Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 11.
A boldog élet bölcselete és poézise
2016. szeptember 10. szombat, 06:18

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR APOSTOL”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás11.

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR”

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.


Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.


Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.


Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.


Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,


Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,


De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

Petőfi Sándor

Pest, 1847. január

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR coriolanus”

 

*

Gondolatolvasó

vagy más paranormális képességem

a gondolat-rendőrállam szolgálatában,

vagy más rossz ügyben kamatoztatom

*

Ugyan

csak egy

idegen nyelvben,

de abban tényleg perfekt vagyok:

a fontoskodó és bennfenteskedő

szakmai tolvajnyelvben…

*

Csak

a vita kedvéért vitázók,

vagy pankrátorok vagyunk:

úgy teszünk, mintha

itt és most „vérre menően” vitáznánk

*

Magasröptű

eszmecserét folytatunk,

de senkit se ragad magával,

mert kiszaglik belőle,

hogy nincs személyes tétje,

nekünk nem létkérdés…

*

El

ugyan

nem adtam,

de sajnos már

régesrég elittam

józan paraszti eszem –

az értelmiségi másik

útja nem járható?!

*

A

rám bízott

vagy véletlenül

hozzám került

szellemi hagyatékot

gondatlanul és hűtlenül kezelem,

megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.

*

Nemhogy

a feltárással

és kezelési

javaslatokkal

csökkenteném,

de elfedezésével

vagy álterápiákkal

még magam is növelem a bajt…

*

Negyedszerre

is megtagadnám,

meg én, Jézust,

csakhogy mentsem

a nekem oly becses irhám…

*

A

rivális

kutatókat

és paradigmákat

igyekszem elhallgattatni,

dilettáns áltudósként,

kontár amatőrként stb.

stigmatizál(tat)ni,

csakhogy mentsem

kiépült állásom és életművem…

*

Drágább

rongy életem,

életművem,

sőt a hús a kenyéren, 

a hab a tortámon

mint a személyem,

a szakmám hitele,

a tudomány és

a hazám becsülete…

*

A

szellemi

emberekkel,

a szellemi javakkal

és erőforrásokkal

esztelenül vagy

gonoszul bánok:

pazarolok,

rablógazdálkodok,

tékozlok…

*

Radikális vagyok:

a gyökerénél ragadom meg a dolgokat –

kulturálisan gyökértelenné teszlek,

egy identitászavaros konzumideótává…

*

Én

jöjjek rá

az igazságra,

enyém legyen a dicsőség,

vagy inkább soha

ebben a büdös életben

ne derüljön ki!

*

Kamaszos

lázadásban fixálódva

mindent megkérdőjelezek –

mintha a nyílt vízen

akarnám átépíteni

az egyetlen hajónkat…

*

A

császárnak

szorgosan törlesztek,

nincs jelentős hátralékom.

Az istennek nem adózok,

vagy a csak a maradékot adom

(ha a császár ezért nem neheztel).

 

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR coriolanus”

 

*

A

bizonytalan

és megfoghatatlan

szellemi égi lajtorja helyett

a nagyonis kézzelfogható

- és mérhető előnyökkel kecsegtető -

szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”

*

Példámmal is

szubjektív önmegvalósításra,

és nem objektív feladatvállalásra buzdítok

*

Tekintélyemmel

csúnyán visszaélve

ígéretes pályákon futó vonatokat

lassítok le, állítok meg, terelek el,

vagy töröm a pályát végleg ketté

*

Gyenge pontjaid,

kísérthetőséged

ismerve és kihasználva

vesztőhelyre csallak,

hátha megfertőz

a játékszenvedély-betegség

*

Válóperes

bírónőként

haraggal és

elfogultsággal

kisemmizem és

gyerektelenítem

az eleve hibásnak ítélt ex férjet

*

Nemcsak

a modorosságokat,

a felhígítást, a ripacskodást stb.

de magát a magyar nótát s a cigányzenét,

magát ezt a hungarikumot figurázom ki

*

Úgy tájékoztatok

– az amúgy létező -  

kullancsveszélyről,

hogy mindörökre erdőkerülőkké

és, mondjuk, plázalátogatóvá teszlek…

*

Először csak

megélhetési kényszerből

ír reklámot, programot, beszédeket stb.,

de addig-addig foglalkozik vele,

míg kezd azonosulni vele és hinni benne

*

Egy

darabig

rúgkapáltál,

tiltakoztál a

túsz helyzeted ellen,

míg előbb beletörődtél

és a végén meg is ideologizáltad…

*

Saját

gyávaságod

és kialkudott

kedvezményeid mentve-féltve:

elhatárolódva bírálod

a zsarnokság kritikusát,

mint megveszekedett bajkeverőt…

*

Nem hiszi:

e hazug rendszernek

még életében vége lehet -

így nem szolidáris

az ellenzéki mozgalmakkal,

nyíltan azután végképp nem, sőt…

*

Mimóza

szektavezérként

egyre allergiásabb vagyok

a belső bírálatokra,

de a nem tőlem induló

kezdeményezésre is…

*

A

Süket

és Korrupt

Hivataltól várom,

hogy méltasson, laudációt írjon

és végre valami rangot adjon

az úgynevezett szellemi életben…

*

Királyi

sasnak születtem,

őstehetség, vadzseni

voltam - ma csak piaci

legyek után kapkodok

és kalapozok…

*

Úgy

adaptálom

színpadra stb.

a nagy alapműveket,

hogy se katarzist nem kelt,

se a könyvhöz vissza nem vezet

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR APOSTOL”

*

Túl-

reagálva

közvetve

óhatatlanul is

kapitális baromságokat vagy

silányságokat is „reklámozok”

*

Próbálok

jelentős

- főleg kortárs –

műveket lesajnálni,

„lefikázni”,

vagy a teljes

visszhangtalanságba süllyeszteni.

*

Mérnöki

pontossággal

tervezném a társadalmat is,

mint egy olyan házat,

amiben én úgyse fogok lakni…

*

Állatokról

festek ellenségképet:

ne legyen társuk, tanítójuk,

és hogy ne érezzenek együtt velük,

csak egyék vagy kártevőként irtsák őket

*

Korunk

kulturális népbetegségei,

fertőző rossz szellemei ellen

juszt se adom be időben és jól

a hatékony szellemi védőoltásokat

*

Biztos,

ami biztos:

hátha mégsincs

Isten vagy nem gondviselő -

a valláserkölcs védelmében

mindenki mellé csőszt is állítanék…

*

„Tudományos vizsgálat” címen

fondorlatosan közreműködök

az adatbehajtásban-beszolgáltatásban,

a rekvirálásban vagy lopásban…

*

Előre

borítékolva

biankó aláírom,

majd magamévá teszem

a kis- és nagyfőnökök,

kultúrpolitikusok

aznapra rendelt

„igazságát”,

„evangéliumát”…

*

Nem

vagyok

maradi,

hajt engem

a korszellem:

akár gatyámat

letolva is versenyzek

a szponzorok szeszélyes kegyeiért

*

Olyannyira

fontos ma nekem

a tévés megmutatkozás,

hogy bármilyen feltétellel vállalom

a fellépést, a közreműködést

*

Egészségeseket

is hibernál, nehogy

túlnőjék és lepipálják -

a maga nemében páratlan

szellemi jégkorszakalkotó,

mumifikáló…

*

Egy soha

ki nem ürített

óriási lelki szemétláda,

köpőcsésze,

akit elér és leteper

a segítők szakmai betegsége:

a kiégés stb.

*

Az

olykor

vagy sokszor

a szinte néma

segélykiáltásokat

vagy meg se hallom,

vagy még le is halkítom,

elhallgattatom

*

Csak azért

árultam el én Jézust,

hogy véghezvihesse

a megváltás művét…

*

Cáfolható

kijelentések

megtétele elől

trükkösen bujkálok holtomiglan

a buja szóvirágok között és alatt!

*

Sikerrel

elkezdem

és véghezviszem

diákjaim iskolai életének

teljes sikerélménytelenítését –

kapnak kárpótlásul bőven kudarcélményt…

*

Holt betűk

holt tengerének özönvízével

és mellékes vagy álinformációkkal

árasztom el védtelen szülőhazámat…

*

Közterületen

éktelenkedő óriás-

plakátjaimmal

másodpercenként

követek el vizuális erőszakot.

*

Rossz

taktikát adó

és a csapategységet

bomlasztó mesteredző

aki csapatát folyton megvereti,

akinél a tehetségek elkallódnak…

*

A

csapatkapitány,

aki rossz példát

mutatva jár elől:

züllik, a pályán balhézik,

félgőzzel játszik,

az újoncot leégeti stb.

*

Gügyögve

helyezem játékpolcodra

a krampuszkásított a kisördögöt,

előkészítve rá: sose vedd komolyan

a Sátánt, a gonosz szellemet!!

*

Megvilágosodok:

belátom a Sátán

valóságos működését,

s előtte, mint evilágunk

teljhatalmú ura előtt

feltétlen kapitulációt ajánlok

 

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR APOSTOL”

*

Nem hiszem

és nem fogadom el,

hogy egy kívülállónak olyan ötlete lehet,

ami kopernikuszi fordulatot hoz a szakmában,

amikor én évtizedek óta gürizek, gányolok stb.!

*

Bujtatott

fajelméletet képviselek

és kvázi eugenikát propagálok

ahelyett, hogy a sokféleségben rejlő

számos-számtalan előnyt emlegetném…

*

Nemcsak művet,

de embert is első-

és másodosztályúra oszt:

közvetlen vagy közvetett apologétája

az informális kasztrendnek

*

Hamis

képet festve

gyűlöletet keltesz

minden gazdag iránt,

vagy rózsaszínű szemüvegen át

fested le a szegény élet örömeit

*

Azért értékes,

mert ritka nagy

szemétségekre képes,

amihez nemcsak talentum,

de annak forgatása is szükséges

*

Beszervezés

és zsarolás nélkül is,

önként és kéjjel

a népnyúzó,

léleknyomorító diktatúra

direkt-indirekt megideologizálója voltam…

*

Transzparensre tett

szexuális forradalmárkodásom

főleg tüntető paráznaságaimban,

önpusztító kicsapongásokban áll…

*

Úgy néztem

másokra mindig,

ahogy hülyegyerekre nézni illik,

és – láss csodát - ez a hitem, jóslatom

valósággá válik, beteljesül…!

*

Háztájilag

vagy

nagyüzemben

inflálom a leírt-

kimondott szó értékét -

végső soron rombolom

az embernek oly létfontos

dolgok értékét!

*

Előbb

besározod,

bemocskolod

a kiválasztott szavakat,

majd ezekkel a szavakkal

sározod be a kijelölt

prédaembereket…

*

Katasztrófa-

elhárítóként

már alig várom,

hogy végre bevessenek,

akár magam is előidézem a bajt,

hogy azután én hősködhessek!?

*

Magányos

farkas leszel,

emberkerülő

és embergyűlölő,

és kórósan féltékeny

mizantróp,

aki minden

potenciális társat

elmar maga mellől…

*

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR APOSTOL”

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
"Koldusbot és függetlenség!"
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Pest, 1847. január

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR coriolanus”

Képtalálat a következőre: „PETŐFI SÁNDOR coriolanus”