyetlenkedve megvetették a magyar előkelőséget, de az olaszokat sem szívelték, mert az ország javait felfalták előlük. Ezért a németek a magyar előkelőséghez kezdtek húzni, mivel Péternek olyan terve is volt, hogy a daloló olaszokkal és a kegyetlenkedő németekkel kiirtja a magyar előkelőséget. Mivel azonban a németek kisebb része már összeházasodott a magyar törzsfőkkel, a vegyes házasságból származó németek szövetkezni kezdtek a keleti magyar tömegekkel. 1041-ben az elégedetlenkedők Péter királyt elűzték, aki Németországba menekült. A főurak Péter kizavarása után megnyugodtak, hogy Aba-Sámuel ül a trónon.  Pétert azonban III. Henrik pártfogása alá vette és mindent megtett azért, hogy visszahelyezzék a királyságába. III. Henrik 1045-ben újból Magyarországra jött és Aba-Sámuel halála után ismét visszatette a királyi koronát Péter fejére.

Szolnok erdőelvi kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljű Gyula leszármazottja került, aki fellázította a besenyő társadalmat. A tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pásztorokkal betört a Jász-síkságra és az uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház ellenük fordult, mivel az uruki egyház eltörölte a dézsmát és az egyházi tizedeket. Péter a lázadást még leverte, ám a főurak hazahívták Vászoly lengyel földre menekült fiait, Endre, Béla és Levente hercegeket, s velük már nem bírt el. Pétert elfogták és Vazult megbosszulva kitolatták a szemét. A király a sebei következtében 1045-ben meghalt.

„A háború olyan komoly dolog, hogy azt nem lehet a katonákra bízni! A népek közti barátság olyan fontos, hogy azt nem lehet a diplomatákra bízni! A népek történelmének megismerése olyan fontos dolog, hogy azt nem lehet a szaktudósokra bízni!”

„Ha az előttünk élt történetírók elmulasztották volna a história dicséretét, alighanem szükség volna rá, hogy mindenkit intsünk a történeti feljegyzések beszerzésére és tanulmányozására; hiszen az elmúlt tettek ismereténél semmi sem alkalmasabb az emberek nevelésére.” (Polübiosz görög történetíró)

"De élünk, de vagyunk, s míg Isten van, leszünk! Hiába a Sötét-fondorlat ellenünk! Amíg - értük - vállaljuk az áldozatot, Amit dicső ősink sora reánk hagyott, Amíg megbirkózunk önnön hibáinkkal, Bennünk felbukkanó sötét-oldalunkkal, Amíg Fényben gazdag például állhatunk, Amíg vezetni tud gazdag hagyományunk, Addig vagyunk, leszünk, el sem is tűnhetünk Isten eszközeként amíg segíthetünk!" (Hervay Tamás: Tejútfiak)

"Mi Atyánk ki Vagy a Mennyekben Engedd meg, hogy szóljunk ismét a Te nevedben, Immár nem akarunk kérni tőled semmit, Most itt az idő, hogy mi is adjunk valamit, Itt az idő, hogy beváltsuk messzi idők jóslatait, őseink ígéreteit. Fénybe vetett tekintettel Tűzben született Szent fogadalmait. Mert eljön a Te Országod, És meglesz a Te Akaratod, Mint a Mennyben, úgy a Földön is, Úgy ahogy mondtad volt és ígérted is, Együtt leszünk Veled… Akkor Te ígérted nekünk, Most mi ígérjük neked! (Andonis Theodokopoulos)

Az Arvisurák a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Először Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonya kezdte el lejegyezni, még az özönvíz előtt, őseink akkori hazájában, az azóta elsüllyedt Ataiszon. A feljegyzések tőle kapták a nevüket, melynek jelentése Igazszólás. Az Arvisurákat agyag, kő vagy aranylapokra vésték rovásírással, melyet szintén ő tanított meg az emberiséggel. Így aztán a hagyomány továbbra sem szűnt meg, mert a bevatott köpontokban kiképzett rovósámánok azóta is folyamatosan megörökítik a hunokkal és rokon törzsekkel kapcsolatos minden fontos eseményt – napjainkban is!

1998-ban látott napvilágot Paál Zoltán: Arvisura – Igazszólás című kétkötetes monumentális gyűjteménye, a Püski Kiadó jóvoltából. Ez a hun-magyar törzsek Ószövetségének is tekinthető, mert a több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmünket foglalja magában. Ez pedig nem holmi nacionalizmusból eredő elfogult kijelentés, hiszen a Bibliához hasonlóan az Arvisura is többszörösen kódolt szöveg, azaz túl az elsődleges mondanivalóin, a sorok mögött is fontos információk bújnak meg, mégpedig a teremtéstanra, a kozmikus tudásra vonatkozóan, melyet még csak kevesen látnak és értenek.

A kiadás alapjául szolgáló tekintélyes mennyiségű kéziratot a manysi nép fősámánjának unokája, Szalaváré Tura adta át a palóc származású Paál Zoltánnak, aki maga is rovósámánná vált. Az Ural környékén őrzött rovások az egykori leghíresebb Beavatott Központ, Ordosz begyűjtött anyagából származnak. Természetesen ebben a könyvben nem szerepel az összes létező rovás, csupán annak mindössze körülbelül 10-15 százaléka. Ezek többségét ugyanis még nem engedélyezték kiadni, hiszen olyan információkat tartalmaznak, melyre a mai emberiség még nincs felkészülve, megérve és sokakban ellenérzéseket váltana ki. Márpedig az Arvisuráknak nem ez a célja és rendeltetése