Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 9.
Illyés Gyula
Haza, a magasban
Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a mult időkben
fürkészni, mint a jövendőben –?
Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik.
Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:
te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.
Dühöngő folyók kezesedtek,
konok bércek – ezt ne felejtsed,
ha megyünk büszke szájjal vissza,
mint várainkba, titkainkba.
Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
nem ölhet, mi csak ölne minket,
mormolj magadra varázsinget,
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.
Míg a szabad mezőkön jártál,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.
Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.
Lapuljanak bár ezredévig
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
szavaid annál meglepőbbet
dörögnek majd a kérdezőknek.
Figyelj hát és tanuld a példát,
a messzehangzóan is némát.
Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.
Mert ha sehol is: otthon állok,
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.
Igy maradok meg hírvivőnek
őrzeni kincses temetőket.
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
mi ott fészkel, égbemenekszik.
*
Az
a „varázsló”
Cipolla vagyok,
aki a mindenkori
Mariót gonoszul hipnotizálná -
a Gonosz szolgálatába szegődve
kamatoztatom rendkívüli adottságaimat
*
Ügyesen
meggátolom
vagy éppenséggel
lehetetlennek mondom
az elit- és a tömegkultúra
szakadékának áthidalását
*
Eljátszom
a szókimondást privilegizáló
s levezető szelepként működő
udvari bolond
hálás és fixen jól fizető szerepét
*
Karosszék
vagy terep-
antropológusként,
vagy mint naiv szótár-
készítő vagy misszionárius:
előkészítem a gazdasági
és a szellemi gyarmatosítást
*
Szándékosan
boldogtalanítom
magam és így szeretteim körét,
emberáldozatokat hozok a Szellem oltárán,
hiszen így lehetek termékeny nagy alkotó!
*
Ridegen
vagy álszenteskedve,
magam alá rendelem
a hozzám-tartozókat:
mindenki csak eszköz
a még meg nem értett
Nagy Célomhoz…
*
Velem lehet
és érdemes tárgyalni!
Nemcsak a piacon
engedek a negyvennyolcból:
szakmai, sőt
erkölcsi dolgokban is megalkudok
- büszkén „kompromisszumkészségemre”…
*
Mintha
janicsárokat nevelnék
az elrabolt keresztény gyerekekből…
*
Meztelenek ellen
állig fegyverben vívom
úgymond fair play
szócsatáimat,
szellemi párbajom –
s még a játék-
szabályokat is
én diktálom!
*
Parafenomén vagyok:
szinte gyereket tudok
beszélni a hasadba,
vagy
olyan
hasbeszélő vagyok,
aki a hasára ütve
hantázik, lódít, füllent…
*
Mások
ötleteit és műveit
pofátlanul, nyíltan
einstandolom,
vagy titkon, suttyomban,
orvul plagizálom, lenyúlom
*
Újság(íróságom)
csak fedőtevékenység:
mint kém vakond
várom a hívó parancsot,
amikor riasztják az alvó ügynököket…
*
Se jót,
se jól
nem alkotok:
de büdös a munka -
mégsem lennék újra
derék szántóvető,
vagy lakatosinas
*
Ha
Krisztus
ma közöttünk járna,
szólóban virágszőnyeggel fogadnám,
de ma is elsőként kiáltanám a kórussal:
Feszítsd meg!
*
Le-
eretnekezem,
leszektásozom
tetszhalott, múzealizálódó,
lefáradt és életidegen egyházam
lelkes, újító reformáló ébresztgetőit!
*
A
leégéstől rettegve
olyan légkört teremtek,
hogy ne is merj mást kérdezni,
mint amire rég kész a válaszom
*
Mint
a Gazdi
pulikutyája és vezérkosa:
nyájba terelek és elbirkásítok,
kopasztok, majd a vágóhídra hajtok
*
Az
iróniával,
a gyilkos gúnnyal
lemészárolom,
csírájában elfojtom
a rivális életképes
gondolatcsecsemőket
*
Egyszer
s mindenkorra
betöröm
az ifjak vadcsikó lelkét:
ne fickándozzanak ,
hajtsák járomba fejük,
s még szemellenzőt is rájuk
*
Arany-
ketrecemből
szajkóként szórakoztatom
a szörnyen unatkozó
vagy világfájdalomban
szenvelgő publikumom
*
Egy
hiú remény
éltet és áltat:
ez az irdatlan
betűmennyiség
előbb-utóbb
majdcsak minőség lesz…
*
Tudásommal visszaélve
annyira megszégyenítlek
és elbizonytalanítalak,
hogy még azt se tudd:
fiú vagy, vagy lány!
*
Privatizáltam
és továbbműködtetek
egy pártállami szellemi
sterilizáló-kiherélő műhelyt
(ami mára kétpárt-diktatúra konformmá vedlett)
*
„Holt nyelveken”,
titkosírással stb. értekezem
a lélek halhatatlanságáról,
az emberi boldogságról –
úgysem tudnak,
vagy mernek visszakérdezni,
a kollegák meg
a viszonosságot várva
rám hagyják…
*
Addig
van jó sorom,
míg nem értenek –
különben kiderülne:
blöffölök, szélhámoskodok, csalok…
*
Reményik Sándor:
Vagy-vagy
Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan, Jaj, csak ne felemásan, felemásan!
*
Én
állítom magamról:
Nagy Ellenálló voltam,
mások:
„csak” a Gonosz
kísértéseinek engedtem
*
A
védtelen
kisebbségek rovására
nagy hangon és durván viccelődök,
hogy a kocsmában népszerű legyek
(de előtte azért jól körülnézek…)
*
Magamat
a végletekig
elaprózom
csakhogy címeimet,
funkcióimat halmozhassam –
s ha ezeket koporsómba teszik,
más már nem marad utánam..
*
Szegényes
a fantáziám,
béna a gondolkodásom
még a tévedéseimben is
terméketlen és érdektelen…
*
A
bűn-
bakra
mindig
meglévő igényt
még fel is erősítem,
majd fizető megrendelésre
ki is elégítem, tálcán kínálom..
*
A
mindenkori
Szókratészeket
az ifjúság megrontásával vádolom,
az írástudókat farizeusnak nevező
Jézust rendőrkézre adom
*
Szellemi
képességem
és bátorságom
állat- és emberheccben,
s már nem gyerekes gonosz
csínyekben, ugratásban élem ki
*
Úgy
figurázom ki
az egyház és
a papok ballépéseit,
hogy a fürdővízzel együtt
a gyereket, az istenhitet is kiöntsétek
*
Mindig
a könnyebb
ellenállás felé haladsz,
nem abból indulsz ki,
hogy miből van hiány,
hogy mire van égető szükség -
hanem hogy Te itt és most
mivel tudnál nagyot dobni…
*
Kiszolgáltatott
gyerekeket fanatizálsz,
örök üdvösséget ígérsz
és örök kárhozattal fenyegetsz,
ha valaki nem vesz lelkesen részt
például egy keresztes hadjáratban
*
Bárkinek
bármily „önéletrajzot”
megírok, átkozmetikázok –
önbecsapásban folyamatosan
átképzek és gyakorlatoztatok…
*
Van,
amit
nagyon tudok,
amire nagyon
szenzibilis vagyok:
hogy itt és most
milyen hamis illúziókba
ringatózna nyájas olvasóm
*
Egy
szavadba,
és sok forintodba kerül:
olyan hamis portrét festek rólad,
amilyennek te szeretnéd látni magad
*
A te kérdéseid
vagy sugalmazók,
vagy álkérdések,
vagy rosszak,
vagy pszeudo „költői kérdések”,
vagy félrevezetők,
vagy érdektelenek stb.
*
Minden
élethelyzetben
mintha titkos ügynök lennék:
leselkedek, hallgatózok, „kémkedek”,
holmidban és lelkedben turkálok és vájkálok…
*
Nemcsak
külsőm vézna –
elég egy beígért tasli:
akár még anyámra is
rögtön bármi terhelőt rávallok!
*
Pletykás
vénasszonyoktól,
vagy az ellenérdekű,
bőbeszédű féltől szerzem be
a leghitelesebb információimat
*
Egy
férfi
se akart
lefeküdni veled:
ezért a szüzesség,
az önmegtartóztatás
szentségét hirdeted, és
mindenfelé vizslató szemmel
„paráznaságot érsz tetten”…
*
Elromlott
házasságod
megjavítása helyett,
a nyitott házasságok
üdvözítő voltát zenged -
arról viszont már mélyen hallgatsz,
amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.
*
Én
voltam
az első renegát,
aki a komfortérzését fokozandó
Rodostóban a muszlim hitre tért át
*
Gazdasági,
jobblétre vágyó
kivándorló volt,
de saját legendát kreálva
politikai menedékjogot követelt magának,
de az igazi üldözötteket kintről sem segítette…
*
Öncélúan tobzódó
önsanyargatásommal,
mint annak idején Oszlopos Simeon,
sokakat én magam riasztok el az istenhittől
*
Az
előnyök
szédelgő
felnagyításával,
a hátrányok kicsinyítésével
csallak lépre – mire már fel-
világosodnál, már nincs kiutad…
*
Irgalmatlan
papként a misére sietve
lelki elsősegélynyújtás nélkül,
szó nélkül robogok mellőled tovább
*
El se
vetem
reggel a magot,
s nem viselem gondját,
ha nem halálbiztos már az esti,
de legalábbis a másnap reggeli szüretelés
*
Testi,
de főleg lelki
korbáccsal és mézesmadzaggal
a világcirkuszban vagy lélekidomár,
oroszlánt késztetve-kényszerítve pitizésre
*
Az
emberek
jótevője is
lehettem volna,
de gyenge vásári mutatványossá,
egy trükköző Zampanóvá züllöttem el
*
Nekem
teljesen mindegy,
hogy legjobb tanítványom
híres és zseniális, hős pandúr
vagy hírhedt betyár, haramia lesz?
*
Az
elmebajtársak
megszokott körében
teánkat, borunkat hörpintgetve
kedélyesen és langy unalomban
ön-agyon-ülésezve ajnározzuk magunkat
*
A
napi babra
aprómunka,
a pepecselés undora miatt
közkincseinket legszívesebben
a feledés feneketlen kútjába dobnám
*
Szelektíven hallok,
szántszándékkal „hallucinálok”.
és sokszor úgy csinálok mintha
a külső súgás belső hang lett volna
*
A
mindenkori
Hatalommal,
annak legitimitásától függetlenül
személyre szóló titkos különbékét,
egy magán-megállapodást kötök…
*
De jure
vagy de facto
utazó kulturális követként
hamisan rossz képet festve
módszeresen járatom le „hazámat”
*
Inkább maradsz
felesleges, sőt: parazita
ún. szabadúszó,
egy „szellemi segédmunkás”,
csakhogy a kulturális főváros,
az ország vízfejének nyüzsgésben maradhass…
*
Még
soha nem éreztem
– szakmai – alázatot,
de már hallottam róla és
a legjobban én definiálom…
*
ÁBRÁNYI EMIL
LAKÁJOK DALA
Be nagyszerű annak a sorsa, Akit táplál nagyúri kéz! Nem küzd a létért! Kényelemben Hallgatja, hogy' sír künn a vész! Puhán vetett, jó, meleg ágyban A takaró füléig ér!... Utálatos szabadság! Távozz! Nekem livrée kell és kenyér!
Hideglelősként dideregjek? Éhezzem, mint erdei vad? Csupán azért, hogy elmondhassák; "Nézzétek! Független! Szabad!?" Nem! A kegyetlen koplalásnál A kegy falatja többet ér!... Utálatos szabadság! Távozz! Nekem livrée kell és kenyér!
Mily kellemes, könnyű mulatság Szolgálni a nagy urakat! Egy kis hajlongás, kis hizelgés, S a jutalom csak úgy szakad! Mit árt az, hogyha rosz kedvükben Megrúgnak néha? Csigavér! Utálatos szabadság! Távozz! Nekem livrée kell és kenyér!
Csak egyszer él az ember! És ezt Koplalva, fázva, élje le? Rossz társaság a büszkeség, ha Koldustarisznya jár vele. Ej! a busás borravalónál Nincs finomabb, szebb pályabér! Utálatos szabadság! Távozz! Nekem livrée kell és kenyér!
Vígan hörpintem uraságom' Borával töltött nagy kupám! Éljen a függés! A szabadság Zsiványoknak való csupán! Koplaljon a bölcs és a költő, Az én szám enni, inni kér! Utálatos szabadság! Távozz! Nekem livrée kell és kenyér!
|